A Latin Quarter sörözői arra kérték vendégeit, hogy fáradjanak be a teraszokról, ahogy éjfél körül egyre erőszakosabbá vált az utcán a hangulat. Feketébe öltözött tüntetők betondarabokkal dobálták meg a rohamrendőröket, akik viszont hangbombákkal és könnygázzal próbálták felosztlatni a tüntetés párszáz fős randalírozó keménymagját. A Concordia Egyetem diáktelevízió-riporterére is rátámadtak a randalírozók, felszerelését megrongálták. Éjfél körül a Sherbrooke Streeten és a St. Denis-n is kitört a káosz. Daniel Fortier montreáli rendőr-kapitány elmondta: összesen 20 szenvedtek sérüléseket, köztük 10 rendőr. A La Presse c. napilap egy súlyos fejsérülést szenvedett negyenvalahány éves férfiről közölt fényképet a lap internetes kiadásában. A Le Devoir c. lap szerint a rohamrendőrök által használt gumilövedék találta el a tüntetőt és életveszélyes állapotban szállították kórházba, ahol reggel kilenc órakor sikerült stabilizálni állapotát.

A rendőrség először inkább visszafogottan reagált a Parc Emilie-Gamelin-ból kezdődő illegális tüntetésre. Szombaton például tizenötször figyelmeztették a tüntetőket, hogy demonstrációjuk törvényellenes, mielőtt elkezdték oszlatni a tömeget. Gérald Tremblay, Montreál polgármestere “teljesen elfogadhatatlannak” minősítette a randalírozást. “Ez egészen szánalmas. A rendőrők minden tőlük tehetőt megtesznek. A törvényeket teljes mértékben alkalmaznunk kell”–tette hozzá a polgármester, utalva Jean Charest québeci kormányfő liberális parlamenti többsége által elfogadott 78-as törvényre, mely 2013 július 1-ig korlátozza tartományszerte a gyülekezési jogot.

Pierre Moreau liberális közlekedési miniszter - aki a La Presse-nek adott interjújában észrevehetően felháborodott volt - ”közönséges bűnözőknek” nevezte az erőszakos demonstrációkban résztvevő aktivistákat és “utálatosnak” tartotta azt, hogy egyes randalírozók a helyszínen lévő tűzoltókra is rátámadtak.

A héten lemondott Line Beauchamp, a kormány oktatásügyi minisztere, a montreáli önkormányzat betiltotta a demonstrációkon használt álarcokat és símaszkokat, csütörtökön felfüggesztették a tanévet és pénteken Charest kormánya - a 21 órán át tartó heves parlamenti vita után - 2013 július 1-ig részben felfüggesztette a szabadságjogokat és betiltotta a demonstrációkat a tartomány egyetemein, illetve más intézkedésekkel is korlátozta a gyűlekezési jogot. Egyesek az 1970 októberében uralkodó állapotokhoz hasonlították a mai helyzetet, amikor Pierre Trudeau kanadai liberális miniszterelnök egyik napról a másikra felfüggesztette a szabadságjogokat és a kanadai hadsereg bevonásával törte le a szélsőbaloldali-nacionalista Front de Libération du Québec nevű csoport halálos áldozatokat követelő és emberrablással fémjelzett lázadását.

Québec hallgatói a kormány által kilátásba helyezett tandíj emelése ellen tiltakoznak. 1968 és 2012 között csupán 300 százalékkal emelkedett a tandíj, miközben az inflációs ráta 557 százalákon állt. 1968 és 1994 között évi 540 dollárba került a tandíj a tartomány állami egyetemein, 1994 és 2007 között pedig 1,668 dollárt fizettek évente Québec hallgatói. A mai napig Québecben a legolcsóbb a kanadai egyetemi tandíj, jelenleg egy teljes évre 2,168 dolláron áll. 2016-ra a liberálisok 3,793 dollárra emelnék az egyetemeken fizetett tandíjat és ez a bejelentés váltotta ki a zavargásokat. De azóta a randalírozáshoz csatlakoztak olyanok is, akik nem a tandíj ellen demonstrálnak, hanem a növekvő munkanélküliség, a gazdasági válság, az állami korrupció, a környezetvédelem elhanyagolása és a fiatalabb generációkban tapasztalható reménytelenség miatt tüntetnek.

A radikális baloldal vörös lobogói alatt masirozók komoly fejfájást okoznak Charest-nek, aki legkésőbb 2013 decemberében kénytelen ismét választokhóz fordulni, amikor negyedik kormányzati ciklusért szállhat harcba. A liberálisok és a jobboldali Coalition Avenir Québec által elfogadott 78-as törvény felfüggesztette a tanévet a tartomány 11 egyetemein és 14 főiskoláiban. Ezzel szemben a baloldali-szeparatista Parti Québécois vezetője – Pauline Marois – ellenezte a törvényt és bejelentette,  hogy amennyiben jövőre kormányra kerülnek az eredeti szintre szállítják le a tandíjakat. A liberálisok által elfogadott törvény eredetileg azt is kötelezővé tette, hogy mindazok akik több mint 10 fős demonstrációt terveznek jelentsék be a rendőrségen ezirányú szándékukat és nyújtsanak pontos terveket a tüntetés menetéről. Egy módosító inditvány aztán 50 főre emelte a fent említett létszámot.

