Az erdélyi és magyarországi szélsőjobboldal válogatott csoportjai megnyugodhatnak. Sikerült öngyilkosságba kergetniük Cs. Gyimesi Évát, az 1989-es romániai-erdélyi változások egyik forradalmi hősét. – Vádolták magyartalansággal, zsidóbérencséggel, a rágalmak mindenféle lassan ölő mérgével, a liberalizmus bűnével, azzal, hogy egyetemi oktatói tudását a magasabb, nemesebb eszmék tanítására használta fel, nem a nemzeti önköldöknézésre – a populisták, a nemzetállamot építők tömeg- és nyájszellemére.

Mert egyéniség lenni, a saját tiszta fejével és meggyőződésével gondolkozni. Így lett a forradalmi változások Doina Corneaja – akinek minden szava hiteles volt és tisztességes…

Nem a román nacionalisták kergették a halálba, hanem a magyarok, akikért lelki energiájának a javát adta. Nem tudták neki megbocsájtani, hogy nem a revansisták és tálib gondolkodású főpapok, a helyezkedők előírása szerint élt, hanem egyéni meglátásai, megérzései voltak.

Öngyilkossága szégyene Erdélynek, szégyene Magyarországnak, szégyene a lapító kulturemberek (a szalondemokraták) magatartásának – akik a tényeket ismerve az elmúlt esztendők során nem álltak ki nyiltan mellette, hanem ide-oda csapódva a politikai áramlatokban csakis az önös érdeküket tartották szem előtt.

Egy görög tragédiának a mélységét elérő volt Cs. Gyimesi Éva élete. Életműve hatalmas súlya szakadt meg halálával, és a helyezkedő, tehetetlen intellektuális réteg immár hiába is várja a feloldozást.

„1993-ban Tőkés László nevezett román- és zsidóbérencnek…”

A római katolikus vallású, közismerten liberális gondolkodású professzor asszony elleni támadások 2009 ősze, könyve, a „Szem a láncban – Bevezetés a szekusdossziék hermeneutikájába” budapesti megjelenése után erősödtek fel, majd a Jobbik Magyarországért Mozgalom EP-képviselője marosvásárhelyi irodája megnyitása elleni tiltakozások után folytatódtak, valamint az Üzenet Erdélyből” címmel megjelent Cs. Gyimesi-interjút követően fokozódtak szinte az elviselhetetlenség határáig. A magyarországi közélet jobb-és szélsőjobboldali csoportjai durva, mármár kocsmák szóhasználatát idéző kirohanásokat intéztek ellene, utólagosan is felróva neki a Wass Albert körüli irodalmi-politikai vitákban kifejtett álláspontját, felheccelve az erdélyi ifjúság egy részét is az erdélyi szellemi élet legnagyszerűbb gondolkodójának lejáratására.

„Véleményem szerint 1989 óta sehol sem rontották le olyan gyorsasággal a jogállamot, mint Magyarországon. Orbán Viktor ebben ’csúcstartó’ – ennyi demokráciaellenes lépést senki nem tett meg ilyen rövid idő alatt. A magánnyugdíjpénztárak államosításával lényegében ugyanúgy jártak el, mint hajdan Rákosiék, akik szintén közérdekre hivatkozva egyszerűen elkobozták a földeket. Az ilyen önkényes központi intézkedések abszolút polgárellenesek… A szólásszabadság az európai értékrend egyik alapja – nos… a Fidesz pártirányítás alá vette a médiát is – ez pedig, bárhogyan magyarázkodnak is, a cenzúra bevezetését jelenti, amely nemcsak az újságírók sérelme, hanem minden állampolgáré. E nyilatkozatok közzétételénél szükséges megjegyeznem, hogy nem vagyok politikai elemző: Orbán Viktorról és párttársairól inkább egyetemi tanárként, értelmiségiként tudok véleményt mondani… A jelenlegi kormányzó párt politikusai mintha semmit sem értenének az európai szellemiségből, amelynek a szabadság, a másik méltóságának tisztelete és a szolidaritás az alapja. Nyilatkozataik, melyek folytonosan a „magyar emberek” nevében hangzanak el – mintha létezne ilyen homogén közösség – figyelmen kívűl hagyják a társadalmi tagoltságot, a világnézeti, kulturális különbözőségeket, illetve a szociális, egzisztenciális törésvonalakat. Érzéketlenek a társadalom peremére szorultak sorsa iránt. A miniszterelnökké lett Orbán Viktorból már hiányzik a nyitottság ehhez, megnyilatkozásaiban sincs igénye a magasabb színvonalra.

– A zsarnokhajlamú alkat különben is hatalmi gőggel szokta kompenzálni kisebbrendűségi érzését… e komplexusa nagyban hozzájárult ahhoz a médiatörvényhez, amely mögött valójában félelem húzódik meg… Annak idején, amikor a Securitate megfigyelése alatt álltam, az egyik besúgóm jelentésében azt írta:

’Gyimesi Éva nem szolgálja igazán a romániai magyarság érdekeit, inkább bizonyos budapesti (zsidó) szellemi körök ízlésének megfelelő nézeteket terjeszt’. Később, 1993-ban Tőkés László nevezett ’román-és zsidóbérencnek’ – de voltam már mindaz, amit most a magyarországi baloldali, liberális értelmiségei is elszenvednek…” – mondotta utolsó beszélgetésünk alkalmával, 2011. február végén Kolozsvárról Cs. Gyimesi Éva, aki akkor már a legközelebbi barátainak is csak ritkán üzent, és bár több meghívás érkezett címére a tudományos és társadalmi intézményektől, folyton csak halogatta a magyarországi utazást. 2010 nyarán, könyve kéziratát bemutatva, amikor utolsó budapesti útja alkalmával felkeresett lakásomon, még Ő bíztatott, erősített a demokratikus önvédelmi harc folytatására… kihangsúlyozva az utolsópillanatig folytatott harc fontosságát. Esetében az utolsó pillanat is nyolc hónapig tartott…

Utolsó heteiben keserű iróniával üzente, javasolta magyarországi barátainak – azoknak, akiket Magyarországon ellehetetlenített a hatalom – hogy ha szükségét érzik, nyugodtan publikáljanak inkább külföldi vagy erdélyi lapokban, folyóiratokban, mert náluk Kolozsváron, Nagyváradon, Marosvásárhelyen úgy-ahogy, de erősödik a demokrácia, míg Magyarországon mintha visszafordult volna az idő.

Tőkés László: „Isten munkatársai vagyunk”

A volt református püspök, aki 1990 után leginkább a botrányaival, a vallásos embereket is felháborító életvezetésével – felesége vallomása szerint szeretőinek gyakori váltogatásával, a családjától történt különköltözésével, a pénz mértéktelen halmozásával, az egyházi kötelezettségei elhanyagolásával és végül a politikusi tevékenységével okozott, az erdélyi tömegeket megosztó magatartásával” – a demokratikus közélet egyik legnagyobb vesztessége volt.

Az idézett Cs. Gyimesi-interjút követően Tőkés László, volt királyhágómelléki püspök (jelenleg erdélyi EP-képviselő) egykori egyházfitól szokatlan harsánysággal tiltakozott a professzorasszony megállapításai ellen.

„Ha jól megnézzük a Cs. Gyimesi Éva által megfogalmazottakat – emelte ki Tőkés, a Nagyváradon megfogalmazott válaszában – mutatis mutandis, akár Meciar vagy Slota is mondhatta volna. Az pedig már csupán a sors diszkrét iróniája, hogy ugyanezek a szólamok az aktuális kis-magyarországi balliberális rettegőkórus szájába is tökéletesen beleillenek… Cs. Gyimesi Éva professzorasszony egyszerűen hazudik. Soha senkiről nem mondtam, hogy ’zsidóbérenc’ volna, és magát a megjelölést is elutasítandónak tartom. Sajnálatosnak ítélem, hogy a jobb sorsra érdemes erdélyi irodalmárunk érvek híján az én befeketítésemmel próbálja pozicionálni és viktimalizálni magát… Kikérem magamnak, hogy antiszemita voltomat inszinuálja – ezek után a legkevesebb, amit elvárok, hogy a nyilvánosság előtt bocsánatot kérjen tőlem, valamint a netalán félrevezetett zsidó – és román – testvéreinktől… Apropó: Gyimesi Éva. Személyes formában vele a 90-es évek elején, Kolozsváron találkoztam, éspedig abban az időben, amikor a nagy nyilvánosság előtt – egyebek mellett – határozottan szembeszállt az erdélyi autonómiapolitika meghirdetésével, valamint az önálló Bólyai

