Elhunyt február 1-én Mailáth István, a montreáli Magyar Krónika alapítója és kiadója, a helyi magyar közösség aktív tagja. Mailáth István (Stephan Mailath) Magyarországon született nemesi családba. Szülőföldjét 1947-ben hagyta el és 1950-ben érkezett Kanadába. A BMW-nél épített karriert és ott dolgozott évtizedeken keresztül. Amikor 1999-ben nyugdíjba ment, megalapította feleségével – Máriával – a Magyar Krónika című nyomtatott kéthetilapot. A lap elsősorban a helyi magyar közösség eseményeiről nyújtott beszámolókat, képes krónikákat, illetve egyéb kulturális és társadalmi jellegű cikkeket. A lap online változata mai napig létezik és Mailáth István az utóbbi években is aktív szerepet vállalt annak kiadásában. Mailáth Istvánt gyászolja 44 […]

Kulcsár Zoltán: Magyar sors Kárpátalján Tartalom:  Megjegyzés: korábbi fejeztek a linkre kattintva olvashatók Boldog békeidők Ugocsa vármegyében A Nagy háborúban és az összeomlás után  Kisebbségben a Csehszlovák Köztársaságban  Édesanyám öccse, Kakuk Imre, az 1920-as évek végén elvégezte a nagyszőlősi fémipari szakiskolát. Mivel az 1930-as évek elejére Európába is eljutott a gazdasági válság, nem tudott munkát találni. Ebben az időben találkozott Farkas Miklós sógorával, akinek szintén nehezebb volt akkoriban a megélhetés, és rábeszélte Imrét, hogy menjenek a Vereckei-hágón keresztül Lengyelországba, majd onnét a Szovjetunióba, ahol fognak munkát találni. Még egy nagyszőlősi barátjuk is csatlakozott hozzájuk, és különösebb gond nélkül eljutottak a […]

Húsznál is több, nyilván gondosan kiválasztott szerzőjőnek nevét nem ismerem, de elképzelhető teljesítményük eredményét a Népszabadság pártrovatának egykori kiszolgáltatott csicskásából (aki az akkor már végét járó Magyar-Szovjet Baráti Társaság rendezvényeinek volt a felelőse), a rendszerváltoztatás folytán egymást követően három sajtóterméknek is főszerkesztőjévé emelt, utóbb Sajtóklubalapító, Békemenetszervező pártszellemi véleményvezér Bencsik András szerkesztette ötszáznál több színes képpel és rengeteg grafikonnal illusztrált, tíz fejezetre osztott hatalmas és súlyos kötetbe, amely Magyarország 2010 és 2020 között végbement fejlődésének tényeit és adatait Összetartozunk címmel, Felemelkedésünk története alcímmel, kifejezetten olvasmányosnak hirdetett formában ismerteti, áttekintést nyújtva az alkotmányozás folyamatáról, az államszerkezet újjáépítéséről, a nemzetegyesítésről, a válságok megoldásáról, […]

Kulcsár Zoltán: Magyar sors Kárpátalján Tartalom: Megjegyzés: korábbi fejeztek a linkre kattintva olvashatók Boldog békeidők Ugocsa vármegyében A Nagy háborúban és az összeomlás után Kisebbségben a Csehszlovák Köztársaságban 1920. június 4-én a Trianoni békediktátum értelmében Kárpátalja a megalakuló Csehszlovák Köztársasághoz került jogilag, Podkárpátszka Rusz néven. A magyar lakosság száma rohamosan csökkeni kezdett, ezzel párhuzamosan sok ezer cseh lakost telepítettek be Kárpátaljára. Közülük került ki Erzsébet nagynéném férje, Zámorszki Félix, aki nem volt rossz ember, nagyon jó hentes volt és Nagyszőlősön laktak 1939-ig. Két kislányuk magyar óvodába járt. (A Csehszlovák Légió egyik alakulata a keleti fronton – a Légió tagjai sokat […]

Kulcsár Zoltán: Magyar sors Kárpátalján Tartalom: Megjegyzés: korábbi fejeztek a linkre kattintva olvashatók Boldog békeidők Ugocsa vármegyében A Nagy háborúban és az összeomlás után A harmonikus fejlődésnek és a békés életnek az első világháború vetett véget. Senki sem gondolta volna a kezdetén, hogy olyan borzalmas és hosszú lesz, rengeteg véráldozattal, amely óriási tragédiával végződött Magyarország számára. Nagyapám a kezdetétől harcolt a háborúban, mint huszár a Magyar Királyi Kassai 5. honvéd Huszárezrednél. Több fronton is megfordult és csak 1918. február 1-én mentették fel bizonytalan időre a szolgálat alól – bizonyára a korára és a sok gyermekére való tekintettel. Ugocsa vármegyét közvetlenül […]

