Kanadai Magyar Hírlap » Kultúra

Törölték a szélsőjobboldali Ann Coulter ottawai előadását

Christopher Adam — Thu, 25 Mar 2010 13:42:15 +0000

Botrányba fulladt Ann Coulter szélsőjobboldali amerikai publicista ottawai előadása, miután többszáz tüntető akciója révén utolsó percben törölték a beharangozott egyetemi prezentációt. A hangulatot már az Ottawai Egytem alelnöke, François Houle akkor biztosította, amikor napokkal az ominózus előadás előtt levélben tájékoztatta Coulter-t, hogy Kanada törvényei korlátozzák a szólásszabadságot, amennyiben azt gyűlöletkeltésre használják fel. Coulter ezt az emlékeztetőt úgy vette, hogy a kanadaiak máris börtönbe dobhatják nézetei miatt. Kétségtelen, hogy Coulter nézetei az amerikai republikánus körökben is szélsőségesek. Szerinte Amerika feladata lenne a muzulmán világ kereszténységre való áttérítése és ameddig ez nem történik meg, nem szállhatnának fel muszlimok repülő járatokra, legfejebb “repülő szönyegen” utazhatnának. Az ontario-i londoni egyetemen tartott előadáson az amerikai publicista azt találta mondani, hogy a muszlimok inkább csak teveháton utazzanak. Ezen kivül Coulter szerint a zsidókat “tökéletesíteni” kéne, Kanada pedig örüljön annak, hogy Amerika egyáltalán eltűri létezését ezen a kontinensen.

Tüntetés és feszült várakozás az esőben

Nicke Milne, az irodalom tanszék PhD kandidátusa az egyetemen kitört botrány szemtanúja volt és részletes leírást közölt blogján. Milne szerint csaknem 2 ezren lehettek a helyszínen és a jelenlévők többsége egyszerűen azért jelent meg a rendezvényen, mert kiváncsi volt a botrányos amerikai publicistára és nem pedig azért mert támogatta volna a közíró vállalhatatlan nézeteit. Összesen 40 tüntető lehetett a helyszínen, akik hangosbemondóval és szimulált szirénahangokkal hívták fel magukra a figyelmet. Közös fellépést szorgalmaztak Coulter iszlámofób, antiszemita és homofób nézetei ellen. Az érdeklődők sora azonban szinte körbevette a Marion Hall épületet és egy fél órával az előadást kezdete előtt már valószinű, hogy meghaladta az auditóriumban lévő ülőhelyek számát a potenciális közönség. Milne szerint a rendezők kitalálták azt, hogy csak azok kerülhetnek be, akik előzőleg regisztrálták magukat. A kötelező regrisztációról azonban kevesen tudtak, hiszen az előadásról szóló plakátok el lettek távolítva.

Vészcsengő és balhé

A tüntetéshez néhányan a kigyozó sorból is csatlakoztak, bár Nick Milne szerint a többségük csendben figyelte a fejleményeket a szitáló esőben. A tüntetők száma azonban időközben két százra duzzadt. Milne szerint hírtelen szirénákat lehetett hallani, mire az egyik tüntető elkezdtett kiabálni. “A zsarúk engem csak holtan fognak elhurcolni innen.” Kiderült, hogy csak a tűzoltók érkeztek. A tüntetés egyik vezéralakja azonban oda szólt a várakozó tömeghez, hogy nyugodtan induljanak inkább haza, mivel az előadást törölték, bejutni ma este nem fognak a Marion Hallba.

Kiderült közben, hogy valaki meghúzta a Marion Hall vészcsengőjét és így ki kellett üríteni az épületet. A tüntetők örültek, a kint várakozók azokban nyomdafestéket nem tűrő szavakat skandáltak. Ahogy kinyiltak az ajtók, a várakozó tömeg az épületnek indult, jóformán megrohamozta a bejáratot. Annyira felgyorsultak az események, hogy szinte mindenkit magával sodort a roham, még azokat is, akik szívesen kitörtek volna a tömegből.

Hat rendőrkocsi érkezett az elkövetkező percekben és a 2 ezres tömegeket kezdték oszlatni. Kisebb öszetűzéseken kívül (az egyik Coulter-ellenes tüntető botra ragasztott transzparensével fenyegette meg a vele hangos vitába keveredő Coulter-támogatót) atrocitás nem történt. Mindenki haza ment, Coulter pedig felháborodott nyilatkozatokat adott a médiának. Szerinte ilyen még vele soha nem fordult elő, még a “leghülyébb” amerikai iskolákban sem. Elmondta, hogy szerinte az ottawai egyetem szinvonaltalan és legközelebb majd burkába öltözik, így biztosan nem bántják.

Az viszont biztos, hogy Ann Coulter biztonsági emberei döntöttek arról, hogy végül törölni kell az előadást, hiszen féltek, hogy a tömeget már nem lehet kontrollálni.

