Összesen 108 millió forint esik ki a magyar gazdaságból az által, hogy a kormányzati inkompetenciá révén és stratégia-hiány miatt a Malév utód nélkül csődölt be, hiszen eddig a Magyarországra, vagy a térségbe utazók egy része a nemzeti légitársaságon keresztül vette jegyeiket, ezentúl viszont külföldi cégeknél teszik ugyanezt. Különösen jelentős kiesést jelenhet az, hogy a nemzetközi cégek üzletemberei és képviselői ezentúl más nagy nemzeti légitársasággal – és biztosan nem a magyar bázisú Wizz Air-rel – utaznak Budapestre. A turizmust élénkítő szerepén kívül, az államtitkár is jelezte, hogy érdemes volt életben tartani a Malévot ameddig csak lehetett, hiszen az általa generált adóbevételeken keresztül is nettó befizetőnek számított a cég. Az átlag magyar utazó is érezni fogja a Malév hiányát. A szakmabeliek máris jelzik: emelkedni fognak a repülőjegyek árai, hiszen számos útvonalon mostantól nincsen konkurrencia nemzeti légitársaságok között és a fapados cégek pedig gyakran más repülőterekre landolnak.

Vakhal Péter, a Kopint-Tárki Konjunktúrakutató Intézet elemzője szerint 8,4 százalékos exportbevétel csökkenést okozhat a Malév csődje. A nemzeti légitársaság nélkül az idegenforgalmi bevételek 80 milliárd forinttal lehetnek kevesebbek.

De a rideg, kemény kalkulációkon kívül igazán csak most látszik, hogy a magyar társadalomban volt egy erős érzelmi kötődés a nemzeti légitársasághoz, annak szimbólumaihoz. Ez talán természetes, hiszen hány olyan nagy nemzeti márka és cég létezik, melynek Presser Gábor eredeti dalt is komponált. A Malév kimúlásával járó szomorúságot Sándor Klára fogalmazta meg a legszebben a Galamus-Csoport oldalán megjelent publicisztikájában. Szerinte olyan lehetett a Malév pilotáknak Irországba átfestésre szállítani az lízingelt Malév gépeket mint az a gazdának beteg állatát  elaltatásra vinni.

“Utazni jó, ott lenni jó, hazajönni még jobb. Az ember vár a reptéren, unatkozik (…) És akkor egyszer csak megnyílik a fémhernyó vagy az üvegalagút, vagy jön a szörnyű buszozás, de már az is mindegy, mert várja az embert egy darabka otthon, hazai újságokkal, a rettenetes, de megszokott szendvicseivel, és bármennyire rózsaszín sziruposra alacsonyították ezt a dolgot, akkor is, akárhány nyelven beszél jól az ember, a légikísérők magyarul köszönnek, és a kapitány is magyarul köszönt. (…) A Malév igazi biztonsága ez az otthonosság volt: hogy órákkal előbbre hozta a hazaérkezést”–írta Sándor Klára a Galamus honlapon.

Az érzelmi kötődés természetesen a pilótáknál és a Malév egykori dolgozóinál a legerősebb. Ma reggel került elő egy levél, melyet egy olyan Malév pilóta írt aki participált a lízingelt Malév-gépek Irországba való szállításában. “Miért mi adjuk az utolsó, mindent eldöntő döfést magunkba? Mindenki elfoglalta a számára kijelölt repcsit a szép, s talán akkor mindenki számára a legszebb fehér madarat a kék orrával, s a legszebb logóval a farkán, amit valaha láttam gép farkán, elindultunk szépen egymás után, sorban elköszönve, kihangsúlyozva a járatszám előtti hívójelet: MALÉV.”

A Facebookon keresztül szerveződik az az “Emlékezzünk a Malévra” nevű közösség mely immár több mint 18 ezer támogatót számol. A csoport is a Malév-utód létrehozása mellett kampányol.

