Ennyit fogtam fel a szövegből, amikor a Mester előénekelte a dalt. (Inkább a dallamon, ritmuson, harmóniákon járt az eszem – hangszereltünk, nem a verset elemeztük.) Később a stúdióban már nemcsak arra figyeltem, hogy az ének tiszta legyen, az üzenet egyre fontosabbá vált: Ajjaj, jön a vonat, ideér és végünk. Az ezredforduló tájékán járunk; koronaúsztatás, Árpádsávos zászló, hajrámagyarok, MIÉP – ilyesmi. Gerendás Péter a művész vészt jósló érzékenységével egy zuhanó repülőről (repülőből) énekel: Figyelj! Csak oldalra ne nézz! Jobbról valaki csurkán benéz. Kiafaszomaza Csurka, legyintünk a fenyegetésre. Fasiszták?! Kampóskeresztes nácik?! Szánalmas soviniszták?! A XXI. században?! Csak nem! Európába tartunk (kiabálja Kern […]

Az egyiptomi kivonulást megelőzően említi a Biblia Peszách ünnepét. A héber szó elkerülést jelent. A tízedik csapás az egyiptomi elsőszülöttek halála volt. Niszán hó 14-én minden héber családnak le kellett vágnia egy bárányt és elfogyasztania. Vérével megjelölték a két ajtófélfát és a felső küszöböt. „S legyen a vér nektek jelül a házakon, ahol vagytok, s midőn látom a vért, elkerüllek (ufászáchti) benneteket, hogy ne legyen rajtatok a pusztító csapása, midőn sújtom Egyiptom országát (Mózes II.12:13.). A pusztító szellem (máschit) a vér láttán elinal. A vörös szín bajelhárító. A jel (ót) az eredete annak a szokásnak, hogy a zsidó házak ajtófélfájára […]

“Arad megyében Csáky gróf ajánlatára a nemes ifjak az Árpádok és a hunok viseletét újra behozni elhatározták. (…) Minden jel arra mutat, hogy ez az ősrégi viselet behozatala nem a véletlen műve, hanem holmi gonosz célzattal van összekötve. (…) Bővebb tudósítást is kérek arról, hogy kinek az eszméje volt az ősi hun öltözet s milyen mértékben terjedt el a szomszédos megyékben. Vajon van-e a dolognak valamelyes politikai háttere?” (1825, augusztus 6-án, August Sedlnitzky császári belügyminiszter.) Néhány hét múlva mind a Temes, mind a Bihar megyei főispáni beiktatáson résztvevő bandériumok atillában, azaz zsinóros hosszúdolmányba öltözötten vonultak fel. De az atilla nem […]

Egy este Esti gyanútlanul bandukolt hazafelé a Duna parton, amikor hatalmas vihar kerekedett, dörgött-villámlott, és az egyik villám pontosan kettészelte. Jobb- és bal- (ahogy békés honfitársaink emlegetni szeretik: angyali és ördögi) oldalára hasadt. A kórházban testét valahogy összefércelték, de a kétlelkűség gyógyíthatatlannak bizonyult. [Ép testben két lélek]. Esti(k) az első pillanattól kezdve ki nem állhatta egymást, csak kevés közöset talált magában. Ami megvolt az egyikben, hiányzott a másikból. Egyként voltak irigy, féltékeny, gonosz és ostoba (még ha a jobboldal következetesebben is). Eleinte csak az egyet nem értés okozott gondot hétköznapi életében; nehezen döntötték el, mit válasszanak az étlapról, mibe öltözzenek, […]

Az öregembernek nehezére esett a légzés. Mint ahogy minden más is. Amióta agyvérzése volt, már semmije se úgy működött, mint régen. Csak az agya, az volt a régi. Gondolta is magában: tiszta röhej, agyvérzésem volt, mégis az agyam az egyetlen, ami rendben működik. Csak az a baj, hogy odabent. Kifelé ez nem nagyon látszott. Valami sztrókizének mondta a doktor, de neki jó volt az szélütésnek is. Meghogy, majd javulni fog. Hát, már két év óta nem nagyon javul. Igaz, nem is rosszabbodik. Elejében még figyelte magát, hogy talán ma nem lötyögteti ki a levest, talán ma érthetőbb lesz a beszéde, […]