Kanadai Magyar Hírlap

Jótékonysági koncertet szervezett az ottawai magyar nagykövetség

Christopher Adam — Sat, 13 Feb 2010 03:32:52 +0000

A Visegrádi Négyek országainak nagykövetségei és a kanadai cseh és szlovák egyesület szervezésében jótékonysági koncertre került sor Haiti megsegítésére 2010. február 3-án Ottawában, az Ashbury College nagytermében. A rendezvényen – a Montrealból érkezett cseh és lengyel zongoraművész mellett – a fellépett az Ottawai Magyar Kórus, valamint Finta Gábor és Palencsár Edit Ottawában élő magyar zongoraművészek. A koncerten közel háromszáz fős közönség jelent meg, a diplomáciai testület, a kanadai kormány, a sajtó és a helyi diaszpóra közösségek tagjai.

Az összegyűlt adományokat (mintegy 5.500 CAD összegben) a szervezők a Humanitarian Coalition kanadai segélyszervezet haiti tevékenységének támogatására ajánlották fel. Kanada főkormányzója üzenetben mondott köszönetet a szervezőknek.

Király Tamás

Eutanázia–A jó halál?

Christopher Adam — Sat, 25 Jul 2009 14:55:30 +0000

Glaser János, Magyar Krónika

A napi sajtóban újra felmerült az eutanázia, az úgynevezett „jó halál” törvényesítésének kérdése, ezúttal váratlan oldalról, a quebeci orvosi kamara részéről. Igaz, egyelőre csak belső használatra szánt okirat volt, egy csoportnak a Kamara hivatalos álláspontjának kialakítására vonatkozó javaslata, de mégis meglepő. Miről is van tulajdonképpen szó?

A kérdés nem új, már jóval több, mint egy évszázada itt-ott felmerült a gondolat, helyes lenne törvényileg is engedélyezni, hogy olyan személyek, akik nem akarnak tovább élni, megszüntethessék életüket, tehát öngyilkosságot követhessenek el. Ehhez még hozzájárulna joguk, hogy „megőrizhessék emberi méltóságukat”, azaz haláluk olyan körülmények között folyjék le, ami gyors, fájdalommentes, békés, és ehhez megkaphassák a szükséges támogatást és segítséget. Az elmúlt évtizedekben a legtöbb eutanázia-támogató leszűkítette a kérdést és a „jó halált” azok számára kéri, akik gyógyíthatatlan betegségben szenvednek és erős, sokszor egyre erősödő fájdalmakat kell elviselniük. A vélemény alapja rendszerint az, hogy a szenvedés elveszi a beteg emberi méltóságát, azt meghosszabbítani kegyetlenség, és mind a beteggel, mind hozzátartozóival szemben szükségtelen és igazságtalan. Mivel a fájdalom leküzdését csak olyan mértékű gyógyszerezéssel lehet elérni, ami az egészségnek úgyis káros és bizonyos határon túl jelenleg nem lehet menni, mert az adag, ami a növekedő fájdalmat megszüntetné, halálos lenne, helyes lenne megengedni olyan gyógyszer adagok alkalmazását, ami a fájdalmat megszünteti akkor is, ha az azonnali halált okoz.

Ennek az eljárásnak támogatói abban is egyetértenek, hogy szigorú szabályoknak kell alkalmazását alávetni: több orvosnak meg kell egyeznie, hogy a betegség gyógyíthatatlan és a beteg állapota más módon nem javítható, a betegnek szabad akaratából kell kérnie a halált, stb.

Ezek a szabályok általában fennállnak azokban az országokban, ahol az eutanázia megengedett, így pl. Hollandiában és Belgiumban is. Azonban a törvényesítés egyrészt nem oldja meg a törvénytelen eljárásokkal felmerülő problémákat, másrészt nem válaszol olyan kérdésekre, amiket nem lehet törvénnyel megoldani.

A legfontosabb ilyen kérdés, van-e az emberi életnek elidegeníthetetlen, természetéből fakadó értéke. Ez elvont, hivatásos moralistáknak vagy teológusoknak való problémának hangzik, de gyakorlati fontossága is van, hiszen nemcsak az abortusz (egyedül Kanadában évente több mint százezer magzat veszti így életét), hanem a huszadik századnak nagy tömeggyilkosságai, mint a német haláltáborok, a Szovjetunió alatt a hárommillió ukrán „kulák” elpusztítása, a szibériai munkatáborok, Katyin, stb. mind arra az elvre alapultak, hogy aki a fennálló rendszer értelmezése szerint nem járul hozzá a közösség jólétéhez, annak élete értéktelen, meg lehet szüntetni. Hozzátehetjük, hogy az ilyen tömeggyilkosságok nem szűntek meg a háború végével: gondoljunk csak Ruandára, Darfur-ra, Kínára…

