Az Újesztendő kemény faggyal, hóeséssel köszöntött Budapestre. Meg furcsa jelenetekkel. Óriás daruskocsik ugyanis elkezdték feltépni az utak szélén álldogáló hirdetőoszlopokat, más daruskocsik meg állítgatták vissza azokat, tanácstalan rendőrök, meg méltatlankodó biztonsági emberek gyűrűjében. Mi történt? Az történt, hogy a karácsony előtti utolsó napra összehívott fővárosi közgyűlés felbontotta a Mahír Cityposter KFT.-vel 2006-ban 25 évre kötött szerződését a hirdetőoszlopok működtetéséről. Indokként a nyilvánosságban olyasmi jelent meg, hogy a kontraktus „felveti a jó erkölcsbe ütközés gyanúját”. Hogy kilenc év múltán, mégis, hogyan romlottak meg ilyen vészesen egy cég „erkölcsei”, azt csak azok kérdezik, akik nem járatosak a honi belpolitikában. A Cityposter tulajdonosa, […]

Elegem van, elegem van. Abból van elegem, hogy az én pénzemen, kéretlenül és váratlanul harsogja Orbán Viktor újra és újra az én fülembe is: “Semmiféle ideológia, vagy gazdasági érdek miatt nem tehetjük ki életveszélynek az európai polgárokat.” Ráadásul az én alkalmazottamként teszi ezt, az én kormányom első embereként, aki az ország minden polgárát, egytől-egyig európai polgárokat, köztük engem is, szolgálni köteles, aki tehát – feltéve, hogy az európai polgárokat fenyegető életveszély indoklásában igaza van – általunk, magyar állampolgárok által személy szerint felelősségre vonható, bűncselekményre utaló magatartása okán feljelenthető, majd vádolható, mert az ő hozzájárulása nélkül országunkon nem zúdíthattuk volna át […]

Az interneten, elsősorban a közösségi médiában, a Facebookon több csoportban is olvastam azt a véleményt, hogy „Magyarország mindig is fasiszta állam volt, s ma is az!” Voltak akik cáfolták ezt a véleményt. A vitatkozók – véleményem szerint – sajnos összekevernek fogalmakat, s a vita ezért is folyik. Magam is szeretnék véleményt nyilvánítani, azonban egy Facebook kommentnél lényegesen hosszabb az, amit erről gondolok. Magyarország ma fasiszta állam? A „fasiszta” Magyarországról folyó vitában résztvevők arról szeretnék egymást meggyőzni, hogy a mai magyar kormány a „szélsőjobbra tart”, avagy már ott is van. Az egyik állítás szerint a mai magyar – a harmadik Orbán-kormány […]

Bár az elmúlt órákban milliószor mondtunk, üzentünk sok boldogságot egymásnak, valamennyien tudtuk, hogy az év utolsó napjának rejtélyes varázsa reggelre szétporlad, és hogy az előttünk álló 365 nap aligha tartogat több jót, mint az előző 365. Egy új könyv, ma még üres lapokkal, s amelyeket nekünk kéne teleírnunk közös életünk kedvező alakulásának híreivel, de amelyek új harc, új erő nélkül ismét csak a nyomasztó vereségek lelkünkbe már bevésődött szövegeivel lesznek tele. És akkor nem közelebb, hanem még távolabb kerülünk attól, ahova minden életképes nemzet törekszik, és ez a jövő biztonsága. Nagyon halvány a fény az alagút végén. Akik ma uralkodnak […]

A viszonylagos kanadai jólétből nézve, nehezen tudunk elképzelni annál borzasztóbb dolgot, mint hogy egy Európai Uniós tagállamban – nevezetesen Magyarországon – 18 állampolgár azért hal meg, mert egy fűtetlen lakásban volt kénytelen élni. Pedig mint ahogy Simó Endre, illetve a Magyar Szociális Fórum által kiadott közleményben olvashatjuk, összesen negyvenen fagytak meg Magyarországon az óévben, köztük tizennyolcan saját lakásukban. Most, hogy lassan eltűnnek a szilveszteri és karácsonyi fények, hangok, ízek és ünnepek, visszacsöppenünk a „szürke” – de sokunk számára többnyire kiszámítható és élhető – mindennapokba. Érdemes szem előtt tartani, hogy saját közösségeinkben – legyen az éppen az ottawai Sandy Hill, vagy […]

