Úgy tűnik, hogy a leginkább unortodox karácsony Québecben található. A québeci lakosság 66 százaléka állít karácsonyfát (szemben a 72 százalékos országos átlaggal), 18 százalékuk megy templomba az ünnepek alatt és csak 49 százalék fogyaszt pulykát karácsonynapján, mely szignifikáns eltérést jelent a 72 százalékos kanadai átlagtól.

Azok akik hagyományos kanadai karácsony után vágynak, mindenképpen látogassanak el az atlanti tartományokba, ahol a lakosság 82 százaléka tartja magát kereszténynek, vagy Saskatchewanba, illetve Manitobába ahol 81 százalékon áll ez az arány. Mindkét tartományban a legmagasabb a karácsonyfát, jászolt állítók és a pulykát fogyasztók aránya.

John Miller, a polgármestert támogató Action Mont-Royal párt egyik önkormányzati képviselője szerint 1991 óta állít jászolt TMR városháza, menóra pedig 1996-ban került először a városháza épülete elé. Miller szerint a jászol a Vera Danyluk, TMR néhai polgármesterének volt az ötlete, aki a Lady of the Annunciation római katolikus egyházközség aktív tagja volt. A menórát pedig Harry Schwartz – TMR egykori, izraelita polgármestere – javasolta.

Roy polgármester tisztába van azzal, hogy egyesek bizonyára nehezményezik a zsidó és keresztény vallásos szimbólumok eltávolítását, ugyanakkor a polgámester már meghívást kapott egy helyi templomba, ahol ünnepélyesen felállítja a város által adományozott jászolt. Roy a Montreal Gazette riporterének elmondta: reméli, hogy az egykori önkormányzati menóra első gyertyájának meggyújtására is őt kéri fel a helyi zsidó közösség.

Kanadában rendszerint felbukkan a vallásos szimbólumok köztereken való felállításának kérdése a keresztény és zsidó ünnepek előtt. Éppen pár hete a kanadai szövetségi kormány egyik minisztériuma - a Service Canada –  betiltotta a montreáli Guy Favreaux központ előtt elhelyezett Karácsonyfákat és égőket, illetve a köztisztviselők iróasztalaikon elhelyezett vallásos szimbólumokat. De a hivatal kénytelen volt változtatni álláspontján, miután általános felháborodás tört ki a parlamenti padsorokból.

Samer Majzoub, a Kanadai Muszlim Fórum képviselője rémesnek nevezte a zsidó-keresztény szimbólumok eltávolítását, mondván, hogy éppen ez ellenkező volt a céljuk: azaz, valamennyi szimbólum egymás melletti elhelyezése.

Karácsony nem csak rólunk és zárt, exklúzív köreinkről szól, hanem a békességről és az igazságosságról–írja Andy Boyer atya, az ottawai Szent József Egyházközség plébánosa, az Oblátus szerzetesrend Lacombe tartományának egykori provinciálisa.  

Adventkor mindig Bette Midler “From a Distance” című számára gondolok, mely szerint Isten távolról néz minket. “God is watching us, God is watching us, from a distance.” Ezzel szemben Donald Miller amerikai szerző a következőképpen fogalmaz: “Úgy tűnik számomra, hogy Isten halad felém egy hosszú úton. Évekkel ezelőt csupán egy porszem volt az út végén, de most már olyan közel került hozzám, hogy hallom éneklését. És hamarosan látni fogom arcának vonásait.”

Vajon meddig marad Isten egy porszem a távolságban? Adventkor készülünk Emmanuelre, amikor Isten velünk van, Isten közel kerül hozzánk és mindenhol jelen van.

A Peanuts nevű képregényben Linus Lucyval áll az ablak előtt és mindketten nézik, ahogy zuhog az eső. “Mi lesz ha az egész földet elárasztja?”–kérdi Lucy Linustól. “Ez nem történhet meg, hiszen Isten azt igérte Noénak, hogy ilyen többé nem lesz és, hogy a szivárvány e igéret legfontosabb szimbóluma”–felelt Linus. ”Linus–te végre megnyugtattál”–válaszolt Lucy, mire Linus: “Ezt a szolid alapokra épülő teológiának köszönhetjük.”

Nagyon sok kérdéses (és meglehetősen félelmetes) teológia és tanítás jelent meg az adventi olvasmányokkal kapcsolatban, mely legtöbbször zavarba ejtették a keresztényeket. Innen jöttek a világvégével kapcsolatos szenáriók amikor csillagok hullanak az égből és amikor földrengések tépik szét a földet, illetve amikor nukleáris holokausztokról és árvizekről beszélnek. De vajon ez lett volna Jézus üzenete?

Jézus követői közül néhányan megjegyezték, hogy milyen pompás a jeruzsálemi templomuk díszitése és hogy ez lenne a világ legszebb épülete. A nagy  templom volt a hazafiasság és a nemzeti büszkeség egyik legfontosabb eleme.

Ha bárki azt gondolja, hogy a kanadaiak nagyon hazafiassak, keveset tudhatnak arról a társadalomról, melyben Jézus élt. Szerintük ez a társadalom képezte Isten népét, ők éltek a szentföldön, az övék volt a pompás Jeruzsálem és a nagy templom.

De a nacionalizmus mindig a kirekesztéshez, az igazságtalansághoz, az arroganciához és az erőszakhoz vezet.

Amikor a proféták arra kérték őket, hogy térjenek vissza eredeti missziójukhoz - vigyék el Isten világosságát minden néphez és legyenek az isteni irgalom, szeretet és igazságosság nagykövetei e földön – elfordultak tőlük és mondanivalójuktól.

Az által, hogy Isten egyszülött fiát küldte hozzánk, valamennyiünket arra kérte, hogy nyissuk ki szívünket, engedjük be Isten szeretetét, irgalmát és legyünk mi az isteni vendégszeretet képviselői. Legyünk mindannyian olyan emberek akik még ellenségeinket is tudjuk szeretni, olyanok akik megosztjuk kenyerünket a rászorulókkal – nemzetiségtől függetlenül! – és olyan emberek, akik elfordulnak az erőszaktól.

Nagyon könnyű Karácsonykor az önzés és az önteltség csapdájába esni. Könnyű azt hinni, hogy Karácsony csak rólunk és saját kis exklúzív köreinkról szól. Könnyű önelégült lenni.

Pedig Advent üzenete meglehetősen egyszerű. A krisztusi útról szól–a békességről, az igazságosságról és a mindenki iránt tanusított jóindulatról, szeretetről.