Egyetem helyreállítására irányuló törekvésünkkel. Akkor és ott személyes kapcsolatunk azért szakadt

meg, mivel én, a magam részéről elfogadhatatlannak, már-már megbocsáthatatlannak tartottam, hogy a posztkommunista román nacionalizmus tobzódásának a körülményei között Ő a Borbély Imre temesvári elvbarátomat és harcostársamat nem átallotta ’gépfegyveres’ nacionalista extrémizmussal megvádolni… Az akkoriakból és az utóbbiakból is úgy tűnik, hogy a professzorasszony nemzet-fóbiában szenved, amely komoly kezelésre szorul. Ezt annál is inkább sajnálattal állapítom meg, mivel 1989-béli üldöztetéseim sötétlő korszakában az Ő erkölcsi támogatásának örvendhettem, amire a mai napig hálás szívvel gondolok vissza…”

Tőkés László politikusi nyilatkozatában természetesen már nyomokban sem fedezhető fel az egykori keresztényi egyházszolgálat. Az egykori püspök a keresztényi alázatról, az irgalmasságról és megbocsátásról is tökéletesen elfeledkezett. – 1989-ben, az akkori Nyugat-Németországban élve a Romania Libera Párizsból Észak-Rajna-Vesztfáliába érkezett munkatársaival együtt szerveztem november hónapban az utolsó németországi tiltakozást Bonn városában, a Ceausescu-diktatúra ellen. Valamivel több, mint egy hónap múltán kitört a forradalom, a hirhedt Conducatort kivégezték…

Az akkori Tőkés püspök és napjaink dúsgazdaggá lett politikusa már nem ugyanaz az ember. Esetében az ember”, mint jelző, is megkérdőjelezhető. Ma már – hasonlóan az általa felemlegetett elvbarátaival, nemzettestvéreivel – csak politikus. Aztán végül isteni útján eljutott a „munkatársi” fokozatig, amivel és szokott „szerénységével” az eddigi kijelentéseit is sikerült felülmúlnia, a nemzetállamot építő orbáni munkához nyújtott segítsége közepette. Az úgynevezett „húsvéti alkotmányt” támogatandó, üzente meg a nemzet ellenségeinek, értelemszerűen Cs. Gyimesi Évának is, hogy harcuk hiábavaló: ugyanis mi – a nemzetállamot építők – mi valamennyien Isten munkatársai vagyunk.”

Jobbik Magyarországért Mozgalom: „Több kárt már nem okoz Cs. Gyimesi Éva…”

Elhúnytát követően, 2011. május 28-án, a kolozsvári Házsongárdi temetőben eltemetett Cs. Gyimesi Éva még holtában sem nyugodhatott… A magyarországi nácihungarista szélsőségesek szócsöve, a Kuruc.info és a szintén nemzetállamot építő parlamenti párt, a Jobbik Magyarországért Mozgalom mértékvesztett politikusai nem is tagadták végtelen örömüket a kolozsvári professzorasszony halálhíre, öngyilkossága(?) kapcsán. – Félhivatalos weboldalukon „Több kárt már nem okoz Cs. Gyimesi Éva” címmel tettek közzé híradást mindazoknak, akik potenciálisan gyanúsíthatók a néhány nap múltán bekövetkezett eseményekért. Ugyanis, ahogy arról hírt kaptunk Erdélyből és Bukarestből, ismeretlen tettesek május 29-én feldúlták, meggyalázták a holtában is ellenség, Cs. Gyimesi sírját a Házsongárdi temetőben…

„Mint ismeretes, a magyarellenes erdélyi liberális nőszemély május 23.-án, hétfőn húnyt el – közölte

a Jobbik Magyarországért Mozgalom orgánuma, a Kuruc.info – életének hatvanhatodik évében, információink szerint önkezével szabadította meg magától az erdélyi magyarságot, a Szamosból húzták ki holttestét. – Bár előzőleg röviden már összefoglaltuk ’munkásságának’ lényegét, ízelítőül azonban álljon itt egy rövid írása, melyek az Új Magyar Szó, RMDSZ-es lapban jelentek meg: ‘Wass-fogak között Szeresd a te népedet, nemzetedet, jobban, mint önmagadat, s rajta kívűl más isteneid ne legyenek. Ha pedig elfelejti a ti fületek a nemzet törvényeit, miket huszonkét éven át vérrel és kínnal tanult, s ott kezditek el újra, hol annak idején abbamaradt: bizony mondom, pusztulás lészen akkor és döghalál…” – írta (Wass Albert) Vasasszentgotthárdon, 1940 novemberében.

Ez az áljeremiási intelem csupán egy ezreléke azoknak a – nem csupán keresztényi, de általában humanista szempontból – immorális és ízléstelen, esztétikailag jószerével minősíthetetlen szövegeknek, amelyek regények gyanánt elborítják a Kárpát-medence magyar könyvstandjait, ahonnan immár egy évtizede a gyűlöletbeszéd forrásait meríti a tudatosan jobboldali vagy akaratlanul is azzá váló új olvasónemzedék. Erdélyből kitelepedett idősebb emberek is, azelőtt nyitottnak látszó honfitársaink kezdtek el azóta szőrös talpú” oláhozni, zsidózni, patkánynak becézni a nekik nem tetsző nézetű felebarátaikat. A történelmi egyházak, tisztelet a kivételesen műveltebb lelkipásztoroknak, áldásukat adják erre a diskurzusra, vagy legalábbis mulasztanak azáltal, hogy nem foglalnak ellene állást. A Farkasverem című, kezdetnek nem rossz regényét kivéve, azonban a munkák túlnyomó része méltatlan akár a komolyabb értelmezésre is.

Rangosnak tudott irodalomtörténészek asszisztáltak mégis a Duna-tévében tartott tavalyi Wass-napon

a silány írásművek szerzőjének nemzeti mennybe menesztéséhez. Kérdés, hogyan fér meg az ő értéktudatukban Wass Albert a huszadik század olyan nagyságaival, mint Ady Endre, József Attila, Bartók Béla vagy Márai Sándor?

Ehhez képest Ágoston Vilmos mintegy háromszáz oldalnyi elemzést szentelt életművének, amelyből kiderült, hogy Wass Albert Ion Lancranjan és Doru Munteanu xenofób és silány stílusának magyar megfelelőjét kínálja” főképpen Amerikában megjelent regényeiben, verseiben, azzal a különbséggel, hogy mennyiségileg a sokszorosát produkálta amazok szavakban testet öltő corpus delicti”-jének. – Jó gyomor kellett ahhoz, hogy valaki – legyőzve undorát – sorra beidézze a gyorsan ölő méregként ható, gyűlölködő mondatokat, amelyek ráadásul oly álságosak is tudnak lenni, hogy Dsida Jenő gyöngyeit saját korpájuk közé keverik. Az egyik méregfolyam zárlatába Wass beidézi például a Tükör előtt gyönyörű sorait. Így: ’Készülünk szelid háborúra, / mindig magunkért, soha mások ellen, / sót párolunk, és vásznakat szövünk, / s míg kisebbítenek, lassan megnövünk.’

Soha senki ellen…? – Wass pontosan ennek az ellenpólusát képezi.

Miközben Wass híveinek nyomására Kincses Előd a háborús bűnös rehabilitálásáért vállalja az ügyvédi viadalt, egyre-másra születnek olyan tanulmányok, és kerülnek napfényre olyan dokumentumok, amelyek egy ilyen próbálkozás legitimitását és sikerének esélyeit startból megkérdőjelezhetik. – Ha elfogadjuk Andrei Plesu tételét, miszerint a bűnösöknek, még a gyilkosoknak is létezik őrangyaluk, nem zárható ki egy égi csoda az ügy kimenetelében…

Akár a nemrégiben feltárt tények ellenére sem, miszerint a pomázi kiadó, Turcsány Péter birtokába jutott az író nyilaskeresztes párttagsági könyve. Mert közben – innen derült ki – A Hét” című irodalmi portálon ’Ki menti meg Wass Albert lelkét?’ címen Szemenyei-Kiss Tamás tette közzé három részes, alaposan dokumentáltnak látszó tanulmányát Wass Albert nyilaskeresztes kapcsolatairól (is). Az újságíró kommentárjából idézek: ’A hullarablóvá lett könyvkiadók, a bértollnokok szándéka érthető… Ők a tényeket – ha azok nem illettek a stratégiába – egyszerűen nem vették figyelembe, ők egy szerencsétlen, beteg ember személyes tragédiájából, a Magyarország és Románia közötti immár egy évszázados rivalizálásból igyekeztek politikai-gazdasági tőkét kovácsolni, érdekeiknek megfelelően…”

A magyar nemzet ellenségei (?)

A Fidesz MPSZ és a Jobbik Magyarországért Mozgalom propagandistái egymást túllicitálva tették közzé az elmúlt évben az ország, a magyar nemzet ellenségeinek neveit tartalmazó írásaikat.

