Ken Lewenza, a CAW elnöke, levélben értesítette Martin-t, hogy támogatja törekvését, mondván, hogy “számos stratégiai érdek” szól az egyesülés mellett.” Lewenza szerint a Canadian Alliance és a Progresszív Konzervatív Párt fúziója óta egyértelművé vált, hogy a baloldalon is egységre lesz szükség.

Azonban nincsen egyetértés a párton belül arról a kényes kérdésről, hogy pontosan milyen szerepet játszhatnak a szakszervezetek a következő (előreláthatóan 2012 januárja és márciusa között megrendezésre kerülő) pártelnöki választáson. Az utolsó, 2003-as pártelnöki vokson a szakszervezetek a szavazó párttagok 25 százalékát delegálhatták a kongresszuson. Thomas Mulcair, az egyik frontrunner-nek tartott potenciális pártelnök-jelölt ellenzi a szakszervezetek kiemelt szerepét és ennek valószinű pragmatikus okai is vannak. Mivel az NDP québeci lendülete meglehetősen új fejlemény, még kicsi a québeci párttagság és a francia tartomány szakszervezetei sem játszottak fontos szerepet a baloldali párton belül. Az is lehet, hogy Mulcair liberális párti múltja miatt (Jean Charest québeci kormányfő egykori fejlesztési minisztere volt) is inkább középpárti irányba húzná az NDP-t.

Brian Topp, a párt administratív elnöke és az egyik potenciális pártelnök-jelölt azonban jelezte, hogy nem ért egyet Mulcair-rel és tovább szeretné “építeni a munkás mozgalommal kötött stratégiai szövetséget.”

Orange crush, kék tenger: Kanada válaszási térképe 2011-ben. A narancssárga az NDP-t jelenti, a kék a torykat és a piros a liberális pártot

Jack Layton szombati temetésével, lezárult egy korszak az Új Demokrata Párt (NDP) számára. Amikor Layton 2003-ben átvette a baloldali párt vezetését, teljesen újszerű ötletekkel és stílussal akart komoly kormánypártot építeni egy olyan alakulatból, melynek előző vezetője, Alexa McDonough, megelegédett azzal, hogy pártja éppen becsúszott a parlamentbe és átlépte a hivatalos pártstátuszt jelentő küszöböt. A hosszú távú koncepció nélkül tengődő, szociális dolgozókból álló pártból épített olyan alakulatot, mely a magánadományokra támaszkodva, a fiatalokat, az észak-Ontario vidéki lakosságát, Torontó belvárosát és végül Québec tartomány szinte teljes egészét meghódította, Kanada történelmében először harmadik helyre szorította a liberálisokat, az ország legrégebbi és a demokratikus nyugati világ egyik legsikeresebb pártját.

A szakszervezeti befolyást leépítve, Layton középre, illetve balközépre tolta pártját, felelős fiszkális politikát hirdetett, támogatta a líbiai háborúban való kanadai beavatkozást, miközben a szociális igazságosság és a szociáldemokrata értékrendről úgy beszélt, hogy még a politika iránt nem nagyon érdeklődő közönség, vagy éppen a nála jobboldalibb szavazók is felfigyeltek az NDP karizmatikus, ”népies” vezetőjére. Ritka bátorsága és szorgalma, mely halálos betegsége alatt is tartott (a halála előtti napon többórás beszélgetést folytatott nappalijában az NDP vezetőivel, néhány órával halála előtt búcsú levelet írt a kanadai néphez), hazaszeretete és optimizmusa egy ellenzéki politikust nemzeti hős szintre emelte.

Az általában visszafogott kanadai lakosságot láthatóan megrendítette Layton halála. A CTV beszámolója szerint több mint kilenc ezren vettek búcsút Laytontól a kanadai parlamentben, a törvényhozás előtt virághegy keletkezett és több tucat Orange Crush udítődobozt helyeztek el a vaskerítés mellett, utalva a narancssárga színekkel kampányoló NDP óriási előtörésére a legutóbbi választáson. Pierre Trudeau egykori miniszterelnök halála óta nem volt ilyen mély országos gyászhangulat Kanadában.

Az elkövetkező hónapok során, az NDP komoly kihívásokkal fog küzdeni. Az első nehézség a 103 fős frakció egységének fenntartása. A második pedig a pártelnöki választás lesz. Komoly probléma, hogy a potenciális jelöltek közül egyik sem lehet képes arra, hogy az NDP-t továbbra is a racionális, kormányképes balközép mezőnyben tartsa, amikor a “hagyományos” hangok (és különösen a párt Szocialista Platformja) inkább balra, a szakszervezetek felé húzná.

Kik lehetnek a potenciális jelöltek?

Az 57 éves Thomas Mulcair mindenképpen front runner-nek számit. Mulcair az Outremont választókerület képviselője, tökéletesen kétnyelvű, ügyvédi háttérrel rendelkezik és a québeci NDP áttörés szerzője. 1994 és 2007 között Chomedey (Laval) képviselője a québeci nemzetgyűlésben, Jean Charest liberális kormányának fejlődésért és a tartományi parkokért felelős minisztere. Mulcair dédnagyapja Honoré Mercier québeci kormányfő volt, tehát Laytonhoz hasonlóan, a Mulcair családi történetében is szerepel az aktív politika.