A február óta tartó tüntetések folyamatosan randalírozásba és erőszakba torkoltak. Március 20-án 150 diák elfoglalta a beton-kordonokkal eltorlaszolták a montreáli Champlain hídat. Amikor a Sûreté du Québec rendőrei a helyszínre érkeztek, a tüntetők a Brossard nevű külvárosban lévő Terminus Panama buszállomásra menekültek, ahol távolsági buszokkal próbáltak elmenekülni. A Sûreté du Québec összesen száz tüntetőt vett őrizetbe. Két nappal később 200 ezres nagyságrendű tüntetés bénította meg Montreál belvárosát.

Március 27-én a québeci alkohol-, illetve szerencsejáték hivatal épületét ostromolták meg szélsőbaloldali tüntetők, a montreáli rendőrség könnygázzal oszlatta fel a 300 fős tömeget.

Április 15-én a tüntetők vörös festékkel és molotov-koktékokkal rongáltak meg több tucat épületet Montreálban a Marcel-Laurin, Saint-Jacques és Beaubien sugárútakon. Gabriel Nadeau-Dubois, a proteszt mozgalom élén álló CLASSE egyesület szóvívője jelezte, hogy nem ők szervezték a támadásokat és szerinte nem az ő dolga elítélni a történteket.

Április 19-én 400 diák támadták rá a gatineau-i Université du Québec a Outaouais könyvtárára. Vörös festékkel öntötték le az olvasóterem falait és többszáz tücsökbogarat engedtek szabadon az épületben. A rendőrség összesen 151 tüntetőt szállított el a helyszínről. Jean Vaillancourt, az egyetem rektora, lezáratta az intézményt és felfüggesztette a tanítást.

Május 5-én randalírozás tört ki Victoriaville-ben, ahol az éppen kongresszuson lévő liberálisokat próbálták megzavarni. A Sûreté du Québec gumilövedékkel tartotta vissza a tüntetőket. Összesen négyszázan sérültek meg a victoriaville-i utcai zavargásokban.

Május 15-én a Sainte-Thérèse-i Collège Lionel-Groulx-t támadták meg a tüntetők. Símaszkokat viselő tüntetők tantermekbe rontottak ahol arra kényszerítették a tanárokat,  hogy függesszék fel az órát. Amikor megérkezett a rohamrendőrség, egy tucatnyi tanár és adminisztátor a diákok oldalára állt és eltorlaszolta az épület főbejáratát.

Szintén május 15-én 150 tüntető lezárta a montreáli Jacques Cartier hídat,  200 demonstráló pedig a Power Corporation of Canada székházát ostromolta meg.

Május 17-én illegális demonstrációt tartottak Montreál belvárosában, mely 122 letartóztatással járt.

Május 18-án ismét illegális tüntetést szerveznek Montreál központjában, mely hajnal félnégyig tart. Molotov-koktélokat dobnak a rohamrendőrökre, akik pedig könnygázt és gumilövedéket alkalmaznak a tüntetők ellen. A demonstrálók egy Bank of Montréal fiók ablakait betörtét és utcai verekedések törtek ki a Chinatown bejáratánál.

Mivel mától hatályba lépett a 78-as törvény, az illegális tüntetéseket szervező aktivisták 35 ezer dolláros bírságot fizethetnek amennyiben ezt megszegik, a demonstrációkon résztvevő szervezetekre pedig 125 ezer dolláros pönálét szabott ki a Charest-kormány.

Amir Khadir nemzetgyűlési képviselő, a Québec Solidaire nevű radikálisan baloldali-szeparatista párt vezetője polgári engedetlenségre buzdította a tüntetőket. Québec legnagyobb szakszervetete – a Confédération des syndicats nationaux (CSN) – tiltakozásul egy óriási vörös zászlóval borította le montreáli székházát.

A liberális kormány által bejelentett 78-as törvény népszerűnek bizonyult. A La Presse c. napilapban publikált CROP felmérés szerint a lakosság 66 százaléka támogatja a gyülekezési jog korlátozását és 68 százalék támogatja a tandíj emelését. Ugyanakkor a ThreeHundredEight.com választási prognózisa szerint a baloldali-szeparatista Parti Québécois alakíthatná a következő kormányt, amennyiben “ma” lennének québeci választások. A PQ-ra 33, a liberálisokra 32, a jobboldali Coalition Avenir Québec-re 20 és a radikális baloldalra 7,5 százalék szavazna.

Carmen Rioux ügyész szerint a Chantale Pelletier bírónő által kiszabott három éves letöltendő szabadságvesztés túlságosan engedékeny büntetésnek számít és a napokban benyújta fellebbezését. Rioux szerint legalább nyolc évnyi letöltendő járna a pedofil pap esetében.