Hagyományaimhoz hívem, amikor tavaly októberben Budapesten voltam, vásároltam számos magyar DVD-t a Rózsavölgyi lemezboltban. De mivel Kanadában kínszenvedés olyan DVD szisztémát találni, ami PAL filmet is le tud játszani, csak néhány napja, hogy az egyiket megnéztem. Tímár Péter rendező eléggé lezser szórakozásnak ígérkező „Casting minden” című 2008-as játékfilmjén volt a sor. Igazán arra voltam kiváncsi, hogy milyen lehet egy huszonegyedik századi magyar zenés film? Már a film első perceiben éreztem, hogy a veterán Kern András szereplése nélkül igencsak gyenge lett volna mind a narratíva, mind pedig a legtöbb színész alakítása. Kern a jobb napokat látott, megkeseredett, fásult és iszákos Novai Rezső (Rudi) dalszerzőt alakította, Oláh Ibolya […]

– Jó kis koncert lesz este a Művészetek Palotájában. Nem jössz? – Ki játszik? – Mándoki László! – Az ikon?! Ott a helyem! És Mándoki László születésnapi koncertjén, e jeles zenetörténeti pillanatban, kipirult arccal, ott tapsol államfő, kultuszminiszter, külügyminiszter a hangversenyteremben – mintha megannyi vájt fülű zenekedvelő -, és igen, ott ül közöttük fékezhetetlen zene iránti rajongását csúf kényszeredett mosoly mögé rejtve maga a miniszterelnök is. Lenyűgözve hallgatja tinédzserkora kedvencét, Mándoki Lászlót (van aki e nevet nem ismeri a Fekete-tengertől a Csendes-óceánig?!). [Itt az elbeszélés ritmusa döccen egyet, ahogy az író elhessegetni igyekszik nyomasztó hátsógondolatát; a miniszterelnök tán nem is […]

Néhány hete fedeztem fel az Illinois államban élő Nick Gombash geneológiai kutatásait és az eredetkutatáshoz fűződő különböző honlapjait, online adatbázisait és blogját. Egy 26 éves, magyar származású amerikai fiatalember és történész önkéntes és döbbenetesen elszánt munkájáról van szó, aki önerőből hozott létre egy több mint 46 ezer házasságkötési és anyakönyvi kivonatot tartalmazó internetes adatbázist, melyet HungaryExchange-nek hívnak.   A lap célja egyszerű: felkelteni az elsősorban magyar  származású emberek érdeklődését a családfakutatás iránt és segítséget nyújtani az adatok beszerzésében, illetve tippekkel szolgálni azok számára akik magyarországi és romániai levéltári kutatásokra készülnek. Nick Gombash felmenői 1909-ben hagyták el Magyarországot és indultak útra […]

Citius Altius Fortius (Gyorsabban Magasabbra Erősebben) – ez az olimpia jelszava immár cirka 120 éve, mióta a NOB megalakult. Lássuk be, ennek a jelmondatnak tökéletesen megfelel a tollaslabda, hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy milyen sebességgel, milyen magasra és mekkora erővel ütöm el a szárnyas labdát – így egyáltalán nem akarom megkérdőjelezni a sportág olimpiai létjogosultságát. Akkor sem, ha a tollaslabdáról nekem sok dolog jut eszembe – gyerekkor, család, kirándulás, grund, csupa szép dolog – épp csak a sport nem. Nem is értem, miért, hiszen tényleg minden izomzatomat igénybe veszi, gyerekeimmel gyakorta próbáljuk folyamatos repkedésre késztetni a labdát. Még ha a […]

Amikor a tatárjárás pusztításait (1) ecseteljük, mi magyarok leggyakrabban Rogerius mestertől kérük kölcsön színeket. Siralmas énekének előszavában a volt váradi főesperes arról biztosítja olvasóit, hogy hamisítatlanul írja le az eseményeket (sine falsitatis admixtione) ha nem minden információja származik is saját tapasztalatból, és sok dologról csupán megbízható forrásból értesült (nonnulla fide dignis didici). De mivel a borzalom szülte rettegés könnyen elferdíti az érzékelt valóságot, annak arányait, a tatárokról és a tatárjárásról szóló egykorú vagy közel egykorú források adatait bizonyos körültekintésel kell fogadnunk.   IV.Bélát már 1236 decemberében figyelmeztették az ázsiai nomádok szándékáról.”…Igitur rumor erat, hunc populum Tartarorum in Comaniam et Hungariam velle […]

