Egyedülálló programra kerül sor Québec és Ontario tartományokban a nyár folyamán. Kanadai kerékpáros emléktúrát szervez a budapesti Regnum Marianum plébánia földrajz tanára, Borsai Csaba, középiskolai diákjaival együtt. A túrát 25 fős csoport teljesíti (11-17 éves gyermekek) Kanada nagyvárosain keresztül. Közel ezer kilométert fognak túrázni, végig kerékpárral, hogy példamutató követei legyenek Magyarországnak és a Regnum Marianum plébániának. A gyermekcsoport harmadik alkalommal túrázik Amerikában. 2000-ben az Erie-tó körül élő magyarok közösségeivel találkoztunk, 2005-ben pedig a Kossuth emlékhelyeket kerestük fel az Egyesült Államok keleti partvidékén.

A kanadai program nyilvános előadásai, melyekre mindenkit szeretettel vár a diákcsoport:

1. MONTREAL, QC                                              

2008. július 16-án, du. 3 órakor a Magyar Otthonban (2580 rue Saint-Jacques #102).

2. MONTREAL, QC, 2008. július 16-án, este 730 órakor a Magyarok Nagyasszonya Templomban (90 rue Guizot Ouest)

3. OTTAWA, ON

2008. július 21-én, este 700 órakor a Magyar Házban, 43 Capital Dr.

4. TORONTO, ON 2008. július 31-én, du. 100 órakor  nyilvános főpróba a Magyar Kulturközpontban (840 St. Clair Ave. West)

5. TORONTO, ON

2008. augusztus 3-án, de. 1130 órakor  (a 1030-as szentmisét követően)  a Szent Erzsébet Templom előadójában  432 Sheppard Ave. East

A diákcsoport további közszereplései:

MONTREAL, QC

2008. július 15-én, 1230 órakor megemlékezés az Olimpiai Stadionban, az 1976-os Nyári Olimpiai Játékok magyar érmeseire

TORONTO, ON

2008. július 31-én, este 600 órakor a diákok koszorút helyeznek el a Budapest Parkban.

Az előadásról és Szent Erzsébetről

A betegség, a gyász, a kitaszítottság, a céltalanság akár a saját életünkben, akár a környezetünkben megtapasztalva az emberi lét mindennapjainak súlyos nehézségeit jelentik. Kaphatunk-e segítséget, erőt honnan meríthetünk, hogy legyőzzük a tragédiákat, ha sorsunk szembe állít vele. Árpád-házi Szent Erzsébet élete adhat példát az útkeresőnek, hogy a bánatot és keserűséget testünkben és lelkünkben feldolgozzuk. Ennek egyik pillére a segítő kéz embertársaink felé nyújtva, miképpen azt Erzsébet maga is tette.

Árpád-házi Szent Erzsébet (1207-1231)  született, II. Endre magyar király udvarában. A négy esztendős királylány különlegesen gazdag hozománnyal került a németországi Wartburg várába, ahol már fiatalon a betegek gyógyítására, a szegények megsegítésére és az otthonukat elveszítők gondozására fordította erejét és családja vagyonát. Thüringiai Lajostól születtek gyermekei, akik apjukat a keresztes háborúban korán elveszítették. Ezt követően Erzsébetet fejedelmi rangjától megfosztották, a várból elűzték, gyermekeit elvették. Nincstelenség és magány jutott számára, de legyőzte keserűségét: szenvedését felajánlotta Teremtőjének.

A Regnum Marianum Plébánia gyermek csoportjának szereplői a Szent életútját járják végig, megjelenítve a személyéhez fűződő kedves történeteket, legendát. A kerékpáros diákcsoport előadásai megtekinthetők Montreálban, Ottawában és Torontóban.

Borsai Csaba

Újabb élménnyel gazdagodott a montreáli magyar közösség. Androvich Tamás Atya indítványozására a Montreáli Magyar Iskola meghirdette elsõ álarcos Farsangu Bál-ját, aminek nagy reményekkel néztünk elébe. Az iskolás korú gyermekeken kívül nagy  számban részt vettek a cserkészek és népitáncosok is,  Paulusz Jessika és Ciamarra Nadine szervezõ képességének köszönhetõen. Megint egy alkalom, ahol fiatalok, örökfiatalok, régi és új barátok együtt lehettek. Külön örömünkre szolgált, hogy a közkedvelt és híres MCHawer és Tekknõ együttes  Budapestrõl végre Montreálba is eljutott, így a bálon a zenét éjfélig ÕK szolgáltatták. Fellépõ ruháik jól illettek zenei stílusukhoz : humorral vegyítették a folklórt és a modernet.

A jelentõs számban összegyûlt résztvevõk dícséretére legyen mondva : mindenki elfogadta az álarc-szabályt ( akik álarc nélkül jöttek, azok vehettek a Tünde által készítettekbõl az ajtónál) és sokan résztvettek a jelmezversenyen is.

Szponzoraink lehetõvé tették, hogy értékes nyereményekkel díjazzuk a legeredetibb, a legszínesebb, a legötletesebb, a leghumorosabb jelmezeket. Köszönet a Fairmont Meat Marketnek (szalámi), az Elite Suede Products-nak (szõrme sapka és sál) és a Chateau Euro cukrászdának (torta). A gyõzteseket az öttagú zsûri választotta ki : Fekete Sofie, Ferkó János, Madarász Vicky, Palkó Alíz és Várady Gyula. A ötletes jelmezek között láthattunk fáraót, hastáncoslányt (Djamillát külön felkérte az együttes, hogy a színpadon mutassa be bájos tánctudását), jelen volt Anonymus, Elvis, Zorro, Ludas Matyi, egy római katona, Hawaii lányok, Tell Vilmos, Beatrix királynõ, Robin Hood, Szent István király és persze a tüneményes Piroska. A színes forgatagban néhány meglepetés is ért: Júlia mint az amerikai Szabadság szobor jelent meg, és nagyon élveztük, hogy Tamás Atya új oldalról mutatkozott be érdekes jelmezével.

A bárban sürgõ-forgó lányok ügyessége és szépsége egész este elragadtatta a vendégeket. Külön köszönjük Erzsi néninek az önfeláldozó munkáját a konyhában és a Magyar Iskola tanítóinak a helytállását a  büfében.

Feltétlenül meg kell említeni a remek akusztikát, ami csak annak volt köszönhetõ, hogy a nagy számú önkéntes csapat éjt-nappallá téve idõben befejezte a plafon renoválási munkálatait annak érdekében, hogy a fiatalság (az iskolások, a cserkészek, a népitáncosok és barátaik) résztvehessen ezen a hangulatos  farsangi mulatságon.

