Terrence Prendergast érsek jegyzetel

Amikor belépett Terrence Prendergast a neo-gótikus templomba, egyenesen a szentély irányába indult el, ahol közelről – és minden oldalról – megvizsgálta az oltár mögött koncepciózusan elhelyezett szemétdombot, mellyel a dél-amerikai nyomorra próbálták felhívni a figyelmet. “Azt mondták nekem, hogy a mögöttem lévő hulladék egy Guatemalavárosi szemétdombot próbálja reprezentálni. Remélem, hogy Önök nem nekem üzennek ezzel a látvánnyal”–mondta viccelődve az érsek a homília kezdetén.

De a díszvacsora alatt komolyra fordult a szó és több tucat hívő állt a mikrofon elé és mondta el aggályait a Katolikus Egyház vezetésével kapcsolatosan. Az érsek alig-alig nézett fel, ahogy jegyzetelt asztalánál. Amikor viszont a hozzászólóhoz fordult, tökéletes póker arccal hallgatta végig a gyakran fájdalmas felszólalásokat. Egyértelmű volt, hogy intenzív figyelemmel kísérte az érsek minden egyes elhangzott bírálatot.

“Nekem is van teológiai diplomám, mégsem végezhetem ugyanazt a munkát amit Ön, egyszerűen azért mert nincsenek meg a megfelelő nemi szervek. Én azt szeretném, hogy a klérus végre tekintsen a nőkre, úgy mint teljes jogú, egyenragú emberekre. Lehet, hogy ez a helyzet már nem változik az én életemben, de akarom, hogy tudja, mennyire fájdalmas számomra ez az állapot”–mondta sírva az egyik egyházközségi tag.

“Tartunk attól, hogy ki akarják egyesek radírozni a második vatikáni zsinat örökségét. Mi történt ezzel az örökséggel és mit tehetünk a lopakodó konzervatívizmus ellen?”–kérdezte egy másik résztvevő.

Az egyházközség orgonistája, Tom Fagan, az inklúzivitás teológiájáról beszélt. “Mikor tekint végre a Katolikus Egyház meleg, leszbikus és biszexuális tagjaira mint teljesen egészséges, egyenrangú emberekre, nem pedig olyanokra akik a természetüknél fogva erkölcstelenek. Sokan vannak, akik úgy érzik, hogy az egyház vezetősége folyamatosan elnyomja őket. A melegeket például lekezelik. Amikor azt mondják állandóan valakire, hogy természeténél fogva “rendellenes” (angolul: intrinsically disordered), a megfélemlítésnek és az erőszaknak teszik ki az illetőt”–érvelt az orgonista.

Terrence Prendergast ottawai érsek a Szt. Jóskában

Amikor a több mint egy órán át tartó kérdések és hozzászólások után az ottawai érsek is mikrofon elé állt, feszültté vált a hangulat. “A Jóisten segítsen”–kezdte válaszát az érsek mosollyal és mély lélegzettel. Elmondta, hogy szerinte az egyházközség a katolicizmus határait feszegeti és időnként túl messzire megy el. A St. Joe’s-nak becézett egyházközség vezetősége a térdelőket leszerelte, a térdelést beszüntette, a plébános helyett laikusok – és legtöbbször nők – mondják a szentbeszédet és az apostoli hitvallást nem mondják el a szentmise alatt.

“A Katolikus Egyházban vannak olyan tanítások melyeket követnünk kell. Nem mi osztjuk ki a szerepeket. Az egyház azt deklarálja, hogy az Isten nem hívja a nőket lelkipásztori szolgálatba. Ez lehet, hogy visszatetsző sokak számára, de én nem mondhatok Önöknek bármi mást. Tudom, hogy egy fehér, nyugati, kanadai férfi vagyok, de mint katolikus érsek, arra kértek fel, hogy ezt tanítsam. Ezt kell vallanom”–magyarázta az érsek.

“Nyissa ki füleit és fogadja el azt amit mi, az  egyház nép mond Önnek”–tette hozzá a hallgatóságból az egyik egyházközségi tag.

“Azt szeretném, hogy az Önök egyházközsége teljesen katolikus maradjon és, hogy liturgikusan is korrekt legyen. Hogy ez pontos mit fog jelenteni, azt nem tudom. Ezt Önökre bízom”–mondta az érsek, aki arra is kitért, hogy szerinte az egyháznak be kell fogadnia a melegeket és el kell fogadni ezt a szexuális identitást. Ugyanakkor arra is rámutatott, hogy miközben sokan a néhai II. János Pál pápára mutatnak a radikális szociális igazságossághoz való kötődéséhez, az egykori pápa pontosan ilyen radikálisan követte az egyház egyéb doktrínáit, még a konzervatív tanításokat is.

Az érsek elmondta, hogy az ottawai magyar, lengyel és horvát katolikus közösségekbe is ellátogatott. Bár a kanadai magyar egyházközségekben szerzett tapasztalataim révén én feltételezem, hogy ott nem ugyanazok a témák és kérdések merültek fel mint nálunk. Mindenesetre a vacsora és érseki fórum után, kissé elgondolkoztam azon, hogy vajon sor kerülhetett volna egy magyarországi katolikus  egyházközségben egy ilyen nyílt, demokratikus párbeszédre egy magyar érsekkel vagy püspökkel? Ha Márfi Gyula veszprémi érsek kioktató levelet vesszük figyelembe – melyben a Texasi Lutheránus Egyetem teológusa előtt az Orbán-kormányt védte és a ” keresztényellenes, ultraliberálisok” ellen szólalt fel – akkor sajnos egyből meg van a válasz a fenti kérdésre.

Kattintson az érseki látogatáson készült képeinkre!

Fred Magee atya

Az ottawai Szent József római katolikus egyházközség évtizedek óta az egyházmegye leginkább avant-garde és aktivista hitközsége, mely nem csak szóban, hanem cselekedetben is komolyan gondolja a szociális igazságosságot és az elszegényedett, kirekesztett emberekkel való szolidaritást.

Ez már a nyolcvanas években is érzékelhető volt, amikor Fred Magee atya (1939-1996) egy szombát délután baltával verte darabokra a szentély körüli márvány korlátot, mivel ez a nép kizárást, kirekesztését szolgálta. Legalábbis ezzel magyarázta akcióját a valamelyest meglepődött kurátoroknak, akik a templom alatti díszteremből rohantak fel a nagy zörej miatt. A tradíció szerint, a szentely a templom elkülönített része, ahová a mise alatt a hívők nemigen léphetnek be, de a Szent József Egyházközben immár teljesen nyitott és állandóan változó terület.  A karizmatikus Magee atya lelkipásztori szolgálata idején aranyhalak úszkáltak egy, a szentély környezetébe elhelyezett kékszínű műanyag medencében, a keresztelőkútat pedig homokkal töltötte tele a nagyböjt alatt. 1996-ban – Magee atya temetése alkalmából - Marcel Gervais, Ottawa püspöke Jézushoz hasonlította a néhai plébánost. “Megismerni MacGee atyát kicsit olyan volt, mint Krisztussal érintkezni. Cselekedetei révén ismerhettem meg igazán”–mondta a püspök. A belvárosi templom enteriőrjének unortodox átalakításán kivül, a II. Vatikáni Zsinat szellemét maximálisan követő pap legfontosabb cselekedetei közé tartozott az ottawai St. Joe’s Women’s Centre női menhely megalapítása és az elszegényedett családok - illetve az inuit, elsőnemzeti közösségek - számára pihenést biztosító Wapoo’s Farm létrehozása.