Kedves Barátaim! A Magyar Filmművészek Szövetsége a soron következő 44. Magyar Filmszemle helyett rendkívüli és nyilvános közgyűlést tart február 2.-án az Uránia Mozi nagytermében. Higgyétek el, hogy szívesebben rendeznénk meg a szokásos februári szemlét, szívesebben vetítenénk filmeket, szívesebben beszélgetnénk róluk és szívesebben örülnénk az eredményeinknek. Mert a februári Filmszemle mindig a magyar film ünnepe volt. Az idei az első év amelyben nem tudjuk megrendezni. NINCS MIT VETÍTENÜNK! NINCS MINEK ÖRÜLNÜNK! A magyar filmgyártás két éve áll, kiváló kollégáink munka nélkül maradtak, és egyre reménytelenebb élethelyzetekbe, gyakorlatilag az éhhalál szélére kerültek. A magyar filmgyártás nem csak a nemzet kultúráját reprezentáló művészeti […]

A téma felvetése hónapok óta érlelődik bennem, de most vált aktuálissá, hisz most 190 éve, hogy Kölcsey Ferenc megírta a Himnuszt. Ehhez kapcsolódóan merült fel bennem, hogy a Székely himnusz eléneklése a magyar parlamentben milyen protokolláris szabályoknak felel meg, vagy esetleg valami más célja van? A Székely himnuszról tudni kell, hogy szövegét 1921-ben írta Csanády Kálmán, aki akkor már Magyarországon élt, míg zenéjét a szintén hazánkban élő Mihalik Kálmán komponálta. A szerzők nem himnusznak szánták, hanem lánykarra komponált kantátának, amelyet először 1922-ben adtak elő Aquincumban rendezett Székely Egyetemista és Főiskolai Hallgatók Egyesületének találkozóján. Később se vált hivatalos himnusszá, csak népszerűsége […]

A wc-s nénire nem lehetett azt mondani, hogy szószátyár lett volna. Köszönés, wc-papír, nyugta, jobbra a második, nagyjából ennyi volt a szótára. De hát minek is, odafelé nem nagyon álltak meg az emberek – ő úgy mondta, a vendégei – eszmét cserélni, visszafelé meg már minek. Előtte a dolog hajtotta őket, utána meg mentek a dolgukra. Így van ez. De azért a wc-s néninek arany szíve volt. Néha megengedte Annusnak, hogy használja a konnektort, ami ott volt a széke mellett a falban. Annus ilyenkor fogta a merülő forralót – Papus guberálta, nem volt annak semmi baja, csak törött volt a […]

Tegnapelőtt  bensőséges ünnepségen vettem rész. A Doni áttörés 70. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezést a Holokauszt Emlékközpont. A rendezvényen Dr.Szita Szabolcs, a Holokauszt Emlékközpont ügyvezető igazgatója, majd Dr.Hende Csaba honvédelmi miniszter mondott beszédet. Mindketten felidézték a tragikus események egy -egy részletét, amit részben a túlélők meséltek el, vagy levéltári kutatások alapján derült ki. Részlet Dr.Szita Szabolcs megemlékezéséből: ” A tábori munkaszolgálatosok 1943 első két hónapjában 21 000 főnyi veszteséget szenvedtek el. 1943. április 16-án Horthy Miklós kormányzó Klessheimben Hitlerrel tárgyalt. A Führer hangos szemrehányásaival és vádjaival szemben a szövetségesi hűség egyik bizonyítékaként a magyarok háborús áldozatvállalását hangsúlyozta. A honvédség addigi veszteségét […]

Családja, egy jemeni zsidó család, amikor Jemenben fellángoltak a zsidók életét veszélyeztető támadások, Jaffába menekült. A csónakban, mellyel a Jaffába induló gőzhajóhoz eveztek, az akkor tizenkét éves anyja – akinek férje akkor töltötte be a tizenharmadik életévét – szülte meg a kis Róbertet. A török fennhatóságú Jaffából családja, a nagyszülőkkel együtt – akik, miként a jemeni zsidók többsége, kitűnő arany- és ezüstművesek voltak – Hollandiába ment. Ott vették fel a foglalkozásuknak megfelelőbb új családi nevüket, az apa családja a Feinsilber, az anya családja a Feingold nevet. Az első világháború előtt Galíciából érkezett Budapestre. Az 1910-es években Szimon István rendőrfőkapitány alkalmazta […]