Kanadai Magyar Hírlap

Bálint Napi mulatságot rendez a montreáli Első Magyar Református Egyház 2009 február 14-én, este 6-tól hajnal 1-ig. A vacsorá és tánc alatt élő zenével várja a vendégeket Juhász Gyula, akit leginkább a montreáli Hungaria Klubból ismerhetünk. A felnőtt jegyek 30 dollárba kerülnek és magába foglalják a vacsora árát. Bort azonban mindenki hozhat magával, így ezt nem kell a helyszinen külön megvásárolni. Az alábbi információt az egyház küldte el lapunknak.

Kanadai Magyar Hírlap

László atya (1925-2008)

2008 december 25-én elhúnyt László László atya, az ottawai magyar katolikus közösség lelkipásztora. László atya 1925 május 6-án született Kőszegen. Az angol körökben Leslie Laszloként ismert pap és tudós éveken keresztül a montreáli Concordia Egyetemnek volt a politológia professzora. 1991 januárjában avatták katolikus pappá és az elmúlt 17 év alatt számos ottawai egyházközségben végzett lelkipásztori tevékenységet. A kanadai főváros Vanier kerületében lévő St. Ignatius Egyházközségnek volt hosszú éveken keresztül a papja és a város magyar katolikusai is itt gyülekeztek. Néhány éve került át a magyar közösség a Saint Elizabeth templomba, ahol László atya káplánként tevékenykedett.

Közösségi munkáján kivül, fontos elismerni László atya tudományos tevékenységét is. 2004-ben adták ki Magyarországon angol és magyar nyelven Church and State in Hungary, 1919-1945 című könyvét, melyben a két világháború közötti Katolikus Egyház történelmét és állami kapcsolatait vizsgálta a nyugdíjazott kanadai magyar professzor.

László atyát 2009 január 3-án, d.e. 11 órakor kisérik utolsó útjára a 1303 Leaside Avenue alatt lévő Saint Elizabeth templomból. Nyugodjék békében.

Kanadai Magyar Hírlap

Hagyományosan köményes pálinkával és friss sütetû házikenyérrel fogadták az Orbán Balázs Társaság báljára érkezõket a székely ruhás fiatalok. Csak édesanyám tudott ilyen köményes pálinkát vegyíteni, nekem soha nem sikerült, mondtam, amire jószívvel mondták azonnal többen is a receptet. Mert tiszta szesz és nem akármilyen alkohol illik hozzá, semmiesetre sem vodka – és máris beindult az erdélyi segíteniakarás ismerõs gépezete. Hiszen otthon sem volt másképpen: minden gazdasszony szívesen adta át anyjától-nagyanyjától örökölt konyhai tudományának titkait mint speciálisat, egyedit, a legtökéletesebbet… így, ilyen meghitt és otthoni hangulatban néztünk szét az elõtérben, amelyet a Szépséges Erdély címû fotókiállítás díszített. Ezt a szintén jelen levõ Hornok Ernõ újságíró, természetvédelmi aktivista, a Verespatak megmentéséért folytatott küzdelem egyik elszánt harcosa rendezte.

Elekes Dénes, az Orbán Balázs Társaság elnöke mint a büszke székely gazda, elégedetten járt-kelt az ismerõsök, barátok között november 8-án a szépen díszített Árpád terem elõtt, parolázva üdvözölte a belépõket. A Székely Himnusz eléneklésével kezdõdött a táncos összejövetel. Az elnök mondta el a székely asztali áldást is a színpad fölé feszített nemzeti fohászunk alatt: “Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!” Vacsora elõtt és alatt a Szinkron Zenekar muzsikája szólt, apró, székely ruhába öltöztetett gyerekhad hancúrozott, felszabadultan hangolódva a “felnõtt világ”, a többnyire székely gyökereket valló szülõk mulatságához. A vacsora óhazai ízekett idézett: sósrudacskák és kürtõskalács után székelygulyás került terítékre, majd rántott csirke és hentes ragu következett pityókával és savanyúsággal. A mesterszakács, Jánosi Gusztáv ezúttal is remekelt, sajnálatos módon elbúcsúzik a Magyar Háztól, ez volt az utolsó rendezvény, amelynek a vacsoráját õ fõzte. A magyar közösség nevében köszönjük eddigi szolgálatát és fogjuk hiányolni finom ételeit. A hangulatos zene mellett modern, nagyvonalú újításként a kivetítõn Nagy József és Huszár János székelyföldi tájfotói jelentek meg, és repítették a képzeletet a “hargitai fenyves aljára”, Torockóra és Korondra, Sepsiszentgyörgyre és a szép marosvásárhelyi Kultúrpalotába. Az egymást váltó képeket nézve, a hangos zene ellenében, zsongott a lélekben Kányádi Sándor gyönyörû verse, az Elõhang: vannak vidékek legbelül/ szavak sarjadnak rétjein/ gyopárként sziklás bércein/ szavak kapaszkodnak szavak/ véremmel rokon a patak/ szívemmel rokon a patak/ szívemben csörgedez csobog/ télen hogy védjem befagyok/ páncélom alatt cincogat/ jeget-pengetõ hangokat/ tavaszok nyarak õszeim/ maradékaim s õseim/ vannak vidékek viselem/ akár a bõrt a testemen/ meggyötörten is gyönyörû/ tájak ahol a keserû/ számban édessé ízesül/ vannak vidékek legbelül. Ugyancsak a kivetítõn olvashattuk azok nevét is, akik a bált megrendezték, fáradhatatlanul, idõt és erõt nem kímélve biztosították a sikerét. Mert a rendezvény siker volt a javából! A fiatalok egyhangúlag jelezték: a hajnalig tartó táncmulatság felülmúlta minden várakozásukat, évek óta nem mulattak ilyen jól!

A szinte fizikai kényelmetlenséget okozó zsúfoltság láttán akaratlanul visszaidézõdött a kezdet, az alakulás délutánja, amikor a Magyar Kultúrközpont mai, második emeleti gyûléstermében létrehoztuk az Orbán Balázs Társaságot Molnár Sándor kezdeményezésére. Akkor még a rettegett Kárpátok Géniusza uralmon volt, és mi, újkanadások féltünk, hogy “szervezkedésünk” hírére otthon bajba kerülhetnek szeretteink, de azért letettük a voksunkat a Társaság mellett. Azt reméltük, hogy ezzel az összefogással, az egy-táborba tömörüléssel nemcsak haza szálló üzenetünknek lesz ereje, hanem erõsíteni tudjuk az itteni magyar közösséget is. így lett? Nehéz lenne ezt itt szavakban megválaszolni, de most itt az alkalom bizonyítanunk, mert éppen ebben a pillanatban a magyarságnak, a Magyar Háznak szüksége van arra a tömegre, arra az erõre, ami ezen a bálon megmutatkozott. Mint tudjuk, rosszindulatú, puccs-szerû támadás érte az utóbbi hetekben az észak-amerikai kontinens legnagyobb magyar kultúrközpontját, illetõleg annak vezetõségét. Valami olyasmi, ami Wass Albert versét juttatja eszünkbe: “Zûrzavar van ma a földön,…/ De akik ezt reánk hozták:/ azok számára nincs maradás!/ Gonosz a gonoszság bére,/ ki szemetet vet: gazt arat./… Mert a derék embert Isten õrzi/ s Õ bünteti a bûnösöket!/ Bár Isten malma lassan õröl,/ de felõrli a szemetet.” (Vigasztaló levél magyarok földjére) A nemsokára sorra kerülõ rendkívüli közgyûlésen, az igazság kiderítésekor szükséges, hogy minden, anyanyelvét szeretõ és azt ápoló, nemzeti hovatartozására büszke magyar – akár erdélyi, akár csonkaországi, akár a többi elcsatolt területrõl származó – jelen legyen és kiálljon azok mellett, akik nem akarják elkotyavetyélni az épületet. Csak egy összmagyar összefogással tudjuk bebizonyítani, hogy “a magyar sem alábbvaló, mint más”, hogy mi is képesek vagyunk kultúránk, kultúrközpontunk megvédésére, akárcsak a többi nemzetiség ebben a soknemzetiségû országban. A sajnálatos helyzetre az est folyamán Szabó Katalin, a Magyar Ház alelnöke is felhívta a figyelmet, akárcsak Elekes Dénes elnök.

