A menekültügy nem egy belpolitikai tanulsággal is szolgált, illetve szolgál folyamatosan. Orbán politikájának nemzetközi patthelyzete ismert. A belpolitika diktatúra-irányú elmozdulása is köznapi téma. Vagy az lehetne. Az ellenzék körében azonban, sajátosan, szintén hozzájárul a kép tisztulásához. Az LMP már korábban letette a hűségesküt Orbánnak, amikor Schiffer nyomjelzőt javasolt a menekültekre. Most pedig az MSZP tette le az eddig kezében gyűrögetett álarcot. Az Index híre szerint legalább is valami ilyesmi látszik kirajzolódni, ha az ott megjelent véleménnyel nem is tudok mindenben egyet érteni. Ott ugyanis olyasmit írnak, hogy a most meghirdetett, pozitív semlegességnek keresztelt, ebihal-taktika kontrasztban áll az eddigi kemény bírálatokat […]

Az Európai Unió a menekültekkel kapcsolatban elfogadta a kvótarendszert. Ezzel, látszólag, Orbán Viktor politikája hatalmasat zakózott. Olyan meggyőző látszattal, hogy az első nyilatkozatok alapján például a DK fel is ült a pillanatnyi benyomásoknak. Holott valójában megerősítették Brüsszelben a Fidesz-kormány politikáját. Nem menekült-ügyben, hanem általában. A menekültek tekintetében tulajdonképpen a kvótarendszer kisebb megterhelést jelent, mint a szabad áramlás biztosítása, vagy az érkezettek számolatlan táborba-rendezése. Ezt egy idő óta abban az összefüggésben emlegetik, hogy érthetetlen: a magyar kormány miért kel ki a kvótarendszer ellen. Holott az egyik cél nyilvánvaló. A kvóták meghatározásánál, hacsak egy kicsit is figyelnek a humanitárius szempontokra, akkor a […]

Egyes jelek szerint kedves betegnek ma megint rohama volt a Parlamentben. Amnéziás rohama. Már megint úgy emlékszik, hogy megváltotta a világot. Jézus előtt. Isten még kicsit kapaszkodik ugyan a bokájába, de ő a Nagy Orbán Viktor már letudta. Istent. Az ördög nevében. Az eszéért cserébe hatalmat kapott. Az eredménye az esztelen hatalomgyakorlás. Ami az amnéziás rohamot illeti, az a jelenleg aktuális stressz-hatásoknak megfelelően a menekültüggyel kapcsolatos. Azt a kijelentését, hogy egy lendületből megdicsérte a civileket a munkájukért, majd kiemelte a kormány által, a segélyszervezeteknek adott adományokat, sokan úgy értették, hogy a civileket emlegette, mint anyagilag támogatott csoportot. Ezt a menekülteket […]

A „Think Hungary – More than expected” címmel Magyarországról készült rövid kis imázsfilm annyira népszerű, hogy számtalan külföldi díjat is elnyert. Értékelték többek között a sanghaji Turisztikai Vásáron, a cannes-i Corporate Media and TV Awardson, a berlini Tourism Media Award, Arany Városkapu turisztikai film- és multimédiaversenyen, legutóbb pedig Kolumbiában, az ENSZ Turisztikai Világszervezetének közgyűlésén lett első helyezett. Ez a mindössze pár perces imázsvideó a Magyar Turizmus Zrt. megbízásából készült, méghozzá azzal a nem titkolt szándékkal, hogy tudtára adja a világnak: Magyarország egy jó hely, ahová érdemes ellátogatni. Sőt. Magyarország nemcsak jó hely, hanem egy biztonságos ország is, tele sok szép, […]

„Le style est l’ homme même” – a stílus maga az ember. Georges-Louis Leclerc, Buffon grófja mondta ezt 1733-ban, akadémiai székfoglalóján, és a mondat a mai napig érvényes, sőt, ma talán még jobban, mint Buffon korában. A feledhetetlen Feleki Kamillnak „Tudni illik, hogy mi illik” címmel volt egy műsora a múlt század hatvanas éveinek elején, nagy népszerűségnek örvendett. Illemről, jó és rossz szokásokról esett benne szó, segített az embereknek abban, hogy megismerjék és alkalmazni tudják a korukban mértékadó illemszabályokat. A kultúrember ezeket a szabályokat betartja, mert tudja, hogy megkönnyítik a társadalmi együttélést, segítenek elkerülni a feszültségeket és kellemessé teszik az […]

