A héten lemondott Line Beauchamp, a kormány oktatásügyi minisztere, a montreáli önkormányzat betiltotta a demonstrációkon használt álarcokat és símaszkokat, csütörtökön felfüggesztették a tanévet és pénteken Charest kormánya - a 21 órán át tartó heves parlamenti vita után - 2013 július 1-ig részben felfüggesztette a szabadságjogokat és betiltotta a demonstrációkat a tartomány egyetemein, illetve más intézkedésekkel is korlátozta a gyűlekezési jogot. Egyesek az 1970 októberében uralkodó állapotokhoz hasonlították a mai helyzetet, amikor Pierre Trudeau kanadai liberális miniszterelnök egyik napról a másikra felfüggesztette a szabadságjogokat és a kanadai hadsereg bevonásával törte le a szélsőbaloldali-nacionalista Front de Libération du Québec nevű csoport halálos áldozatokat követelő és emberrablással fémjelzett lázadását.

Québec hallgatói a kormány által kilátásba helyezett tandíj emelése ellen tiltakoznak. 1968 és 2012 között csupán 300 százalékkal emelkedett a tandíj, miközben az inflációs ráta 557 százalákon állt. 1968 és 1994 között évi 540 dollárba került a tandíj a tartomány állami egyetemein, 1994 és 2007 között pedig 1,668 dollárt fizettek évente Québec hallgatói. A mai napig Québecben a legolcsóbb a kanadai egyetemi tandíj, jelenleg egy teljes évre 2,168 dolláron áll. 2016-ra a liberálisok 3,793 dollárra emelnék az egyetemeken fizetett tandíjat és ez a bejelentés váltotta ki a zavargásokat. De azóta a randalírozáshoz csatlakoztak olyanok is, akik nem a tandíj ellen demonstrálnak, hanem a növekvő munkanélküliség, a gazdasági válság, az állami korrupció, a környezetvédelem elhanyagolása és a fiatalabb generációkban tapasztalható reménytelenség miatt tüntetnek.

A radikális baloldal vörös lobogói alatt masirozók komoly fejfájást okoznak Charest-nek, aki legkésőbb 2013 decemberében kénytelen ismét választokhóz fordulni, amikor negyedik kormányzati ciklusért szállhat harcba. A liberálisok és a jobboldali Coalition Avenir Québec által elfogadott 78-as törvény felfüggesztette a tanévet a tartomány 11 egyetemein és 14 főiskoláiban. Ezzel szemben a baloldali-szeparatista Parti Québécois vezetője – Pauline Marois – ellenezte a törvényt és bejelentette,  hogy amennyiben jövőre kormányra kerülnek az eredeti szintre szállítják le a tandíjakat. A liberálisok által elfogadott törvény eredetileg azt is kötelezővé tette, hogy mindazok akik több mint 10 fős demonstrációt terveznek jelentsék be a rendőrségen ezirányú szándékukat és nyújtsanak pontos terveket a tüntetés menetéről. Egy módosító inditvány aztán 50 főre emelte a fent említett létszámot.

A február óta tartó tüntetések folyamatosan randalírozásba és erőszakba torkoltak. Március 20-án 150 diák elfoglalta a beton-kordonokkal eltorlaszolták a montreáli Champlain hídat. Amikor a Sûreté du Québec rendőrei a helyszínre érkeztek, a tüntetők a Brossard nevű külvárosban lévő Terminus Panama buszállomásra menekültek, ahol távolsági buszokkal próbáltak elmenekülni. A Sûreté du Québec összesen száz tüntetőt vett őrizetbe. Két nappal később 200 ezres nagyságrendű tüntetés bénította meg Montreál belvárosát.

Március 27-én a québeci alkohol-, illetve szerencsejáték hivatal épületét ostromolták meg szélsőbaloldali tüntetők, a montreáli rendőrség könnygázzal oszlatta fel a 300 fős tömeget.

Április 15-én a tüntetők vörös festékkel és molotov-koktékokkal rongáltak meg több tucat épületet Montreálban a Marcel-Laurin, Saint-Jacques és Beaubien sugárútakon. Gabriel Nadeau-Dubois, a proteszt mozgalom élén álló CLASSE egyesület szóvívője jelezte, hogy nem ők szervezték a támadásokat és szerinte nem az ő dolga elítélni a történteket.

Április 19-én 400 diák támadták rá a gatineau-i Université du Québec a Outaouais könyvtárára. Vörös festékkel öntötték le az olvasóterem falait és többszáz tücsökbogarat engedtek szabadon az épületben. A rendőrség összesen 151 tüntetőt szállított el a helyszínről. Jean Vaillancourt, az egyetem rektora, lezáratta az intézményt és felfüggesztette a tanítást.