Az idei nagyböjtre is kreativitásáról tett tanubizonyságot az Oltáregylet, amikor valóságos szemétdombbá varázsolta a szentélyt. Fekete keselyűk repkednek a kereszt és a körülötte lévő hulladék felett. Majonézes-üvegeket, müzlis és pizzás dobozokat, tömött szemétzacskókat, csomagolópapírokat és konzerveket találhatunk az oltár mögötti területen.

Az ottawai Szent József Egyházközség szentélye 2012 februárjában

A dizájnmunkát az oltáregylet végezte, annak élén pedig Dorothy Collins. Dorothyt Guatamala Városba tett látogatása inspirálta, ugyanis megdöbbenve látta, ahogyan a metropolisz elszényedett asszonyai a keselyűkkel harcolva kutattak élelem és egyéb használható cikkek után a toronyosodó szemétdomb tetején. A mindennapi rutinhoz tartozott, hogy a nyomorban tengődő munkásasszonyok a szemétdombhoz vezető út szélén várták a szemétszállító teherautókat és a járművek által vágott ösvényen sétálva kincseket kerestek a selejtezetett tárgyak között.

Az átalakított szentély látványa még engem is kissé meglepett, amikor egyik reggel a plébániahivatal épületében lévő irodámból a templomba sétáltam az ebédszünet alatt. Feltehetően az éppen fényképezkedő japán turisták is újszerűnek találták a látványt. Biztosan unortodox, esetleg vitatott lépés a szentély új díszítése, de maga Jézus is pontosan ilyen volt. A hagyományoknál, a gőgös és hamis erkölcsiességnél és az elitek elvárásainál mindig fontosabb volt számára a szociális igazságosság, a szegényekkel, az elesettekkel és a kirekesztettekkel vállalt szolidaritás.

Az ottawai Szent József Egyházközség enteriőrje 2011-ben

A per Drummondville-ből indult, amiután 2008-ban Jean Charest liberális kormánya bevezetett egy új Ethics and Religious Culture című órát, mely a világ vallásait és hagyományait mutatja be a québeci iskolásoknak. A per a kanadai Legfelsőbb Bíróságon kötött ki és a tiltakozó római katolikus szülők azt szerették volna elérni, hogy katolikus otthonokban felnövekvő gyerekek részére ne tegyék kötelezővé az órát, mivel szerintük megzavarhatja őket a más hitek és világnézetek korai bemutatása saját vallásuk gyakorlásában. Québec katolikus és református örökségén kívül, a zsidóságra is kitér az új tananyag és úgy szintén a kanadai első nemzetek hagyományaikra és lelkiségére.

A Québec-tartományi LB már 2011-ben úgy döntött, hogy a kötelező tananyag nem sérti a vallásszabadság elvét. Jean Morse-Chevrier, a québeci Catholic Parents Association szóvívője azt reméli, hogy a mostani szövetségi bírósági döntés ellenére a québeci oktatásügyi miniszter átgondolja a kötelező tananyagot és a vallásszabadsággal kapcsolatos katolikus aggályokat is megfontolja. A csoport olyan bizonyítékot kíván gyűjteni, mely kimutatja: az általános iskolákban kötelező, más vallásokat bemutató tananyag lelki traumát okoz a katolikus diákok számára.

“A fiám még csak a negyedik osztályba jár, de máris kérdéseket és kételyeket fogalmaz meg saját vallásával kapcsolatban. Mindennek el jön az ideje, de várni kéne, hogy a gyerekek egy kicsit idősebbek legyenek mielőtt kötelezővé tesznek egy ilyen jellegű tantárgyat”–nyilatkozta S.L.. A perhez csatlakozó szülő nevét nem hozhatjuk nyilvánosságra, a kanadai LB által elrendelt publikálási tilalom miatt.  

Az LB-hez forduló szülők szerint a québeci kormány egy “vallási és világnézeti svédasztalhoz” ülteti katolikus gyermekeiket.

Az új multikulturális etikai és komparatív vallásokról szóló tananyag valamennyi diák számára kötelező órának számít – kivéve az első éves gimnazistáknak – és a hagyományos katolikus és protestáns tanításokra épülő erkölcs-órát váltotta fel.

A kilenc kanadai LB bíró úgy döntött, hogy a Québec-tartományi kormánynak feladata a multikulturalizmus megerősítése iskoláikban, így tehát elfogadhatatlan volt a keresztény vallásra épülő tananyag. “Az a vélemény, miszerint a más vallásokról való tanítás sérti a vallásszabadságot felér a kanadai multikulturális társadalom totális elutasításával és egyben ignorálja a québeci kormány e területen lévő kötelességeit. Québec sokszínűségére való tekintettel, a kormány többé nem részesíthet előnyben egy adott vallást, vagy világnézetet egy másik vallással szemben”–jegyzi a kanadai LB. Ugyakkor két bíró jelezte, hogy az új multikulturális tananyag megfogalmazása és annak tanítása valóban “kissé kérdéses.”

A Montreálban működő római katolikus Loyola High School szintén a bíróságon támadta a québeci kormány azon határozatát, mely a 160 éves parokiális intézet számára is tiltja a katolikus vallásoktatást és az új multikulturális programot teszi kötelezővé. A québeci LB eredetileg az iskola mellett foglalt állást, de a tartományi kormány már benyújtotta fellebbezését. Julius Grey, prominens montreáli ügyvéd szerint a mostani kanadai LB döntés a kormány fellebbezését erősíti, hiszen ha katolikus diákok esetében sem lehet kivételezni, ugyanez az elv a katolikus iskolákra is vonatkozhat. Ezentúl ők sem adhatnak le kizárólag katolikus vagy keresztény lelkiségről szóló tananyagot.

A felmérés szerint a fiatal fideszes szavazótábor a Jobbikhoz képest hajszálnyival vallásosabb. A Kereszténydemokrata Néppárt nevű jobboldali alakulattal szövetségben lévő Fidesz megkérdezett szavazótáborának 37 százaléka nem vallásos, 47 százaléka “a maga módján” vallásos, 7 százaléka gravitál egy keresztény egyházhoz és 9 százaléka nem tudja, hogy vallásos-e vagy sem. Úgy látszik, hogy az egyes fideszes és KDNP-s politikusok által felvállalt álszent, viktoriánus “keresztény” konzervatívizmus nemigen hat az keresztény egyházhaktól elforduló – vagy azokat komolyan egyáltalán nem vevő - jobboldali törzsszavazóktól.