Kanadai olvasóink nagy része talán nem ismeri Sayfo Omar-t, aki Magyarországon kívül Omar Adam Sayfo néven szerepel és az Utrechti Egyetem doktorandusza. Az apai ágon szír származású újságíró a szélsőjobboldali Magyar Demokrata című hetilap külpolitikai szerkesztője újságírója*. Ez lenne Bencsik András lapja, aki eddig az álcivil Békemenet nevű pártfelvonulás egyik szerves résztvevője volt. Sayfo Omar ezúttal a Mandiner című mérsékeltebb konzervatív blogban írt egy esszét a vallásszabadságról, illetve a vallásos emberek által elszenvedett üldözésről. Az esszé meglepően higgadt, árnyalt és – horribile dictu! – szabadelvű volt szellemiségében. Lényegében azon az állásponton van a szerző, hogy valamennyi vallás követői között létezik […]

Az év utolsó napjaiban az ellenzéki oldalon mérik fel, hogy kik, illetve melyik pártok lehetnek 2015 politikai nyertesei, vagy éppen vesztesei. Egy Európa Kávézó című blog szerint az év egyértelmű nyertesei a Fidesz és a Gyurcsány Ferenc korábbi miniszterelnök nevéhez fűződő Demokratikus Koalíció (DK). Az év vesztesei pedig a Jobbik és az Magyar Szocialista Párt (MSZP). Továbbá a blog szerint idén az is kiderült, hogy a Szigetvári Viktor által vezetett Együtt nevű ellenzéki kispártnak „semmi értelme,” hiszen körülbelül egy százalékos támogatottságért harcolnak. Egy kicsit részletesebben, ezt írták a blogban: „A ballib oldalon tisztáződni látszik a helyzet, de a kormányzás átvételének […]

Sok szó esik manapság Magyarországon a kormány erkölcsi tartalmáról, s talán helyénvaló ezen az ünnepen elgondolkodni erről is. Meggyőződésem, hogy a hatalmak csak diktatúrákban vindikálják maguknak az erkölcsi felsőbbség címét, mert szabad választások útján nem a morálisan jók, hanem a választók szemében a közösség ügyeinek vitelére alkalmasabbnak véltek jutnak a kormányrúdhoz. A politikában van szerepe a „jónak” és a „rossznak”, de nem filozófiai vagy vallási, hanem nagyon is hétköznapi értelemben. Egy ország, nemzet közössége persze ismeri és fontosnak tartja a (nem ababszolút) erkölcs fogalmát és tartalmát, amennyiben azt is figyelembe véve őrzi és formálja a jogrendjét, amely fölött a kormány, […]

Nos, hát itt ülünk mind, egyazon csónakban. Mi, épeszű emberek. És közülünk a legépeszűbb szerint – aki éppenséggel a magyar parlament elnöke – körülöttünk mindenki idióta. Nyilván ezért vélte úgy, hogy nekünk a terror és a migrácós válság árnyékában meg kell próbálnunk legalább beazonosítani az unokáink puszta létét fenyegető veszélyeket. Nem, nem az jutott eszembe, amire a magyar közjogi méltóságok e kiválóságának egy valamicskével korábbi, a nők unokaszülési kötelmére vonatkozó eszmefuttatása okot adna, hanem, hogy… KIK IS VAGYUNK MI EBBEN A CSÓNAKBAN? És ez azért ötlött fel bennem, mert ezen a nyáron a magyar közjogi méltóságok legtekintélyesebbje az uniós országok […]

A mai napon, egy nappal a székesfehérvári önkormányzatnak a Hóman Bálint-szobor engedélyezését visszavonó határozata után lebontottuk a tervezett emlékmű árnyékát formázó és a holokauszt fehérvári és Fejér megyei áldozataira emlékező, emléktárgyakkal borított ellen-emlékművet. Úgy gondoljuk, hogy elértük célunkat: Székesfehérvárott, és reményeink szerint másutt sem állhat köztéren szobra egy olyan politikusnak, aki kezdeményező szerepet játszott a magyarországi zsidótörvények meghozatalában, sokszázezer magyar jogfosztásában, kiközösítésében és megalázásában, szervezett likvidálásuk előkészítésében. Azért döntöttük az installáció elbontása mellett, mert -– szemben Cser-Palkovics András polgármester gyanúsításával -– nem célunk Székesfehérvár társadalmi békéjének megzavarása. Ugyanakkor a társadalmi párbeszéd szükségességére utaló szimbólumként a helyszínen hagytunk két, egymással szembefordított […]

