Ady szerelmei — Hollósy Gerti összeállítása

2017 január 29 9:24 de.7 hozzászólás
Andy Endre Lédával

Az alábbiakban Hollósy Gerti három részből álló tematikus összeállítását olvashatják Ady Endre szerelmes verseiről, illetve szerelmeiről. I. rész Léda Léda, azaz Brüll Adél, (asszonynevén Diósy Ödönné) egy jó házból való úrinő volt az ifjú Ady nagy szerelme. Kettőjük szerelme egy különös, hétköznapi mércével aligha mérhető héjanász volt. E versek mind-mind a Léda asszonyéi, aki kedvelte és akarta őket. Én el szoktam pusztítani a verseimet fogyó életem növő lázában, mély viharzásokon és poklok tüzében. Ennek a néhány versnek megkegyelmeztem. Engedtem őket életre jönni, s átnyújtom őket Léda asszonynak. Léda, Léda, kóstolgatom a nevet, ami az Adél név visszafelé olvasva, amúgy pedig […]

Read more ›

Ady Endrére emlékezve…

2017 január 26 12:23 du.51 hozzászólás
Ady Endre

1919. január 27-én hunyt el Ady Endre, a magyar irodalom költőóriása és egyben a világirodalom jelentős költője. A halál mindig szörnyű dolog, mély gyász a hozzátartozóknak, a barátoknak, Ady halála ennél több volt, nagy veszteség egy egész országnak, az akkori irodalmi életnek. „Vagyok, mint minden ember: fenség, Észak-fok, titok, idegenség, Lidérces, messze fény, Lidérces, messze fény.” Kihunyt a lidérces messze fény, hosszú szenvedés után megszűnt dobogni a nagy költő szíve. Adyval kapcsolatos gondolataimat jól példázza egy fiatal kolozsvári orvosnő, dr Kovács Margit vallomása, aki a következőt jegyezte fel róla, mikor alkalma volt megvizsgálni: „Ma is borzongva gondolok rá – írta […]

Read more ›

Polgári demokrácia Kelet-Európában? Na, nee… (vagy talán mégis?)

2017 január 23 10:02 de.56 hozzászólás
Polgári demokrácia Kelet-Európában? Na, nee… (vagy talán mégis?)

Írásom tudatosan provokatív címe nem populista propaganda, hanem annak fölmutatási kísérlete, miért lehetséges, hogy Kelet-Európa legtöbb államában a mára köznyelvi beágyazottságra szert tett „illiberalizmus” fogalma mögötti tényezők miként jöhettek létre. Hangsúlyozom, nem valamely konkrét kelet-európai rendszert szeretném tollhegyre tűzve vitriolba mártani, bár ezt nagy örömmel szoktam tenni más fórumokon, hanem azokat a talán kevéssé figyelembe vett történelmi tényezőket fölvázolni, melyek ide vezettek. E mai folyamatok gyökerei az elmúlt kb. 500 év európai- és világeseményeiben keresendőek, de az időben még jobban visszalépve, első jelei már a 4. század végén, a keresztyénség államvallássá tételével megjelentek. Tudvalévő, hogy a demokráciát a vallásszabadság hozta […]

Read more ›

A jóért küzdött a gonosz ellen

2017 január 20 12:16 du.4 hozzászólás
A jóért küzdött a gonosz ellen

Az embermentő svéd diplomata, Raoul Wallenberg feltételezhető halálának idén van 70. évfordulója. Eltűnésének napján minden évben megemlékezéseket tartanak Budapesten A Holokauszt Emlékközpontban Wallenberg-díjakat adtak át, este pedig a XIII. kerületi Raoul Wallenberg utcában, az emléktábla előtt volt koszorúzás. Raoul Wallenberg 1944-45-ben, Budapesten folytatott tevékenységéről már sokan, sokat írtak, mégis újra és újra fel kell idézni, mert örök időkre szóló példát mutatott helytállásból és emberségből. A róla elnevezett díjat mindig olyanak kapják, aki folytatói ennek az eszmeiségnek. Este, az emléktábla előtt összegyűlteknek is elmondták: az idén – mások mellett, ezt az elismerést vehette át Beer Miklós váci megyéspüspök, akinek egyik figyelemre […]