A hajnali két óráig tartó bál csak jó emlékeket hagyott, és arra ad reményt, hogy az álarcosbál  évente visszatérõ hagyománnyá válik.

Konrád Judit

További képek a farsangi bálról a magyar katolikus plébánia oldalán.

Őszinte együttérzéssel közöljük olvasóinkkal, hogy nagy veszteség érte Victoria, s egyben Kanada magyarságát január 7-én, amikor Wojatsek Károly hosszú gyengélkedés után elhunyt. Az ünnepek előtti napokban még számítógépe fölött találtam a Mount St. Mary kórházban, a világháló hat nyelvű világsajtóján keresztül igyekezett lépést tartani az élet folyásával. Temetése a Victoriai Egyetem kápolnájában volt. A szentmisén nagyszámú közönség, magyar, angol és más anyanyelvűek adóztak a gyászoló családdal egyetemben az elhunytnak. Dr. Ötvös Imre, a Victoriai Magyar Társaskör elnöke mondott búcsúbeszédet mindnyájunk nevében.

Wojatsek Károly emeritusz egyetemi tanár, hungarológus és közéleti személyiség nagy népszerűségnek örvendett közvetlen környezetében és másutt. Négy évtizedes pályafutása egybeesett a kanadai hungarológiai kutatások reneszánsz korával. Egyike volt azon nevelőknek Kanadában, akik hivatásuk mellett szereztek elismerést a magyar irodalmi, szociológiai, történelmi, nevelésügyi és hungarológiai tudományoknak. Magyar, angol és francia nyelvű tanulmányai és könyvei a Rákóczi szabadságharc irodalmáról, Madách Imréről, Arany Jánosról, s általában a klasszikus magyar irodalom hatásáról a szomszédos népek irodalmára egyenrangot élveztek (és élveznek ma is) olyan kutatók munkáival, mint Kósa János (Land of Choice: The Hungarians of Canada); Kovács Márton (Esterházy and Early Hungarian Migration to Canada); Dreisziger Nándor (Struggle and Hope: The Hungarian Experience in Canada); Bisztray György (Hungarian-Canadian Literature).

A multikulturális - magyar, német, szlovák - légköréről ismert felvidéki Udvardon született 1916-ban. Tanulmányait a Pozsonyi és a Debreceni Egyetemeken végezte történelem és nyelvtudományi szakon. 1948-ban hagyta el az országot. Svájcban a Fribourgi Egyetem hallgatója lett. 1951-ben Kanadába vándorolt, s a Montreáli Egyetemen folytatta tanulmányait. 1956-ban doktori diplomát szerzett Ph.D. fokozaton. Magyar és cseh irodalmat tanított az amerikai Coloradoi Egyetemen. 1966-ban kinevezték Kanadában a Lennoxvillei Egyetem történelem szakos tanárává, ahol 1986-ban történt nyugalomba vonulásáig tanított.

Nevelői és tudományos munkásságát elismeréssel fogadta a befogadó ország. 1982-ben a Canadian International Academy of the Hunanities and Social Sciences díszdoktori kitüntetéssel jutalmazta. Utána kinevezték a Conseil pluriculturel des ethnies du Québec dísztagjául. Mint történész, több ösztöndíjat nyert, köztük az American Fulbright-Hayes Fellowship és a neves Canada Council stipendiumot. Számos tudományos társaság tagjául választotta, s nemzetközi lexikonok szócikkekben foglalkoztak munkásságával, köztük a Dictionary of American Scholars, Dictionary of International Biography, valamint a Hungarian Who’s Who in America és e sorok írója Canadian Studies on Hungarians című bibliográfiája. A Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság 1977-ben rendezett konferenciáján tartott előadást.

Kultúrtörténeti tanulmányai kiterjedtek a középeurópai övezetre, s különösen az ott élő népek történetére. A magyarság számára egyik legjelentősebb munkája From Trianon to the First Vienna Arbitral Award (1980) című könyve, melyben a tárgyalt kor történetét, valamint diplomáciai, politikai döntéseit ismerteti új forrásmunkák, külföldi levéltárakban őrzött dokumentumok felhasználásával, Nagy hangsúlyt fektetett az utódállamokban élő magyarok, németek, ruszinok kiszolgáltatottságaira. E könyv példányai ott vannak a világ sorsát intéző államférfiak asztalán, s megtalálhatók az egyetemi és tudományos könyvtárakban is. Másik maradandó munkája a négy kiadást megért Hungarian Textbook and Grammar. Én magam is ezt használtam Albertában, főiskolai magyar nyelvtanításom éveiben.

Nyugalomba vonulása után Victoriába költözött feleségével, Mariettával, aki középiskolában francia nyelvet tanított. Dr. Wojatsek új környezetében is hamarosan bekapcsolódott a közösségi életbe. A Bishop’s Egyetem kiadásában megjelent ,,Alumni Newsletter” elismeréssel szól tisztelt emeritus tanáráról. A cikk írója, Janice Parsons elmondja róla, hogy hajdani növendékei és kollégái alapos felkészültsége mellett humánusságát, segítőkészségét, buzdító természetét is nagyra értékelik.
Victoria magyarságát is sokban gazdagította megtermékenyítő jelenlétével. Önzetlen támogatása főleg azok számára volt jelentős, akik közelebb álltunk hozzá. Nagy elfoglaltságai mellett - hathatós szerepet játszott nemzetközi körökben a Benes-dekrétumok hatálytalanításában - időt szakított számunkra, fiatalabb kollégái támogatására. Tudásával, élettapasztalataival segített bennünket ismeretvilágunk formálásában.

Magyarságtudományi eredményei elismeréséül a Szent László Lovag Rend tagjává avatta (1998). A Magyar Vitézi Rend pedig tiszteletbeli (2000) és a Magyar Tudományos Akadémia külhoni köztestületi tagjául választotta (2002).

Nyugodj békében, Károly bátyánk. Kollégáid, barátaid és honfitársaid nevében búcsúzunk Tőled. Emléked és munkásságodat hűen megőrizzük.