Érdekes azonban, hogy a legnagyobb baloldali párt táborában leltek politikai otthonra a magukat vallásosnak dezignáló fiatal szavazók. Az MSZP szavazóbázisának csupán 30 százaléka jelezte,  hogy nem vallásos, miközben túlnyomó többsége - azaz 57 százaléka – “a maga módján vallásos.” Ráadásul a szocialisták 7 százaléka tartja fontosnak az egyházi tanításokat. Ezzel szemben a Lehet Más a Politika ökopárt támogatói közelebb áll a jobboldal “vallástalanságához” – csupán 41 százalék a maguk módján vallásosak aránya és összesen 4 százalék követi egyik, vagy a másik egyház tanításait.

Talán e számok tükrében érdemes lenne a “keresztény” jobboldalon elgondolkozni azon, hogy van-e egyáltalán értelme az üres, másokat gyorsan elítélő, viktoriánus, konzervatív és Jézus tanításaitól elszakadt “erkölcs” és retorika hangoztatásának, amikor még saját táboruk sem veszi ezt igazán komolyan?

De az ennél érdekesebb konkúzió abban a rejlik, hogy a magyar lakosság kb. fele nem fordult  el teljesen a privát vallásosságtól – vagy talán a lelkiségtől – azonban nagyon alacsony azok száma akik szívesen kötődnének a szervezett vallásokhoz, azok intézményeihez.

Úgy tűnik, hogy a leginkább unortodox karácsony Québecben található. A québeci lakosság 66 százaléka állít karácsonyfát (szemben a 72 százalékos országos átlaggal), 18 százalékuk megy templomba az ünnepek alatt és csak 49 százalék fogyaszt pulykát karácsonynapján, mely szignifikáns eltérést jelent a 72 százalékos kanadai átlagtól.

Azok akik hagyományos kanadai karácsony után vágynak, mindenképpen látogassanak el az atlanti tartományokba, ahol a lakosság 82 százaléka tartja magát kereszténynek, vagy Saskatchewanba, illetve Manitobába ahol 81 százalékon áll ez az arány. Mindkét tartományban a legmagasabb a karácsonyfát, jászolt állítók és a pulykát fogyasztók aránya.

John Miller, a polgármestert támogató Action Mont-Royal párt egyik önkormányzati képviselője szerint 1991 óta állít jászolt TMR városháza, menóra pedig 1996-ban került először a városháza épülete elé. Miller szerint a jászol a Vera Danyluk, TMR néhai polgármesterének volt az ötlete, aki a Lady of the Annunciation római katolikus egyházközség aktív tagja volt. A menórát pedig Harry Schwartz – TMR egykori, izraelita polgármestere – javasolta.

Roy polgármester tisztába van azzal, hogy egyesek bizonyára nehezményezik a zsidó és keresztény vallásos szimbólumok eltávolítását, ugyanakkor a polgámester már meghívást kapott egy helyi templomba, ahol ünnepélyesen felállítja a város által adományozott jászolt. Roy a Montreal Gazette riporterének elmondta: reméli, hogy az egykori önkormányzati menóra első gyertyájának meggyújtására is őt kéri fel a helyi zsidó közösség.

Kanadában rendszerint felbukkan a vallásos szimbólumok köztereken való felállításának kérdése a keresztény és zsidó ünnepek előtt. Éppen pár hete a kanadai szövetségi kormány egyik minisztériuma - a Service Canada –  betiltotta a montreáli Guy Favreaux központ előtt elhelyezett Karácsonyfákat és égőket, illetve a köztisztviselők iróasztalaikon elhelyezett vallásos szimbólumokat. De a hivatal kénytelen volt változtatni álláspontján, miután általános felháborodás tört ki a parlamenti padsorokból.

Samer Majzoub, a Kanadai Muszlim Fórum képviselője rémesnek nevezte a zsidó-keresztény szimbólumok eltávolítását, mondván, hogy éppen ez ellenkező volt a céljuk: azaz, valamennyi szimbólum egymás melletti elhelyezése.

Karácsony nem csak rólunk és zárt, exklúzív köreinkről szól, hanem a békességről és az igazságosságról–írja Andy Boyer atya, az ottawai Szent József Egyházközség plébánosa, az Oblátus szerzetesrend Lacombe tartományának egykori provinciálisa.  

Adventkor mindig Bette Midler “From a Distance” című számára gondolok, mely szerint Isten távolról néz minket. “God is watching us, God is watching us, from a distance.” Ezzel szemben Donald Miller amerikai szerző a következőképpen fogalmaz: “Úgy tűnik számomra, hogy Isten halad felém egy hosszú úton. Évekkel ezelőt csupán egy porszem volt az út végén, de most már olyan közel került hozzám, hogy hallom éneklését. És hamarosan látni fogom arcának vonásait.”

Vajon meddig marad Isten egy porszem a távolságban? Adventkor készülünk Emmanuelre, amikor Isten velünk van, Isten közel kerül hozzánk és mindenhol jelen van.

A Peanuts nevű képregényben Linus Lucyval áll az ablak előtt és mindketten nézik, ahogy zuhog az eső. “Mi lesz ha az egész földet elárasztja?”–kérdi Lucy Linustól. “Ez nem történhet meg, hiszen Isten azt igérte Noénak, hogy ilyen többé nem lesz és, hogy a szivárvány e igéret legfontosabb szimbóluma”–felelt Linus. ”Linus–te végre megnyugtattál”–válaszolt Lucy, mire Linus: “Ezt a szolid alapokra épülő teológiának köszönhetjük.”

Nagyon sok kérdéses (és meglehetősen félelmetes) teológia és tanítás jelent meg az adventi olvasmányokkal kapcsolatban, mely legtöbbször zavarba ejtették a keresztényeket. Innen jöttek a világvégével kapcsolatos szenáriók amikor csillagok hullanak az égből és amikor földrengések tépik szét a földet, illetve amikor nukleáris holokausztokról és árvizekről beszélnek. De vajon ez lett volna Jézus üzenete?

Jézus követői közül néhányan megjegyezték, hogy milyen pompás a jeruzsálemi templomuk díszitése és hogy ez lenne a világ legszebb épülete. A nagy  templom volt a hazafiasság és a nemzeti büszkeség egyik legfontosabb eleme.

Ha bárki azt gondolja, hogy a kanadaiak nagyon hazafiassak, keveset tudhatnak arról a társadalomról, melyben Jézus élt. Szerintük ez a társadalom képezte Isten népét, ők éltek a szentföldön, az övék volt a pompás Jeruzsálem és a nagy templom.