Május 5-én randalírozás tört ki Victoriaville-ben, ahol az éppen kongresszuson lévő liberálisokat próbálták megzavarni. A Sûreté du Québec gumilövedékkel tartotta vissza a tüntetőket. Összesen négyszázan sérültek meg a victoriaville-i utcai zavargásokban.

Május 15-én a Sainte-Thérèse-i Collège Lionel-Groulx-t támadták meg a tüntetők. Símaszkokat viselő tüntetők tantermekbe rontottak ahol arra kényszerítették a tanárokat,  hogy függesszék fel az órát. Amikor megérkezett a rohamrendőrség, egy tucatnyi tanár és adminisztátor a diákok oldalára állt és eltorlaszolta az épület főbejáratát.

Szintén május 15-én 150 tüntető lezárta a montreáli Jacques Cartier hídat,  200 demonstráló pedig a Power Corporation of Canada székházát ostromolta meg.

Május 17-én illegális demonstrációt tartottak Montreál belvárosában, mely 122 letartóztatással járt.

Május 18-án ismét illegális tüntetést szerveznek Montreál központjában, mely hajnal félnégyig tart. Molotov-koktélokat dobnak a rohamrendőrökre, akik pedig könnygázt és gumilövedéket alkalmaznak a tüntetők ellen. A demonstrálók egy Bank of Montréal fiók ablakait betörtét és utcai verekedések törtek ki a Chinatown bejáratánál.

Mivel mától hatályba lépett a 78-as törvény, az illegális tüntetéseket szervező aktivisták 35 ezer dolláros bírságot fizethetnek amennyiben ezt megszegik, a demonstrációkon résztvevő szervezetekre pedig 125 ezer dolláros pönálét szabott ki a Charest-kormány.

Amir Khadir nemzetgyűlési képviselő, a Québec Solidaire nevű radikálisan baloldali-szeparatista párt vezetője polgári engedetlenségre buzdította a tüntetőket. Québec legnagyobb szakszervetete – a Confédération des syndicats nationaux (CSN) – tiltakozásul egy óriási vörös zászlóval borította le montreáli székházát.

A liberális kormány által bejelentett 78-as törvény népszerűnek bizonyult. A La Presse c. napilapban publikált CROP felmérés szerint a lakosság 66 százaléka támogatja a gyülekezési jog korlátozását és 68 százalék támogatja a tandíj emelését. Ugyanakkor a ThreeHundredEight.com választási prognózisa szerint a baloldali-szeparatista Parti Québécois alakíthatná a következő kormányt, amennyiben “ma” lennének québeci választások. A PQ-ra 33, a liberálisokra 32, a jobboldali Coalition Avenir Québec-re 20 és a radikális baloldalra 7,5 százalék szavazna.

“Nagy örömmel állapítottuk meg, hogy értékeink, célkitűzéseink megegyeznek Elnök Úr hitvallásával. Éppen ezért üdvözöljük Elnök Úr megválasztását és felajánljuk támogatásunkat a magyar nemzet érdekeit szolgáló törekvéseihez, hiszen innen a távolból is Önnel együtt valljuk, hogy ‘a haza minden előtt’”–áll a köszöntésben.

Pordány Lászlót, a kormány ottawai nagykövetét is meginterjúolta Dancs Rózsa, a köszöntés egyik főszervezője. Az interjú formailag kissé szokatlanul kezdődik, hiszen a bekezdésben az alany jelenti be az olvasóknak, hogy itt most az ő interjúja következik.

“Miért tartja Nagykövet úr jó és egyetlen jelöltnek Áder Jánost?”–kérdi Dancs Rózsa a nagykövettől. A nagykövet pedig így válaszolt: “Bizonyára lettek volna más jó jelöltek is, de akikbe legföljebb csak jó reménnyel vethettük volna bizalmunkat. Áder Jánosban azonban jó eséllyel bizonyosak lehetünk.”

Ezek szerint annak idején Schmitt Pálba legföljebb csak jó reménnyel vethettek bizalmat és Kövér Lászlóba sem lehettek jó eséllyel bizonyosak.

Aztán az újságiró azt kérdezte a nagykövettől, hogy elfogadható-e számára az a tény, hogy néhányan Kanadában kritikával illették Ádert, meg a kormányt. “Mennyire tartja elfogadhatónak, hogy már a jelölés kezdetén megjelentek ellenséges, sárdobáló nyilatkozatok Áderről, nem utolsó sorban itt, Kanadában is?”–kérdi az újságiró. “Hát, ha még látta volna, mik jelentek meg Magyarországon!”–jelezte Pordány, aki ugyanakkor emlékeztette az újságirót, hogy sajtószabadság van. “Mindenki azt ír, amit akar”–tette hozzá.