„Sajnos bekövetkezett az, amitől a legjobban tartottunk, és aminek elkerüléséért mindent megtettünk. Bár az utóbbi napokig még volt remény az üzemeltetés folytatására, és az utasok bizalma töretlen volt, de az utóbbi napokban megjelent információk hatására a szolgáltató partnerek elvesztették bizalmukat, és egyik napról a másikra elkezdték előre kérni az általuk nyújtott szolgáltatások kifizetését. Ez olyan mértékben gyorsította fel a pénzkiáramlást, hogy mára már tarthatatlanná vált a légitársaság helyzete. Ismert az is, hogy a tulajdonos a legjobb szándéka ellenére az EU elmarasztaló határozatát követően nem tud további anyagi forrást biztosítani a működéshez. Mindezeket figyelembe véve az Igazgatóság úgy döntött, hogy elrendeli a magyar nemzeti légitársaság üzemszerű működésének beszüntetését. Valamennyi utasunktól elnézést kérünk.” – jelentette be Limburger Lóránt, a Malév vezérigazgatója.

A Lehet Más a Politika kemény kritikával illette a Fidesz-kormányt és legújabb gazdasági melléfogását. Vágó Gábor szerint a jobboldal átverte az utasokat. A Fidesz-kormányt az elmúlt másfél évben “csodavárás, totojázás” jellemezte a Malév ügyében, az utasokat pedig hetek óta egy olyan tervvel hitegették, amellyel mindenki számára világossá válik, hogy meddig és milyen feltételek között tud működni a Malév. Ez a terv végül nem készült el, a vállalat járatai idő előtt álltak le – jelezte Vágó. Az LMP politikusa szerint szégyen, hogy Németh Lászlóné nemzeti erőforrás miniszter nem áll a nyilvánosság elé és nem vállal felelősséget az újabb fideszes kudarcért.

Az LMP-s politikus szerint szükség van magyar nemzeti légitársaságra, még akkor is ha a Malév – jelenlegi formájában – valóban működésképtelen volt. Vágó szerint a svajci, vagy belga model lehetne a követendő példa. A svajci Swiss International nevű légitársaság a Lufthansa csoporthoz tartozik, a belga Brussels Airlines részvényeinek 45 százalékát birtokolja a német cég. A Brussels Airlines a 2000-ben becsődölt Sabena-t váltotta fel, a Swiss International pedig az ikonikus Swissair-t, ami 2002-ben szűnt meg.

A Malév 1946-ben alakult meg és Maszovlet-néven (Magyar–Szovjet Polgári Légiforgalmi Rt.) ismerték meg az európaiak az első magyar nemzeti légitársaságot. Az első években belföldi járatokra koncentrált a Maszovlet, Budaörs és Debrecen, illetve a főváros és Győr, Szombathely és Szeged között. 1947-től Bukarestbe is repültek a Maszovlet gépei, később pedig Varsóba, Prágába és Belgrádba.

1954 novemberében vált igazán “nemzetivé” a légitársaság, amikor a magyar kormány megvásárolta az szovjet részleteket és Malév-ra változtatta a cég nevét.

1968-tól működtetett a Malév nagyobb kapacitású szovjet Tupolev 134 és aztán később 154-es utasszállító repülőgépeket. 1988-tól kezdték lecserélni a régi szovjet gépeket Boeing 737-200-asokra.

A Malév első részleges privatázációjára 1992-ben került sor, amikor az Alitalia és az olasz Simest bank vásárolt 35 százalékos részesedést. Ekkor kezdődtek az anyagi gondok, hiszen az olasz vezetőség a hosszú-távú járatokra tette a hangsúlyt és két Boeing 767 repülőt vásárolt, mely ötlet nem váltotta be a vezetőség reményeit. Ez a szituáció csak 1997-ig tartott, amikor egy magyar bankokból álló konzorcium visszavásárolta az olasz részvényeket. Ettől kezdve a Malév többségi tulajdonosa (99,5 százalékos részesedéssel) az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. Az előző MSZP-SZDSZ kormány 2007-ben eladta az állami részesedést az orosz érdekeltségű AirBridge Zrt-nek, de Bajnai Gordon miniszterelnök kabinetje 2010 februárjában visszaállamosította a nemzeti légitársaságot és így 95 százalákos részesedést szerzett a nemzeti vagyonkezelő.

