A kanadai Alsóház

Rablókapitalizmusról, kommunizmusról, a vörös veszedelemről és a több mint három hete húzódó postás sztrájkról tárgyalt a kanadai parlament. Az 58 óráig megállás nélkül tartó vita után végre megszavazták a kormány törvénytervezetét, mely véget vett a munkabeszüntetésnek. Charlie Angus, a Timmins-James Bay választókerület új demokrata (NDP) képviselője heves vitába keveredett a konzervatív honatyákkal, amikor beszédeivel és sorozatos kérdéseivel hozzájárult a C-6-os sztrájktörvény szavazásának halasztásához. “Családom nem félt attól, ha vörösnek nevezték őket, akkor sem amikor az utcán rendszeresen lekommunistázták nagyszüleimet”–magyarázta Angus.

Az ellenzéki képviselő “bandavezérnek” nevezte Stephen Harper miniszterelnököt, aki a gazdag, cégelitek érdekeit védi. Brian Jean, a Kelowna körzet konzervatív képviselője azonban úgy látta, hogy az NDP kizárólag a szakszervezeti vezetők érdekeit tartja szemelőtt. “Az NDP nem a munkásokat képviseli, hanem a szakszervezeti eliteket”–mondta Jean, aztán rámutatott arra, hogy ő is szimpatizál a szakszervezeti tagokkal, hiszen óriási arányban vannak az érdekképviseletekhez tartozó dolgozók választókerületében. Angus azonban visszavágott és elmondta, hogy ez azért van, mert a kormány szubvenciókat pumpál a jobboldali kerületekbe és így az ország egyéb területeiről elszívja az munkaerőt. Angus elmondta, hogy e támogatás nélkül összeomlik a québeci textil és az erdészeti ipar és hogy szerinte “ideológiai hadjáratot folytat a konzervatív kormány a szakszervezeti dolgozók ellen. A képviselő elmesélte, hogy nagyszülei éppen az Egyesült Királyságban tomboló ”rablókapitalizmus” miatt emigráltak Kanadába a huszadik század elején és attól tart, hogy ez kizsákmányoló gazdaságpolitika most Kanadába is visszatérhet.  

Mike Sullivan, az NDP York South választókerületi képviselője Harper kormányát kommunistázta le, mivel szerinte a beterjesztett sztrájtörvény teljes egészében antidemokratikus és értelmetlenné teszi a szakszervezetek és a munkáltatók közti tárgyalásokat. Ted Optiz, Etobicoke Centre konzervatív képviselője három perces felszólalása alatt ötször nevezte “elvtársaknak” az ellenzéki honatyákat, akik nem a választópolgárokat, hanem a “szakszervezeti főnökeit” képviselik a kanadai parlamentben.

Nycole Turmel, Gatineau-Aylmer új demokrata képviselője egyenesen szocialistának nevezte magát és elmondta, hogy büszkén vállalja ezt a jelzőt, miközben Libby Davies, az NDP veterán politikusa Kanada egyik legdemokratikusabb intézményének nevezte a szakszervezeti mozgalmat. Dany Morin, Chicoutimi képviselője “szociáldemokratának” nevezte magát a parlamenti vita során, ugyanakkor elmondta, hogy az NDP egy karakteres munkáspárt. Elizabeth May, a parlament egyetlen zöldpárti képviselője szórakoztatónak találta a kommunizmusról, szocializmusról és a kapitalizmusról zajló vitát, de számára a fenntartható gazdaság a legfontosabb és nem a politikai jelzők.

Az 58 órás vita után, szombat este 8-kor, az NDP végre feladta a halasztási harcot és az Alsóház elfogadta azt a sztrájktörvényt, mely a munkáltató által ajánlott béremelésnél rosszabb feltételeket biztosít a postásoknak és több tízezer dolláros pénzbírságot helyez kilátásba mindazok számára akik a jövő héten is folytatják a munkabeszüntetést. A Canadian Union of Postal Workers (CUPW) elmondta, hogy keserűséggel fogadják a törvény hatályba léptetését, de a postások nem veszik ki felháborodásukat a kanadai ügyfelek ellen.

Legkorábban kedden kezdődhet el ismét a levélkézbesítés Kanadában, hiszen még a szenátusnak is jóvá kell hagyni a C-6-os törvényt, ezt követően David Johnston főkormányzó aláírása is szükséges lesz. A szenátus második legnagyobb frakciója a Liberális Párt képviselőiből áll, de a liberálisok jelezték, hogy nem halasztják a törvény elfogadását.

Ontarioban–Kanada legnagyobb tartományában–a konzervatívok csupán egy százalékkal vezetnek (39) a liberálisokkal szemben (38). De a jobbközép kormánypárt aggodalommal figyelheti a Brit Columbiában észlelhető tendenciát, hiszen ott az elmúlt hónapok Tory előnye teljesen eltűnt. Brit Columbiában az ország három föderális pártja szinte egyformán esélyes: a konzervatívok 27, az új demokraták 26 és a liberálisok a nyugati lakosság támogatásának 25 százalékát élvezik.

