Az utóbbi napokban konzervatív botrányoktól volt hangos a kanadai sajtó. Helena Guergis a női esélyegyenlőségért felelős államtitkár állítólag megendete, hogy férje a parlamenti irodájából végezzen olyan munkát, mely saját üzleti érdekeit szolgálta. Rahim Jaffer–Guergis férje–egykor a konzervatív párt parlamenti képviselője volt, de tavaly búcsúzott a politikától, amikor a rendőrök azzal vádolták, hogy ittasan vezetett, illetve hogy kábítószereket találtak kocsijában. Azóta Guergis is lemondott és a konzervatívok fel is függeszették frakciótagságát. Jelenleg független képviselőként folytatja parlamenti munkáját.

Kanadai Magyar Hírlap

Enyhén államfüggő vagyok. Vagy talán csak Vörös Tory?

Az MDF teszt néhány kérdése egyenesen értelmezhetetlen. Például azt kérdezik, hogy mit jelent az olvasó számára a “hagyományok tisztelete.” Sejteni lehet, hogy a korrekt MDF-es válasz ez lenne: “Alapvető fontosságú. A hagyományok támpontot adnak jövőhöz, de nem szabad túlzásba vinni a követésüket. Haladni kell a korral.” Elképzelhető, hogy a még a teszt szerzője sem érti, hogy mit jelent ez a langyos, meghatározhatatlan mondat.

Ezen kivül van olyan kérdés is, mely a korrupció elleni harcról firtatja az olvasókat, csakhogy ezzel nemigen mérhető az, hogy ki konzervatív és ki nem. Hiszen jobboldali, baloldali, szocdem és kereszténydemokrata természetesen egyaránt azt hangoztatja, hogy a korrupció ellen bizony harcolni kéne. Az MDF teszt azt is feltételezi, hogy az Európai Unióval szemben tanusított szkepticizmus–a további föderalizmus és integráció ellenzése– nem kompatibilis a konzervatív világnézettel. Pedig ott van a brit Konzervatív Párt, mely éppen kormányra készül, vagy akár a Nigel Farage által fémjelzett United Kingdom Independence Party (UKIP). Az utóbbi ugyan eléggé populista, de alapvetően mindketten a konzervatív vonalat követik. Ráadásul Bokros Lajos kormányfőjelölt annak az Európai Reformerek nevű frakció tagjai, mely meglehetősen EU-szkeptikus.

De az MDF-teszten bőven akadnak leegyszerűsítő szólamok. Arra a kérdésre, hogy mit jelent a magántulajdon, a következő három válasz közül választhatunk:

1. egyet jelent azzal, hogy egyeseknek nagyon sok pénzük van, másoknak pedig kenyérre sem telik. Minden legyen állami kézben, és mindenki részesüljön egyenlő mértékben a közös javakból.

2. fontos, de másoknak ne lehessen sokkal több, mint nekem. A gazdagokat az állam terhelje minél több és magasabb adóval.

3. a demokrácia egyik legfontosabb vívmánya. Hiszek a magántulajdon szentségében, és tudom: rajtam múlik, hogy mennyire leszek sikeres az életemben.

Az MDF szerint az utolsó válasz lenne az egyetlen elfogadható opció. Bár azt azért tudni kéne, hogy csak az amerikai self-help könyvekben, vagy az üres szólamokra épülő inspirational beszédek világában igaz az a tétel, hogy csak az egyénen múlhat saját boldogulása. Senki sem él izolálva egymástól, így a környezetnek és közösségnek is fontos szerepe van a boldogulásban.

Majd április 11-én derül ki, hogy valóban kinek szimpatikus az MDF által proponált, fel nem hígitott konzervatívizmus. De a jelek nem biztatóak.