2007 december 8-án, a hatodik alkalommal, sikeresen megrendezték az immár hagyománnyá vált Lengyel-Magyar Baráti Estet. A Montreáli Magyar Bizottság és a Kanadai-Lengyel Kongresszus közösen vállalta fel a szervezést, de idén a Magyarok Nagyasszonya Egyházközség adott otthont a rendezvénynek. A québeci bevándorlási és kultúrális közösségek minisztériumát Svetlana Litvin képviselte. A magyar közösséget pedig Csukly Andor, a Montreáli Magyar Bizottság elnöke, Madarász Viktória, a bizottság főszervezője, Roy Marika, a Magyarok Nagyasszonya Egyházközség világi elnöke és Rev. György Attila, a montreáli Első Magyar Református Egyház reprezentálta. A lengyel oldalról jelen volt Wlodzimierz Zdunowski konzul, Andrzej Okoniewski, a kanadai-lengyel kongresszus elnöke, Edward Sliz, a kongresszus alelnöke és Dariusz Szurko atya.

Az est pezsgős fogadással kezdődött, melyen részt vettek a bizottság, illetve a lengyel kongresszus vezetői. A program nagy része négy nyelven (angol, francia, magyar és lengyel) lett bemutatva Marie-Christine Palczak és Ádám Christopher műsorvezetők által. A magyar közösség nemrég alakult kórusa nyitotta meg a program kultúrális részét közkedvelt karácsonyi számokkal. Ezt követően Dariusz atya és Rev. György Attila mondták el az asztali áldást. A vacsora alkalmat adott arra, hogy magyar ételeket kináljunk lengyel vendégeinknek, mint például disznótórost, hortóbágyi palacsintát és rumos-diós tortát.

Az est folyamán fellépett a Bokréta Népitánc-csoport, a lengyel Tatry csoport, a Molnár trió és a lengyel kórus. Az 1973-ban alakult Tatry különösen felpezsdítette a hangulatot színes ruháikkal és a Polka energikus előadásával.

Magyar Krónika

Még párat alszunk  és itt van az év legszebb ünnepe: Karácsony. Egyelőre ajándéklistánk összeállításával vagyunk még elfoglalva, de már arra is gondolnunk kell, mit süssünk, főzzünk erre az alkalomra. Ehhez nagy segítséget ad nekünk a montreáli Foyer Hongrois (Magyar Otthon) kibővített „kis üzlete”, ahol minden szükséges európai, ill. magyar izlésnek megfelelő kelléket
megtalálunk.

Most csak néhányat említek meg, izelítőül
-Tésztafélék: házi készítésű metélt, kockatészta, csigatészta, tarhonya.
-Levesek, savanyúságok, fűszerek
-Húsnemű: sonka. debreceni, virstli, füstölt kolbász, Pick szalámi, sütni való
hurka-kolbász, füstölt oldalas, felvágottak, szalonna.
-Sütemények: almás- túrós- meggyespite, csöröge fánk, tortaszeletek,
gesztenyepüré, beigli, kuglóf, pogácsa,  sós és édes aprósütemény.
-friss zöldség, gyümölcs és minden más, mi szem-szájnak ingere.

A mélyhűtőt is ajánlatos megnézni, ha pl. húsos táskát (pirogi), szilvásgombócot vagy réteslapot keresünk.

Magyar SZALONCUKOR – igen friss és finom.  Kapható: zselés, marcipános, karamellás, kókuszos, gesztenyés vagy vegyes is. Nézzük meg  az európai import csokoládés polcokat, befőtteket, málnaszörpöt.

Minden csütörtökön friss szállítmány érkezik. Az üzlet hétközben reggel 9-től délután 5-ig, szombaton reggel 9-től déli 1-ig van nyitva.  Megközelítése a Lionel Groulx-i oldalon a legkönnyebb.  Rendelést telefonon is elfogadnak: 514-933-8609.

FONTOS TUDNI azt is, hogy KÜLÖNLEGES alkalmakra több-személyes  felvágottas- gyümölcsös- sajtos tálat, alkalmi kosarakat is lehet rendelni. Izléses és mutatós összeállítása biztos siker lesz! Készítőjének 20 éves élelmiszer-ellátó (catering) gyakorlata van.

A Foyer Hongrois lakói megbecsülik a jól felszerelt és vezetett „kis üzletet”
különösen, ha odakint zuhog az eső, leesik a nagy hó, lefagy az út, süvít a jeges
szél és nekik nem kell az elemekkel küszködniük, még ha 1-2 centtel esetleg valami többe is kerül.  Egészségük és biztonságuk ezt megéri.

 Magyar Krónika (nyomtatott változat)

Fennállásának 60 éves évfordulóját ünnepelte a Torontóban nyomtatott Magyar Élet című hetilap. A december 1-én megtartott ünnepi vacsora díszvendége Semjén Zsolt volt, a magyarországi Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) elnöke. A rendezvényre a Szt. Erzsébet Egyházközség dísztermében került sor, ahol a “Strings Attached” zenekar gondoskodott a zenéről.

A Magyar Élet hetilapot 1947-ben alapította Vörösváry István Buenos Aires-ben, de ekkor még Magyar Út-ként volt elnevezve az újság. A magyar katolikus egyház aktív szerepet játszott a lap létrehozásában, főleg Luttor Ferenc lelkipásztor személyén keresztül. 1957-ben Vörösváry és a lap akkori szerkesztője, Kerecsendi Kiss Márton, Torontóba költöztek és magukkal hozták az újságot is. Ekkor vette fel a lap a jelenlegi nevét és ezentúl a Patria nyomdában állították össze az újságot.

A hatvanas években egy új szerkesztői gárda vette át a Magyar Életet és 1972-től László András lett a Patria kiadó elnöke. A kilencvenes évek újabb változásokat hoztak. Egy rövid ideig Fenyvesi Gabriella, az egykori magyarországi Táncdalfesztivál prominens énekesnője vállalja a főszerkesztői posztot. De 1992-ben már Somorjai Ágnes lesz a Magyar Élet kiadója és férje, Bessenyei László pedig a lap főszkerkesztője. 2005-ben húnyt el a főszerkesztő, melynek következtében Somorjai Ágnes átvette a lap szerkesztését.

Mai formájában a Magyar Élet egy többnyire konzervatív, jobbközép beállítottságú lap, melyben leginkább a magyarországi politikai helyzetet elemző cikkeket közölnek. Ezen kivül megjelennek írások a kanadai magyarság rendezvényeiről is és az utóbbi években a lapban van egy angol nyelvű melléklet, “Hungarian Life” címen.

A Magyar Élet jelenlegi munkátársai között megtalálhatjuk Bisztray György és Dreisziger Nándor professzorokat és Simándi Ágnes költőt. “Mi nyiltan keresztény értékeket képviselünk, erre is szükség van. Ez volt az újság elindításakor is az elképzelés, joggal őriztük meg”–mondta a lap főszerkesztője.