Magyar széthúzás? Turáni átok? Ismerte azt, bõrén tapasztalta a legnagyobb magyar Széchenyi István és a legnagyobb székely, akinek a nevét a Társaság zászlajára tûzte, Orbán Balázs is. De semmiféle támadás, elakasztás, botlasztás nem tudta elvenni egyikük kedvét sem a munkától, a nemzetért, a népért vállalt harcukat halálukig nem adták fel. Mutassuk meg, hogy méltók vagyunk a nagy elõdök nevéhez és fogjunk össze! Minden egyes család, minden egyes személy szavazatán múlik, hogy a Magyar Ház története pozítiv irányba forduljon. Mindannyiunk Magyar Háza várja az új tagokat!

Ki is volt Orbán Balázs?

1829-ben Lengyelfalván született székely író, néprajzi gyûjtõ, történész, az Magyar Tudományos Akadémia levelezõ tagja és politikus. A székelyudvarhelyi református kollégiumban végzett tanulmányai megszakadtak, mert családja 1847-ben örökösödési ügyben Törökországba utazott. 1849-ben szabadcsapatot szervezett, amellyel a szabadságharcosok oldalára akart állni, de mire Magyarországra érkezett, megtörtént a világosi fegyverletétel. Ezután közelkeleti utazásra indult, majd csatlakozott a szabadságharc Ny-Európában élõ emigránsaihoz. Baráti viszonyba vagy jó ismeretségbe került Kossuthtal és körével, Victor Hugóval, Mazzinivel és Louis Blanc-kal. 1859-ben hazatért és a közigazgatásban helyezkedett el. Bejárta a Székelyföldet és ekkor írta meg hatkötetes nagy mûvét. 1868-ban Pestre költözött. 1871-tõl haláláig függetlenségi programmal képviselõ volt. A Magyar Népköltési Gyûjtemény III. kötetében 11 meséje és mondája jelent meg (Székelyföldi gyûjtés. Bp., 1882). Fõ munkája, A Székelyföld leírása az államismereti-statisztikai irodalom hagyományain nevelkedett enciklopédikus mû, erõsen nemzeti telítettségû, a magyar romantika elkésett nagy alkotása. Orbán Balázs helyszíni adatgyûjtéssel, könyvészeti és levéltári kutatásokkal páratlanul gazdag anyagot gyûjtött össze. Nemzedékek nevelõdtek könyvén, amely tevõlegesen hozzájárult a székelyek történeti tudatának erõsödéséhez és máig nélkülözhetetlen, értékes tudományos forrás.

Hagyományosan köményes pálinkával és friss sütetû házikenyérrel fogadták az Orbán Balázs Társaság báljára érkezõket a székely ruhás fiatalok. Csak édesanyám tudott ilyen köményes pálinkát vegyíteni, nekem soha nem sikerült, mondtam, amire jószívvel mondták azonnal többen is a receptet. Mert tiszta szesz és nem akármilyen alkohol illik hozzá, semmiesetre sem vodka – és máris beindult az erdélyi segíteniakarás ismerõs gépezete. Hiszen otthon sem volt másképpen: minden gazdasszony szívesen adta át anyjától-nagyanyjától örökölt konyhai tudományának titkait mint speciálisat, egyedit, a legtökéletesebbet… így, ilyen meghitt és otthoni hangulatban néztünk szét az elõtérben, amelyet a Szépséges Erdély címû fotókiállítás díszített. Ezt a szintén jelen levõ Hornok Ernõ újságíró, természetvédelmi aktivista, a Verespatak megmentéséért folytatott küzdelem egyik elszánt harcosa rendezte.

Elekes Dénes, az Orbán Balázs Társaság elnöke mint a büszke székely gazda, elégedetten járt-kelt az ismerõsök, barátok között november 8-án a szépen díszített Árpád terem elõtt, parolázva üdvözölte a belépõket. A Székely Himnusz eléneklésével kezdõdött a táncos összejövetel. Az elnök mondta el a székely asztali áldást is a színpad fölé feszített nemzeti fohászunk alatt: “Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!” Vacsora elõtt és alatt a Szinkron Zenekar muzsikája szólt, apró, székely ruhába öltöztetett gyerekhad hancúrozott, felszabadultan hangolódva a “felnõtt világ”, a többnyire székely gyökereket valló szülõk mulatságához. A vacsora óhazai ízekett idézett: sósrudacskák és kürtõskalács után székelygulyás került terítékre, majd rántott csirke és hentes ragu következett pityókával és savanyúsággal. A mesterszakács, Jánosi Gusztáv ezúttal is remekelt, sajnálatos módon elbúcsúzik a Magyar Háztól, ez volt az utolsó rendezvény, amelynek a vacsoráját õ fõzte. A magyar közösség nevében köszönjük eddigi szolgálatát és fogjuk hiányolni finom ételeit. A hangulatos zene mellett modern, nagyvonalú újításként a kivetítõn Nagy József és Huszár János székelyföldi tájfotói jelentek meg, és repítették a képzeletet a “hargitai fenyves aljára”, Torockóra és Korondra, Sepsiszentgyörgyre és a szép marosvásárhelyi Kultúrpalotába. Az egymást váltó képeket nézve, a hangos zene ellenében, zsongott a lélekben Kányádi Sándor gyönyörû verse, az Elõhang: vannak vidékek legbelül/ szavak sarjadnak rétjein/ gyopárként sziklás bércein/ szavak kapaszkodnak szavak/ véremmel rokon a patak/ szívemmel rokon a patak/ szívemben csörgedez csobog/ télen hogy védjem befagyok/ páncélom alatt cincogat/ jeget-pengetõ hangokat/ tavaszok nyarak õszeim/ maradékaim s õseim/ vannak vidékek viselem/ akár a bõrt a testemen/ meggyötörten is gyönyörû/ tájak ahol a keserû/ számban édessé ízesül/ vannak vidékek legbelül. Ugyancsak a kivetítõn olvashattuk azok nevét is, akik a bált megrendezték, fáradhatatlanul, idõt és erõt nem kímélve biztosították a sikerét. Mert a rendezvény siker volt a javából! A fiatalok egyhangúlag jelezték: a hajnalig tartó táncmulatság felülmúlta minden várakozásukat, évek óta nem mulattak ilyen jól!

