A százados meg a többiek

2020 február 9 7:23 de.46 hozzászólás
A százados meg a többiek

Mottó: Otthonka, a hetvenes évek házi viselete nőknek. Elől gombolós, combot alig fedő vékony, csaknem áttetsző anyagból készült ruha. Bugyi és melltartó kellett alá, hogy viselője ne láttasson többet, mint amit illik. Irdatlan hőség volt, meg por, mindez a tűző napon. Szél nem rezzent, a hangyák is járataikba bújtak. Ők nem. Nekik volt: Hasra! -meg -Jobbról repülő! -és -Roham! -Gyalogsági kiképzés a híradós kopaszoknak, keményen, hadd tudják milyen a többiek élete, aztán sorakozó és szünet. Sebesen kapkodtak kulacsaik után, amikor harsant a századosi parancs, -Kulacsokat lefelé fordítani! -Szomjasan nézték a lábuk elé csorgó vizet, majd -Pihenj! Oszolj! -és ők tétován […]

Read more ›

A sötéttől való félelem, avagy hogyan féljünk a migránsoktól

2020 január 26 11:20 de.53 hozzászólás
A sötéttől való félelem, avagy hogyan féljünk a migránsoktól

Kezében a szenesvödörrel a vak sötétben indult a lépcsőházból szűrődő fény irányába. Már favágás közben egy hatalmas, körmeit meresztő medvét képzelt maga mögé, és ahogy akkor, úgy most sem nézett hátra. Tízéves, még nemkamasz erőpróbabája volt a sötétségtől való félelem ellen, ahogy később, már kiskamasz korában a sötét erdőben való séta. Nem nézett hátra, pedig sompolygó farkaskutyára gondolt. Aztán később -már ifjú apaként- a sötétben ugyanott csodálkozva vette észre, hogy nincs mit leküzdenie. Már nem fél. Már nem félhet, hiszen nyakában ül kétéves fia, aki azért nem fél mert bízik benne, mert ő nem fél, és érzi, hogy nem…. Felnőtt, […]

Read more ›

Gondolatok a jobboldaliságról

2019 december 28 9:48 de.57 hozzászólás
Gondolatok a jobboldaliságról

Disszidensek. Eredeti értelmében egy szervezett közösségtől véleménykülönbség miatt elkülönülő személyt jelöl. A Rákosi-érától kezdve szélesebb értelemben használták mindazokra, akik Magyarország törvényeivel, társadalmi. rendjével való szembekerülésük miatt vagy más okból, pl. anyagi érdekből, érvényesülési szándékból külföldre távoztak, s ott kívántak megtelepedni. A disszidálás – ellentétben a kivándorlással – illegális tevékenység volt, ezért a törvény büntette. Manapság már nem vagyunk ennyire vonalasak, ma már emigránsnak hívjuk őket. Persze, csak azokat, akik az outputot képezik. Az input, az migráns. A különbséget nagy honvédőink se tudják megfogalmazni. A lényeg, hogy a Lajtán túli vidék tele van ilyenekkel. Lényegtelen, hogy miként hívjuk őket, azonban – […]

Read more ›

Gizinéni és a döntetlen

2019 december 27 8:18 de.69 hozzászólás
Gizinéni és a döntetlen

Még nem papok uralták az iskolát, még nem volt kötelező a mise, valamikor a nyolcvanas évek végén, amikor nem született, hanem haldoklott a diktatúra, akkor az egyik évben Gizinéni végzős osztálya kapta a karácsonyfa díszítésének feladatát. Kitüntető feladat, talán a negyedikes fiúk magas termete, könnyed mozgása vagy a lányok papír angyalkái miatt esett rájuk a választás nem tudni. A gondnok az izzósorokat már felrakta, létráját a fiúk elkérték, a lányok lelkesen masnizták a szaloncukrokat, üveggömbök és habcsók közt jól mutattak a kékes színűre mintázott papírangyalkák. A fiúk komoly arccal aggatták a díszeket, a lányok nevetgéltek és mutatták; oda még oda […]

Read more ›

Gondolatok Karácsonykor

2019 december 24 12:05 de.30 hozzászólás
Gondolatok Karácsonykor

“Ha mindenki szép és szent lenne és ha mindenkiből az Alter Christus neon fénye áradna, könnyű lenne mindenkiben Krisztust látni. Ha Mária, mint ahogy Szent János mondta, a napfényben tündökölt volna Bethlehemben, csillagokkal diszített koronával a fején és a holdfénnyel a lába alatt, akkor az emberek azért harcoltak volna egymással, hogy helyet készítsenek számára. De nem ez volt Isten terve Mária számára és nem ez volt Krisztus útja saját maga számára sem. Az Isten ott van elrejtve minden ember lépte alatt, aki e földön jár. Hiszen azt mondta, hogy minden pohár víz amit a koldusnak adunk, valójában az Istennek adjuk. […]

Read more ›

Ez a nap is olyan, mint a többi

2019 december 23 10:16 du.16 hozzászólás
Ez a nap is olyan, mint a többi

Illetve, talán mégsem. Az öreg igazából végig se gondolta, ez csak olyan hangulatként libbent át az agyán. Nézte a naptárt: december 24, Ádám és Éva napja. Na ja. Szenteste. Már, akinek. Neki csak olyan, mint a többi. Illetve, talán mégsem. Mert hát mégiscsak szenteste. Sóhajtva tekerte nyaka köré a sálját: jó meleg, még a felesége kötötte. Kalap helyett most a kicsit kopott perzsa kucsmát nyomta a fejébe, hiába, na, már fázékonyabb, pedig még nem is olyan régen dús fürtjeit kínálta a szélnek. Igaz, az a nem is olyan rég úgy 20 évvel ezelőtt volt, azóta meg a maradék is gyér, […]

