Tegnapelőtt  bensőséges ünnepségen vettem rész. A Doni áttörés 70. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezést a Holokauszt Emlékközpont. A rendezvényen Dr.Szita Szabolcs, a Holokauszt Emlékközpont ügyvezető igazgatója, majd Dr.Hende Csaba honvédelmi miniszter mondott beszédet. Mindketten felidézték a tragikus események egy -egy részletét, amit részben a túlélők meséltek el, vagy levéltári kutatások alapján derült ki. Részlet Dr.Szita Szabolcs megemlékezéséből: ” A tábori munkaszolgálatosok 1943 első két hónapjában 21 000 főnyi veszteséget szenvedtek el. 1943. április 16-án Horthy Miklós kormányzó Klessheimben Hitlerrel tárgyalt. A Führer hangos szemrehányásaival és vádjaival szemben a szövetségesi hűség egyik bizonyítékaként a magyarok háborús áldozatvállalását hangsúlyozta. A honvédség addigi veszteségét […]

Családja, egy jemeni zsidó család, amikor Jemenben fellángoltak a zsidók életét veszélyeztető támadások, Jaffába menekült. A csónakban, mellyel a Jaffába induló gőzhajóhoz eveztek, az akkor tizenkét éves anyja – akinek férje akkor töltötte be a tizenharmadik életévét – szülte meg a kis Róbertet. A török fennhatóságú Jaffából családja, a nagyszülőkkel együtt – akik, miként a jemeni zsidók többsége, kitűnő arany- és ezüstművesek voltak – Hollandiába ment. Ott vették fel a foglalkozásuknak megfelelőbb új családi nevüket, az apa családja a Feinsilber, az anya családja a Feingold nevet. Az első világháború előtt Galíciából érkezett Budapestre. Az 1910-es években Szimon István rendőrfőkapitány alkalmazta […]

Giorgio Perlasca életét ismerjük filmekből, könyvekből. Most mégis egy nagyszerű könyv látott napvilágot, melyet Giorgio Perlasca fia, Franco Perlasca mutatott be a Holokauszt Emlékközpontban. Az Olasz Posta Perlasca születésének 100. évfordulójára bélyeget és DVD-t bocsátott ki, itt azok az eredeti dokumentumok láthatók, melyek még nyomtatásban nem jelentek meg. Ebből az alkalomból született meg ez a könyv, melyben Franco Perlasca meséli el édesapja életét. Giorgio Perlasca 1910.január 31-én született Como városában. Mint önkéntes 1936-ban csatlakozott Spanyolországban egy tüzérezredhez. Megtanult spanyolul. Kapott egy igazoló iratot, mely tanúsítja, hogy a világ bármely táján a spanyol követség védelme alatt áll. A polgárháború után visszatért […]

A Kanadai Magyar Hírlap üdvözli Rosu Mária erdélyi szerzőt, lapunk legújabb tagját! Szerzőnk írásai feledésbe merült történelmi epizódokat, helyeket és személyeket mutat be. Komoly hangsúlyt fektet a levéltári forrásanyagok és tudományos feldolgozások felhasználására. Első írásában a papmezei vár történetét tárja elénk. A történetírás nem volt valami túl kegyes e bihari várkastéllyal, csupán általános tanulmányokban bukkan fel itt-ott Papmező neve. Talán mert a XVI-dik századnál régibb emlékek nem szólnak róla, s habár egyszer-kétszer még említik okiratilag, az önnáló erdélyi fejedelemséggel együtt vára is megszünt létezni. A papmezei vár egy megerősített, négyzetes elrendezésű, nemesi udvarház volt, sarkainál inkább dekoratív mint védelmi célt […]

2013. január 2-án egy remek cikk jelent meg a Népszabadságban. Izraelben élő honfitársunk Jichák Shadmon tollából. A cikk címe: Levél Gyöngyösi Márton részére. A cikk tartalmával maximálisan egyetértve egy pozitív példát szeretnék bemutatni. Nemrég Zalalövőn jártam. A város központjában,egy szép park közepén látható az 1989-ben felállított, a második világháború helybeli áldozatainak emlékműve. Szabolcs Péter szobrászművész alkotása. Az emlékmű két részre osztott. A bal oldalon az elesett áldozatok neveit, míg a jobb oldalon a gettóba elhurcoltak neveit vésték. Innen senki nem tért vissza…. „Az áldozatok számát és különösen az arányát tekintve még szörnyűbb sorsa lett a falu zsidó lakosságának. Az úgynevezett „zsidótörvények” és […]

