Az Orbán-rendszer és az ellenforradalom kultusza

2019 június 26 9:09 de.47 hozzászólás
Az Orbán-rendszer és az ellenforradalom kultusza

Ha már a kormány tudatosan feléleszti az 1919-es ellenforradalom és a fehérterror kultuszát, akkor ideje lenne annak hívnia magát, ami: ellenforradalminak. Nagy csinnadrattával avatta fel a kormány a VIII. kerületben a ludovikások emlékoszlopát. Ezt az oszlopot még a Horthy-korszakban állították fel, és a második világháborúban semmisült meg (akárcsak az ellenforradalmárok emlékműve. Az oszlop a katonai akadémia azon tanárainak és diákjainak állít emléket, akik az 1919. június 24-én a Tanácsköztársaság megdöntésére indított ellenforradalmi felkelésben veszítették életüket. ” A díszes kőoszlop oldalára a kivégzett ludovikás felkelők nevét vésték fel: Lemberkovics Jenő, Ivándai Karátson István, Mildner Ferenc századosok, Erődy Ödön tartalékos főhadnagy és […]

Read more ›

Romeltakarítás. Visszatekintés Budapest 1944-45-ös ostromára

2018 augusztus 11 8:38 de.110 hozzászólás
Romeltakarítás. Visszatekintés Budapest 1944-45-ös ostromára

Kevéssé ismert tény, hogy Budapest Európa metropolisai között az egyik legtöbbet támadott főváros. Történelme során 15 különböző hevességű ostromot kellett kiállania. E sorban az utolsó az 1944-45-ben lezajlott csata, melynek pusztítása messze felülmúlta az addigiakat. A 102 napos budapesti ostrom abban is kiemelkedik a második világháború hasonló hadműveletei közül, hogy ez szedte a legtöbb polgári áldozatot: a szovjet elesetteket leszámítva minden második halott polgári személy volt, a helyben kivégzett zsidó emberekkel együtt. Hevességét tekintve a hadtörténészek a sztálingrádihoz hasonlítják, de az jóval kevesebb civil áldozatot követelt, mert a lakosságot még időben kitelepítették. Összehasonlításként Berlin két hétig, Bécs hat napig, a […]

Read more ›

Felszabadulás vagy valami más?

2018 április 4 12:19 du.147 hozzászólás
Felszabadulás vagy valami más?

“Olyan nép, amely egy már elveszett háborúban szolgalelkűséggel idegen érdekek védelmében utóvédharcok színterévé engedi tenni apáitól örökölt földjét, elvesztené a világ közvéleménye előtt megbecsülését.” – Horthy Miklós 1944.október 15. 1945. április 4-én szovjet csapatok átlépték a nyugati határt Nemesmedvesnél, azaz véget ért az ország nagyobb részét romba döntő, egymillió magyar áldozatot hozó második világháború Magyarországon. Évtizedeken át ezen a napon ünnepeltük a felszabadulást. A gyerekek virágot vittek a szovjet katonasírokhoz, a felnőttek pedig örültek a munkaszüneti napnak. Ünnepeltük a fegyvernyugvást, a békét, a hosszú évek szenvedéseinek és fasiszta elnyomásának véget vető katonai győzelmet. Arra már nem helyeződött nagy hangsúly, hogy […]

Read more ›

Olvasói levél — Egy kép története…

2018 március 23 10:53 de.240 hozzászólás
Olvasói levél — Egy kép története…

Az alábbi levelet és fotót a KMH egyik ismert hozzászólójától — Geyzától — kaptuk… * Küldök Neked egy képet, melynek története a következő: A faterom hadtörténész volt a Néphadseregben, mig le nem szerelték a származása miatt, 1954-ben Fő kutatási területe Hunyadi János és kora, de főleg az 1848-49-es Polgári Demokratikus Forradalom és Szabadságharc volt. Ő csinálta a Feltámadott a Tenger c. film történelmi megalpozását és a korhű egyenruhák meg fegyverek terén is sokat dolgozott. A Hadtörténelmi Múzeum, ahol dolgozott anno, rendelt egy képet egy –emlékeim szerint– katonai , azt hiszem ezredesi rangban lévő csatakép-festőtől, hogy a faterom instrukciói alapján fesse […]