Az Európai Bizottság 2012 elején rendelte el, hogy a Malév 38 milliárd forintnyi illegális állami szubvenciót köteles visszafizetni, mely összeg egyenlő a légitársaság teljes 2010-es bevételével. A Malév tartózásai a 60 milliárd forintos szintet is meghaladták.

A Fidesz azt igéri, hogy rövid időn belül új Budapest-centrikus légitársaságot hoz létre, feltehetően a versenyszféra közreműködésével. A kormány összesen két milliárd forintot költhet a külföldön rekedt Malév-utasok kisegítésére, de akár száz milliárdot is meghaladhatja az a kárpótlás, amit a Budapest Airport Zrt-nek lehet köteles kifizetni, amennyiben nem sikerül az új Budapest-centrikus légitársaság létrehozása.

Már többször megfordult nálam a gondolat, hogy komolyabb problémák lehetnek az amerikai légitársaság gépeivel, hiszen amikor tavaly decemberben repültem vissza Charlelotte-ból Ottawába két külön kényszerleszállásban vehettem részt, ráadásul egyetlen egy nap leforgása alatt. Először Charlotte-ból felszállva jelentették be, hogy a virginiai Roanoke város regionális repülőtere felett kezdjük a süllyedést, miután kiderült, hogy gond van az egyik kerékkel. Megérkezésünk után deríthettük ki – az iphonok és a Google segítségével, hogy hol is van ez az istenhátamögötti Roanoke. Már este 10 óra is elmúlt és úgy tűnt, hogy az éjszakát a teljesen kihalt kis repülőtéren töltjük. Az egyetlen helyi alkalmazott már hozta nekünk a kávét és éppen a pizza rendelés részletein dolgozott, amikor a US Airways bejelentette, hogy a repülőgépnél minden a legnagyobb rendben van, így tehát repülhetünk tovább Ottawa felé.

Kárpótlás gyanánt a fedélzeten az utaskisérő nem számolt fel a sörért és még ingyen ropit is kaptunk. Aztán másfél órával később vettem észre, hogy milyen furcsa az, hogy immár csaknem félórája Ottawa felett keringünk, pedig éjfél környékén aligha van bármilyen forgalom az amúgy is eléggé kipusztult kanadai fővárosi repülőtéren. Ekkor jelentette be a pilóta, hogy ezúttal a gép szárnyai nem működnek és bocsánatot kérve jelezte, hogy sajnos ismét jön egy kényszerleszállás. A cipőket le kellett venni, fejünket lábunk közé tenni és előrehajolni. A fedélzeten dolgozó egyeten utaskísérő sem volt igazán bizalomgerjesztő mondandójával.

“Mi mindig együtt maradunk! És amikor azt kiabálom le a folyosón, hogy “brace,” mindenki gyorsan hajoljon előre!”–jelezte a huszonvalahány éves stewardess. Végül sikeresen leszálltunk és minket is körülvettek a mentősök és a tűzoltók.

Sajnos Észak-Amerikában nem csak a US Airways ismert kimustrált flottájáról, hanem a legtöbb amerikai légitársaság is. És ehhez még az is hozzátartozik, hogy bár ezek nem fapados cégek, mégis szinte a nullára csökkent a fedélzeti kiszolgálás.

A napokban éppen egy Molly Todd nevű fiatal anya esete került az újságokba, amikor 4 ezer dollárért vásárolt a US Airwaystől repülőjegyeket magának és 7, illetve 10 éves gyermekének Philadephiából Mexikóba. De éppen a repülőtéren derült ki, hogy csak akkor ülhet kiskorú gyermekei mellé ha darabonként fizet egy 30 dolláros felárat. Bár ez az új profitot maximalizáló kisérlet felháborodást váltott ki szülőkből, az amerikai közlekedési minisztérium jóváhagyta az egyre rutinosabb pénzszerzési gyakorlatot.

