A nagy kérdés a nyájas olvasóhoz az lenne, hogy amikor egy napsütötte zöldellő domboldalra tekint akkor milyen kérdések szokták foglalkoztatni? Hányszor gondol a szárazföldi növények evolúciójára, a csillagokban zajló fúziós folyamatok fizikájára, illetve a fotoszintézis redox-folyamataira? Valószínűleg nem sokszor. Egészen érthetően. Holott az általános iskolásokat érintő tantárgyi változásokra adott kommunikációs reakciók alapján már-már azt hinném, hogy csak ilyesmivel foglalkoznak a kirándulók. Alkalmasint Mendel sem tanult genetikát az iskolában, és az evolúció elméletével sem sokat bíbelődhettek a gyermek Darwint tanítók. Ami azt is jelzi, hogy az egyes témákban az ismeretek szintje nem okvetlenül attól függ, hogy az alapok lerakása mennyire zajlik […]

Ráhel pelenkaügyét illető gondolataimat korábban azzal fejeztem be, hogy egyfajta hatalmi jelképnek is tekinthető: „Annak jelképeként, hogy Európa azé, aki teleszarja”. Aztán megjelentek a kommentek, és megjelentek olyan írások is, amelyekkel alig lehet nem vitázni. Nem azért mentegetnék ezt a szegény leányt, hanem inkább azért, mert nagyjából egy legyintéssel nyugtázzák. Ilyen az a jegyzet is, amely a HVG oldalán jelent meg. Nagyjából onnan közelítve a kérdést, hogy Orbán Ráhel magánügye, hogy hova dobja a pelenkát, és lebukásában az igazságérzet kielégítését véli megtalálni. Amelyről mindjárt el is meséli Révész Sándor, hogy milyen, szinte már a demokráciát veszélyeztető káros hatással bír. Ami […]

Először azt hittem, csak az elborult széljobb képes a kereszténységet, az istváni állameszméket keverni a sámánizmussal. De hát az a helyzet, hogy a mai kormányerő láthatóan teljesen elborult széljobbá vált. A legszomorúbb ebben a zavaros örvénylésben, hogy a magyar ún. történelmi egyházaknak – a római katolikus, a kálvini tanokat követő vagy a lutheri szellemű gyülekezeteknek és az óhitű izraelitáknak ehhez szavuk nincs: némán követik az eseményeket, nyilván az „erre csörög a kassza” elve alapján. Mi több: augusztus 10-én a magyar parlament épülete adott otthont e mára kétessé vált „törzsi gyűlés” megnyitójának. Sőt, az Országgyűlés alelnöke, Lezsák Sándor elnökölte az eseményt. […]

Ismert a mondás, hogy statisztikából csak a saját hamisítványnak érdemes hinni. A HVG összeállítása szerint mostanság a magyar királyi televízió bukott le a nagyüzemi ál-hírgyártással. Lehetne talán álhír-gyártásnak is nevezni. Ha nem lenne egy egészen árnyalatnyi különbség a kettő között. A német forrásokra is támaszkodó, említett, összeállítás nem kevesebbet mond, mint azt, hogy ismerten szélsőjobboldali szereplőkkel forgatták le azokat a híradó-betéteket, amelyek alapján azt hihetnénk, hogy minden nappal rosszabb a németeknek. Jobbára, talán mondani sem kell, a migránsok miatt. Akik nélkül a német ég is kékebb lenne. Azok számára, akik genetikai fanatikusok, okvetlenül. A valóság-alaphoz meg visszanyúlhatnak Hitlerhez. Aki ugyebár […]

Mivel Dömötör Csabának Zalaegerszegen a város Szent István-napi megemlékezése során és keretében nyílt alkalma szólni, a határvédelem indoklása gyanánt a „keresztény talpazat” szükséges voltára rámutatni az első dolga volt. „A határokat ma is védenünk kell” – mondta még -, „mert a függetlenségünket meg kell erősítenünk.” És idemásolom, amit a tudósító szerint az államtitkár magához ehhez a rámutatáshoz fűzött hozzá: „Ezért áll a déli határzár és ezért döntött úgy pár hete az Országgyűlés, hogy alkotmányba foglalja: minden állami szervnek kötelessége a keresztény értékek védelme. Az előttünk álló években látszik majd jól, hogy ennek mekkora jelentősége van.” Ezt követően Dömötör Csaba kitérni […]

