Kopácsi Judith dolgozata a második komolyabb tényfeltáró esszé, melyet e héten közlük a KMH-ban Raoul Wallenberg svéd diplomatáról. Wallenberg bátorsága és emberisége a Vészkorszak idején a magyar történelem egyik kimagasló szereplőjévé emelte.  Idén lenne száz éves a magyar zsidók megmentéséért ismertté vált néhai diplomata. – A szerk.

1967 Júniusában, amikor a Nasszer féle Akabai válság kitörése után megindult az izraeli háború, Nasszer nagyhangú kijelentése alapján; hogy a tengerbe szorít minden zsidót, már eleve hatalmas viták indultak meg (Magyarországon). Mindenki erről beszélt az utcán, villamoson, a legkülönbözőbb előjellel.

A börtönben egy-egy kampányfeladatra aránylag rendszeresen kiszállt néhány ÁVH-s tiszt, hogy jegyzőkönyvi vallomásokat vegyenek fel a raboktól. 1959 végén az orvosokat, honvéd és rendőrtiszteket hallgatták ki a Vöröskeresztes autókon becsempészett nyugati fegyverekről. Tóth, avagy Kiss ÁVH-s alezredes, (mikor melyik nevet használta) feltette nekem is a kérdést: „Milyen külföldi gyártmányú fegyvereket látott ön az ellenforradalom alatt?”

Déri Tibort a többi elitélt íróval együtt igen rossz egészségi állapotban hozták Vácra Márianosztráról, az úgynevezett osztályidegen börtönből. A váci politikai börtön sem volt a Hilton szálló, de Márianosztra maga volt az ördögsziget. A fizikai és szellemi gyötrés rövid pár hónap alatt reszkető emberroncsokat faragott a szerencsétlenekből, akit osztályidegennek minősítettek. Az osztályidegen kategória, a kuláklista, már a civil életben hivatalosan megszűnt, de az ÁVH felügyelete alatt a börtönben másodvirágzását élte. Dérit egyenesen a korházba hozták és amint egy kicsit feljavult, az írást is megengedték számára. Terjengtek olyan kósza hírek, hogy a nyugati írók, a PEN klub lépett fenn az érdekében. […]

Ime Kopácsi Sándor börtöntörténeteinek második része. Gelbergerné Kopácsi Judith küldte be a KMH-nak és az elkövetkező hetek során közöljük le az egész kötetet. Az első rész itt olvasható. Röviddel Tildy szabadulása után szállítottak át minket Vácra, ahol a „Lordok Házába” kerültünk. Ez egy vastag fallal körülvett épületben, börtön volt a börtönön belül, amelybe a volt politikai előkelőségeket és ennek megfelelően 10 évtől életfogytiglanra elitélt „nehéz fiukat” őrizték. Mi, „Nagy Imrések” kb. harmincan átvonultunk a középkori várakra emlékeztető boltíves kapu alatt. A falak vastagsága majdnem két méter, a szűk udvarba csak déltájban süt be egy-két órára a nap. A folyosón sorakoztunk […]

Hat héttel az ítélet és bajtársaim kivégzése után, 1958 Augusztusában engedélyezték az első beszélőt a feleségemmel. Metelka, a kihallgató tiszt, megkönnyebbülten vette tudomásul, hogy optimistán fogtuk fel mindketten az ítéletet. Nem világosítottuk fel, hogy tudtunkkal politikai perben Magyarországon még eddig senki sem ülte végig életfogytiglani ítéletét. Néhány nappal később lekísérnek a börtönudvarra, és lebilincselve beszállítanak egy „meseautóba”, azaz a rabomobilba, amelynek közepén egy szűk folyosó és jobbra, balra három-három parányi fülke van, amelyben összekuporodva elfér egy-egy rab. Bár hallom amint a kocsi megtelik, nem tudom kik a társaim. Ez is valami szocialista éberség szülte találmány, hogy ne tudjuk ki a […]