Libby Davies, Vancouver East 58 éves képviselője is az első három potenciális elnökjelölt között szerepel. Davies az NDP baloldalának favoritja, 1997 óta parlamenti képviselő és aktív volt a szegénység-elleni harcban, az drogliberalizáció támogatója, azonos nemű kapcsolatban él partnerével és a független Palesztina támogatója, az izraeli kormányok kritikusa.

Gary Doer is reális elnökjelölt lehet az NDP számára. A 63 éves egykori manitobai kormányfő egy évtizeden keresztül vezette a tartomány NDP kormányát. Kormány alatt csökkentek a tandíjak, többet költött az egészségügyre, legalizta az azonos nemű házasságot és sikeresen elkerülte az deficitet. Doer lehet az az NDP politikus, aki baloldalisága ellenére, fiszkálisan óvatos gazdaságpolitikát folytatott tíz éven keresztül.

Jack Layton (1950-2011)

Stephen Harper miniszterelnök felajánlotta Jack Layton családjának, hogy állami temetést szerveznek az Új Demokrata Párt néhai vezetőjének tiszteletére. A Layton család köszönettel elfogadta Harper ajánlatát és szerda délutántól csütörtök reggelig a parlamentben helyezik el Layton koporsóját és lehetőséget adnak arra, hogy a kanadai lakosság is utolsó búcsút vegyen a legnagyobb ellenzéki párt vezetőjétől.

Kocsival hozzák Torontóból Ottawába Layton koporsóját szerda délelőtt és a sofőr a Highway of Heroes (Hősök Országútja) nevű autoroute szakaszon keresztül érkezik a fővárosba. Délelőtt érkezik Ottawába Layton koporsója és először családja, aztán David Johnston főkormányzó rója le kegyeletét. Érkezésekor a parlament béketornyán lévő harang tizenötször fog megszólalni. Jack Layton koporsóját az RCMP királyi lovasrendőrség Ed Broadbent, az NDP egykori ikonikus vezetője jelenlétében helyezi el a parlament rotundájában. Legalább 54 NDP képviselő előre jelezte, hogy a parlamentben lesz Jack Layton földimaradványainak megérkezésekor. A parlament Centre Block épülete sötétedésig nyítva marad a kanadaiak számára.

Pénteken szállítják vissza Layton koporsóját Torontóba és a Városházán helyezik el. Szombaton kerül sor az állami temetésre, a Roy Thomson Hall dísztermében.

A kanadai Örökségi Minisztérium szervezi az ország állami temetéseit. Utoljára 2009 júniusában került sor állami temetésre, amikor Romeo LeBlanc egykori főkormányzótól búcsúzott a kanadai nép. Az ország első állami temetése 1868-ban történt–a konföderació utáni első évben–Thomas D’Arcy McGee újságíró és kanadai gondolkodó halála után.

Virágok Jack Laytonért a kanadai parlament előtt

 ”A szeretet jobb mint a méreg. A remény jobb mint a félelem. Az optimizmus jobb mint a kétségbeesés. Tehát szeressünk, reménykedjünk, legyünk optimisták és együtt megváltjuk a világot.”

Ezekkel a szavakkal búcsúzott Jack Layton a kanadaiktól augusztus 20-án (halála előtt 24 órával) írt levélben. Utolsó szavait Olivia Chow feleségé küldte el a médiának Layton halála után. Többszázan vettek búcsút Laytontól Ottawában hétfő este 8-kor a parlamentnél lévő George-Étienne Cartier előtt.

Viglia a parlament előtt

Jack Layton (1950-2011)

Hétfő reggel 61 évesen elhunyt Jack Layton, a legnagyobb ellenzéki párt vezetője. Felesége Olivia Chow rövid közleménye szerint, Jack Layton reggel négy körül halt meg torontói otthonában. 2010-ben fedeztek fel nála rákosdaganatot, de ettől függetlenül Layton tovább folytatta politikai tevékenységét. Történelmi sikert ért el vezetése alatt a baloldali Új Demokrata Párt (NDP), amikor a 2011 májusi választáson 103 mandátumot nyertek és harmadik helyre szorították a Liberális Pártot és Québecben megsemmisítették a szeparatista Bloc Québécoist. Bob Rae, a Liberális Párt vezetője “mélységés szomorúságáról” beszélt a halálhír kapcsán. Rae elmondta, hogy politikai nézeteltérések ellenére, hosszú éveken keresztül jó barátságot ápolt Laytonnel. “Jack Layton egy szilárd politikai örökséget hagy maga után, mely a szociális igazságosságra épült”–mondta a liberális párt vezetője.

A Layton család generációk óta aktív szerepet vállal a kanadai közéletben. Nagyapja a québeci Union Nationale kormány minisztere volt, édesapja pedig Brian Mulroney konzervatív kormányfő minisztere. Layton azonban szakított apja és nagyapja konzervatív hagyományaival és a hatvanas, illetve hetvenes években a montreáli McGill Egyetem baloldaliságát magába szívva, a szociáldemokrácia felé hajlott.

1972-ben szerezte meg mesterfokú végzettségét a Torontói Egyetemen, ahol Jim Laxer, az úgynevezett Waffle Mozgalom egyik vezetője alatt tanult. A Waffle (más néven a Független Szocialista Kanadáért Mozgalom) volt az NDP radikális szárnya, mely a kanadai nacionalizmust és a nagyvállalatok államosítását támogatta.

