Október 23 óta úgy tűnik, mintha a magyarországi demokratikus ellenzéknek mégis van oka reménykedni. Bármennyire is halvány, de mégis pislákol a fény a hosszú alagút végén. De vannak olyan hangok is, amelyek hosszabb, sötétebb és remisztőbb alagútat vizionálnak, melynek narancssárga csapdájából egy hamar nem kerül ki a magyar nemzet. Bruck András „Viktor nem fog elmenni” című esszéje – mely az Élet és Irodalom nyomtatott változatában jelent meg és ami az interneten csak az ÉS előfizetői számára olvasható -messzemenőleg a leginkább elmélkedő és figyelemreméltó írás a borúlátó ‘táborban’. 

Mesterházy Attila, a Magyar Szocialista Párt talán túlzottan optimista elnöke Brüsszeltől várja a megoldást a Fidesz-KDNP, még a mérsékelt, kritikus jobboldal szemében is kínos választási eljárására. Pontosan a fideszes kétharmad sem tudja, hogy milyen lesz az új törvény, hiszen kormányoldalon még ma is vitatkoznak a részleteken, pedig elvileg ma kerülne sor a zárószavazásra. A tervezet egyik furcsasága, hogy hivatalosan  35 nappal rendelkeznének a pártok arra, hogy a kötelező regisztrációra buzdítsák a választókat, hiszen a választást 70 nappal előbb tűzi ki az államfő, a kampányt azonban a voks előtti 50-ik napon kezdhetik el és 15 nappal a választás napja előtt zárul a regisztrációl. A  kormány feltehetően […]

Szalainé Vasváry Mariann ötven éves, Magyarországon él. Négy éve rákos lett és azóta négyszer műtötték, de ennek ellenére a Budapest Főváros Kormányhivatala az „egészségkárosodása közepes mértékű” besorolást adta Mariann-nak, ami annyit jelent, hogy még dolgozhat. Mariann mai reflexiója nem csak saját betegségéről szól, hanem arról a paradox helyzetről is, hogy Magyarországon élő magyar állampolgárként ő kevesebb empátiára és támogatásra számíthat az államtól, mint azok a határon túli magyarok, akiknek a Fidesz-KDNP 300 eurós nyugdíjat igért.

Bajnai Gordon Magyarország második legnépszerűbb politikusa. Az ellenzék de facto vezérét egyedül Áder János népszerűsége előzi meg, Orbán Viktor pedig kilencedik helyre esett vissza. De Bajnai Együtt 2014 nevű választási mozgalma és a magyar Országgyűlés legkisebbik pártja – a Lehet Más a Politika – egyszerre ébredt rá a kemény politikai valóságra: ha Bajnai elszívja a bizonytalan és pártpolitikailag még el nem kötelezett szavazókat az LMP-től, akkor a protesztpárt 2014-ben elbukja az öt százalékos parlamenti küszöböt, ha viszont úgy tűnik az átlag választópolgár számára, hogy az Együtt-féle kooperáció a régi MSZP-SZDSZ-es arcok feltámadásából, és egy táborba való tereléséből áll–akkor nullára süllyed Bajnaiék […]

James Carville, Bill Clinton 1992-es stratégája találta fel a már közismert „it’s the economy, stupid” szlogent, mely mondat elsősorban a demokrata párt aktivistáinak szólt. A markáns politikát valló, mindig harcias-kedvű Carville gazdasági-fókuszávan nagyban hozzájárult George H. W. Bush legyőzéséhez. Amikor ma reggel elolvastam a Magyar Nemzet elemzését Barack Obama győzelméről és a Fidesz-közeli lap által megszólított magyarországi elemzők gondolatait, azonnal Carville mondata jutott eszembe, hiszen a magyar jobboldali pártsajtó valahogy úgy állította be a szituációt, mintha Mitt Romney szimplán peches lett volna, jól teljesített a kampányban, de sajnos közbeszólt a természet (a Sandy hurrikán) és ez megerősítette az elnök pozícióját. Pedig az amerikai elnökválasztás narratívája nem ez, hanem az USA gyorsan  változó demográfiája és […]

Olvasóink között is akadnak sokan akik többször jelezték felháborodásukat – vagy egyszerűen csalódásukat – azzal kapcsolatosan, hogy a Lehet Más a Politika még nem kötelezte el magát az ellenzéki együttműködés mellett és még alakítgatja igencsak heterogén pártidentitását. Egyben próbálja tartani azt a bázist, ami a Fideszből kiábrándult mérsékelt konzervatívokból, urbánus szociálliberálisokból és a fiatal, alternatív, környezetvédő és kapitalizmus-kritikus aktivistákból áll. De az LMP akkor autentikus, amikor egy olyan látványos akciót vállal fel, amit nemigen képzelhetünk el – mondjuk – Kovács László egykori külügyminisztertől, vagy Hiller István volt oktatásügyi minisztertől. Ilyen volt a nyári Közgép-proteszt, a tavaly decemberi parlamenthez való láncolás, és szintén ehhez mérhettük  az e heti kékcédulás akciót […]

Népünk géniuszának nagyjai évszázadokon át törekedtek az európai kultúrkörbe tartozás hagyományainak progresszív folytatására. Fennmaradásunk legfontosabb feltételének tartott nemzeti érdekünk volt ez, egyben nemzeti identitásunk megőrzésének biztosítéka. Ezt adta fel hűtlenül „szabadságharcnak” hazudott árulásával, félrevezetett, birkalelkű tömegei vissza-, Ázsiába terelgetésével Magyarország erőfitogtató, hatalom-mániákus miniszterelnöke.

