A történelem, a tiszti pálya, a katonaélet iránt érdeklődők számára sok új, érdekes információt nyújthat egy frissen megnyílt kiállítás. A Ludovika Akadémia történetét feldolgozó állandó múzeum nem egyszerűen hadtörténelmi jellegű kiállításnak ad helyet, hiszen középpontjában nem az események, hanem elsősorban az emberek állnak. Az előzetes bejelentés nélkül látogatható kiállítás helyszíne a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Ludovika Szárnyépület, (1083 Budapest, Ludovika tér 1.) Az esetleg változó nyitva tartás idejéről a https://www.uni-nke.hu oldalon lehet tájékoztatást kapni. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem nem csupán az egykori Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia épületeit és parkját foglalta el, hanem annak szellemiségét, az itt folyó képzés pozitív célkitűzéseit […]

 A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karán működő Ludovika-történeti Kutatóműhely, 2020-ban, Zrínyi Miklós születésének 400. évfordulója alkalmából már rendezett egy kiállítást, Zrínyiek a haza szolgálatában címmel. Most az Egyetemen egy újabb kiállítás nyílott, a Kutatóműhely Zrínyi-Újváron folytatott feltárási munkáinak eredményéből. A kiállítás szeptember 20-ig látogatható az Egyetem Hungária körúti Kari Könyvtárának épületében. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy miért pont ez a század ilyen fontos számunkra? „A 17. század hadviselésének tárgyi emlékei” című kiállítás megnyitásakor dr. Padányi József vezérőrnagy, egyetemi tanár, a Kutatóműhely vezetője elmondta: főleg azért áll közel hozzánk, mert Zrínyi Miklós koráról beszélünk, de a kiállítás ennél […]

A Kié Erdély? c. interjúra a Székelyhon tv Nézőpont műsorában bukkantam – véletlenül. Ilyen nevű tv, ilyen című műsoráról azt feltételeztem: na, megint valami irredenta vicsorgás! De nem! Sabin Gherman, aki egyébként erdélyi szásznak tartja magát, úgy beszél az erdélyi identitásról, szellemről, ethoszról, mint valami különleges, csillogó szellemi-kulturális értékről. Olyan egyszerű szavakkal, hogy az ember rögtön megérti: kincs ez, európai kincs, amit az ott élő magyarok, szászok, székelyek, románok nemzedékei csiszoltak nemes drágakővé. Ezt a kincset rombolják, gyalázzák azok a kufárok, akik pl. a közös állami léthez – és nem a nemzethez – kötődő szavazati joggal házalnak. Olyasmi ez, mintha […]

Próbálom megérteni a magyar helyzetet, de ugye én innen Kanadából nem megyek Magyarországra minden évben, nem élek faluban, városban és Budapesten egyidőben és nem ismerem ki magam a (kamu)pártoskodások rengetegében, bár egyfolytában próbálok olyan valakit keresni, aki mindennek megfelel, de még nem találtam senkit, aki minden szempont szerint ismerné a helyzetet. De nem adom fel, és talán elég sokáig fogok ahhoz élni, hogy a történelem felülírott verzióját egyszer még elolvashatom. Jelenleg viszont azon gondolkodom, mi segíthethe ki abban, hogy végre megértsem, azt hogy miért akarja az egyik magyar a másik szemét kikaparni, miért mutatja az egyik a másiknak azt, hogy […]

A tészta szinte úszik a piros mártásban, illatok ízek és a színek pompás harmóniája, na meg az étvágy. Az is jó. A száraz tészta mindig kevésnek tűnik, aztán még egy kicsit tesz hozzá. Ilona ma is többet főzött. A tányérok teli, a fazék még gőzölög. A pestot nyár végén, a paradicsombőség idején készítette, most esszük. Nagyon finom. Kedvelt éttermünk ablak melletti asztalánál ülünk, az asztalon apró vázában egy szál írisz, a terítő a szalvéta és a kis virág színei harmóniában, az ismerős pincér távolról bólintva köszön. Nem furcsállja, hogy saját főztünket esszük. Ennyi belefér egy hajnali félálomba.   Alacsony, vékonyan […]

Április első hétvégéjének is vége, hóval, esővel és szavazással együtt. Vártuk, hátha… Hiszen ez a 21. század, és Magyarország Európában van, vagy Eurázsiában? De ezt az országot én már nem ismerem fel. A nyelvét beszélem, de a mai kultúrája olyan idegen számomra, mintha kínai lenne. Biztos, hogy még Magyarországnak hívják? A gyász szakaszain megyünk keresztül már éveken, évtizedeken keresztül. Már azt sem tudjuk, hogy amit gyászolunk, az létezett-e valaha, vagy csak egy remény volt, ami megfogant és azután elvetélt. Azt érezzük, hogy még ennyi idő után is fogamzásra hajlamosak vagyunk, tán túlságosan is gyorsan. Az utolsó elvetélés után megint elfelejtjük […]