A szinte fizikai kényelmetlenséget okozó zsúfoltság láttán akaratlanul visszaidézõdött a kezdet, az alakulás délutánja, amikor a Magyar Kultúrközpont mai, második emeleti gyûléstermében létrehoztuk az Orbán Balázs Társaságot Molnár Sándor kezdeményezésére. Akkor még a rettegett Kárpátok Géniusza uralmon volt, és mi, újkanadások féltünk, hogy “szervezkedésünk” hírére otthon bajba kerülhetnek szeretteink, de azért letettük a voksunkat a Társaság mellett. Azt reméltük, hogy ezzel az összefogással, az egy-táborba tömörüléssel nemcsak haza szálló üzenetünknek lesz ereje, hanem erõsíteni tudjuk az itteni magyar közösséget is. így lett? Nehéz lenne ezt itt szavakban megválaszolni, de most itt az alkalom bizonyítanunk, mert éppen ebben a pillanatban a magyarságnak, a Magyar Háznak szüksége van arra a tömegre, arra az erõre, ami ezen a bálon megmutatkozott. Mint tudjuk, rosszindulatú, puccs-szerû támadás érte az utóbbi hetekben az észak-amerikai kontinens legnagyobb magyar kultúrközpontját, illetõleg annak vezetõségét. Valami olyasmi, ami Wass Albert versét juttatja eszünkbe: “Zûrzavar van ma a földön,…/ De akik ezt reánk hozták:/ azok számára nincs maradás!/ Gonosz a gonoszság bére,/ ki szemetet vet: gazt arat./… Mert a derék embert Isten õrzi/ s Õ bünteti a bûnösöket!/ Bár Isten malma lassan õröl,/ de felõrli a szemetet.” (Vigasztaló levél magyarok földjére) A nemsokára sorra kerülõ rendkívüli közgyûlésen, az igazság kiderítésekor szükséges, hogy minden, anyanyelvét szeretõ és azt ápoló, nemzeti hovatartozására büszke magyar – akár erdélyi, akár csonkaországi, akár a többi elcsatolt területrõl származó – jelen legyen és kiálljon azok mellett, akik nem akarják elkotyavetyélni az épületet. Csak egy összmagyar összefogással tudjuk bebizonyítani, hogy “a magyar sem alábbvaló, mint más”, hogy mi is képesek vagyunk kultúránk, kultúrközpontunk megvédésére, akárcsak a többi nemzetiség ebben a soknemzetiségû országban. A sajnálatos helyzetre az est folyamán Szabó Katalin, a Magyar Ház alelnöke is felhívta a figyelmet, akárcsak Elekes Dénes elnök.

Magyar széthúzás? Turáni átok? Ismerte azt, bõrén tapasztalta a legnagyobb magyar Széchenyi István és a legnagyobb székely, akinek a nevét a Társaság zászlajára tûzte, Orbán Balázs is. De semmiféle támadás, elakasztás, botlasztás nem tudta elvenni egyikük kedvét sem a munkától, a nemzetért, a népért vállalt harcukat halálukig nem adták fel. Mutassuk meg, hogy méltók vagyunk a nagy elõdök nevéhez és fogjunk össze! Minden egyes család, minden egyes személy szavazatán múlik, hogy a Magyar Ház története pozítiv irányba forduljon. Mindannyiunk Magyar Háza várja az új tagokat!

Ki is volt Orbán Balázs?

1829-ben Lengyelfalván született székely író, néprajzi gyûjtõ, történész, az Magyar Tudományos Akadémia levelezõ tagja és politikus. A székelyudvarhelyi református kollégiumban végzett tanulmányai megszakadtak, mert családja 1847-ben örökösödési ügyben Törökországba utazott. 1849-ben szabadcsapatot szervezett, amellyel a szabadságharcosok oldalára akart állni, de mire Magyarországra érkezett, megtörtént a világosi fegyverletétel. Ezután közelkeleti utazásra indult, majd csatlakozott a szabadságharc Ny-Európában élõ emigránsaihoz. Baráti viszonyba vagy jó ismeretségbe került Kossuthtal és körével, Victor Hugóval, Mazzinivel és Louis Blanc-kal. 1859-ben hazatért és a közigazgatásban helyezkedett el. Bejárta a Székelyföldet és ekkor írta meg hatkötetes nagy mûvét. 1868-ban Pestre költözött. 1871-tõl haláláig függetlenségi programmal képviselõ volt. A Magyar Népköltési Gyûjtemény III. kötetében 11 meséje és mondája jelent meg (Székelyföldi gyûjtés. Bp., 1882). Fõ munkája, A Székelyföld leírása az államismereti-statisztikai irodalom hagyományain nevelkedett enciklopédikus mû, erõsen nemzeti telítettségû, a magyar romantika elkésett nagy alkotása. Orbán Balázs helyszíni adatgyûjtéssel, könyvészeti és levéltári kutatásokkal páratlanul gazdag anyagot gyûjtött össze. Nemzedékek nevelõdtek könyvén, amely tevõlegesen hozzájárult a székelyek történeti tudatának erõsödéséhez és máig nélkülözhetetlen, értékes tudományos forrás.

Dancs Rózsa

Dancs Rózsa a Kalejdoszkóp cimű folyóirat főszerkesztője. A Kanadai Magyar Hirlap köszöni beküldött irását!

Ciamarra Júlia 25 évig volt a Montreáli Magyar Iskola igazgatója és negyed évszázadig tartó önfeláldozó munkája után átadta a iskolai vezetését egy újabb generációnak. 2008 október 11-én meglepetés party-t szerveztek Júliának a Magyarok Nagyasszonya Egyházközség Ifjúsági Otthonában, melynek során megköszönték a volt igazgatónő áldozatos közösségi munkáját. A rendezvényen több mint 100-an jelentek meg. A részvevők főleg szülők, régi és mostani diákok, valamint jelenlegi és egykori tanárok voltak.

Török Tünde, a Montreáli Magyar Iskola új igazgatója szólalt fel először és megköszönte Júlia munkáját. Pandur Judit, aki már évek óta tanít a szombati iskolában, megható verset olvasott fel, melyen keresztül elmondta, hogy mennyire fontos szerepet játszott Júlia az iskola életében. Androvich Tamás atya, a Magyarok Nagyasszonya Egyházközség plébánosa is felszólalt és arról beszélt hogy az elmúlt év során (miután Montreálba került) Júlia közreműködésére és segítségére mindig számítani lehetett.

Az tanári kar sokáig gondolkodott azon, hogy mégis mi lenne a legjobb ajándék Júlia számára és úgy döntött, hogy egy egész napos spa kezelésnek örülne leginkább, különösen a hosszú és időnként stresszes igazgatói munka után. A rendezvény során a montreáli iskola magyarországi nyári útja alatt készült fényképeket is vetítettek és magyaros ebédet szólgált fel a tanári kar.