1982-ben válaszották meg Torontóban mint önkormányzati képviselő és 20 éven keresztül volt aktív Kanada legnagyobb városának közgyűlésében. 2003-től volt az NDP vezetője és megválasztását követően minden voksoláson az előzőhöz képest jobb eredményt ért el az idén ötven éves baloldali párt. Layton a politikai közép felé húzta az egykor erőteljesen balos, és a szakszervezetek hatása alatt lévő pártot és Québec felé is nyitott.

Több mint 4,5 millió kanadai szavazott az NDP-re a májusi választáson és 59 mandátumot szereztek Québecben, országosan pedig 103 képviselős frakciót alakitottak. Az NDP ideiglenes pártelnöke Nycole Turmel, québeci képviselő és szakszervezeti vezető.

Nycole Turmel

Nycole Turmel, a legnagyobb ellenzéki párt vezetőjét alig egy hete válaszották meg Jack Layton utódjaként, de politikai jövője és az eddig felfelé ívelő párt népszerűsége kerülhet veszélybe, miután a májusban leszerepelt Bloc Québécois kiszivárogtatta, hogy a veterán szakszervezeti vezető hosszú éveken keresztül a szeparatista párt támogatója és tagja volt. Gilles Duceppe, a Bloc Québécois egykori elnökének lemondása óta alig hallani a hivatalos parlamenti párt státuszát elvesztett, öt mandátumra zsugorodott alakulatról, most azonban ismét a hírekbe kerültek.

Egészen 2011 januárjáig Turmel a Bloc Québécois tagja volt, öt éven keresztül minden év elején megújította párttagsását. Turmel bevallotta, hogy nemrég még a Bloc Québécois-t támogatta, ugyanakkor elmondása szerint világéletében híthű federalista volt. “Nemmel” szavazott az 1980-as és 1995-ös, a québeci leszakadásról szóló referendumokon és kizárólag azért lépett be a Bloc-ba, mert a párt egyik parlamenti képviselője, Carole Lavallee–aki egyben közeli barátja–erre kérte.

Turmel a kanadai közszféra legnagyobb szakszervezetét vezette és elmondása szerint a liberálisok és a blocisták is arra kérték, hogy induljon pártjuk színeiben. Turmel el tudta volna képzelni azt, hogy liberális jelöltként indul a választáson, azt azonban semmiképpen, hogy esetleg a Bloc képviselőjeként dolgozott volna a parlamentben.

Karl Belanger, az Új Demokrata Párt (NDP) szóvívője elmondta, hogy Turmel húsz éven keresztül párttag és a kilencvenes években az NDP szociáldemokrata fórumának volt a társelnöke.

Stephen Harper miniszterelnök jelezte, hogy nem kiván sokat nyilatkozni a Turmel körüli balhéról, ugyanakkor angolul és franciául is elmondta a konzervatív kormányfő, hogy mennyire csalódott a hivatalos ellenzéki párt vezetőjében és hogy szerinte a kanadaiak is nagyot csalódtak.

A Turmel körüli vita a Bloc Québécoist ismét a címlapokra emelte, miután hónapok óta szinte semmit nem lehetett hallani a pártról. Ugyanakkor a konzervatívoknak és a liberálisoknak is kedvezhet a jelenlegi helyzet, hiszen mind két párttól elszívott québeci mandátumokat a történelmi eredményt elérő NDP. Turmel múltja például elbizonytalaníthatja azokat a montreáli angolokat és bevándorlókat akik az évtizedeken keresztül liberális fellegvárként emlegetett Notre-Dame-de-Grace-Lachine válaszókerületben életükben először az új demokratákra szavaztak a májusi választáson.

Jack Layton 2011. július 25-én

1982-ben nyerte első választását Jack Layton, amikor a torontói közgyűlés szókimondó, harcias baloldali képviselőjeként kezdte el politikai pályafutását. Már a nyolcvanas évek elején is erélyesen védte az AIDS páciensek jogait, amikor az előitéletek és a tudáshiány miatt egy féle pánikhangulat volt leginkább jellemző. De Layton legnagyobb politikai sikere az idei májusi választáson elért eredménye volt, melynek révén a parlament legkisebbik pártjából hivatalos ellenzék lett, ráadásul egy erős 103 képviselőből álló frakciója alakult. A prostata rák és a választási kampány előtti csípőműtét ellenére, Layton ellenfeleit is meglepte agilitásával, azzal, hogy betegsége, a látható fizikai fájdalom és a mankóra, aztán botra való támaszkodása ellenére bejárta az országot és rendivül energikus kampányt folytatott. Szereplése az angol és francia televíziós vitákban kimondottan hatékonynak és sikeresnek bizonyult. Amikor júniusban elkezdte új ellenzéki tevékenységét, a strájkoló postás szakszervezet mellett tört lándzsát azzal, hogy három napon keresztül, reggeltől éjjelig, üléseztette a parlamentet és elhalasztotta a konzervativ kormány szakszervezet-ellenesnek vélt törvénytervezetét.