Mottó: Nincs nagyobb tragédia, mint amikor a mindenható Isten helyére a mindenható ember kerül. „A szegedi szabadfoglalkozásuak kenyérfejadagját 15 dekára szállították le.” Írja a Délmagyarország 1947. március 20-n csütörtökön, hetvenöt éve azon a napon, amikor születtem. Anyukám boldog volt, a család büszke, én felsírtam, mint minden csecsemő, majd anyukám ölében fekve, boldogan szoptam az anyatejet. A szoba konyhás lakás kályhájában talán szebben lobogott a láng, és az újság szerint Szegeden a csecsemők számára 1 kiló 20 deka grízt osztottak ki. Akkor, a naptári tél utolsó napján sütött a nap, olvadt a hó, és Európában csaknem két éve béke volt. Már […]

Mottó: Gounod: Faust – Mefisztó rondója Zűrzavar van bennem. Gondolati zűrzavar. Már megszoktam. Néha próbálok rendet rakni a fejemben, de a takaros polc, akár a franciakert rendezett pompája riaszt, pedig szép a rend, és nem mesterségesebb, mint kertem természetutánzó káosza. Fejemben a zűrzavar, a gondolati káosz, (a rend hiánya) és a megértés vágya. Vágy a rend iránt. Amikor gondolataimmal a világ bonyolultságát próbálom leképezni teljes a csőd, amikor a káoszt jelenség-ok- okozattá egyszerűsítem, elkap a kétely (vagy a röhögés): mi az ok és mi az okozat? Mikor válik az ok okozattá? Kölcsönhatásokról van szó, mondom és lapítva elindulok a káosz […]

Kanadában, az Egyesült Államokban és nyugat-Európában élő és tanító magyar egyetemi tanárok fordultak nyílt felhívással a magyar társadalomhoz Változásra van szükség! címmel. A magyar diaszpóra sokszínű — bár ezt a tényt az Orbán rendszer lojális külhoni haszonélvezői és pártkatonái tagadják. Ez a levél e sokszínűségnek és a demokratikus elkötelezettségnek újabb bizonyítéka. A felhívás szövege alább olvasható. Az aláírók között található a montreáli dr. Göllner András, a KMH szerzője. *** VÁLTOZÁSRA VAN SZÜKSÉG! Felhívás Magyarország előrelépésére Külföldön élő és ott dolgozó, de Magyarországért elkötelezett egyetemi tanárok csoportjaként nagyra becsüljük a magyar nép munkáját, de növekvő aggodalommal figyeljük a jelenlegi kormány tevékenységét […]

Hétfőn este jött a megdöbbentő hír, hogy Rómában, egy klubban holtan találták Homonnay Gergely írót, újságírót, közéleti aktivistát. A szomorú esetről majd’ minden portál beszámolt, voltak, akik tárgyszerűen, míg mások megrendülten tudatták az olvasóikkal, hogy mi történt. És akadtak olyanok is, például a fideszes kommunikáció élcsapata, a PestiSrácok, akik más megoldást választottak és ismételten bizonyították, hogy tahóságért nem kell a szomszédba menniük. „A szilveszteri buli után holtan találták Homonnay Gergely radikális baloldali aktivistát. Olasz sajtóinformációk szerint keringési elégtelenség okozta halálát, szekrényéből pedig kábítószergyanús anyagot foglaltak le a rendőrök. Sokak számára onnan lehet ismert a Corriere della Sera által csak magyar […]

Aki visszaolvas, az azt fogja tapasztalni, hogy igen, többször megemlékeztem a Karácsony egy másik olvasatáról. Az pedig bennem merült fel, hogy mi újat lehetne mondani. Egy olyan helyzetben, amikor csak bízni lehet abban, hogy a sorozatot indító mondatfüzér talán kevésbé lesz aktuális: „A Karácsony hivatalosan ünnep. Hivatalosan a szeretet ünnepe. Kevésbé hivatalosan az öngyilkosok ünnepe”. Mert az, aki lefeszegeti a szemellenzőket, kötelező kínmosollyal felszögezett rózsaszín szemüveget az könnyen lehet: sivatagot lát. Egy sivatagot, amiben távol, messze vannak kis oázisai az emberségnek. De olyan messze, olyan távol, hogy reménytelenné teszi az elérését. Meg aztán mankók is kellenének oda. Egy őszinte hívó […]