“Ne felejtsük el, hogy 13 áldozatról beszélünk és voltak olyanok, akiket Lavoie hetente többször is molesztált, ráadásul éveken keresztül”–jelezte Rioux. Frank Tremblay – Lavoie legfiatalabb áldozata – a tárgyalóteremben volt az ítélethirdetés napján. A büntetőper után 750 ezer dolláros polgári (kártérítési) pert indít a pedofil pap ellen. A polgári peranyag szerint 1960 és 1987 között, összesen öt pedofil pap molesztált kiskorúakat a Seminaire St-Alphonse-ban.

“Végre oda kerül Lavoie, ahová való. De hogyan lehet egy napon említeni egy három éves börtönbüntetést ennyi összetört élettel?”–nyilatkozta Tremblay.

A Seminaire St-Alphonse 2001-ben zárta be kapuját.

Jelenleg Jean Charest kormányfő Liberális Pártja áll második helyen 27 százalékos támogatottsággal, miközben a szeparatista Parti Québécois a szavazók 25 százakékát tudhatja magáénak. A szintén szeparatista (és egyben markánsan baloldali) Québec Solidaire-re a lakosság 9 százaléka szavazna, míg a nemzetgyűlésen kívüli Zöldpárt összesen 3 százalékos támogatottsággal gyengélkedik.

Mindenképpen aggodalommal töltheti el a kormányzó liberálisokat az a tény, hogy a lakosság túlnyomó többsége (74 százalék) szerint rossz irányba halad a kormánypárt és hogy kormányváltásra lenne szükség. Ugyanakkor még mindig Charest kormányfő áll első helyen 34 százalékos támogatottsággal, mint a tartomány legkompetensebb politikai vezetője . Őt követi Legault második helyen (31 százalék) és Pauline Marois, a PQ vezetője, 14 százalékos támogatottsággal. A Léger Marketing  számaiból az is kiderül, hogy Marois az, aki mindenképpen visszatartja a PQ-t.

Jean-Marc Léger szerint mindegyik vezetőnek van egy olyan tulajdonsága, mellyel szimpatizál a québeci lakosság: Jean Charest kormányfőt tisztelik, François Legault-t szeretik és Pauline Marois-t  tartják a legőszintébbnek és a legeltökéltebbnek. Ugyanakkor Marois negatívan kezdte az újévet, miután François Rebello, a La Prairie választókerület nemzetgyűlési képviselője kilépett a szeparatista frakcióból és csatlakozott Legault CAQ alakulatához. Marois egy felháborodott nyílt levélben támadta Rebellot. “Szemeimbe nézett és szívére tette a kezét amikor azt vallotta, hogy szuverenista és, hogy csak a PQ képviseli értékeit”–írta Marois sértődötten.

A következő québeci tartományi választásra legkésőbb 2013 decemberében kerülhet sor, mivel az utolsó nemzetgyűlési választást 2008 december 8-án tartották a francia többségű tartományban.

St. André bazilikája, az Oratoire St. Joseph, Montreál egyik legjellegzetesebb épülete és látványossága. Az építkezést 1924-ben kezdték és a bazilikát 1955 március 19-én avatták fel, összesen 2,000 férőhelyes a templom. Az oratoire kupolája a londoni St. Paul’s Cathedral-nál, a párizsi Notre-Dame-nál és a new yorki St. Patrick’s-nél is magasabb. André testvér (született Alfred Bessette, 1845-1937) leginkább a szegények megsegítése miatt vált ismertté Montreálban, bizonyos értelemben a város sokszínű, több nyelvű munkásosztályának lett a de facto szentje. 1904-ben kezdte el montreáli szolgálatát, egy máig, az Oratoire mellett álló kis kápolnából és halálakor több mint egy millióan vonultak el nyitott koporsója mellett. Évente két millióan látogatnak el az Oratoire-be, idén – új év napján – mi is körbejártuk Montreál ikonikus zarándokhelyét.

Íme képriportunk!

Ekkor visszaküldtek a Charles-LeMoyne kórházba, mivel ez közelebb van brossard-i lakásomhoz és a rémálom elkezdődött. Én megértek sok mindent, de a túlzást nem tudom elfogadni, és ez az ami itt van. Nem engedtek az ágyból leszálni, W.C.-t is bent kellett csinálnom. A legkevesebb privacy sem volt. Valami iszonyú az egész. Én még ilyen megalázó helyzetben nem voltam.

Az első nap még rendesebbek voltak, de utána nem engedtek felöltözni és abban a hálóingben kellett maradnom, amiben a Royal Victoria kórházból hozott át a mentő. Arra kértém őket, hogy nézzék meg miért vagyok már három napja liquid diétán, de ezt a kérésemet sem vették komolyan.

Négy napig tartottak karanténben. Nem adták a gyógyszereimet, amiket felírt az orvos, miközben nem igaz, hogy ezt nem lehetett volna odaadni. Amikor pedig nagyon fáztam, nem engedték, hogy a pongyolámat felvegyem.

