Gizinéni, korábbi nevén tanárnő váratlanul pénzhez jut. Egy kicsit ad ennek, ad annak aztán nézi a bankszámláját. Van, amikor 8 forint a kamat, illetve csak hét, mert egy forint a kamatadó, aztán számol. 3% infláció mellett éves vesztesége 90 ezer forint körüli, ami több mint nyugdíjának fele. Átolvassa az állampapírok kínálatát. Látja a 3% kamatot, a lejárat előtti bruttó áron való visszaválthatóságot. Aztán felveszi új kabátját -öt éve vette egy használtruhaboltban- és irány a bank. -Állampapírt vennék két és félmillió forintért -mondja és várakozva néz a banki alkalmazottra -3%-s kamatozásút- teszi hozzá. A banki alkalmazott bonyolult fejtegetésbe kezd lényege, hogy […]

„Igaz ember volt, tudta, mi a tisztesség, maradandót alkotott és neve összeforrt alkotásával.” (Hídvégi Jenő) Richter Gedeon alkotó személyiség volt. Kiemelkedő egyéniségével, életével és munkásságával, és nem utolsó sorban emberiességével olyan hírnévre tett szert, amely csak keveseknek adatik meg. 1872. szeptember 23-án, a Heves megyei Ecséd községben született, gazdag földbirtokos családban. Korán elvesztette szüleit, édesanyja, Engel Róza közvetlen a születése után, édesapja, Adolf a következő évben hunyt el. Két bátyjával az anyai nagyszülőkhöz került Gyöngyösre. Az Engel családnál nagyon gondos nevelést kapott, és az örökölt vagyonát is jól kezelték. Richter Gedeon négy elemi elvégzése után 1882-ben a város legnevesebb ferences […]

Ifjú barátommal bóklászunk a börzsönyi erdőkben. Sárguló falevelek fénylenek az időnként felsejlő napsütésben, puhán süpped a nedves avar. Csodavárás helyett csodalátás. Sűrű, lassan eloszló köd, majd a nedves fatörzsek vakító csillogása a napsütésben. Csótányos felé tartunk. A kilátóból bámuljuk a völgyek ködéből kiemelkedő bársonyos dombokat. Még harminc kilométer hegyen-völgyön át és megérkezünk a cserháti kis faluba Szendehelyre, ahol fokhagymakrémlevest eszem cipóban, túrógombócot fahéjas tejföllel, majd lepihenünk régi dolgokkal dekorált szállásunkon, ahol a Singer varrógép békésen megfér a rézből készült kotyogós kávéfőzővel, meg az ötvenes évek rádiójával, amely -talán- még álmában is recseg. Csodák közt járunk és újabb csodák várnak ránk, […]

Néhány hete viccesen megkérdeztem az egyik Amerikában szolgáló Orbán diplomatát, hogy politikai menedékjogot fog-e kérni az Egyesült Államokban? Nem tartanám meglepőnek ha hasonló esetre sor kerülne, hiszen az „autoriter” török elnök diplomatái sorra kérnek menedékjogot Nyugaton. (Itt olvashatnak erről angolul.) Orbán nyolc éves uralma leszállóágba fordult. Hogy pontosan mikor és hogyan tűnik el rendszere azt lehetetlen megjósolni, de a nevével fémjelzett rezsim már túl van a csúcson. Lejtmenetbe került, és most már az a kérdés, hogy a jelenleg még vele tartó politikai és gazdasági szövetségesek mikor határolódnak el tőle. Valószínűleg Orbán is tudja, hogy rendszere csak úgy tartható életben ha […]

Egy ember életében mindig akadnak kudarcok is – mondhatni, ez természetes dolog. A lényeg, hogy hogyan tudunk ezeken túljutni. Nekem ebben mindig óriási szerencsém volt. Magánéleti fiaskóim idején ott álltak mellettem a szüleim, a testvéreim, a fiam, a közelebbi barátok. A szakmai kudarcokat éles szemű szerkesztők segítettek elkerülni – mint legutóbb Chris, aki egy csúnya figyelmetlenségemet szúrta ki – így megúsztam, hogy a nyilvánosság előtt kelljen meakulpáznom. (Újságírónál a figyelmetlenség, a nem kellően ellenőrzött információ olyan szakmai vétség, mintha egy kertész a gyökerével felfelé duggatná el a hagymát, vagy egy ács a tető hosszanti tartógerendáját a födémre helyezné.) Persze így […]

Nem tudom, hogy mondhatom-e igazán azt, hogy van szerencsém ismerni ezt a fura figurát, de szerencse ide vagy oda, ismerem. Éppen most ünnepelte születésnapját, a jó félévszázadosat. Nem tudom, ki hogy van vele, de a számok számomra nem sokat jelentenek, ismertem én már 15 éves felnőttet és negyven éves kölyköt is. A szóban forgó figura minden ismerőse egyetért abban, hogy semmiképpen nem erre a világra való. Burokban született, és talán ezért is volt képtelen elfogadni a mások valóságát, így aztán még egy utópiás buborékot is fújt maga köré! Ilyen kettős védelemben élt majdnem mostanáig. A burkot maga nem tudta eltávolítani, […]