Kanadából nézve különösen megrázó fotókat közölt a Demokratikus Koalíció (DK) egy vadászatról, melyen Lázár János, a Miniszterelnökségért felelős miniszter mellett kiskorúak jelennek meg puskával a kezükben. Ez Magyarországon és Kanadában egyaránt törvénysértő és azon felül etikailag is elítélendő. Egy egészen bizarr és riasztó vadászati beavatási szertartást ábrázol az egyik kép, amin egy kiskorú a földön fekszik – arccal lefelé – és egy vesszővel  „avatják” vagy éppen verik. Gréczy Zsolt, a balközép ellenzéki párt szóvivője hétfőn Budapesten tartott sajtótájékoztatóján elmondta, több olyan kép került a birtokukba, amelyen Lázár János látható egy vadászaton. A képek egyikén a miniszter egy fegyvert tartó kisfiú mögött tűnik fel, míg […]

Teljesen abszurd a Kövér László és Kovács Ákos nőkről vallott nézeteiről szóló vita. Süketek szürreális párbeszéde. Én ugyanis egyetlen magát liberálisnak, konzervatívnak, kereszténynek, baloldalinak vagy jelző nélküli barátomnak nem olvatam és hallottam olyan gondolatát, amely megkérdőjelezné a fenti egyének szabad szóláshoz és véleménynyilvánításhoz való jogát, amelyet a szemükre vetnek a kormánypártiak. Tovább megyek: én lennék az első, aki tiltakoznék, adott esetben bírósághoz fordulnék, ha valakit – legyen az akár általam nem kedvelt ember – személyes, politikai, vagy jogi támadás érne a véleménye hangoztatása miatt (kivéve, ha törvénybe ütköző dolgot mond). Pontosan ugyanilyen joga van bárkinek a másikétól eltérő véleményét hangoztatni, s […]

Kedves Jányom! Most egy cseppet összezavarodtam ott lent. Igen, igen, jól érted. „Ott lent.” Én csak nő vagyok. Gondolkodni nekem nem hazafias. „-Fias”..érted! Azzal én nem szolgálom a hazát, ha csatlakozom a libsi libbancsokhoz. Példát veszek a kecskékről, akiket apám kapott értem: szülök, mert az nekem kötelesség. Vezérünk szavai: a nemzetközi helyzet fokozódik. Meg kell védeni a hazát a muszlim hordától, akik szaporodnak ám, mert nem átallanak keresztény földön négy feleséggel hálni. Hát akkor négy helyett is szülök. Várjunk csak! Nem lesz az elég. Mert ki kell szülnöm a putriból a másik szapora fajta írmagjait, akik éppen most nem ellenségeink, […]

Kovács Ákos (művésznevén Ákos) ország és világ előtt tett tanubizonyságot arról, hogy szexista. Öntelten, magabiztosan és „polgári” családi hátterére reflektálva mondta az Echo TV Arckép című műsorának adott interjújában, hogy nem hisz a nők emancipációjában, azaz a férfiak és nők közötti társadalmi egyenlőségben. „Ezt ma tilos kimondani. Egy olyan szabad világban élünk, amelyben egyszerűen képtelenség dolgokat a nevükön nevezni. Én hiszek valamiben, amit úgy hívnak, hogy normalitás. És azt is megtanultam, hogy ami a normalításon kívül van, az nem normalítás. Van itt egy kétezer éves kultúra, amiben élünk, akkor is ha már csak a romjain élünk. (…) A nőknek nem […]

Mai cikkem a magyarországi Népszavában jelent meg, de mivel kanadai, illetve kanadai-magyar vonatkozású témáról van szó, a Kanadai Magyar Hírlapban is megosztom az írást. Az előzmény: pár hete volt alkalmam találkozni Ottawában Latorcai Csabával, a Miniszterelnökség kiemelt társadalmi ügyekért felelős helyettes államtitkárával. A helyettes államtitkár fejajánlotta, hogy válaszol az Orbán kormánnyal kapcsolatos bírálataimra, hiszen lehet, hogy pusztán „félreértésekről” van szó. Megköszöntem az ajánlatot, ugyanakkor jeleztem, hogy a 45-perces beszélgetés nem valószínű, hogy erre elegendő és megfelelő. De egy példát felhoztam és megemlítettem aggályaimat Szakály Sándor, a Veritas Intézet torontói előadása kapcsán, mely – úgy véltem – kódolt antiszemitizmusra és kódolatlan […]