A most már több évtizedes tapasztalat Európában (Hollandiában már kb. 30 éve törvényessé tették az eutanáziát és a „segített öngyilkosságot”) és nemrégiben végzett kutatások azt is bizonyítják, hogy a törvényes előírások távolról sem biztosítják, hogy valóban a beteg szabad és tudatos beleegyezése esetén történik csak életének megszakítása. Halálosan beteg, fájdalommal küzdő betegek ítélőképessége magában is kétséges, de ehhez gyakran más tényezők is járulnak. Mennyire szabad annak a betegnek gondolkodása, akinek fontosabb, hogy családját ne terhelje, mint saját élete? Mekkora nyomást gyakorolhatnak –tudatosan vagy tudat alatt– olyan családtagok, akiknek a beteg terhükre van? Mekkora a befolyása az orvos hozzáállásának, véleményének? Ezekre a kérdésekre gyakorlatilag lehetetlen felelni, pedig mind elveheti vagy jelentősen csökkentheti a beteg szabadságát, korlátozhatja döntési képességeit. Ehhez hozzájárul, hogy ilyen betegek gyakran már erős gyógyszerek kábító hatása alatt állnak, ami ugyancsak csökkenti döntési képességüket, sőt, a kutatások azt is kimutatták, hogy ez az állapot esetek komoly százalékában olyan méretű, hogy a beteget már meg sem kérdezik.

A több orvos véleményezésével is problémák vannak, mert kiderült, hogy az esetek több mint felében ez amolyan „kéz kezet mos” alapon történik: ha te jóváhagyod az én javaslatomat, legközelebb én is jóváhagyom a tiédet. Ez aztán mélyebben fekvő problémára is rámutat. Az országokban, ahol eutanázia rendszeresen és törvényesen történik (Belgiumban pl. az összes halálesetek 10%-a), sok orvos beállítottsága megváltozik, mert a cél most már nem az, hogy minden erejét és figyelmét a gyógyításra összpontosítsa, hanem a beteg fájdalommentesítése, kényelme, jövőbeli kilátásai, a család kívánságai, stb. ugyanakkora értékűek lettek.

Az egész kérdés-komplexumnak vannak történelmi fontosságú, az egész társadalomra kiható következményei is. Ha a többség gondolkozásában elfogadott elvvé válik, hogy az emberi életnek önmagában, természetéből kifolyó érteke nincs —és nem vagyunk messze ettől a gondolkozástól— az abortusz és eutanázia mellet sok minden lehetségessé és elfogadhatóvá válik, ami ma képtelenségnek hangzik. Kínában már évtizedek óta törvény, hogy egy párnak csak két gyereke lehet, és következő terhességek esetén az abortusz kötelező. Mivel azonban a fiúgyermeknek a kínaiak szemében sokkal nagyobb értéke van, mint a lánynak, olyan sok magzatelhajtást kértek a szülők a magzat neme szerint, hogy az egész országban a felnövő nemzedékben katasztrofális egyenetlenség van a férfiak és nők arányszámában. A Föld népessége egyre nő, részben azért is, mert tovább élünk, ezzel párhuzamosan az élethez szükséges dolgok, mint ivóvíz, élelem, energia, egyre csökken. Ha az emberi élet értékét csupán a „hasznosság” határozza meg, mi akadályozná az államot, hogy elrendelje, egy bizonyos koron felül a „jó halált”? Miért ne válogatnánk ki a tehetséges, egészséges gyerekeket és „szabadulnánk meg” azoktól, akiknek haszna a társadalomra nézve kisebbnek látszik?

Ha a társadalom értékelésében az emberi élet, mint olyan, elveszti értékét, az önkényes intézkedéseknek tág tere nyílik. Erre a nem nagyon régi múlt elég példát ad. Ha meg akarjuk akadályozni, hogy a bizonytalanság, az életünkért való félelem uralkodjék, hangot kell adnunk azoknak, akik az életet értékelik minden felett.

Glaser János (Montreál)

Blue Metropolis-Nemezetközi Irodalmi Fesztivál

Christopher Adam — Fri, 05 Jun 2009 15:22:02 +0000

Bencsics Klára, Magyar Krónika

Az immár tizenegyszer megtartott irodalmi fesztiválnak az idén három magyar vendége is volt.
Az április 22-25 között lezajlott montreali eseménynek, a magyarok számára is volt érdekessége. Az évente megtartott nemzetközi irodalmi fesztivál Linda Leith vezetése alatt zajlik le, aki maga is kicsit “érdekelt” magyar vonatkozásban, hiszen a magyar származású, montreali Göllner András egyetemi tanárhoz ment férjhez és két évet Budapesten töltött. Ottani emlékeit a Birds of Passage, című könyvében írta le, ami 1994-ben jelent meg. Az idén új könyvet adott ki a témáról, Marrying Hungary címmel. Az utóbbit nem olvastam, de az első bizony csalódást okozott, főleg a magyar történelem hiányossága miatt.