Read more ›

Szíjjártó vs. ukrán oktatási törvény

2019 december 13 10:13 de.14 hozzászólás
Szíjjártó vs. ukrán oktatási törvény

Mielőtt elmélyednénk a témában, foglalkozzunk egy cseppet Szíjjártó mivoltával. Egy épeszű, magára valamit is adó miniszter – pláne nem egy külügyi – nem visel kakadu-frizurát. Igaz, valszeg nem volt honnan stílust, jó ízlést és szépérzéket tanulnia, de a Fideszen belül ez soha nem volt követelmény, mi több, a kimosakodott aszfaltparasztoknak nem is volt honnan megtanulniuk. Akad bőven ország, mi több, város, aminek van címerállata, volt nekünk is Európa-szerte híres hollónk. Manapság is akad madár, pl. a turul – háturul – és most meg a kakadu. Így hát szerintem Szíjjártó is egy címerállat. Egész jól beleillik Orbanisztán heraldikai képtárába… De hagyjunk […]

Read more ›

Régi Karácsonyok

2019 december 8 10:32 de.60 hozzászólás
Régi Karácsonyok

Ahogy öregszik az ember, egyre gyakrabban gondol régi ünnepekre, kiskora örömeire. Lehet, hogy azért is, mert több ideje van: nem neki kell már a karácsonyi díszekről gondoskodnia, a háromnapos ünnep menüjéhez is egyszerűbb ma a hozzávalókat beszerezni, mint a ’90 előtti Magyarországon. Nekem óriási szerencsém volt:62 éven keresztül – egy kivételével – minden Szentestét a Szüleimnél töltöttünk együtt. Ez megegyezés volt. Mi, felnőtt gyerekek, sógorok nem vettünk ajándékot egymásnak. Csak a gyerekeknek, meg a Szüleinknek volt csomag a közös karifa alatt. Illetve a Szüleinknek nem is, mert közösen vettünk nekik nagyobb dolgokat – az addigra lepusztult háztartáshoz szőnyegeket, függönyöket, étkészletet, […]

Read more ›

Nem akartam ma írni…

2019 november 26 11:02 de.130 hozzászólás
Nem akartam ma írni…

De annyi impulzus ért, hogy itt ülök a gép előtt és valahogy megpróbálom összeeszkábálni kesze-kusza gondolataimat. Történt ma, hogy volt egy beszélgetésem és valahogy szóba került Öcsi bácsi, igen, Puskás Öcsi, vagy Purczeld Ferenc, kinek hogyan tetszik. Gyerek, illetve sráckoromban példaképem volt. Emlékszem egyszer valamikor a rádió leadta a teljes 1954-es berni VB döntő hanganyagát, hallgattam Szepesi Györgyöt, és bár tudtam az eredményt, mégis ott szipákoltam a rádió előtt, amikor Szepesi szinte zokogott, “Bozsik, mit csináltál, Bozsik mit csináltál…”, mivel az ő labdavesztéséből kaptuk a harmadik mindent eldöntő gólt. Kint voltam a Népstadionban akkor is, amikor Puskás először hazajött és […]

Read more ›

Két lábon járó, madárként éneklő emlős

2019 november 20 7:45 de.21 hozzászólás
Ez is magyar zászló

Mottó: Vajon az ember, ez a két lábon járó, madárként éneklő emlős, ez a fajtársait kéjjel gyilkoló lény, miként lett ilyen hatalmas alkotó? Romlott és hős; számító hazug, és ezeréves erkölcsi tanokat tisztelő. Van-e élőlény rajta kívül, akibe gonoszságból, jóságból, tehetségből ennyi fér. Időnként Gizinénin jár az eszem. Gizinéni szelíd, akár Jézus. Hirdetett gondolatai közül neki is a szeretet a legfontosabb, ha erős lenne, mint Jézus, akkor a gyűlöletkeltők megölnék, de gyenge, hát fölényesen legyintenek -„Naiv vagy Gizikém.” Útkereső vagyok. A városi rengetegben is az utat keresem, pedig ott mindenütt utak vannak. Bármerre megyek úton vagyok, és mégis keresem. Halkan […]

Read more ›

Elbúcsúzott a Montreáli Első Magyar Református Egyház lelkésze

2019 szeptember 7 10:48 de.13 hozzászólás
Fotó: Nagy Orbán Enikő

Tizenhat évig tartó szolgálat után távozott a montreáli Hungarian United Church lelkésze, György Attila. A közösség az Új Kenyér ünnepe és az ahhoz fűződő ebéd keretein belül vett búcsút lelkészüktől, egyben szerencsét kívánva jövőbeni terveihez. György Attila a következő szavakkal búcsúzott közösségétől: “A Prédikátor könyve szerint ‘mindennek rendelt ideje van és ideje van az ég alatt minden akaratnak.’ Azaz semmi sem tart örökké a Földön, csak majd a Mennyben. Rendelt ideje van tehát az érkezésnek és rendelt ideje van a távozásnak is. Kérjük hát a Teremtő Jó Atyát, hogy viseljen gondot mindenekre. Növekedjen az Áldás ezerszámra és legyen békesség minden […]

Read more ›
This site is protected by Comment SPAM Wiper.