Két énekkel kívánunk olvasóinknak boldog és békés karácsonyi ünnepeket. Mindkét felvétel a kanadai fővárosban, Ottawában készült, a belvárosi St. Joseph’s római katolikus egyházközségben. Az első dalt egy nyugdíjas ápolónő, Kathy Crowe, énekli és címe „Holy Is His Name” (Szent a Neve). A dal tulajdonképpen a Magnificat című ima zenésített változata, John Michael Talbot szerzeménye. A második ének pedig a St. Joseph’s templomi kórus virtuális előadása. A Child of the Poor (A szegények gyermeke) című dalt éneklik el — mindenki külön-külön saját otthonában. A videó összeállítását és vágásást a templom fiatal kántora, Liam Kennedy-MacDonald, végezte el — akinek szólója a videó […]

Nyertem egy pályázatot. Rendes mennyiségű pénz, de olyan, mint az okos lány ajándéka: kaptam is, meg nem is.[i] A kiírt feltételek mellett nem tudom használni. Reklámozhatnék belőle, de nincs kinek. Idegenvezető vagyok és reménytelenül pang az üzlet. Szép élmény, nagyszerű munka turistákat vezetni Európa városaiban. Egy pedagógus csoporttal inkább érdekes volt, mint szép. Vannak szakmák; orvosok, politikusok (népvezérek(?)), amelynek képviselői mindig okosak, hisz kapcsolatuk olyan emberekkel van, akik tőlük várják a megváltást (tudást); hisznek bennük, sőt e hit nélkül számukra nem is lennének fontosak, így -reménnyel, hittel telten- igen. Közéjük tartoznak a pedagógusok is. Tudom(!) hisz én is voltam pedagógus. […]

Nagymamám utolsó és legfiatalabb testvére idén ősszel távozott az elők sorából. Nagy Sarolta Pápán élte le életét, akkor is amikor legidősebb nővére, sógora, unokahúga és unokaöccse a távoli Kanadába talált új otthonra az ötvenes és hatvanas években. Sokat áldozva, Sári néni a régi pápai családi házban gondozta az idős szülőket, haláluk után pedig ő járt ki hetenete a temetőbe friss virággal és ő gondozta a sírt. A kilencvenes években amikor hét évig mi is Magyarországon éltünk, gyakran voltam Pápán – különösen a nyári szünetben – és emlékszem ezekre a sétákra és látogatásokra az Alsóvárosi temetőbe — az örökzöldre ami akkor […]

A Színház utcában egy mosókonyhából kialakított helyiségben laktunk. A Színház utca az Ógabona téren vezet át. Úgy kell elképzelni, hogy a Színház utca jobb oldala egy szakaszon az Ógabona tér. Az Ógabona tér, bár járna neki, mégsem kapott házszámot, ellenben -és ebben vigasztalódhatott házszám nélküli terünk- ott volt a város buszmegállója. Akkoriban már több mint harminc éve felszámolták a villamost, helyette lett három autóbuszjárat; az egyes, a kettes és a hármas járat, taxiból is három darab volt, meg egy Skoda személyautó. A kórház főorvosának autója valahogy megúszta a háborút, és a rekvirálásokat. 1956 novemberében a buszpályaudvaron álló autóbuszon ültünk, amikor […]

Hosszú betegség után 2020 szeptember 29-én elhunyt Szemenyei-Kiss Tamás, a Kanadai Magyar Hírlap egykori szerzője. A szomorú hír feleségétől – Erzsébettől – érkezett ma reggel. A budapesti Kerepesi temetőben helyezik örök nyugalomra. Szemenyei-Kiss Tamás 1945. november 1-én született Budapesten. Szülei a Pártiumból települtek Magyarországra. Az előző rendszerben több meghurcoltatás érte Tamást és családját — többek között „osztályidegenként” az egész családját internálták. A nyolcvanas évek második felében szerepet vállalt demokratikus ellenzéki körökben, például a Jurta Színházban, illetve a Magyar Ifjúság c. lap szerkesztőségében. A rendszerváltás előtti években számos szamizdatirodalmi cikket is írt. A többpárti demokrácia kialakítása után, Szemenyei-Kiss Tamás gazdag iratgyűjteményt  nyújtott át […]