Layton bátorságának, eltökéltségének és szorgalmának díja a Stornoway nevű, hivatalos ellenzéki rezidenciába való költözés, árnyék-kormányának megalakítása lett volna. De éppen amikor Layton a nagy nehézségek ellenére politikai karrierjének csúcsára került, az azonnali távozásra kényszerül egy újabb rákos diagnózis miatt.

Mindenki aki látta Layton hétfői sajtótalálkozóját rémülve nézte, hogy egy hónap leforgása alatt mennyire leromlott Layton egészségi állapota. Kisebbnek, törékenynek, fáradtak és letörtnek tűnt. Rendkivül sokat fogyhatott és hangja is rekedt, halk volt. Nem mondta el, hogy milyen rákban szenved, később kiderült, hogy talán még ő sem tudja pontosan. Azt sem lehet tudni, hogy esetleg prostatarákja terjedt-e el, vagy valóban egy teljesen más, rosszindulatú daganatról van szó, ami nincs összefüggésben az előző diagnózissal. Layton azt igérte, hogy szeptember közepére, a parlament őszi ülésszak első napjaiban visszatér és csak ideiglenesen adja át a stafétabotot Nycole Turmel québeci képviselőnek.

Ha ez azonban nem sikerül, komoly problémákba ütközhet az erős vezető egyéniség nélkül maradt Új Demokrata Párt. Fenn áll az a veszély, hogy a Thomas Mulcair és Libby Davies közti rivalizálódás egy olyan belső háborúzást okoz, mint amilyen Jean Chrétien és Paul Martin, illetve támogatói között tört ki a kilencvenes években és amely jelentősen szerepet játszott a liberális párt amortizációjában. Thomas Mulcair az NDP québeci áttörése miatt méltatják, ugyanakkor Libby Davies 1997 óta az NDP ikonikus parlamenti képviselője, a párt balszárnyának de facto vezetője.

Layton egyik legfontosabb politikai teljesítménye az volt, hogy modern szociáldemokrata pártot próbált építeni a kilencvenes évek végére összezsugorodott, maradinak tűnő, a szakszervezeti vezetők kezeiben lévő kispártból, mely a munkásokon kívül a középosztály és a hazai kisvállalkozások védelmezőjeként lépett fel. Ezen felül Layton több hangsúlyt tett az NDP környezetvédelmi politikájára.

Amennyiben nem javul Jack Layton egészségi állapota és nem tud visszatérni a párt élére, óriási űrt hagy maga után, melyet nem igen lehet betölteni.

A választási kampány előtt Jack Laytont számos riporter is kérdezte arról, hogy bírja-e a hadjáratot, hiszen alig épült fel a prostata rákból és a csípőműtétből. Layton, aki a United Church nevű protestáns egyház tagja azt felelte, hogy addig folytatja, ameddig ezt “a jóisten és egy  jó párt lehetővé teszi.” Legutóbbi sajtótalálkozóján, felvázolta, hogy milyen Kanadát szeretne építeni, amennyiben egészségyi állapota pozitívra fordul.

“Reményt és optimizmust szerettem volna hozni Kanada szövetségi politikájába. Jobban törődhetnénk egymással. Fiszkálisan felelős kormányunk lehetne. Erős gazdaságunk lehetne, mely az egyenlőséggel és a környezetvédelemmel párosul. A békesség támogatója lehetünk a világban. Néhány év múlva leváltjuk a konzervatív kormányt és felépítjük álmaink, reményeink, értékeink szeretett országát”–köszönt el Layton az újságíróktól.

És remélhetőleg csak rövid ideig.

Lemondott Jack Layton

Lemondott Jack Layton, a baloldali Új Demokrata Párt (NDP) 61 éves vezetője, miután kiderült, hogy ismét rákos daganatot fedeztek fel nála. 2003 óta vezeti Layton az ötven éve alakult szociáldemokrata pártot és a 2011 májusi parlamenti választáson történelmi sikert értek el, amikor harmadik helyre szorították a liberálisokat és 103 mandátummal átvették a hivatalos ellenzék szerepét. Layton a hétvégén költözött be a Stornoway-be, a királynő lojális ellenzéki vezetőjének hivatalos rezidenciájába.

Lefogyva és fáradtan lépett Jack Layton a torontói sajtótalálkozón lévő újságirók elé ma délután és bejelentette, hogy a tavaly felfedezett prostata rákon kivül, most egy másik fajta rákosdaganatot diagnosztizáltak testében, mely a Princess Margaret Kórház orvosai szerint azonnali kezelésre szorul. “Ideiglenesen visszalépek az új demokrata párt éléről. Most a rák ellen kell harcolnom, annak érdekében, hogy ismét harcolhassak a kanadai családokért a parlamentben”–mondta Kanada legnépszerűbb politikusa.

Nycole Turmel, az NDP québeci képviselője lehet az ellenzéki párt ideiglenes vezetője. Az NDP képviselők többsége Québecből származik. A szocdem párt 59 mandátumot szerzett a francia tartományban és ezzel Québec legnagyobb pártja lett és egyben bedöntötte a szeparatista (és szintén baloldali) Bloc Québécois-t. Turmel 68 éves, a Hull-Aylmer választókörzet parlamenti képviselője. 1979 óta vállal aktív szerepet a kanadai munkásmozgalomban, az NDP balszárnyához kötődik.