Az Erdélyi Napló oldalain volt olvasható, hogy az Európai Parlamentben ez év februárjától fogva egymás sarkát taposva” adták egymás kezébe a kilincset Konrád György, Tamás Gáspár Miklós,

Heller Ágnes és Paul Lendvai… Tabajdi Csaba és a szocialista küldöttek – tájékoztatta olvasóit a

Napló szerkesztője – jeleskedtek a hazájuk elleni kampányban, míg az ugyanoda címzett petíció egyik aláírójaként az erdélyi Cs. Gyimesi Éva is felsorakozott a Magyarországot a nemzetközi fórumokon feljelentők közé. A tudósítók mindehhez még azt is hozzátették, hogy Bokros Lajos MDF-es képviselő, aki egykori megszorító csomagját nem volt rest újabb magyarellenes támadásával megtoldani”.

Azt ugyan hiába is kerestük volna, hogy a kolozsvári professzorasszony milyen szövegű petíciót írt alá, vagy Bokros Lajos nemzetellenség az egykori megszorító csomagja után milyen magyarellenes támadást hajtott volna végre – az ügy szempontjából a tények ezúttal sem voltak fontosak a nemzetállamot (ténylegesen a diktatúrát) építők számára. A megszorító csomag” felemlegetése pedig szinte már humoros epizódnak tűnt azok részéről, akik Magyarországon 2011-ben a legvédtelenebbeket, a nyugdíjasokat és a gyermekeket rövidítették meg kormányrendeleteikkel és az egypárti szavazatokkal biztosított törvényekkel.

„Az MSZP és az LMP az ellenséges érzületű európai parlamenti politikusok importjáról is gondoskodott: pártszervezeteik képviseleteivel egyetemben Budapestre invitálták Martin Schultz szocialista és Daniel Cohn-Bendit zöldpárti EP-képviselőket. És… hogy mi, erdélyiek se maradjunk ki a kórusból, egy MSZP-hátterű médiaalapítvány Markó Bélát is bemozdította, amikor is a román miniszterelnök-helyettest az említett szocialista pártvezetővel együttesen tüntette ki az ún. Szabad Sajtó-díjjal. Az összképbe az a Salamon Márton László hangadó bukaresti újságíró is beleillik, aki az RMDSZ-es pártlap, az Új Magyar Szó felelős szerkesztőjeként a román fővárosban volt egyik főszervezője a magyar sajtótörvény elleni hisztéria-tüntetésnek 2011. Március 15-én…” – olvashattuk

a Jobbik Magyarországért Mozgalom által alaposan megpuhított és a tusnádfürdői Fidesz-továbbképzőn vendégként részt vett Erdélyi Napló oldalain.

„Emlékezünk még Orbán Viktor néhány évvel ezelőtt elmondott túsnádfürdői beszédére – arra a megállapítására, hogy a magyar baloldal időről-időre ráront saját nemzetére? Nos, a nemzetállam szorgalmas építői ennek kapcsán emlékeztették a politikával még foglalkozókat arra, miszerint ebbe a jelenségkörbe – ti. a külföldi képviselők meghívása – tartozik az 1956-os forradalmat eláruló Kádár

János azon kárhozatos cselekedete, mellyel a magyar szabadságharc leverésére behívta az országba a szovjet csapatokat. Kádár és Apró utódpártja, és ennek a holdudvarához tartozó nemzetidegen erők hasonlóképpen léptek-lépnek fel a magyar médiatörvénnyel és a magyar alkotmánnyal szemben…”– volt olvasható az 1990 utáni Magyarország második nemzetiszocialista kísérletét, az új hungarista állam építkezését elősegítő egyik, úgynevezett nemzeti orgánumban.

De nem folytatom… A nemzettestvérek – egykor a kádári aranyketrec ifjai – egy nagyon lényeges dol-got elfelejtenek, miközben új magyar történelemre tanítják a kiszolgáltatott milliókat: nevezetesen azt, hogy a halálba üldözött Cs. Gyimesi Éva és a liberális gondolkodók, írók, újságírók javarésze, Ceausescu és az önkényuralmi rendszerek áldozata, üldözöttje volt 1989 előtt, ellentétben a jelenlegi nemzetépítőkkel.

A kolozsvári professzor, Cs. Gyimesi Éva, mélyen vallásos, hívő ember volt. Jól ismerve korábbi – mozgását és teherbíbíró képességét korlátozó – betegségét, a hivatalosan megállapított öngyilkossága kételyeket ébreszt az Őt jól ismerők körében, halála körülményei megkérdőjelezhetőek.

Mi, akik átéltük az elmúlt évtizedeket, tapasztalatból tudjuk, hogy egyszer minden diktatúrának vége lesz. Olykor kegyetlen népítélettekkel…

Szemenyei-Kiss Tamás

Budapest,

2012. május 23.

“Nagy örömmel állapítottuk meg, hogy értékeink, célkitűzéseink megegyeznek Elnök Úr hitvallásával. Éppen ezért üdvözöljük Elnök Úr megválasztását és felajánljuk támogatásunkat a magyar nemzet érdekeit szolgáló törekvéseihez, hiszen innen a távolból is Önnel együtt valljuk, hogy ‘a haza minden előtt’”–áll a köszöntésben.

Pordány Lászlót, a kormány ottawai nagykövetét is meginterjúolta Dancs Rózsa, a köszöntés egyik főszervezője. Az interjú formailag kissé szokatlanul kezdődik, hiszen a bekezdésben az alany jelenti be az olvasóknak, hogy itt most az ő interjúja következik.

“Miért tartja Nagykövet úr jó és egyetlen jelöltnek Áder Jánost?”–kérdi Dancs Rózsa a nagykövettől. A nagykövet pedig így válaszolt: “Bizonyára lettek volna más jó jelöltek is, de akikbe legföljebb csak jó reménnyel vethettük volna bizalmunkat. Áder Jánosban azonban jó eséllyel bizonyosak lehetünk.”

Ezek szerint annak idején Schmitt Pálba legföljebb csak jó reménnyel vethettek bizalmat és Kövér Lászlóba sem lehettek jó eséllyel bizonyosak.

Aztán az újságiró azt kérdezte a nagykövettől, hogy elfogadható-e számára az a tény, hogy néhányan Kanadában kritikával illették Ádert, meg a kormányt. “Mennyire tartja elfogadhatónak, hogy már a jelölés kezdetén megjelentek ellenséges, sárdobáló nyilatkozatok Áderről, nem utolsó sorban itt, Kanadában is?”–kérdi az újságiró. “Hát, ha még látta volna, mik jelentek meg Magyarországon!”–jelezte Pordány, aki ugyanakkor emlékeztette az újságirót, hogy sajtószabadság van. “Mindenki azt ír, amit akar”–tette hozzá.

“A ceremónián az MSZP sorai üresek voltak. A Jobbik és az LMP ott volt, de nemmel szavazott, vagy nem szavazott. Ez a nap föltételezte volna a nemzeti egységet. Várható valami ezen a téren?”–kérdi Dancs Rózsa a nagykövettől a Nemzeti Együttműködési Rendszerrel nem kooperáló pártokról és az esetleges konzekvenciákról. “Sajnos, nincs nemzeti egység. Régóta nincs; a magam részéről nemzeti egységet 1956-ban láttam, amikor az árulókat és a megtévesztetteket kivéve mindenki egyet akart”–mondta Pordány. “A jelenlegi széthúzás és megosztottság jelentős részben (ha messze nem is kizárólag) az egykori kommunizmus bűne. A helyzet – kérdésére válaszolva – legjobb reményeink és személyes meggyőződésem szerint javulni fog, legföljebb rendkívül lassan és nehezen, esetleg vissza-visszaesésekkel mindaddig, amíg a kommunizmus utóhatása és öröksége jelen van”–tette hozzá a nagykövet.

A KMH-t is zavarja az a tény, hogy a kommunizmus öröksége még mindig jelen van. Például itt, Kanadában, ahol egykori kommunista állambiztonsági embereket szerepeltetnek az 1956-os megemlékezéseken.

Reményeink szerint is javulni fog ez a helyzet, majd ha a kommunista cimbikből lett nemzeti érzelmű haverok végre odébbállnak.

A HCCC-vezetőség által megfontolt másik ingatlan szintén egy bezárt templom, mely a Browns Line/Lakeshore környékén található és amiért 2,3 millió dollárt kérnek. A szürke kőből épült templom bőséges irodahelyiségekkel, tantermekkel és egy modern, jól felszerelt konyhával rendelkezik. Minimális átalakítást igényelne, a Magyar Ház három hónap alatt be is költözhetne. Ugyanakkor a templom nem rendelkezik parkolóval és ez volt az előző, tavaly eladott HCCC székház egyik nagy hiányossága.

A két templomon kívül van még két lehetséges, ipari jellegű ingatlan North Yorkban. Az egyiknek 1,9 milló dollár a kikiálltási ára, azonban az átalakítás költsége 3 millió dollárra tehető. A másik ingatlan 2,9 millió dollár és 2 millió dollárba kerülne annak fejlesztése. Tehát egyértelmű, hogy az eddig felvázolt opciók közül a leggazdaságosabb megoldás valamelyik bezárt templom felvásárlása. Ez még azzal az előnnyel is járhat,  hogy egy építészetileg reprezentáns épületbe költözhetne az otthon nélkül maradt magyar kultúrközpont.