Ádám Christopher

Menekült-ügy területén is nagyobb szigor várható, miután évente több mint 3 ezer magyar állampolgár özönlött be országukba nem alátámasztott menekült kérelmeikkel, ezzel kihasználva közismerten igazságos és befogadó rendszerünket. Jason Kenney bevándorlási miniszter várhatóan korlátozza az elutasított menekült kérvények nyomán beadható fellebbezések számát, ezzel felgyorsítva az elbirálási folyamatot.

Bár markánsan jobboldali kormányzás várható Harpertől, mégis tett néhány kisebb gesztust a parlamenti többséggel rendelkező baloldali ellenzék felé. A gyermeküket egyedül nevelő édesanyák továbbra is számíthatnak a havi száz dolláros állami támogatásra. Sőt, ezt a szubvenciós rendszert tovább kivánja fejleszteni a tory kormány. Ezen kivül, az az irónikus helyzet állt elő, hogy éppen egy konzervatív kormányzás alatt válhat nemtelenné a kanadai himnusz. Harper kormánya bejelentette, hogy parlamenti vitát tesz lehetővé a himnusz megváltoztatásáról, annak érdekében hogy többé ne lehessen azt mondani rá, hogy kirekesztő.

Ádám Christopher

A CTV kanadai televizió szerint az államháztartási hiány meghaladhatja a 40 milliárd dollárt is. Utoljára 1993-ban volt ekkora deficitünk. Harper kormányának azonban nincsen sok választása-kénytelen költekezni és erre azért is szükség van, mert jelentős infrastrukturális befektetés nékül, a balközép ellenzék szinte biztosan leszavazza a kisebbségi kormányt. Michael Ignatieff, az új liberális vezető elmondta, hogy megvárja a költségvetést mielött döntést hoz a kormány megbuktatásáról.

 Kanadai Magyar Hirlap

Juhar Levél

Stephen Harper konzervatív miniszterelnök

Az elmúlt hét során Kanada nem csak a nemzetközi gazdasági válsággal volt kénytelen megküzdeni, hanem saját modernkori történelmének legsúlyosabb politikai és alkotmányos krízisével is. A szinte példanélküli válság az alig hat hetes kormány bukásához vezethet, hatalomra kerülhet egy rendkivül labilis liberális-szocialista koalíció mely egy szeparatista pártra szorul külső támogatásra és veszélybe sodorhatja az ország egységét.

Kétségtelen, hogy a válságot Stephen Harper konzervatív miniszterelnök októberben újraválasztott kisebbségi kormánya okozta az által, hogy az ellenzéki partokat egzisztenciális veszélybe sodorta. Szokatlanul durva és rendkivül hatékony politikai leszámolásra készült a kormánypárt és a jelenlegi gazdasági válságot kivánta felhasználni erre a célre. November 27-én a konzervatív kormány pénzügyminisztere bejelentette, hogy beszüntetik az politikai partok állami finanszírozását. A jelenlegi törvény szerint, a bejegyzett partok minden voks után csaknem két dollarnyi állami támogatást kapnak. A három baloldali ellenzéki part sokkal inkább erre a szubvencióra szorul mint a jobboldal, mely nagyrészt a magánszemélyektől érkezett adományokra alapozza a pártkasszát. Az állami támogatás teljes beszüntetése csődbe sodorta volna a szeparatista Bloc Québécois-t, melynek bevétele 85 százaléka állami forrásokból származik. A Liberális Párt és a szocialista Új Demokrata Párt is annyira meggyengült volna, hogy egyszerűen nem lenne elegendő pénzük egy választási kampányhoz, mely egy kisebbségi parlamentben bármikor bekövetkezhet.

A konzervatív kormány a pártfinanszírozás radikális átalakításával verte ki a biztosítékot a három ellenzéki pártnál,még akkor is ha a baloldali vezetők hivatalosan azt mondják, hogy azért kell megbuknia a Harper kormánynak, mert nincsen megfelelő terve a gazdasági krízis kezelésére. A szocialisták pedig szintén elfogadhatatlannak tartották azt a konzervatív törvény-javaslatot, mely 2011-ig betiltaná az állami dolgozóknak a sztrájkolást és a munkabeszüntetést.