“A ceremónián az MSZP sorai üresek voltak. A Jobbik és az LMP ott volt, de nemmel szavazott, vagy nem szavazott. Ez a nap föltételezte volna a nemzeti egységet. Várható valami ezen a téren?”–kérdi Dancs Rózsa a nagykövettől a Nemzeti Együttműködési Rendszerrel nem kooperáló pártokról és az esetleges konzekvenciákról. “Sajnos, nincs nemzeti egység. Régóta nincs; a magam részéről nemzeti egységet 1956-ban láttam, amikor az árulókat és a megtévesztetteket kivéve mindenki egyet akart”–mondta Pordány. “A jelenlegi széthúzás és megosztottság jelentős részben (ha messze nem is kizárólag) az egykori kommunizmus bűne. A helyzet – kérdésére válaszolva – legjobb reményeink és személyes meggyőződésem szerint javulni fog, legföljebb rendkívül lassan és nehezen, esetleg vissza-visszaesésekkel mindaddig, amíg a kommunizmus utóhatása és öröksége jelen van”–tette hozzá a nagykövet.

A KMH-t is zavarja az a tény, hogy a kommunizmus öröksége még mindig jelen van. Például itt, Kanadában, ahol egykori kommunista állambiztonsági embereket szerepeltetnek az 1956-os megemlékezéseken.

Reményeink szerint is javulni fog ez a helyzet, majd ha a kommunista cimbikből lett nemzeti érzelmű haverok végre odébbállnak.

Még mielőtt a demokratikusból részben szabaddá változott ország pénzügyeiről és néhány, a civilizált kulturállamok lakói számára horrorisztikusnak tűnő, jelenségről számolnánk be, tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a hangoztatott 600 millió forintot érő „Tasnádi-villa” immár természetesen nem létezik, azt már régen magántulajdonba vette az egyik, az Orbán-kormány részeként emlegetett, minisztérium nagyhatalmú ura…

A kormány úgy egyébként 196,5 millió forintot – egy dolgozó 204 esztendei bérét – különített el az államfőváltás költségeire, ebből 150 milliót a leváltott államelnök új lakására, 46 millió forintot pedig Áder János kinevezett elnök beiktatási ceremóniájára (melyet, mint ismert, száz, véletlenül a Sándor-palota környékén tartózkodott turista tekintett meg).

A volt államfő vagyonnyilatkozata szerint – akinek most, a magyarországi média tájékoztatása szerint lakásproblémái vannak – három nagyméretű budai családi ház, ténylegesen luxusvilla, tulajdonosa, ezek mellett egy belvárosi lakás és egy Budapest környéki nyaraló is szerepel bevallásában.

Mint ismert: Schmitt beköltözése után a Sándor-palotát és az elnöki rezidenciát 15 millió forintért újították fel, a „doktor” hivatali idejében 9,5 millió forintért vásároltak új padlószőnyeget, a bútorokra 4,7 millió forintot költöttek. Az államelnök 2,5 millió forintért még zongorát is vásárolt – az új függönyök, párásító készülékek, konyhai berendezések és képzőművészeti alkotások költségeit nem hozta nyilvánosságra az Elnöki Hivatal sajtóosztálya.

Amit viszont a nyomorúságos körülmények között élő tömegeknek tudni kell: Schmitt Pálnak – az élete, jobb esetben az Orbán-kormány végéig – havonta bankszámlájára utalják a mindenkori államfői tiszteletdíjának összegét, amely jelenleg a köztisztviselői illetményalap harminckilencszerese, tehát 1 millió 507 350.- Ft. Ezen kívűl, ha kéri (és miért ne kérné?), autót és hozzá sofőrt is kaphat. További „munkáját” segítendő: kétfős titkári személyzetet, külön irodát és haláláig ingyenes egészségügyi ellátást biztosít számára az Orbán-adminisztráció.

Talán nem lenne szükséges emlékeztetni újságíró kollégáinkat Magyarországon – és olvasóinkat világszerte – arra a figyelmen kívűl nem hagyható körülményre, hogy a botrányos körülmények között lemondott Schmitt Pál Kádár János alkirálysága idején miniszterhelyettesi rangban szolgálta a kommunista rendszert és kinevezését követően baráti kapcsolatokat épített ki azzal az amerikai milliárdossal, akit korábban a Hungarista Mozgalom bőkezű támogatójaként ismertek MagyarországonOrbán Viktor… A közép-európai ország Szeretett Vezére az utóbbi fél évben takarékosságra intette élettársát, Lévai Anikót. Így a közelmúltban (a már tulajdonában lévő, az ország különböző területein található földbirtokai mellett) „csak” a néhai József főherceg egykori majorságát, az 5663 kat. holdas birtokot szerezték meg – a hatalmas, 24 aranykoronás földterületen lévő ingatlanokkal, a főherceg kastélyával együtt.

