A magyar nép jelentős része még mindig nem érti, hogy a valóban igazságtalan trianoni békeszerződés tragédiája nem abban rejlik, hogy felbomlott a történelmi Magyarország. Hanem abban, hogy a dunai népeknek nem sikerült közös megegyezés és kölcsönös megértés alapján létrehozniuk a független nemzetállamaikat. Nehéz Trianonról őszintén beszélni 2020-ban Magyarországon. A megemlékezéseket beárnyékolja a kormányzat azon törekvése, hogy teljesen leuralja a kollektív emlékezést. Hogy mindent és mindenkit kizárjon belőle, ami és aki nem a saját monológját erősíti. Ez a monológ, bár a retorika szintjén az összefogás pozitív üzenetét hangoztatja, valójában szinte kizárólag és egyoldalúan negatív, áldozati monológ. A nemzetet – értsd: egyre […]

Felbátorítottatok ezzel a sok elismeréssel. Úgyhogy most csak mesélek. Például arról, hogy mindig valami eltérő álláspontom volt. Például kislánykoromban, amikor a kortársaim arról ábrándoztak, mily jó lenne régi korokban élni, hercegkisasszonyként várni a hercegre az obligát fehér lóval. Én meg rámondtam: És ha a jobbágy kilencedik gyereke lennél? Erre kb. százszor akkora az esélyed. Akkor is jó lenne? Mit mondjak? Nem én voltam a legnépszerűbb. Az utazásokkal sem volt másképp: miközben a legtöbben Párizsba, Rómába vágytak, nekem Stockholm volt a vágyott úti cél: a XX. század emblematikus városa. A századelő szegénységéből pár évtized alatt kivirágzó település. Végül eljutottam oda – […]

Az alábbi interjút Németh Péter készítette Kertész Ákossal és eredetileg a Hírklikk nevű magyarországi internetes lapban jelent meg. Kertész Ákos 2012 óta él Kanadában és az interjú jelentős része az itt szerzett tapasztalatairól szól, illetve saját identitásáról. Idén nyáron lesz 88 éves. Korábban a Kanadai Magyar Hírlapban is megjelentek írásai. Jó egészséget kívánunk neki. Az alábbi interjú azért is érdekes számunkra, mert Kertész Ákos elsősorban kanadai élményeit osztja meg, pontosabban azt, hogy milyen nyomot hagyott rajta az elmúlt nyolc év ebben az országban és társadalomban. Mint a lapunkban közzétett valamennyi cikk esetében, itt is hozzászólhatnak olvasóink — amennyiben azok a napokban […]

Alig pár nap múlva lesz a centenáriuma annak a dátumnak, amelyen a Horthy vezette magyarországi kormányzat a versailles-i francia királyi park egyik épületében, a Trianon nevű kiskastélyban aláírta az Antantnak, a Központi hatalmak egyik veszteseként, az Osztrák-magyar Monarchia magyar királyságra vonatkozó ultimátumát. Ezzel most bővebben nem foglalkoznék, kifejtettem itt a véleményemet. Talán annyit tennék hozzá: Horthyéknak nem nagyon volt más választásuk: a győztesek világosan értésére adták: a békedekrétum aláírása a feltétele annak, hogy az 1920 nyarán a Tisza vonalánál álló román csapatokat az Antant által kijelölt – nagyjából a mai magyarországi határoknak megfelelő – demarkációs vonalakra szorítsák vissza. Sokkal érdekesebb, […]

Eljött az ideje annak, hogy újabb szigorításokat vezessünk be a hozzászólások területén. A lap fenntartása heti sok óra önkéntes munkával jár, a hozzászólások moderálása pedig idegölő és elkeserítő tevékenység, amikor azok elsősorban a személyeskedésről szólnak, vagy a személyes, szinte megszállott rögeszmék ismétléséről. Amikor hozzászólunk egy adott cikkhez, három kérdést tehetünk fel saját magunknak, még mielőtt megnyomjuk a gombot és beküldjük kommentünket: Érdekes-e az olvasók és a hozzászólók számára amit leírtunk? Kötődik-e hozzászólásunk az adott cikk tematikájához? Milyen perspektívát vagy ide vonatkozó információt nyújunk, ami az adott cikk és a tágabb lap minőségét és tartalmát építi? Sokszáz olyan hozzászólás érkezik a […]