A liberálisok, szeparatisták és a szocialisták azonnal közös nevezőre jutottak és elhatározták, hogy megdöntik az október 14-én újjáválasztott konzervatív kormányt. Még veterán politikai szakértőket és meglepte az a gyorsasság, mellyel a három párt koalíciós szerződést kötött. Az egyezmény  értelmében a jobboldali kormány leszavazása után a liberálisok és a szocialisták együtt kormányoznának, a francia-többségű Québec tartomány leszakadását szorgalmazó Bloc Québécois külső támogatásával és Stéphane Dion liberális vezető miniszterelnökségével. De a szeparatisták résztvétele és Dion vezetése a koalíción kivül és belül is vitákhoz vezetett. Harper különösen heves támadást intézett a parlamentben a liberális vezető ellen, egy nappal az Alsóház felfüggesztése előtt. “Az alkú, melyet a liberális vezető kötött a szeparatistákkal felér az árulással, országunk legjobb érdekeinek elárulásával és minden erőnkkel ez ellen fogunk harcolni (…)Ha a Liberális Párt vezetője hisz ebben az országban, akkor el fog sétálni ettől a koalíciós egyezménytől és beismeri, hogy ez volt a legnagyobb hiba amit a Liberális Párt valaha is elkövetett.” Dion üvöltve reagált a miniszterelnök szavaira, akit éppen viharos állótapsban részesítették konzervatív párttársait. “Itt leginkább a kormányfő akarja megosztani a kanadaiakat. Ő azt mondja, hogy mi liberálisok eladjuk az országot a szeparatistáknak, de a québeci konzervatív képviselőknek pedig a szeparatistáknak mondják azt, hogy ők pedig lelküket adják el a liberálisoknak. A miniszterelnök válasszon egyet e két hazugság közül, mert a kanadaiaknak elegük van a hazugságból,”-mondta Dion.

Dion-t valóban nem lehet vádolni a szeparatizmussal, hiszen kevés olyan politikus van Kanadában aki annyira erőteljesen szorgalmazta a kanadai egységet. De mégis az igazi probléma az ellenzék számára az, hogy ő vezeti a koalíciót. Dion történelmi verességbe vezette a Liberális Pártot az október választások során. Összesen 77 mandátumot szereztek a liberálisok a 308 tagból álló Alsóházban, mely 26 képviselővel kevesebb mint amit a 2006-os választások után szereztek. A konzervatívok pedig 19 képviselővel növelték koalíciójukat és így csak 12 mandátum hiányzik ahhoz, hogy többségük legyen a parlamentben. Dion gyenge vezetői képességei, a pártban folyó harc és vezetőjük katasztrófális környezetvédelmi terve-mely új adót jelentett volna egy gazdasági krízis kellős közepén-keresztülhúzta a liberálisok esélyeit. Dion korlátolt angol tudása miatt pedig nem tudta hatékonyan kifejezni magát a kampány alatt.  Le is mondott Dion a választási kudarc után és éppen ezért olyan meglepő, hogy most éppen a leköszönő, sikertelen liberális vezető lenne a baloldali koalíció ideiglenes kormányfője.

De ettől függetlenül a kormánybuktató szavazásra sor kerülhetett volna december 8-án, csakhogy a kanadai parlamenti rendszer ennél bonyolultabb és a miniszterelnöknek olyan hatalma van, melyet kevés demokratikusan megválasztott vezető élvez. A konzervatívok először kínosan kihátráltak az pártfinanszírozás reformja mögül, de ez már  túl késő és túl kevés volt az egyesült ellenzék számára. Elképzelhető, hogy csak Harper lemondása elégítette volna ki a liberális-szocialista koalíciót. Ehelyett Harper inkább bekeményített és azt suggalta, hogy puccsra készül a baloldal azzal, hogy a hat hete tövényesen megválasztott konzervatív kormányt illegitim módon akarják eltávolítani. Ezért Harper a parlament feloszlatását szorgalmazta és új választásokat, összesen hat héttel az előző országos voks után. De szinte lehetetlen, hogy Michaelle Jean főkormányzó beleegyezett volna ebbe.