Az elmúlt pár napban a „gender” tematizált elég sok vitát. Az internetes fórumok olvasgatásának tanulsága az, hogy eredményesen. Ugyanakkor van két másik hírcsokor, amely mintha kicsit kevésbé lett volna „érdekes”. Valószínűleg azért, mert lényegesen megosztóbb, a politikusok egy része már régen nem konfrontálódik. Legfeljebb a fizetésével. A genderre visszatérve egyébként a tanulságokhoz tartozik, hogy kifejezetten szélmalomharcnak tűnik, hogy Orbán vak hívői legalább kicsit kitekintsenek a bili peremén túlra. Alkalmasint tisztázandó, a fogalom valós jelentését is. Számukra az, hogy „gender” továbbra is azonos a buzival. A nő pedig szopjon, dugjon, szüljön és kussoljon. A furcsa legfeljebb az, hogy Orbán nőnemű hívői […]

Puff neki! Itt állok a legnagyobb kánikula idején megfürödve. Ami nem is lenne baj, ha nem átvitt értelmű kifejezésről lenne szó. Mondhatnám úgy is, hogy leforrázva. Ami a nyelvünkben körülbelül azt jelenti, hogy megdöbbenve, csalódottan. De hát mi történt? Rólam tudható, hogy szabadelvű (liberális) szocialista a felfogásom. Erre egy eseményre úgy reagálok, mint valami vaskalapos homofób. Nevezetesen: ismét megtörtént, hogy egy áruházban (vagy előterében, nem tudom), nyilvánosan szoptatta gyermekét egy kismama, mire a biztonsági őr rászólt, hogy hagyja abba a cselekményt. Most az áruház elhatárolódott az őrtől, pár hónappal ezelőtt azonban egy étterem vezetője szó nélkül hagyta az eseményt. Akkor […]

A gender-szakokkal kapcsolatos kommunikációs lassan igazi gumicsonttá nemesedik. Eközben két dologra talán mégis érdemes figyelni. Az egyik az, hogy vajon miről akarja elterelni a hatalom a figyelmet. A miniszterek fizetésemelése valószínűleg csak az egyik ilyen téma. A másik az, amiről akár az elszólások szintjén közölnek információkat. Ahogy Gulyás Gergely sem biztosan akarta bejelenteni a nyílt diktatúrát. Nem mindtha érdekelné a szélesebb társadalmat. Az ellenzéket például szinte egyáltalán nem. A parlamentben ülők többségét csak a saját fizetésük érdekli. Ezen kívül talán még az, hogy a társadalom többségét, mert a többség nem Orbánra szavazott, megosztó baromságokért miként tudják egymásra kenni a szart. […]

Diktatúrában is szép az élet? Egy kedves, fiatal barátom szegezte nekem ezt a kérdést a facebookra kitett balatoni fotóim címét olvasván: Az élet szép, és itt még élhető is! „Itt másként lakik a szép.” Kérdéséről ez a mondat jutott eszembe. Esterházy Péter írta le. Itt, bizony, egy jó ide már újra csak a képzelet építi a szépet. Amikor a rideg tényektől egy maga választotta környezetbe elszabadul az ember. (Siófok-Szabadifürdő. A szerző felvétele.) Kedves, fiatal barátomnak igaza van. Igen, ITT és MOST megint egy ócska pitiáner őrült teszi tönkre az országot. De ITT és MOST, a leigázottság állapotából olykor-olykor kitörve, vagy […]

Tudom, a rossz dugába dől, és a jó így is úgyis felvirul, és én csak nézzem, negatív cinikusként mosolyogjak fölényesen: barátaim, a rossz bukása írva van, esetleg tennem is kéne valamit, néha szólni, halkan, illemtudón: fiúk, a nyári napsütés strandidő és nem hőségriadó, hogy lebombázott házából menekülő nem terrorista, hanem terror elől menekülő, az ágfát gyűjtő szegény ember nem fatolvaj, hanem rőzsegyűjtő, hogy az elesetteken segítő állam nem pazarló, hanem jótékony, hogy a jótékonyság nem bűn, hanem erény; szóljak, hogy a riogatással összekovácsolt „nemzeti egység” a társadalom lassan gyógyuló fekélye, melynek nyüvektől nyüzsgő gennye a gyűlölet, táplálója a félelem, kérjem, […]