A magyarországi „Kristallnacht” még várat magára… Az idegenszívűeknek nevezett személyek vagyonaira a jelenleg regnáló kormány csak részben tette rá kezét. Jelentős részben, de már rátette. Hivatalosan még lehet bankbetétje, nyaralója is az ellenzéki politikusoknak… de a korábban még szabad sajtóra bilincs került, és ha valaki kórházba visznek a Kárpát-medencében, akkor arről először az Alkotmányvédelmi Hivatalt (AVH-t) – a titkosrendőrséget – értesítik az egészségügyi intézmények.

Az Országgyűlés Hivatala jelenleg – a parlamenti weboldalon közzétett adatok alapján – havonta összesen 333 millió forintot fizet ki az ún. népképviselőknek tiszteletdíjként és lakhatási támogatásként. Nem mintha ilyen fizetés illetve vagyoni helyzet okán rászorulnának (hiszen már maga a képviselői elfoglaltság is másodállás legtöbbjüknek!), de ismert a mondás: “Ahol a tisztesség véget ér, ott kezdődik a politikus”.

A népképviselők alapdíja 231 900.-Ft volt 2010-ig, melyhez többféle jogcímen jártak kiegészítések. Orbán Viktor kétharmados többsége ezt úgy alakította át – szinte megvásárolva a párttagság lojalitását – hogy a képviselői tiszteletdíjat 745 000.- forintra emelte havonta, ehhez még 149 000.- forintot tett hozzá az első, 74 500.- forintot a második bizottsági tagságért. A bizottsági elnököket 223 500.- forint, az alelnököket 149 000.- forint pótdíj illeti meg. Ezen kívűl minden képviselő számára biztosították a mobiltelefon-használatot, a személygépkocsival rendelkezőknek 5000 kilométer megtételéhez szükséges üzemanyag árát is számlájukra utalják minden hónapban.

Lakhatási támogatás helyett a párttagság szociális helyzetére igen érzékeny kormányfő négycsillagos szállodában biztosít pihenőhelyet – vagy, ha úgy kívánják, egy-egy kétszobás lakást.

Magyarországon az óvatos számítások szerint 600-700 ezer cigány ember él – ezek nagy többsége nyomorog. A gyermekes családok 41%-a, a nagycsaládosok 60%-a nincstelen szegénynek számít. A nyugdíjasok 50%-a tengeti életét nyomorszinten és hasonló, vagy még rosszabb helyzetben vannak a tartós betegségben szenvedők, a hajléktalanok tízezrei.

A kivándorlások, öngyilkosságok és a nélkülözések miatt rövidebb életkorban bekövetkezett elhalálozások miatt 10 millió alá csökkent Magyarországon a hivatalosan elismert „többszörösen hátrányos helyzetben élők” száma 1,1 millió fő – de ténylegesen a statisztikai hivatal háromszorosával számolhatunk.

A Központi Statisztikai Hivatal jelentése szerint magyar gyermekek 20%-a él az Európai Unióban általános szegénységi szint alatt. A gyermekkorú lakosság körében megdöbbentő az alultápláltak száma – ma, 2012-ben több tízezer gyermek éhezik Magyarországon.

Szemenyei-Kiss Tamás

Budapest

2012. május 18.

- Majd egy éve azt mondta lapunkban, hogy a kisembert nem igazán érdekli a demokrácia ügye, és ameddig nem korog a hasa, nem fog lázadni. Még mindig így látja?

– Egy év alatt tovább romlott az ország helyzete, nemzetközi megítélése. Mára mindennaposak az Orbán-kormány tevékenységének külföldi kritikái. Ezen nincs mit meglepődni, hiszen ha valaki a demokrácia, a jog és a piacgazdaság ellen lép fel, az a józan ész ellen tesz. Így pillanatok alatt elillan az országba vetett bizalom, ami tovább rontja a mutatókat és a kilátásokat. A kormány kipaterolta az IMF-et, hogy kénye-kedve szerinti törvényeket hozhasson, mert a jelenlétében nem tehette volna meg. Majd amikor ezekkel már bebetonozta a hatalmát, újra hozzá fordul. És még Orbán a sértődött, hogy nem adnak újabb hitelt, amíg a jogbiztonságot helyre nem állítják Magyarországon. Ócska trükk, de otthon bejön: miközben arról dumálunk, hogy a külföldi tőke nem hagyja az országot kimászni az adósságcsapdából, újabb kölcsönökért állunk sorba. Ami egyébként következetes és józan politikával könnyen elkerülhető lenne.

- Az Orbán-féle kettősbeszéd-kábítószer még mindig hatásos.

– Igen, mert a lakosság többségét nemigen érdeklik ezek a témák, amire – főleg vidéken – még rátesz egy lapáttal a közmédia nyújtotta egyoldalú tájékoztatás. Egy normálisan kormányzott országban demokratikus és kiszámítható politikával hamar vissza tudnák szerezni a bizalmat, és semmi szükség nem lenne egy újabb csomagra. A mostani káosz helyett normális mederbe kerülne a gazdaság, lemenne a CDS-felár, megindulnának a befektetések, és három-négy év múlva be lehetne vezetni az eurót.