Másnap colonoscopie-ra kellett mennem, de az előző este csak kilenc óra után adták oda nekem azt a több mint két liter folyadékot, amit még kora reggelre kellett meginni. De eközben egy pohár vizet sem kaptam, hogy a fogamat megmossam és négy napon keresztül nem tudtam megmosakodni.

Botrány a köbön amikor öt biztonsági őr altatókkal tömte tele a mellettem lévő ágyon fekvő ideges francia öregasszonyt, azért mert panaszkodott.

A kórházban nem engedtek telefonálni és nem is hívhatott fel senki. Kértem, hogy unókámat hívják fel, de nem csinálták. Teljesen elzártak mindenkitől. Nem tudtam, hogy átélem-e a colonoscopie-t, mivel az altatókra rosszul reagálok.

Amikor a colonoscopie után felébresztettek vérnyomást mérni, kértem orange juice-t mert különben hányok. Nem adtak, de nem azért mert nem lenne szabad. Ezt most kizárólag gonoszságból csinálták, pedig a kínzás azért felesleges. Még jeget sem adtak, amikor kértem. Ha meg is lehet érteni, hogy ebédet miért nem adtak, miután visszajöttem a colonoszcopie-ről, adhattak volna legalább juice-t. Úgy látszik kedvüket lelik egy fajta szadizmusban.

Azt hiszem, mindezt direkt csinálják az öregekkel. Az biztos, hogy ezek után nem megyek a Charles-LeMoyne emergency közelébe.

E.W. (Brossard, Québec) 

Francois Legault

Túl sok az angol felirat Montreál utcáin és itt az ideje, hogy a québeci nyelvrendőrség (másnéven az Office Québécois de la Langue Française) erőteljesebben lépjen fel az angolul működő és hírdető üzletek és cégek ellen. François Legault, a Coalition pour l’avenir du Québec nevű alakulat elnöke szerint a québeci üzleti világ nyelve a francia. “Minden québeci felelőssége, hogy az üzleti tranzakciók nyelve a francia maradjon”–mondta Legault, a szeparista Parti Québécois egykori minisztere, akinek szervezete a következő hónapok során alakul át párttá. A nyelvrendőrségre való hivatkozással és az angol cégek elleni fellépéssel Legault minden bizonnyal a francia többségű választpolgárokat kivánja megszólítani és a Parti Québécois-tól, a legnagyobb ellenzéki párrtól, próbálja el szívni a puha nacionalista, de nem szeparatista szavazókat.

A legutóbbi felmérések szerint Legault jobboldali koaliciója a legnépszerűbb párt Québecben, jó eséllyel indulhat a legkésőbb 2013-ban esedékes tartományi választáson. A Léger Marketing augusztusi felmérése szerint, a québeci lakosság 31 százaléka szavazna Legault pártjára. Ehhez képest a kormányzó liberális pártra 27 százalék voksolna, a PQ-ra pedig csupán 16 százalék.

A nyelvtörvények betartása, esetleges szigorítása mellett, Legault a bevándorlók számát is csökkentené, mivel szerinte többnyire az angol közösségeket érősítik Montreálban, nem pedig a francia lakosságot. Legault tervei szerint 45 ezerre csökkentené az évente érkező bevándorlók számát. 2010-ben összesen 54 ezer bevándorló telepedett le a francia többségű tartományba.

A Kanadai Statisztikai Hivatal adatai azonban azt mutatják, hogy egyre több nem francia anyanyelvű bevándorló beszél valamelyest franciául amikor a tartományba érkezik. A Statistics Canada szerint a franciául beszélő bevándorlók aránya a 65 százalékot is meghaladja, miközben 2006-ban 57 százalékon állt ez az arány.

A Léger felmérés szerint ismét mélyponton a szeparatizmust támogatók száma. A québeci lakosság 56 százaléka nemmel szavazna ha “ma” kerülne sor a leszakadásról szóló referendumra.

Pauline Marois, a Parti Québécois vezetője

A Parti Querelleur-nek (a “vitatkozók pártjának”) becézet ellenzéki mozgalomban a Bloc Québécois teljes összeomlása a kanadai szövetségi választáson, valamint Marois azon döntése, miszerint nem konzultálja  pártja képviselőit egy Québec városban épülő vitatott stadionnal kapcsolatban együttesen kiverte a biztosítékot. Attól tartott a keménymag, hogy a Bloc Québécois rendkivül látványos veressége után Marois mérsékli a PQ szeparatista retorikáját, abban a reményben, hogy így a “puha” nacionalisták is az ellenzéki pártra szavaznak, ezzel véget vetve a liberális párt 2003 óta tartó kormányzásának.

A keménymag (melynek de facto vezetője a 81 éves Jacques Parizeau, Québec egykori kormányfője) kivétel nélkül minden pártvezért a lemondásra kényszerített, amint úgy tűnt, hogy nem támogatja teljes szívvel a leszakadási referendum mielőbbi megtartását. még René Lévesque-et, a párt alapítóját, a szeparatista mozgalom atyját is elzavarták, amikor 1985-ben nyítni kivánt a puha nacionalisták felé.