Merjük remélni, hogy most már egyre közelebbre kerül a torontói magyarság ahhoz a pillanathoz, amikor egy új – az előzőhöz képest befogadóbb, békülékenyebb és szabadelvűbb - vezetőség bejelentheti, hogy egy új és fiskálisan fenntartható otthont talált a közösség számára. Már csak azért is fontos lenne pontot tenni az évek óta tartó bizonytalanság végére, mert látszik, hogy a türelem fogy, a marakodás jelei, a bekiabálásokkal megzavart közgyűlések és a rossz indulatú, alaptalan cikkek – legutóbb a nyomtatott formában megjelenő Kanadai Magyarságban publikáló Török Erzsébet tollából – ismét a felszínre kerültek. A Magyarság 2012 április 14-ei számában a HCCC-vezetők előtt aligha ismeretlen szerző többek között azt a nonszenszt sugalta, hogy a Szőcs Klári elnökség azért hagyhatta a régi, lebontásra váró Magyar Ház épületén egy rossz állapotban lévő, kifakult magyar nemzeti lobogót, hogy ezzel a látvánnyal kínozza a helyi magyarokat. Ez a feltételezés Bede-Fazekas Zsolt torontói magyar rádiósnak is sok volt, pedig ő az előző, Szőcs Klárival szemben álló vezetőséghez tartozott.

Mindenesetre nagy szüksége lenne a HCCC-elnökségnek és tagságának egy olyan sikerélményre, mely végre lezárja a leépítéssel, lepusztulással, kizárásokkal és időnként szélsőséges politikával fémjelzett periódust. Ezt viszont csak egy új, mindenki előtt nyított ház megvásárlásával oldhatják meg.

Cs. Gyimesi Éva

„Az Erdélyben, Székelyföldön és a Partiumban élő magyarok – üzente Kolozsvárról 2010 júniusában – bár elismerik a magyarországról érkezett pártkatonák szabad véleménynyilvánításához való jogát, úgy vélik, hogy a neonáci, rasszista, antiszemita nézetek képviselete ellentétes az érvényes nemzetközi szerződésekkel és a magyarországi illetve romániai törvényekkel is…”

A Babes-Bolyai Tudományegyetem professzor aszonya, 2010. évi nyugdíjazásáig a Bölcsészettudományi Tanszék egykori vezetője, Pulitzer-emlékdíjas újságíró, a kisebbségben élő magyarok lelkiismereteként figyelmeztette, emlékeztette írásaiban, előadásain a két állam vezetőit, kollegáit és tanítványait a hitleri harmadik birodalom szövetségeseiként politizáló Romániában illetve Magyarországon történtekre, az Alfred Rosenberg által kidolgozott ideológia második világháborús áldozataira.

A közelmúltban, mikor a szélsőjobboldali magyarországi parlamenti párt, a Jobbik Magyarországért Mozgalom irodát nyitott Marosvásárhelyen és több más radikális nacionalista szervezet is megkérdőjelezte az európai határokat – ezen belül nyíltan Románia és Magyarország jelenlegi határait – a parlamentáris demokrácia védelmezőjeként utasította el azt a kétségbevonhatatlanul neonáci propagandát, amely a románok és magyarok közötti demokratikus együttélés folyamatát mérgezi… Cs. Gyimesi Éva és társai a legutóbbi években is kihangsúlyozták: állásfoglalásuk civil, polgári kezdeményezés, nem támogat semmiféle hatósági eljárást – pusztán annak kifejezése, hogy a tiltakozók károsnak tartják a magyarországi radikális nacionalisták erdélyi jelenlétét, a Jobbik Magyarországért Mozgalom által vallott eszmék, illetve kezdeményezések terjesztését.

Miközben Magyarországon és Romániában széles tömegek olvashatták „Szem a láncban” című önéletrajzi ihletésű könyvét, amely – szinte teljes egészében a Securitate (a román titkosszolgálat) rá vonatkozó megfigyelési anyagait ismerteti az olvasókkal – ádáz támadások érték hazánkból, és abból az erdélyi közösségből is, amelyért annyi harcot vívott élete folyamán. Szegedi Csanád alelnök, a neonáci Jobbik Magyarországért Mozgalom EP-képviselője 2010. június 11-én írta alá azt a körlevelet, amely cselekvésre és tiltakozásra hivta fel a romániai nemzettestvéreket…

„A romániai Transindex, magyar nyelvű kirekesztő zsidók tulajdonában lévő orgánum munkatársai, név szerint említve Selyem Zsuzsa irodalomtörténész, Cs. Gyimesi Éva és Béres András egyetemi tanárok, zömében magyar nyelvű zsidók álltak élére annak a kezdeményezésnek, amely tiltakozik pártunk, a Jobbik Magyarországért Mozgalom irodanyitása ellen… Felhívjuk kedves olvasóink, szimpatizánsaink és tagságunk figyelmét arra, hogy van lehetőség a kirekesztő zsidók elleni tiltakozásra. Árasszák el leveleikkel a zsidó tulajdonban lévő portált, és tiltakozzanak az erdélyi zsidók és kollaboránsok magyarellenes, kirekesztő megnyilvánulásai miatt.”

Legközelebbi barátainak – Tibori Szabó Zoltánnak, Kenedi Jánosnak, Ilia Mihálynak vagy Kőszeg Ferencnek és jómagamnak – gyakran panaszkodott arról, hogy az egyetemi körökből, a „nemzeti ifjak” (a szélsőjobboldali magyar egyesületek) honlapjairól egyre durvább támadások érik… pedig nyilvános előadásokat már alig vállal, a doktoranduszaival is csak otthon, lakásán foglalkozik, szabadidejében pedig a következő könyve, a „Szem a láncban” második részét írja…

Román nyelvben a célszemélyt (nőnemben) az „obiectiva lucrata” kifejezés jelöli, ami a magyar kifejezésnél nyomatékosabban jelzi, hogy itt tárggyá tett individuumról van szó, akin a titkosrendőrség testületének bizonyos tagjai „dolgoznak”. Ami a tárggyá tevés kíméletlenségét illeti, e terminus magyar megfelelője önmagában nem annyira expresszív: a dosszié anyagának ismeretében azonban az olvasó meggyőződhetett arról, hogy a titkosrendőrségi – a Securitate által végzett – technikák számára a célszemély életének legszemélyesebb vetületei is mennyire hozzáférhetők lehettek.

A célszemély mindennapjainak magánvonatkozásait különösképpen fontosnak tartó megfigyelések 1989 előtt még azt is fontos momentumként rögzítették, hogy Cs. Gyimesi Éva gyanús eredetű – esetleg magyarországi – vajat küldött Doina Cornea barátnőjének, a román demokratának… és ezért fontos lenne, ha a kolozsvári gazdasági rendőrség az „illegális valuta” (ti. néhány forint) tartása mellett az „élelemmel történő spekuláció” miatt is büntetőeljárást kezdeményezne ellene.

A kolozsvári „Magyartanár” immár halott. Halálával eggyel kevesebb azon demokraták száma, akik amíg éltek nem féltek. „Mert… - ahogy írta a Budapestre címzett legutolsó levelében – egyetlen Hatalom van csupán, akitől félnem kell, aki iránt kicsi, esendő mivoltomban felismerhetem az alázat szükségszerűségét, de akit, és csakis Őt szolgálnom nem megalázó, hanem éppenséggel felszabadító feladat.”

Szemenyei-Kiss Tamás

Az ottawai magyar nagykövetség

Horváth Lajos nem előszört írt antiszemita levelet, amikor legújabb förmedvényével felkereste az ottawai nagykövetséget. A Doug Christie nevéhez és a kanadai szélsőjobboldalhoz fűződő The Radical Press című honlapon jelent meg az a levél, amit Horváth Lajos Nancy Lafontaine-nek, a Canadian Human Rights Tribunal képviselőjéhez küldött 2009 március 2-án. Annak idején a B’nai Brith Canada ellen indított kampányhoz csatlakozott a magyar levélíró. Ime 2009-es levele (az eredeti angol szöveggel):

“Nancy Lafontant

Registry Officer

Canadian Human Rights Tribunal

Nancy.Lafontant@chrt-tcdp.gc.ca

March 2, 2009

Dear Ms Lafontant,

RE: File Number: T1360/9008

I took part the bloody 56 Hungarian Revolution against the RED ARMY, coming here because I wanted to live in a free country, where I express myself without putting me in jail, like the bloody Communists have done in my old country of Hungary!

DO YOU WANT TO SUPPRESS OUR FREE SPEECH LIKE THE COMMUNIST HAVE DONE TOO?

Do you know what happened that terror?

Do you know, who were those Communsit leader in my old country?

The majority were Jews!!!

Who want to suppress our freedom of speech in Canada too?