A Magyar Életen kivül van még három nyomtatott formában megjelenő magyar nyelvű hetilap Kanadában. A Kanadai Magyarság című újság Torontóban jelenik meg minden szombaton, míg a Menora Egyenlőség szintén kapható. Az ingyenesen terjesztett Magyar Krónika kéthetilapot Montreálban nyomtatják és minden második pénteken található meg a magyar templomokban, a Magyar Otthonban és a helyi magyar üzletekben.

Kanadai Magyar Hírlap

Öt éves a Torontóban készített Magyar Képek című heti kanadai magyar televíziós műsor. A program producere Kosaras Vilmos, akit legtöbben egyszerűen Pufiként ismernek. Kosaras Vilmos ismert arc a kanadai magyar médiában. Az évek folyamán nem csak televízió műsort készített, de egy heti rádió műsora is volt és egyben a Menora című lap főszerkesztője.

A Magyar Képek 2007 szeptember 22-ei adásában részletes interjú készült Pufival, aki többek között beszélt a televíziós műsor elkészítésének nehézségeiről. A forgatás és a program összeállítása jelentős anyagi áldozattal jár. A program által használt technikai felszerelés beszerzése több mint 40 ezer dollárba került és anyagi támogatást csak néhány adakozó személytől kap a műsor. Ezen kivül az interjúban Pufi elmondta, hogy a Magyar Televíziótól (MTV) egyáltalán nem kapnak segítséget. Programokat és felvételeket nem küldenek Magyarországról a kanadai tévé adásnak. Pedig mielőtt Pufi 1974-ben kikerült Kanadába, nyolc éven át az MTV-nél dolgozott. A Duna Televíziótól időnként láthatunk anyagot a torontói műsorban, de ezekért is fizetni kellett. Magyar állami szervek és minisztériumok sem tudtak segíteni az évek folyamán, pedig mint ahogy Pufi elmondta: bőven lett volna rá lehetőség. Magyarország turisztikai látnivalóit (mint például a gyógyfűrdőket) lehetett volna hírdetni a műsorban, de ilyen fizetett reklámokat soha sem kapott a televízió.

“A műsorban nagyon sok fáradtság, lelkesedés és munka van. Reméljük, hogy a nézőink ugyan úgy örülnek velünk ennek az öt éves évfordulónak megünneplésének kapcsán mint mi magunk”–mondta Pufi.

A televízió producere minden évben Magyarországra utazik, ahol kihasználja a forgatási lehetőségeket. Legtöbbször interjúkat készít magyarországi színészekkel és politikusokkal. “Ha otthon azt mondom, hogy a kanadai magyar televíziótól jöttem, akkor minden ajtó kinyíllik előttem. Voltam Dávid Ibolyánál, Lendvai Ildikónál és Németh Zsoltnál. Megpróbálok minden párthoz elmenni. (…) Sajnos van itt egy katasztrófális nézet, a ‘határontúli magyarok’ körül. Nevezetesen az, hogy minden kérdés lezárult. De mi nem vagyunk határontúli magyarok. Mi kivül estünk egy határon és soha senki nem foglalkozott velünk”–fogalmazott Pufi.

A nehézségek mellett vannak azért pozitív, lelkesítő pillanatok is. “Nagyon örülök, hogy ha sikerül egy-egy community rendezvényeiről úgy beszámolni, hogy meg van annak a maga ritmusa”–mondta Pufi.

A Magyar Képek című műsor minden szombaton, 12.30-kor látható az OMNI 1 multikulturális csatornán. Vancouverben pedig vasárnap d.e. 10.30-kor játszák le a félórás műsort, a ‘Channel M’ állomáson. A tévé honlapján is megtekinthető egy-egy adás.

Kanadai Magyar Hírlap

Várjuk hozzászólásait! Kattintson a cikk alján található “comments” linkre, irja meg bejegyzését és nyomja meg a “submit comment” gombot.

           2007 szeptember 16-án búcsúzott a montreáli Magyarok Nagyasszonya Egyházközség Deák Ferenc S.J. plébánostól, aki 1975 óta végez lelkipásztori szolgálatot Montreálban. Egyben hivatalosan átvette az egyházközség vezetését Androvich Tamás atya. Tamás atya beiktatására és Deák atya búcsúztatására több mint 500-an voltak jelen az ünnepélyes szentmisén és az azt követő fogadáson. A szentmisén beszélt Mgr. Michel Parent, a montreáli nemzetiségi egyházak püspöki helynöke, aki említette, hogy ő személyesen is ismerte a franciául anyanyelvi szinten beszélő Deák atyát és hogy mennyire fog hiányozni neki. Ugyanakkor örömmel fogadta Tamás atya kinevezését és említést tett arról is, hogy az új, fiatal plébános már Kanadában (Winnipegben) született. Mgr. Parent reményét fejtette ki, hogy Tamás atya is több mint harminc évig fog szolgálni Montreálban, követve elődje példáját.

A misén szintén jelen volt Jaschko Balázs jezsuita atya Torontóból és Lóczy Tamás, az ottawai László László atya küldöttje. Kiss Barnabás, az észak-amerikai magyar katolikusok püspöki megbizottja is jelen volt. Jaschkó atya a mise utáni fogadáson arról beszélt, hogy mennyire sajnálja a magyarországi Jezsuita Rend, hogy Deák atya távozásával megszűnik montreáli tevékenységük. De mondta: a rendszerváltás előtti hosszú évtizedek miatt, egyszerűen nincsen elég pap, hogy újat küldjenek a montreáli magyarokhoz. A fogadáson Roy Marika, az egyházközség világi elnöke is felszólalt és Deák atyának mondott köszönetet a hosszú évek folyamán végzett tevékenységért.

Egy nyitott és befogadó közösség

Deák atya vezetése alatt valóban sokat fejlődött az egyházközség. A rendkivül dinamikus plébánosnak köszönhetően felépült a templom melletti Ifjúsági Otthon és egyre több fiatal vett részt a Montreáli Magyar Iskolában, a Cserkészetben és a népitáncban. Deák atya mindig nagy hangsúlyt fektetett az ifjúságra és azok is otthon érezték magukat az egyházközség gazdag kulturális programjain és az Ifjúsági Otthon kereteiben működő szervezetekben, akiknek kevés tapasztalataik voltak az egyházzal és a vallással. Deák atya alatt igazi ekumenikus szellemben működött a montreáli egyházközség, mely nyitott és befogadó volt mindenki számára. Ebben a tekintetben követendő példaként szolgálhat a Magyarok Nagyasszonya Egyházközség más kanadai és magyar egyházközségek számára. Deák atya láthatta, hogyan nőtt fel egy egész generáció 32 éves szolgálata alatt. Azok a gyerekek közül akiket még ő keresztelt meg a hetvenes években, illetve a nyolcvanas évek elején már sokan megházasodtak és nekik is születtek gyermekeik. Vannak tanárok a Magyar Iskolában, akik évekkel ezelőtt diákként tanultak ott. Késöbb pedig tanárként tértek vissza. Ez a Cserkész-csapatoknál szintén fennáll.