Vasárnap, 2012 oktober 28-án este hat órakor értesültem arról, hála egy budapesti barát email tudósításának, hogy október 23-án a Jobbik ”aktivistái” elégettek egy izraeli zászlót a Dohány utcai Zsinagóga előtt. Néhány zsidót is inzultáltak személyükben. Az izraeli nagykövet, Ilan Mor tiltakozott a Külügyminisztériumnál, amely másnap nyilatkozatban itélte el az atrocitást. A magyar sajtóban egyedül és csak közvetve, a 168óra adott hírt erről az eseményről és a minisztériumi tiltakozás híre is csak a nemzetközi sajtóban jelent meg, Magyarországon egy szó sem.

Több mint valószínű, hogy Bajnai Gordon lesz Orbán Viktor fideszes miniszterelnök kihívója 2014-ben és ezzel tovább él a 1998-tól tartó de facto kétpártrendszer Magyarországon. Kissé szürreális volt, hogy október 23-án Bajnai és Orbán alig egy kilométerre egymástól, és szinte egy időben mondtak kampánybeszédet, miközben a két beszéd tartalma szöges ellentétben volt egymással. Bajnai középpárti, nyugatbarát és békülékeny volt, Orbán pedig párját ritkitóan támadta a nyugatot, ismét hadat üzent az ellenzéknek és azt a stratégiát választotta, hogy nem a centrumból, hanem a szélsőjobboldal területére helyezkedve vág neki a 2014-es választásnak. Orbán vs. Bajnai című sorozatunk első részében idézeteken keresztül vetjük össze a miniszterelnök és a prospektív miniszterelnök-jelölt […]

Ami késik, nem múlik. Szerda este érkeztem vissza Kanadába Magyarországról és most jutottam el odáig, hogy feltöltsem a Milla és a Szolidaritás közös tüntetésén készült fotóimat. Élményekben dús egy hetet töltöttem Pesten. Múlt pénteken az Ökopolisz, az LMP pártalapítványa keretein belül tartottam előadást és vettem részt kerekasztal beszélgetésen Magyarország jövőbeni esetleges diaszpórapolitikjáról és az „új hazafiságról.’ Igazán most láttam először, hogy mennyire sokszínű ez az LMP-s társaság. Voltak mérsékelt konzervatív tudósok és közéleti személyek, egykori Fidesz-szavazók – például Elek István mondott bevezetőt – és akkor voltak az urbánus, zöld és liberális értelmiségiek. Az Együtt 2014-féle tüntetés is pontosan ilyen sokszínű volt, melyet […]

Az meglehetősen közismert országszerte, hogy a Fidesz kormányzás állatorvosi mintalova Esztergom, a csőddel küzdő, vagyonából kiforgatott város, melynek volt képe, alkalmasínt bátorsága, hogy független polgármestert válasszon magának. De meg is kapták érte a büntetésüket a kormánytól, úgy, hogy azóta is a fal adja a másikat. De van ám a Fidesznek egy másik mintavárosa is, Hódmezővásárhely, a nagyhatalmú és gátlástalan Lázár János városa. Olvasóink bizonyára emlékeznek arra a korábbi cikkünkre, melyben egyszer már foglalkoztunk a különös esetekkel, melyek ott történnek. Úgy tűnik, hogy cikkünk nem volt teljesen hiábavaló, mert mint megtudtuk, már keresik, sőt fel is jelentették az ismeretlen “árulót,” aki […]

Magyarország (úgyis mondhatnánk: Orbán Viktor) parlamentje hamarosan megszavazza a választási eljárásról szóló törvény újabb rendelkezését, az ún.”előzetes feliratkozást”, a választópolgárok regisztrációs kötelességét. Ezzel megadja a több sebből vérző magyar demokráciának a kegyelemdöfést. Mert az általános, titkos, egyenlő választójog – bárhol a világon – a demokrácia szíve. Nálunk megszűnik dobogni. Mondjuk ki: bevégeztetett.

Bocsika, ha szabad bátorkodnom, de az iránt érdeklődnék, hogy te, Picinypofám, mit méltóztattál tenni az elmúlt nyolc év alatt? – Tudod, amiről annyit beszéltél az elmúlt két évben. Nem bosszantásból kérdezem, nem azért, hogy ki gyere a sodrodból. Pusztán kíváncsiság részemről, tudásvágy. Érdeklődés szintjén, ha szabad bátorkodnom. 

Órákon belül közröhej lett a magyarországi Miniszterelnökség legújabb IMF-ellenes kirohanásából, mely eléggé vicces propaganda kampány nem csak a Magyar Nemzetben és a budapesti Magyar Hírlapban, hanem a baloldali Népszabadságban és – horribile dictu! – még a Népszavában is megjelent. A reklámok 200 millió forintba kerültek és a Fidesz mindegyikbe jelzi, hogy mi mindenben fog harcolni a Nemzetközi Valuta Alap (IMF) ellen. A kormányszlogen: „nem engedunk az IMF-nek!”

Vesztettek már, ők is tudják. Ezért ez a fejetlenség, a kapkodás. A pükhendiség és az álarca mögül kikandikáló rettenet, az erő látszatát sugárzó félelem. Kiült a félelem az arcukra, s egyre többen olvasnak ezekből a jelekből. Félni, és félni hagyni – ez az ideológiájuk, és az elvetett mag mostanra termőre fordult. Az elvtársak félnek.