De a nacionalizmus mindig a kirekesztéshez, az igazságtalansághoz, az arroganciához és az erőszakhoz vezet.

Amikor a proféták arra kérték őket, hogy térjenek vissza eredeti missziójukhoz - vigyék el Isten világosságát minden néphez és legyenek az isteni irgalom, szeretet és igazságosság nagykövetei e földön – elfordultak tőlük és mondanivalójuktól.

Az által, hogy Isten egyszülött fiát küldte hozzánk, valamennyiünket arra kérte, hogy nyissuk ki szívünket, engedjük be Isten szeretetét, irgalmát és legyünk mi az isteni vendégszeretet képviselői. Legyünk mindannyian olyan emberek akik még ellenségeinket is tudjuk szeretni, olyanok akik megosztjuk kenyerünket a rászorulókkal – nemzetiségtől függetlenül! – és olyan emberek, akik elfordulnak az erőszaktól.

Nagyon könnyű Karácsonykor az önzés és az önteltség csapdájába esni. Könnyű azt hinni, hogy Karácsony csak rólunk és saját kis exklúzív köreinkról szól. Könnyű önelégült lenni.

Pedig Advent üzenete meglehetősen egyszerű. A krisztusi útról szól–a békességről, az igazságosságról és a mindenki iránt tanusított jóindulatról, szeretetről.

A tragédia egyik legsötétebb aspektusa mindenképpen az, hogy a római katolikus hierarchia már 1976-ban tudhatott O’Grady pedofiliájáról, amikor az egyik áldozat szüleihez intézett levélben vallotta be tettét és mely levélből példányt küldött Stockton egyházmegye püspökéhez. Amy Berg Deliver Us From Evil című dokumentumfilmjében  azt állítják, hogy Roger Mahoney, Stockton püspöke, aztán később Los Angeles kardinálisa már 1984-ben is tudott az O’Grady ellen felhozott vádakról és egy helyi rendőri nyomozás is azért állt le, mert a püspök azt igérte, hogy a pedofil papot eltávolítják és többé nem kerülhet kiskorúak közelébe. Ezzel szemben Mahoney egyszerűen a 80 kilométer távolságra lévő san andreas-i egyházközségbe helyezte ki O’Grady-t, aki egy évtizeden keresztül tovább folytathatta a kiskorúak megerőszakolását. 2007-ben – Mahoney vezetése alatt – összesen 660 millió dolláros kárpótlást fizetett ki a katolikus érsekség 508 áldozatnak.

O’Grady-t 1993-ban tartoztatták le és 14 évig terjedő szabadságvesztésre itélték. De összesen hét évet töltött egy kaliforniai börtönben, mielőtt 2000-ben Irországba deportálták, ahol szabadlábon élt. Berg 2005-ös, megrázó dokumentumfilmjében O’Gradyt is meginterjúolják, aki szerint a filmben való szereplése “élete legőszintébb gyónásának” szánja. A filmben levelet ír áldozatainak, melyben Irországba hívja őket egy találkozóra, ahol személyesen is bocsánatot kérne tőlük. A felszólaló áldozatok először felháborodással fogadják O’Grady meghívását, de mire végül elfogadnák azt, az egykori pap visszavonja ajánlatát. O’Grady minden interjújában látszik, hogy egyszerűen nem érti, nem tudja igazán felfogni tetteinek igazi súlyát. Attitűdje végig olyan, mintha azért illene bocsánatot kérni, mert csúnyán szólt valakihez. Ráadásul O’Grady a mai napig pedofil bűnöket követ el. Utoljára 2010 decemberében tartoztatták le az egykori kaliforniai papot, miután többezer pedofil fényképet találtak szamítógépén a dublini rendőrök. Közben az is kiderült, hogy az Egyesült Államokból való deportációja óta egy hollandiai egyházközségben végzett önkéntes munkát és rendszeres születésnapi partykat szervezett gyerekek részére egy helyi McDonald’s étteremben.  

Tom Doyle atya – aki egy római katolikus pap, a domonkos szerzetesrend tagja, teológus és kánonjogi szakértő – szerint jelentős részben az egyház “hierarchikus és monarchikus” hozzáállása kreált olyan légkört, melyben évtizedeken keresztül elnézték és eltitkolták a kiskorúak tömeges bántalmazását. Doyle atya arra próbálta rávenni XVI. Benedek pápát 2005-ben, hogy  találkozzon az O’Grady-ügy áldozataival. De amikor két áldozattal együtt Rómába utazott, még arra sem tudta rávenni a Vatikánt, hogy elfogadják levelüket. Ezért gesztusként Doyle atya kért tőlük bocsánatot, az egész katolikus papság nevében. 

“Ki számit jó katolikusnak? Hagyományosan a jó katolikus az volt, aki befogta a száját, nyítva tartotta pénztárcáját, fizetett, imádkozott és engedelmeskedett. A jó katolikus az volt aki könnyen kezelhető, misére járt és rendszeresen gyónt. De ha jól átgondoljuk, egy jó katolikus inkább az a személy, aki forradalmár és ezzel a magatartással éppen Jézus Krisztus példáját követi. Egy olyan valaki, aki nem fél felállni és az igazságot mondani. Ne felejtsük el, hogy Jézust egyedül akkor öntötte el a méreg, amikor templomba járt”–mondta Doyle atya.

Bár saját maga biztosan túl szerény ahhoz, hogy ezt gondolja, de nyugodtan kimondhatjuk: Doyle atya az a forradalmár aki reményteli karrierjét a vatikáni diplomáciában teljesen feláldozva, az egyházi pedofil áldozatok legerélyesebb aktivistájává vált.

“Ahelyett, hogy befogadta volna őket, az intézményes egyház nem csak hogy kitaszította a pedofil papok áldozatait, hanem ismét áldozattá tette őket. Az egyház másodszor is bántalmazta őket, amikor közellenségnek titulálta az áldozatokat”–mondta Doyle atya az O’Grady esetről.

Doyle szerint az egyház hatalmi strukturája és a szentségek átpolitizálása a probléma egyik legfontosabb eleme. “Az eucharisztiát egyre kontrolláltabb és egyre inkább átpolitizálják. Például, ha már egyszer házasodtál, aztán elváltál és az egyházon kívül újra házasodtál, nem áldozhatsz. Ha meleg vagy és nem teljesen celibátus, nem áldozhatsz. Ha olyan politikusra voksolsz, aki támogatja az abortuszt, nem áldozhatsz. Tehát az eucharisztia egy politikai jutalom, melyet olyanok kapnak, akik helyesen  gondolkodnak”–mondta Doyle atya.