Gergely Beatrix magyarországi szerzőnk új sorozatot indít a Kanadai Magyar Hírlapban, melyben szóvá tesz olyan látványokat, vagy tapasztalatokat, melyek felháborítóak vagy meglepőek. Egyszerűen fotót készít és leírja gondolatait, vagyis ahogyan angolul mondjuk, igazi citizen journalism-t folytat. Első írásában a két ünnep között szerzett zalakarosi látogatásáról ír. A napokban Zalakaroson jártam. Meglepett, hogy télvíz idején milyen sokan veszik igénybe a wellness szolgáltatásokat. Jó volt sétálni a „főutcán”, az adventi kitelepülés faházai közül jó néhány nyitva volt. Árultak itt mindent, a sajttól a sapkáig. Nem meglepő, hogy mégis a forralt bort áruló házikó előtt voltak a legtöbben. Pár lépéssel arrébb azonban elszomorító látvány […]

Talán szentségtörés, meg egyben hazaárulás – lehet vitázni arról, hogy melyik rosszabb –  hogy magyar lap nem Áder János Magyarország elnöke köszöntőjéről ír 2013 január 1-én, hanem Kim Dzsong Un váratlan újévi felszólalásáról. A magyar szilveszterhez ugyanúgy hozzátartozik az államfő rendhagyó újévi köszöntője, mint a petárda, a pezsgő és a virsli. A világ legelszigeteltebb országában és a föld utolsó, igazán sztálinista rendszerében azonban 19 év után először mond újévi köszöntőt észak koreai diktátor. Beszédében a 29 éves Kim Dzsong Il békéről, a konfrontáció elkerüléséről beszélt, illetve dél és észak-Korea újraegyesítéséről. „Egy ország állampolgárai közt kibontakozó konfrontáció nem vezet semmihez, csak […]

A kilencvenes években – középiskolásként – alig vártam, hogy hetente a Váci utcán megvásárolhassam a Newsweek legújabb példányát. A Newsweek (és a Time) mindig összekötött Észak Amerikával, és szerencsére még a két hetilapon kívül általában a Jégbüfében egy-két franciakrémesre is futotta heti költőpénzem. De még az újév előtt bejelentették: megszűnik a Newsweek nyomtatott kiadása és ezentúl kizárólag az interneten lesz elérhető a lap – és úgy is csak előfizetőknek – Newsweek Global néven. 1933-ban jelent meg először a Newsweek, legjobb periodusában 3,3 millióan olvasták. A New Yorkban megjelenő politikai magazin az Egyesült Államok második legolvasottabb hetilapja volt, a Time után. […]

“A rossz, mit ember tesz, túléli őt; A jó gyakorta sírba száll vele.” (Shakespeare: Julius Cesar III.2) Mindazok, akik figyelemmel kísérték az elmúlt hónapok eszevesztett vitustáncát, melyet a magyar kormany az oktatásügy körül, vagy inkább ellenében folytatott, egyre kiismerhetetlenebbnek tűnt, hogy vajon mi lehet az ok, mi a magyrázat és főleg, hogy kinek az érdekében történt mindez. Természetesen számos gazdasági megfontolás is közrejátszott az átalakítás szándékában, de a brutális megszorításokon túl számos olyan intézkedést is erőszakolt a kormány, melyeket semmiféle racionális megfontolás nem indokol. Hogy csak egy példát említsek; miért kapnak támogatást egyes szakok, és miért nem mások? Hogyan lehetséges […]

„Az a baj veletek, hogy ti azt gondoljátok, az életben problémák vannak, és megoldásokat kell találni. Valójában az életben tragédiák vannak, és irgalomra van szükség.” (Pilinszky János) Kanada különösen élénk figyelemmel kíséri a magyarországi roma kisebbség felemelkedéséhez, illetve integrációhához kapcsolodó kihívásokat, valamint a szélsőjobboldal által egyre erőteljesebben hangoztatott rassizmust és antiszemitizmust. Amikor elhangzott a parlamentben Gyöngyösi Márton jobbikos képviselő ominózus mondata a magyar zsidóság kötelező listázásáról, Kanada legnagyobb jobboldali napilapja, a National Post arról cikkezett, hogy ha „volt is bármi kétség afelől”, hogy Magyarországon tombol az antiszemitizmus, hogy Magyarország egyre inkább hasonlít egy pária államra, ez a kérdés most végérvényesen […]