A tragédia egyik legsötétebb aspektusa mindenképpen az, hogy a római katolikus hierarchia már 1976-ban tudhatott O’Grady pedofiliájáról, amikor az egyik áldozat szüleihez intézett levélben vallotta be tettét és mely levélből példányt küldött Stockton egyházmegye püspökéhez. Amy Berg Deliver Us From Evil című dokumentumfilmjében  azt állítják, hogy Roger Mahoney, Stockton püspöke, aztán később Los Angeles kardinálisa már 1984-ben is tudott az O’Grady ellen felhozott vádakról és egy helyi rendőri nyomozás is azért állt le, mert a püspök azt igérte, hogy a pedofil papot eltávolítják és többé nem kerülhet kiskorúak közelébe. Ezzel szemben Mahoney egyszerűen a 80 kilométer távolságra lévő san andreas-i egyházközségbe helyezte ki O’Grady-t, aki egy évtizeden keresztül tovább folytathatta a kiskorúak megerőszakolását. 2007-ben – Mahoney vezetése alatt – összesen 660 millió dolláros kárpótlást fizetett ki a katolikus érsekség 508 áldozatnak.

O’Grady-t 1993-ban tartoztatták le és 14 évig terjedő szabadságvesztésre itélték. De összesen hét évet töltött egy kaliforniai börtönben, mielőtt 2000-ben Irországba deportálták, ahol szabadlábon élt. Berg 2005-ös, megrázó dokumentumfilmjében O’Gradyt is meginterjúolják, aki szerint a filmben való szereplése “élete legőszintébb gyónásának” szánja. A filmben levelet ír áldozatainak, melyben Irországba hívja őket egy találkozóra, ahol személyesen is bocsánatot kérne tőlük. A felszólaló áldozatok először felháborodással fogadják O’Grady meghívását, de mire végül elfogadnák azt, az egykori pap visszavonja ajánlatát. O’Grady minden interjújában látszik, hogy egyszerűen nem érti, nem tudja igazán felfogni tetteinek igazi súlyát. Attitűdje végig olyan, mintha azért illene bocsánatot kérni, mert csúnyán szólt valakihez. Ráadásul O’Grady a mai napig pedofil bűnöket követ el. Utoljára 2010 decemberében tartoztatták le az egykori kaliforniai papot, miután többezer pedofil fényképet találtak szamítógépén a dublini rendőrök. Közben az is kiderült, hogy az Egyesült Államokból való deportációja óta egy hollandiai egyházközségben végzett önkéntes munkát és rendszeres születésnapi partykat szervezett gyerekek részére egy helyi McDonald’s étteremben.  

Tom Doyle atya – aki egy római katolikus pap, a domonkos szerzetesrend tagja, teológus és kánonjogi szakértő – szerint jelentős részben az egyház “hierarchikus és monarchikus” hozzáállása kreált olyan légkört, melyben évtizedeken keresztül elnézték és eltitkolták a kiskorúak tömeges bántalmazását. Doyle atya arra próbálta rávenni XVI. Benedek pápát 2005-ben, hogy  találkozzon az O’Grady-ügy áldozataival. De amikor két áldozattal együtt Rómába utazott, még arra sem tudta rávenni a Vatikánt, hogy elfogadják levelüket. Ezért gesztusként Doyle atya kért tőlük bocsánatot, az egész katolikus papság nevében. 

“Ki számit jó katolikusnak? Hagyományosan a jó katolikus az volt, aki befogta a száját, nyítva tartotta pénztárcáját, fizetett, imádkozott és engedelmeskedett. A jó katolikus az volt aki könnyen kezelhető, misére járt és rendszeresen gyónt. De ha jól átgondoljuk, egy jó katolikus inkább az a személy, aki forradalmár és ezzel a magatartással éppen Jézus Krisztus példáját követi. Egy olyan valaki, aki nem fél felállni és az igazságot mondani. Ne felejtsük el, hogy Jézust egyedül akkor öntötte el a méreg, amikor templomba járt”–mondta Doyle atya.

Bár saját maga biztosan túl szerény ahhoz, hogy ezt gondolja, de nyugodtan kimondhatjuk: Doyle atya az a forradalmár aki reményteli karrierjét a vatikáni diplomáciában teljesen feláldozva, az egyházi pedofil áldozatok legerélyesebb aktivistájává vált.

“Ahelyett, hogy befogadta volna őket, az intézményes egyház nem csak hogy kitaszította a pedofil papok áldozatait, hanem ismét áldozattá tette őket. Az egyház másodszor is bántalmazta őket, amikor közellenségnek titulálta az áldozatokat”–mondta Doyle atya az O’Grady esetről.

Doyle szerint az egyház hatalmi strukturája és a szentségek átpolitizálása a probléma egyik legfontosabb eleme. “Az eucharisztiát egyre kontrolláltabb és egyre inkább átpolitizálják. Például, ha már egyszer házasodtál, aztán elváltál és az egyházon kívül újra házasodtál, nem áldozhatsz. Ha meleg vagy és nem teljesen celibátus, nem áldozhatsz. Ha olyan politikusra voksolsz, aki támogatja az abortuszt, nem áldozhatsz. Tehát az eucharisztia egy politikai jutalom, melyet olyanok kapnak, akik helyesen  gondolkodnak”–mondta Doyle atya.

Kanadai egyházi intézmények is érintettek voltak pedofil-botrányokban. A legismertebb eset a Newfoundland tartománybeli Mount Cashel árvaházban robbant ki 1988-ban, ahol az intézményt fenntartó Congregation of Christian Brothers szerzetesrend csődbe is ment, miután polgárjogi pert indított a több mint 300 száz áldozat. A szerzetesrend 11 tagját letartóztatták és négy hónaptól 11 évig terjedő szabadságvesztésre itélték a pedofil papokat.

Furcsa, hogy a nyugati világon szinte mindenhol előkerültek és felelősségre vonták a katolikus egyház pedofil papjait – vagy legalább is egy részüket - miközben Magyarországon alig hallani ilyen esetekről. Igaz lehet, hogy alig volt pedofil pap a Magyarországi Katolikus Egyházban? Vagy esetleg az egyház, a hatóságok és a kormány titkolja a releváns dokumentációt és bizonyítékot, az áldozatok pedig félelemből, esetleg a szégyenkezés miatt inkább hallgatnak? Feltételezem, hogy az elkövetkező évek folyamán erre is fény derülhet.