A legújabb La Presse-CROP felmérés szerint egy hónap alatt öt ponttal zuhant a PQ támogatottsága, miközben Jean Charest kormányfő liberális pártja 12 pontos növekedést könyvelhet el. A liberálisokra 35, a baloldali PQ-ra 29 és a jobboldali Action Démocratique du Québec-re a lakosság 17 százaléka szavazna. Évek óta először úgy tűnik, hogy a liberálisoknak esélyük van a legkésőbb 2013 decemberében megrendezésre kerülő választás megnyerésére. Ez lenne a québeci liberális párt negyedik kormányzati ciklusa 2003-as győzelmük óta.

De Charest és Marois számára egyaránt komoly problémák bukkanhatnak fel a horizonton, amennyiben új, jöbbközép pártot alapít François Legault, a PQ egykori minisztere. Legault Koalíció Québec Jövőjéért nevű szervezet még nem alakult párttá, de a CROP szerint a lakosság 40 százaléka szavazna az új alakulatra, amennyiben ez végül megtörténik. Ez szabályosan bedöntené a PQ-t, mely csupán 17 százalékos támogatottságot érne el. A liberálisok pedig 26 százalékra számíthatnának és ezzel második helyre esnének vissza. Ammenyiben szövetség köt az ADQ Legault új pártjával, megállíthatatlanná válhat az új jobboldali, puha nacionalista erő.

Elképzelhető, hogy Charest előre hozza a 2013-ig mindenképpen megtartandó választást és akkor kapja el Marois-t, amikor a leggyengébb és amikor Legault mögött még nincsen egy ütőképes pártszervezet. Egy biztos: a lemondások, kilépések és vezetésének megkérdőjelezése miatt meglehetősen forró nyárra és őszre számíthat Marois.

2011 februárjában lebontották a St. Denis és Viger saroknál lévő 19. századi templomot

Lebontották az 1865-ben épült montreáli St. Sauveur (eredetileg Holy Trinity anglikán) templomot, melynek helyére kerül a város új, francianyelvű CHUM megakórháza. A 19. századbeli neo-gótikus St. Sauveur templom akkor épült, miután egy komoly tűz szinte teljesen eltűntette a Faubourg Saint Laurent városrész épületeit. A St. Denis és Viger saroknál lévő templom lett az új kanadai-francia polgárságnak és értelmiségnek otthont adó kerület központja.  A Saint Sauveur templomot 1922-ben adták el egy szíriai katolikus gyülekezetnek és az épület egészen 2000-ig maradt a közösség lelkiotthona.

Miután a québeci kormány úgy döntött, hogy a templom környékén épül fel az új megakórház, szóba került az is, hogy esetleg integrálni lehetne a régi templomépületet az új struktúrába. Erre már volt példa Montreálban, például a St. Sauveurtől néhény utcasarokra lévő UQAM egyetem Judith-Jasmine épülete esetében, mely magábafoglalja az egykori St. Jacques katedrális elemeit. A CHUM megakórház finanszírozását feltáró állami jelentés szerint a régi templom megmentése és integrálása az új építménybe összesen 14,2 millió dollárba került volna. Lehet, hogy ez valóban nem kis összeg, csakhogy a teljes CHUM projekt eddig több mint 1,5 milliárdba került a québeci adófizetőknek, tehát az extra 14,2 millió dollár pluszköltség elenyésző összeg, különösen ha egy 19. századi örökségi épület megmentéséről van szó. Az immár leböntött templom tornya 52 méter magas volt és a kb. ötezres sziriai katolikus közösséget szolgálta.

A montreáli Place Bonaventure, 1967-ben a világ legnagyobb épülete

Szinte egy időben halt meg a 87 éves Norman Nerenberg és a 93 éves Arnold Issenman, Montreál legendás ingatlanfejlesztői, akik kommunista aktivistából lettek a kanadai metropolisz kimagasló üzletemberei. Issenman és Nerenberg együtt nőttek fel a Coloniale utcában, aztán együtt harcoltak a második világháborúban. A világháború idején lettek hithű kommunisták és miután haza jöttek a frontról, a reakciós, autoritér Maurice Duplessis kormányfő nevével fémjelzett québeci kormány ellen harcoltak. Nerenberg kritikájára gyorsan felfigyelt az önkényuralmi hajlamairól ismert québeci vezető. Az ötvenes évek elején rendőreivel razziázta meg Nerenberg házát és a lakáson lévő vörös-borítóval ellátott könyveket mind lefoglalták és elszállították.

1956-ban fordultak el a kanadai kommunista párttól, miután napvilágra került Nikita Hruschov Sztálin bűneit bíráló beszéde. Bár Nerenberg és Issenman végleg feladták kommunista párttagságukat, nem fordultak el a progresszív, baloldali politikától. Montreáli ingatlanfejlesztőként is szociáldemokrata nézeteket vallottak és e balközép felfogás vezényelte fejlesztéseiket.