Jack Layton az új demokrata pártkongresszuson

Jack Layton elmondta, hogy számára nem különösebben fontos, hogy az NDP preambulumában a jelenlegi “szocialista demokrata” jelző szerepel, vagy Pat Martin parlamenti képviselő és mások által szorgalmazott, puhább “szociáldemokrata” szó. “Én nem használom ezeket a szavakat és nem ragasztok magamra különböző címkéket. Úgy látom, hogy sokkal fontosabb válaszokat adni azokara a kérdésekre, melyek a népet is foglalkoztatják”–mondta Layton.

 James Moore, a kulturális örökségért felelős miniszter és a Konzervatív Párt által delegált megfigyelő az NDP kongresszuson úgy látta, hogy egy komoly identitás válságot él át a legnagyobb ellenzéki párt. “Ez mindenképpen egy olyan párt, mely hagyományosan markáns ideológiai vonalak mentén politizált és mely ma is büszkén nevezi magát szocialistának”–mondta a miniszter.

Nem biztos, hogy okos politikai döntés lenne az NDP preambulumának változtatása és a gyengébb szociáldemokráciához való áttérés, hiszen nagy québeci áttörésüket éppen az hozta, hogy az NDP képviselte leghitelesebben a markánsan baloldali Bloc Québécois által is felvállalt szocialista politikát. Ugyanakkor a szocialista címke valóban szélsőséges színekben tüntetheti fel a pártot angol-Kanadában és különösen a nyugati tartományokban, illetve vidéken. Egyes elemzők azonban rámutatnak arra a tényre, hogy a legjobb új demokrata szereplések angol-Kanadában általában a nagyvárosok szegényebb negyedeiben történtek, ahol éppen az ilyen markánsan szegénypárti, baloldali politikára és retorikára lehet igény.

És Layton hozta is a retorikát, különösen amikor a csaknem három hete sztrájkoló postásokra és a Canada Post körüli kizárásokra került a sor. Layton megigérte, hogy különböző halasztási taktikákkal megtorpedozza a kormány törvénytervezetét, mely arra kényszerítené a postásokat, hogy azonnali hatállyal hagyják abba munkabeszüntetésüket. Layton szerint a jobboldali kormány a Kanadai Posta privatizációját tervezi, melynek révén külföldi kezekbe kerülhet az állami levélkézbesítő. Layton több mint száz tüntető postással beszélt Vancouverben és “testvéreinek” nevezte a sztrájkoló munkásokat, mondván, hogy veszélyt jelent a jobboldal neo-liberalizmusa. “Nagy multinacionális vállalatok vehetik majd meg postánkat. Lehet, hogy először olcsó árakat ajánlanak, de később keményen megszívjuk”–mondta az ellenzék vezetője.

Nanos pártpreferenciás felmérése (2011 április 27): Második helyen az NDP (A nagyobbításhoz a képre kattintson!)

“Tudom, hogy ezek csak felmérések, abban pedig biztos lehetsz, hogy amint lefelé mennek számaink, nem fogok róluk annyit beszélni”–mondta mosolyogva egy régi barátom és volt évfolyamtársam, aki az elmúlt évek során belülről is megismerhette a közvéleménykutatások szerint éppen szárnyaló Új demokrata pártot (NDP). Arra  a tényre utalt, hogy az NDP eddig általában jobban szerepelt a kampány alatti felmérésekben, mint a választás napján, hiszen a megkérdezettek közül sokan tiltakozásból válaszolhatják azt a felméréses telefonhívásokra,  hogy a markánsan baloldali pártra szavaznak, miközben a választás napján inkább a nagy ”történelmi” váltópártok mellett maradnak. De a legújabb felmérések szerint úgy tűnik, hogy új demokrata barátom még egy ideig szégyelem nélkül hivatkozhat az Ipsos Reid, az Angus, az EKOS, de még az enyhe nemtetszését kiváltó Nanos Research-re is, hiszen valamennyi felmérés az NDP meteórikus emelkedését mutatja és (hosszú történelmében először) a liberális párt harmadik helyre való visszaesését.

A Nanos országos adatai szerint, 37,8 százalékon áll Stephen Harper konzervatív pártja, mely 1,4 százalékos gyengülést jelent az utolsó, vasárnap publikált felmérés óta. Jack Layton Új demokrata pártja azonban két-három nap alatt 4,2 százalékkal növelte támogatottságát és most 27,8 százalékon áll, tehát pontosan tíz ponttal a kormánypárt mögött. A liberálisokra a lakosság 22,9 százaléka szavazna, az összeomlás küszöbén álló szeparatista Bloc Québécois pedig 5,8 százalékon áll.