A keresztény lelkiség egyik fontos eleme az a gondolat, hogy személyes kapcsolatban állunk Jézussal. A személyiség, az individualizmus és a racionális lény nagyra becsült paradigma a nyugati világban és ennek kialakításában fontos szerepet játszott az egyház.

De van egy ennél elterjedtebb alternatív értelmezés, mely sokkal egybevágóbb az emberiség fejlődésének történetével. Ez a gondolat leginkább a következő mondatban található: én az emberi kapcsolataim összege vagyok, ezek a kapcsolatok képezik személyemet.” Ezt a gondolatot „relációs felfogásnak” hívhatjuk, szemben az „autonóm felfogással.” Az autonóm felfogásban a hangsúly leginkább az emberi egyediségen van és így az emberek az egész teremtés felett állnak. Az autónom felfogás szerint az emberiség felsőbbrendű.

A keresztény apologéták mindig azt feltételezték, hogy Jézus is az autónom személyiségek világához tartozott. Éppen ezért az apostolok a trónra akarták emelni Jézust, mint valamilyen királyi alakot. De az Evengélium szerint ezt Jézus mindig elutasította. Jézus nem adott egyértelmű választ Kereszelő Szent Jánosnak amikor az identitásáról kérdezte. Egyszerűen azt mondta, hogy nézze meg, hogy mi történik körülötte. Szerintem Jézus azt mondta az apostoloknak, hogy inkább a relációs mátrixát vizsgálják, nézzék meg, hogy miként éli földi életét, illetve vegyék észre, hogy mennyire felszabadító az emberi kapcsolatrendszere és kulturájával való összekapcsolása. Hiszen mind ebből építette fel Jézus személyes identitását.

Jézus sohasem magára mutatott, hanem arra az isteni birodalomra, mely relációs mátrixára épül.

Robert W. Funk a következőket írta: „Jézus Isten országáról beszélt, melyet nem ő teremtett és amelyet nem ő kontrollált. Ki akarom deríteni, hogy pontosan mi volt az amit Jézus látott, hallott vagy érzett, mely oly annyira varázslatos, megigéző és kihívó volt, hogy még Jézust is elkápráztatta. És nem akarom azt sem, hogy félrevezessenek Jézus követői, hiszen ők nem azt nézték, amire Jézus mutatott, hanem inkább a mutatóujjára figyeltek. Jézus önmagában nem lehet a hit objektuma.”

A konvergencia a relációs mátrix egyik legfontosabb vonása és ezt gyönyörűen írta le Simon Conroy Morris. „Teológiai nyelvezetben a szent háromságról beszélünk és nem pedig a keresztény ‘három személy egyben’-ről. A háromság egyik alapvető vonása, hogy együttesen teremt és együttesen nyújt felhatalmazást. Az emberiség is ebből a mátrixból született, hiszen az a föld, mely életet ad is pontosan ebből született.”

Emberi kapcsolataink révén vállunk azzá amivé Isten akarja, hogy legyünk. Diarmuid O’Murchu egy remek irodalmi technikát használ, melynek köszönhetően Jézus az olvasóihoz szól. Jézus a következőket mondja:

„Isten Birodalma nem más mint saját relációs mátrixomnak a bemerítése, mely mind annak az elismerése, amelyet hat millió évnyi inkarnációs és földi fejlődés során elértettek. Ez egy radikálisan újszerű gondolkodásmód, mely a földdel és az egekkel való kölcsönösen egymástól függő kapcsolatatokról szól. Én egy általános mintát ajánlottam, melyet követhettek e kapcsolatok felépítésében, ugyanakkor radikálisan nyitottnak hagytam ezt, mely az innovációt, a kreatívitást és az emberi képzeletet ösztönözheti. Mindezt emberi történeteken keresztül próbáltam elmesélni, melyet a teológusok ‘példabeszédeknek’ neveztek. És sohasem mondtam el, vagy zárta le a történet végét, hanem nyitva hagytam a könyvet és arra vártam, hogy majd általatok elkészül az utolsó fejezet. Igy ti is hozzájárultok a körülöttetek lévő isteni birodalom felépítéséhez.

Sohasem gondoltam azt, hogy Isten Birodalma kizárólag a keresztények előtt nyított. Ezt mindenki számára felajánlom és talán nem okoz meglepetést ha azt mondom, hogy akik ezt a birodalmat teljes szívvel várják azok leginkább a szegény, marginalizált és a társadalomból kirekesztett emberek. Ők mindent feláldoztak, mert szívükben tudták, hogy megéri kockáztatni.

Amikor azt mondtam nekik, hogy üljünk le együtt egy asztalhoz, beszélgessünk és osztozzunk meg a kenyeren, nem hitték el, hogy ilyen messzire viszem őket. Oly annyira le voltak súlytva azzal a hittel, hogy nem méltók és nem elég tiszták. Annyira fárasztó volt az, hogy végre megértsék üzenetemet, hogy a hegyekbe szoktam menekülni néhány napra és így tudtam rendbe jönni.

Egy valamit szeretnék tisztázni: a vallásisták mindenféle falakat állíthatnak és törvényeket írhatnak és ezt megtehetik addig ameddig be nem fagy az állcsontjuk. De az én világomból senki sincs kizárva. Az én gondolkodásmódom az egész teremtést felkarolja.”

Andy Boyer az ottawai Szent József Egyházközség plébánosa, az Oblátus római katolikus szerzetesrend kanadai rendtartományának egykori provinciálisa. A belvárosi Szent József Egyházközségben misét mond: szombatonként délután 5 órakor, vasárnap reggel 9.30-kor és 11.30-kor. Ifjúsági misét tart az egyházközség minden vasárnap este 7.30-kor.   

Jézus tanításai az Isten birodalmáról erőszakos ellenszenvet váltottak ki egyes zsidó vezetőségi körökből. De vajon korruptak voltak ezek a vezetők, vagy egyszerűen elzárkoztak minden újszerű gondolkodásmód elől?

Jézus a szőlőt ültető gazdáról és szolgáiról szóló példabeszéddel jelezte a vezetőknek, hogy nem úgy vezetik a népet, ahogy kéne. De mit jelent ez napjainkban? Nem azt jelenti, hogy minden új ötlet vagy gondolatmenet követendő lenne, hanem, hogy el kell fogadni azt, hogy esetleg tévedtünk, hogy szolgálatunk hibás és, hogy azokban az emberekben akiket mi elfogadhatatlannak vagy fárasztónak találunk esetleg több jóság van, mint amit mi elismerünk.