Harper kikerülte a december 8-ai szavazást és a biztos bukást azzal, hogy a főkormányzó hozzájárulásával felfüggesztette a parlamentet és így csak január 26-án ülésezik újra az Alsóház. Ezzel a lépéssel egy vödörnyi hideg vizett öntött az ellenzékre és elhalasztotta kormánybuktató szándékukat. Ha a főkormányzó nem járult volna hozzá a felfüggesztéshez, Harper valószinű lemondott volna ahelyett hogy átéli december 8-án a biztos parlamenti kudarcot. De alkotmányos-szakértők szerint, azt is megtehette volna a miniszterelnök, hogy eltávolítja a főkormányzót és egy olyan személyt nevez ki, aki biztosan támogatja a konzervatív kormány törekvéseit. Ez azonban felért volna egy politikai atomcsapással és biztosan negativ következményeit lettek volna a következő választási kampányban.

Bármi is történik 2009 elején Stephen Harper biztosan meggyengítette magát parton kivül, de saját pártján belül is. Harper volt az aki összekovácsolta a szétesett jobboldalt és aki 2006-os választási győzelmével véget vetett a 13 éves liberális korszaknak. De Harper, aki az utóbbi években megtanulta a kompromisszum-keresés és a középpártiság fontosságát egy olyan országban, melynek lakossága történetesen inkább a közép és a balközép felé húz, úgy kezdett viselkedni, mintha a kanadai valóság egy nagy sakkjáték lett volna, melyben végérvényesen ki kell ütni az ellenfelet.

Christopher Adam

Amennyiben Jean tényleg felfüggeszti a parlamentet, legközelebb 2009 január végén fog ülésezni ismét az Alsóház. Dion szocialista koalíciós partnere, Jack Layton az Új Demokrata Párt részéről elmondta, hogy a január 27-én esedékes trónbeszéd leszavazásával megdönthetik a konzervatív kormányt. Harpernek összesen néhány lehetősége van a túlélésre. A legtöbb elemző szerint a jobboldal abban reménykedik, hogy január 26-ig összeomlik az ellenzéki koalíció, vagy legalább a szeparatista Bloc Québécois visszavonja a liberális-szocialista egyesülésnek igért külső támogatást. Amennyiben ez nem történik meg és Harper kormányát tényleg leszavazzák, a miniszterelnök javasolhatja a parlament feloszlatását és országos választások kiírását. De minimális annak az esélye, hogy Jean elfogadná ezt a javaslatot, hiszen október 14-én szavaztunk utoljára.

Amennyiben Harper elszántan ragaszkodik a miniszterelnökséghez és konzervatív kormányához, eltávolíthatja a jelenlegi főkormányzót és kinevezhet egy olyan új kormányzót, aki hozzájárulna a parlament  feloszlatásához. Ez azonban rendkivül radikális lépés lenne, mely a jelenleginél is súlyosabb politikai és alkotmányos válsághoz vezetne.

Kanadai Magyar Hírlap 

-Stephen Harper konzervatív miniszterelnök kisebbségi kormánya csütörtökön bejelentette: beszünteti a politikai pártok állami finanszirozását. Ezzel a radikális döntéssel csőd szélére sodorja a kormány az összes ellenzéki pártot.

-Harper olyan tövény tervezetet jelentett be, mely betiltaná az állami dolgozóknak a sztrájk és a munkabeszüntetés jogát.

-A Liberális Párt, a baloldali Új Demokrata Párt és a szeparatista Bloc Québécois egymás után bejelentették: egységesen a jobboldali kormány ellen voksolnak a jövő hétfőn, vagy kedden esedékes bizalmi szavazáson.

-A Liberális Párt és az Új Demokrata Párt koalíciós tárgyalásokba kezdtek.

