Jubál Károly (sok forrásban „Juhbál”) Székesfehérváron született, 1817. augusztus 3-án.  A ciszterciták vezetésével működő királyi főgimnáziumban tanult és szerzett érettségit.  Ennek az iskolának híres tanulói közül csak néhányat említünk: Goldziher Ig­nác, a világhírű keletkutató; Jancsó Miklós, filmrendező; Klebelsberg Kuno, vallás- és közokta­tásügyi miniszter; Lánczos Kornél – világhírű fizikus, matematikus, a relativitáselmélet és a kvantummechanika tudósa, Einstein matematikai asszisztense az 1928/29 tanévben Berlinben; Lázár Ervin – író, elbeszélő, meseíró; Semmelweis Ignác – orvos, „az anyák megmentője”; Szekfű Gyula – törté­nész; Wekerle Sándor – politikus, miniszterelnök; Ybl Miklós – építész; Zichy Jenő – szakíró, politikus, Ázsia-kutató.)   Rövid ideig „becsületbeli (ingyenes) íróházi járulnokként” dolgozott […]

Van a családi albumomban egy csoportkép 1913-14 tájáról. A kép igen jól jellemzi a háború elõtti pesti polgárias világot. Derék, jólöltözött, jóarcú, jobbára bajszos urak egy asztal körül ülnek, cipõkellékek, bütykös láb-sámfák, a cipõkészítés fortélyait ábrázoló oktatótáblák között. Háttérben pedig néhány csípõs NÉPSZAVA karikatúra a falon. Nem kommunisták, nem is szociáldemokraták õk, hanem valami cipész-kamara, vagy szakszervezet tagjai. Köztük nagyapám, cipészmester, akinek akkoriban több segédet foglalkoztató cipõszalonja volt a Nádor utcában. Kuncsaftjai többek között ismert iparosbáró családok, Weisz Manfréd, Mautnerék. (A fotót szerzőnk, Almási Alma küldte lapunknak.) A baloldali gondolkodás kezdete – és nem csak a mi családunkban, hanem alighanem […]

Úgy tűnik, hogy az Esterházy Jánossal kapcsolatos évek óta folyó cinikus történelemhamísítás egyre többeket zavar, és én szívből remélem, hogy a nemzetközi közvélemény hamarosan foglalkozni fog ezzel az elképesztő üggyel. Mert azért az tényleg felháborító, hogy az Orbán kormány egy jólszervezett (kormányszintű) történelemhamisítási programot hozott létre és egykori Horthystákból, fasisztákból, sőt, akár jogerősen elítélt háborús bűnösökből, csalással, “zsidómentőket” faragnak! A dunaszerdahelyi képviselő-testületi legutóbbi ülésén vitát váltott ki az a javaslat, amelynek értelmében Esterházy János halálának 60. évfordulója alkalmából a 2017-es Esterházy emlékévhez csatlakozott volna a város. Karaffa Attila városi képviselő elmondta, hogy az általa vezetett Pázmaneum nevű szervezet hirdette meg […]

73 évvel ezelőtt ezen a napon 11 140 férfit, nőt, gyermeket vagoníroztak be, és indítottak el a halál felé. Monor (két vonat) 3065 és 3079 férfi, nő, gyermek Békásmegyer-Budakalász (két vonat) 3072 és 1924 férfi, nő, gyermek A menetrend szerinti vidéki zsidóság deportálása ezzel a nappal befejeződött, illetve még 1944. július 20-án Rákoscsabáról 1230 férfit, nőt, gyermeket (amely település ekkor még közigazgatásilag nem tartozott Budapesthez) vagoníroztak be, és indítottak el a halál felé.  (A nagyításához kattintson a térképre!) 1944. július 6-án Horthy a romló hadi helyzet és a rá nehezedő nemzetközi és hazai nyomás hatására rendeletet adott ki a deportálások […]

Egy titokzatos nép, melynek eredete a múlt ködébe vész. Ők a germánok. A rómaiak barbároknak nevezték, s kultúra nélküli vadembereknek tartották őket. Vajon valóban tudatlanok voltak? Háborúkon és csatározásokon kívül nem voltak másra képesek? Miben hittek? Mitől féltek? Miként viszonyultak a római világbirodalomhoz? Mi maradt ránk tőlük? Mit tudunk róluk? Kik voltak a germánok? Európa késő ókori történelme sok olyan meglepetést tartogat számunkra, melyeket a mai történetírás szakmai szempontból földolgozott, ám a köztudatban kevéssé ismert. Julius Caesar Kr.e. 4-ben a Római Birodalom számára öt hadjáratban meghódította Galliát, vagyis a Rajna folyam és az Atlanti-óceán közé eső területet, az Alpoktól északra. […]