- Nem ön az egyetlen, aki azt mondja: Magyarország nem normálisan kormányzott ország.

– Nem, mert megbetegedett. Nagyon rég volt egészséges, de a hazugság rohamosan rontja az állapotát. Beteg, mert hazug. Velejéig átitatja a kettős beszéd, a mindent kontrollálni kívánó hatalom hamis propagandája és az erőtlen, széttagolt ellenzék nyávogása. Amit a hatalom művel, attól déjà vu érzésem van. A disszidálásom előtti kádári időkre emlékeztet: még mindig nem az a lényeg, mi történik, hanem az, hogy ki csinálta. Lásd Plagi bá vagy Gyurcsány botrányát. Az előzőnek felállva vastapsot adunk, a másodiknak – pedig még bizonyíték sincs – azonnali távozását követeljük. A demokrácia egyik biztos ismérve, ha elmondható: mindkét fél ugyanúgy reagált volna akkor is, ha a másik fél embere követi el ezt a csalást. Pontosan ennek, a demokráciának, az objektivitásnak a hiánya derül ki abból, ahogyan most a Gyurcsányra vetődött gyanú miatt reagálnak. Aki Schmittet védte, az most támad, és fordítva. Ilyen a világon nincs! Ez nem jobb- és baloldal, ez az elemi demokrácia kérdése. Aki hazudott, csalt, az menjen. Gyurcsány is, ha bebizonyosodna róla. Persze egyelőre a gyanúsítgatások folynak. Más szóval: a tollforgatóknak politikai nézeteiket félretéve kellene oknyomozniuk és bizonyítaniuk. Egyébként ha nálunk, Kanadában egy vezető politikus leterroristázná a (nyikhaj, senkiházi) tollforgatókat azért, mert kiderítették az igazságot, öt perc múlva mennie kellene a közéletből. Örökre. Magyarországi beszélgetőtársaim elintézték egy kézlegyintéssel: „Mit vártál? Ez Magyarország!” De mindenkiből ömlik a panasz a gazdaság helyzete miatt. Az emberek nem látják a kettő közötti egyértelmű összefüggést. És ez baj. A tojásárak fontosabbak, mint a demokrácia sorsa…

- Lát olyan alternatívát, amely sikerrel rádöbbentheti őket, hogy nem lehet behúzott nyakkal várni, míg teljesen ellehetetlenül az életük?

– A baj az, hogy hiányzik egy konzervatív politikát folytató, józan jobboldali párt.

- A Fidesz is jobboldalinak vallja magát. Meg konzervatívnak. Sőt, demokratikusnak is.

– Az igazi jobboldal legfőbb jellemzője – ahogyan Nyugaton – a kis államapparátus, a decentralizáció, az önkormányzatiság növelése, az alacsony vagy csökkenő adók. Ez a normális. Ennek itt épp az ellenkezője valósul meg, negligálva – többek között – a demokrácia és az önkormányzatiság fejlesztésére irányuló sokéves és sokmilliárdos kanadai segélyprogramokat is. Nem beszélve a Jobbik nyíltan náci megnyilvánulásainak eltűréséről. De mondhatnék mást is: egy normális országban a Mercedes-gyár avatásán a jelenlegi miniszterelnök mellett ott lettek volna az elődök is, akik ezt a beruházást annak idején tető alá hozták.

- Már beszéltünk róla: itthon természetes dolog idegen tollakkal ékeskedni.

– Az is természetes, ha a volt vezetőket lejáratjuk, mocskoljuk, ha mód van rá, börtönbe zárjuk. Ha sikerül leváltani, Orbán is ilyen elbánásra számíthat. Egy normális országban méltósággal vonulhatnak nyugalomba az ország volt vezetői. Gondoljon csak a Clinton–Bush Haiti Alapítványra. El tudja képzelni, hogy itthon – mondjuk a rákos gyerekek megmentéséért – két volt vezető összefogjon?

- Még az ország megmentéséért sem. Meg is látszik rajtunk.