Szemenyei-Kiss Tamás budapesti újságíró küldte el lapunknak a Képíró Sándorról készült hat részes esszé-sorozatát, mely a KMH Tanulmányok c. szekcióban olvasható. Képíró Sándor egykori csendőr százados esete nem csak Magyarországon, hanem a nemzetközi sajtóban is címlapra került, hiszen a 97 éves idős ember lehet az utolsó azok közül, akiket második világháborús szerepük miatt állítanak bíróság elé háborús bűnök elkövetése gyanúja révén. Képíró Sándor tárgyalására 2011 májusában került sor a budapesti Fővárosi Bíróságon, a Simon Wiesenthal Központ bejelentése nyomán.

(Háttér: Ez az írásom először 2003. február 22-én jelent meg a magyarországi Népszava, Szép Szó mellékletében. Ma, 2011 őszén, a montreáli közösségben zajló, olykor kirekesztő acsarkodások közepette, érdemes lenne reflektálnunk Bellamy szellemiségén. GA) Edward Bellamy egy kis, amerikai faluban születtet több mint 150 éve. Apja a falu baptista lelkipásztora volt. Bellamy rövid életet élt.  Negyvennyolc évesen, két évvel a huszadik század kezdete előtt halt meg tuberkulózisban, de már halála előtt a világirodalom egyik óriása volt. Nemzetközi tekintélyét, ismertségét, honfitársai örök elismerését annak a könyvének köszönheti, amelyben brutális őszinteséggel mutatta be a 19. századbeli Amerika morális és kulturális romlottságát, elővetítve azt […]

Háttér Szeptember 9-én azt a megtisztelő felkérést kaptam a Montreáli Magyar Bizottság egyik képviselőjétől, hogy az 1956-os forradalom 55-ik évfordulójának alkalmából, én tartsam a montreáli megemlékezés ünnepi szónoklatát. Egy hétre rá, hogy elvállaltam a megtisztelő felkérést, és meg írtam beszédemet, a Magyar Bizottság sajnálattal visszavonta meghívóját, azzal az indokkal, hogy a magyar Nagykövetség másokat hívott meg erre az alkalomra Budapestről. A félreértések elkerülése érdekében szeretném nyomatékosan kijelenteni, hogy nincs szándékomban megkérdőjelezni a Montreáli Magyar Bizottság döntését. Azt hívnak meg akit jónak látnak. Joguk van ahhoz is, hogy alkalmazkodjanak a magyar kormány nagykövetének hivatalos kéréséhez, és ne egy helybéli szónokot szerepeltessenek […]

A napokban kaptam Egy budapesti térképet, Földön ülve, ujjaimmal Követem gyermekkoromat. Szent István Park, Séták a Margitszigeten, Aztán a János hegy alján A budai ház, Tündérszikláról integet A copfos gyerek. A félelmet csak álmaim keltik, Oroszlán állt a balkonon, Vadul vicsorogva betörni készül, a rémülettől nem jön ki hang A torkomon. Gyermekeimnek mutatom, Itt a Parlament, Egy pár centire tőle a Deák téren a Főkapitányság. Itt, a tér közepén állt Nagyapjuk 1956. október huszonötödikén Fegyvertelenül a fenyegető tömegben, A vörös csillag volt az egyetlen áldozat. A Hősök terén, A sarkon van a jugoszláv követség. Ebből az ablakból a csizma, Onnan […]

Titkok voltak, vannak és lesznek, azonban ami megkülönbözteti őket egymástól az a céljuk és megszerzésük módja. Gondoljunk, csak bele mennyivel szegényebb lenne a világ az egyiptomi hieroglifák, a maják örök naptára, a legendás inka kipu, valamint a sok még fel nem fedezett írásos jelek nélkül. Földünk szinte minden pontján vannak ma még nem értelmezhető ábrázolások, jelek sokaságai, az értelmezések sokszor ellentmondóak és persze jól profitálnak az ufó hívők is bizonyos értelmezhetetlen jelekből. Én azonban másfajta titkokat szeretnék leleplezni. Olyan titkok ezek, amivel emberek ezreinek, életét, alapvető emberi jogait, és önön belső világát sértették vagy gyalázták meg. Voltak egyedi, de nem […]