A nyár közepén rendeletet hoztak az egyetemi szakok egy részének elsöpréséről. Megszüntetve, hatóságilag, a gender-szakokat. A képzésben az ELTE és a CEU a fő érdekelt. A CEU elleni hadjárat régóta ismert. Az ELTE meg így járt. A hatalom fogást akart találni, és KDNP által különösen hevesen utált szakok „személyében” megtalálta. Gondolkodni meg nem kötelező. A rendeletek alkotóinak sem. Mert azt a részét teljesen értem, hogy a hívek nagy részének a kocsmaszociológiai szinten teljesen világos a kép. Számukra a gender, a társadalmi nem, tanulmányozása „buzisimogatás”. Oszt’ jóna’ot. A banánhámozási verseny veszteseinek ez így teljesen jól is van. Megtapsolják a betiltását, és […]

Amikor először írtam az olimpiával kapcsolatos ellenérzéseimről (itt 2015-ben, az Amerikai Népszavában 2012-ben), azt hittem, népharag követi a szavaimat. De nem. Sőt, amint a későbbi Nolimpia sikere is mutatja, sokkal több ember képes megőrizni a józan eszét, mint gondolható lett volna. A legtöbben persze a várható magas költségekkel érveltek, de ez szerintem csak az érem egyik oldala. Ráadásul a magyarországi viszonyok között hatása sem lett: azóta is százszám szórja a milliárdokat a kormányerő sportberuházásokra, amiknek nem az a legnagyobb bajuk, hogy sose térülnek meg – egy tanteremtől sem azt várja az ember, hogy nominálisan növelje a GDP-t. Még csak azt […]

Megjelent egy olyan összeállítás a 444.hu oldalán, ami szinte cseppben mutatja meg a hazai oktatás alkalmatlansági tengerét. Annak a folyamatnak a kapcsán, amelynek során egy iskolai diákcsínyből sikerült gyakorlatilag büntetőeljárásig eszkalálni a problémát. Addig, hogy már-már azt hihetnénk: az e-napló meghamisításáig süllyedt az annak kezelésére jogosult tanerők egyike. Az egyik szál nyilvánvalóan a diák gerincéről szól. Egyrészt az elkészült videók egyikét minden további nélkül bevállalta, míg a másikért úgy sértődött meg a jelek szerint rá a tanári gittegylet, hogy ehhez nem igényel túl sok bizonyítékot. Mármint a szerzőség igazolását. Másrészt a tanárokat kifigurázó képeket a csemete a saját Facebook-oldalán tette […]

Ha egy óvodában mosoda működik, azt teljesen megértem. A kisebb gyermekeknél előfordul, hogy leeszik magukat. A munkahelyi éttermek tapasztalatai alapján a nagyobbakkal is. A kisebb gyermekekkel előfordul, hogy akkor indul el a végtermék, amikor nem kellene. A nagyobbakkal is. Bár, az utóbbi időben inkább azt tapasztalom, hogy a nagyobbak egy részének a száján ömlik ki a szellemi latrinatöltelék. Az azonban már kevésbé világos, ha az utóbbi előkészítése érdekében már az óvoda is beáll a sorva. A szellemi agymosás rendszerébe. Márpedig azzal, hogy egészen kis gyermekkorban elkezdenék az orbanista embertípus előállítását, aligha lehet másról szól. Ugyanakkor teljesen megérthető. Ha nem is […]

Az internet terjedésével sokszor megtapasztalt jelenség, hogy a gondolatok jönnek, majd mennek. Az általam leírtak is nem egyszer máshol köszöntek vissza. „Természetesen” forráshivatkozás nélkül. Nem akarván elkövetni ugyanezt, mindenképpen elolvasásra ajánlom Földes András írását az Index.hu oldalán. Ráadásul a legtöbb gondolatban igaza is van. Kínos. Kínos, de nem neki, hanem az államilag megtámasztott propaganda szempontjából. Mármint akkor, ha elolvassa arrafelé valaki. Talán elolvassa. Mármint akkor, ha a hatalom propagandafelelőseinek van annyi esze, hogy olykor a saját termékein kívül mást is olvas. Az is igaz persze, hogy egy írás elolvasása nem jelenti annak megértését. De még a megértés esetén sem biztos, […]