Írásom tárgya nem vallási ellentétek szítása, csupán egy hazánkban, a jelenlegi kormányzat által gyakorolt módszertan történelmi-vallási hátterének megvilágítására tett kísérlet. A mai magyar kormányzat úgymond ideológiai alapja a római katolikus felekezet, amint ezt a KDNP nevű pártféleség mint koalíciós partner jelenít meg. Ezzel a ténnyel úgy vélem, a legtöbb magyar politikus és gondolkodó ember tisztában van. Azzal viszont már kevesebben vannak képben, hogy e felekezet milyen történelmi gyökerekkel rendelkezik, s ezek folyományaként milyen motívumok állnak tetteik mögött, s az sem nagyon ismert, hogy amiképpen a leopárd sem tudja levetni a foltjait, a katolicizmus teológiája, működési struktúrái és reflexei alig változtak […]

Az alábbiakban Hollósy Gerti három részből álló tematikus összeállítását olvashatják Ady Endre szerelmes verseiről, illetve szerelmeiről. I. rész Léda Léda, azaz Brüll Adél, (asszonynevén Diósy Ödönné) egy jó házból való úrinő volt az ifjú Ady nagy szerelme. Kettőjük szerelme egy különös, hétköznapi mércével aligha mérhető héjanász volt. E versek mind-mind a Léda asszonyéi, aki kedvelte és akarta őket. Én el szoktam pusztítani a verseimet fogyó életem növő lázában, mély viharzásokon és poklok tüzében. Ennek a néhány versnek megkegyelmeztem. Engedtem őket életre jönni, s átnyújtom őket Léda asszonynak. Léda, Léda, kóstolgatom a nevet, ami az Adél név visszafelé olvasva, amúgy pedig […]

1919. január 27-én hunyt el Ady Endre, a magyar irodalom költőóriása és egyben a világirodalom jelentős költője. A halál mindig szörnyű dolog, mély gyász a hozzátartozóknak, a barátoknak, Ady halála ennél több volt, nagy veszteség egy egész országnak, az akkori irodalmi életnek. „Vagyok, mint minden ember: fenség, Észak-fok, titok, idegenség, Lidérces, messze fény, Lidérces, messze fény.” Kihunyt a lidérces messze fény, hosszú szenvedés után megszűnt dobogni a nagy költő szíve. Adyval kapcsolatos gondolataimat jól példázza egy fiatal kolozsvári orvosnő, dr Kovács Margit vallomása, aki a következőt jegyezte fel róla, mikor alkalma volt megvizsgálni: „Ma is borzongva gondolok rá – írta […]

Írásom tudatosan provokatív címe nem populista propaganda, hanem annak fölmutatási kísérlete, miért lehetséges, hogy Kelet-Európa legtöbb államában a mára köznyelvi beágyazottságra szert tett „illiberalizmus” fogalma mögötti tényezők miként jöhettek létre. Hangsúlyozom, nem valamely konkrét kelet-európai rendszert szeretném tollhegyre tűzve vitriolba mártani, bár ezt nagy örömmel szoktam tenni más fórumokon, hanem azokat a talán kevéssé figyelembe vett történelmi tényezőket fölvázolni, melyek ide vezettek. E mai folyamatok gyökerei az elmúlt kb. 500 év európai- és világeseményeiben keresendőek, de az időben még jobban visszalépve, első jelei már a 4. század végén, a keresztyénség államvallássá tételével megjelentek. Tudvalévő, hogy a demokráciát a vallásszabadság hozta […]

Az embermentő svéd diplomata, Raoul Wallenberg feltételezhető halálának idén van 70. évfordulója. Eltűnésének napján minden évben megemlékezéseket tartanak Budapesten A Holokauszt Emlékközpontban Wallenberg-díjakat adtak át, este pedig a XIII. kerületi Raoul Wallenberg utcában, az emléktábla előtt volt koszorúzás. Raoul Wallenberg 1944-45-ben, Budapesten folytatott tevékenységéről már sokan, sokat írtak, mégis újra és újra fel kell idézni, mert örök időkre szóló példát mutatott helytállásból és emberségből. A róla elnevezett díjat mindig olyanak kapják, aki folytatói ennek az eszmeiségnek. Este, az emléktábla előtt összegyűlteknek is elmondták: az idén – mások mellett, ezt az elismerést vehette át Beer Miklós váci megyéspüspök, akinek egyik figyelemre […]