Relativizálja-e a holokausztot, ha más népek ellen elkövetett népirtások összefüggésében tanulmányozzuk és beszélünk róla? Ez volt az egyik, de nem az egyetlen izgalmas kérdés, amit az amerikai Norman Naimark professzor Edmontonban, az Albertai Egyetemen október 16-án tartott előadásán feltett. Zipernovszky Kornél tudósítása A Stalin’s Genocides című könyve óta Naimark professzor nem csak hogy prominens történésznek számít, hanem egyenesen kiugró nemzetközi tekintélynek. Jelenleg a Kelet-európai történelem professzora a Stanfordon, ugyanitt korábban vezette az Orosz és Kelet-európai Tanulmányok, valamint a Történelem tanszékeket. Korábban a Hoover Institution, valamint a Boston University és a Harvard munkatársa volt, Európában is éveket töltött kutatással és oktatással, […]

1914 és 1920 között 8,579 kelet és közép európait, köztük 5,954 osztrák-magyar állampolgárt internáltak a kanadai hatóságok. A 24 internáló tábor egyike az észak-Ontario-i Kapuskasing nevű városban jött létre. Mára az egykori tábor egyedüli nyoma az országút melletti internáltak temetője, mely 90 éven keresztül a feledésbe merült és szinte teljesen el volt hanyagolva. 2010-ben azonban a Canadian First World Internment Recognition Fund nevű 10 millió dolláros szövetségi kárpótlási alap anyagi támogatást nyújtott a kapuskasingi önkormányzatnak a temető rendbehozására és az áldozatok emlékére állított emlékmű újjáépítésére.  2011 október 13-án kora reggel repültem fel az Ottawától 900 kilométerre északnyugatra fekvő Kapuskasingre. Az újraszentelési szertartás nyítóbeszédét mondtam, a […]

Utolsó percben mentették meg a clevelandi római katolikus St. Catherine Egyházközség bontásra itélt templomából két második világháborús emléktáblát, melyet elhúnyt amerikai katonák emlékére állítottak. Richard Lennon clevelandi megyéspüspök–aki ellen jelenleg vatikáni vizsgálat folyik–2007 decemberében rendelte el az egyházközség bezárását. A 96 éves örökségi templom épület ledózerolására az elmúlt hétvégén került sor. Robert Tayek, a püspök szóvívője lopással vádolta azokat, akik megtalálták és megmentették a romok között heverő emléktáblát. Mind a két emléktábát a templom maradványai között fedezte fel az éppen arra járó Stanislav Zadnik és Joe Feckanin. Az egyik táblát a templom belső falának maradványain találták meg és szerencsére nem károsult meg a bontás alatt. […]

A Kanadai Első Világháborús Internálási Alap jóváhagyta az edmontoni állami iskolabizottság pályázatát, mely lehetővé teszi az 1914 és 1920 között igazságtalanul internált kelet európai bevándorlókról szóló új tananyag bevonását a középiskolai tankönyvekbe. Andrew Hladyshevsky, az alap ideiglenes elnöke Dana Antaya-Moore, az edmontoni 7. számú állami iskolabizottság jelenlétében írta alá a kanadai szövetségi  alap által nyújtott finanszírozási megállapodást. Az új tankönyvet a Descendants of Ukrainian Canadian Internment Victims Association (DUCIVA) nevű szervezet kezdeményezte, abban a reményben, hogy ez a lépés köztudottá teszi az első világháborús internálás történetét a legfiatalabb generációk köreiben. Andrew Antoniuk, a DUCIVA társelnöke és az alap kuratóriumának egykori tagja is résztvett az ünnepélyes aláíráson. A […]