Nem szeretem Alföldit. Pontosabban: őt magát igen. Tehetségét, képességét nem vitatom. Bár nekem elsősorban Carter doki hangját testesíti meg, amit nagyon szerettem – de mint rendező: nem jött be! Túl művészi volt az én ízlésemnek, vagy inkább élettempómnak. Én nem értelmezni, újragondolni akarok a színházban, hanem kikapcsolódni. Esetleg kiadni magamból azokat az érzéseket, amelyek a hétköznapok során bennem ragadtak és csak arra várnak, hogy valaki egy zenével, egy verssel, egy színdarab szereplőjével azonosulva kiszabadítsa belőlem. Erre Alföldi nem alkalmas… Nekem!  Az azonban vitathatatlan, hogy az ország elsőszámú színi intézményét – legalábbis: nézetem szerint a Nemzeti Színház ezt a posztot kell […]

Ódor György magyarországi költő az identitásról, a kisajátított hazafiságról és a szélsőjobboldali szimbólumok hosszú árnyékáról ír a lapunkban megjelenő legújabb versében. A költő számos korábbi verse a szintén Kanadában publikált Kaláka szépirodalmi folyóiratban került közlésre. „Mi a haza? Vajon mi az én hazám? Az erkélyemen a két szürke galamb,vagy a négy roskadozó faszék talán? Csinos nővel egy röpke futó kaland?”–teszi fel a kérdést Ódor György Szittya című versében. Szittya Ácsorgok egy mosdatlan megállóban, de nem jön semmi, se busz, se vonat. Épp nem járnak itt árpádsávos zászlóval és nem ülik meg a nagy fehér lovat, de oszlopokon plakátok laffognak, a […]

Közeleg a Karácsony, és a Klubrádió nem tudja ígérni potenciális hírdetőinek, hogy a rádió nem szűnik meg december elsején, amikor lejár a Médiatanács által kiadott ideiglenes frekvenciaengedély. Deja vu érzésük lehet a KMH olvasóinak, hiszen az elmúlt két év alatt számtalanszor számoltunk be arról, hogy immár öt, a Klubrádió számára pozitív birósági ítélet ellenére sem adja fel a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság a kormánykritikus rádió tönkretételét megcélzó kísérletét. A fideszes Szalay Annamária által vezetett Médiatanács a látszatdemokráciákra jellemző módszerekkel operál: nem hurcolják el fekete autókban a Klubrádió újságíróit és műsorvezetőit, hanem ideiglenes frekvenciaengedélyekkel – 5 bírósági itéletetet semmibe véve – érik el […]

Nyolcvanegy évesen meghalt Larry Hagman amerikai színész és producer, akit a posztkommunista világban J.R. Ewing-ként ismertek meg. A Dallas című CBS-szappanopera (1978-1991) főgonoszaként, J.R. (Magyarországon „Jockey”) a legkegyetlenebb kapitalista üzletembereként, az olajvilág texasi oligarchájaként és hírhedt nőcsábászként vált ismertté. Jockey 1978-as Mercedes-e, a cillogó Southfork Ranch (Magyarországon ezt valamiért „Szouszforknak” ejtették ki), a tíz gallonos texasi cowboy kalap és Ewing kedvenc itala – a Bourbon and Branch – fényévnyi távolságra volt a Wartburgoktól és Trabantoktól, a lakótelepektől és szódás szifonoktól. A Dallas képviselte legjobban a vágyakozó tévézés (angolul: aspirational TV) élményét a poszt-kádári Magyarországon.

A zsarnok (a demokrácia-tipró) kultúránkra tapos. Tudja: ha magasabb kultúr-értékeinket nem tapossa el fejünkben, úgy demokrácia-vágyunk újra serkenhet a szívekben. Úgy bizony, a Fővárosi Közgyűlés újabb közterületek névváltoztatásáról döntött: a Tersánszky Józsi Jenő sétány (XIII.ker.) Somogyi László plébános nevét, a Gelléri Andor Endre utca (XVI.ker.) Regele János kir. tanácsos nevét viselje a továbbiakban.