A menekültek kapcsán tapasztalható krízishelyzetbe nem kicsit játszik bele a kormányzati nemtörődömség. Az, hogy a január óta legfeljebb az elutasító gyűlöletig, a szélsőségeknek tett gesztusokig sikerült elvergődni. Talán a tehetségtelen semmittevést gondolta a külügyekért felelős, egykori személyes Orbán-csicska, túlkompenzálni, amikor turbófokozatba kapcsolt a diplomáciai kocsmológia terén. De természetesen csak találgathatjuk az okokat. Lehet, hogy Szijjártó Péternek egyszerűen megártott a meleg, majd a frontok. Az is elképzelhető, hogy a világot egy nagy teremfoci-bajnokságnak látja. Esetleg azt is videojáték-stílusban. Amikor akármit lehet csinálni, elég egy gombnyomás és ráfordulhat az ismétlésre. Mintha mi se történt volna. Aztán lehet az is, hogy egyszerűen a […]

Update a Demagógisztáni napló: A nyalonc-tapsonc-torzonborz conteo-trió c. éjszakai íráshoz: A Kovács Zoltán, Schmidt Mária, és Szijjártó Péter alkotta tengely mögül kibújt a miniszterelnök és megmondta, hogy merre van előre. Vagy vissza. Vagy össze-vissza. Előre! Orbán Viktor a szokásos pénteki észosztáson kijelentette, hogy tudják ki szervezte a határincidenst. Innentől döntse el mindeki maga, hogy miként értékeli a helyzetet. A rádióban elhangzottak felvételről is mehettek. Ebben az esetben a miniszterelnök már korábban is pontosan tudta a szervezők kilétét. Így viszont vagy pocsék a kormányzati munka, mert nem közölték a külügyminiszterrel, vagy a külügyminiszterrel közölték, de az hazudott, amikor az információ hiányáról […]

A magyarországi történések krízispillanataiban, miközben egyre inkább haladunk a körbeérő vasfüggönnyel keretezett rendkívüli állapot-bejelentés felé, vannak a kormányzati kommunikációnak nehezen elmúló kaján pillanatai. Ahogy az a folyamat is, ahogy valamelyik nyalonccal megszondáztatnak egy témát, mielőtt a hatalom nehéztüzérsége kezdené a fülbelövést. Nem piercinget alkalmazva, hanem jelmondatokat, szlogeneket, idoelogisztikus lózungokat és demagóg féligazságokat. De azért jellemző módon tükrözve Orbán Viktor felelősségpánikos világát. Azt, amelyik a nyílt, és kockázatos kijelentéseket a következmények egyenes gerincű vállalásával nagy ívben elkerüli. Ahogy ott, amikor Orbán Viktornak a maga szavaiért kell helyt állnia, akkor azonnal jönnek a sehova sem vezető, önmagukra is hurkot kötő, és legfeljebb […]

A menekültekkel kapcsolatos új időszámítás első komolyabb összecsapása is megtörtént 2015. szeptember 16-án, amikor a felheccelt menekültek nekirohantak a kapuknak, illetve a rendőröknek. Azon lehet vitatkozni, és fognak is sokat, hogy ki kezdte és ki provokált kit a konkrét esetben. De az esetre számítani lehetett. Amikor megrohamozták a sebtében felállított délvidéki őzcsapda kapuját, akkor tulajdonképpen alig történt más, mint az, ami szinte előre látható volt. Az Orbán-kormány, és annak vezetője akár egy szigorúan eltervezett forgatókönyv mentén is eljuthatott oda, ami a déli határszakaszon, Horgos térségében bekövetkezett. Annyira, hogy legutóbb a rendőr-utánpótlás nagy dérrel-dúrral beharangozott levezénylésekor is szóltam a veszélyről. S […]

Nekifutok. A helyszín: egy félig learatott és leboronált kukoricás. Tegnapelőttig száraz, azóta sáros. A szuper kerítés kb 300 méterre tőlünk, a sínek pont ott futnak át rajta. Ezen a résen jönnek át Szerbiából. Mi a sínek mellé telepedtünk. A tegnapi napon ezért mi voltunk az első pont a 200 liter teánkkal, 200 kiló kekszünkkel, csokival, akivel először találkoztak a többnapos gyaloglás után. A töltés oldalában legalább nem volt sár. Emberek: komplett családok, fiúcsoportok a legjellemzőbb. Legtöbbjük jól szituált, persze vannak néha fura arcok, de ugye fehér emberből is vannak. Ami jellemző, hogy hullafáradtak. Volt egy 30 körüli srác, aki ott […]