Történelmi politikai válságba taszította Stephen Harper konzervatív miniszterelnök alig két hónapos kormányát és az egész országot, miután bejelentette, hogy megvonja az összes párttól az állami támogatást és betiltja az állami dolgozóknak a sztrájkolási és munkabeszüntetési jogot az elkövetkező két évig. A pártfinanszirozás radikális és hirtelen reforjma többnyire csődbe sodorná az összes ellenzéki pártot. Például a szeparatista Bloc Québécois elvesztené anyagi forrásainak 85 százalékát. Bár az ellenzéki pártok azt állítják, hogy nem a pártfinanszirozás miatt buktatják meg a jobboldali kormányt jövő héten, hanem azért mert nincsen terve a gazdasági krízis kezelésére, szinte biztos hogy a pártfinanszirozás megszüntetése volt az ami kiverte a biztosítékot.

Ha az elkövetkező napokban megbukik Harper kormánya, akkor Michaelle Jean főkormányzó két forgatókönyvről dönthet. Az egyik lehetőség az, hogy Jean feloszlatja a kanadai parlamentet és új választások lesznek. Utoljára októberben szavaztunk és a második Harper kormány még két hónapja sincs hatalmon. A másik lehetőség pedig az, hogy Jean zöld utat ad egy új baloldali koalíciónak, melyet a Liberális Párt vezetne. De a probléma az, hogy még akkor is ha megalakul a Liberális-Új Demokrata koalíció, kisebbségben lennének és québeci szeparatista támogatásra szorulna. A másik nagy probléma pedig az, hogy a liberálisoknak nincsen vezetőjük és egyáltalán nem lehet tudni, hogy ki lenne az új baloldali kormány miniszterelnöke.

Az elkövetkező napok során folyamatosan tudosítunk a kanadai politikai válságról.

Kanadai Magyar Hírlap

Stephen Harper miniszterelnök

Beiktatták Stephen Harper miniszterelnök új konzervatív kisebbségi kormányát, mely észrevehetően nagyobb mint az előző jobbközép kabinet. A Harper kormány 38 tagból áll, míg a 2006-ban beiktatott kabinetben csak 31-en voltak. Nagyobb a nők aránya a mostani konzervatív kormányban és néhány új képviselő is a kanadai federális kormány élére került. Leona Aglukkaq nunavuti képviselő lett az új egészségügyi miniszer és a Prince Edward szigeti Gail Shea vezeti ezentúl a halászati minisztériumot. Összesen 11 nő kapott helyett az új Harper kabinetben.

A legtöbb elemző szerint azért van több nő a konzervatív kormányban, mert az idei választáson nagyobb arányban szavaztak a kormánypártra. Hasonló logika lehet amögött, hogy Ontario tartomány prominensebben szerepel a kormányban. Jim Flaherty marad a pénzügyminiszter és a szintén ontarioi Tony Clement lett az új iparági miniszter. John Baird (Ottawa West-Nepean képviselője) pedig a kanadai Közlekedési Minisztériumot vezeti. Bár Québec tartomány most kisebb szerepet kapott a konzervatív kormányban, Lawrence Cannon (Pontiac képviselője) lett Kanada új külügyminisztere.

Harper utalt arra, hogy a most kezdődő ciklusban az új kormány legfontosabb kihívása a gazdasági stabilitás fenntartása lesz. “Bár Kanada gazdaság alapjai erősebbek és stabilabbak mint sok más országban, nyilvánvaló hogy nem vagyunk immúnisak és minket érint az ami a határainkon kivül történik. Ez egy jó csapat lesz ezekben a nehéz időkben. Együtt felállítjuk azt a bázist, mely megvédi a lakosság megtakarításait és fiszkális biztonságát nyújt az ország számára”–mondta Harper miniszterelnök.

Az Harper kormány november 19-én nyítja meg az új parlamentet, melynek kezdetén Michaelle Jean főkormányzó olvassa fel a konzervatív trónbeszédet.

