56 évvel az események után az igazság felderítése a történészekre vár, akik a szemtanúk vallomásai mellett régi újságok, levéltári források és az azóta nyilvánosságra hozott történelmi dokumentumok tanulmányozásával kibogozhatják az események kronológiai sorrendjéből azok valódi jelentőségét – kurzuselvárástól függetlenül. Egy történésznek detektívnek is kell lennie, aki képes látszólag olyan aprónak tűnő adatokból is következtetni, amelyek első látásra nem feltétlenül kapcsolódnak az említett eseményhez.

Lawrence Ferlinghetti amerikai költő emberi jogi aggályok miatt visszautasította a Magyar PEN Club Janus Pannonius-nagydíját és a vele járó 50 ezer eurót. – Döntését azzal indokolta, hogy a díjra pénzt adó Orbán-kormány politikája a tekintéyelvűség felé tolódik.

2011-ben alapították meg a Concordia Egyetemen az Azrieli Institute of Israel Studies kutatóintézetet, miután az Azrieli Foundation öt millió dollárral járult hozzá az interdisziplináris tanszék létrejöttéhez. Azóta Nikolényi Csaba politológus az intézet társ-igazgatója, Norma Joseph vallás tanulmányok professzorral együtt. A montreáli tanszéken kívül Kanadában kizárólag Calgaryban és Torontóban van hasonló, nemzetközileg elismert program. Az intézet megalapítása már azért is jelentős előrelépést jelent a Concordia Egyetem számára, mert tíz évvel ezelőtt gyakran illette súlyos kritika az egyetemet a különböző szélsőbaloldali diákcsoportok antiszemita és erőszakosan Izrael-ellenes akciói miatt.  

Ha hiszed, ha nem, kedves antiszemitám, már megint a szokásos dolog tortent. Éppen mondani akartam valamit neked–tudod, ahogy megigertem és ahogy ezt te tőlem már vártad–amikor a feleségem, szokása szerint, közbeszólt. Mitsem törődve azzal, hogy mire készültem, ő írt cikket a Népszabadságnak, amely azt le is közölte kisvártatva. Mint gyakran, most is bosszús vagyok, amiért belém folytja a szót, de egyszersmind hálás is vagyok, amiért sokkal bölcsebben méri fel a helyzetet, (szokása szerint) mint ahogy én tudnám azt megtenni. Mielőtt tehát folytatnánk a nevelésedet, megfontolásra figyelmedbe ajánlom a következőket… Augusztusban átléptünk egy határt. Barcsa-Turner Gábor levelet küldött Christopher Adamnak, a […]

1952-ben alapították szükségből, emberségből – 2007 tavaszán zárták be, hogy „az ország költségvetését ne terhelje” beteg és kiszolgáltatott embertársaink gyógyítása, gondozása. Az ország felelősnek mondott vezetői másfél-kétmilliárd forint nyereségért számolták fel az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetet – utcára téve az elmebeteg és pszichiátriai gondozásra szoruló honfitársainkat, a társadalomra szabadítva sarlatán tettükkel azokat az embereket, akik nem felelnek, nem felelhetnek cselekedeteikért… 

2012. augusztus.28-án ünnepélyes keretek között avatták fel Kovács Nóra Patrícia tervei alapján a Túlélők falát a Holokauszt Emlékközpontban. Az ünnepélyes megnyitón Szita Szabolcs professzor, a Holokauszt Emlékközpont ügyvezető igazgatója köszöntötte a vendégeket. Beszédében elmondta: tíz éves az alapítvány és nyolc éves az épület. Intézményük tudományos és oktató központ. Nagy hangsúlyt fektetnek a túlélők felkutatására és emlékeik archiválására… hiszen soha nem feledhetjük mindazt, ami történt az elmúlt évszázadban a zsidósággal és a nemzetiszocialzmus ellenségeivel. Jövőbeni terveik között szerepel az Igaz Emberek Emlékfalának megépítése.

Zsidóknak, mint mindenki másnak, megvan az a szokásuk, hogy előbb-utóbb meglhalnak, de ellentétben másokkal, gyakran hagynak valamit maguk után és ez a valami, még ha csak emlék is és semmi több, sokáig rezonál, mint csellók megpendített húrjai. Ott vibrál ez a hang a levegőben, vagy valakik emlékezetében néha fájdalmasan, mint például nagymamák esetében, akiknek eltávozása erőszak következménye volt, vagy akár mulatságosan, mit Kohn és Grün esetében, akikről többé soha el nem felejtkezünk. De különös módón, minél megdöbbentőbb és minél fájdalmasabb volt az elmúlásuk aktusa, és erre sok-sok példa akad, annál tovább tart az a vibrálás. Sőt, néha az idő múlásával […]

Zsidó honfitársaink életének mentéséért minden évben, a néhai Raoul Wallenberg, svéd diplomata születésnapján (a „Humánum Napján”) Helytállásért-díjakat ítélnek meg azoknak az embertársainknak, akik a Vészkorszakban – egzisztenciájuk, életük kockáztatásával is – segítségére voltak az üldözötteknek.