Számomra vonzó egy gondolat, mely Thomas Sheehan provokatív 1986-os reflexiójából származik. Sheehan szerint amikor Jézus az Isten birodalmáról szóló vízióját hírdette, nem csak saját zsidó vallását lépte túl, hanem tulajdonképpen minden vallásnak hátat fordított.

Leonardo Boff, az egyik legnagyobb teológus hasonlókat írt 1998-ban. “Jézus kivonta a teológiát a vallásból és arra hívta fel az embereket, hogy Isten akartát ne csak a szent könyvekben keressék, hanem a mindennapi életben. Jézus kivonta a vallásos nyelvezetet és e helyett mindennapi kifejezéseket használt, mely közös tapasztalatainkat tükrözte. Jézus rítustalanította a vallásosságot mondván, hogy mindig Isten előtt állunk és nem csak amikor a templomban imádkozunk. Jézus felszabadította Isten üzenetét egyetlen egy közösséghez való kötődésétól és minden jóra való ember felé irányította azt. Jézus szekularizálta az üdvösség eszközeit és ez által “a másik,” vagyis az embertársunk szentsége saját üdvösségünk meghatározó eleme lett”–írta Boff.

Úgy tűnik, hogy az apostolok soha sem tudták teljesen felfogni azt, hogy pontosan miről is szólt Jézus víziója. Azt akarták, hogy Jézus egy hősies és messiási vezető legyen és egyre inkább kiábrándultak, amikor Jézus nem tett eleget ezeknek az elvárásoknak.

Több évszázados felforgatás után, Isten uralma ismét virágzik. Felnőtt emberek szerzik vissza egy felnőtt Istenbe vetett felnőtt hitüket.

Jézus első követői nehéznek találták a felnőttséghez való felhívás eltulajdonítását, hiszen egy fajta alárendeltségre és szófogadásra tanították őket, melynek végeredménye egy infantilis gondolkodásmód.

Jézus áttört ezen és arra kérte követőit, hogy őt kövessék. De a legtöbben nem tudtak e kihívásnak megfelelni. Közel kétezer évig tartott, hogy végre útolérhessük ezt a felnőtt Jézust, aki a felnőtt hit ösvényein vezet minket.

Hosszú utat tettünk meg Názáret tűzes profétájának napjaitól, aki az igazság és a felszabadulás nevében borította fel társadalma szabályait.

Jézus követése nem képez egy tiszteletre méltő vallást és úgy gondolom, hogy nem is ez lenne a szerepe. Jézus követése az igazság, az elnyomottak és kizártak iránt tanusított igazságosságról és a felszabadulásról szóló felhívás. Jézus a patriarkális hatalom nevében történő kirekesztés és a brutalitás áldozataihoz szólt, akik az elfogadást és a szeretetet keresték.

Ez az, amiért Jézus életét adta. Nincs annál nagyobb és mélyebb szeretett, mint amely egy jobb világot próbál teremteni a kirekesztett emberek számára.

Amikor ezen az úton haladunk, a legfájdalmasabb vértanúság nem saját vérünk ontása lesz, hanem a saját családunk, nemzetünk, egyházunk és szeretteink által tanusított félreértés, gúny és elutasítás.

Andy Boyer atya az ottawai Szent József Egyházközség plébánosa

A németországi Bundestagban elhangzott felszólalásában, XVI Benedek pápa Németország tragikus második világháborús múltjára is kitért és beszédében elmondta, hogy a szélsőjobboldal Jézus tanításainak nyílt elutasításán alapul. “A náci hatalom egy rasszista mítoszon épült, amelynek része volt Ábrahám, Izsák és Jákob, valamint Jézus Krisztus Istenének és híveinek elutasítása. Adolf Hitler pogány bálvány volt, aki át akarta venni a bibliai Isten helyét”–mondta a római katolikus egyházfő.

Benedek pápa a Kristallnacht-ra emlékezett és a berlini zsidó közösség képviselőivel is találkozott a Reichstag dísztermeiben. Bernhard Lichtenberg, a berlini katedrális provosztjának szavait idézte fel, aki az 1938 november 9. éjszakáján kitört antiszemita erőszak és egy egész közösség zsinagogái ellen irányuló rombolás árnyékában a következőket mondta Szent Hedwig templom pulpitusáról: “Kint ég a templom. Az is az Isten háza.”

Benedek pápa különösen nagy hangsúlyt fektetett a zsidó-katolikus kapcsolatok mélyítésére, még akkor is ha nem mindig sikerült hasonló dialógust előteremteni más vallásokkal. “Fontos lenne, hogy keresztényként értékeljük a zsidósággal ápolt rokoni viszonyunkat. Nem lehet semmilyen törésvonal az üdvösség történetében. Az üdvösség a zsidóktól származik”–hangsúlyozta Benedek pápa.

Benedek pápa a jogállamról is beszélt és az ókori görög és római, valamint a jeruzsálemi gondolkodás fontosságáról a parlamentáris demokrácia és az emberi szabadságjogok létrehozásában. “Egy teremtő Istenben vetett hit járult hozzá az emberi jogok kialakításához és a törvény előtti egyenlőség elvének születéséhez. (…) Ez a racionális éleslátás járja át kollektív kulturális emlékezetünket és ennek semmibe vétele, vagy egy maradi ötletnek való titulálása kulturánk kifosztását és megcsonkítását jelentené. Az európai kultúra a jeruzsálemi, aténiai és római filozófiai találkozásából, valamint Izrael monoteizmusából, illetve az ésszerűség alapjaira épülő római és görög jogból alakult ki. A három kultúra találkozásából született Európa belső identitása”–mondta Benedek pápa a német fővárosban.

1997-ig az ottawai Blessed Sacrament egyházközség  a magyar római katolikus közösségnek is otthont adott, ma azonban komoly feszültségek és szomorúság veszi körül a templomot, miután az Ottawai Egyházmegye rendőrségi bejelentést tett gazdasági visszaélés gyanúja kapcsán. A volt plébánost szerencsejáték függősége miatt kezelik az Aurora nevű vidéki kisvárosban.

Az előző négy év során, a Blessed Sacrament bevéltele a 2,95 millió dolláros szintet is meghaladta, mégis deficites volt az egyéközség működése 2009 és 2011 között és jelenleg 50 ezer dolláros tartozása is van. Az Ottawa Citizen által (furcsa körülmények között) megszerzett személyes hitelkártya számlák szerint Joe LeClair, az egyházközség egykori plébánosa több mint 490 ezer dollárt költött két év leforgása alatt és 137 ezer dollárt vett fel számlájáról a gatineau-i Lac Leamy kaszinó bankautómatáiból. Az eredeti riport szerint LeClair atya vissza tudta fizetni több mint félmillió dolláros hitelkártya tartozásának nagy részét, bár kérdéseket vett fel, hogy ezt pontosan hogyan tette, amikor papi fizetése csupán 24 ezer dollár évente.