Deák atyát még az utóbbi években is foglalkoztatta a fiatalok bevonása az egyházközség életébe. Amikor 2002 decemberében megalakult a Hungaro Relacio (HUREL)–Montreáli Magyar Fiatalok Köre, Deák atya mindig helyet biztosított az Ifjúsági Otthonban a szervezet filmvetítéseire, a partykra, gyűléseire és egyéb programjaira. 2004-ben pedig támogatta a Hurel azon kérelmét, hogy integrálódhasson az egyházközség életébe. Egy évre rá a plébánia volt a Hurel által rendezett Magyar Fiatalok Nemzetközi Konferenciájának legnagyobb támogatója.

Talán egy anekdóta jellemzi legjobban Deák atya hozzáállását. 2003-ban és 2004-ben a Hurel rendszeresen szervezett röplabda-meccseket a templomhoz közeli Jarry Parkban. Számos alkalommal Deák atya is megjelent ezeken a vasárnapi délutánokon és az akkor 80 év körüli plébános legalább annyira szívesen vett részt a játékban mint a húsz-harminc éves fiatalok.

Köszönet Deák Atyának

Az egyházközség hívei nyilvánosan is köszönetet mondtak Deák atyának. “Bárhonnan is tekintünk az elmúlt 32 évre, talán sok mindent lehetne mondani Deák atya tevékenységére, de egyet nem, hogy nem volt hű. Deák atya hűséges pap és plébános volt. Szívén viselte az egyházközösség sorsát, és mindig szem előtt tartotta a hívek javát. Sokszor lemondván saját kényelméről és pihenéséről, sajátmagát nem kímélve, az egyházközséget szolgálta. Önzetlenül szolgált, feláldozta önmagát, Krisztust követte Isten legnagyobb dicsőségére és a hívek üdvösségére. Kedves Deák atya! Köszönjük, hogy értünk voltál, értünk szolgáltál, és értünk éltél. Köszönjük, hogy életedet nekünk adtad. Megfizetni és meghálálni munkádat nem tudjuk. Mi csak annyit tudunk kérni, hogy a jó Isten fizesse meg az értünk végzett tevékenységedet.”

Egy új korszak kezdete

Androvich Tamás atya energikusan kezdte el plébánosi tevékenységét. A szentmisén egyre többször hallunk modernebb, gitárral kisért énekeket, melyek vonzók lehetnek a fiatalok számára. Azzal hogy ő már Kanadában született és folyékonyan beszél angolul, szorosabbá fűzheti a második, illetve harmadik generációs kanadai magyarok kapcsolatait az egyházzal. Az, hogy az egyházközségnek végre van egy új internetes honlapja szintén nagyon pozitív fejlemény.

Sok sikert kivánunk Tamás atyának és további jó egészséget Deák atyának!

Kanadai Magyar Hírlap

“The Hungarian Presence in Canada” címen jelent meg egy új honlap a kanadai magyarokról. A kanadai federális állami támogatással létrejött site bemutatja Kanada kulturális sokszínűségét és azt, hogy a magyar bevándorlók hogyan járultak hozzá befogadó országuk művészeti, gazdasági és intellektuális fejlődéséhez. “A színháztól a sporton és a üzletivilágon át, egészen a művészetig, a kanadai magyarok látható befolyást gyakoroltak a kanadai társadalomban. Az internetet és a multimédiát felhasználva, bemutatjuk ezeket a kimagasló embereket azoknak a fiatal kanadaiaknak is, akik talán nem is hallottak még az 1956-os eseményekről”–nyilatkozta Judy Young-Drache, a Canada-Hungary Educational Foundation (CHEF) elnöke.

A honlap kezdményezője a CHEF volt, egy Kanadában bejegyzett jótékonysági alapítvány. A site folyamatosan bővül új anyaggal, de így is többszáz oldalnyi olvasnivalót találhat aki oda látogat. A honlap keretében, egy interaktív projektet fog kezdeményezni a szerkesztőbizottság és az alapítvány 2007 őszén, mely még jobban bevonja a kanadai ifjúságot és felkelti érdeklődését a téma iránt.

Linkek:

A Hungarian Presence in Canada honlap kezdőlapja | A szerkesztőbizottság

A Magyar Krónika elérte indulásának nyolcadik évfordulóját. Ezelőtt nyolc évvel jelentkeztünk mint Magyar Krónika, a Montreáli Krónika utódjaként, amely utóbbit akkor egy éve adtunk ki. Ebből az ünnepi alkalomból a szerkesztőség tagjai hosszas megfontolás után úgy gondolták, valami újat kellene nyújtani eddigi hűséges–és jövőbeli olvasóinknak.

Azt tapasztaltuk, hogy a magyar közösség már nyolc év alatt eléggé hozzászokott az egyetlen montreáli magyarnyelvű újsághoz, így megpróbáljuk, hogy még többen olvassák az újságot. Ezentúl a nyomtatáshoz szükséges anyagi fedezetet a hírdetések szélesebb körének elérésével szeretnénk biztosítani. Tehát az újság ingyenes lesz, mindenki számára elérhető, több helyen kirakrva.

Nem kis feladat ez és nem biztosított, hogy sikerrel járunk, de talán megéri a fáradságot, hogy ilyen formában még több olvasót érhessünk el magyar vonatkozású híreinkkel. Mint tudják, ezek a hírek többnyire az itt élő magyarok életével foglalkoznak, arról adunk tudósítást, mi történik köreinkben. Beszámolókat írunk az elmúlt programokról, ha valakinek nem volt alkalma résztvenni azokon, tájékozódhassék az elhangzottakról. Ugyancsak ismertetjük az elkövetkező programok listáját.

Mindehhez kérjük magyar honfitársaink segítségét, együttműködését, hogy feladatainkat maradéktalanul elláthassuk. A szervezetek vezetőit és programok rendezőit kérjük, tudassák velünk elkövetkező programjaikat, hogy az újság is segítségükre lehessen sikerükben azzal, hogy minél többen tudjanak róla és jelenjenek meg azokon.