A legdrámaibb fordulat mindenképpen Québecben történt. Gilles Duceppe, a Bloc Québécois vezetője már nem is nagyon titkolta, hogy milyen komolyban bajban lehet a kanadai törvényhozás harmadik legerősebb pártja,  amikor a húsvéti ünnepeket alatt a vitatott, radikális szeparatistának elkönyvelt Jacques Parizeau-t hozta ki csendes nyúgdíjából, abban reménykedve, hogy az egykori québeci kormányfő rázhatja fel a párt keménymagját. Parizeau megjelenése (aki többek között arról ismert, hogy az elvesztett 1995-ös referemdum éjszakáján, a “tőkét és az etnikai szavazókat” ostorozta amiatt, hogy nem sikerült a tartomány leszakadása) a Bloc Québécois kudarcának jele. Az e féle stratégiára van egy találó québeci mondás: “sauver les meubles,” vagyis–”a butorok mentése,” amikor a ház összeomlása, illetve megsemmisülése elkerülhetetlennek tűnik. Egy hónappal ezelőtt az NDP még negyedik helyen találta magát a francia-többségű tartományban. Mára azonban első helyre került és 36,5 százalékon áll. Ezzel szemben a biztos befutónak tűnő Bloc Québécois összeomlott és most már csak 24,2 százalákos támogatottságot élvez, ami azt jelenti, hogy a szeparatista keménymagon kívül szinte mindenki eltávolodott a párttól és többnyire átment a szocdem NDP-hez. A liberálisokra a québeci lakosság 20 százaléka szavazna, a konzervatívokra pedig 18 százalék.

Kelet-közép Kanadában Ontario lehet a konzervatív párt fellegvára és a liberális párt utolsó bástyája. Érdekes, hogy mindenhol emelkedik az NDP támogatottsága, miközben Ontarioban még mindig aránylag gyenge Layton pártja. Elképzelhető, hogy hosszú az átlag ontario-i szavazó emlékezete és Bob Rae, a tartomány egykori új demokrata kormányfőjére gondol és az enyhén szólva nem túl sikeres, deficit-emelő gazdaságpolitikájára. Ontarioban 46,9 százalékon áll Harper jobbközép kormánypártja, a liberálisokra 25,9 szavazna és az új demokratákra pedig 21 százalék. Azonban Ontarioban is mozoghat a talaj a liberálisok és konzervatívok alatt: a Nanos szerint itt is felfelé ível az NDP támogatottsága.

Öt nappal a parlamenti választások előtt úgy tűnik, hogy egyáltalán nem kizárt, hogy májusban egy új demokrata-liberális koalíció alakulhat Kanadában, melynek nem Michael Ignatieff, hanem Jack Layton lehet a miniszterelnöke. Tudjuk, hogy Ignatieff megigérte, nem köt koalíciót a baloldali új demokratákkal. Ha akkurátusnak bizonyulnak a jelenlegi felmérések, Ignatieff-nek valószínű nem lesz túl nagy szerepe a koalíció létrehozásában, de a liberális párt hellyreállításában sem.

Az Új demokrata párt népszerűsége szárnyal és ez Jack Layton miniszterelnök-jelölt karizmájának köszönhető.

Több mint négy évtizedes történelmében először került sor arra, hogy a markánsan baloldali Új Demokrata Párt (NDP-NPD) lett a legnépszerűbb párt Kanada francia-többségű tartományában, ezzel komoly aggodalmat okozva a szintén balközép, azonban nyiltan szeparatista Bloc Québécois számára, mely két évtizeden keresztül uralja Québec vidékeit, kisvárosait és Montreál egyes külvárosait. A legnagyobb kanadai pártpreferenciás felméréseket készítő cégek felmérései többnyire egybecsengnek és azt mutatják, hogy az angol és francia viták óta drámaian nőtt az NPD támogatottsága Québecben, miközben a Bloc Québécois érezhetően visszaesett. Layton, aki erősen hangsúlyozta, hogy Québec-ben született és nevelkedett, jól beszél franciául és észrevehetően közel áll a tartomány többségének progresszív értékeihez (különösen a nagyvállalatokkal szembeni fellépéssel és az állami egészségüggyel kapcsolatban), komoly alternatíva lehet ott, ahol két évtizeden keresztül a szociáldemokrata nézeteket valló szeparatisták voltak a legerősebbek.

Sokan aggódtak, hogy Layton nem lesz képes egy energikus és hatékony öthetes kampányra, mivel még tart a tavaly felfedezett prostatarákból való felépülése és csupán egy hónapja műtőtték meg csípőjét, mely először mankó, aztán bot használatára kényszerítette. Azonban inkább úgy tűnik, hogy a kampány izgalma inkább javított egészségügyi állapotán. A kampány elején Layton fáradtnak, sápadtnak és gyengének tűnt. Mára azonban mindez megváltozott. Miközben Stephen Harper miniszterelnök és Michael Ignatieff liberális kormányfő-jelölt visszavonult a húsvéti ünnepekre, Layton (aki egyébként hívő kereszény, a United Church tagja) egy torontói nagypénteki felvonuláson vett részt. Az EKOS utolsó Húsvét előtti felmérése szerint a konzervatívok 34,4 százalékos támogatottságon állnak, miközben a liberálisokra és az NDP-re a lakosság 24,7 százaléka voksolna, így teljes holtverseny alakult ki a két ellenzéki párt között. A Bloc Québécois azonban 6,5 százalékra esett vissza az EKOS országos adatai szerint, miközben a parlament kívüli zöldpárt most 7,8 százalékon áll.

Az EKOS most azt prognosztizálja, hogy május 2-án az NDP összesen 60 mandátumot nyer oszágszerte, mely huszonnéggyel több képviselőt jelent mint az előző parlamentben volt, valamint az Alsóház harmadik legnagyobb pártjának státuszát. (Eddig a Bloc Québécois foglalta el ez a pozíciót a kanadai tövényhozásban.) Québec tartományban egyről 14-re ugrik az új demokrata mandátumok száma, miközben a Bloc Québécois frakció 47-ről 32-re zsugorodna.