A lemondása előtti homiliájában LeClair bevallotta, hogy szerencsejáték-függő és, hogy az elmúlt évek folyamán depresszióval küzdött. A katolikus pap azonban a hívek előtt hangsúlyozta, hogy kizárólag saját pénzét költötte el, nem pedig az egyházközségét.

Terrence Prendergast, Ottawa megyéspüspöke a Deloitte & Touche LLP nevű céget bízta meg az egyázközségi gazdasági vizsgálattal és a szeptember 19-én nyilvánosságra került eredmények szerint a cég “kérdésesnek” nyilvánította a Blessed Sacrament pénzügyi rekordját. Ennek nyomán tett rendőrségi bejelentést az egyházmegye. LeClair atya ügyvédje, Ian Stauffer, ügyfele ártatlanságát hangsúlyozta és nem érti, hogy miért kizárólag a plébánosra koncentrálnak, amikor az egyházközség pénzügyi tanácsának (Finance Council)  felelősségét is meg kéne vizsgálni. ”Az egyházközség könyvelése sajnos olyan volt, hogy amikor felmerültek a jelenlegi vádak, LeClair atya nem tudta ezeket gyorsan és hatékonyan megcáfolni”–mondta Stauffer.

A Deloitte tanulmány szerint az egyik legnagyobb hiányosság az volt, hogy egyedül a plébánosnak volt arra felhatalmazása, hogy csekkeket írjon, vagy készpénzt vegyen fel a templom két bankszámlájáról (az egyik a mise adományok számlája volt, a másik pedig az egyházközség operativ büdzséjét finanszirozta).

Az 53 éves plébánost 25 éve avatták pappá és népszerű, karizmatikus lelkipásztor volt. Kelli Thompson, a Kelet Ontario-i Gyermekkórház ápolónője például azt nyilatkozta a CTV-nek, hogy LeClair számtalanszor megjelent, akár éjfélkor, a kórházban, hogy haldokló csecsemőknek adja fel az utolsó kenetet. LeClair inspiráláló tevékenysége miatt tért át Thompson a katolikus hitre.

LeClair eredetileg azt remélte, hogy szeptember végére visszatérhet az ottawai egyházmegyébe, azonban a rendőrségi vizsgálat miatt erre jelenleg nincsen esély.

Az ottawai Szent József Egyházközség

Az Ottawai Egyetemen bejegyzett Gay Catholics, Christians and Allies (GCCA) nevű csoport idén is részt vesz az augusztus 28-ai meleg felvonuláson a kanadai fővárosban és az utcai megmozdulás után a St. Joseph’s római katolikus egyházközségben rendeznek a felvonulók részére egy fogadást. Az egyházközségben rendezett fogadás vitát váltott ki a fundamentalista LifeSiteNews nevű hírportálon, ahol jelezték, hogy szerintük a katolikus egyházi tanítás a homoszexuális emberek elfogadásáról beszél, azonban “semmilyen körülmények között sem lehet homoszexuális cselekedeteket jóváhagyni.” A honlap szerkesztői feljelentést tettek a St. Joseph’s Egyházközség ellen Terrence Prendergast püspöknél és a lap olvasóit is erre buzdítják.

A jobboldali olvasók és blogosok az ottawai templomot már tavaly is feljelentették, néhányan idén felháborodásuknak adtak hangot, hiszen a püspök tavaly sem szolította fel az egyházközséget a meleg felvonulásról szóló online meghívás eltávolítására.

A GCCA meghívója szerint nincsen semmi ellentmondás aközött, hogy valaki nyiltan meleg és egyben hívő katolikus, vagy keresztény. “Azt üzenjük a felvonulás résztvevőinek, hogy élhetünk integritással és hittel, bárki lehet egyben meleg és mélyen spirituális. Hisszük, hogy Krisztus asztalánál mindenki számára van hely”-áll a GCCA közleményében.

Az ottawai St. Joseph’s Egyházközséget 1856-ban alapította az Oblátus szerzetesrend és azóta is a rend tagjai vezetik a templom lelkipásztori tevékenységét. A jelenlegi plébános Andy Boyer atya, az Obláció Lacombe tartományának egykori provinciálisa. Az egyházközség küldetése a szegények és a társadalom által marginalizált csoportok felkarolása. Hétfőtől péntekig délután öt órától ingyen vacsorát osztanak ki a rászorulóknak és átlagosan napi 150-en veszik igénybe ezt a szociális szolgáltatást. Napközben pedig külön otthont tartanak fenn a nők, fiatal anyák és gyermekeik számára, ahol ingyen reggelivel és főtt ebéddel várják hétköznap a hátrányos helyzetűeket, függetlenül a vallási hovátartozástól.

“A Szent József Egyháközség egy élő tanuja Krisztusnak a belvárosban és hírdeti a jó hírt a szegényeknek. Ez egy befogadó közösség, mely a kenyér megtörésével és Isten szeretetére emlékezve táplálja hitét. Közösségünket a Szentlélek vezeti hitéletében és ösztönzi az egyéni talentumok kibontakozását. A Szent József Egyházközség egy szolgáló közösség, mely népének igényeit szolgálja és szolidaritást vállal a szegényekkel és marginalizáltakkal”-áll az egyházközség honlapján.

A bezárt clevelandi Szent Imre Egyházközség belseje

Elkezdődött a Richard Lennon clevelandi püspök által levezényelt templombezárások vatikáni felülvizsgálata, melynek keretében Peller Miklós, a tavaly júniusban bezárt Szent Imre Egyházközség ügyvívője is tárgyalhatott a Szentszék képviselőjével. A vatikáni vizsgálatot a 76 éves John M. Smith nyugdíjazott new jersey-i püspök vezeti és a több mint ötven bezárt, vagy összevont római katolikus egyházközség képviselői általában pozitívan nyilatkoztak a találkozással kapcsolatban. “Smith püspök nagyon figyelmes volt és látszott, hogy egy fontos ügynek tartja a clevelandi helyzetet. Örülök, hogy ilyen szintű érdeklődést tanusítanak a Vatikán részéről”–mondta Peller.