– Nem csoda. A hazug propaganda az egyre romló gazdasági mutatókat fedezi olyan, a közmédiából is ömlő mesékkel, mint „az ország elleni támadások”. Akik segítenek az ország süllyedéséhez falazni, azok a jó fiúk, akik pedig szót emelnek a demokráciáért vagy csak azért, mert látják az őrült gazdaságpolitikát, azok hazaárulók. Pedig jobboldali közgazdászok is, mint jómagam, a számok alapján bírálunk, mert féltjük a hazánkat. Az ország belekerült egy olyan spirálba, amelyből igen nehéz visszafordulni. Az idén már az ipari termelés is csökken, sebezhető a forint, az államháztartás hiánya mostanra gyakorlatilag az egész éves keretet felemésztette. A kormány lázasan kutat új adók kivetésének lehetősége után, mert a kiadások – a hű pártkatonák bőséges finanszírozásával – magasabbak, az adóbevételek meg alacsonyabbak, mint amire számítottak. Teszi ezt szerkezeti reformok beindítása, a kiadások csökkentése helyett. Még mindig a kádári érára jellemző ötvenszázalékos elosztási ráta létezik Magyarországon. A GDP felét osztja vissza az állam. Még mindig egymillió új munkahelyről meg Európa legversenyképesebb gazdaságáról ábrándoznak, miközben a kontinensen nálunk a legmagasabb néhány adóteher, például az áfa. És még mindig van pár millió ember, akiknek ez az ellentmondás nem tűnik fel. A beruházások évről évre csökkennek – az idén is vagy öt százalékkal –, ami egyértelmű előjele a jövő évi fejlődési kilátásoknak. Nyolc év téblábolása, talicskázás meg Nokia-dobozos amortizálás után most a lenullázás folyik. Az új autópályák kivételével a legtöbb létesítmény lerobbant állapotban van. A buszok, a vonatok, az iskolák, a kórházak, a magánházak jó része, a közterületek, köztük játszóterek, parkok – lehetne sorolni. Szűkebb hazámban, Miskolctapolcán félelmetesen meredezik az egykori legnagyobb szálloda csontváza, és a hajdan híres, de tönkrement strand medencéit is felverte a dudva. Borzasztó képek fogadtak sok helyen, még a főváros központjában is. Soha nem láttam ennyi bezárt üzletet a Kígyó utca környékén, nem beszélve a budai Duna-parton omladozó Ybl-bazárról.

- Pedig a vezetők szerint jó irányba halad az ország.

– A spanyolok pánikba esnek, ha az állampapírok hozama hat százalék fölé emelkedik, nálunk meg normálisnak tartják a kilencet. Pedig köztudomású, hogy hét százalék felett ez nem tartható állapot, még a gazdaság fejlődése mellett sem. A legborzasztóbb azonban az emberek egymás iránti bizalmatlansága. Hazánk jelenleg a társadalmi tőke rangsorában (amelynek legfontosabb mutatója, hogy mennyire bíznak meg az emberek egymásban) a világban a 77. helyen áll – Szenegál és Zimbabwe között.

- Ilyen körülmények között mire számíthatunk?

– Semmi jóra. Az ország külföldön elvesztette a hitelét, s ez egyre szűkülő gazdasági lehetőségeket vetít előre. Ez a szélsőségesek kezére játszik, emiatt mindennaposak a náci kirohanások, amelyek már a parlamentet is elérték. Pedig huszonkét év alatt felépülhetett volna egy közép-európai Dánia vagy Hollandia, amelyek a világ legboldogabb országai közé tartoznak. A demokrácia, a tolerancia, a szabadság és a jómód helyett azonban korrupcióba és demagógiába süllyedtünk, ami az emberek teljes kiábrándultságához vezetett. Amit most egy avítt, letűnt, szomorú világ újjáélesztésével próbálnak leplezni vagy korrigálni. A kérdés csak az, hogy a végállomás egy új Szálasi lesz-e, vagy megússza az ország egy Horthyval.

Hegedűs Eszter

***

Dr. Tibor Frank

 Született 1955-ben Miskolcon. 6 diplomája van. Dr. Oec. (közgazdaság doktora) cimet 1986-ban Budapesten szerzett kitüntetéssel, emellett matematika, tudomány, történelem, és business (külkereskedelem valamint turizmus) diplomái vannak.

7 évig felsőoktatásban tanitott Budapesten, idegenvezető volt, megalapitotta a Kádár-rendszer első magán utazási irodáját, valamint a rendszer egyetlen magán-iskoláját.

1986 –ban kalandos körülmények között disszidált családjával, és egy évi németországi menekültélet után Kanadába vándorolt be 1987–ben. Itt pizzafutárként kezdte, majd – ahogy 1997-ben megjelent életrajza, (Csontos Janos: Egy Vilagpolgar Vallomasai), mondja, villámsebességű kanadai karriert futott be.

Ide érkezése után másfél évvel már a hamiltoni Effort Trust General Manager-e, majd a torontoi Stamm Economic Research elnök-helyettese. 1991-ben Art Eggleton torontói polgármester nemzetközi tanácsadója, es vele alapitja meg a Kanadai Urbanisztikai Intézet Nemzetközi Program Irodáját, amely nehány év alatt nemzetközileg elismert, világszerte irodákkal rendelkező céggé vélt vezetése alatt.