A nevem Ivanics Ferenc. Öcsémmel Istvánnal 2007 Július 15.-én elindultunk, hogy körbegyalogoljuk a Földet. A cél 40000 kilométer, hat év alatt, öt kontinenst érintve. Üzenetünk a békesség és testvériség. A testvéremmel, egymás mellett, egymást kisegítve, a konfliktusokat megoldva gyalogolunk hosszú éveken át. 

Az elmúlt négy évben 19000 kilométert sikerült legyalogolnunk, 19 országot érintve. Állandó, folyamatos támogatások nélkül tettük meg ezt. Sokszor rendkívül szélsőséges körülmények közé cseppentünk.

Megjártuk a poklot a Szaharában, ahol három hónapon át gyalogoltunk, miközben gyakorlatilag éheztünk. Voltak hónapok, amikor segítség érkezett és ugyan még mindig a szükséges alatt, de legalább nem az éhséggel küzdve tudtunk előre jutni. A második mélypontot Kolumbiában értük el. Kolumbiában több mint 1500 kilométert tettünk meg, három hónap alatt. Üres zsebekkel, azaz pénz nélkül (!!!). 65 kilogram alá esett a testsúlyunk. A napi 25 kilométer, hegyekben, koldusoknak kijáró alamizsnával, nem tett jót a szervezetünknek. Ekkor adtuk fel a gyalogtúrát.

Kolumbiában úgy döntöttünk, hogy valahogyan eljutunk Martinique szigetre. Martinique a franciáké, tehát Európai Úniós terület. Ott legalább vannak valamiféle jogaink és nem hajíthatnak ki minket három hónap után.  Autósstoppal jutottunk el Venezuelába. Nagy meglepetésünkre egészen nagy magyar közösséget találtunk ott. Három hónapot töltöttünk Caracas-ban a Magyarházban. Közben kaptunk munkát magánszemélyeknél. Általában házkörüli munkák. Annyi pénzt sikerült is összeszedni, hogy eljöhessünk Martinique-ra. Őszintén, Caracas veszélyes város, az erőszakos események hétköznaposak. Hetente kb 50 embert gyilkolnak meg. Nem szívesen maradtunk volna tovább.

Martinique-ra csak idecseppentünk, ujfent semmivel. Új életet akartunk kezdeni. Ebbe szólt bele dr. Lázár Erika nyugdíjas doktornő. Segítségét ajánlotta. Belementünk egy elképzelés megvalósításában. Ez az elképzelés szerint, a világban levő 12 millió magyar-ból  lesznek elegen akik hajlandóak aprópénzzel segíteni a Földkörüli Gyalogtúrát. Sok kicsi, sokra megy. Gyakorlatilag a porból próbálunk újra feltámadni. Jelenleg is nélkülözések közepette élünk. Elképesztően nagy hitre van szükségünk ahhoz, hogy a reményt el ne veszítsük. A reményt, hogy lesznek Magyarok elegen, akik mellénk állnak, vagy azért mert szeretnek minket, vagy azért mert értékelik amit teszünk és az információt amit megosztunk.

További képek a földkörüli gyalogtúráról–kattintson ide!

Elkészült a montreáli Pierre Elliott Trudeau nemzetközi repülőtér új 300 millió dolláros szárnya. A terminál új szekciója az Egyesült Államokba készülő utasokat fogja kiszolgálni. A repülőteret üzemeltető Aéroports de Montréal szerint sokkal gyorsabb és kényelmes lesz az indulás. A levegős, üvegből készült terminál rövidebbé teszi a biztonsági vizsgálatok és a beszállás közti transzfert, valamint 50 százalékkal növeli a check-in, biztonság és vám kapacitását.

James Cherry, az Aéroports de Montréal elnöke élmondta, hogy fontos volt felépíteni az új szárnyat, még akkor is ha idén 7 százalékkal esett vissza a repülőtér észak-amerikai forgalma.

A mostani meghosszabbítás az utolsó eleme volt egy 1,5 milliárd dolláros fejlesztési folyamatnak, mely 2000-ben vette kezdetét. Cherry szerint húsz éves távlatokban kell gondolkodni amikor ekkora beruházásokra kerül sor.