A magyar egyházközség képviselője meghívást kapott a parmai Jezsuita Otthonba, ahol több mint egy órás beszélgetést folytatott Smith püspökkel. “A püspök igazán udvarias volt. Azért jött, hogy meghallgasson minkent és énnek a kötelességnek eleget tett. Nem nyilvánította ki saját véleményét, de pertinens volt minden feltett kérdése”–mondta Peller.

A bezárt Szent Imre Egyházközséget jelenleg a magyar cserkészek gondozzák és továbbra is a templomépületében és a plébánián tartják gyűléseiket. Lennon püspök azonban betiltotta a szentmiséket és minden egyéb vallásos tevékenységet. Peller szerint van némi remény arra, hogy a püspök ellen indított vizsgálat eredménye az lesz, hogy egy nap ismét kinyíthatja kapuit a jobb sorsra érdemelt Szt. Imre Egyházközség. Kérdés azonban, hogy honnan szereznékek magyar papot, hiszen Sándor atyát tavaly ősszel Chicagoba helyezték át.

Kínos helyzetbe került a clevelandi katolikus püspök. Amikor először napvilágra került a vezetése ellen indított vizsgálat hírre, az egyházmegye hallgatott és az újságírói kérdésekre Robert Tayek, a püspök szócsöve annyit mondott, hogy semmit nem tud a híresztelésekről, de majd utána jár az ügynek. Néhány nappal később Lennon püspök azt találta mondani, hogy az egész vizsgálatot tulajdonképpen ő kérte a Vatikántól saját maga ellen, hiszen kétségbe vonták a Cleveland egyházmegye feletti autoritását.

Patricia Schulte Singleton-nal, az Endangered Catholics nevű, 13 bezárt egyházközséget képviselő erdekvédő egyesület vezetőjével is találkozott Smith püspök. Schulte Singleton a konzultáció folyamán Lennon püspök eltávolítását javasolta. Az érdekvédő egyesült vezetője szerint a clevelandi püspöknek ”morális defektusa” van.

De a templombezárások körüli vizsgálat aligha az egyetlen kínos ügy az egyházmegye számára. Patrick O’Connor atya, az egyházmegyéhez tartozó St. Jude Egyházközség lelkipásztora 1997-ben szexuálisan bántalmazott egy akkor 15 éves fiút, aki iskola után a plébánia melletti pályán kosárlabdázott. O’Connor atya 2008-ban mondott le lelkipásztori tevékenységéről, amiután fény derült pedofil bűncselekményeire. 2009-ben három hónapos letöltendő fegyház büntetésre itélték az egyházmegye papját. Az áldozat a napokban indított új, polgárjogi pert a clevelandi egyházmegye és Anthony Pilla egykori püspök ellen. A peranyag szerint a volt clevelandi püspöknek már 2003 körül tudomása volt O’Connor pedofiliájáról és egy előző áldozattal bíróságon kívül egyezett ki és ajánlott fel kárpótlást. Ezzel nem csak az áldozat szenvedését, hanem diszkrécióját vásárolhatta meg a clevelandi egyházmegye, miközben a pedofil papot két másik egyházközségbe helyezték át. Az 1997-es bántalmazás áldozata 250 ezer dollár kárpótlást követel a clevelandi egyházmegyétől.

A templombezárások körüli vizsgálat és a per hírre szinte egyszerre robbant ki. Ez a felé mutat, hogy Lennon püspök romboló akciója a pedofil botrányból fakadó kárpótlási ügyek finanszírozásával lehetett összefüggésben.

A torontói Madina Masjid mecset

Nem először kerül elő az ontario-i iskolarendszer és a vallás kapcsolatának kérdése. A 2007-es tartományi választáson éppen az államilag szubvenciónált egyházi iskolák körül kialakult vita miatt bukott el John Tory, az akkori progresszív-konzervatív kormányfő-jelölt. A jelenlegi vitában kizárólag az NDP szólalt felt egyértelműen, a kormányzó liberális párt nem kommentálja az ügyet és a progresszív-konzervatívok pedig látványosan kerülik a jobbközép párt számára kínossá vált témát.  

Horwath szerint az iskolabizottságok feladata,  hogy eldöntsék pontosan milyen igények és sokszínűség létezik iskoláikban és hogy reagálnak erre a helyzretre. Csakhogy a mostani vita tulajdonképpen nem is a római katolikus misék miatt robbant ki, bár Horwath, illetve Cheri DiNovo tartományi NDP képviselő (aki egyben a United Church lelkésze) a katolikus szertartásokra is utalt. Nagy vitát váltott ki a vallás helye az állami iskolákban amikor kiderült, hogy a torontói Valley Park állami középiskolában minden pénteken egy imam-ot hív az iskola igazgatósága, hogy jumu’ah-t, azaz muszlim gyülekezeti imát, tartson a muszlim diákok számára. Az Valley Park több mint nyolcvan százaléka muszlim tanulókból áll és a pénteki imákon, melyre az iskola menzáján kerül sor, általában négyszázan vannak jelen.

Shari Schwartz-Maltz, a torontói állami iskolabizottság kommunikációs menedzsere szerint volna lehetőségük a diákoknak egy, az iskola környékén lévő mecsetben imádkozni, azonban célravezetőbb ha ez inkább az iskolaépületben történik és a tanulók nem az oda-vissza sétálással töltik a tanításra szánt időt. Faye Sonier, az országos evangélikus szövetség ügyvédje arra is rámutatott, hogy Kanadában nincs olyan törvény mely egyértelműen elrendelné az állam és az egyház szétválasztását, bár az amerikai televízió és média fölény azt a hamis látszatot keltheti, hogy Kanadában is hasonlóan rendelkezik a törvény.

A helyzet valóban eléggé bonyolult és az Egyesült Államokkal ellentétben, Ontario-ban a szülők két féle államilag szubvencionált iskolák közül választhatnak: szekuláris, vagy római katolikus. 2007-ben a konzervatívok a más vallású iskolák számára is lehetővé akarták tenni az állami szubvenciókat és e miatt le is szerepeltek azok előtt akik az állami iskola rendszer balkánizálódásától tartottak.

A kanadai bíróság 1980-ban tiltotta be a Miatyánkat az szekuláris állami iskolákban, mivel szerintük ez  vallásos indoktrinációnak minősül és egyben megszégyenlítő volt azok számára, akik kénytelenek voltak egy úgy-nevezett opt-out clause-ot felhasználni, hogy ne legyen kötelező az imában való részvétel. De az 1996-os ontario-i emberjogi törvény arra kötelezi az állami iskolákat, hogy biztosítsanak helyet az egyéni vallásosság gyakorlására, így például imatermeket a pénteki muszlim gyülekezeti imára.