Visszatérve az idei Fesztiválra, három rangos fiatal magyar irodalmárt hallhattunk és láthattunk két nap leforgása alatt. Lackfi János író, műfordító és költő, Tóth Krisztina író, műfordító és költő, végül M. Nagy Miklós az Európa kiadó műfordítója és szerkesztője vettek részt a nemzetközi irodalmi fesztiválon, több mint 250 íróval együtt. A fiatal irodalmárok rendkívül impresszív irodalmi múlttal rendelkeznek: Lackfi János 38 éves író, már 22 vers-, próza-, dráma-műveket és gyermekkönyveket adott ki, valamint 15 francia-belga verskötet műfordítást.

Rövid karrierje alatt 18 díjat nyert. 2008-ban megnyerte a nemzetközi “Az év gyermekkönyve”c. IBBY díjat: Kövér Lajos aranykeze című gyermekkönyvével. Ezenfelül: 1996 óta tanít a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. A Nagyvilág világirodalmi folyóirat szerkesztője. Állandó előadásokat, felolvasásokat tart felnőtteknek és gyermekeknek Magyarországon és külföldön.
Például, egy montreali iskolába is elment felolvasni francia nyelven gyermekverseiből.
A Fesztiválon, az április 24-i esti felolvasáson kiváló franciasággal adott elő verseiből és prózai részleteket. Kérésemre egy verset mondott el magyarul. Versei sok humorral, realista képekből tevődnek össze, melyeket remek előadókészséggel tolmácsolt.

Egy magyar nyelvű könyvet sikerült kapnom tőle, tavaly kiadott regénye: Halottnéző címmel, kitűnő realista leírása kádárkori gyermekkorának! Tóth Krisztina fiatal, író-költőnő is hasonló sikerrel dicsekedhet, számos regénye, verskötete és fordítása jelent meg. Ő is sok kitüntetésben részesült már, legutóbb: 2009. március 15-én a Művészetek Palotájában a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja-díjat vette át! Versei és rövid elbeszélései is realista, mindennapokról szólnak, az angol nyelvű fordítások alapján, melyet kis füzet formában szétosztott a közönségnek angol nyelvű felolvasása után-. Szintén számos műfordítása jelent már meg.

A felolvasást, Elaine Kalman, magyar származású montreali írónő vezette le.
M.Nagy Miklóst csak az április 25- i közös megbeszélésen hallottuk, ahol Lackfi franciául, Tóth angolul mondta el írói ambícióit és eredményeit; Linda Leith koordinálta a megbeszélést M.Nagy Miklós az Európa kiadóvállalat szerkesztője és műfordítója, angol nyelven ismertette a magyar könyvkiadás nehézségeit és sikereit. Nagyról azt hallottam, hogy sok, nagyszerű angol és orosz nyelvű fordítást adott már ki magyar nyelven.
Sajnos, a magyar vendégekkel kevés időt tudtam eltölteni, pedig el akartam mondani nekik, hogy büszkék vagyunk rájuk- mi montreali magyarok!

Az irodalmi fesztivál még más érdekes eseményt is tartogatott az irodalom szeretőknek.
Jelen volt és megnyerte, az idei fesztivál irodalmi nagy díját, a híres angol írónő, A.S.Byatt, kinek előadásáról lecsúsztam, mert már napokkal előbb elfogyott a jegy a nagy érdeklődés miatt. A jelenkori angol irodalom nagyjai közé számít és megtisztelve éreztem magam, mikor könyvét aláírva, kedvesen elbeszélgetett velem.

Számomra a másik érdekes és emlékezetes előadó Margaret MacMillan volt; kanadai történész, nevéhez olyan könyv is fűződik, mint: Paris, 1919. Ebben a történelmi könyvben Magyarország is szerepel, pontosabban a trianoni béketárgyalás, tárgyilagos meglátással.
MacMillan előadására sikerült bekerülnöm és élvezettel hallgattam a rendkívüli történész szellemes eszmefuttatását a történelem írásának rejtelmeiről.

Illik megemlíteni, hogy a fesztiválon négy montreali nagy ember életéről jelent meg könyv Adrienne Clarkson: Norman Bethune, Margaret MacMillan: Stephen Leacock, Nino Ricci. Pierre Elliott Trudeau és M.G.Vassanji: Mordecai Richler. Ezek a művek bemutatásra és megbeszélésre kerültek.