A Trudeau repülőtérről 1,5 millió utas repül évente az Egyesült Államokba és a felszállások száma meghaladja a 30 ezret.
Az új szárny felett felépült egy 275 szobás luxus Marriott Hotel és alatta pedig egy 500 férőhelyes mélygarázs. A repülőtéri adminisztráció arra is számit, hogy 2013-ig elkészül a belváros és a Trudeau közti gyors vasútvonal, mely az új amerikai szárny alá futna be.

Ebéd a Porter ottawai járatán

A 2006-ban létrejött Porter Airlines Kanada egyetlen olyan légitársasága, mely belföldi és Észak-Amerikai hálózatán teljes kiszolgálást biztosit, beleértve a könnyű ebédeket, az ingyenes alkoholt és a Torontói City Centre repülőtér termináljában található elegáns lounge használatát. Úgy tűnik, hogy ez az üzletimodell–mely nem csak az alacsony árra, de a minőségre is hangúlyt tett–sikeresnek bizonyult. Robert Deluce, Porter vezérigazgatója bejelentette, hogy az elkövetkező hónapokban megduplázzák a regionális légitársaság flottáját. Ez annyit jelent, hogy hamarosan 18  Bombardier Q-400 turboprop gépen fogja majd szállítani utasait a Toronto székhelyű légitársaság. Ezen kivül a Porter egy új, 45 milliárd dolláros terminált fog építeni a belvárostól összesen 10 percre lévő torontói City Centre repülőtér területén, mellyel egy millióra növeli évi utas-kapacitását. A légitársaság jelenleg Montreált, Ottawát, Halifax városát, Québec City-t, New York-ot és Chicagot köti össze Torontoval. De még júniusban az ontarioi Thunder Bay-ből is Porter desztináció lesz, és szeptembertől Boston, Philadelphia, vagy Washington, DC-be is repülhetnek az utasok. Deluce szerint az elkövethező hetek során eldöntik, hogy melyik új amerikai desztináció kerül fel a térképre.

A Porter Airlines valóban kimagasló Kanadában, hiszen ez az egyedüli olyan légitársaság, mely megszorítasokra és alacsonyabb árakra hivatkozva nem szüntette be a fedélzeten való felszólgált ebédeket és italokat. Utoljára november végén repültem a Porter-rel, Ottawából Torontóba. Még ezen a rövid, 45 perces úton is felszólgáltak szendvicseket, alkoholos és mentes italokat, sajtot és csokoládét. Ennél már csak a retúr út volt kellemesebb, hiszen Torontóban valamennyi utas igénybe veheti a City Centre repülőtér modern lounge termét. Itt pedig internetes hozzáférés, ingyenes kávé és teával, üditőitalokkal, keksz és piritott mandulával fogadják az utasokat. Óriási a különbség, ha ezt összehasonlítjuk az Air Canada által nyújtott szegényes szolgáltatással. Nemzeti légitársaságunk ráadásul a távoli Lester B. Pearson repülőteret használja, míg a Porter a belváros melletti kis szigeti reptérre landol és ahonnan ingyenes busszal lehet perceken belül Torontó központjába érkezni.

Kanadai Magyar Hírlap  

Azt RTL Híradó állítólag egész nap kapcsolatba próbált lépni a Wizz Air budapesti központjával, de próbálkozásaik sikertelenek voltak. Így nem lehet tudni, hogy mikor indulhat haza a Svédországban több mint 12 órája várakozó 50 magyar utas. Már többször is előfordultak több mint 4 órás késések a Wizz Air svédországi járatain. Az utóbbi néhány hónap során legalább két ilyen esetről számolt be az RTL.

Sajnos Kanadában és az Egyesült Államokban sem szokatlanok az ehhez hasonló esetek, csak itt ráadásul a csőd közeli Air Canada nemzeti légitársaságnál is előfordul olyan, hogy utasok étlen-szomjan és szállás nélkül maradnak hosszabb késések alatt. Tavaly hozott be egy új szabályt az Air Canada, melynek értelmében csak olyanok számíthatnak segítségre késés vagy járat törlés esetén, akik előre vásárolnak egy ehhez kapcsolódó biztosítási csomagot.