Read more ›

Rákosi pávatánca

2017 január 2 10:48 de.149 hozzászólás
Rákosi pávatánca

Az a tavalyi állítás egy szélsőjobboldali honlapon, amely szerint “Rosenfeld-Rákosi a budai Várat is el akarta bontatni”, legalább akkora marhaság, mint amit az idei karácsony előtt – a 444.hu című “felfedezése” nyomán – terjesztett róla néhány honi sajtóorgánum, hogy tudniilik Rákosi Mátyás 1952-ben túl nagy luxusnak tartotta és nem volt szándékában beköltözni a budai Várba. Ez azért se lehet, mert az idő tájt Rákosi rendre a vendégeinek dicsekedett el vele, hogy hol fog lakni ott. AKINEK SÜRGŐS VOLT Ezt nemcsak onnan tudom, hogy a Bezerédi utcai általánosban Molnár Gál Péter, az őrsvezetőnk (igen, a későbbi színikritikus MGP) fehéringes, kéknyakkendős kisdobos […]

Read more ›

1956 A Műegyetemista szemével!

2016 október 23 12:44 de.47 hozzászólás
1956 A Műegyetemista szemével!

Igen! Nagybetűvel A Műegyetemista. De máris pontosítanék, hiszen valójában hárman írták a 14 pontot, amit 1956. október 22-én a nagygyűlésen megvitattak és különben a Műegyetem sem pontos. De kezdjük az elején. Most, először jelenik meg összefoglaló a velük kapcsolatos történtekről, bár régóta készülök megírni esetüket, hiszen kivételes szerencsém révén nagyon közeli kapcsolatban vagyok a 2 főszereplővel Sz. Sral. és M. L.-sal. (Harmadikuk – H. K. az előzmények közepette kivonult a dolgok sodrásából.) Október 23 előtt már a szegedi egyetemisták tartottak egy nagygyűlést, ami után mindenki szépen hazament szinte utózönge nélkül. Ezt megelőzően, október 23. előtt már egy héttel meghirdették a […]

Read more ›

Rejt/Jel/Képek ’56 – A forradalom titkos művészete a Magyar Nemzeti Múzeum kiállítása

2016 október 12 12:05 de.16 hozzászólás
Rejt/Jel/Képek ’56 – A forradalom titkos művészete a Magyar Nemzeti Múzeum kiállítása

Új időszaki kiállítással készül a Nemzeti Múzeum az 1956-os forradalom 60. évfordulójára (A kiállítás az 1956-os Emlékbizottság támogatásával valósult meg.) Eltitkolt alkotások, eddig be nem mutatott műveket láthatunk a Magyar Nemzeti Múzeum Rejt/Jel/Képek ’56 – A forradalom titkos művészete című új időszaki kiállításán, ahol több olyan művész nevével is találkozhatunk, akikről nem is sejtettük, hogy megihlette őket a forradalom. A különleges és sokszor meglepő válogatásnak köszönhetően a József nádor termekben látható kiállítás jelentős mérföldkő lesz az 1956-ra vonatkozó képzőművészeti alkotások megismertetésében. A Nemzeti Múzeum néhány esztendeje az 1956-os forradalomhoz kapcsolódó csodálatos, több száz darabos (főként grafikai) gyűjteménnyel gazdagodott. Mai tudásunk […]