Az a tavalyi állítás egy szélsőjobboldali honlapon, amely szerint “Rosenfeld-Rákosi a budai Várat is el akarta bontatni”, legalább akkora marhaság, mint amit az idei karácsony előtt – a 444.hu című “felfedezése” nyomán – terjesztett róla néhány honi sajtóorgánum, hogy tudniilik Rákosi Mátyás 1952-ben túl nagy luxusnak tartotta és nem volt szándékában beköltözni a budai Várba. Ez azért se lehet, mert az idő tájt Rákosi rendre a vendégeinek dicsekedett el vele, hogy hol fog lakni ott. AKINEK SÜRGŐS VOLT Ezt nemcsak onnan tudom, hogy a Bezerédi utcai általánosban Molnár Gál Péter, az őrsvezetőnk (igen, a későbbi színikritikus MGP) fehéringes, kéknyakkendős kisdobos […]

Igen! Nagybetűvel A Műegyetemista. De máris pontosítanék, hiszen valójában hárman írták a 14 pontot, amit 1956. október 22-én a nagygyűlésen megvitattak és különben a Műegyetem sem pontos. De kezdjük az elején. Most, először jelenik meg összefoglaló a velük kapcsolatos történtekről, bár régóta készülök megírni esetüket, hiszen kivételes szerencsém révén nagyon közeli kapcsolatban vagyok a 2 főszereplővel Sz. Sral. és M. L.-sal. (Harmadikuk – H. K. az előzmények közepette kivonult a dolgok sodrásából.) Október 23 előtt már a szegedi egyetemisták tartottak egy nagygyűlést, ami után mindenki szépen hazament szinte utózönge nélkül. Ezt megelőzően, október 23. előtt már egy héttel meghirdették a […]

Új időszaki kiállítással készül a Nemzeti Múzeum az 1956-os forradalom 60. évfordulójára (A kiállítás az 1956-os Emlékbizottság támogatásával valósult meg.) Eltitkolt alkotások, eddig be nem mutatott műveket láthatunk a Magyar Nemzeti Múzeum Rejt/Jel/Képek ’56 – A forradalom titkos művészete című új időszaki kiállításán, ahol több olyan művész nevével is találkozhatunk, akikről nem is sejtettük, hogy megihlette őket a forradalom. A különleges és sokszor meglepő válogatásnak köszönhetően a József nádor termekben látható kiállítás jelentős mérföldkő lesz az 1956-ra vonatkozó képzőművészeti alkotások megismertetésében. A Nemzeti Múzeum néhány esztendeje az 1956-os forradalomhoz kapcsolódó csodálatos, több száz darabos (főként grafikai) gyűjteménnyel gazdagodott. Mai tudásunk […]

A török birodalom IV. Mehmed uralkodásának idején anarchiába süllyedt. A nagyvezérek korszaka úgy tünt leáldozóban van. Egy új nagyvezér kinevezése egyre sürgetőbbé vált. A választás az idős Mehmed Köprölüre esett. Az ő ötéves működése idején a birodalom ismét fellendülésnek indult. Ujjászervezte a birodalom közigazgatását. Öt éves ténykedése során egyfajta nagyvezéri dinasztiát épített ki. Utóda sógora Kara Musztafa lett aki igyekezett stabil pénzügyi politikát megvalósítani. A megnövekedett adókból a hadsereget erősítette meg. A fejlődés következménye képpen, ismét megjött a birodalom hódítási „étvágya”. A figyelem ismét Európára öszpontosult, és ezen belül Ausztriára, a Habsburg birodalomra. Könnyű prédának gondolták, de elbizakodottságuk vereséghez vezetett. […]

A probléma talán egyidős az emberiséggel. Vannak viszont kivételek is. Egy ilyen ember volt Madzsar József aki egyszemélyben volt orvos, fogorvos, politikus sőt helikoptertervező. Madzsar József Budapesten született 1876-ban. Apja amikor kinevezték a nagykárolyi távirda vezetőjévé, családjával elköltözött ebbe az erdélyi faluba. Nagy hatással voltak rá az ott töltött évek. Öccsével a két évvel fiatalabb Imrével, minden évben más és más szakmákba kostólhattak bele. Mert az apjuk a nyári szünetek idejére beadta őket valamilyen iparoshoz segédnek, hagy ismerkedjenek a szakmákkal. Ám emellett két olyan emberrel is megismerkedett akik nagyban hozzájárultak az élete további alakulásához. A nagykárolyi Piarista gimnáziumban mint kiskamasz […]