A 2007-es válaszás tanulsága az volt, hogy az állami iskolák és a vallásosság közti kapcsolat még ma is rendkivül kényes téma Ontario-ban, így talán érthető a politikai pártok óvatóssága és a győzelemre esélyes jobboldal némasága.

Richard Lennon clevelandi római katolikus püspök

A Szentszék vizsgálóbizottságot hozott létre és tagjai Clevelandba utaznak, ahol “bizonyos tények” után kutatnak. A Szent Imre Egyházközség lett a Richard Lennon püspök elleni harc központja és csütörtök este 7-kor a bezárt magyar templomban imát és vigiliát tartanak a több mint 50 felszámolt egyházközség tagjai.     

A La Stampa tudosítása szerint a Vatikán meghallotta a “hangos és sokoldalú” tiltakozást és Pietro Sambi, a Szentszék washingtoni nagykövete javasolta a tényfeltáró vizsgálatot. A közfelháborodást kiváltó templom felszámolások komoly károkat okoztak az egyházmegyének és a püspök személyes tekintélyének. A bezárt Szent Péter Egyházközség például tavaly nyáron leszakadt az egyházmegyétől, egy bérelt ipari helységben tartják a vasárnapi szentmiséket és a közösség lelkipásztorát, Robert Marrone atyát, kiközösítéssel fenyegette meg Lennon püspök. Tavaly nyáron a Kanadai Magyar Hírlap oldalán kialakult vitában Androvich Tamás montreáli magyar plébános is felszólalt.

Szenvedés

Észak-Koreában jelenleg több mint kétszázezer ártatlan állampolgárt tart embertelen internálótáborokban  az ország hermetikus, neosztálinista diktatúrája, ahol a börtönőrök rendszeres erőszakot alkamaznak ellenük, a kivégzések is gyakoriak, és az emberség minimális követelményeinek sem felel meg a lágerekben létező orvosi ellátás. Iránban a homoszexualitás ára vagy brutális verés, vagy kötél általi halál. A meleg férfiakat az itélethirdetés utáni azonnali kivégzés várja, a leszbikusat pedig az ostor. Tavaly világszerte 925 millióan az éhínség küszöbén vergődtek a halál árnyékában, és több mint egymilliárd ember – azaz a föld lakosságának egyhatoda –rosszul volt táplálva.

Keresztények számára a húsvét részben Jézus szenvedéséről, másrészt feltámadásáról szól. Ekkor lenne a legfontosabb elgondolkodni azon, hogyan viszonyulunk a körülöttünk lévő emberek szenvedéséhez, legyen e szenvedésnek bármilyen oka, akár a szegénység, a betegség, a magány és az egyedüllét, vagy éppen a diszkrimináció. Egy hívő keresztény számára Lázár feltámadásának története támpontként szolgálhat, hiszen a bibliai történet szerint Jézus nemcsak életre keltett valakit a halálból, hanem azt is megmutatta, miként nyújthatunk valódi segítséget azoknak, akik szenvednek.

Bizonyos értelemben a Lázár körüli történetből sokkal több derük ki Jézus emberi, mint isteni oldaláról. Hiszen megtudjuk azt, hogy Jézust pontosan úgy megrendítette a szomorúság, mások szenvedése, mint bárkit. Még kicsit meg is lepődött azon, hogy Márta és Mária, a Lázár halála okozta gyász és szomorúság láttán nemigen tudta magába fojtani érzéseit, és csendben sírni kezdett. Talán ez az Új Testamentum egyik legfontosabb pillanata. Jézus tehetett volna pontosan úgy, mint valamilyen ókori görög isten, aki egy nagy, sötét felhőből, villámcsattanás és dörgő ég közepette hozza vissza az életbe Lázárt, miközben példamutató macsósággal, sztoikus ridegséggel és távolságtartással néz le a két gyászoló asszonyra. Ezzel szemben Jézus elment hozzájuk, átérezte szenvedésüket, és kimutatta együttérzését.

Amikor részt veszünk bármilyen karitatív munkában, mindig fennáll az a veszély, hogy munkánk mechanikussá és bürokratikussá válik, hiszen egyedüli célunk a minél több élelem minél gyorsabb kiosztása. Gyorsan odaadunk egy pohár kávét, egy csésze levest, kerülünk bármilyen kontaktust, és ugyanezt tesszük a sorban álló valamennyi névtelen hajléktalannál. Pedig akárcsak a személyes okulás szempontjából is fontos lenne, hogy karitatív munka közben meghallgassuk azokat, akik segítségre szorulnak, hiszen ebből derülhet ki számunkra igazán, milyen mély sebet és hosszú távú érzelmi nyomot hagyhat az éhínség, a szegénység és az igazságtalanság. Van, amikor sokkal többet tudhatunk meg az ilyen érintkezésből, mint a legismertebb tudósok tankönyveiből.

Néhány hónapja a Bencés Obláció nevű római katolikus mozgalom egyik ottawai tagjával beszélgettem, aki tavaly a nyarat Kanada legszegényebb – és a közbiztonság szempontjából egyik legveszélyesebb – negyedében, nevezetesen a vancouveri East Hastingsben töltötte, ahol naponta hatszáz rászoruló számára osztott ki szendvicseket, levest és (jobb napokon) egy gyümölcsöt. Az illető egy meditációs központot működtetett.  East Hastingsben (más néven a vancouveri East-side-on) a lakosság 62 százaléka munkanélküli, és az átlag havi kereset kb. 98 ezer forintra jön ki, ami éppen hogy eléri a teljes időben dolgozó kanadaiak minimálbérének egyharmadát. East Hastings egyik legvitatottabb szolgáltatása az országban egyedülállóan biztonságos, intravénás drogfogyasztóközpont. A drogfüggő embereknek évente ingyenesen szétosztott tűk száma immár a hárommilliót is meghaladja. Kíváncsi voltam, hogyan válaszol az East Hastingsben lévő rendkívüli társadalmi problémákra és kihívásokra egy katolikus szerzetesrend tagja. A válasz, amit kaptam, először kissé váratlan volt. „Drámaian csökkenne a drogosok száma, ha kirúgjuk a kerületből a kábítószerkereskedőket? Valószínűleg nem. Segítene-e a helyzete, ha elvonókúrákat és programokat hoznánk létre? Esetleg igen, de senkit sem kényszeríthetünk arra, hogy adja fel a drogfüggőségét. Igazán csak egyet tehetünk értük: ott lehetünk, meghallgathatjuk őket és szeretet tanúsíthatunk irántuk. Hiszen ha valakit tényleg tisztelek és szeretek, az önmagában elég lehet ahhoz, hogy legalább elkezdődjön a gyógyulása” – mondta a kanadai Obláció-tag Vancouverben végzett munkájáról. Szerinte időnként még csodák is vannak, de ezek a Bibliában rögzítettekhez képest meglehetősen szerénynek tűnnek. Általában abban merülnek ki, hogy valaki abbahagyja a kokaint, halvány reményt ad arra, hogy az elvonás embert próbáló tünetei ellenére is sikerül esetleg véget vetnie a drogfüggőségének.