Kanadai rádión balhézott Billy Bob Thornton amerikai színész

Christopher Adam — Thu, 09 Apr 2009 19:35:15 +0000

Bár talán nem kéne a kultúra rovatban egy szánalmas és beképzelt amerikai színész értelmetlen mondataival foglalkozni, mégis itt közlünk rövid tajékoztatót arról a botrányos esetről, mely éppen a kanadai közszolgálati rádión (CBC) tört ki, amikor azt a szerencsétlen döntést hozta a műsorvezető, hogy Billy Bob Thornton-t hívja meg interjúra. Jian Ghomeshi azért hívta meg Thornton-t és Boxcutters nevű együttesét, hogy zenéjéről beszéljen. Csakhogy a kanadai közszolgálati adón működő népszerű műsorvezető volt olyan merész, hogy Thornton színészi karrierjét is méltatta. Bevezetőjében Ghomeshi többek között azt is említette, hogy Thornton Oscar-díjas színész, és hogy a Los Angeles-i trió egy év alatt három albumot adott ki. Thornton állítólag csak zenéjéről akart beszélni és nem pedig hosszabb és színesebb színészi karrierjéről.

Amikor Ghomeshi rákérdezett arra, hogy a Boxmasters mikor is jött létre, Thornton idegesen vissza csapott. “Nem tudom, miről beszélsz”– mondta a CBC műsorvezetőjének. Thornton egyetlen kérdésre sem volt hajlandó érdemben válaszolni és csak azt ismételgette, hogy nem érti a kérdést, vagy hogy nem tudja a választ. Arra a kérdésre, hogy milyen zenét hallgatott gyerekként azt válaszolta, hogy előfizetett egy Monster nevű magazinra. Thornton-nak az volt a baja, hogy Ghomeshi említette, hogy színész. “Nem lett volna szabad ezt felhozni”–mondta a megzavarodott színész. Ghomeshi elmondta azt amit természetesen mindenki tud: kellett valamilyen kontextust adni az interjúnak és amúgy is csak azért foglalkoznak kiemelten a Boxcutters nevű együttessel, mert az egyik tagja hollywood-i színész.

Érthetetlen Thornton hozzáállása és kérdéses, hogy így viselkedett volna ha éppen az Egyesült Államokban jelenik meg egy népszerű adón. De mivel éppen Torontóban koncertezik együttese, a minimum az lett volna, hogy Thornton komolyan veszi a kanadai közszolgálatin való megjelenési lehetőséget. Ennél csak az szánalmasabb, hogy Thornton PR stábja szerint minden rendben volt Thornton hozzáállásával. Érdemes még tudni, hogy Thornton a műsor végén kisétált a studióból és nem volt hajlandó a rádión eljátszani egy számot, mert állítólag nem hozta magával dobjait.

Kanadai Magyar Hírlap

Beszámoló a magyarországi Fonogram gálaestről

Christopher Adam — Sun, 01 Mar 2009 05:43:08 +0000

Szabó Csilla

A közelmúltban lezajlott Magyarország legrangosabb popzenei eseménye, a Fonogram – Magyar Zenei Díj Gálaestje volt. A Millenáris Teátrum színpadán vehette át Szabó Csilla – Valami mindig szép – című albumért a legnagyobb zenei elismerést a Fonogram-díjat.

A gyermekkori álma vált valóra Szabó Csillának azzal, hogy az előadóművészi pályát választotta élete céljának. A művésznő nevéhez fűződik a nagysikerű Franco Neroval a főszerepben, a Honfoglalás című filmbetét dala a „Szállj, sólyommadár,” is. Pályájának egyik meghatározó része volt ez a dal, azonban mindig is igyekezett a közönségének újat produkálni.

Csilla valójában mégsem ezzel a napjainkban már mindenki számára jól ismert többszörös platinalemezes – akár himnusznak is beillő dallal debütált, hiszen előtte sok-sok éven át aktív tagja volt a Bojtorján együttesnek. Nevével, tehetségével és egyedi orgánumával szinte belopta magát az Őt tisztelő, szerető emberek szívébe.

Láthattuk, hallhattuk különböző rendezvényeken, kiállításokon, megemlékezéseken, ahol mindig osztatlan sikert aratott dalaival. Véleménye, elmondása szerint az éneklés gyógyítja a lelket, és ezt misem bizonyítja jobban, mint az, ha ideje engedi dalaival a kórházakban, beteg gyermekeket gyógyít. Tündérnek és angyalnak is beillene, hiszen nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek is megszerették az orvosokkal egyetemben – a mindig mosolygós, vidám előadóművészt.

Ma már tudjuk, hogy a sok beteg gyermek szeretete invitálta, késztette arra, hogy a repertoáron lévő dalaiból összegyűjtsön egy csokorra valót és készítsen belőlük egy olyan lemezt, mely nekünk felnőtteknek is szól.