Ask any Hungarian Freedom Fighters in Canada!

LOUIS HORVATH

56 HUNGARIAN FREEDOM FIGHTER

LOUIS HORVATH (lali5@rogers.com)”

Pordány nem csak abban volt figyelmetlen,  hogy köszönetet mondatott egy olyan levélre, melyet állítólag nem is olvasott el - és amelynek első mondatában antiszemita szöveg szerepelt – hanem abban is, hogy ezek szerint olyan emberekkel vállalt közösséget, akikről egy egyszerű internetes rákeresés után is kiderül, hogy teljesen szalonképtelen, antiszemita és gyűlöletkeltő politikát hangoztatnak.

Ráadásul, a KMH információi szerint Horváth Lajos a torontói Szent Erzsébet templomban tett kijelentései után – melyet a nagykövet végig hallgatott – is ráébredhetett  volna Magyarország fődiplomatája arra a tényre, hogy Horváth Lajossal nem lenne szabad kontaktusba lépni. Forrásunk szerint a Duna Televízió vezérigazgató látogatása alkalmából rendezett eseményen Horváth Lajos durván kifakadt Anna Porter cikke miatt, melyben a kanadai szerző Orbán Viktor kormányát kritizálta. Ekkor kérte Pordány, hogy küldje el tiltakozását az ottawai nagykövetségnek. Információink szerint, az előadás után Pordány további kötetlen és kedélyes beszélgetést folytatott Horvátthal.

Továbbra is értékeljük azt, hogy Pordány László tegnapi levelében elhatárolódott az antiszemita levélírótól. Azonban immár sokadszor hívjuk fel itt és a magyarországi sajtóban is Magyarország ottawai nagykövetségének figyelmét arra a tényre, hogy elfogadhatatlan jobboldali elemekkel állnak kapcsolatban. Immár sokadszor hívjuk fel a nagykövet figyelmét arra, hogy a számukra is teljesen káros elemeket tüzeli fel azzal, amikor - például - ”nemzetellenes erőkről” beszél újévi monológjában.

Nem a Fidesz-kormány intézkedéseit bíráló liberális, vagy közzéppárti konzervatív kanadai magyaroktól kellett tartani, nem az ellenünk fellépő jobboldaliakat és szélsőségeseket kellett volna gondolkodás és válogatás nélkül erősíteni.

Pordány László: "Horváth úr levelének visszaigazolását megelőzően csak a nagybetűs részt láttam. Nem mintha annak hangnemével egyetértenék."

“Tisztelt Kerekes Úr, Tisztelt Tisztelendő és Nagytiszteletű Urak!

A magyar kormány képviselőjeként ezúton szeretném leszögezni: teljességgel elfogadhatatlan, és Magyarország alkotmányos rendjével és a kormány politikájával összeegyeztethetetlen bármilyen rasszista, antiszemita megnyilvánulás. Magyarország Alaptörvénye kimondja az emberi méltóság sérthetetlenségét, és előírja: „Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja.” (XV. cikk (2) bekezdés)

 Anna Porter szóban forgó cikkével és nyilatkozataival, valamint az azokra adott nagykövetségi válasszal kapcsolatban: azokkal, akik nem értenek egyet a magyar kormány politikájával, vitában állunk. (Ezt Annával meg is beszéltük, ugyanabban a kölcsönösen tiszteletteljes hangnemben, mint amihez írásainkban is ragaszkodunk.) Így többek között határozottan visszautasítjuk azokat az értékeléseket, amelyek szerint Magyarország „közép-ázsiai posztszovjet diktatúrára” hasonlítana. Az azonban természetesen teljességgel megengedhetetlen, hogy egy közéleti vita rasszista uszítás, gyűlöletkeltés és fenyegetés terepévé váljon.

Horváth úr levelének visszaigazolását megelőzően csak a nagybetűs részt láttam. ( Nem mintha annak hangnemével egyetértenék.) A megengedhetetlen részt utólag, az érdemi olvasáskor vettem észre, akkor azonban azonnal válaszoltam a feladójának (ma reggel). Levelemben egyértelműen elfogadhatatlannak minősítettem, és visszautasítottam a rasszista hangnemet. Ugyanezt tettem minden hasonló korábbi esetben (megjegyzem: Kanadában most kaptam először ilyen levelet), és szükség esetén – kérdésére válaszolva – ezt teszem a jövőben is.

 Pordány László

nagykövet”

Pordány László tiszteletreméltó módon elutasította az antiszemitizmust és a rasszizmust. A fődiplomata villámgyorsassággal elhatárolódott az antiszemita levélírótól, miután többen is tiltakoztak a nagykövetnél, Martonyi János külügyminiszternél és Király Tamás első beosztottnál, illetve miután a B’nai Brith Canada ma reggel jegyzőkönyvbe rögzítette a verbális antiszemita támadást és vizsgálatot kezdeményezett.

Antiszemitizmus Budapesten

Horváth Louis - és még néhány torontói fideszes - felháborodását az váltotta ki, hogy Anna Porter – aki a Maclean’s-ben bírálni merészelte Orbán Viktort és kormányát – a torontói Magyar Képek című televíziós műsorban is interjút adott. Ezt követően Horváth összefutott Pordány László nagykövettel a helyi magyar katolikus templom alagsorában, ahol őt arra biztatta Orbán Kanadába akkreditált fődiplomatája, hogy küldje el az ottawai nagykövetségnek a magyar tévé műsor ellen készített tiltakozó levelét. Ennek a kérésnek Horváth Louis haladéktalanul elegedet tett. Ime a produkció, amit verbátum leközlünk:

“RE: ANNA PORTER SZEREPLÉSE ÁPR.21-ÉN!

T.Cim!

Felháborodásunkat kivánjuk kifejezni a fenti áruló zsidó nő szereplése miatt, akinek a fő célja a magyarság besározása és bemocskolodása a gyalázatos GYURCSÁNY ocsmány propagandájának folyatása külföldön.

Ezen árulo már szerepelt f. év január 2O.-i a TVONTARIO müsorában és gyalázkodo cikket irt magyarság ellen a MACLEAN MAGAZIN f. év április 2.-i számában, ismételte Gyurcsány alaptalan rágalmait.

Ottawai Magyar Nagykövet Dr. PORDÁNY LÁSZLÓ-nak is felhivtam a figyelmét a Kat.Templomban tartott megbeszélésen és kérte a tiltakozásom átküldését követség részére.

A fenti két gyalázatos szereplése után még a torontoi magyar Tv-be is beférközött magyarság ellenes nézeteivel és itt Kanadában is folytatja alaptalan rágalmait, nemzetünk gyalázkodását!

Alulirott tiltakozunk ANNA PORER további TV szereplése ellen, rágalmainak ismétlésére már nem vagyunk kivncsiak!

Reméljük nem kér ANNA PORTER itt Kanadában menedékjogot KERTÉSZ ÁKOS példájára, aki ellen a kanadai magyarság tiltakozott a kanadai kormánynál!

AMENNYIBEN MÉG SZEREPEL EZEN GYALÁZATOS ÁRULÓ ANNA PORTER A MÜSOROTOKBAN, UGY BOJKOTTÁLNI FOGJUK ADÁSTOKAT, SEMMI TÁMOGATÁST NEM ADUNK ÉS PICKETELNI FOGJUK ADÁSTOKAT !

PÉLDÁTOK BE FOGJA BIZONYITANI, HOGY KIKET TÁMOGATTOK, GYUCSÁNY ÁRULÓIT V. A JELENLEGI A MAGYAR NÉP ÁLTAL VÁLASZTOTT ORBÁN KORMÁNYÁT!

Tiltakozásunkat még az ottawai magyar nagykövetnek Dr. PORDÁNY LÁSZLO-nak is átküldjük, felhivjuk figyelmét, hogy Europábol most Kanadába jöttek a Gyurcsány banda támogatoi, nemzetünk ellenségei üzelmeik folytatására!

 HORVÁTH LAJOS”

Az ottawai nagykövetség azonnal megköszönte Horváth antiszemita förmedvényét. A nagykövetségi válaszból az is kiderült, hogy a Párttal, a néppel egy az utuk.

“Köszönjük levelét.

Mivel többek között említi a MacLean’s magazin f.hó 2-iki számát, fölhívom a figyelmét arra, hogy a Nagykövet levélben válaszolt a kérdéses Anna Porter cikkre, melyet a magazin – bár rövidítve – f.hó 23-iki számában közölt. Mellékelve csatolom.

Több minden mást is teszünk a magyarellenes támadások ellensúlyozására, ezeket a tevékenységeket azonban nem a sajtóban, hanem a diplomáciában folytatjuk.

 Üdvözlettel:

 MARIA TOTH

Secretary to the Ambassador”

Kiváncsian várjuk, hogy a kanadai konzervatív kormány hogyan fogadja Pordány diplomáciai erőfeszítéseit, ha az ottawai magyar nagykövetségnek már meg se kottyan a nyílt antiszemitizmus.