Kanadai Magyar Hírlap

Expedia/Juhar Levél

Az idén nekem is szerencsém volt és sikerült egy hónapot Boynton Beachen tölteni, Floridában : West Palm Beach és Miami között. Ahogy Fort Lauderdale repülőterére kilép valaki, mindjárt vetkőzni kezd, a téli gunyától akar szabadulni…a kellemes, párás melegben.

Montreali barátnőmmel közösen bérelt házunk minden szempontból megfelelt, egyedűl az ablakokkal volt baj, mert nem tudtuk kinyítni. Később derült ki, hogy hurrikán elleni védőcsavarokkal voltak ellátva. A ház, egy úgynevezett, „telepen”,vagyis elkerített, védett „resort-on” volt: Lime-tree, azaz hársfa nevet kapta . A környéken, ilyen és ehhez hasonló sok resort van mindenféle névvel ellátva. Nagyjából, 328 ház sorakozik itt fel, szép kis utcákban, virágos bokrok és pálmákkal díszitve. Három úszodája van, klubháza (könyvtárral) és még egy külön ház, különböző aktivításra: reggeli torna, jóga , zenés vacsorák, stb.

Mikor feliratkoztam, még nem tudtam, hogy nagyszerű magyar társaságot is találok ezen a helyen. Időközben kiderült, hogy legalább 14 magyar tölti itt a telet minden évben, részben saját házában, részben bérelve. Később az is világossá vált, hogy a közeli tengerparton élő hat magyar is hozzátartozik a társasághoz. Van aki már 17 éve „telel” itt minden évben, novembertől áprilisig. Természetesen más floridai helységben is sok magyarl él ilyen módon, amiről mi nem is tudunk A Lime-tree resortnál, főleg ontariói magyarok élnek, némelyik, volt montreali lakos. Egy-két „tiszteletbeli” magyar is él köztük, aki minden közös programban résztvesz, ilyen például, Isabella, aki skót kanadai származású, de nagyon jól érzi magát köztük.. Közeli szomszéd lévén, ő vitt a napi tornára és jógára, ő tartott „Oszkár estet” házában, az Oszkár díj estéjén, amit pizzával, sörrel és sok kacagással éltünk túl….!A vendégek mind magyarok voltak.

Egyik szombaton, lakótársammal a közeli Everglades nemzeti parkba kirándultunk,
ahol sikerült egy alligátort a víz allatt figyelemmel kisérni és róla fotót készíteni. A madaraknál pedig sikerült megörökiteni az egyik bagoly fajtát, a pici „meztelen bagolyt”! Sajnos, a többi madarat nem tudtuk jobban megfigyelni, mert hirtelen jött, szörnyű zápor kapott el bennünket, mikor is bőrigáztunk. Pedig számos érdekes madár- fajta tanyázik ezen a lápos, vízes területen. Köztük , többféle gém és gólya. A csupasznyakú gólya is itt él, ami igen hasonlít a magyar gólyához. .Egyik reggel, házam előtt fehér madár csoport is megjelent, ezek a rendkivül szelid, ibis nevü madarak voltak, melyek szép fehérek és lábuk, hajlott csőrük, viszont piros.

A házkörül is találtunk még helyi állatokat. Például a trópusi gyíkot, melyet sikerült a házfalán megörökitenem. Az egyik ilyen csibész, bekerült a nappaliba is, ahol az abalkpárkányon vettem észre, de pillanatok alatt eltűnt a szófa allatt. Ma is valahol a házban lehet, de sohasem találtuk meg.

A napos meleg napok, hetek, bizony nagyon gyorsan peregtek. A helyi magyarság egyik kedvenc programja a keddi tengerparti piknik volt, ahol is szépen összegyűltek a magyarok és barbecue sütés közben, mindig volt egy előadó, aki valami érdekes témáról beszélt és hívta fel a jelenlévők figyelmét. Ilyen volt például az atomenergia, asztronomia és más hasonló elvont vagy tudományos téma.