Read more ›

A népek tavasza (videó)

2018 március 18 11:09 de.70 hozzászólás
A népek tavasza (videó)

Azt hiszem, ideje újra értékelnünk ezt a forradalomhullámot és végre okulnunk belőle. Az elmúlt 170 évben, hol titokban, hol szabadon, hol iskolai szünnapként, hol nemzeti munkaszüneti napként ünnepelték március 15-ét, minden alkalommal elszavalták Petőfi versét, felolvasták a 12 pontot. Az emlékezés mellett azonban mindig ott volt a hiány érzése is. Sajnos még mindig maradtak a 12 pontból követelnivalók, még mindig lehet forradalomról ábrándozni. Ezért gondolom azt, hogy a 170. Évforduló évében is az akkori követelések még mindig időszerűek, vannak, amik Európában és Magyarországon sem teljesültek be és vannak a világon olyan országok, ahol ezek még meg sem fogalmazódhatnak, még akkor […]

Read more ›

Aki megszervezte az izraeli hadsereget

2018 március 16 9:44 de.48 hozzászólás
Aki megszervezte az izraeli hadsereget

Történetünk nem egy zsidóról szól. Orde Charles Wingate vezérőrnagy háromszor kapta meg a brit hadsereg második legmagasabb katonai kitüntetését, a DSO-t (Distinguished Service Order with two bars). Ő volt az, aki Burmában (ma Mianmar) létrehozta a japán ellenség hadműveleti mélységében operáló és légi úton ellátott alakulatokat. Helyi kifejezéssel a chinditeket, mely burmai nyelven „oroszlánokat” jelent. A későbbi tábornok 1903-ban született Indiában, egy katonatiszt fiaként. Családja az ún „Plymouth-i testvérek” tagja volt. Ez a keresztyén irányzat, mely protestáns alapelvei mellett, erőteljes eszkatológiai szemléletet képviselt, melynek középpontjában Izraelnek a Bibliában többször is megjósolt helyreállítása állt, mégpedig ugyanott, ahol 2 ezer éve megszűnt. […]

Read more ›

Példává lett

2018 január 22 10:21 de.15 hozzászólás
Példává lett

Hetvenhárom évvel ezelőtt, 1945. január 17-én látták utoljára életben Budapesten Raul Wallenberg svéd diplomatát. Eltűnt a Szovjetunióban – és bár jelenleg is folynak kutatások, életének további részéről nincs pontos ismeretünk. Napjainkra hagyomány lett, hogy ezen a napon adják át a Wallenberg-díjakat, este pedig megkoszorúzzák emléktábláját a róla elnevezett utcában. Az ünnepségnek kettős célja van. Megakadályozni, hogy emléke elsüllyedjen az „utcanevek” tengerében és elismerni azok munkáját, akik ma is az ő szellemében végzik nap, mint nap tevékenységüket, pusztán csak azért, mert úgy érzik, ez a dolguk. A 2010-ben alapított Raoul Wallenberg-díjra idén huszonhat ajánlás érkezett. Huszonhárom egyes személyekre, míg három egy-egy […]

Read more ›

Anna örök

2017 december 4 11:19 de.114 hozzászólás
Anna örök

Szinte kivédhetetlen, hogy a Nemzeti Múzeum legújabb kiállítása kapcsán ne Juhász Gyula jó kilencven évvel ezelőtt írott verse jusson a látogató eszébe. Mindkettő – a kiállítás és a vers – tárgya az elhibázott élet, amiről persze csak utólag tudjuk megállapítani, hogy elhibázott. Mindkettő rokon még valami másban is; az életben és a kiállításon is mi magunk hozzuk meg a döntést, a következmények csak később lesznek láthatóak. Két dátum is összecseng, de ez már véletlen játéka. A Nemzeti Múzeumban 1920 óta nem volt arra példa, hogy átvettek volna valahonnan egy teljes, kész kiállítást. Most ez történt. Az „Anna. Változatok székely asszonysorsra” […]