Kanadai egyházi intézmények is érintettek voltak pedofil-botrányokban. A legismertebb eset a Newfoundland tartománybeli Mount Cashel árvaházban robbant ki 1988-ban, ahol az intézményt fenntartó Congregation of Christian Brothers szerzetesrend csődbe is ment, miután polgárjogi pert indított a több mint 300 száz áldozat. A szerzetesrend 11 tagját letartóztatták és négy hónaptól 11 évig terjedő szabadságvesztésre itélték a pedofil papokat.

Furcsa, hogy a nyugati világon szinte mindenhol előkerültek és felelősségre vonták a katolikus egyház pedofil papjait – vagy legalább is egy részüket - miközben Magyarországon alig hallani ilyen esetekről. Igaz lehet, hogy alig volt pedofil pap a Magyarországi Katolikus Egyházban? Vagy esetleg az egyház, a hatóságok és a kormány titkolja a releváns dokumentációt és bizonyítékot, az áldozatok pedig félelemből, esetleg a szégyenkezés miatt inkább hallgatnak? Feltételezem, hogy az elkövetkező évek folyamán erre is fény derülhet.

A keresztény lelkiség egyik fontos eleme az a gondolat, hogy személyes kapcsolatban állunk Jézussal. A személyiség, az individualizmus és a racionális lény nagyra becsült paradigma a nyugati világban és ennek kialakításában fontos szerepet játszott az egyház.

De van egy ennél elterjedtebb alternatív értelmezés, mely sokkal egybevágóbb az emberiség fejlődésének történetével. Ez a gondolat leginkább a következő mondatban található: én az emberi kapcsolataim összege vagyok, ezek a kapcsolatok képezik személyemet.” Ezt a gondolatot „relációs felfogásnak” hívhatjuk, szemben az „autonóm felfogással.” Az autonóm felfogásban a hangsúly leginkább az emberi egyediségen van és így az emberek az egész teremtés felett állnak. Az autónom felfogás szerint az emberiség felsőbbrendű.

A keresztény apologéták mindig azt feltételezték, hogy Jézus is az autónom személyiségek világához tartozott. Éppen ezért az apostolok a trónra akarták emelni Jézust, mint valamilyen királyi alakot. De az Evengélium szerint ezt Jézus mindig elutasította. Jézus nem adott egyértelmű választ Kereszelő Szent Jánosnak amikor az identitásáról kérdezte. Egyszerűen azt mondta, hogy nézze meg, hogy mi történik körülötte. Szerintem Jézus azt mondta az apostoloknak, hogy inkább a relációs mátrixát vizsgálják, nézzék meg, hogy miként éli földi életét, illetve vegyék észre, hogy mennyire felszabadító az emberi kapcsolatrendszere és kulturájával való összekapcsolása. Hiszen mind ebből építette fel Jézus személyes identitását.

Jézus sohasem magára mutatott, hanem arra az isteni birodalomra, mely relációs mátrixára épül.

Robert W. Funk a következőket írta: „Jézus Isten országáról beszélt, melyet nem ő teremtett és amelyet nem ő kontrollált. Ki akarom deríteni, hogy pontosan mi volt az amit Jézus látott, hallott vagy érzett, mely oly annyira varázslatos, megigéző és kihívó volt, hogy még Jézust is elkápráztatta. És nem akarom azt sem, hogy félrevezessenek Jézus követői, hiszen ők nem azt nézték, amire Jézus mutatott, hanem inkább a mutatóujjára figyeltek. Jézus önmagában nem lehet a hit objektuma.”

A konvergencia a relációs mátrix egyik legfontosabb vonása és ezt gyönyörűen írta le Simon Conroy Morris. „Teológiai nyelvezetben a szent háromságról beszélünk és nem pedig a keresztény ‘három személy egyben’-ről. A háromság egyik alapvető vonása, hogy együttesen teremt és együttesen nyújt felhatalmazást. Az emberiség is ebből a mátrixból született, hiszen az a föld, mely életet ad is pontosan ebből született.”

Emberi kapcsolataink révén vállunk azzá amivé Isten akarja, hogy legyünk. Diarmuid O’Murchu egy remek irodalmi technikát használ, melynek köszönhetően Jézus az olvasóihoz szól. Jézus a következőket mondja:

„Isten Birodalma nem más mint saját relációs mátrixomnak a bemerítése, mely mind annak az elismerése, amelyet hat millió évnyi inkarnációs és földi fejlődés során elértettek. Ez egy radikálisan újszerű gondolkodásmód, mely a földdel és az egekkel való kölcsönösen egymástól függő kapcsolatatokról szól. Én egy általános mintát ajánlottam, melyet követhettek e kapcsolatok felépítésében, ugyanakkor radikálisan nyitottnak hagytam ezt, mely az innovációt, a kreatívitást és az emberi képzeletet ösztönözheti. Mindezt emberi történeteken keresztül próbáltam elmesélni, melyet a teológusok ‘példabeszédeknek’ neveztek. És sohasem mondtam el, vagy zárta le a történet végét, hanem nyitva hagytam a könyvet és arra vártam, hogy majd általatok elkészül az utolsó fejezet. Igy ti is hozzájárultok a körülöttetek lévő isteni birodalom felépítéséhez.

Sohasem gondoltam azt, hogy Isten Birodalma kizárólag a keresztények előtt nyított. Ezt mindenki számára felajánlom és talán nem okoz meglepetést ha azt mondom, hogy akik ezt a birodalmat teljes szívvel várják azok leginkább a szegény, marginalizált és a társadalomból kirekesztett emberek. Ők mindent feláldoztak, mert szívükben tudták, hogy megéri kockáztatni.

Amikor azt mondtam nekik, hogy üljünk le együtt egy asztalhoz, beszélgessünk és osztozzunk meg a kenyeren, nem hitték el, hogy ilyen messzire viszem őket. Oly annyira le voltak súlytva azzal a hittel, hogy nem méltók és nem elég tiszták. Annyira fárasztó volt az, hogy végre megértsék üzenetemet, hogy a hegyekbe szoktam menekülni néhány napra és így tudtam rendbe jönni.

Egy valamit szeretnék tisztázni: a vallásisták mindenféle falakat állíthatnak és törvényeket írhatnak és ezt megtehetik addig ameddig be nem fagy az állcsontjuk. De az én világomból senki sincs kizárva. Az én gondolkodásmódom az egész teremtést felkarolja.”

Andy Boyer az ottawai Szent József Egyházközség plébánosa, az Oblátus római katolikus szerzetesrend kanadai rendtartományának egykori provinciálisa. A belvárosi Szent József Egyházközségben misét mond: szombatonként délután 5 órakor, vasárnap reggel 9.30-kor és 11.30-kor. Ifjúsági misét tart az egyházközség minden vasárnap este 7.30-kor.   

Jézus tanításai az Isten birodalmáról erőszakos ellenszenvet váltottak ki egyes zsidó vezetőségi körökből. De vajon korruptak voltak ezek a vezetők, vagy egyszerűen elzárkoztak minden újszerű gondolkodásmód elől?