Itt-ott olvastam, hogy a zenei irányzata, stílusa Halász Juditéhoz hasonlít. Jómagam annak ellenére cáfolnám ezen megállapítást, hogy az említett színésznőnek nagytisztelője vagyok.

Szabó Csilla egy teljesen más egyéniség. Egy olyan művész, aki a majdnem szögre akasztott gitárjával, ha megjelenik a színpadon, vagy pódiumon, csend lesz a nézőtéren és mindenki az „angyalkára” arra a művészre vár, aki jókedvre deríti a gyermeket, felnőttet egyaránt. Talán a színvonal az, ami mégis hasonló a két csodatévő embernél, hiszen mindketten az igényesség megtestesítői, mesterei.

Az üzletekben még kapható Csilla lemeze „Valami mindig szép” címmel, mely állíthatom, valóban nemcsak a gyermekszíveket dobogtatja meg. Tiszta, szépen csengő hangja egyfajta csodálatot rejt magában, s ezáltal – üzen nekünk hallgatóinak, csodálóinak.

A lemez a közelmúltban Fonogram zenei díjas lett, melynek elnyerése a művésznőt is váratlanul, meglepetésként érte. A legrangosabb magyar zenei kitüntetést Bodrogi Gyula adta át február 11-én a Millenáris Teátrumban a Magyar Televízió M1 élő adásában.

Csilla jelenleg azon munkálkodik, hogy színpadra állítson egy olyan gyermekműsort, mely a díjnyertes zenei albumra épül majd fel.

Sokunknak, Ő a csupa nagybetűs SZTÁR, de lehet akár egy földön felejtett lélekápoló angyal is, akit azzal bízott meg Isten, hogy a rohanó világunkban adjon valami pluszt embertársainak.

Tamás István

Tavi Weisz magyar képzőművész kiállítást tart Ottawában

Christopher Adam — Sat, 28 Feb 2009 06:11:16 +0000

Tavi Weisz

Tavi Weisz magyar származású képzőművész alkotásait ismét megismerheti az ottawai lakosság március 20-án a La Petite Mort nevű fővárosi galériában. 1999-ben végezte el posztgraduális képzését, mielőtt Magyarországról Kanadába költözött a fiatal képzőművész. Saját elmondása szerint, alkotásainak az a lényege, hogy elgondolkoztassa a művészet iránt érdeklő közönséget és nem pedig az, hogy maga a művész gondolatmenetét mutassa be. Éppen ezért Tavi Weisz alkotásai provokatívak és általában arra késztetik a nézőt, hogy érzelmeit felhasználva és nem pedig racionalis gondolatmenetre építve közelítse meg az alkotást és próbálja értelmezni. Az ottawai magyar művészre leginkább az a jellemző, hogy egymástól távol álló elemeket, vagy tárgyakat hoz össze alkotásaiban és ez által olyan imázsokat hoz létre, melyek nem egyeznek a néző elvárásaival, vagy éppen a kulturális szokásokkal. Igy tehát Tavi Weisz alkotásai gyakran meglepetést okoznak a nézőknek, de még maga a művésznek is, hiszen fontos helye van a spontán ötleteknek.

Tavi Weisz legújabb kiállítása a 306 Cumberland utca alatt lévő La Petite Mort nevű galériában kerül bemutatásra március 20-án, este 7 órától. A rendezvényt az ottawai CKCU 93.1FM rádió támogatja. Az interneten is lehet kapni egy kis ízelítőt Tavi alkotásaiból, a képzőművész személyes, angol-nyelvű honlapján keresztül.

Kanadai Magyar Hírlap

Pablo Urbányi könyvét mutatják be Ottawában

Christopher Adam — Thu, 26 Feb 2009 05:27:24 +0000

Pablo Urbányi

Szeretettel várják az irodalom iránt érdeklődőket Pablo Urbányi: Isten állatkertje címû regényének bemutatójára Március 17-én este 7 órakor a Dominican University College olvasótermében (96 Empress Avenue, Ottawa). A könyvbemutatót hideg büfé követi. Az Isten Állatkertje című könyvet a 2007-es Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál keretében hozta nyilvánosságra a Noran Kiado. Pablo Urbányi Ipolyságon született 1939-ben, a Világháború után szüleivel vándorolt ki Argentínába, ahol újságíró lett, regényei jelentek meg. 1977-ben Kanadába emigrált. Jól beszél magyarul, de továbbra is spanyolul ír. Magyar származású kanadainak és spanyol nyelvû írónak tekinti magát, aki argentin emigránsként Ottawában él. Magyar nyelven A hagyaték címû szatíragyûjteménye, valamint Silver és Naplemente szimptóma címû regénye olvasható.