Az idei tanári kar minden tagja jelen volt a rendezvényen, beleértve Tóth Jutka-az iskola titkára-valamint Érsek Éva, Somodi Lenke, Grimm Natali, Domán Borika, Konrád Judit, Borbáth Marika, Á. Szántó Emese, Varga Ágota, Pandur Judit, Szántó Mariann, Szeben Ági,  Vitos Gabriella és-természetesen-Török Tünde.

Mi is köszönetet mondunk Júliának és bizunk benne, hogy a jövőben is a montreáli magyar közösség aktív tagja marad.

Kanadai Magyar Hírlap

Turek Miklós Ottawában

2008 szeptember 25-én került megrendezésre az “Árny az árnyban” című irodalmi est Ottawában, melyben Turek Miklós magyarországi szinművész mutatta be Radnóti Miklós költeményeit, illetve a közismert huszadik századi költő életét bemutató verseket. Az irodalmi estet Andai Ferenc, ottawai magyar történész és irodalmár nyitotta meg, aki Radnóti Miklóssal való közeli barátságáról beszélt és az 1944-es bori fogságról, amikor személyes kapcsolatot ápolt a magyar költővel. Dr. Andai aztán Heidenauba került, ahol 380 fogolyt végeztek ki és összesen 20-an élték túl a lágeri életet. Andai professzor volt az egyike a túlélőknek. 1957-ben került Kanadába ahol 32 évig egyetemi tanárként dolgozott Ontario és Québec tartományokban.

Turek Miklós-aki a budapesti Színház- és Filmmûvészeti Egyetemen diplomázott-zenével és hangeffektusokkal gazdagított előadása hatásosan mutatta be Radnóti fogságát, illetve utolsó pillanatait. Radnóti 1944 májusában hívták be munkaszolgálatra és ezt követően az ukrán fronton harcolt. A magyar haderők visszavonulása után, Radnóti a bori munkatáborba került és néhány hétre rá pedig Heidenauba. A fogság alatt Radnóti folyamatosan verseket irt, melyeket egy füzetbe rögzített. Amikor 1944 augusztusában bezárták a Bor melletti tábort, 3,200 magyar zsidót deportáltak Magyarországon keresztül. Út közben halt meg Radnóti, miután brutálisan megverte egy tiszt és aztán agyonlőtték a Győr környékén fekvő Abda nevet viselő falúban. Csak Radnóti halála után találták meg a verseit tartalmazó füzetet, amikor földimaradványait kiásták a tömegsírból.

A sokszínű, multimédiás előadást kiegészítve Nágel Kornél magyarországi grafikus műveiből láthattunk kiállítást. A fiatal művész 1981-ben Tatán született és 2003-ban diplomázott az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskolán. Grafikai műveit az előadás elött és azt követően volt alkalma a résztvevőknek megtekinteni, melyek további mélységet adtak a Radnóti előadásnak. Az előadás és az azt követő fogadás helyi szervezője Judy Young volt, a Canada Hungary Educational Foundation (CHEF) elnöke és a kanadai fővárosban lévő Dominican College adott otthont a rendezvénynek, Csepregi Gábor közbenjárásának köszönhetően. Az irodalmi előadás után egy kötetlen fogadáshoz Vastagh Pál, a Magyar Köztársaság kanadai nagykövete és felesége Erzsébet is hozzájárult. Turel Miklós és Nágel Kornél ottawai programja valóban egy nagyobb kanadai és amerikai előadás-sorozat része volt, melyet a Trans Art Area nevű alapítvány koordinált.

Kanadai Magyar Hírlap

Gresham-palotát újjáépítő  Gresco Rt. alapítója és elnök-vezérigazgatója. Fejér az 1956-os forradalom leverése után vándorolt ki Kanadába. Sikeres karriert futott be ügyvédként, annyira, hogy 1982-ben megkapta a királynő  tanácsosa címet, amely a legmagasabb ügyvédi minősítés Kanadában. Befektetőként 1990 után lett aktív. Megépítette, kiadta, majd eladta a budapesti Bank Centert, később pedig a Pólus Center ingatlanfejlesztésének vezérigazgatója volt. Tagja volt a máltai lovagrendnek. 1997-ben Demján Sándorral és Andrew Sarlóssal együtt finanszírozta a Kossuth téri Nagy Imre szoborfelállítását. A nevét visel  alapítvány minden évben négy fiatalnak ad kanadai ösztöndíjat.

Globe and Mail / Juhar Levél

Egyedülálló programra kerül sor Québec és Ontario tartományokban a nyár folyamán. Kanadai kerékpáros emléktúrát szervez a budapesti Regnum Marianum plébánia földrajz tanára, Borsai Csaba, középiskolai diákjaival együtt. A túrát 25 fős csoport teljesíti (11-17 éves gyermekek) Kanada nagyvárosain keresztül. Közel ezer kilométert fognak túrázni, végig kerékpárral, hogy példamutató követei legyenek Magyarországnak és a Regnum Marianum plébániának. A gyermekcsoport harmadik alkalommal túrázik Amerikában. 2000-ben az Erie-tó körül élő magyarok közösségeivel találkoztunk, 2005-ben pedig a Kossuth emlékhelyeket kerestük fel az Egyesült Államok keleti partvidékén.

A kanadai program nyilvános előadásai, melyekre mindenkit szeretettel vár a diákcsoport:

1. MONTREAL, QC                                              

2008. július 16-án, du. 3 órakor a Magyar Otthonban (2580 rue Saint-Jacques #102).

2. MONTREAL, QC, 2008. július 16-án, este 730 órakor a Magyarok Nagyasszonya Templomban (90 rue Guizot Ouest)

3. OTTAWA, ON

2008. július 21-én, este 700 órakor a Magyar Házban, 43 Capital Dr.

4. TORONTO, ON 2008. július 31-én, du. 100 órakor  nyilvános főpróba a Magyar Kulturközpontban (840 St. Clair Ave. West)

5. TORONTO, ON

2008. augusztus 3-án, de. 1130 órakor  (a 1030-as szentmisét követően)  a Szent Erzsébet Templom előadójában  432 Sheppard Ave. East

A diákcsoport további közszereplései:

MONTREAL, QC

2008. július 15-én, 1230 órakor megemlékezés az Olimpiai Stadionban, az 1976-os Nyári Olimpiai Játékok magyar érmeseire

TORONTO, ON

2008. július 31-én, este 600 órakor a diákok koszorút helyeznek el a Budapest Parkban.

Az előadásról és Szent Erzsébetről

A betegség, a gyász, a kitaszítottság, a céltalanság akár a saját életünkben, akár a környezetünkben megtapasztalva az emberi lét mindennapjainak súlyos nehézségeit jelentik. Kaphatunk-e segítséget, erőt honnan meríthetünk, hogy legyőzzük a tragédiákat, ha sorsunk szembe állít vele. Árpád-házi Szent Erzsébet élete adhat példát az útkeresőnek, hogy a bánatot és keserűséget testünkben és lelkünkben feldolgozzuk. Ennek egyik pillére a segítő kéz embertársaink felé nyújtva, miképpen azt Erzsébet maga is tette.