A korábbi írásban felvetettem már a kérdést, hogy vajon mi történne, ha a zemberek a zsigeri bólogatás helyett a fejüket arra használnák olykor, amire az evolúció szánta. Pár dolog végiggondolására. Megállapítva persze, hogy a menekültek sem egytől-egyig szentek. Amibe készséggel kapaszkodik bele a gyűlölet és félelemkeltés. Holott sok szempontból erre is igaz, hogy csak le kellene kicsit higgadni, és végiggondolni a helyzetet a „túloldal” szempontjából. S most egyáltalán nem a sanyarú sors megértését kérem számon. Aki képes az empátiára, attól a menekültek úgyis kapnak némi együttérzést. Aki pedig képtelen erre, azt agitálhatnám, míg a világ, meg három nap. Akkor is, […]

Pár napja készülök erre a posztra, ám most, hogy megírhatom, már nem igazán tudom eldönteni, örüljek-e, vagy inkább szomorkodjak miatta. Mert ahogy ez a posztom címéből is kiderül, liberális gondolkodóként én most egy olyan ember védelmére kelek, akit a tettéért, (s talán a nézeteiért is) ország-világ utál, s hozzáteszem, teljességgel joggal. Tudom, ne tessék engem erre figyelmeztetni: László Petra a N1 tv operatőreként egy szélsőjobboldali portál megbízásából dolgozott, s mondjuk ki, ne kerülgessük a forró kását, ő a magyarországi neonáci mozgalom egyik hűséges katonája volt. Belőlem azonban most kitört a keresztényi felebaráti szeretet, a bűnös ember lelkiismerete, amely a tudatalattimban […]

Menekülni mindig szörnyű, történjen égő házból, családját verő apa elől, a Boko Haram terrorjától, a bevonuló oroszok bosszújától, a rákosi terrortól, éhezés elől. A menekülteket nem kívánja senki. A menekültek nem szeretnek menekülni. 1956 októberében nagynéném három gyerekkel és a férjével indult a határnak, babakocsival, egy karon ülővel, meg a kilencéves „nagyfiúval” mentek világnak a hóban. Kétszázezer magyar menekültből (migránsból) száznyolcvanezer zúdult Ausztriára három hét alatt. Nehéz volt menekültnek és elfogadónak egyaránt. Osztrák barátaink, a semleges Ausztria, a háborút követő nyomor ellenére tisztességgel fogadta apáinkat és nagyapáinkat. Ők, az osztrákok most is így teszik, tisztességgel fogadják az elűzötteket. Úgy tűnik, […]

A menekülthelyzetre, a kialakított válságra (is) hivatkozva a kormányzat szinte erőltetett menetben halad a hétköznapitól a politikai fasizmus felé. Ez a folyamat évek óta zajlik. Három éve pedig már nyilvánvaló tendenciaként jelentkezett. Orbán Viktor legutóbbi, a romákat érintő rasszista megnyilvánulása legfeljebb egy mérföldkő. Ami igen súlyosan eshet a társadalom lábára. Még akkor is, ha a zuhanás ívének kezdőpontja nem az Orbán-kormány ténykedésének idejére esik. Még csak nem is az utóbbi évekre. S még csak azt sem mondhatjuk tiszta lelkiismerettel, hogy a kezdetekben nem volt pontosan ugyanaz a szerepe az akkori politikában a nemzetiségek kérdésének előrángatása, mint mostanság. Mondhatni: örök politikai […]

Eddig úgy tudtam, hogy a rendőrök, képzésük során, pszichológiai tanulmányokat is folytatnak, már a szakközépben is, a főiskolán meg pláne. Sőt, mi több, pszichológiai alkalmassági vizsgán kell átesniök, mielőtt állományba vennék őket. Nos, vagy a vizsga volt sikertelen, vagy annak feladatsora volt híg, vagy közben torzult a Röszkén bevetett állomány pszichéje, de az a magatartás, amit ott tanúsítottak a „menekültellátás” örve alatt, minden volt, csak nem rendőrhöz – pláne nem emberhez – méltó. Ami ott zajlott, azt leginkább az állatok etetéséhez lehet hasonlítani. A rend őrei a felbolydult, az ételért tülekedő tömegbe dobálják az ételcsomagokat, mintha állatok várnának a rács […]