Dr. Frank ezután 15 évig mint a Kanadai Urbanisztikai Intézet vezérigazgatója több mint 100 országban dolgozott gazdasági segélyprogamok implementációján. A Világbank , az ENSZ es az OECD altal felállitott testület, “Kezdeményezés a Pénzügyi Decentralizációért”, kanadai kepviselője, majd szinten Kanadát képviselte az isztambuli Habitat Ensz konferencian, valamint az ENSZ Szakmai Tanácsadó Testületében, amely a világ követendő projecteit dijazta (Technical Advisory Committee for Best Practices). 1998-ban a “Nemzetkozi Ki-Kicsoda a Szakmaban” tiszteletbeli taggá választotta. 5 evig volt vezetőségi-tagja a Kanadai Magyar Kereskedelmi Kamarának. Megnyito beszédét tartott tobbek kozott az ENSZ Fenntarthato Fejlődesi Világ Fóruman (Johannesburg, 2002), valamint a Világbank Infrastrukturális Fejlesztési konferenciáján St. Petersburgban 1999-ben. Több száz publikáció, kézikönyvek, oktatási anyagok, és több mint 50 országban tartott konferencia-előadások jelzik nevét.

A világ minden részén kitüntetések sokaságát kapta munkásságáért. Pl. tiszteletbeli állampolgár a Fülöp-szigeteken, Havana város aranykulcsával jutalmazták meg, Szlovákiában megkapta a legmagasabb kormány-kitüntetést a közigazgatási reform végrehajtásában való részvételéért.

Az általa kifejlesztett programok során a rendszerváltástól kezdve egészen az ország EU csatlakozásáig Magyarországra is több milliard forint értékű segélyprogramot vitt, amelyek elsődlegesen az önkormányzatiság fejlesztésére, a demokratikus tervezési módszerek elsajátitására, település-fejlesztésre, valamint a kormány ezeknek az alapelveknek megfelelő vezetésére (es a törvényhozásra) összpontosultak.

Otthon is sok elismerést kapott, igy Göncz Árpád 1999-ben Koztarsasagi Elnöki Aranyéremmel ismerte el a “Kanada és Magyarország kapcsolatának fejlesztésében játszott szerepet”, majd a forradalom 50-ik évfordulóján Sólyom Lászlo Köztársasági Elnök a Köztársasági Érdemérem Tisztikeresztjét adományozta dr. Frank Tibornak a “magyar demokracia fejlesztésében szerzett eredményeiért”. Sok önkormányzati kitüntetést is kapott, peldaul Pesterzsébet csatornázásáért, Tallinn, Vilnius , Riga, Tuzla Canton és más városok fejlesztéséért.

A már emlitett magyar nyelvű életrajzi könyv mellett néhány éve jelent meg angolul is életrajza, Csontos János munkája, a “Flowers in the Backyard”. Tibor 38 éve nős, két gyermekük és két unokájuk van, akik Vancouverben illetve Ausztráliában élnek.

“Amennyiben Görögország szavazói (ismét) elutasítják a megszorításokból álló megállapodást, akkor egy határozott álláspont mellett törnek lándzsát. És szerintem ez azt jelenti, hogy az euro övezeten belül valamilyen átalakításra biztosan szükség lesz. Azt nem tudhatjuk, hogy ez hogyan fog kinézni, az viszont valószínű, hogy rendetlen és káotikus lesz”–folytatta Flaherty, ezuttal a CBC közszolgálati televíziónak adott interjújában.

A pénzügyminiszter szerint nem biztos, hogy az olasz és spanyol kormányok eléggé bátrak lesznek ahhoz, hogy mélyen népszerűtlen gazdasági reformokba és megszorításokba kezdjenek. Flaherty elmondta, hogy egy-egy tagállam nemzeti adossága már kimondottan veszélyes szintre emelkedett.

“Kanadában is megérezhetjük az európai bankrendszer válságát. Kanadai bankjaink erősek, de nem immunisak”–mondta Flaherty. “Számomra úgy tunik,  hogy ha életben akarják tartani az euro zónát, akkor meg kell, hogy védjék szomszédaikat”–tette hozzá a pénzügyminiszter, aki szerint fordulóponthoz érkezett a közös európai fizetőeszköz, hiszen a gazdagabb, északi országokon múlik, hogy felbomlik-e az övezet.

A konzervatív pénzügyminiszter elmondta, hogy a kanadai bankok azért erősek, mert a bankszektort érintő állami szabályozásának hosszú hagyományai vannak, valamint azért is mert a kormány költségvetési szigora biztosítja a gazdaság stabilitását. Flaherty hozzátette, hogy a több mint 400 oldalas költségvetési törvényben évi 15,2 milliárd dolláros megszorítás szerepel.