Androvich Tamás, a Magyarok Nagyasszonya Egyházközség ex-plébánosa

Éppen pénteken számoltunk be arról,  hogy Csánó László montreáli teológus Pierangelo Paternierihez, a montreáli katolikus érsekség nemzetiségi egyházközösségeirért felelős papjának írt levelében az “antiklerikális, baloldali ateistákat” támadta azért, hogy “elűzték” a montreáli magyar közösség lelkipásztorát.

“Sohasem volt nekünk egy ennyire jól kvalifikált plébánosunk”–állitotta az érsekséghez intézett nyílt levelében Csánó László. Forrásunk elmondta, hogy azóta valaki a közösségből már tájékoztatta Csánót Androvich Tamás távozásának egyéb részleteiről.

Per pillanat csak egyetlen észrevételt szeretnék hozzáfűzni ehhez a szomorú és nem kicsit szánalmas történethez. Amikor Androvich Tamás váratlan távozása után a Kanadai Magyar Demokratikus Charta két vezetőjét azzal vádolták, hogy ők távolították el igazságtalanul – vagy kényszerítették távozásra – a 38 éves magyar papot, mindazok a montreáli magyar közösségben akik az ügy részleteiről többet tudhattak némán hallgattak és szótlanul figyelték mások verbális meglincselését.

Csánó László

Levelek érkeznek a montreáli érsekséghez Androvich Tamás ex-plébános támogatóitól, akik továbbra is azt feltételezik, hogy a Magyarok Nagyasszonya Egyházközség Fidesz-párti lelkipásztorát “baloldali ateisták” kérésére mozdították el a plébánia éléről. A legújabb levélíró Csánó László montreáli teológus aki Msgr. Pierengelo Paternieri-hez intézett és Erdő Péter hercegprimás, valamint Msg. Cserháti Ferenc címére másolt levelében kérte, hogy hozzák vissza Montreálba a jelenleg Winnipegen tartózkodó Androvich Tamás atyát.

“A magyar közösséget sokkolta nagyrabecsült lelkipásztorunk – Androvich Tamás atya – váratlan és politikai nyomás révén történő távozása. E nyomásgyakorlás mögött Christopher Adam és Göllner András, illetve az ő körükhöz tartozó baloldali, antiklerikális emberek állnak”–írta Csánó László. “Az egyetemi oktatóknak nincsen joguk ahhoz, hogy egy magasan kvalifikált pap felett igazságtalanul ítélkezzenek. (…) Szeretném Önt meggyőzni afelől, hogy fiatal, tisztességes értelmiségiként, Androvich atya sohasem politizált homíliáiban”–tette hozzá Paternieri-hez intézett levelében.

“Kérem, ne értelmezze szó szerint a megrögzött baloldaliak és ateisták kritikáit (…) Népünk már eddig is eleget szenvedett a kommunista ügynökök által levezényelt terrortól és visszautasítjuk a Magyarországgal kapcsolatos hazugságokat, melyek az utóbbi időben egyre gyakoribbak lettek “–jegyzi Csánó. “Andronovich (sic!) atya nem érdemli meg a karaktergyilkosságot és vissza kell helyezni a plébánia élére. Sohasem volt nekünk egy ennyire jól kvalifikált plébánosunk”–zárja sorait Csánó László.

Cserháti Ferenc – a külföldön élő magyar katolikusok lelkipásztora és esztergomi segédpüspök – 2012 május 13-án látogat Montreálba. A pap nélkül maradt Magyarok Nagyasszonya Egyházközség pedig 2012 április 25-én tart összvezetőségi gyűlést, melyen Androvich atya távozását és ennek következményeit tárgyalják.

Csánó László eredeti francia nyelvű levele itt olvasható!

Montreáli Magyarok Nagyasszonya Egyházközség

A templom programjai plébános nélkül is folytatódnak, bár a hétköznap reggel nyolc órai misék – amelyekre elsősorban helyi francia anyanyelvűek jártak és amelyben francia apácák segítettek közre – ideiglenesen szünetelnek.

Az érsekség jelenleg új plébánost keres a montreáli magyar katolikusok számára. A múlt hétvégén a Sopronból Montreálba látogató Mészáros Domonkos atya celebrálta a szentmisét és “A Szeretet lángról” című előadást tartott as Foyer Hongroisban. Bár most még nem túl valószínű, hogy éppen Domonkos atyát helyeznék ki Montreálba, a domonkos rendi szerzetes szerénysége és kedvessége sokakat a szeretett Csókay Károly atyára emlékeztetett, aki a hetvenes és nyolcvanas években vezette a Magyarok Nagyasszonya Egyházközségét.

Domonkos atya 1951-ben született és 1974-ben szentelték pappá a váci székesegyházban. 1975-ben vált domonkos szerzetessé. 1997-től a kárpátaljai magyar falvakban és városokban végzett lelkipásztori szolgálatot.

“Ha az ember kinyitja a plébániaajtót és kész segíteni, akkor az emberek bejönnek. Ha nincs fogadókészség, akkor nincs segítségkérő sem. Fontos az emberekkel való kapcsolattartás”–mondta Domonkos atya egy kárpátaljai magyar templommal kapcsolatban. És megjegyezhetjük, hogy pontosan ez az a nyított, befogadó hozzáállás amire a montreáli magyar plébánián is nagy szükség lenne az elmúlt hónapok kirekesztései és kiközösítései után. Bízunk benne, hogy befogadó, krisztusi útra tér vissza a montreáli magyar plébánia.

Távozása mindenesetre óriási meglepetést okozott a Magyarok Nagyasszonya Egyházközségben, sokan udvariatlanságnak találták azt, hogy a plébános úgy távozott, hogy nem volt hajlandó nyílvánosan búcsúzni attól a közösségtől, melyet 2007 szeptembere óta vezetett.

Androvich Tamás atya távozása pap és plébános nélkül hagyja Montreál legnagyobb magyar egyházközségét. Információink szerint Kürnyek Róbert atya, az Ottawai Magyar Katolikus Közösség lelkipásztora, a St. Paul University hallgatója, mondja Montreálban a húsvéti szentmisét. De “Robi atya” csak ideiglenesen (azaz 3 évig) tartózkodik Kanadában, így nem lehet tudni, hogy hosszútávon mi történik a montreáli magyar katolikus templommal.

Bár mindenképpen szükség lett volna egy fiatal, dinamikus és mindenkit befogadó montreáli magyar papra, Androvich Tamás burkolatlanul jobboldali, Fidesz-párti politikája kirekesztést és megosztottságot okozott Montreálban. Lapunk montreáli szerzőit és a liberálisabb beállítottságú kanadai magyarokat az ördög szolgáinak titulálta, petíciót terjesztett a templomban ellenünk és valamennyiünket kiközösített a montreáli magyar közösségből. Amikor a montreáli érsekhez fordultunk panasszal Androvich Tamás tevékenysége miatt, az egyházmegye jelezte, hogy “nyílt és őszinte párbeszédet” folytatott a magyar pappal e témáról.

Androvich Tamás lemondásával a tavaly ősszel kirobbant vitát részünkről lezárjuk. Minden jót kívánunk az egykori plébánosnak és reméljük, hogy megtalálja élete hivatását.

Richard Lennon püspök jogellenesen adta világi használatba a Szent Imre templomot bezárása után, nem indokolta a magyar templom bezárását és nem hallgatta meg a papi szenátust ez ügyben.

“Elvárjuk, hogy a vatikáni döntés értelmében visszaálltja a Szent Imre egyházközséget és templomát a 2009 márciusában fennálló állapotra, beleértve a plébánosunk visszaengedélyezését és a lefoglalt pénzvagyont is. Sándor atya a napokban megerősítette ígéretét, hogy amennyiben a Chicago-i megyéspüspök jóváhagyja és amennyiben a clevelandi egyházmegye engedélyezi, visszatér mihozzánk”–írta Peller Miklós, a 2010-ben felszámolt – és most feltámasztás előtt álló - egyházközség ügyvívője.

A Papi Kongregáció a Szent Imrén kívül még 13 bezárt egyházközség helyreállítását rendelte el. Lennonnek összesen hatvan napja van fellebbezni. Ez húsz éve óta az első olyan alkalom, amikor a Vatikán elutasít és jogellenesnek nevez egy templom bezárással kapcsolatos püspöki döntést.

Lennon püspök azonban még nem döntött arról,  hogy fellebez-e, vagy sem. Virágvasárnapi körlevelet írt az egyházmegye 174 katolikus templomának, melyben “bonyolultnak” nevezte a kialakult helyzetet. “Ez egy nagyon komplikált ügy és nincsenek egyszerű, egyértelmű, vagy tökéletes megoldások”–mondta a clevelandi püspök.