Isten állatkertje önéletrajzi ihletésû. Egy Ipolyság nevû kisvárosban a német megszállást néhány hónapon belül az orosz követi. A kastélyban a kisiparos család tagjai és a megszállók háborús hétköznapjaikat élik. A rigorózus anya a gazdaság fölött õrködik nagy szigorral, az apa bujdokol, a kaszinózó orosz katonai parancsnok pedig a nagyapa házi borát vodkára cseréli. Hidak repülnek a levegõbe, katonák fosztogatnak, civilek rejtegetik, amijük az ostrom után megmaradt s azzal a megszállóval keresik az együttélés lehetséges módozatait, akit a sors éppen megad nekik. Ez alatt a fiatal cselédlány és a kiskorú gyermek között érzéki szerelem szövõdik.

Isten állatkertjét Dr. Csepregi Gábor mutatja be és értekeli. Minden érdeklõdõt szivesen látnak a szervezők; a könyveket a helyszinen meg lehet vásárolni.

A foglalásokat e-mailen várják a szervezők a következő címen: editor@hungarianpresence.ca .

Kanadai Magyar Hírlap

Magyar slágerek és operettek–élő előadás Montreálban

Christopher Adam — Mon, 09 Feb 2009 16:43:42 +0000

Pándy Piroska, a budapesti Madách Színház énekművésze és ifj. Sánta Ferenc Kossuth Díjas hegedűművész együtt lépnek fel Montreálban, ahol magyar slágereket, operetteket, musicalokat és tánczenét mutatnak be a helyi magyar közösségnek. A zenei est 2009 február 22-én kerül megrendezésre a Magyarok Nagyasszonya Egyházközség Mindszenty termében. Az Észak-Amerikai turnét a Pongrátz Entertainment szervezi.

Montreálban 17-órától várja a vendégeket az előadást megelőző büfé és a zenei est pedig 18-órakor veszi kezdetét. Jegyek 20 dollárba kerülnek és nem tartalmazzák a büfévacsorát. Tovább információért és jegyvételért, tekintse meg az alábbi plakátot, melyet a plébánia küldött ki PDF formátumban.

Plakát letölthető — Kattintson ide

Kanadai Magyar Hírlap

Érdi Tamás Junior Prima díjas

Christopher Adam — Tue, 18 Nov 2008 04:05:05 +0000

A Magyar Állami Operaházban rendezett ünnepségen Érdi Tamás helyett édesapja, Érdi Sándor vette át a 2007-ben létrehozott Junior Prima díjat a magyar színház- és filmmővészet kategóriában. A díjat idén először osztották ki és az elismerés hétezer euróval jár. Október eleje óta Érdi Tamás koncertkörúton vett részt Kanadában. Tavaly ilyenkor a keleti városokban, Ottawában, Montreálban és Torontóban koncertezett, idén Vancouver, Edmonton és Calgary egyetemeinek vendége volt. Chopin, Liszt, Kodály és Bartók művek szerepeltek programjában. A fiatal művész december elején Amerikába repül, ezúttal New Yorkba, az ENSZ Palota Hammarskjold Auditóriumában játszik, ahol a fogyatékossággal élők nemzetközi világnapja alkalmából ad koncertet.

Juhar Levél

Magyar film kerül bemutatásra a kanadai fővárosban

Christopher Adam — Mon, 20 Oct 2008 15:58:52 +0000

Ocskay László

Magyar film kerül bemutatásra 2008 november 6-án az ottawai fővárosi könyvtárban. Az Ocskay László százados, az elfelejtett hõs című dokumentumfilmet este 6.30-kor vetitik a Metcalfe és a Laurier saroknál található Ottawai Public Library belvárosi épületében. A belépés ingyenes és a vetítés után a résztvevőknek alkalmuk lesz találkozni a rendezővel.

A dokumentumfilm egy szinte teljesen elfelejtett katonatiszt hõstettét mutatja be. Ocskay László, a magyar hadsereg századosa, az elfelejtett hõs a történelem egyik legbátrabb és legkülönösebb embermentési akcióját vezette le. Rendkívüli humanitárius tettével Budapesten 2500 üldözött férfit, nõt és gyermeket mentett meg a második világháború legvészesebb idõszakában, az 1944-45-ös években. 2002-ben álítottak Budapesten emléktáblát Ocskay tiszteletére, miután a jeruzsalemi Jad Vashem Intézet a “Világ Igaza” című kitüntetést adományozta a magyar századosnak. Tavaly irt Ablonczy Bálint történész egy cikket Ocskayról a Heti Válasz című hetilapban, melyben Oskar Schinderlhez hasonlította. “A körülbelül 1100 zsidót megmentő német gyárosnak, Oskar Schindlernek (akiről Steven Spielberg filmet készített) eleinte haszna is származott a zsidó munkásokból. A magyar tiszt azonban a kezdetektől ellenszolgáltatás nélkül védte az üldözötteket,”–írta Ablonczy.