Jézus a szőlőt ültető gazdáról és szolgáiról szóló példabeszéddel jelezte a vezetőknek, hogy nem úgy vezetik a népet, ahogy kéne. De mit jelent ez napjainkban? Nem azt jelenti, hogy minden új ötlet vagy gondolatmenet követendő lenne, hanem, hogy el kell fogadni azt, hogy esetleg tévedtünk, hogy szolgálatunk hibás és, hogy azokban az emberekben akiket mi elfogadhatatlannak vagy fárasztónak találunk esetleg több jóság van, mint amit mi elismerünk.

Számomra vonzó egy gondolat, mely Thomas Sheehan provokatív 1986-os reflexiójából származik. Sheehan szerint amikor Jézus az Isten birodalmáról szóló vízióját hírdette, nem csak saját zsidó vallását lépte túl, hanem tulajdonképpen minden vallásnak hátat fordított.

Leonardo Boff, az egyik legnagyobb teológus hasonlókat írt 1998-ban. “Jézus kivonta a teológiát a vallásból és arra hívta fel az embereket, hogy Isten akartát ne csak a szent könyvekben keressék, hanem a mindennapi életben. Jézus kivonta a vallásos nyelvezetet és e helyett mindennapi kifejezéseket használt, mely közös tapasztalatainkat tükrözte. Jézus rítustalanította a vallásosságot mondván, hogy mindig Isten előtt állunk és nem csak amikor a templomban imádkozunk. Jézus felszabadította Isten üzenetét egyetlen egy közösséghez való kötődésétól és minden jóra való ember felé irányította azt. Jézus szekularizálta az üdvösség eszközeit és ez által “a másik,” vagyis az embertársunk szentsége saját üdvösségünk meghatározó eleme lett”–írta Boff.

Úgy tűnik, hogy az apostolok soha sem tudták teljesen felfogni azt, hogy pontosan miről is szólt Jézus víziója. Azt akarták, hogy Jézus egy hősies és messiási vezető legyen és egyre inkább kiábrándultak, amikor Jézus nem tett eleget ezeknek az elvárásoknak.

Több évszázados felforgatás után, Isten uralma ismét virágzik. Felnőtt emberek szerzik vissza egy felnőtt Istenbe vetett felnőtt hitüket.

Jézus első követői nehéznek találták a felnőttséghez való felhívás eltulajdonítását, hiszen egy fajta alárendeltségre és szófogadásra tanították őket, melynek végeredménye egy infantilis gondolkodásmód.

Jézus áttört ezen és arra kérte követőit, hogy őt kövessék. De a legtöbben nem tudtak e kihívásnak megfelelni. Közel kétezer évig tartott, hogy végre útolérhessük ezt a felnőtt Jézust, aki a felnőtt hit ösvényein vezet minket.

Hosszú utat tettünk meg Názáret tűzes profétájának napjaitól, aki az igazság és a felszabadulás nevében borította fel társadalma szabályait.

Jézus követése nem képez egy tiszteletre méltő vallást és úgy gondolom, hogy nem is ez lenne a szerepe. Jézus követése az igazság, az elnyomottak és kizártak iránt tanusított igazságosságról és a felszabadulásról szóló felhívás. Jézus a patriarkális hatalom nevében történő kirekesztés és a brutalitás áldozataihoz szólt, akik az elfogadást és a szeretetet keresték.

Ez az, amiért Jézus életét adta. Nincs annál nagyobb és mélyebb szeretett, mint amely egy jobb világot próbál teremteni a kirekesztett emberek számára.

Amikor ezen az úton haladunk, a legfájdalmasabb vértanúság nem saját vérünk ontása lesz, hanem a saját családunk, nemzetünk, egyházunk és szeretteink által tanusított félreértés, gúny és elutasítás.

Andy Boyer atya az ottawai Szent József Egyházközség plébánosa

A németországi Bundestagban elhangzott felszólalásában, XVI Benedek pápa Németország tragikus második világháborús múltjára is kitért és beszédében elmondta, hogy a szélsőjobboldal Jézus tanításainak nyílt elutasításán alapul. “A náci hatalom egy rasszista mítoszon épült, amelynek része volt Ábrahám, Izsák és Jákob, valamint Jézus Krisztus Istenének és híveinek elutasítása. Adolf Hitler pogány bálvány volt, aki át akarta venni a bibliai Isten helyét”–mondta a római katolikus egyházfő.

Benedek pápa a Kristallnacht-ra emlékezett és a berlini zsidó közösség képviselőivel is találkozott a Reichstag dísztermeiben. Bernhard Lichtenberg, a berlini katedrális provosztjának szavait idézte fel, aki az 1938 november 9. éjszakáján kitört antiszemita erőszak és egy egész közösség zsinagogái ellen irányuló rombolás árnyékában a következőket mondta Szent Hedwig templom pulpitusáról: “Kint ég a templom. Az is az Isten háza.”

Benedek pápa különösen nagy hangsúlyt fektetett a zsidó-katolikus kapcsolatok mélyítésére, még akkor is ha nem mindig sikerült hasonló dialógust előteremteni más vallásokkal. “Fontos lenne, hogy keresztényként értékeljük a zsidósággal ápolt rokoni viszonyunkat. Nem lehet semmilyen törésvonal az üdvösség történetében. Az üdvösség a zsidóktól származik”–hangsúlyozta Benedek pápa.

Benedek pápa a jogállamról is beszélt és az ókori görög és római, valamint a jeruzsálemi gondolkodás fontosságáról a parlamentáris demokrácia és az emberi szabadságjogok létrehozásában. “Egy teremtő Istenben vetett hit járult hozzá az emberi jogok kialakításához és a törvény előtti egyenlőség elvének születéséhez. (…) Ez a racionális éleslátás járja át kollektív kulturális emlékezetünket és ennek semmibe vétele, vagy egy maradi ötletnek való titulálása kulturánk kifosztását és megcsonkítását jelentené. Az európai kultúra a jeruzsálemi, aténiai és római filozófiai találkozásából, valamint Izrael monoteizmusából, illetve az ésszerűség alapjaira épülő római és görög jogból alakult ki. A három kultúra találkozásából született Európa belső identitása”–mondta Benedek pápa a német fővárosban.

1997-ig az ottawai Blessed Sacrament egyházközség  a magyar római katolikus közösségnek is otthont adott, ma azonban komoly feszültségek és szomorúság veszi körül a templomot, miután az Ottawai Egyházmegye rendőrségi bejelentést tett gazdasági visszaélés gyanúja kapcsán. A volt plébánost szerencsejáték függősége miatt kezelik az Aurora nevű vidéki kisvárosban.