A keleti, atlanti tartományokban nagyon erős az ellenzéki Liberális Párt, melyre a lakosság 40 százaléka szavazna. Ezzel szemben a konzervatívok 34 százalékon állnak, az új demokratákra pedig 18 százalék szavazna. A jobboldal azonban továbbra is dominál Albertában (53 százalék) és Manitobában (42 százalék).

A felmérés tükrében valószínűtlen egy közeli föderális választás, hiszen abból a két nagy párt vesztesként jönne ki. Csaknem öt éves kormányzás után, Harper miniszterelnök többségi vágya továbbra is csak távoli álom és Michael Ignatieff liberális vezér is csak egy erősen baloldali koalíció létrehozásával tudna kormányt alakítani.

Egyes megfigyelők szerint Johnston várhatóan “népies” főkormányzó lesz, bár ebben talán nem különbözik majd annyira közvetlen elődjétől, aki a “mindennapi emberekkel” való találkozóiról volt ismert. Jean egyik legfontosabb népi–és nem kicsit politikai–gesztusa a nyers fókaszív evése volt. Johnston a kanadai tudományos élet egyik közismert személye. Tizenegy évig volt a waterloo-i University of Western Ontario rektora. A Miramichi hivatal által elkészített–és tegnap bemutatott–új főkormányzói címer is az oktatásra, illetve a felvilágosodásra helyezi a hangsúlyt.  A Miramichi által kiadott címer tetején egy égő gyertya és egy könyv látható.

Az új képviselők növelik a multikulturális városok képviseletét a törvényhozásban, ahol hagyományosan a liberálisok voltak erősek. Például a Liberális Párt ontario-i fellegvárában 18 új választókerület jön létre, többnyire a nagyvárosokban. Ezen kivül Alberta tartományt plusz 5 képviselő reprezentálja, Brit Columbiát pedig 7-et. Bár így is zsúfolt az Alsóház, Steven Fletcher, a demokratikus reformért felelős államtitkára elmondta, hogy maximum 374-en férnek el a teremben.

Az új választókerületi határokat 2011-ben dolgozzák ki és legkorábban a 2012-es választáson lépnének hatályba. Amennyiben 2012 előtt bukik meg a kisebbség kormány, összesen 308 képviselőt választhatunk.

Kanadai Magyar Hírlap

A Bloc Québécois már jelezte: amennyiben a konzervatív kormány nem kötelezi el magát amellett, hogy 2009-ig kivonja a kanadai katonákat Afganisztánból, a kormány ellen szavaz. Stéphane Dion, a Liberális Párt vezetője is a kivonulást követeli, valamint azt, hogy a kormány fogadja el pártjának környezetvédelmi törvény-javaslatait. Jack Layton, az Új Demokrata Párt (NDP) vezetője időpazarlásnak nevezte a parlamenti ülésszak elnapolását és a tervezett trónbeszédet. “A diákok visszamentek iskolába. A munkás családok hazajöttek a vakációról. Miért zárja ki Stephen Harper a képviselőket a parlamentből?”–nyilatkozta Layton. Ugyanakkor a baloldali NDP még nem döntött a konzervatív kormány támogatásáról, vagy esetleges megbuktatásáról.

A Konzervatív Párt összesen 125 képviselővel rendelkezik a 308 választókerületből álló kanadai parlamentben.

Kanadai Magyar Hírlap

Az üzemet a közeljövőben építik fel 21 ezer négyzetlábnyi területen, a főváros keleti részén.  Stephen Harper konzervatív kormányának tervei szerint egy magánvállalat építené fel az ételelkészítő üzemet, melyet megvásárolna a Korona.  Így továbbra is egy királyi középületben készülnének el a parlamentben felszólgált ételek.  Néhány konzervatív képviselő is csak most hallott először a tervről. Pierre Poilievre, a kormánypárt egyik ottawai képviselője láthatóan meglepődött amikor egy újságíró megkérdezte véleményét az új üzemről és a készételekről. “Micsoda? Remélem, hogy nem kerül majd sokba az adófizetőknek–”válaszolt Poilievre.  Libby Davies, az Új Demokrata Párt egyik képviselője  kritikusan fogadta a hírt. “Minek kell máshonnan szállítani az ennivalót, amikor itt helyben meg van az ételkészítéshez szükséges gyakorlat és felszerelés?”–mondta Davies.

A jelenlegi tervek szerint az üzem két éven belül elkészül és akkor váltják fel a fagyasztott, felmelegítendő készételek a jelenlegi parlamenti konyhát.

-Á.C.