1967-ben építették fel Montreál belvárosában a brutalista építészeti-stílusban elkészült Place Bonaventure-t. A 3,1 millió négyzetlábos, kocka-alakú beton monstrum volt a világ legnagyobb épülete és részben kiállító-teremként, másrészt pedig szálloda és bevásárlóközpontként szolgált. Bár a brutalista stílus meglehetősen rideg és színtelen–egyesek szerint éppen a keleti-blokk országaiban felépült szocialista-korszakbeli betontömbökre hasonlít–a Place Bonaventure mégis a belváros szépítéséhez kivánt hozzájárulni. A Bonaventure komplexumnak köszönhetően, végleg lefedték a vasútsineket.

Bár a világ legnagyobb épület megtervezésével és elkészítésével a nemzetközi térképre került Montreál, voltak akik éppenséggel “idegen” vadkapitalistaként látták az ingatlanfejlesztő-párost. A szélsőbaloldali-nacionalista Front de Libération du Québec (FLQ) nevű montreáli terrorcsoport célpontja lett Issenman, aki az 1970. októberi válság idején családja biztonságát féltette. A Halifaxban élő lánya a sors különös ironiájára mutatott rá amikor elmondta, hogy az FLQ “kapitalista disznóként” tartotta számon édesapját, teljesen megfeledkezve kommunista múltjáról.

A szociálisan érzékeny ingatlanfejlesztőkhöz fűzödik többek között a Park Avenue és a Prince Arthur saroknál lévő La Cité komplexum felépítése, mellyel azt alarták elérni, hogy továbbra is a városközpontban találjon otthonra a középosztály és ne a külvárosok végtelen terjesztését, illetve az Észak-Amerikai belvárosokra jellemző pusztulást erősítsék. Kérdéses, hogy manapság–amikor vezető szerepet játszanak a nagy multinacionális cégek–hány olyan ingatlanfejlesztő maradt, akik komoly szociálpolitikai nézetek mentén építenek világvárost.

Pauline Marois

Különösen hevessé vált az angol általános iskolákról szóló törvényjavaslat körüli vita a québeci Nemzetgyűlésben, miután Jean Charest liberális kormányfő azzal vádolta az ellenzéki Parti Québécois-t és a szeparatista mozgalmat, hogy egy egykori terroristával és gyilkossal áll kapcsolatban és innen érkező tanácsokra hallgat. A 115-ös törvény lehetővé teszi, hogy a gazdag francia és bevándorló családok angol iskolába járathassák gyerekeiket, annak ellenére, hogy az ominózus 101-es nyelvtörvény alapvetően csak  azok számára teszi lehetővé az angol általános iskolát, akiknek szülei is angolul tanultak Kanadában. Charest szerint Pauline Marois PQ vezető továbbra radikalizálja a Nemzetgyűlésben történő vitát azzal, hogy szélsőséges emberektől vár tanácsot. “Az egykori FLQ aktivistától kap tanácsot, akit gyilkossággal vádoltak és akit 2001-es bombázásai miatt itéltek el. Marois azt is elfogadja, hogy a PQ frakció tagjai olyanoknak adományoznak, akik erőszakos cselekedeteket támogatnak Québecben”–mondta Charest. Charest kormányfő Rhéal Mathieu, egykori FLQ tagra utalt, akit 1967-ben emberölés miatt 9 év letöltendő börtönbüntetésre itéltek. 2001-ben Mathieu tovább folytatta az angol lakosság megfélemlítését, amikor három montreáli Second Cup kávézó ellen tervezett bombamerényletet, mivel felháborította a lánc angol elnevezése.

Marois azonban azt igérte, hogy amennyiben a következő választás után PQ kormány születik, azonnali hatállyal visszavonják a 115-ös törvényt és tovább szigorítanak az angol iskolákhoz való hozzáférésen. Marois arra utalt, hogy nem eléggé hazafias a liberális kormány és szerinte az “angol lobbi” áll Charest mögött. “A liberális kormány az angol lobbira hallgatott és lezárta a Nemzetgyűlésben zajló vitát. Nézhetjük, ahogy a gazdagok megvásárolják az angol iskolákhoz való hozzáférést, annak érdekében, hogy egy olyan kanadai alkotmánynak megfelelhessünk, melyet ráerőszakoltak Québecre”–magyarázta Marois. A PQ vezér a Nemzetgyűlésben torkaszakadtával üvöltözve azzal vádolta a liberálisokat, hogy “nem védik meg ezt a kis népet, ezt a kis francia népet.”

“Rendkivül szomorú, hogy a kormány a kanadai Legfelsőbb Bíróság előtt térdel. Szomorú, hogy ez a kormány bedőlt annak az angol-kanadai propagandának, mely szerint bűnösnek kell érezni magunkat, csupán azért mert létezunk”–mondta Benoît Charette, a PQ egyik nemzetgyűlési képviselője.

A kanadai Legfelsőbb Bíróság 2009-ben úgy döntött, hogy alkotmányellenes az angol iskolákhoz való hozzáférés teljes ellehetetlenítése. Amennyiben egy bevándorló, vagy francia család úgy dönt, hogy az angol kisebbséghez szeretne  tartozni és e cél eléréséhez konkrét lépéseket tesz, a kormánynak is el kell fogadnia akaratát. A 115-ös törvény erre nyújt lehetőséget.