Azokkal az olvasóinkkal, akik mint előfizetők tartoztak az újsághoz, továbbra is szeretnénk jó kapcsolatban maradni. Azt kérjük, hogy adjanak nekünk egy rövid időt, hogy lássuk kisérletünk beválik-e. Ez az idő nem lehet hosszabb, mint két-három hónap. Addig változatlanul postán küldjük az újságot. Azután előfizetésük fennmaradt összegét visszafizetjük. Addig kérjük megértésüket.

A sikeres jövő reményében, kivánunk további jó nyarat és további jó olvasást. Egyben kérjük, támogassák az újságot, amit a szerkesztők és írok teljesen önzetlenül, önkéntes munkaként végeznek a montreáli magyar közösség érdekében.

-Mailáth Mária

Hol szerezhetem meg a Magyar Krónika ingyenes példányait?

Jelenleg az alábbi montreáli intézményekben és üzletekben kapható a Krónika:

-Magyarok Nagyasszonya Egyházközség: 90 rue Guizot Ouest, Montréal.                                                                                                                                                                                         -Montreáli Első Magyar Református Egyházközség: 50 Graham Boulevard, T.M.R.

-Foyer Hongrois (Magyar Otthon) kisüzlete: 2580 rue St-Jacques, Montréal.

-Fairmount Meatmarket: 3833, boul. St-Laurent, Montréal.

-Bucarest Charcuterie & Pâtisserie: 4670 boul. Décarie, Montréal.

Mikor nyomtatják a Krónikát?

A Magyar Krónikát minden második pénteken nyomtatjuk 2000 példányban, Montreálban.

Idén a tizedik alkalommal látogott el három diák a miskolci jezsuita gimnáziumból Montreálba, ahol megismerhették közelről városunk magyar közösségét, illetve a nagyobb angol és francia társadalmat is, a Magyarok Nagyasszonya Egyházközség nyári diák programjának köszönhetően. Deák Ferenc atya, aki 1975 óta végez lelkipásztori szolgálatot Kanada második legnagyobb városában, tíz éve kezdeményezte a diák programot a miskolci gimnáziummal, melynek során minden nyáron más fiatalok résztvesznek a közösség életében, szállást és teljes ellátást kapnak és a Vanier College által fenntartott Super Campban dolgoznak monitorként.

Mielőtt visszautaztak Magyarországra, lapunk leült beszélgetni az idei diákokkal, akik hat hetet töltöttek Kanadában. A diákok: Bölkény Balázs, Enyed Tamás és Komáromy-Poros Gergő. Miután a fiatalok hazarepültek, Balázs édesanyja, Zsuzsanna, küldött egy köszönőlevelet Deák atyának, melyben jelezte, hogy élményékkel gazdagodva és önbizalommal megtelve mentek haza a fiatalok. Azt is mondta, hogy mennyire fontos volt a szülők számára, hogy tudták gyermekeik egy biztonságos helyen töltik a nyarat és, hogy nem voltak kitéve semmilyen veszélynek.

Egy párás, meleg júliusi napon ültünk le a diákokkal a plébánia nappalijában. A diákok ekkor már nagyban csomagoltak és készültek hazafelé.

Tudom, hogy segéd-monitorként dolgoztatok a montreáli Vanier College nyári táborában. Ha összehasonlítjátok ezt az élményt a magyarországi ifjúsági táborokkal, láttok-e különbségeket?

Gergő: Itt azt hiszem mindenki sokkal közvetlenebb. Mindenki egyből oda jött hozzánk, nagy szeretettel fogadtak minket és ennek köszönhetően minden sokkal könnyebb lett. A gyerekek is nagyon jó fejek voltak. Összebarátkoztunk velük és hiányozni fognak. A táborban nagyon változatos volt a program.

Balázs: Minden nap négy csoportos program volt, aztán kettő amit a diákok szabadon választottak. Volt hegymászás, úszás, számitógépezés, foci, kosárlabda és floor hockey.

Azt hallottam a Deák atyától, hogy a táborban szerepeltetek is. Ez milyen élmény volt?

Gergő: Minden héten van egy show a táborban. Vannak zenés és táncos előadások, mi pedig azt gondoltuk, hogy tíz éve jönnek diákok Magyarországról, de nem igen tudnak sokat a gyerekek a táborban a magyar kulturáról. Éppen ezért egy rövid bemutatót tartottunk Magyarországról. Egy bevezetős szöveggel indítottunk és ezt követően pedig egy Power Point-os előadást készítettünk Magyarországról. A végén pedig volt egy kis néptánc is. A tánchoz kaptunk kölcsön csizmát és nadrágot a Gyöngyös Bökréta Népitánc-csoporttól. Az előadás során leginkább fényképeket mutattunk be, mert nem akartuk túlterhelni a gyerekeket.
 

Meddig dolgoztatok a Vanier College táborában?

Tamás: Három hétig dolgoztunk. Ezen kivül voltuk egy hétig Torontóban is.

Itt éltetek a plébánián és bizonyára sokszor találkoztatok a hívekkel és a helyi magyarokkal. Milyennek látjátok a montreáli magyar közösséget?

Balázs:  Nagyon rendesek voltak velünk és mindenki jóindulati volt és érdeklődött irántunk. A mise után oda szoktak jönni hozzánk beszélgetni és ők is nagyon közvetlenek voltak.

Gergő: Voltunk cserkésztáborban is ami nagy élmény volt. Magyar énekeket énekeltünk este a tábortűznél, itt Kanada kellős közepén. Jó volt együtt lenni magyarokkal ilyen messze Magyarországtól. Látszik, hogy ez egy igazán összetartó társaság.

Hogyan működtetek közre a szentmisén és mit csináltatok szabadidőtökben?

Tamás: Általában ministráltunk és olvastunk.

Gergő: Ezen kivül voltak apróbb munkák a ház körül, amiért még fizetést is kaptunk. Aztán bejártunk a városba busszal, mivel kaptunk bérletet. Az elején, amikor még nem volt olyan sűrű a programunk, akkor itt a plébánia udvarján kosaraztunk. Kint kosaraztam egyszer és éppen akkor sétált az utcán egy ember. Oda jött hozzám és kérdezte, hogy játszhat-e? Mondtam, hogy persze és akkor játszottunk vele. A következő nap kint voltunk mind a hárman és jött egy fekete fiú és vele is játszottunk, azt követően pedig egy kínai fiúval is kosaraztunk. Ez mind teljesen spontán történt és ez is egy nagy különbség Kanada és Magyarország között.

Mondtátok, hogy voltatok Torontóban is. Milyennek találtátok a várost?

Gergő: Torontó hatalmas város. A legnagyobb különbség Montreál és Torontó között az, hogy Montreálnak van egy óvárosa, ami tényleg nagyon értékes. Torontóban viszont több a modern és magas épület.