Az irás első része – a damaszkuszi útig – 2015-ben készült. 25 perc múlva beköszönt október 23-a. Pár óra múlva feszes ünneplőbe bújva magasztos beszédek hangzanak majd el, lobogó zászlók alatt, és a meterológusok szerint derűs napfényben arról, mi is történt 59 évvel ezelőtt Magyarországon. Pár hete elhunyt köztársasági elnökünk egyszer azt mondta: annyi ’56 van, ahány ember akkor élt e hazában. Nagyon igaz. Már éltem, bár csak 9 éves gyerekként. Délben kikísértük Anyut a csepeli HÉV-hez, aki állandó délutános műszakba járt az almaválogatóba – ez ugyanis műszakpótlékkal járt, és nem mellesleg lehetővé tette, hogy délben ebéddel várjon minket az […]

2018. október 6-tól új gyakorlatot vezet be a Kanadai Magyar Hírlap, amely a hozzászólásokat érinti.  Egy adott cikk megjelenése után összesen hét napig lehet hozzászólást írni. A közzététel utáni hetedik nap végén a rendszer automatikusan lezárja a cikk alatti komment szekciót. Az új gyakorlat visszamenőleg is érinti korábban közölt írásainkat, így tehát október 6-tól lezárunk minden szeptember 29 előtt megjelent cikket. Az új gyakorlatot a hozzászólásokban gyakran megjelenő végtelenül személyeskedő és személyes viták, illetve a cikkhez egyáltalán nem kötődő hozzászólások és témák tengere teszik indokolttá. Az új gyakorlatot kísérleti alapon vezetjük be október 6-án. Tesszük ezt abban a reményben, hogy […]

Éveken át írogattam szakfolyóiratokba zenei témájú szövegeket: lemezkritikát, koncert-recenziót, szubjektív riportot számomra jelentősnek tűnő szereplőivel a zenei közéletnek; szívesen öltöttem magamra a kritikusi szerepet: ki kultúrharcolhatott volna nálam lelkesebben az általam fontosnak vélt esztétikai értékrendért? Ezek a szövegek az ezredforduló tájékán kaptak fogni egy vajszínű árnyalatot. Történt egyszer, hogy elismerő kritikáim egyik főhőse kiállt-kiült a regnáló hatalom mellett-mellé egy pódiumra [bátran felvállalva konzervatív értékeit]. Kiábrándító meglepetés; nem a mit, hanem a hova?! [Tony Lakatos: “En mindig azt hittem hogy a rock es a jazz mindenkori hatalom elleni lázadás… tévedtem”] Nehéz volt elképzelnem az okokat; egy intelligens, kifinomult ízlésű, az emberellenes […]

Figyelemmel kísérem a kanadai rádiók magyar nyelvű adásait, mint Fairchild Vancouver, a RED 93.1 FM Vancouver vagy a Független Magyar Rádió Torontóban és az USA-beli Bocskai Rádió. Műsoraik értékelése alapján tapasztalom, hogy a Fidesz teljesen átvette az uralmat a magyar nemzetiségi adások felett és azokat a hazugságokat közli, ami belföldön ma már néhány kivétellel, csak a kormányhű véleményeket sugározza. Vagyis folytatódik az u.n. “szoclib” vélemények kiirtása ahogy az ma belföldön is érvényesül. Orbán nem mondott igazat, amikor egy utóbbi parlamenti válaszában azt mondta, hogy ők nem korlátozzák a sajtó-és véleményszabadságot! Nézzük a tényeket (DigiTV)! Jelenleg a Fidesz rendelkezésére áll 12 […]

Ha belenézek az ebédlőmben lévő borszekrénybe, látom hogy az ott tárolt 12 üveg bor közül öt magyar. Ha körülnézek konyhámban, találok magyarországi mézet, pár gulyáskrém tubust, darált csemege paprikát, paprika örleményt, sárgabarack lekvárt és “Piroska” márkájú málnaszörpöt. Az utóbbiról annyit, hogy a magyar szörpök messze jobbak, mint az egyik kanadai kávézóláncban felszolgált, enyhén sznob hangzású “olasz szódák”, aminek ára közel öt dollár poharanként. De az utóbbi hónapokban egyre inkább foglalkoztat egy kérdés: mindannyian, akik Magyarországon kívül élünk, de valamilyen formában az Orbán rendszer elszenvedői voltunk (vagy vagyunk), illetve mindazok akiket elborzaszt az egyre inkább öntelt és korrupt autokrata rezsim ami […]