A Parti Québécois polémiája arra utal, hogy a szeparatista párt ugyan olyan rasszista és demogóg mint amilyen volt az 1995-ös bukott referendum éjszakáján, amikor Jacques Parizeau PQ kormányfő “a pénzt és az etnikai szavazót” ostorozta.

Claude Béchard (1969-2010)

Meghalt Claude Béchard, a québeci liberális kormány fiatal agrárminisztere kedd délután, miután kedd reggel írásban közölte, hogy lemond posztjáról, illetve Kamouraska-Temiscouata képviselőségéről. A 41 éves miniszternél két éve fedeztek fel pankreász karcinómát és az év elején egy hetet töltött kórházban, ahol meg is műtötték. “Megtiszteltetés és nagy öröm volt számomra, hogy Québec népét szolgálhattam”–mondta Béchard kedd reggel.

Délután egy Québec-városi kórházba került ahol halála előtt egy római katolikus pap feladta a betegek kenetét. Jean Charest québeci kormányfő “remek bajtársnak” nevezte Kamouraska-Temiscouata választókörzet képviselőjét.

Béchard 28 éves kóra óta–tehát 1997-től–képviselte a Nemzetgyűlésben Kamouraska-Temiscouata szavazóit. Az elmúlt 13 év alatt a vidéki körzet liberális fellegvárrá vált, ami ritkaság, hiszen a jobbközép kormánypárt népszerűsége leginkább Montreálban, a kisebbségek által lakott körzetekben erős. A 2003-as liberális győzelem után Béchard a munkaügyi és szociális szolidaritásért felelős minisztériumokat vezette, később átkerült a családügyi és aztán az agrárminisztériumba.

Béchard a jelenleg rendkivül népszerűtlen Liberális Párt legkarizmatikusabb politikusa volt, kimondottan jól válaszolt újságírói kérdésekre, interjúkban egyben magabiztos és humoros volt. Éppen ezért szerepeltette őt Charest a Nemzetgyűlésben–különösen amikor ellenzéki kritikára kellett válaszolni–valamint a plenáris üléseket követő média scrumokban. Tehetséges scrumolásából arra a következtetésre jutott számos politikai elemző, hogy Béchard lehet a népszerűtlen kormányfő utódja.

A legújabb felmérés szerint a québeci lakosság 57 százaléka azt szeretné, ha Charest minél hamarabb lemondana a miniszterelnökségről. Ennél azonban sokkal riasztóbb (legalábbis a kanadai egységet támogatók számára) az, hogy tíz ponttal vezet a szeparatista Parti Québécois. A Léger Marketing szerint a québeci lakosság 41 százaléka támogatja a szuverenista mozgalmat, a liberális pártra azonban csak 31 százalék szavazna. Nem segít az sem,  hogy Marc Bellemare, a liberális kormány egykori igazságügyi minisztere beperlete a kormányfőt. Bellemare eredetileg azt állította, hogy a liberális párt egy gazdag támogatója beleszólt a tartományi bírók kinevezésébe és, hogy erről Charest is tudott. Charest elutasította az állítást és beperelte a volt minisztert. Bellemare azonban úgy gondolja, hogy nem jogszerű a benyújtott peranyag, hiszen azon a felperes neve “Jean Charest,” miközben a francia tartomány kormányfőjét hivatalosan “John James Charest-nek” hívják, hiszen ez szerepel anyakönyvi kivonatán.

A következő választást legkésőbb 2013 decemberében kell megtartani, azaz 5 évvel az előző tartományi választás és harmadik liberális kormányalakítás után.

Maurice Duplessis és a demokratikus deficit

Nem kell csodálkozni ha a nyers pártpolitikával átitatott Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata, vagy éppen a nem feltétlenül magas kaliberű fideszes pártemberek vezető állami beosztásokba való kinevezése kritikát vált ki a nyugati sajtóban. De a montreáli Le Devoir című napilap egy múlt csütörtökön megjelent publicisztikája nem más mint nyílt riogatás, teljesen színvonaltalan spekuláció a magyar demokrácia jövőjéről. “A fasizmus Magyarországon” című írásban Serge Truffaut québeci közíró Magyarországot egy pestishez hasonlítja. Szerinte az Orbán Viktor miniszterelnök által vezetett kormány álma a trianoni békediktátum megbosszulása, Románia és Szlovákia területi megcsonkítása. Truffaut úgy gondolja, hogy Orbán a Nagy-Magyarország feltámasztását jelölte ki mint célkitűzés. Truffaut elmondja, hogy a kormány azon törekvése, miszerint minden magyar diák látogasson el legalább egyszer a magyarok által lakott határontúli területekre tuljadonképpen nem más mint az 1930-as években felnövekvő német és olasz gyermekekre szabott “diktátum.”