Aszalos Sándor a múlt évszázad nyolcvanas éveiben emigrált Ausztriába, az akkor már „puhának” mondott diktatúrából. A népidemokráciának fordított hátat – mint oly’ sok százezer honfitársunk korábban – hogy élete hátralévő részét demokráciában élje meg. A Kanadai Magyar Hírlap olvasója most Bécsben, a császárvárosban gyűjtögeti magánkönyvtárában Ady Endre, Márai Sándor, Bibó István azon írásait, melyek a polgári demokratikusnak – azaz a nyugatinak – mondott demokrácia eszméjével foglalkoznak… Az Ottawában szerkesztett orgánum, a Kanadai Magyar Hírlap, számára készített összeállítását az alábbiakban tesszük közzé.

T. G. Oaks boldogan élte a kanadai magyarok álmosítóan unalmas életét egy hamiltoni kertes házban: önként hódolt be bolondos felesége egyre-másra következő aktuális hóbortjának, néha meglátogatta kissé bogaras édesapját az öregek otthonában. A hirtelen jött örökség értékesítésének ügyében nagy duzzogva a Balatonhoz utazik, ám a magyar tenger és annak édesvízi mediterrán lüktetése szépen lassan felőrli minden ellenérzését az óhazával kapcsolatban. A tóparti falu különc lakói először ugyan az őrületbe kergetik, de egy jó balatoni halászlé és egy pohár hűs kéknyelű után máris más színben fest az a bizonyos öreghegyi szőlőskerttel körbevett Fenséges Rom, amelyet ráadásul még egy titokzatos legenda is […]

A Wallenberg emlékév alkalmából közlünk archív fotókat a Holokausztról Magyarországon és a Kárpát-medencében. Áprilisban jelent meg első képsorozatunk, mely az egyik rendszeres olvasónk által beküldött megrázó fényképeken keresztül mutatta be a huszadik századi antiszemitizmus legsötétebb következményeit. A ma közölt fotók az erdélyi, kárpátaljai, újvidéki és vidéki magyar zsidóság szenvedésébe, egész közösségek kipusztításába nyújtanak betekintést.  

Dzsesszesített Csárdással, flamenco tánccal, helyi zenészekkel, művészekkel és Montreál legfinomabb all-you-can-eat pogácsáival tárta ki kapuit a Cabaret de Magog 2012 április 14-én. A megnyítón jelen volt Kertész Ákos Kossuth-díjas író, Dávid Vera montreáli magyar festő és szobrászművész, Michael Towe fotoművész, Lina Moros táncművész, Kimberly Bourgeois zeneszerző és együttese, valamint Michel St-Pierre és Jonathan Charbonneau gitárosok. Göllner András, a Cabaret de Magog alapítója elmondta: az új kör a sokszínűség és az emberi méltóság elkötelezett híve és támogatója.

1912 április 15-én süllyedt el az RMS Titanic, nem messze a kanadai Nova Scotia tartomány partjaitól. Összesen 2,224 utassal süllyedt el a korai huszadik század legnagyobb utasszállító hajója, közülük 1,635-en haltak meg és ebből 20-an kanadaiak voltak. Az Osztrák-Magyar Monarchiából származó áldozatok száma 41 utas. A Titanic süllyedése megrendítette a tudományba, fejlődésbe és haladásba vetett szinte kultikus hitet (két évvel késöbb az I. Világháború döntötte be ezt végleg), ugyanakkor a gigantikus utasszállító elsüllyedésével egy régi „úri” világ is eltűnt.

Még a burkolatlan antiszemitizmusáról hírhedt Jobbik Magyarországért Mozgalom frakcióját is megosztotta Baráth Zsolt pészach előtti parlamenti felszólalása, melyben egy tizenkilencedik századi vérváddal állt elő, ami magyarországi vidéki zsidók meghurcoltatását és az antiszemitizmus megerősödését vonta maga után. A Kanadai Magyar Hírlap egyik olvasója – aki magyarországi zsidóként élte túl a Holokauszot és a haláltáborok borzalmait – küldött be lapunkhoz archív fotókat az újvidéki mészárlásról és az ukrajnai munkaszolgálatról. A megdöbbentő felvételek drámaian mutatják, hogy hová vezet a verbális antiszemitizmus ami a mai Magyarországon is oly gyakori és, hogy mi történik amikor egy társadalom szégyentelen némasággal fogadja el a gyűlöletet, a mások meghurcoltatását.

Húsz éve – 1992 április 5-én – kezdődött Szarajevo ostroma, melynek következtében 12 ezer civil életét vesztette, köztük 1,500 kiskorú. A bosnyák fővárost a Republika Srpska katonái és az addigra kizárólag szerbek által irányított Jugoszláv Néphadsereg vette ostrom alá és ez az állapot egészen 1996 február 29-ig eltartott. Ez volt a huszadik század leghosszabb ostroma. A háború után a hágai Nemzetközi Törvényszék az ostromban résztvevő valamennyi Srpska-i és jugoszláv parancsnokot elítélt nemzetközi humanitáriánus jogot súlyosan sértő tetteik miatt. Köztük volt  Stanislav Galić, Dragomir Milošević és Momčilo Perišić, akiket 27 és 29 évig terjedő szabadságvesztésre ítélt a törvényszék. A volt srpskai elnök Radovan Karadžić-ot érintő egyik vád szintén az ostromhoz […]