Kedves Olvasó, Zoltán barátom önéletrajzi kisregényét a következő hetekben, fejezetenként összesen huszonkét részben közöljük. Heti egy közléssel huszonkét hét nagy idő, ám Kulcsár Zoltán által megélt nyolcvan évhez képest pillanat. A szerző mindig ott élt, de hazája változott: Volt Magyarország, Csehszlovákia, Szovjetunió ma pedig Ukrajna. Néha komikus a váltás: Este még Benes a Horthy utáni vezér, reggel már Sztálin. És változtak a rendszerek is. Minden változott, csak Zoltán, és az ott élő tarka nemzetiségű barátai maradtak, akik voltak: emberek. Róluk, RÓLUNK(!) emberekről szól e kisregény. Jó olvasást kívánok! Szukits Rezső *** Kulcsár Zoltán: Magyar sors Kárpátalján Tartalom: Boldog békeidők Ugocsa […]

Két énekkel kívánunk olvasóinknak boldog és békés karácsonyi ünnepeket. Mindkét felvétel a kanadai fővárosban, Ottawában készült, a belvárosi St. Joseph’s római katolikus egyházközségben. Az első dalt egy nyugdíjas ápolónő, Kathy Crowe, énekli és címe “Holy Is His Name” (Szent a Neve). A dal tulajdonképpen a Magnificat című ima zenésített változata, John Michael Talbot szerzeménye. A második ének pedig a St. Joseph’s templomi kórus virtuális előadása. A Child of the Poor (A szegények gyermeke) című dalt éneklik el — mindenki külön-külön saját otthonában. A videó összeállítását és vágásást a templom fiatal kántora, Liam Kennedy-MacDonald, végezte el — akinek szólója a videó […]

Nyertem egy pályázatot. Rendes mennyiségű pénz, de olyan, mint az okos lány ajándéka: kaptam is, meg nem is.[i] A kiírt feltételek mellett nem tudom használni. Reklámozhatnék belőle, de nincs kinek. Idegenvezető vagyok és reménytelenül pang az üzlet. Szép élmény, nagyszerű munka turistákat vezetni Európa városaiban. Egy pedagógus csoporttal inkább érdekes volt, mint szép. Vannak szakmák; orvosok, politikusok (népvezérek(?)), amelynek képviselői mindig okosak, hisz kapcsolatuk olyan emberekkel van, akik tőlük várják a megváltást (tudást); hisznek bennük, sőt e hit nélkül számukra nem is lennének fontosak, így -reménnyel, hittel telten- igen. Közéjük tartoznak a pedagógusok is. Tudom(!) hisz én is voltam pedagógus. […]

Nagymamám utolsó és legfiatalabb testvére idén ősszel távozott az elők sorából. Nagy Sarolta Pápán élte le életét, akkor is amikor legidősebb nővére, sógora, unokahúga és unokaöccse a távoli Kanadába talált új otthonra az ötvenes és hatvanas években. Sokat áldozva, Sári néni a régi pápai családi házban gondozta az idős szülőket, haláluk után pedig ő járt ki hetenete a temetőbe friss virággal és ő gondozta a sírt. A kilencvenes években amikor hét évig mi is Magyarországon éltünk, gyakran voltam Pápán – különösen a nyári szünetben – és emlékszem ezekre a sétákra és látogatásokra az Alsóvárosi temetőbe — az örökzöldre ami akkor […]

A Színház utcában egy mosókonyhából kialakított helyiségben laktunk. A Színház utca az Ógabona téren vezet át. Úgy kell elképzelni, hogy a Színház utca jobb oldala egy szakaszon az Ógabona tér. Az Ógabona tér, bár járna neki, mégsem kapott házszámot, ellenben -és ebben vigasztalódhatott házszám nélküli terünk- ott volt a város buszmegállója. Akkoriban már több mint harminc éve felszámolták a villamost, helyette lett három autóbuszjárat; az egyes, a kettes és a hármas járat, taxiból is három darab volt, meg egy Skoda személyautó. A kórház főorvosának autója valahogy megúszta a háborút, és a rekvirálásokat. 1956 novemberében a buszpályaudvaron álló autóbuszon ültünk, amikor […]

Hosszú betegség után 2020 szeptember 29-én elhunyt Szemenyei-Kiss Tamás, a Kanadai Magyar Hírlap egykori szerzője. A szomorú hír feleségétől – Erzsébettől – érkezett ma reggel. A budapesti Kerepesi temetőben helyezik örök nyugalomra. Szemenyei-Kiss Tamás 1945. november 1-én született Budapesten. Szülei a Pártiumból települtek Magyarországra. Az előző rendszerben több meghurcoltatás érte Tamást és családját — többek között “osztályidegenként” az egész családját internálták. A nyolcvanas évek második felében szerepet vállalt demokratikus ellenzéki körökben, például a Jurta Színházban, illetve a Magyar Ifjúság c. lap szerkesztőségében. A rendszerváltás előtti években számos szamizdatirodalmi cikket is írt. A többpárti demokrácia kialakítása után, Szemenyei-Kiss Tamás gazdag iratgyűjteményt  nyújtott át […]