Milyen emlékekkel mentek vissza Magyarországra?

Tamás: Az itt élő emberekere mindenképpen fogunk emlékezni. Különösen arra, hogy mennyire nyitottak és barátságosak voltak. Ez más egy kicsit mint nálunk Magyarországon.

Gergő: A mentalitás is más. Mindenki sokkal lazább, közvetlenebb és nyugodtabb. Az emberek vidámak és talán nem stresszelnek annyit.

Balázs: Kanadában hatalmas távolságok vannak és gyönyörű a természet, mint például a Niagara vizesés. Ezen kivül a cserkésztábori tábortűzre is emlékezni fogok.

Mit üzentek a montreáli magyaroknak?

Gergő: Nagyon köszönjük a kedves fogadtatást a plébánia és Deák atya részéről. Nagyon nagy élmény volt nekünk itt lenni és ezért hálásak vagyunk.

Az interjút készítette: Ádám Christopher

2007 június 27-én volt a Montreáli Magyar Bizottság választó közgyűlése. Az előzőleg tartott vezetőségi gyűlésen, aminek dátumán a volt vezetőség mandátuma hivatalosan lejárt, az elnök, Herédi István és vezetősége lemondott és a vezetést az alelnökök, Deák Ferenc SJ és Nt. György Attila vették át. A választási közgyűlés elhalasztása a jelölt vezetőség kérésére történt. Oka, hogy a múlt évben tartott október 23-i ötvenes évfordulóra tartott megemlékezés eredménye anyagi hiányt mutatott. Ezt a hiányt az új vezetőség, érthető módon nem vállalta, így amíg azt ki nem egyenlítették, a választást felfüggesztették.

Az elmúlt hetekben tartott sikeres jótékonysági party, Ciamarra Júlia rendezésében, meghozta a bevételt, amivel ezt a hiányt rendezni lehetett, ezáltal megszűnt az akadály az új vezetőség megválasztása előtt. Így a Montreáli Magyar Bizottság új elnöke Csukly Andor és a két alelnök Androvich Tamás atya és Nt. György Attila. Az új pénztáros Palkó Alíz, a titkár Zalai Marianne és a szervező-rendező pedig Madarász Viktória. Bencsics Klára lett az új jegyző és a pénztári ellenőrök pedig Mitnyán Pál és Farkas Attila. Szima Ilona és Szabó György került a végrehajtó bizottság élére. A Montreáli Magyar Bizottság új honlapját pedig Laza György kezeli. Az új vezetőség munkájához sok szerencsét, erőt és egészséget kivánunk!

-A Magyar Krónika nyomtatott változatában megjelenő cikk nyomán

Szeptembertől öt magyar kurzust indít a Torontói Egyetem. Ez derül ki a Kenyeres János professzorral készült interjúból, mely a Magyar Élet című torontói hetilap legujabb számában került publikálásra. 2005 óta dr. Kenyeres János vezeti a Torontói Egyetem magyar programját és elmondása szerint szeptembertől az öt kurzusból az egyik a magyar filmművészettel foglalkozik, valamint lesz egy óra Magyarország szerepéről Európában, melynek címe “A totalitarizmusból a demokráciába: az elmúlt évtizedek történelme, a magyar társadalom változásainak tükrözése a kultúrában,” illetve egy másik kurzus pedig, mely megvizsgálja a nemzeti identitás és az egyszerre több nemzethez való tartozás Magyarországra és Közép-Európára jellemző kérdéseit és tulajdonságait. Ezen kivül haladó magyar nyelvtan órákra is lehet jelentkezni az ősztől.

Somorjai Ágnes, a Magyar Élet főszerkesztője és kiadója megkérdezte, hogy Kenyeres professzor lát-e különbséget a kanadai és a magyarországi egyetemi oktatási módszerekben? “Az oktatási módszerek nagyon hasonlóak, lényeges különbséget nem látok. Az oktatás szerkezete is igen hasonló: a magyar egyetemek is bevezetik/bevezették a BA, MA és PhD szintű oktatást. Viszont nagyon is érezhető, hogy a Torontói Egyetem anyagilag jobb helyzetben van, mint az Eötvös Loránd Tudományegyetem: Torontóban több pénz jut kutatásra, konferenciákra és az oktatás technikai eszközeinek fejlesztésére, beleértve a könyvtárak beszerzéseit is. (…) Persze különbségek is vannak: a kanadai multikulturalizmus az osztályteremben is érződik, a diákok nemzetiségi összetétele sokszínűbb, mint Magyarországon általában. Az is elmondható általánosságban, hogy a kanadai diákok elvárásai magasabbak az oktatással és a tanárokkal szemben. Ebben bizonyára szerepe van annak, hogy tandíjat kell fizetniük: a pénzükért cserébe magas színvonalú oktatást várnak el. Ebből a szempontból úgy érzem, jótékony hatása van a tandíjnak: az egyetemi oktatásért a legtöbb diáknak meg kell dolgoznia, így aztán nagyon komolyan veszi a tanulást, és jobban fel tudja mérni az oktatás értékét is”–mondta Kenyeres professzor.

2006-ban 72 diák iratkozott be a Torontói Egyetem magyar programjába.

-A Magyar Élet nyomán

2007. július 10-én elhúnyt Fehéregyházi Tibor, a Saskatoon városi színház igazgatója és rendezője. Ezen kivül Winnipeg, Edmonton és Thunder Bay színházaiban is vezető pozíciót töltött be. 2005-ben megkapta az Order of Canada kitüntetést kimagasló munkájáért.

Fehéregyházi Tibor 1932-ben született Budapesten és az 1956-os magyar forradalom után menekült Kanadába. Először Olaszországba került, aztán onnak érkezett Kanadába. Montreálban telepedett le ahol elvégezte felsőbb tanulmányait. 1966-ban a manitobai Winnipegbe költözött, ahol a Royal Winnipeg Ballet-nek lett a produkciós menedszere. 1969-ben pedig a Manitoba Theatre Centre igazgatója és rendezője lett. 1975-től Winnipegen kivül Edmontonban, Thunder Bay-ben és Saskatoon-ban is dolgozott. 1982-ben került a Saskatchewan tartománybeli Saskatoon Persephone Theatre rendezőség élére.

A rendezésen kivül Fehéregyházi Tibor számos filmben is szerepelt, mint például Keleti Márton, Az Élet Hídja (1955) című filmben, valamint Makk Károly A 9-es kórterem (1955) című produkciójában.

Fehéregyházi Tibor Saskatoonban húnyt el hosszú betegség után.