Mivel 308 mandátumból áll a kanadai parlament, 155 képviselő szükséges a többségi kormányzáshoz. Az EKOS adatai szerint nemhogy, nem szerez többséget a 2006 janárja óta regnáló konzervatív párt, hanem a jelenleginél jóval kisebb frakcióval kénytelen boldogulni és gyengített pozícióból kormányozni. Az EKOS szerint a jelenlegi 143-ról 134-re csökkenhet a konzervatív kormány mandátumainak száma. Az ellenzéki liberálisok kissé megnövekedett frakcióval (77 mandátumról 82-re) érkeznének vissza a parlamentbe a májusi választások után. Itt azonban érdemes megjegyezni, hogy a liberális párt 82 mandátumával és az NDP hatvan képviselőjével együttesen is csak 142 mandátumnál tartana a baloldal, ami önmagában nem lenne elég a többségi koalíciós kormány alakításhoz. Még mindig szükség lenne a Bloc Québécois külső támogatására, mely nem csak anathema lenne a szövetségi pártok számára, hanem egyáltalán nem valószínű, hiszen egy katasztrófális választási szereplés után krízisben lenne a BQ és Gilles Duceppe pedig majdnem biztosan lemondana rövid időn belül.

Egy bizonyos pontig a konzervatívokat segíti az NDP megerősödése, hiszen megosztja a baloldali tábort egyes választókerületekben, melyekben a jobboldali kandidátus kerül előnyös helyzetbe. Most úgy tűnik, hogy az NDP meteórikus növekedése túl lépte ezt a pontot és már a jobboldalt is akadályozza az áhított többség megszerzésében. Ezt a tézist az is bizonyítja, hogy tegnap (a kampányban először) negatív televíziós kampányt indított a konzervatív párt Layton ellen, mondván hogy az NDP nem nyújt erős fellépést a québeci szeparatista veszély ellen. Ez a taktika esetleg akkor lehet szerencsés angol-Kanadában, ha kiderül a Québec-en kívüli lakosság számára, hogy valóban úgy fest, hogy jövőre nagy eséllyel az egyre inkább radikális Parti Québécois válthatja a jelenleg kormányzó liberálisokat a francia-többségű tartományban. A Parti Québécois legutóbbi kongresszusán bejelentették, hogy drámaian szigorítanának az angol főiskolákra való felvételi követelményken, mely kizárná szinte az egész francia többséget és egyben az új bevándorlókat is, ezzel ösztönözve–vagy forszírozva–a francia iskolákba való jelentkezést

Egy CROP-La Presse felmérése szerint a Bloc Québécoisból és a soha nem változó, unalmassá vált szlogenjeiből egyre többen kiábrándultak Québec-ben. A montreáli francia-nyelvű napilapban publikált számok szerint 36 százalékon áll az NDP Québecben, miközben a Bloc Québécois 31 százalékra esett vissza. A CROP szerint a konzervatívok 17, a liberálisok csupán 13 százalékon állnak Québecben, ami azt jelenti hogy mint két párt veszíthet mandátumaiból. A liberálisok különösen bajban lehetnek Montreál egyes körzeteiben, például Westmount-Ville Marie-ban, de még Notre-Dame-de-Grace-Lachine (Dorvál)-ban is, ahol 1997 óta Marlene Jennings liberális képviselő nyert minden választáson.

De május 2-án nem lesz könnyű dolga Layton pártjának, hiszen az NDP szavazómaximalizáló gépezete rendkivül gyenge Québecben, eddig csupán Outremont-ban tudott nyerni a szociáldemokrata baloldal. Tehát nem lesz egyszerű konkrét szavazattá konvertálni a telefonos felméréseken mért támogatást. Ebben azonban húsz éves gyakorlata van a Bloc Québécois-nak. Ezen kívül Laytonnak arra is ügyelnie kell, hogy a kampány utolsó hete alatt is megmaradjon a párt jelenlegi, valamennyi közvéleménykutató cég által mért lendülete. Ez előző választásokon nehéznek bizonyult az NDP számára. Amennyiben mindkét kihívásban sikeres lesz az NDP, komoly változásokra ébredhetünk a választás másnapján.  

Komoly károk keletkeztek Torontó belvárosában

Egyre többen követelik egy független vizsgálóbizottság létrehozását, mely jelentést készítene a torontói G20 találkozó idején történt esetleges rendőri túlkapásokról. Immár több mint 18 ezren csatlakoztak egy Facebook csoporthoz, mely éppen egy ilyen vizsgálatot követel és az ottawai ellenzéki pártok is támogatják az ötletet. Jack Layton, a baloldali Új Demokrata Párt (NDP) vezetője felhívta az Alsóház közbiztonságért felelő bizottságát, hogy foglalkozzon az üggyel és készítsen egy jelentést a csúcstalálkozó anyagi és operatív oldaláról. A közbiztonsági bizottság liberális és Bloc Québécois tagjai jelezték, hogy támogatják Layton indítványát.