Árpád-házi Szent Erzsébet (1207-1231)  született, II. Endre magyar király udvarában. A négy esztendős királylány különlegesen gazdag hozománnyal került a németországi Wartburg várába, ahol már fiatalon a betegek gyógyítására, a szegények megsegítésére és az otthonukat elveszítők gondozására fordította erejét és családja vagyonát. Thüringiai Lajostól születtek gyermekei, akik apjukat a keresztes háborúban korán elveszítették. Ezt követően Erzsébetet fejedelmi rangjától megfosztották, a várból elűzték, gyermekeit elvették. Nincstelenség és magány jutott számára, de legyőzte keserűségét: szenvedését felajánlotta Teremtőjének.

A Regnum Marianum Plébánia gyermek csoportjának szereplői a Szent életútját járják végig, megjelenítve a személyéhez fűződő kedves történeteket, legendát. A kerékpáros diákcsoport előadásai megtekinthetők Montreálban, Ottawában és Torontóban.

Borsai Csaba

Újabb élménnyel gazdagodott a montreáli magyar közösség. Androvich Tamás Atya indítványozására a Montreáli Magyar Iskola meghirdette elsõ álarcos Farsangu Bál-ját, aminek nagy reményekkel néztünk elébe. Az iskolás korú gyermekeken kívül nagy  számban részt vettek a cserkészek és népitáncosok is,  Paulusz Jessika és Ciamarra Nadine szervezõ képességének köszönhetõen. Megint egy alkalom, ahol fiatalok, örökfiatalok, régi és új barátok együtt lehettek. Külön örömünkre szolgált, hogy a közkedvelt és híres MCHawer és Tekknõ együttes  Budapestrõl végre Montreálba is eljutott, így a bálon a zenét éjfélig ÕK szolgáltatták. Fellépõ ruháik jól illettek zenei stílusukhoz : humorral vegyítették a folklórt és a modernet.

A jelentõs számban összegyûlt résztvevõk dícséretére legyen mondva : mindenki elfogadta az álarc-szabályt ( akik álarc nélkül jöttek, azok vehettek a Tünde által készítettekbõl az ajtónál) és sokan résztvettek a jelmezversenyen is.

Szponzoraink lehetõvé tették, hogy értékes nyereményekkel díjazzuk a legeredetibb, a legszínesebb, a legötletesebb, a leghumorosabb jelmezeket. Köszönet a Fairmont Meat Marketnek (szalámi), az Elite Suede Products-nak (szõrme sapka és sál) és a Chateau Euro cukrászdának (torta). A gyõzteseket az öttagú zsûri választotta ki : Fekete Sofie, Ferkó János, Madarász Vicky, Palkó Alíz és Várady Gyula. A ötletes jelmezek között láthattunk fáraót, hastáncoslányt (Djamillát külön felkérte az együttes, hogy a színpadon mutassa be bájos tánctudását), jelen volt Anonymus, Elvis, Zorro, Ludas Matyi, egy római katona, Hawaii lányok, Tell Vilmos, Beatrix királynõ, Robin Hood, Szent István király és persze a tüneményes Piroska. A színes forgatagban néhány meglepetés is ért: Júlia mint az amerikai Szabadság szobor jelent meg, és nagyon élveztük, hogy Tamás Atya új oldalról mutatkozott be érdekes jelmezével.

A bárban sürgõ-forgó lányok ügyessége és szépsége egész este elragadtatta a vendégeket. Külön köszönjük Erzsi néninek az önfeláldozó munkáját a konyhában és a Magyar Iskola tanítóinak a helytállását a  büfében.

Feltétlenül meg kell említeni a remek akusztikát, ami csak annak volt köszönhetõ, hogy a nagy számú önkéntes csapat éjt-nappallá téve idõben befejezte a plafon renoválási munkálatait annak érdekében, hogy a fiatalság (az iskolások, a cserkészek, a népitáncosok és barátaik) résztvehessen ezen a hangulatos  farsangi mulatságon.

A hajnali két óráig tartó bál csak jó emlékeket hagyott, és arra ad reményt, hogy az álarcosbál  évente visszatérõ hagyománnyá válik.

Konrád Judit

További képek a farsangi bálról a magyar katolikus plébánia oldalán.

Őszinte együttérzéssel közöljük olvasóinkkal, hogy nagy veszteség érte Victoria, s egyben Kanada magyarságát január 7-én, amikor Wojatsek Károly hosszú gyengélkedés után elhunyt. Az ünnepek előtti napokban még számítógépe fölött találtam a Mount St. Mary kórházban, a világháló hat nyelvű világsajtóján keresztül igyekezett lépést tartani az élet folyásával. Temetése a Victoriai Egyetem kápolnájában volt. A szentmisén nagyszámú közönség, magyar, angol és más anyanyelvűek adóztak a gyászoló családdal egyetemben az elhunytnak. Dr. Ötvös Imre, a Victoriai Magyar Társaskör elnöke mondott búcsúbeszédet mindnyájunk nevében.

Wojatsek Károly emeritusz egyetemi tanár, hungarológus és közéleti személyiség nagy népszerűségnek örvendett közvetlen környezetében és másutt. Négy évtizedes pályafutása egybeesett a kanadai hungarológiai kutatások reneszánsz korával. Egyike volt azon nevelőknek Kanadában, akik hivatásuk mellett szereztek elismerést a magyar irodalmi, szociológiai, történelmi, nevelésügyi és hungarológiai tudományoknak. Magyar, angol és francia nyelvű tanulmányai és könyvei a Rákóczi szabadságharc irodalmáról, Madách Imréről, Arany Jánosról, s általában a klasszikus magyar irodalom hatásáról a szomszédos népek irodalmára egyenrangot élveztek (és élveznek ma is) olyan kutatók munkáival, mint Kósa János (Land of Choice: The Hungarians of Canada); Kovács Márton (Esterházy and Early Hungarian Migration to Canada); Dreisziger Nándor (Struggle and Hope: The Hungarian Experience in Canada); Bisztray György (Hungarian-Canadian Literature).

A multikulturális – magyar, német, szlovák – légköréről ismert felvidéki Udvardon született 1916-ban. Tanulmányait a Pozsonyi és a Debreceni Egyetemeken végezte történelem és nyelvtudományi szakon. 1948-ban hagyta el az országot. Svájcban a Fribourgi Egyetem hallgatója lett. 1951-ben Kanadába vándorolt, s a Montreáli Egyetemen folytatta tanulmányait. 1956-ban doktori diplomát szerzett Ph.D. fokozaton. Magyar és cseh irodalmat tanított az amerikai Coloradoi Egyetemen. 1966-ban kinevezték Kanadában a Lennoxvillei Egyetem történelem szakos tanárává, ahol 1986-ban történt nyugalomba vonulásáig tanított.