Kanadai Magyar Hírlap

Stephen Harper miniszterelnök

Stephen Harper konzervatív miniszterelnök nem közkedvelt személy manapság a művészek köreiben, mivel jobbközép kormánya 45 millió dollárral csökkentette a művészetnek és kultúrának szánt állami támogatást. De Harper szerint az áltlag kanadai munkást aligha érdekli majd, hogy a művészek kevesebb pénzt kapnak a jobbközép kormánytól és egy kissé populista fordulattal nyilvánvalóvá tette, hogy ő inkább a munkászosztály oldalán áll. „Amikor az áltlag dolgozó emberek hazaérnek a munkából, felkapcsolják a televíziót és ott egy gazdag gálát látnak, mely az adófizetők pénzéből jött létre, miközben a gálán lévő emberek azt mondják, hogy nem kapnak elég szubvenciót…nem hiszem, hogy az e féle panaszok hatnának mindennapi emberekre,” mondta Harper egy saskatooni kampánystopon.

Jack Layton, a baloldali Új Demokrata Párt (NDP) vezetője azonban elmondta, hogy a kanadai művészek túlnyomó többsége nem gazdag, hanem minimálbérből él és a művészetből sokat nem keresnek. „Nem nagyon érti a művészetet és kultúrát, valamint ennek fontosságát itt Kanadában”-mondta Layton Harper miniszterelnökről. Stéphane Dion, a Liberális Párt miniszterelnök-jelöltje már hetek óta támadja a művészeknek szánt szubvenciók csökkentését. „Meg kell állítani ezt az embert”-mondta Dion a jobbközép kormányfőre utalva.

Kanadai Magyar Hírlap

Stephen Harper, Stéphane Dion, Gilles Duceppe és Jack Layton.

Vasárnap reggel egy előrehozott választás előtt találtuk magunkat Kanadában, miután Stephen Harper konzervatív miniszterelnök felkérte Michaelle Jean főkormányzót, hogy oszlassa fel a parlamentet. II Erzsébet királyző hivatalos képviselője ezt meg is tette. “Eljutottunk egy olyan ponthoz, amikor választani kell egy határazott irány és a bizonytalaság között”–mondta Harper.

Október 14-én kerül sor a választásokra és a legtöbb elemző úgy látja, hogy különösen negatív választási hadjáratra számithatunk. Ezt jelezte Stéphane Dion, az ellenzéki Liberális Párt miniszterelnök-jelölt szavai is, aki szerint Harper egy “titokzatos, centralizáló és jobboldali” vezető. De Harper jelenleg sokkal jobban áll mint Dion. A konzervatívok több pénzt gyüjtöttek össze az elmúlt hónapok alatt mint liberális ellenfelei és a jelenlegi kormányfő népszerűbb mint a liberális miniszterelnök-jelölt, akinek angol nyelvtudása még most is korlátozott és kampánybeszédei sokszor inkább száraz is komplikált tudományos előadásokhoz hasonlítanak. Ez talán nem meglepetés, hiszen Dion évekig professzorként dolgozott a Montreáli Egyetemen.

Négy parlamenti párt és egy tucat kisebb párt közül választhatnak a kanadai szavazók. A konzervativokon és a liberálisokon kivül, a szeparatisa Bloc Québécois továbbra is a harmadik legnagyobb párt a kanadai országgyűlésben, bár jelölteket csak Québec tartományban inditanak. Gilles Duceppe, a Bloc vezetője nagy kihivás előtt áll, mivel a konzervativok egyre erősebbek a francia többségű tartomány vidéki választókerületeiben és elképzelhető, hogy a liberálisok megerősitik poziciójukat Montreálban. Justin Trudeau, a néhai miniszterelnök fia Papineau-ban indul a Liberális Párt szineiben, ahol 2006-ban a Bloc nyert.