Érdekes adatokat találtam az interneten csekély személyemről. Így például: „Georges Gadeau – 1792-ben a párizsi Grève téren nyaktilóval felakasztotta Kozarek Mátyás állami ítéletvégrehajtó, mint kasszafúrót.” Első gondolatom az volt ennek olvastán, hogy némiképp dehonesztáló ez a „mint kasszafúrót”. Tán perelnem kellene jó hírnévhez fűződő jogaim védelmében. De mindjárt ezután eszembe jutott, hogy itt valami félreértés lehet. Tüstént lepötyögtettem hát egy e-mailt a [email protected] címre, és közöltem néhány ténybeli észrevételt. „Elnézést, de nincs itt valami tévedés? Az a párizsi hóhér nem lehetett Kozarek Mátyás, mert Kozarek Ferenc Jóska idejében és Pesten működött. Továbbá a kasszafúrás nem lehetett a kivégzés indoka, hiszen […]

Weigelsberg Leó a Pester Lloyd néhai szerkesztője, a Wurm-udvarban levő Braun-féle kóser vendéglőben ebédelt délután két óra tájt egy börziáner (tőzsdés) barátjával, aki azután ugyancsak a Zugligetbe készült, mint ő maga is. A börziáner friss Pester Lloyd-ot tett ki maga elé az asztalra, hogy majd elolvassa odahaza. Megebédeltek. Ebéd után a börziáner magához intette Braun vendéglőst, és azt mondta neki: — Braun úr! Amit ettem, a libamáj elsőosztályú volt. Mondja, nem adhatna egy egész nyers libamájat, hogy kivigyem a villámba? — Kérem, szolgálhatok vele — felelte a vendéglős. Azzal kiment, és behozott tálban egy egész nyers libamájat. A börziáner fogta […]

Kilencven éves vagy, gratulálok! Mutasd be magadat az olvasóknak! Gábor Andornak Dr. Senki című regénye jut magamról az eszembe, azzal a különbséggel, hogy én nem vagyok doktor, csak senki. Az első világháborút megúsztam, hiszen utána születtem, a másodikat is, mert nagy szerencsém volt. Édesapám egy sokgyermekes falusi zsidó családban született, ő volt a legkisebb, ezért kapta a kettős nevet: Béla Benjámin. Ő volt a családban az egyetlen, aki tanulhatott, jogász lett. Miután jöttek a zsidótörvények négyszer is behívták munkaszolgálatra. Végül Borban kötött ki. Hazudik a mondás, hogy borban az igazság – Borban a gyalázat volt. Tokajban született anyámmal már Budapesten […]

Sándor Ilona Szépen magyarul című, Torontóban kiadott nyelvtankönyve 2020. június 28-án kerül bemutatásra online, a Kanadai Magyarságtudományi Társaság égisze alatt. A szervezők mindenkit szeretettel várnak a bemutatóra. Az alábbiakban az angol nyelvű meghívót olvashatják: The Hungarian Studies Association of Canada (HSAC) is inviting you to a scheduled Zoom meeting. Topic: HSAC Virtual Book Launch: Ilona Sándor’s Szépen magyarul Time: Jun 28, 2020 01:00 PM Eastern Time (US and Canada) Join Zoom Meeting https://lakeheadu.zoom.us/j/96229506685 Meeting ID: 962 2950 6685 Program: HSAC President, Steve Jobbitt’s (Lakehead University) greeting and introduction about the author, Ilona Sándor Ilona Sándor’s presentation about her language book, […]

Kedves Barátom, Szeretném magyarul felhívni figyelmedet az alábbi angol nyelvű meghívóra. A rendezvény egy mindenki számára nyitott, határok nélküli, virtuális könyvbemutató, amelyre Kedden, Június 16-án, budapesti idő szerint este 7 órakkor kerül sor. A könv (András B. Göllner (ed). The Forgotten Revolution: The 1919 Hungarian Republic of Councils. Black Rose Books/University of Chicago Press, 2020) négy hazai, hat külföldi kutató, egyetemi tanár közös munkája. (Alfabetikus sorrendben: Ádám Christopher, néhai Aranyossi Magda, Csoma Lajos, Csunderlik Péter, Göllner B. András, Lavallée Marie-Jossée, Polányi-Levitt Kari, Varela Raquel, Roussopoulos Dimitrios, Zimmermann Susan.) Könyvünk új fényben, a tények birtokában, verifikálható módszerekkel világít rá azokra az […]