Read more ›

A kávé meghonosodása Bécsben és az első kávéházak kialakulása

2016 szeptember 8 11:55 de.19 hozzászólás
Bécsi kávé. Fotó: ibanet.org

A török birodalom IV. Mehmed uralkodásának idején anarchiába süllyedt. A nagyvezérek korszaka úgy tünt leáldozóban van. Egy új nagyvezér kinevezése egyre sürgetőbbé vált. A választás az idős Mehmed Köprölüre esett. Az ő ötéves működése idején a birodalom ismét fellendülésnek indult. Ujjászervezte a birodalom közigazgatását. Öt éves ténykedése során egyfajta nagyvezéri dinasztiát épített ki. Utóda sógora Kara Musztafa lett aki igyekezett stabil pénzügyi politikát megvalósítani. A megnövekedett adókból a hadsereget erősítette meg. A fejlődés következménye képpen, ismét megjött a birodalom hódítási „étvágya”. A figyelem ismét Európára öszpontosult, és ezen belül Ausztriára, a Habsburg birodalomra. Könnyű prédának gondolták, de elbizakodottságuk vereséghez vezetett. […]

Read more ›

Miért irígyek egymásra az emberek? — Madzsar József, egy igazi polihisztor története

2016 augusztus 14 8:37 de.35 hozzászólás
Madzsar József

A probléma talán egyidős az emberiséggel. Vannak viszont kivételek is. Egy ilyen ember volt Madzsar József aki egyszemélyben volt orvos, fogorvos, politikus sőt helikoptertervező. Madzsar József Budapesten született 1876-ban. Apja amikor kinevezték a nagykárolyi távirda vezetőjévé, családjával elköltözött ebbe az erdélyi faluba. Nagy hatással voltak rá az ott töltött évek. Öccsével a két évvel fiatalabb Imrével, minden évben más és más szakmákba kostólhattak bele. Mert az apjuk a nyári szünetek idejére beadta őket valamilyen iparoshoz segédnek, hagy ismerkedjenek a szakmákkal. Ám emellett két olyan emberrel is megismerkedett akik nagyban hozzájárultak az élete további alakulásához. A nagykárolyi Piarista gimnáziumban mint kiskamasz […]

Read more ›

Aczél Gábor ausländeriái (9) – A hinta

2016 július 20 8:42 de.3 hozzászólás
Discombobulated dream / Mirek Bialy

Szondy Györgynek, nekem, s Fahéj nevű, hosszúszőrű tacskómnak a szemünk se rebbent, amint a Kodály körönd fölötti bárányfelhőben eltűnt a repülőgép. Ez érthető az arrafelé meredten figyelő Szondy György esetében, aki így “álla halála vérmosta fokán”, kivont karddal, s másfélszáz katonájával várja Ali pasa tízezres seregét pontosan 462 esztendeje, illetve ez eseményre emlékeztető szoborként 58 éve már, érthető továbbá a lábamnál heverő, arrafelé néző, de a mai távoli látványt ugyancsak nem érzékelő kutyám esetében. Én azonban láttam gépet, de a vele ellentétes irányba haladó kicsiny felhőből kibukkanni hiába vártam. És megvontam a vállam. Igen sok fontosabb téma volt a fejemben, […]

Read more ›

​Aczél Gábor ausländeriái (8) Százezer szűzanya

2016 július 10 9:40 de.11 hozzászólás
Szűzanya

Tudtam-e vajon nem egészen három évtizede, amikor családom adriai nyaralásából Bosznia hegyei között loptam el egy félnapot, hogy az ottani állítólagos jelenés okán az idő tájt világhíresedő tájék Mária-kultusza az erőszakos horvát nacionalizmust és Bosznia-Hercegovina ama részének bekebelezését legitimálja? Dehogy tudtam! Még azt se tudtam biztosan, hogy a katolikus egyház ezt a kultuszt hivatalosan majd megtagadja, hogy tudhatam volna, hogy éppenséggel e békét hirdető vallási jelkép jegyében, a katolicizmus védelme érdekében alig valamivel később embereket ölnek, háborús bűnöket követnek el, koncentrációs táborokat létesítenek, muszlimokat irtanak. Tudta a fene, hogy az általam akkor megjelenített mesterséges Mária-szimbolika a második világháború óta a […]

Read more ›
This site is protected by Comment SPAM Wiper.