Ottawai egyházközségünkben legtöbbször nem a plébános vagy pap mondja a homíliát, hanem a közösség egyik laikus tagja. Ez katolikus körökben kissé vitatott és nem teljesen ortodox gyakorlatnak számít, nálunk azonban a pap mégis átengedi a mikrofont, és csak öt-hathetente egyszer prédikál. Nemrégiben az egyik prédikáló az egyházközség koordinátora volt, egy Mary nevű, negyvenöt év körüli nő, aki sokszor alig lát ki az irodájában tornyosuló papírok és teendők közül. Azonban amikor a mikrofonhoz lépett, félretette az általa készített homília szövegét, és helyette elmesélt egy történetet. Előző este egyedül maradt a plébánián, és nekilátott, hogy befejezze végtelennek tűnő feladatait. Az ajtót addigra már becsukták, a fogadóórák rég véget értek, mégis erős, folyamatos kopogást hallott. Amikor kinyitotta az ajtót, egy láthatóan zavarban lévő, sebesült nő állt előtte. Férje bántalmazta, utcára került, és segítséget keresett. Mary első reflexe az volt, hogy leülteti, a plébánián erre a célra fenntartott konyhában vacsorát készít neki, aztán gyorsan visszamegy az irodájába, hogy még éjfél előtt befejezhesse a munkáját. De saját fáradtsága miatt leült egy percre az asztal mellé, miután már kiszolgálta a hajléktalanná vált nőt. Ekkor jött rá igazán, hogy pontosan ezt jelenti kereszténynek lenni. Leülni egy asztalhoz egy idegennel, a rászorulóval, és időt szakítani arra, hogy meghallgassuk.

Könnyű erről megfeledkezni és könnyű szemet hunyni a társadalomban és magában az egyházban történő igazságtalanságok előtt. Mégis egész évben – de talán különösen húsvétkor –fontos először meghallgatni, aztán megszólalni, és végül cselekedni.

2011 februárjában lebontották a St. Denis és Viger saroknál lévő 19. századi templomot

Lebontották az 1865-ben épült montreáli St. Sauveur (eredetileg Holy Trinity anglikán) templomot, melynek helyére kerül a város új, francianyelvű CHUM megakórháza. A 19. századbeli neo-gótikus St. Sauveur templom akkor épült, miután egy komoly tűz szinte teljesen eltűntette a Faubourg Saint Laurent városrész épületeit. A St. Denis és Viger saroknál lévő templom lett az új kanadai-francia polgárságnak és értelmiségnek otthont adó kerület központja.  A Saint Sauveur templomot 1922-ben adták el egy szíriai katolikus gyülekezetnek és az épület egészen 2000-ig maradt a közösség lelkiotthona.

Miután a québeci kormány úgy döntött, hogy a templom környékén épül fel az új megakórház, szóba került az is, hogy esetleg integrálni lehetne a régi templomépületet az új struktúrába. Erre már volt példa Montreálban, például a St. Sauveurtől néhény utcasarokra lévő UQAM egyetem Judith-Jasmine épülete esetében, mely magábafoglalja az egykori St. Jacques katedrális elemeit. A CHUM megakórház finanszírozását feltáró állami jelentés szerint a régi templom megmentése és integrálása az új építménybe összesen 14,2 millió dollárba került volna. Lehet, hogy ez valóban nem kis összeg, csakhogy a teljes CHUM projekt eddig több mint 1,5 milliárdba került a québeci adófizetőknek, tehát az extra 14,2 millió dollár pluszköltség elenyésző összeg, különösen ha egy 19. századi örökségi épület megmentéséről van szó. Az immár leböntött templom tornya 52 méter magas volt és a kb. ötezres sziriai katolikus közösséget szolgálta.

Paul Marai

A Halton-i római katolikus iskolabizottság betiltotta az iskoláikban működő meleg egyesületeket, mondván hogy ezek szembe mennek az egyház tanításaival. A 22 éves Paul Marai a haltoni katolikus iskolabizottság egyik nyiltan meleg biztosa. Marai bejelentette, hogy kampányt indít a döntés ellen és számos újonnan megválasztott biztos is csatlakozott indítványához. De az iskolabizottság veterán biztosa, Alice Anne LeMay a náci csoportok helyzetéhez hasonlította a meleg egyesületeket, mondván hogy szélsőséges erők sem tevékenykedhetnének a tartomány katolikus iskoláikban, tehát létezik precedens és jogos a betiltás. LeMay később elnézést kért a náci hasonlatért és jelezte, hogy nem akart senkit megbántani. 

Ontario tartomány oktatási rendszere két államilag támogatott angol-nyelvű iskolabizottságból áll: egy római katolikus különrendszerből és a velük párhuzamosan működő szekuláris iskolákból. Ontario Emberi Jogok Chartája azonban tiltja a melegek elleni megkülönböztetést. Catherine Fife, az Ontario-i Állami Iskolabizottságok Szövetségének elnöke elmondta hogy a vallási szabadságjogok nem lehetnek fontosabbak az általános emberi szabadságjogoknál. “A meleg-heteroszexuális diákszövetségek megértést és toleranciát szülnek, valamint hozzájárulnak egy biztonságos környezethez”–magyarázta Fife.

Nancy Kirby, az Ontario-i Katolikus Iskolabiztosok Egyesületének elnöke szerint az egyház teljes szívvel támogatja a toleranciát, de nem ért egyet a homoszexuális életmóddal. “Az egyház tanításai szerint mindenkit tisztelni kell, legyenek melegek, szegények, feketék, fehérek, vagy bármelyik népcsoport tagjai. De ezzel együtt az egyház szerint nem támogathatjuk a meleg életstílust”–mondta Kirby.

Marai szerint van esély arra, hogy a következő iskolabizottsági gyűlésen hatályon kívül helyzik a mostani tilalmat. “Szerintem a helyi katolikus közösség alapvetően nagyon befogadó és toleráns”–jelezte Marai.