Fura dolog az előítélet; azóta, ha valahol cigányozni kezdenek, nekem rögtön az érsebészet jut az eszembe. Ahogy a szám elé kaptam a kezem, mindenem csuromvér lett. A többiek sóbálvánnyá merevedve figyelték a horrorfilm-jelenetet. Imént még az asztalnál ültem az adyligeti határőrlaktanya kiképzőszázadának géptávíró termében, és bámultam kifelé az ablakon; már nem kellett fókáznom, rajparancsnokként a kopaszok szivatása lett volna a dolgom. De nem tudtam fölnőni a nemes feladathoz; az 56-os busz [lehet, hogy a számra rosszul emlékszem – csak semmi történelem] megállóját kémleltem (adekvát szinonima; akkoriban – hidegháború – gyanút keltett, ha valaki például fényképezőgéppel bóklászott egy laktanya körül) elkeseredetten […]

A magyar nép jelentős része még mindig nem érti, hogy a valóban igazságtalan trianoni békeszerződés tragédiája nem abban rejlik, hogy felbomlott a történelmi Magyarország. Hanem abban, hogy a dunai népeknek nem sikerült közös megegyezés és kölcsönös megértés alapján létrehozniuk a független nemzetállamaikat. Nehéz Trianonról őszintén beszélni 2020-ban Magyarországon. A megemlékezéseket beárnyékolja a kormányzat azon törekvése, hogy teljesen leuralja a kollektív emlékezést. Hogy mindent és mindenkit kizárjon belőle, ami és aki nem a saját monológját erősíti. Ez a monológ, bár a retorika szintjén az összefogás pozitív üzenetét hangoztatja, valójában szinte kizárólag és egyoldalúan negatív, áldozati monológ. A nemzetet – értsd: egyre […]

Felbátorítottatok ezzel a sok elismeréssel. Úgyhogy most csak mesélek. Például arról, hogy mindig valami eltérő álláspontom volt. Például kislánykoromban, amikor a kortársaim arról ábrándoztak, mily jó lenne régi korokban élni, hercegkisasszonyként várni a hercegre az obligát fehér lóval. Én meg rámondtam: És ha a jobbágy kilencedik gyereke lennél? Erre kb. százszor akkora az esélyed. Akkor is jó lenne? Mit mondjak? Nem én voltam a legnépszerűbb. Az utazásokkal sem volt másképp: miközben a legtöbben Párizsba, Rómába vágytak, nekem Stockholm volt a vágyott úti cél: a XX. század emblematikus városa. A századelő szegénységéből pár évtized alatt kivirágzó település. Végül eljutottam oda – […]

Az alábbi interjút Németh Péter készítette Kertész Ákossal és eredetileg a Hírklikk nevű magyarországi internetes lapban jelent meg. Kertész Ákos 2012 óta él Kanadában és az interjú jelentős része az itt szerzett tapasztalatairól szól, illetve saját identitásáról. Idén nyáron lesz 88 éves. Korábban a Kanadai Magyar Hírlapban is megjelentek írásai. Jó egészséget kívánunk neki. Az alábbi interjú azért is érdekes számunkra, mert Kertész Ákos elsősorban kanadai élményeit osztja meg, pontosabban azt, hogy milyen nyomot hagyott rajta az elmúlt nyolc év ebben az országban és társadalomban. Mint a lapunkban közzétett valamennyi cikk esetében, itt is hozzászólhatnak olvasóink — amennyiben azok a napokban […]

Alig pár nap múlva lesz a centenáriuma annak a dátumnak, amelyen a Horthy vezette magyarországi kormányzat a versailles-i francia királyi park egyik épületében, a Trianon nevű kiskastélyban aláírta az Antantnak, a Központi hatalmak egyik veszteseként, az Osztrák-magyar Monarchia magyar királyságra vonatkozó ultimátumát. Ezzel most bővebben nem foglalkoznék, kifejtettem itt a véleményemet. Talán annyit tennék hozzá: Horthyéknak nem nagyon volt más választásuk: a győztesek világosan értésére adták: a békedekrétum aláírása a feltétele annak, hogy az 1920 nyarán a Tisza vonalánál álló román csapatokat az Antant által kijelölt – nagyjából a mai magyarországi határoknak megfelelő – demarkációs vonalakra szorítsák vissza. Sokkal érdekesebb, […]