Sokan hosszú sétákat tettünk a strand homokjában az Atlantic oceánban gyönyörködve, vagy mikor csendes volt, vízében megfürödtünk .Elutazásom előtti napon sikerült nekem is a finom, meleg tengervízet élvezni. Többnyire elég haragos és hullámos volt ott a tenger.

Egy vasárnap testületileg a szomszédos helységbe mentünk át, Delray Beach-re, ahol a kanális melletti parkban szép mandolin koncertet hallgattunk meg. A híres mandolin zenekar szabadtéri koncertjére a közeli helységekből tömegesen jelentek meg a „snow- bird-ök”. A kanális keresztűlmegy egész Florida keleti részén, és mélysége megengedi, hogy nagyobb hajók is közlekedjenek rajta.

A „teleléshez” még hozzájárul a sok vásárlás is, hiszen Floridában hihetetlen olcsón kapni mindenféle ruhaneműt, olyan nagy választékban, hogy az embernek nincs „szíve” azokat otthagyni.

A mindennapos torna, és úszás bizony helyrehozta sulytöbbletemet, szép barna színt is kaptam és sok könyvet is kiolvastam a helyi könyvtárból. Bizony, maradtam volna még s mikor a kedves új magyar barátok megkérdezték, hogy nem tudsz még egy hónapot maradni?…..bevallom, nagy kisértésben voltam.

Bencsics Klára

Utána néztünk annak, hogy mennyibe kerülnek a repülőjegyek a legnépszerűbb járatokon. A belföldi piacot két légitársaság dominálja, nevezetesen: az Air Canada, a kanadai nemzeti légivállalat, valamint a diszkontos WestJet. A kutatás eredménye az, hogy legtöbb esetben nincsen jelentős különbség a két légitársaság árai között és valószínű, hogy az Air Canada és a WestJet figyelemmel kiséri egymás árait és ehhez igazitja saját ajánlatait.

Az Air Canada legolcsóbb oda-vissza repülőjegye Torontóból Montreálba az őszi szezonra jelenleg kb. $222, adóval együtt. Ugyanez a rövid, egy órás regionális út Torontóból Montreálba kb. $211 a diszkontos WestJet-en. Ezen a regionális járaton a szolgáltatás is hasonló minkét légitársaság esetében: ingyenesek az alkohol-mentes italok, de ételeket nem szolgálnak fel. Az egyik különbség az, hogy az Air Canada legtöbbször kisebb gépeket használ ezen a járaton (mint például a 73 üléses Embraer 175 repülőt), míg a WestJet valamennyi járatán Boeing 737 szállítja az utasokat.

A Torontó és Calgary közti járat már sokkal hosszabb út és egyben drágább is. De itt is hasonló árakat tapasztalhatunk az Air Canada és a WestJet légitársaságoknál. A nemzeti légitársaságon kb. $438.14 kerül egy oda-vissza jegy, míg a WestJet ára pontosan ugyan annyi: $438.14. Mind két esetben non-stop járatról van szó és kb. 4 órás útra számíthatunk. Az alkohol-mentes italok mind a két cégnél ingyenesek, de az ennivalót külön kell vásárolni a fedélzeten.

Ha Montreálból a nyugati parton fekvő Vancouver-be szeretnénk utazni, készüljünk fel hosszú és drága útra. Az Air Canada árai kb. $566 kezdődnek és a repülési idő ezen a non-stop járaton 5 óra körül mozog. A WestJet-nél néhány dollárral olcsóbb a jegy: itt kb. $550 számíthatunk ha az ősszel utazunk és előre lefoglaljuk jegyünket.

Úgy vehetjük igénybe a legjobb árakat, hogy ha legalább egy hónappal utazásunk előtt foglaljuk le őket az Air Canada, vagy a WestJet honlapján. Az adókat mindig külön számolják és hosszabb belföldi járatokon ezek általában $140 és $150 között mozognak.

Az Air Canada flottája jelenleg 335 repülőgépből áll és a kanadai nemzeti légitársaság 240 városba repül Kanadában, az Egyesült Államokban, Európában, Dél-Amerikában és Ázsiában. A WestJet pedig 67 repülőt üzemel és 26 kanadai, valamint 11 amerikai várost szolgál.

-Á.C.