Az Ottawai Magyar Nagykövetség, a Jewish Federation of Ottawa és a Canada-Hungary Educational Foundation (CHEF) közösen mutatja be Fonyó Gergely rendezõ és Kollarik Tamás producer alkotását (angol felirattal).

A vetítés után frissitőket szolgálnak fel a szervezők.

Kanadai Magyar Hírlap

Elköszönt Emőke Szathmáry

Christopher Adam — Sat, 24 May 2008 15:13:09 +0000

Május 22-én elköszönt Emőke Szathmáry, a Manitobai Egyetem magyar származású elnöke, miután bejelentette, hogy nyugdijba vonul. A tiszteletére rendezett vacsorán jelen volt Gary Doer, Manitoba tartomány kormányfője és Vic Toews, a kanadai kincstári bizottság elnöke. Dr. Szathmáry személyes élményeiről és életútjáról beszélt az ezer létszámú helyi hallgatóság előtt. A leköszönő rektor elmondta, hogy húsz éves volt amikor egy közszolgálati rádióműsor felkeltette érdeklődését Winnipeg iránt. A műsorban John Marlyn 1957-ben iródott Under the Ribs of Death cimű könyvéből olvastak fel, mely egy magyar emigráns fiú életéről szólt. A fiatal magyar bevándorló Winnipeg északi kerületében nevelkedett és Marlyn irása bemutatja, hogy milyen beilleszkedési problémákkal küszködött, mielőtt végre befogadta a helyi lakosság. “Ez a történet nekem azt üzeni, hogy Winnipeg egy olyan város, mely lehetőségeket kinál a bevándorlóknak és továbbra is vonzó az Első Nemzetek valamint a más tartományokból és országokból érkezők számára. Fenomenálisan sokszinű ez a város, mert Winnipeg továbbra is a lehetőségek kapuja mindenki számára”–mondta dr. Szathmáry.

Emőke Szathmáry 1996 óta a Manitobai Egyetem elnöke és kancellár-helyettese. Ezt megelőzően a hamiltoni McMaster Egyetemnek volt az alelnöke. Az egyetem leköszönő elnöke Magyarországon született 1944-ben és 1951-ben emigrált Kanadába szüleivel együtt. A Torontói Egyetemről szerezte meg doktorátusát antropológiából.

Kanadai Magyar Hirlap

Magyar előadások Kanadában

Christopher Adam — Mon, 19 May 2008 14:15:56 +0000

Társadalmi nemek és modernitás: Az Osztrák-Magyar Monarchia és hagyatéka címmel rendeztek konferenciát május 16-18 között az Ottawai Egyetemen. Május 20-án 15:30-tól Ellentmondó emlékek és társadalmi nemek a II. világháborús Magyarországon: Történelem és emlékezet címmel Pető Andrea a Közép-Európai Egyetem professzora tart előadást a Carleton Egyetemen. Az eseményeket a Kanadai-Magyar Oktatási Alapítvány közreműködésével rendezik.

Juhar Levél

Kanada lesz Fehérvasárnap díszvendége

Christopher Adam — Fri, 28 Mar 2008 11:33:40 +0000

Kanada lesz a díszvendége a Regnum Marianum plébánia március 30-i húsvét
második vasárnapjaként ismert fehérvasárnapi rendezvényének. Délelőtt 11-kor szentmise kezdődik, melyen köszöntőt mond Pierre Guimond Kanada nagykövete. Megtekinthetők lesznek időszaki kiállítások: Magyar kivándorlás Kanadába valamint a Kanadai Tájkép – a Kanadai Magyar Művészek Egyletének gyűjteménye. A meghívott vendégek között szerepelnek az 1976-os Montreali Olimpia magyar érmesei is. A plébánia gyermekcsoportja Árpád-házi Szent Erzsébet életútját járja végig. A 20 főből álló gyermektársaság nemcsak színjátszással foglalkozik: tanárjuk, Borsai Csaba vezetésével idén nyáron 1500 km-es kerékpártúrát tesznek Kanadában, Montreal Ottawa és Torontó érintésével.

Juhar Levél

Távozik a Statisztikai Hivatal vezetője

Christopher Adam — Sat, 23 Feb 2008 17:54:59 +0000

2008 Június 16-án, 72 éves korában nyugdíjba vonul Fellegi Iván a Kanadai Statisztikai Hivatal magyar származású elnöke. Fellegi az 1956-os forradalom leverését követen érkezett Kanadába, és 1985 óta áll a Hivatal élén. Stephen Harper miniszterelnök köszönetet mondott Fellegi sok évtizedes áldozatos munkájáért. Nyugdíjas éveiben a vezet statisztikus másik szerelmének, a költészetnek szeretne hódolni.

Juhar Levél – Miniszterelnöki Hivatal (PMO)