Az előző négy év során, a Blessed Sacrament bevéltele a 2,95 millió dolláros szintet is meghaladta, mégis deficites volt az egyéközség működése 2009 és 2011 között és jelenleg 50 ezer dolláros tartozása is van. Az Ottawa Citizen által (furcsa körülmények között) megszerzett személyes hitelkártya számlák szerint Joe LeClair, az egyházközség egykori plébánosa több mint 490 ezer dollárt költött két év leforgása alatt és 137 ezer dollárt vett fel számlájáról a gatineau-i Lac Leamy kaszinó bankautómatáiból. Az eredeti riport szerint LeClair atya vissza tudta fizetni több mint félmillió dolláros hitelkártya tartozásának nagy részét, bár kérdéseket vett fel, hogy ezt pontosan hogyan tette, amikor papi fizetése csupán 24 ezer dollár évente.

A lemondása előtti homiliájában LeClair bevallotta, hogy szerencsejáték-függő és, hogy az elmúlt évek folyamán depresszióval küzdött. A katolikus pap azonban a hívek előtt hangsúlyozta, hogy kizárólag saját pénzét költötte el, nem pedig az egyházközségét.

Terrence Prendergast, Ottawa megyéspüspöke a Deloitte & Touche LLP nevű céget bízta meg az egyázközségi gazdasági vizsgálattal és a szeptember 19-én nyilvánosságra került eredmények szerint a cég “kérdésesnek” nyilvánította a Blessed Sacrament pénzügyi rekordját. Ennek nyomán tett rendőrségi bejelentést az egyházmegye. LeClair atya ügyvédje, Ian Stauffer, ügyfele ártatlanságát hangsúlyozta és nem érti, hogy miért kizárólag a plébánosra koncentrálnak, amikor az egyházközség pénzügyi tanácsának (Finance Council)  felelősségét is meg kéne vizsgálni. ”Az egyházközség könyvelése sajnos olyan volt, hogy amikor felmerültek a jelenlegi vádak, LeClair atya nem tudta ezeket gyorsan és hatékonyan megcáfolni”–mondta Stauffer.

A Deloitte tanulmány szerint az egyik legnagyobb hiányosság az volt, hogy egyedül a plébánosnak volt arra felhatalmazása, hogy csekkeket írjon, vagy készpénzt vegyen fel a templom két bankszámlájáról (az egyik a mise adományok számlája volt, a másik pedig az egyházközség operativ büdzséjét finanszirozta).

Az 53 éves plébánost 25 éve avatták pappá és népszerű, karizmatikus lelkipásztor volt. Kelli Thompson, a Kelet Ontario-i Gyermekkórház ápolónője például azt nyilatkozta a CTV-nek, hogy LeClair számtalanszor megjelent, akár éjfélkor, a kórházban, hogy haldokló csecsemőknek adja fel az utolsó kenetet. LeClair inspiráláló tevékenysége miatt tért át Thompson a katolikus hitre.

LeClair eredetileg azt remélte, hogy szeptember végére visszatérhet az ottawai egyházmegyébe, azonban a rendőrségi vizsgálat miatt erre jelenleg nincsen esély.

Az ottawai Szent József Egyházközség

Az Ottawai Egyetemen bejegyzett Gay Catholics, Christians and Allies (GCCA) nevű csoport idén is részt vesz az augusztus 28-ai meleg felvonuláson a kanadai fővárosban és az utcai megmozdulás után a St. Joseph’s római katolikus egyházközségben rendeznek a felvonulók részére egy fogadást. Az egyházközségben rendezett fogadás vitát váltott ki a fundamentalista LifeSiteNews nevű hírportálon, ahol jelezték, hogy szerintük a katolikus egyházi tanítás a homoszexuális emberek elfogadásáról beszél, azonban “semmilyen körülmények között sem lehet homoszexuális cselekedeteket jóváhagyni.” A honlap szerkesztői feljelentést tettek a St. Joseph’s Egyházközség ellen Terrence Prendergast püspöknél és a lap olvasóit is erre buzdítják.

A jobboldali olvasók és blogosok az ottawai templomot már tavaly is feljelentették, néhányan idén felháborodásuknak adtak hangot, hiszen a püspök tavaly sem szolította fel az egyházközséget a meleg felvonulásról szóló online meghívás eltávolítására.

A GCCA meghívója szerint nincsen semmi ellentmondás aközött, hogy valaki nyiltan meleg és egyben hívő katolikus, vagy keresztény. “Azt üzenjük a felvonulás résztvevőinek, hogy élhetünk integritással és hittel, bárki lehet egyben meleg és mélyen spirituális. Hisszük, hogy Krisztus asztalánál mindenki számára van hely”-áll a GCCA közleményében.

Az ottawai St. Joseph’s Egyházközséget 1856-ban alapította az Oblátus szerzetesrend és azóta is a rend tagjai vezetik a templom lelkipásztori tevékenységét. A jelenlegi plébános Andy Boyer atya, az Obláció Lacombe tartományának egykori provinciálisa. Az egyházközség küldetése a szegények és a társadalom által marginalizált csoportok felkarolása. Hétfőtől péntekig délután öt órától ingyen vacsorát osztanak ki a rászorulóknak és átlagosan napi 150-en veszik igénybe ezt a szociális szolgáltatást. Napközben pedig külön otthont tartanak fenn a nők, fiatal anyák és gyermekeik számára, ahol ingyen reggelivel és főtt ebéddel várják hétköznap a hátrányos helyzetűeket, függetlenül a vallási hovátartozástól.

“A Szent József Egyháközség egy élő tanuja Krisztusnak a belvárosban és hírdeti a jó hírt a szegényeknek. Ez egy befogadó közösség, mely a kenyér megtörésével és Isten szeretetére emlékezve táplálja hitét. Közösségünket a Szentlélek vezeti hitéletében és ösztönzi az egyéni talentumok kibontakozását. A Szent József Egyházközség egy szolgáló közösség, mely népének igényeit szolgálja és szolidaritást vállal a szegényekkel és marginalizáltakkal”-áll az egyházközség honlapján.

A bezárt clevelandi Szent Imre Egyházközség belseje

Elkezdődött a Richard Lennon clevelandi püspök által levezényelt templombezárások vatikáni felülvizsgálata, melynek keretében Peller Miklós, a tavaly júniusban bezárt Szent Imre Egyházközség ügyvívője is tárgyalhatott a Szentszék képviselőjével. A vatikáni vizsgálatot a 76 éves John M. Smith nyugdíjazott new jersey-i püspök vezeti és a több mint ötven bezárt, vagy összevont római katolikus egyházközség képviselői általában pozitívan nyilatkoztak a találkozással kapcsolatban. “Smith püspök nagyon figyelmes volt és látszott, hogy egy fontos ügynek tartja a clevelandi helyzetet. Örülök, hogy ilyen szintű érdeklődést tanusítanak a Vatikán részéről”–mondta Peller.