A Szent Imre Egyházközség volt az utolsó, amit 2010 júniusában drámai körülmények közt zárt be Lennon püspök. A hívek egy csoportja elfoglalta a templomot és a plébániahivatalt, az utcán pedig tüntetések alakultak ki. Végül rendőrök kisérték el az épületben lévő magyar tüntetőket. Bajnai Gordon magyar miniszterelnök és Denis Kucinich demokrata kongresszusi képviselő erélyesen tiltakozott az anyagilag stabil clevelandi magyar templom bezárása ellen, viszont még akkor a KMH-ban is megjegyeztük: a Magyar Katolikus Püspöki Kar és a Fidesz-KDNP meglepően némán figyelte a helyi magyar közösség kálváriáját, a 105 éves templom felszámolását.

A kanadai magyar lapok közül egyedül a liberális KMH szólalt fel számtalanszor és egyértelműen a Szent Imre Egyházközség érdekében. A per pillanat minket hazaárulózó és magyarellenesnek tituláló újságok, szerkesztők és szerzők figyelmen kívül hagyták a clevelandi magyarságot érintő igazságtalanságot, a helyi püspök érzéketlenségét és autoriter hozzáállását.   

Androvich Tamás, a montreáli Magyarok Nagyasszonya Egyházközség plébánosa ez ügyben tanúsított “egyoldalúságunkat” kifogásolta. “Megdöbbenéssel olvastam írását, mivel az rendkívül elfogult. Egy tudósítónak a hír mindkét oldalát, muszáj leközölnie, ebben viszont súlyos vétket követett el, mivel a történtek csupán egyik oldalát közölte. Cikke alapján úgy tűnik, hogy az említett clevelandi megyés püspök, Msgr. Richard Lennon maga az ördög, és szándékosan, minden megfontolás és irgalom nélkül, a magyarokat kiszemelve, és közellenségnek kikiáltva, templomaikat bezárja”–írta Androvich Tamás atya 2010 június 23-án. Androvich Tamás atya szerint “a magyarok makacsága” miatt zárta be a püspök a templomot, ezért kerültek ilyen szerencsétlen helyzetbe. Később a montreáli plébános szemrehányást  tett a clevelandi ügy kapcsán amiatt, hogy Ottawában élek, de nem járok a kanadai fővárosban celebrált magyar szentmisére. “A szerkesztő úr Ottawában él, és amint említette a 2010. június 23-án kelt válaszlevelében, katolikus hívőnek vallja magát. Ezek szerint, a szerkesztő úrnak tudnia kellene, hogy már több mint egy éve, az ottawai magyar katolikus közösség vezetője lettem és, hogy minimum – tehát van, amikor havonta többször is – magyar nyelvű szentmisét mutatok be a magyar katolikus hívőknek. Tehát, a logika azt diktálná, hogy mivel a szerkesztő úr Ottawában lakik, magyar és katolikus, akkor a több mint egy éves szolgálatom alatt, legalább egyszer találkoztam volna Önnel. Sajnos, ez nem valósult meg. Talán egy elfoglalt személy Ön,  vagy egy másik templomba jár. Azonban – a logika szerint – ha fontosnak tartaná katolikus magyar hitét, akkor az egy év alatt legalább egyszer találkoztunk volna, de ez nem történt meg”–jegyezte meg a plébános.

Azóta persze még ehhez képest is eldurvult viszonyunk Androvich Tamással. Most azonban meg kell jegyeznünk, hogy ha 2010 táján nem éppen az egyházi elitet és hatalmat támogatja Androvich atya, hanem a kiszolgáltatott clevelandi magyar templommal vállal szolidaritást, akkor most – e kérdésben – a történelem jó oldalán állna.

A clevelandi templom megmentése sokaknak köszönhető, de különösen Peller Miklós ügyvívőnek, aki még akkor sem adta fel a harcot, amikor a helyzet teljesen kilátástalannak tűnt. De szintén hálával tartozik a helyi magyar közösség Bob Begin atyának, aki a Szent Imre bezárása után saját templomába fogadta az egyházközség nélkül maradt magyarokat és engedte, hogy magyar miséket celebrálhassanak.

“Hálánkat fejezzük ki a clevelandi magyar társadalomnak és világon szétszóródott magyar testvéreinknek, akik nevünkben és érdekünkben felszólaltak újságokban, televíziókban rádiókban, sőt még a vatikáni közegekkel is értekeztek. Különös elismerő köszönettel tartozunk templomunk híveinek, hogy nem csüggedtek el, hanem hűen, türelemmel és bizalommal, összefogva viselték el száműzetésünk nehéz éveit, leveleket írtak, és összetartozásunkat erősítették. Kérjük, hogy ezt az összetartást továbbra is erősítsük, hiszen száműzetésünk évei alatt igazi testvérekké forrottunk össze. Reméljük, hogy hamarosan visszatérhetünk szeretett otthonunkba”–írta Peller Miklós.

A clevelandi Szent Imre-ügyhöz kapcsolodó KMH-s cikkek:

• Adam: Compassionless Bishop Richard Lennon of Cleveland sends Hungarians packing
• Androvich: A montreáli magyar plébános levele a clevelandi templombezárásokról
• Adam: A kanadai magyar egyházközségi élet jövője – válasz Androvich Tamás plébános levelére
• Androvich: A clevelandi helyzet felmérése–a Szent Imre Egyházközség bezárása
• Adam: A tüntetők bezárták magukat a clevelandi Szent Imre templomba
• Peller: Szemtanú–tüntetés és megszállás a clevelandi Szent Imre templomnál
• Adam: Megfosztotta a clevelandi püspök a magyar papot fizetésétől és betegbiztosításától
• Adam: Egy clevelandi plébános a Vatikánhoz fordult
• Adam: Folytatódik a bizonytalanság a clevelandi Szent Imre templom körül
• Adam: Vizsgálatot indít a Vatikán a clevelandi egyházmegye botrányos templom bezárásaiba
• Adam: Vatikáni képviselővel tárgyalt a clevelandi Szent Imre templom ügyvívője

A vancouveri Ábrahám Tibor csinos kis csokorba szedve szállítja a lapnak mindazt a nyájas, szeretetteljes törődest, amellyel, szerinte, a kanadai magyarok elhalmozni készülnek az agg írót.

A vádaknak se szeri, se száma. Nem elég az, hogy a komisz kommunisták egyik kitüntetést a másik után halmozták ra, most meg Kanadában is akar “üdülni” két évig, persze az adófizetők pénzén, ahelyett, hogy a rengeteg gonosztettéért végre meglakolna. De majd Ábrahám Tibor es a pénzenvett magyar – a Dancs Rózsa – alaposan ellátják a baját, nemhiába vannak kormányzati kapcsolataik.

Ezzel szemben, ma egy új, ismeretlen ismerős, Miklós, az alabbi levelet kuldte nekem:

“Kedves Sándor!

 Elnézést, de nem ismerem Önt és a teljes nevét se.

Természetesen hozzájárulok, bár tény, hogy indulataimmal teli levelem nem újságcikknek íródott. Ezek valóban mély sebek bennem és írok egy furcsát: fáj a szívem azért a sok barátomért otthon, akik szintén menekültek volna ide, ha lett volna állampolgárságuk, nyelv- és helyismeretük, és annyi barátom, mint nekem van itt… Két ilyen csoport van, akik most nagyon menekülnének: a teljes nyomorba taszítottak, akik azt mondják, hogy ennél már minden csak jobb lehet, ezek vannak millióan – viszont minden reális esély nélkül, hogy betudjanak illeszkedni egy nyugati társadalomba, és a másik, a magas értelmiség, akik teljesen átlátják és gyűlölik azt a hazúg, korrupt, önpusztító rendszert, amit most rájuk erőszakoltak. Ezekből sokan hagyják el az országot, de sokakat odaköt vagy a család, vagy a bénultság, félelem az idegentől, hazaszeretet (mintha innen nem lehetne szeretni a hazát, akár részlegesen is…) vagy egyéb..

Én a jólmenő felsővezető képző üzletemet hagytam Budapesten most, miután üzletileg ellehetetlenítettek. Állásom még nincs, de keresek.

Hát ennyi most hirtelen. Ha esetleg gondolja, akkor inkább írok egy cikket, ahelyett, hogy ezt leközölje, de ha kifejezetten egy kommentet akar csak leközölni, nekem az is megfelel.

Kérem visszajelzését tisztelettel,

Miklós”

Nos, így állunk barátaim.

Talán kibírjuk, hogy a mi Ábrahám Tiborunk magára vállata a teljes kanadai magyarság képviseletét, de nem kötelező eltűrnünk. Nem kell eltűrnünk Somorjai Ágnes átkozódásait, sem a montreáli áhitatos Androvich Tamás pap ármánykodását. Itt az ideje, hogy az a nevezetes Kanadai Magyar Demokratikus Charta a hangját újra hallassa. Mikor, ha most nem?