-Á.C.

Az áprilisban Kanadában járt Sólyom László Köztársasági Elnök bíztató ígéretekkel tért haza: nem kell már sokat várni a kanadai magyaroknak a két ország közötti kulturális csere-egyezmény megszületésére, és reméljük vízum ügyben is előbb –utóbb változás következik be. Fejér és Veszprém megye Közgyűlése, valamint a megyeszékhelyek, Székesfehérvár és Veszprém városa civil szervezetekkel összefogva úgy döntött, tettekkel lobbizik az egyezmény megszületéséért. Ennek érdekében, röviddel később, már egy ünnepélyes kanadai –magyar találkozókra került sor Fejér és Veszprém megyében.  

A kanadaiak számára gesztusértékűnek számító közösségépítő tervet a kanadai nagykövet, Robert Hage  is örömmel üdvözölte, ezt hivatalos üzenetben meg is erősítette azon a  Közép-dunántúli találkozón, ahol a nagykövetséget Agnes Pust, a Kanadai nagykövetség  politikai és pr tanácsosa képviselte.

A 2007. június 2-ai hétvégén, Fejér megye Önkormányzata, valamint Veszprém Megyei Jogú Város meghívására Székesfehérváron és Veszprémben megtartották az Ontario tartománybeli kanadaiak és közép-dunántúli magyarok első kulturális találkozóját, amelynek eredményeként többszintű kulturális, turisztikai-és gazdasági együttműködésre kerül sor a két ország közösségei és szervezetei között.                   

Fejér megyében, Gombaszöginé Dr. Balogh Ibolya-a megyei közgyűlés elnöke- fogadta és látta vendégül a kanadai magyar szervezetek képviselőit. A kanadaiak csoportját Takács Katalin vezette, több kanadai magyar szervezet képviseletében. A Kanadai- magyar Oktatási Alapítványt Ádám Christopher montreáli történész képviselte. A díszebédre Székesfehérvár város, valamint a megye közigazgatási és gazdasági vezetői, valamint civil kulturális szervezeteinek képviselői is meghívást kaptak, így találkozhattak, és megbeszéléseket folytathattak honfitársaikkal. Székesfehérvár megyei Jogú város képviseletében dr. Csapó Csilla alpolgármester, a magyar és kárpátaljai gazdasági kamara képviseletében Radetzky Jenő elnök vett részt tanácskozáson. A kanadaiak körében a legnagyobb sikert a Fehérvári Huszárok egyesületének kapitánya aratta, aki díszegyenruhában vett részt az ebéden, és az azt követő városnéző sétán. A vendégeket Székesfehérvár belvárosában Balsay István megyei alelnök kísérte.

Este és másnap reggel Veszprém városát csodálhatta meg a kanadaiak csoportja. A Veszprémi Várban rendezett díszvacsorán Veszprém város Önkormányzata nevében Porga Gyula alpolgármester, valamint Dr. Márfi Gyula veszprémi érsek köszöntötte a vendégeket. A találkozón Veszprém megye alpolgármestere Talabér Márta alelnök, valamint Dr. Rédey Ákos professzor, a Pannon Egyetem rektora, valamint veszprémi civil szervezetek vezetői is részt vettek. A kanadai nagykövetséget Agnes Pust tanácsos képviselte.

A találkozót kezdeményező Közösségi Kommunikációért Egyesület Fejér, Veszprém, és torontói képviselői nevében Nagy Judit elnök elmondta, hogy itthon levélben, majd Torontóban személyesen is felkeresték a köztársasági elnököt, és a kanadai nagykövetet, hogy beszámoljanak a közösség eddigi munkájáról. Utalt Dr. Sólyom László Köztársasági Elnök Torontóban tett nyilatkozatára amely szerint az Sólyom László „indokoltnak tartja, hogy többet tegyünk otthonról a második és a harmadik generációk magyarságtudatának megőrzéséért. Meggyőződése szerint nem lehetnek olyan gazdasági nehézségek, amelyek ne tennék lehetővé, hogy például az unokák magyar nyelvű oktatásához a magyar állam legalább valamilyen mértékű anyagi hozzájárulást ne adjon.” Fejér és Veszprém a köztársasági elnök szavaira máris tettekkel reagált, programokat indítottunk el, már ma- mondta Nagy Judit elnök. Agnes Pust -a Kanadai Nagykövetség tanácsosa a két ország között létrejövő felsőoktatási programról beszélt részletesebben, és üdvözölte a két megye szervezetei által vázolt programokat. 

Az identitás megőrzésére a veszprémiek és a fehérváriak –egyebek mellett- magyar történelmi emlékhelyek látogatását tartalmazó turisztikai programcsomagot fejlesztenek kanadai magyarok számára, a térség felsőoktatási intézményeinek bevonásával pedig hallgatói, és oktatói csereprogramot szerveznek, nyári egyetemet indítanak, a kanadai magyar nyelv és hagyománykultúra ápolását (pl. néptánc, lovaglás) ismeretátadást segítő csereprogramokkal, oktatóanyagokkal ( könyv, video, DVD ), a kommunikációt  pedig, média együttműködéssel kívánják segíteni.

Ez év júliusában már a két megye intézményei fogadják is az első ifjúsági csoportot, akik a térség legfontosabb történelmi emlékhelyein érdekes, interaktív programokon, történelmi játékokon vesznek részt. „A jó példa ragadós”, ezt bizonyítja, hogy a  Közép-Dunántúli régió harmadik megyéjének, (Komárom-Esztergom) intézményei és civil szervezetei máris jelezték, hogy már az idén nyáron kulturális programokra szóló meghívásokkal kívánnak kapcsolódni a magyarságtudatot ápoló turisztikai projekthez. 

A Közösségi Kommunikációért Egyesület szerint a gyors siker a honiak példaértékű összefogásának, no és az egyesületi célként megjelölt közösségi kommunikációnak köszönhető. Büszkék arra, hogy a magyarságtudat megőrzését célzó programokat és találkozókat a politika országos és helyi képviselői –pártoktól függetlenül- kiemelt témaként kezelték, így pl. a megyei intézményeken kívül  - Pál Béla régiófejlesztési tanácselnök kérésére -a Közép-Dunántúli Régió  Turisztikai Bizottsága, és Dr. Világosi Gábor országgyűlési képviselő is bekapcsolódik.

A Közösségi Kommunikációért Egyesület szerint a példaértékű összefogás jó kulturális alapot teremt majd a térségben, a két ország üzletemberei közötti gazdasági kapcsolatok fejlesztésére.        

-Közösségi Kommunikációért Egyesület