A magyar egyházközség képviselője meghívást kapott a parmai Jezsuita Otthonba, ahol több mint egy órás beszélgetést folytatott Smith püspökkel. “A püspök igazán udvarias volt. Azért jött, hogy meghallgasson minkent és énnek a kötelességnek eleget tett. Nem nyilvánította ki saját véleményét, de pertinens volt minden feltett kérdése”–mondta Peller.

A bezárt Szent Imre Egyházközséget jelenleg a magyar cserkészek gondozzák és továbbra is a templomépületében és a plébánián tartják gyűléseiket. Lennon püspök azonban betiltotta a szentmiséket és minden egyéb vallásos tevékenységet. Peller szerint van némi remény arra, hogy a püspök ellen indított vizsgálat eredménye az lesz, hogy egy nap ismét kinyíthatja kapuit a jobb sorsra érdemelt Szt. Imre Egyházközség. Kérdés azonban, hogy honnan szereznékek magyar papot, hiszen Sándor atyát tavaly ősszel Chicagoba helyezték át.

Kínos helyzetbe került a clevelandi katolikus püspök. Amikor először napvilágra került a vezetése ellen indított vizsgálat hírre, az egyházmegye hallgatott és az újságírói kérdésekre Robert Tayek, a püspök szócsöve annyit mondott, hogy semmit nem tud a híresztelésekről, de majd utána jár az ügynek. Néhány nappal később Lennon püspök azt találta mondani, hogy az egész vizsgálatot tulajdonképpen ő kérte a Vatikántól saját maga ellen, hiszen kétségbe vonták a Cleveland egyházmegye feletti autoritását.

Patricia Schulte Singleton-nal, az Endangered Catholics nevű, 13 bezárt egyházközséget képviselő erdekvédő egyesület vezetőjével is találkozott Smith püspök. Schulte Singleton a konzultáció folyamán Lennon püspök eltávolítását javasolta. Az érdekvédő egyesült vezetője szerint a clevelandi püspöknek ”morális defektusa” van.

De a templombezárások körüli vizsgálat aligha az egyetlen kínos ügy az egyházmegye számára. Patrick O’Connor atya, az egyházmegyéhez tartozó St. Jude Egyházközség lelkipásztora 1997-ben szexuálisan bántalmazott egy akkor 15 éves fiút, aki iskola után a plébánia melletti pályán kosárlabdázott. O’Connor atya 2008-ban mondott le lelkipásztori tevékenységéről, amiután fény derült pedofil bűncselekményeire. 2009-ben három hónapos letöltendő fegyház büntetésre itélték az egyházmegye papját. Az áldozat a napokban indított új, polgárjogi pert a clevelandi egyházmegye és Anthony Pilla egykori püspök ellen. A peranyag szerint a volt clevelandi püspöknek már 2003 körül tudomása volt O’Connor pedofiliájáról és egy előző áldozattal bíróságon kívül egyezett ki és ajánlott fel kárpótlást. Ezzel nem csak az áldozat szenvedését, hanem diszkrécióját vásárolhatta meg a clevelandi egyházmegye, miközben a pedofil papot két másik egyházközségbe helyezték át. Az 1997-es bántalmazás áldozata 250 ezer dollár kárpótlást követel a clevelandi egyházmegyétől.

A templombezárások körüli vizsgálat és a per hírre szinte egyszerre robbant ki. Ez a felé mutat, hogy Lennon püspök romboló akciója a pedofil botrányból fakadó kárpótlási ügyek finanszírozásával lehetett összefüggésben.

A torontói Madina Masjid mecset

Nem először kerül elő az ontario-i iskolarendszer és a vallás kapcsolatának kérdése. A 2007-es tartományi választáson éppen az államilag szubvenciónált egyházi iskolák körül kialakult vita miatt bukott el John Tory, az akkori progresszív-konzervatív kormányfő-jelölt. A jelenlegi vitában kizárólag az NDP szólalt felt egyértelműen, a kormányzó liberális párt nem kommentálja az ügyet és a progresszív-konzervatívok pedig látványosan kerülik a jobbközép párt számára kínossá vált témát.  

Horwath szerint az iskolabizottságok feladata,  hogy eldöntsék pontosan milyen igények és sokszínűség létezik iskoláikban és hogy reagálnak erre a helyzretre. Csakhogy a mostani vita tulajdonképpen nem is a római katolikus misék miatt robbant ki, bár Horwath, illetve Cheri DiNovo tartományi NDP képviselő (aki egyben a United Church lelkésze) a katolikus szertartásokra is utalt. Nagy vitát váltott ki a vallás helye az állami iskolákban amikor kiderült, hogy a torontói Valley Park állami középiskolában minden pénteken egy imam-ot hív az iskola igazgatósága, hogy jumu’ah-t, azaz muszlim gyülekezeti imát, tartson a muszlim diákok számára. Az Valley Park több mint nyolcvan százaléka muszlim tanulókból áll és a pénteki imákon, melyre az iskola menzáján kerül sor, általában négyszázan vannak jelen.

Shari Schwartz-Maltz, a torontói állami iskolabizottság kommunikációs menedzsere szerint volna lehetőségük a diákoknak egy, az iskola környékén lévő mecsetben imádkozni, azonban célravezetőbb ha ez inkább az iskolaépületben történik és a tanulók nem az oda-vissza sétálással töltik a tanításra szánt időt. Faye Sonier, az országos evangélikus szövetség ügyvédje arra is rámutatott, hogy Kanadában nincs olyan törvény mely egyértelműen elrendelné az állam és az egyház szétválasztását, bár az amerikai televízió és média fölény azt a hamis látszatot keltheti, hogy Kanadában is hasonlóan rendelkezik a törvény.

A helyzet valóban eléggé bonyolult és az Egyesült Államokkal ellentétben, Ontario-ban a szülők két féle államilag szubvencionált iskolák közül választhatnak: szekuláris, vagy római katolikus. 2007-ben a konzervatívok a más vallású iskolák számára is lehetővé akarták tenni az állami szubvenciókat és e miatt le is szerepeltek azok előtt akik az állami iskola rendszer balkánizálódásától tartottak.

A kanadai bíróság 1980-ban tiltotta be a Miatyánkat az szekuláris állami iskolákban, mivel szerintük ez  vallásos indoktrinációnak minősül és egyben megszégyenlítő volt azok számára, akik kénytelenek voltak egy úgy-nevezett opt-out clause-ot felhasználni, hogy ne legyen kötelező az imában való részvétel. De az 1996-os ontario-i emberjogi törvény arra kötelezi az állami iskolákat, hogy biztosítsanak helyet az egyéni vallásosság gyakorlására, így például imatermeket a pénteki muszlim gyülekezeti imára.

A 2007-es válaszás tanulsága az volt, hogy az állami iskolák és a vallásosság közti kapcsolat még ma is rendkivül kényes téma Ontario-ban, így talán érthető a politikai pártok óvatóssága és a győzelemre esélyes jobboldal némasága.