A mosdatlan jobboldal rengeteg panasza a “kettős mércéről” talán itt is indokolt lenne. Talán a finom úri zsidózas, a “balliberális mocsok” emlegetése megfelelnek a jelenlegi magyar politikai korrektség igényeinek, de a mi felvilágosult és liberális felfogásunk valahogy tiltakozik ellene. Nem tévedésből, de szándekosan hivatkozom a liberális felfogásra. Annak ugyanis akkoris megvan a létjogosultsága, az még akkoris többet ér, mint a szánalmas szűkelméjüseg amely azt mint szitokszót használja csak.

Nosza, munkára fel tehát, Charta népe!

Kertész Ákos nem a maga jószántából menekült el. Mi, akik megismertük jól az emigráció élményét, tudjuk és érezzük, hogy megérdemli a szolidarításunkat, ne vonakodjunk hát azt kifejezésre juttatni!

PETICIÓ!

Kerekes Sándor peticiójához úgy is csatlakozhat, hogy a komment mezőben beírja nevét.

Kerekes Sándor levele és petíciója Stephen Harper kormányfőhöz Kertész Ákos érdekében és a fideszes kanadai magyarok hangulatkeltése ellen:

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Mi, az alúlírottak, úgy véljük, hogy Kertész Ákos magyar íro, aki az őt ért megfélemlítések és fenyegető üldöztetés elől menekült Kanadába, alaposan rászolgalt arra, hogy a kanadai demokrácia védelmében részesüljön. Azt kérjük tehát, hogy minden gyűlölködő, és alantas politikai ösztönöktől vezérelt hangulatkeltés ellenére, melyek csak megerosítik a menedíkjogi védelem szükségességét, szíveskedjék oda hatni, hogy a kanadai kormany Kertész Ákos kérelmét ríszesítse kedvező elbírálásban.

Őszinte híve:

Kerekes Sándor

Miközben lehet, hogy Somorjai Ágnes lapja nemigen részesül támogatásban és az Orbán kormány kanadai kirendeltsége nem tanusít elegendő érdeklődést a Magyar Élet köré szerveződő jobboldali tábor iránt, ez korántsem jelenti azt, hogy a nagykövetség nem ápolna közelebbi kapcsolatokat más kanadai magyar fideszes szervezetekkel és személyekkel.

Kanadában két részre oszthatjuk a Fidesz-tábort, és lényegében személyes konflikustokkal magyarázhatjuk a köztük lévő szakadékot. Mára a Magyar Élet táboránál nagyobb, aktívabb és hatékonyabb a Dancs Rózsa Kalejdoszkóp Hagyományőrző Klub és folyóirat köré szerveződő csoport. Ebből nőtt ki 2012 március elején Ottawában a Kanadai Magyarok Országos Szövetsége (KMOSZ) és ez a csoport volt az, amely támogató levelet írt a budapesti Békemenet szervezőinek. Amikor a Lánchíd rádió riportere lényegében Somorjai Ágneshez kötötte a Békemenethez fűződő levelet, a főszerkesztő azonnal a Magyar Élet által 2011 januárjában elindított, “Igazságot Magyarországnak!”  című peticióra terelte át a szót, melyet néhány hete feltámasztottak. Miközben az 1,8 millió forintos magyar állami támogatással rendelkező Dancs Rózsa közeli kapcsolatokat ápol Pordánnyal – és még nagyköveti kinevezése előtt is ő fogadta Torontóban, akkoriban még a Magyar Ház előző, leszerepelt vezetőségének egyik tagjaként - Somorjai Ágnes mérhetetlenül távol áll az ottawai külképviselethez köthető, jobboldali agitpropban résztvevő köröktől.

Somorjai természetesen az Orbán-kritikus emigrációra is kitért, valamint a kanadai angol nyelvű sajtóra. “Sajnos a média nagy része itt is a balliberális oldal kezében van”–mondta a kanadai újságokról és külön kitért Anna Porter magyar származású íróra, aki éppen a Macleans április 2-ai számában publikált egy cikket a magyar demokrácia hanyatlásáról. “Anna Porter eljátsza a nagy ötvenhatost”–jegyzi a Magyar Élet főszerkesztője a kanada íróról. “Itt a posztkommunista bandának még mindig vannak kapcsolatai és ezeket még az átkosban alakították ki. Ők táplálják a Kertész moslékot”–tette hozzá, megemlítve Kertész Ákos Kossuth-díjas írót, aki februárban Montreálba menekült.

De Somorjai Ágnes elárulta, hogy a Magyar Élethez közeli jobboldaliaknak vannak kapcsolatai a kanadai konzervatív kormánnyal. Most például egy, a magyar médiatörvényekhez hasonlító törvénymódosítást szorgalmaznak Stephen Harper miniszterelnök kormányánal, mely arra kötelezné a kanadai angol és francia újságokat, hogy olvasói ellenvéleményeket publikáljanak, még akkor is ha ezt amúgy nem támogatná az adott lap főszerkesztője. “Több mint valószínű, hogy ezt eltudjuk érni”–jegyezte a főszerkesztő a Lánchíd rádiónak. Ez a lépés azért lenne fontos a kanadai magyar fideszesek számára, mert saját elmondásaik szerint nincs olyan kanadai lap mely lehozná véleményüket.

Egyébként a kanadai magyar fideszesek leginkább úgy tudnának neki menni a kanadai angol és francia médiának amiatt, hogy nem közlik le Orbán-párti véleményeiket, hogy a Human Rights Commission-hez fordulnak és panaszt emelnek a szóban forgó sajtótermék(ek) ellen. Ilyenre már volt példa más közösségekből - nemrég éppen a Macleans esetében, mely e hetén  hozta le Porter legújabb írását - tehát ez az opció sem lenne elképzelhetetlen.

Természetesen a Kanadai Magyar Demokratikus Charta is szóba került az interjúban. “A kanada magyar közösség a Chartát amennyire tudja kiközösíti”–jelezte Somorjai Ágnes és ez a megállapítás részben akkurátus. Például mint ahogy arról már számtalanszor írtunk, a chartások de facto ki vannak tiltva az Androvich Tamás plébános által vezetett montreáli Magyarok Nagyasszonya Egyházközségéből.

A Somorjai-interjú jelzi, hogy mennyire összetett a kanadai magyar emigráció. Még a fideszeseket is legalább két külön táborra lehet osztani és csak az egyikük felel meg a markánsan jobboldali nagykövet elvárásainak.

“Kertész Ákos úr – most úgy tűnik – szeretné elkerülni gaztettei következményeit, így kérve menedékjogot Kanadában, a kanadai adófizetők pénzén”–fogalmazott Ábrahám Tibor csoportja. Azt nem tudni, hogy az általuk említett “következmények” pontosan mik lennének. “Nem engedhetjük meg egy saját vackába piszkító egyén menekültjogi kérésének teljesítését, ezért fordultunk Stephen Harper miniszterelnökhöz és Jason Kenney állampolgárság-, bevándorlásügyi és multikulturális miniszterhez”–jelezte a Vancouveri Magyar Ház vezetője a Fidesz-közeli napilapnak. “Szerintem sokkal súlyosabb elbírálást érdemel, hiszen ő nem azért rohant ide, mert nem volt mit a tejbe aprítani. Nem élt ő rosszul Magyarországon”–tette hozzá a magyar diaszpóra (újonnan kinevezett?) vezetője.

A Vancouveri Magyar Ház vezetője a Kanadai Magyar Demokratikus Chartát is támadta. Úgy látják, hogy a polgári jogok védelméért létrehozott szervezet igazságtalanul kritizálja a sokak szerint fideszes pártmunkát végző ottawai nagykövetet. “Fegyvert adott a kanadai chartások kezébe, hogy legyen mivel tovább gyalázniuk Magyarország kormányát, az ottawai nagykövetet, az új alaptörvényt, a Békemenet résztvevőit és immár a lengyel–magyar szolidaritást is”–mondta Ábrahám a Kertész-ügyről.

Ábrahám Tibor szintén elmondta, hogy a kanadai magyarok többsége Orbán Viktort támogatja, mivel a fideszes miniszterelnök “a magyarokért dolgozik.”

“A többség biztos, hogy Orbán miniszterelnök úrral van, jómagam is. Számunkra napról napra látszik, hogy ez a kormány a magyarokért dolgozik és kiáll értünk, minden nehézség ellenére. Az EU-ról már korántsem ilyen jó a vélemény, főleg a kettős mérce miatt; egyáltalán nem következetesek magukkal szemben. Látszik, nekik nem érdekük, hogy a magyarságnak olyan kormánya legyen, amely nem esik össze a brüsszeli kabinet előtt. Nem szeretik, hogy van saját véleményünk, nincsenek ehhez hozzászokva”–nyilatkozta a vancouveri magyar vezető a budapesti napilapnak.

Érdekes összefüggés, hogy éppen a múlt héten látogatott Rétvári Bence fideszes-kereszténydemokrata államtitkár Vancouverbe, ahol beszédet is mondott Ábrahám Tibor Magyar Házában.