Nevelői és tudományos munkásságát elismeréssel fogadta a befogadó ország. 1982-ben a Canadian International Academy of the Hunanities and Social Sciences díszdoktori kitüntetéssel jutalmazta. Utána kinevezték a Conseil pluriculturel des ethnies du Québec dísztagjául. Mint történész, több ösztöndíjat nyert, köztük az American Fulbright-Hayes Fellowship és a neves Canada Council stipendiumot. Számos tudományos társaság tagjául választotta, s nemzetközi lexikonok szócikkekben foglalkoztak munkásságával, köztük a Dictionary of American Scholars, Dictionary of International Biography, valamint a Hungarian Who’s Who in America és e sorok írója Canadian Studies on Hungarians című bibliográfiája. A Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság 1977-ben rendezett konferenciáján tartott előadást.

Kultúrtörténeti tanulmányai kiterjedtek a középeurópai övezetre, s különösen az ott élő népek történetére. A magyarság számára egyik legjelentősebb munkája From Trianon to the First Vienna Arbitral Award (1980) című könyve, melyben a tárgyalt kor történetét, valamint diplomáciai, politikai döntéseit ismerteti új forrásmunkák, külföldi levéltárakban őrzött dokumentumok felhasználásával, Nagy hangsúlyt fektetett az utódállamokban élő magyarok, németek, ruszinok kiszolgáltatottságaira. E könyv példányai ott vannak a világ sorsát intéző államférfiak asztalán, s megtalálhatók az egyetemi és tudományos könyvtárakban is. Másik maradandó munkája a négy kiadást megért Hungarian Textbook and Grammar. Én magam is ezt használtam Albertában, főiskolai magyar nyelvtanításom éveiben.

Nyugalomba vonulása után Victoriába költözött feleségével, Mariettával, aki középiskolában francia nyelvet tanított. Dr. Wojatsek új környezetében is hamarosan bekapcsolódott a közösségi életbe. A Bishop’s Egyetem kiadásában megjelent ,,Alumni Newsletter” elismeréssel szól tisztelt emeritus tanáráról. A cikk írója, Janice Parsons elmondja róla, hogy hajdani növendékei és kollégái alapos felkészültsége mellett humánusságát, segítőkészségét, buzdító természetét is nagyra értékelik.
Victoria magyarságát is sokban gazdagította megtermékenyítő jelenlétével. Önzetlen támogatása főleg azok számára volt jelentős, akik közelebb álltunk hozzá. Nagy elfoglaltságai mellett – hathatós szerepet játszott nemzetközi körökben a Benes-dekrétumok hatálytalanításában – időt szakított számunkra, fiatalabb kollégái támogatására. Tudásával, élettapasztalataival segített bennünket ismeretvilágunk formálásában.

Magyarságtudományi eredményei elismeréséül a Szent László Lovag Rend tagjává avatta (1998). A Magyar Vitézi Rend pedig tiszteletbeli (2000) és a Magyar Tudományos Akadémia külhoni köztestületi tagjául választotta (2002).

Nyugodj békében, Károly bátyánk. Kollégáid, barátaid és honfitársaid nevében búcsúzunk Tőled. Emléked és munkásságodat hűen megőrizzük.

2007 december 8-án, a hatodik alkalommal, sikeresen megrendezték az immár hagyománnyá vált Lengyel-Magyar Baráti Estet. A Montreáli Magyar Bizottság és a Kanadai-Lengyel Kongresszus közösen vállalta fel a szervezést, de idén a Magyarok Nagyasszonya Egyházközség adott otthont a rendezvénynek. A québeci bevándorlási és kultúrális közösségek minisztériumát Svetlana Litvin képviselte. A magyar közösséget pedig Csukly Andor, a Montreáli Magyar Bizottság elnöke, Madarász Viktória, a bizottság főszervezője, Roy Marika, a Magyarok Nagyasszonya Egyházközség világi elnöke és Rev. György Attila, a montreáli Első Magyar Református Egyház reprezentálta. A lengyel oldalról jelen volt Wlodzimierz Zdunowski konzul, Andrzej Okoniewski, a kanadai-lengyel kongresszus elnöke, Edward Sliz, a kongresszus alelnöke és Dariusz Szurko atya.

Az est pezsgős fogadással kezdődött, melyen részt vettek a bizottság, illetve a lengyel kongresszus vezetői. A program nagy része négy nyelven (angol, francia, magyar és lengyel) lett bemutatva Marie-Christine Palczak és Ádám Christopher műsorvezetők által. A magyar közösség nemrég alakult kórusa nyitotta meg a program kultúrális részét közkedvelt karácsonyi számokkal. Ezt követően Dariusz atya és Rev. György Attila mondták el az asztali áldást. A vacsora alkalmat adott arra, hogy magyar ételeket kináljunk lengyel vendégeinknek, mint például disznótórost, hortóbágyi palacsintát és rumos-diós tortát.

Az est folyamán fellépett a Bokréta Népitánc-csoport, a lengyel Tatry csoport, a Molnár trió és a lengyel kórus. Az 1973-ban alakult Tatry különösen felpezsdítette a hangulatot színes ruháikkal és a Polka energikus előadásával.

Magyar Krónika

Még párat alszunk  és itt van az év legszebb ünnepe: Karácsony. Egyelőre ajándéklistánk összeállításával vagyunk még elfoglalva, de már arra is gondolnunk kell, mit süssünk, főzzünk erre az alkalomra. Ehhez nagy segítséget ad nekünk a montreáli Foyer Hongrois (Magyar Otthon) kibővített „kis üzlete”, ahol minden szükséges európai, ill. magyar izlésnek megfelelő kelléket
megtalálunk.

Most csak néhányat említek meg, izelítőül
-Tésztafélék: házi készítésű metélt, kockatészta, csigatészta, tarhonya.
-Levesek, savanyúságok, fűszerek
-Húsnemű: sonka. debreceni, virstli, füstölt kolbász, Pick szalámi, sütni való
hurka-kolbász, füstölt oldalas, felvágottak, szalonna.
-Sütemények: almás- túrós- meggyespite, csöröge fánk, tortaszeletek,
gesztenyepüré, beigli, kuglóf, pogácsa,  sós és édes aprósütemény.
-friss zöldség, gyümölcs és minden más, mi szem-szájnak ingere.

A mélyhűtőt is ajánlatos megnézni, ha pl. húsos táskát (pirogi), szilvásgombócot vagy réteslapot keresünk.

Magyar SZALONCUKOR – igen friss és finom.  Kapható: zselés, marcipános, karamellás, kókuszos, gesztenyés vagy vegyes is. Nézzük meg  az európai import csokoládés polcokat, befőtteket, málnaszörpöt.

Minden csütörtökön friss szállítmány érkezik. Az üzlet hétközben reggel 9-től délután 5-ig, szombaton reggel 9-től déli 1-ig van nyitva.  Megközelítése a Lionel Groulx-i oldalon a legkönnyebb.  Rendelést telefonon is elfogadnak: 514-933-8609.