“Szálljunk tova, csak el! Feledni mind, Mit lomb mélyén te nem láttál soha, A jajt, a lázat, mind a ferde kínt, Mit nyögve vált itt bús szívek soka” John Keats, (Óda egy csalogányhoz) Tóth Árpád fordítása   Háttér Az alábbi szöveg közel 16 évvel ezelőtt született Hegymagason, Balaton felvidéken, amikor még Magyarország határain belül küzdöttem az igazságért. Bibó István halálának 25-ik évfordulója alkalmából tettem akkor közzé. (A szöveg, rövidített változatában, a Népszava. 2004. November 27 számában jelent meg.) Azóta sok minden alaposan megváltozott körülöttünk is, bennünk is, de e szöveg mondanivalója, aktualitása egy darabot sem. 2010 óta én is, több […]

Elhunyt a koronavírusba 81 évesen Tenta György, a montreáli magyar közösség tagja, a Fairmount Meat magyar hentesüzlet kollegája. Gyászolja felesége Jeannette, lánya Jacqueline és unokája Justin. A megemlékezésre, illetve a dátum és időpont kihírdetésére a járvány után kerül sor. Az alábbiakban a Montreal Gazette-ben megjelent gyászhírt olvashatják. Béke poraira! Georges Tenta October 22, 1938 – April 25, 2020 It is with great sadness that we announce the passing of Georges Tenta (Tenta György) on April 25th, 2020 at the age of 81 from complications of Covid-19. He was a proud member of the Hungarian community, an estimed colleague at Fairmount […]

Elhunyt a koronavírusba Both Stefánia, a Magyar Krónika című montreáli lap korábbi munkatársa, illetve a Magyarok Nagyasszonya Egyházközség könyvtárának alapítója. Both Stefánia (született Meszner) 12 napja kapta el a koronavírust és április 29-én halt meg. Stéphanie Both 1956-ban menekült el Magyarországról férjével, Gáborral. A University of Calgary könyvtári tudományok tanszékén szerzett Mester fokú diplomát. Montreálba költözött és a McGill Egyetem könyvtárosaként dolgozott. A temetésére a későbbiekben kerül sor Magyarországon. Az alábbiakban a Montreal Gazette-ben megjelent gyászjelentést olvashatják angolul. Stéphanie Both née Meszner Stéphanie contracted the Corona virus 12 days ago and passed away peacefully on the morning of April 29 2020. […]

Magyarország egyik leglátogatottabb és méltán népszerű vára a Balaton északi partján áll – immáron 750 éve. Azon kevés erődítmények közé tartozik, melyet a török 150 év alatt sem tudott elfoglalni, pusztulását végül Lipót császár magyarellenes rendelkezése okozta. Amiért pedig most szó esik róla, annak oka pedig, hogy a környékén élők a koronavírusnak sem adják meg magukat – és a várat sem! Járvány ide vagy oda, Szigligeten nagy erőkkel dolgoznak azon, hogy ha újból megnyithatják a vár kapuit, még több látnivalóval, még színvonalasabb, igényesebb körülmények között várhassák a turistákat. Pályázati forrásból fejlesztik a strandot és a várat, saját erőből utat, járdát […]

Oszi élete radikálisan megváltozott, mint a hernyóé, amely bebábozódik. 2020. március 16-tól a kataklizma hatására. Oszi napról napra élt a haverjaival, nem is igazán figyelt a külső zavaró körülményekre. Egyszerű srác volt a Jászságból. Egy haverjánál fulladtak ki az éjszakák, különben csak az élet habzsolta, miközben Oszi versengve hajszolta a városi mindennapok felszínes varázsát munkaidőn kívül. Pincérkedett és élt. Először kaján vigyorral gondolt a külvárosi tinikre, hogy délután háromtól szabadulva majd többet buliznak és támasztják a falat a plázában, így ködös szürke felhőként úszott be, hogy másnap már nem kellett dolgoznia menjen. Ami szintén első pillanatban nyerő volt, de reggelre […]

Mottó: … „a látszat még az igazságot is legyőzi” (Platón) A tömegpánikkal szemben nincs járható út. A tömegpánik, akkor is káros, ha valós veszély váltja ki. Az autóból csak a lábait látom. Megállok. Hanyatt fekszik. Mozdulatlan. Arca sebes. Mintha a szája is véres lenne. Csak éleszteni ne kelljen! Alkalmatlan vagyok. Rettegek a gondolattól. Nyomkodni a -talán halott- mellkasát. Nekem ez nem hiányzik. Tudom, hogy megteszem. Sajnálom. Nem vagyok hős. Nem merek gyáva lenni. Hányinger kerülget. Elnyomom. Odalépek hozzá, és óvatosan mellkasára teszem a kezem. Még mindig undorodom. Ötven körüli férfi. Kissé ápolatlan. Kinyitja a szemét. Tekintetnek régen örültem ennyire. Aztán […]