Read more ›

A világ első atomreaktor mérnöke is magyar volt

2017 november 21 9:43 de.127 hozzászólás
Wigner Jenő 1963-ban

115 évvel ezelőtt született századunk egyik legnagyobb fizikusa, akit bár Amerikában temettek el, de Magyarországon is meggyászoltak, hiszen 1902 november 17-én Budapesten látta meg a napvilágot. Egyidős volt tehát a századdal, hosszú tevékeny élete során szinte számba nem vehető mértékben gazdagította a fizika tudományát, és mint mérnök is maradandót alkotott. Középiskolai tanulmányait Budapesten, a híres Fasori Evangélikus Gimnáziumban végezte, ahol Neumann János volt az iskolatársa. Tanárai között kora leghíresebb tudósait találjuk, ő mégis Rácz Lászlóra emlékezett vissza legszívesebben, akitől matematikát tanult, s akinek képe haláláig dolgozószobája falán függött. “Nemcsak tudást kaptam itt, hanem emberséget, elkötelezettséget a tudomány, a tudás és […]

Read more ›

200 évvel ezelőtt született Jubál Károly mérnök-tanár, Kossuth gyerekeinek tanítója

2017 október 17 9:56 de.5 hozzászólás
Jubál Károly

Jubál Károly (sok forrásban „Juhbál”) Székesfehérváron született, 1817. augusztus 3-án.  A ciszterciták vezetésével működő királyi főgimnáziumban tanult és szerzett érettségit.  Ennek az iskolának híres tanulói közül csak néhányat említünk: Goldziher Ig­nác, a világhírű keletkutató; Jancsó Miklós, filmrendező; Klebelsberg Kuno, vallás- és közokta­tásügyi miniszter; Lánczos Kornél – világhírű fizikus, matematikus, a relativitáselmélet és a kvantummechanika tudósa, Einstein matematikai asszisztense az 1928/29 tanévben Berlinben; Lázár Ervin – író, elbeszélő, meseíró; Semmelweis Ignác – orvos, “az anyák megmentője”; Szekfű Gyula – törté­nész; Wekerle Sándor – politikus, miniszterelnök; Ybl Miklós – építész; Zichy Jenő – szakíró, politikus, Ázsia-kutató.)   Rövid ideig “becsületbeli (ingyenes) íróházi járulnokként” dolgozott […]

Read more ›

Kommunisták Magyarországon – egy másik olvasat…

2017 szeptember 25 12:14 du.428 hozzászólás
Kommunisták Magyarországon – egy másik olvasat…

Van a családi albumomban egy csoportkép 1913-14 tájáról. A kép igen jól jellemzi a háború elõtti pesti polgárias világot. Derék, jólöltözött, jóarcú, jobbára bajszos urak egy asztal körül ülnek, cipõkellékek, bütykös láb-sámfák, a cipõkészítés fortélyait ábrázoló oktatótáblák között. Háttérben pedig néhány csípõs NÉPSZAVA karikatúra a falon. Nem kommunisták, nem is szociáldemokraták õk, hanem valami cipész-kamara, vagy szakszervezet tagjai. Köztük nagyapám, cipészmester, akinek akkoriban több segédet foglalkoztató cipõszalonja volt a Nádor utcában. Kuncsaftjai többek között ismert iparosbáró családok, Weisz Manfréd, Mautnerék. (A fotót szerzőnk, Almási Alma küldte lapunknak.) A baloldali gondolkodás kezdete – és nem csak a mi családunkban, hanem alighanem […]

Read more ›