A cikk leggroteszkebb állítása a magyarországi romák ellen tanusított diszkriminációhoz fűződik. Truffault megjósolta, hogy a magyar kormány hamarosan ki fog dolgozni egy olyan nyíltan rasszista politikát, melynek köszönhetően szegregálhatják a romákat a magyarországi vendéglőkben és az iskolai tantermekben.

A Le Devoir-ban megjelent cikk szerint Orbán egyenesen Hitler és Mussolini politikáját folytatja. “Úgy mint Mussolini, vagy Hitler a hatalomátvétele előtti hetek során, Orbán rá állt arra, hogy a honvédelem és a rendőrség élére, olyan embereket tegyenek, akik hasonló világnézettel rendelkeznek”–írja Truffaut.

Hitlerhez hasonlítani Orbánt erős túlzás és rendkivül sértő lehet a nácizmus áldozatai számára, illetve a több mint hat millió meggyilkolt zsidó és más kisebbséghez tartozó áldozat leszármazottainak. Sokan aggodalommal figyelik a magyarorzági párthatalom terjeszkedését, mely valóban megkérdőjelezheti az állami intézmények politikamentességét. De nem kell Hitlerhez fordulni ha a demokratikus deficit történelmi példáival kivánunk figyelmeztetni a túlhatalom veszélyeire. A Le Devoir–például–nyugodtan utalhatna Maurice Duplessis kormányfő nevével fémjelzett, részben tekintélyelvű és rendkivül korrupt québeci korszakra. De ha már a magyarországi kisebbségvédelem is aggasztja Truffaut-t, akkor a saját tartományában alkalmazott nyílt, törvénybeiktatott és szisztematikus diszkriminációt is megemlíthetné, mint kerülendő példa.

2.55PM: Evakuálták a Laurier Avenue és Bank Street saroknál lévő Jackson épületet. A földrengés epicentruma Val-de-Bois, 50-km-re Ottawa belvárosától.

3.00PM: A belvárosban lévő Rideau Centre bevásárlóközpont ablakai betörtek, a parlamenti precinct-et kiüritették.

3.11PM: Elment az áram a Somerset-től délre fekvő néhány városrészben. Sokan állnak és beszélgetnek az élményről a belvárosi irodaházak előtt. Az Ottawai Városháza előtt nagy a rendőri jelenlét, de teljes a nyugalom. A fővárosi közlekedési vállalat–az OC Transpo–buszflottája menetrendszerint közlekedik, a belváros utcáin rendőri és tűzoltói szirénákat lehet hallani.

3.19PM: Szünetel a montreáli külvárosi vasútközlekedés. Az AMT közlekedési vállalat jelentése szerint jelenleg nincs szolgáltatás az 5 vasútvonalon. Az előzetes jelentések szerint d.u. 4-től indulhatnak ismét a vonatok, de jelentős késésekre kell számitani.

3.35PM: Marlene Nontell, a Val-des-Bois önkormányzat titkárnője szerint lezárták a 307-es autoroute északi szakaszát, miután megrongálódott a Bowman település közelében fekvő hid. Az epicentrum-ban továbbra sincsen telefonkapcsolat és a földrengés utáni 50 percben, 5 percenként jeleztek utórezgéseket.

8.42PM: A legújabb jelentések szerint a földrengés erőssége 5,0 a Richter skálán. Egész közép-Kanadában lehetett érezni, valamint az Egyesült Államok egyes észak-keleti térségeiben.

A vizitdíj bevezetése mellett, a Charest kormány még idén létrehoz egy új egészségügyi adót, melyet minden québeci polgár kénytelen lesz befizetni. 2010-ben 25 dolláros egészségügyi hozzájárulást fizethetünk, de 2011-től ez az összeg már 100 dollárra emelkedik és 2012-ben pedig 200 dollár lesz.

Kanada konzervatív kormánya idáig hallgatott a québeci egészségügyi reformmal kapcsolatban, pedig elképzelhető, hogy a törvénytervezett sérti a szövetségi alaptörvényt, az ún. Canada Health Act-ot. Az alaptörvény szerint a kórházakban, állami klinikákban és orvosi irodákban nem kerülhet sor semmilyen pénzügyi tranzakcióra. Éppen ezért találhatta ki a québeci kormány az adóbevallási kiskapút. Olyan megoldás mint amit az akkori Gyurcsány Ferenc kormány vezetett be Magyarországon (kórházakba és rendelőkbe elhelyezett autómata gépekbe kellett befizetni a 300 forintos vizitdíjat) Kanadában eleve szigorúan tilos lenne.

Különösen figyelemreméltó az a helyzet, hogy Michael Ignatieff, a kanadai Liberális Párt vezetője, sem ellenzi a québeci egészségügyi megszorításokat, pedig éppen egyik liberális elődje, a néhai Pierre Trudeau miniszterelnök betonozta be az egészségügyi alaptörvényt. A québeci Nemzetgyűlésben az ellenzéki Parti Québécois bejelentette, hogy hevesen harcol majd a tervezett reformok ellen és az Action démocratique nevű jobboldali kispárt is ellenzi a vizitdíjat.

Kanadai Magyar Hírlap