Az Új Demokrata Pártnak (NDP) sem lesz könnyű dolga. A hagyományosan baloldali, szociáldemokrata párt miniszterelnök-jelöltje, Jack Layton feladata, hogy megakadályozza a baloldali szavazók átvándorlását az egyre erősebb Zöld Párt irányába, illetve a liberálisok balszárnyá felé.

A konzervatív főpillérek közé tartozik a közbiztonság, a gazdasági stabilitás, a kanadai szuverenitás növelése az északi-sark felett és enyhe adócsökkentés. A liberálisok inkább a környezetvédelemre koncentráltak idáig és erőteljesen ellenzik a Harper kormány azon döntését, mely állami támogatást vont meg a művészektől és kulturális egyesületektől. A baloldali és szeparatisa Bloc Québécois üzenete most nem annyira a Kanadától való leszakadás, de sokkal többet hallhatunk arról, hogy Duceppe pártja az egyedüli mely kereszülhúzhatja a konzervatívok álmait egy többségi kormányról. Az NDP pedig az átlag családok érdekeiről beszél, különösen a munkahelyek megőrzéséről, az egészségügy modernizációjáról és a környezetvédelemről.

Harper miniszterelnök konzervatív kormánya 2006 januárjában került hatalomra, de mivel csak kisebbségi státuszban volt, bizalmatlansági inditvánnyal megdönthette volna az ellenzék. Ugyanakkor a kormányfő joga, hogy feloszlassa a parlamentet a főkormányzó segítségével, még akkor is ha éppen a konzervatívok szavaztak meg egy olyan törvényt melynek értelmében a következő választásokra csak 2009 októberében került volna sor.

Kanadai Magyar Hírlap

Stéphane Dion (bal) és Stephen Harper (jobb)

Stephen Harper konzervatív miniszterelnök és Stéphane Dion, az ellenzéki Liberális Párt vezetője is egyre többet beszél az előrehozott választásokról, csak éppen nem egymással hanem a médián keresztül üzenve. A konzervatívok által elfogadott új törvény szerint 2009 októberében kerülne sor a következő federális választásra, de most úgy tűnik, hogy Harper minél hamarabb elkezdené a választási kampányt, remélve hogy annak eredménye egy megerösödött konzervatív kisebbségi kormány lesz vagy akár egy gyenge többség a kanadai Alsóházban. “Szerintem egészen nyilvánvaló, hogy a liberálisok meg akarják buktatni a kormányt, csak éppen nem áll szándékuk a pontos dátum bejelentése. Egyre inkább látható, hogy két egymással ellenálló elképzelés alakult a parlamentben arról, hogy milyen irányba haladjon tovább az ország. Nehéz gazdasági időkben élünk és ezt a helyzetet még át kell gondolnom. Nem arról van szó, hogy választást szeretnék, de úgy tűnik, hogy ez a valóság”–mondta Harper. Ugyanakkor azt is bejelentette, hogy 100 millió dollárt fektett Kanada az északi-sarok feltérképezésébe.

Dion azonban úgy látja, hogy Harper mindenképpen választást akar és szerinte ennek oka az, hogy így bebiztosíthatja a konzervatív kormány jövőjét mielőtt egyre nagyobbak fejfájást okoznak a gazdasági problémák. Az viszont igaz, hogy a miniszterelnöki hivatal felhivta a liberális vezető irodáját és kérte, hogy Dion vegyen részt egy négypártos találkozón a baloldali Új Demokrata Párt vezetőjével és a szeparatista Bloc Québecois-val együtt. De Dion bejelentette, hogy csak szeptember 9 után érne rá. A konzervatívok ezt úgy fogták fel, mintha a legnagyobb ellenzéki párt már kommunikálni sem hajlandó a jobboldali kormánnyal. A legtöbb elemző szerint itt inkább arról lehet szó, hogy szeptember 8-án időközi választásokat rendeznek három federális választókerületben és elképzelhető, hogy a konzervatívok egyikben sem nyernek. Ezért nem áll Harper érdekében az időközi választások kivárása.