A Kanadai Szabadságjogok Egyesülete már elkészítette jelentését és ebből az derül ki, hogy valóban voltak rendőri túlkapások Torontóban, amikor több mint 900 tüntetőt tartóztattak le. Torontói melegjogokért harcoló aktivisták felszólították Bill Blair-t, Torontó rendőr ezredesét, hogy azonnal mondjon le az egyes tüntetők által tapasztalt rendőri homofóbia miatt. A letartóztatott tüntetők szerint elképesztő állapotok voltak a torontói Eastern Avenue börtönben, ahol alig volt víz és ennivaló. Blair azonban azt állitja, hogy semmi törvénybe ütköző nem történhetett a börtönben, hiszen valamennyi terem kamerával van ellátva.

Kanadai Magyar Hírlap

A jelenlegi tervek szerint, 2012-re 15 százalékra csökken a jelenleg 18 százalékos nagyvállalkozói-adó, de Layton szerint ha ezt most felfüggesztik, akkor egy “szerény befektetéssel” nagy segítséget nyújthatna a szövetségi kormány a nyúgdíjasoknak. A National Post napilapnak névnélkül nyilatkozó konzervatív tanácsadó szerint a kormány szinte biztosan betesz egy olyan intézkedést a közelgő büdzsébe, mely szimpatikus lehet a többséggel rendelkező három balközép ellenzéki párt számára és mely lehetővé teszi azt, hogy elkerüljük a kormány bukását, illetve az előrehozott választásokat. Tavaly az új demokraták (a szeparatista Bloc Québécois-val együtt) a költségvetés ellen szavazott, de a liberálisok támogatták azt.

Ádám Christopher

A penny-t 1908-ban vezették be Kanadában és Martin szerint pont jól jönne ha idén—az évforduló alkalmából–egyszerre ünnepelnénk meg az érme születését és kimúlását. Martin erőfeszítései ellenére, nem biztos hogy a parlament megszavazza a penny bevonását. A konzervatív kormány pénzügyminisztere, Jim Flaherty, állítólag már eldöntötte, hogy a kabinet nem tervez semmi változást a penny-vel kapcsolatban. Ez azt jelentené, hogy a kormányoldal leszavazná a javaslatot a parlamentben.

Magyarországon éppen március elején vonták ki a forgalomból az egy és két forintos érméket, pontosan azért mert elvesztették értéküket és a többségük elveszett vagy otthonokban halmozódott.

Kanadai Magyar Hírlap

Stephen Harper miniszterelnök támogatja a baloldali Új Demokrata Párt (NDP) azon kezdeményezését, mely szerint egy népszavazás döntene a kanadai Szenátus további sorsáról. A referendumra legkésöbb 2009 október 19-én kerülne sor, a következõ általános parlamenti választás keretein belül. De amennyiben e dátum elött megbukik a kisebbségi konzervatív kormány, akár 2008-ban is megpecsélõdhet a Felsõház sorsa. Jack Layton, az NDP vezetõje szerint a Szenátus egy “19-ik századi intézmény, melynek semmi keresnivalója a 21-ik században. Biztos vagyok benne, hogy jobb célokra lehetne fordítani azt az évi 75 millió dollárt amibe belekerül a Felsõház fenntartása”—érvelt Layton. Az NDP vezetõje hétfõn találkozott Harper miniszterelnökkel és a kormányfõ már jelezte, hogy a népszavazás felé hajlik.

Mint ismert: Harper konzervatív kormánya tavalyi megválasztása óta a Szenátus reformja mellett agitált és a szenátorok demokratikus úton történõ megválasztása valamint korlátozott mandátumok mellett tört lándzsát. A liberálisok azonban hezitáltak és Harper több alkalommal azzal fenyegette a liberális szenátorokat: amennyiben nem támogatják a reformot, a Felsõház teljes megszüntetése is napirendre kerülhet. Jelenleg a szenátorokat a mindenkori miniszterelnök nevezi ki. 

Marjory LeBreton konzervatív szenátor szerint a kormány tagjai teljes mértékben támogatni fogják a referendumot. “Nincs semmi értelme egy olyan parlamenti testületnek, mely nem felel a szavazóknak. Valóban eléggé abszurd helyzet, hogy egy modern társadalomban egy olyan Szenátus mûködik, amely 140 éve szinte egyáltalán nem változott”—mondta LeBreton. 

A jobbközép-baloldali szövetség meglehetõsen kínos helyzetbe hozta az ellenzéki Liberális Pártot, melynek nem áll érdekében a szenátus megszüntetése, hiszen a Felsõházban a liberálisok továbbra is többséget élveznek. Stéphane Dion, a liberálisok vezetõje még nem hozta nyilvánosságra, hogy pártja támogatja-e a referendumról szóló parlamenti szavazást, mely még e hónap során kerül az Alsóház elé. De még akkor is ha a parlament elindítja a népszavazás folyamatát (ami több mint valószínû) és ha a választók is a Felsõház megszüntetése mellett szavaznak, nem biztos hogy a szövetségi kormány megszerzi legalább hét tartomány támogatását, amely szükséges a kanadai alkotmány módosításához. Jelenleg Ontario, British Columbia, Manitoba és Saskatchewan jelezték, hogy támogatják a Szenátus eltörlését. De elképzelhetõ, hogy Québec és az atlanti tartományok inkább a Felsõház védelmébe szállnak.

Kanadai Magyar Hírlap