FONTOS TUDNI azt is, hogy KÜLÖNLEGES alkalmakra több-személyes  felvágottas- gyümölcsös- sajtos tálat, alkalmi kosarakat is lehet rendelni. Izléses és mutatós összeállítása biztos siker lesz! Készítőjének 20 éves élelmiszer-ellátó (catering) gyakorlata van.

A Foyer Hongrois lakói megbecsülik a jól felszerelt és vezetett „kis üzletet”
különösen, ha odakint zuhog az eső, leesik a nagy hó, lefagy az út, süvít a jeges
szél és nekik nem kell az elemekkel küszködniük, még ha 1-2 centtel esetleg valami többe is kerül.  Egészségük és biztonságuk ezt megéri.

 Magyar Krónika (nyomtatott változat)

Fennállásának 60 éves évfordulóját ünnepelte a Torontóban nyomtatott Magyar Élet című hetilap. A december 1-én megtartott ünnepi vacsora díszvendége Semjén Zsolt volt, a magyarországi Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) elnöke. A rendezvényre a Szt. Erzsébet Egyházközség dísztermében került sor, ahol a “Strings Attached” zenekar gondoskodott a zenéről.

A Magyar Élet hetilapot 1947-ben alapította Vörösváry István Buenos Aires-ben, de ekkor még Magyar Út-ként volt elnevezve az újság. A magyar katolikus egyház aktív szerepet játszott a lap létrehozásában, főleg Luttor Ferenc lelkipásztor személyén keresztül. 1957-ben Vörösváry és a lap akkori szerkesztője, Kerecsendi Kiss Márton, Torontóba költöztek és magukkal hozták az újságot is. Ekkor vette fel a lap a jelenlegi nevét és ezentúl a Patria nyomdában állították össze az újságot.

A hatvanas években egy új szerkesztői gárda vette át a Magyar Életet és 1972-től László András lett a Patria kiadó elnöke. A kilencvenes évek újabb változásokat hoztak. Egy rövid ideig Fenyvesi Gabriella, az egykori magyarországi Táncdalfesztivál prominens énekesnője vállalja a főszerkesztői posztot. De 1992-ben már Somorjai Ágnes lesz a Magyar Élet kiadója és férje, Bessenyei László pedig a lap főszkerkesztője. 2005-ben húnyt el a főszerkesztő, melynek következtében Somorjai Ágnes átvette a lap szerkesztését.

Mai formájában a Magyar Élet egy többnyire konzervatív, jobbközép beállítottságú lap, melyben leginkább a magyarországi politikai helyzetet elemző cikkeket közölnek. Ezen kivül megjelennek írások a kanadai magyarság rendezvényeiről is és az utóbbi években a lapban van egy angol nyelvű melléklet, “Hungarian Life” címen.

A Magyar Élet jelenlegi munkátársai között megtalálhatjuk Bisztray György és Dreisziger Nándor professzorokat és Simándi Ágnes költőt. “Mi nyiltan keresztény értékeket képviselünk, erre is szükség van. Ez volt az újság elindításakor is az elképzelés, joggal őriztük meg”–mondta a lap főszerkesztője.

A Magyar Életen kivül van még három nyomtatott formában megjelenő magyar nyelvű hetilap Kanadában. A Kanadai Magyarság című újság Torontóban jelenik meg minden szombaton, míg a Menora Egyenlőség szintén kapható. Az ingyenesen terjesztett Magyar Krónika kéthetilapot Montreálban nyomtatják és minden második pénteken található meg a magyar templomokban, a Magyar Otthonban és a helyi magyar üzletekben.

Kanadai Magyar Hírlap

Öt éves a Torontóban készített Magyar Képek című heti kanadai magyar televíziós műsor. A program producere Kosaras Vilmos, akit legtöbben egyszerűen Pufiként ismernek. Kosaras Vilmos ismert arc a kanadai magyar médiában. Az évek folyamán nem csak televízió műsort készített, de egy heti rádió műsora is volt és egyben a Menora című lap főszerkesztője.

A Magyar Képek 2007 szeptember 22-ei adásában részletes interjú készült Pufival, aki többek között beszélt a televíziós műsor elkészítésének nehézségeiről. A forgatás és a program összeállítása jelentős anyagi áldozattal jár. A program által használt technikai felszerelés beszerzése több mint 40 ezer dollárba került és anyagi támogatást csak néhány adakozó személytől kap a műsor. Ezen kivül az interjúban Pufi elmondta, hogy a Magyar Televíziótól (MTV) egyáltalán nem kapnak segítséget. Programokat és felvételeket nem küldenek Magyarországról a kanadai tévé adásnak. Pedig mielőtt Pufi 1974-ben kikerült Kanadába, nyolc éven át az MTV-nél dolgozott. A Duna Televíziótól időnként láthatunk anyagot a torontói műsorban, de ezekért is fizetni kellett. Magyar állami szervek és minisztériumok sem tudtak segíteni az évek folyamán, pedig mint ahogy Pufi elmondta: bőven lett volna rá lehetőség. Magyarország turisztikai látnivalóit (mint például a gyógyfűrdőket) lehetett volna hírdetni a műsorban, de ilyen fizetett reklámokat soha sem kapott a televízió.

“A műsorban nagyon sok fáradtság, lelkesedés és munka van. Reméljük, hogy a nézőink ugyan úgy örülnek velünk ennek az öt éves évfordulónak megünneplésének kapcsán mint mi magunk”–mondta Pufi.

A televízió producere minden évben Magyarországra utazik, ahol kihasználja a forgatási lehetőségeket. Legtöbbször interjúkat készít magyarországi színészekkel és politikusokkal. “Ha otthon azt mondom, hogy a kanadai magyar televíziótól jöttem, akkor minden ajtó kinyíllik előttem. Voltam Dávid Ibolyánál, Lendvai Ildikónál és Németh Zsoltnál. Megpróbálok minden párthoz elmenni. (…) Sajnos van itt egy katasztrófális nézet, a ‘határontúli magyarok’ körül. Nevezetesen az, hogy minden kérdés lezárult. De mi nem vagyunk határontúli magyarok. Mi kivül estünk egy határon és soha senki nem foglalkozott velünk”–fogalmazott Pufi.

A nehézségek mellett vannak azért pozitív, lelkesítő pillanatok is. “Nagyon örülök, hogy ha sikerül egy-egy community rendezvényeiről úgy beszámolni, hogy meg van annak a maga ritmusa”–mondta Pufi.

A Magyar Képek című műsor minden szombaton, 12.30-kor látható az OMNI 1 multikulturális csatornán. Vancouverben pedig vasárnap d.e. 10.30-kor játszák le a félórás műsort, a ‘Channel M’ állomáson. A tévé honlapján is megtekinthető egy-egy adás.

Kanadai Magyar Hírlap

Várjuk hozzászólásait! Kattintson a cikk alján található “comments” linkre, irja meg bejegyzését és nyomja meg a “submit comment” gombot.