Craig Oliver, a CTV kanadai televízió veterán politikai elemzője szerint a választást valószinű, hogy szeptember 5-én vagy szeptember 6-án hirdetnék ki. Ez annyit jelentene, hogy október 14-én lenne a szavazás. De ha Harper mégsem sétál át a főkormányzó ottawai rezidenciájához és nem kezdeményezi a parlament feloszlatását, nincsen sok esély arra, hogy a konzervativ kormány túléli az őszi szezont. Az ellenzéki pártok már külön-külön kijelentették, hogy nem fogják támogatni Harper kezdeményezéseit.

A legutóbbi közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy a liberális és konzervatív szavazótábor mérete többnyire egyforma, bár a konzervativ szavazók jelenleg egy kicsit jobban motiváltak. A Konzervatív Pártnak szintén jóval több pénze van a választási hadjárathoz és már hónapok óta felkészültek arra a lehetőségre, hogy megbukhat a kisebbségi kormány. De elképzelhető, hogy a Maple Leaf hús és felvágott termékek körüli fertőzéses botrány (melynek következtében 6-an meghaltak) a konzervatívoknak fog ártani, hiszen a kormányon belül voltak olyan vélemények, hogy visszakéne fogni a kanadai állam szerepét az ellenőrzésekben.

Kanadai Magyar Hírlap

PMO/Juhar Levél

Pierre Poilievre, a konzervatív képviselő és egyben a kincstári bizottság parlamenti titkára szerint „a választási hivatal nagy aggodalmat okoz” a konzervatív pártnak. „Az Elections Canada azt szeretné, hogy hatalma legyen arról dönteni, hogy mi képez helyi és mi országos reklámozást. Ezt csak úgy tudná megtenni, hogy ha a párt-hirdetések tartalmáról is dönthetne a hivatal. Szabad országban, szerintük, a képviselő-jelöltek döntenek a hirdetések tartalmáról és nem pedig egy állami bürokrata.”

Az ellenzéki Liberális Párt azonban máshogy látja a helyzetet. Michael Ignatieff, a párt vezető-helyettese szerint a konzervatívok „azzal az intézettel szemben tanúsítanak ellenállást, mely választásaink tisztaságát hivatott biztosítani. Mást sem tettek a hivatal támadásán kivül.” Ignatieff azt a burkolt állítást is elutasította, mely szerint a kanadai választási hivatal közreműködött a Liberális Párttal és a liberálisoknak tudomásuk volt arról, hogy a rendőrség razziázza a konzervatív párt ottawai irodáit.  Ignatieff elmondta, hogy a liberálisok a televízióból szereztek tudomást a razziáról és csak ezt követően küldtek ki foto-riportert a helyszínre.

A rendőrségi akció következtében, az Elections Canada kezébe került 17 doboznyi irat a konzervatív főhadiszállásból és másolatokat készítettek a számítógépeken lévő összes e-mailről. Stephen Harper miniszterelnök többször hangsúlyozta, hogy a párt nem tett semmit, ami törvénysértő lehet. Ettől függetlenül, a sajtónak nyilatkozó, nevüket visszatartó konzervatívok szerint  az is kínos lehet, ha kiderül: semmi illegális nem történt. Éppen tavaly tört ki egy kisebb politikai botrány, amikor kiszivárgott egy konzervatív kézikönyv arról, hogy hogyan lehet megakadályozni a parlamenti folyamatot, ha ellenzéki törvényjavaslatokról van szó.

Kanadai Magyar Hirlap

Az adómentes számlán kivül, a federális kormány 500 millió dollárt költ majd  a tömegközlekedés kiépítésére és korszerűsítésére, valamint 400 millió dollárt 2,500 új rendőr foglalkoztatására. 

Stephane Dion, a Liberális Párt vezetője már jelezte, hogy támogatja a kisebbségi kormány költségvetését, igy valószínű, hogy ebben a kérdésben elkerülhetjük a kormány bukását és az azt követő tavaszi választást.
 

Kanadai Magyar Hírlap