           2007 szeptember 16-án búcsúzott a montreáli Magyarok Nagyasszonya Egyházközség Deák Ferenc S.J. plébánostól, aki 1975 óta végez lelkipásztori szolgálatot Montreálban. Egyben hivatalosan átvette az egyházközség vezetését Androvich Tamás atya. Tamás atya beiktatására és Deák atya búcsúztatására több mint 500-an voltak jelen az ünnepélyes szentmisén és az azt követő fogadáson. A szentmisén beszélt Mgr. Michel Parent, a montreáli nemzetiségi egyházak püspöki helynöke, aki említette, hogy ő személyesen is ismerte a franciául anyanyelvi szinten beszélő Deák atyát és hogy mennyire fog hiányozni neki. Ugyanakkor örömmel fogadta Tamás atya kinevezését és említést tett arról is, hogy az új, fiatal plébános már Kanadában (Winnipegben) született. Mgr. Parent reményét fejtette ki, hogy Tamás atya is több mint harminc évig fog szolgálni Montreálban, követve elődje példáját.

A misén szintén jelen volt Jaschko Balázs jezsuita atya Torontóból és Lóczy Tamás, az ottawai László László atya küldöttje. Kiss Barnabás, az észak-amerikai magyar katolikusok püspöki megbizottja is jelen volt. Jaschkó atya a mise utáni fogadáson arról beszélt, hogy mennyire sajnálja a magyarországi Jezsuita Rend, hogy Deák atya távozásával megszűnik montreáli tevékenységük. De mondta: a rendszerváltás előtti hosszú évtizedek miatt, egyszerűen nincsen elég pap, hogy újat küldjenek a montreáli magyarokhoz. A fogadáson Roy Marika, az egyházközség világi elnöke is felszólalt és Deák atyának mondott köszönetet a hosszú évek folyamán végzett tevékenységért.

Egy nyitott és befogadó közösség

Deák atya vezetése alatt valóban sokat fejlődött az egyházközség. A rendkivül dinamikus plébánosnak köszönhetően felépült a templom melletti Ifjúsági Otthon és egyre több fiatal vett részt a Montreáli Magyar Iskolában, a Cserkészetben és a népitáncban. Deák atya mindig nagy hangsúlyt fektetett az ifjúságra és azok is otthon érezték magukat az egyházközség gazdag kulturális programjain és az Ifjúsági Otthon kereteiben működő szervezetekben, akiknek kevés tapasztalataik voltak az egyházzal és a vallással. Deák atya alatt igazi ekumenikus szellemben működött a montreáli egyházközség, mely nyitott és befogadó volt mindenki számára. Ebben a tekintetben követendő példaként szolgálhat a Magyarok Nagyasszonya Egyházközség más kanadai és magyar egyházközségek számára. Deák atya láthatta, hogyan nőtt fel egy egész generáció 32 éves szolgálata alatt. Azok a gyerekek közül akiket még ő keresztelt meg a hetvenes években, illetve a nyolcvanas évek elején már sokan megházasodtak és nekik is születtek gyermekeik. Vannak tanárok a Magyar Iskolában, akik évekkel ezelőtt diákként tanultak ott. Késöbb pedig tanárként tértek vissza. Ez a Cserkész-csapatoknál szintén fennáll.

Deák atyát még az utóbbi években is foglalkoztatta a fiatalok bevonása az egyházközség életébe. Amikor 2002 decemberében megalakult a Hungaro Relacio (HUREL)–Montreáli Magyar Fiatalok Köre, Deák atya mindig helyet biztosított az Ifjúsági Otthonban a szervezet filmvetítéseire, a partykra, gyűléseire és egyéb programjaira. 2004-ben pedig támogatta a Hurel azon kérelmét, hogy integrálódhasson az egyházközség életébe. Egy évre rá a plébánia volt a Hurel által rendezett Magyar Fiatalok Nemzetközi Konferenciájának legnagyobb támogatója.

Talán egy anekdóta jellemzi legjobban Deák atya hozzáállását. 2003-ban és 2004-ben a Hurel rendszeresen szervezett röplabda-meccseket a templomhoz közeli Jarry Parkban. Számos alkalommal Deák atya is megjelent ezeken a vasárnapi délutánokon és az akkor 80 év körüli plébános legalább annyira szívesen vett részt a játékban mint a húsz-harminc éves fiatalok.

Köszönet Deák Atyának

Az egyházközség hívei nyilvánosan is köszönetet mondtak Deák atyának. “Bárhonnan is tekintünk az elmúlt 32 évre, talán sok mindent lehetne mondani Deák atya tevékenységére, de egyet nem, hogy nem volt hű. Deák atya hűséges pap és plébános volt. Szívén viselte az egyházközösség sorsát, és mindig szem előtt tartotta a hívek javát. Sokszor lemondván saját kényelméről és pihenéséről, sajátmagát nem kímélve, az egyházközséget szolgálta. Önzetlenül szolgált, feláldozta önmagát, Krisztust követte Isten legnagyobb dicsőségére és a hívek üdvösségére. Kedves Deák atya! Köszönjük, hogy értünk voltál, értünk szolgáltál, és értünk éltél. Köszönjük, hogy életedet nekünk adtad. Megfizetni és meghálálni munkádat nem tudjuk. Mi csak annyit tudunk kérni, hogy a jó Isten fizesse meg az értünk végzett tevékenységedet.”

Egy új korszak kezdete

Androvich Tamás atya energikusan kezdte el plébánosi tevékenységét. A szentmisén egyre többször hallunk modernebb, gitárral kisért énekeket, melyek vonzók lehetnek a fiatalok számára. Azzal hogy ő már Kanadában született és folyékonyan beszél angolul, szorosabbá fűzheti a második, illetve harmadik generációs kanadai magyarok kapcsolatait az egyházzal. Az, hogy az egyházközségnek végre van egy új internetes honlapja szintén nagyon pozitív fejlemény.

Sok sikert kivánunk Tamás atyának és további jó egészséget Deák atyának!

Kanadai Magyar Hírlap

“The Hungarian Presence in Canada” címen jelent meg egy új honlap a kanadai magyarokról. A kanadai federális állami támogatással létrejött site bemutatja Kanada kulturális sokszínűségét és azt, hogy a magyar bevándorlók hogyan járultak hozzá befogadó országuk művészeti, gazdasági és intellektuális fejlődéséhez. “A színháztól a sporton és a üzletivilágon át, egészen a művészetig, a kanadai magyarok látható befolyást gyakoroltak a kanadai társadalomban. Az internetet és a multimédiát felhasználva, bemutatjuk ezeket a kimagasló embereket azoknak a fiatal kanadaiaknak is, akik talán nem is hallottak még az 1956-os eseményekről”–nyilatkozta Judy Young-Drache, a Canada-Hungary Educational Foundation (CHEF) elnöke.

A honlap kezdményezője a CHEF volt, egy Kanadában bejegyzett jótékonysági alapítvány. A site folyamatosan bővül új anyaggal, de így is többszáz oldalnyi olvasnivalót találhat aki oda látogat. A honlap keretében, egy interaktív projektet fog kezdeményezni a szerkesztőbizottság és az alapítvány 2007 őszén, mely még jobban bevonja a kanadai ifjúságot és felkelti érdeklődését a téma iránt.

Linkek:

A Hungarian Presence in Canada honlap kezdőlapja | A szerkesztőbizottság