Görögország 2012 június 17-én tart ismét országos választást, melynek győztese az Alexis Tsiprasz által vezetett radikálisan baloldali Sziriza mozgalom lehet. A Sziriza nem támogatja az Európai Unió által követelt megszorítást — melynek ellenében segélyt kap a félig-meddig csődbement ország — ugyanakkor az euró övezeten belül szeretne maradni. Ennek esélye azonban egyre csökken, különösen ha bank pánikká alakul át a folyamatos, ámde most még kontrollált tőkekiáramlás a görög bankokból. Hétfő óta több mint 800 millió eurót vettek ki görög állampolgárok az ország bankjaiból.

Ezen kívül, az eddig közösségi rádióként nyilvántartott Klubrádiót kereskedelmi adónak tekintheti a Médiatanács, ami annyit jelent, hogy több tíz millió forintos díjakat szabhatnak ki arra a frekvenciára, amitől a tavalyi év végén próbáltak megfosztani a baloldali rádiót. Egy bírósági ítélet ugyan részben hatályon kívülre helyezte a Médiatanács a Klubrádió beszüntetésére tett kísérletét, Madur László, az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottságának szocialista tagja elmondta, hogy a mostani törvénymódosítás lehetővé teszi azt, hogy a kétharmados többség jogszabályi hátteret teremtsen ahhoz, hogy ne kelljen végrehajtani egy bírósági döntést.

“Visszamenőleges hatállyal bíró rendelkezést hoznak arra, hogy akkor zárjuk be a Klubrádiót, amikor csak akarjuk”–mondta Mandur a kormánypárt terveiről. Lendvai Ildikó MSZP-s képviselő szerint, ha a Klubrádió mégis hozzájut a 92,9 MHz-es frekvenciához, a törvénymódositás lehetővé teszi azt, hogy ez ne térítésmentesen történjen. A szocialista képviselő szerint házszabályellenes a Fidesz törvénymódosítása, mivel olyan kérdésekben szorgalmaz változást, melyek nem szerepeltek az eredeti törvényjavaslatban.

Néhány olyan dokumentumot ismertetünk, melyeket – ki tudja miért? – a magyarországi kormányzat illetékesei, a félig szabad média tulajdonosai (vélhetően egzisztenciális okokból) nem hoztak nyilvánosságra. 2012. május 3-i dátummal az alábbi bejelentés érkezett a Büntetés-végrehajtási Törvényességi Felügyeleti és Jogvédelmi Önálló Osztályához, dr. Szűcs Andráshoz:

„Tisztelt Ügyész Úr!

…A Budapesti Fegyház és Szigorított Börtönben az őrök egy része, jól látható szélsőjobbos – horogkereszt és egyéb – tetoválásokat visel. Érdemes tanulmányozni az internetes Facebook-ot, ahol a Budapesti Fegyház és Szigorított Börtön őreinek egy része II. világháborús horogkeresztes tankok előtt pózol, vagy olyan képeket tesznek fel, melyek még a közismerten náci szellemiségű internetes orgánumokban sem láthatók.

A nevezett Kocsis Zoltán bv. őrnagynak is ilyen tetoválás látható a bal alkarján, melyet büszkén mutogat kollegáinak. – És bár Kocsis őrnagy illetve Szikora László bv. alkalmazottak ellen hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazásért és hivatali visszaélésért (a Btk. 225. És 226.§ 1. bekezdésébe ütköző bűncselekmények elkövetése miatt) büntetőeljárás van folyamatban – az őrség tekintetében semmiféle változás nem tapasztalható…

A helyzet napról napra romlik. – Minden létező módon zaklatják Tasnádi Pétert, a fegyház bv. orvosa, dr. Kocsis Erzsébet (jogszabályellenesen felülbírálva a szakintézmény, az IMEI által elrendelt terápiát) a súlyos betegségben szenvedő betegnek nem adja oda gyógyszereit. Esetében az is felvethető, hogy miként nyilvánulhat meg egy orvos börtönőrként?… S történik mindez szélsőjobboldali érzelmeiket nem is tagadva, rasszista és trágár kiabálásokkal tarkítva. A bevallottan, köztudottan zsidó származású fogvatartott pedig kiszolgáltatva tölti napjait, mindenféle segítség nélkül…

Dr. Wolsky Luca, szakorvos, Tasnádi Péter strasbourgi jogi képviselője”

Csóti András vezérőrnagyhoz, a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokához címzett beadványában (ikt. szám: 898 / 2012 / I-II) Tasnádi Péter fogvatartott az alábbiakat közölte:

„Tisztelt Tábornok Úr!

…Tegnap találkoztam egy felügyelővel az orvosi szobában, aki mindkét alkarját ott kötöztette be, mert állítólag ’íngyulladást’ kapott. A felügyelő alkarján több rasszista tetoválás látható. Délután 16.30 után ismét találkoztam a felügyelővel – miután már külső ellenőrzés már nem várható! – akkorra már meggyógyult, kötések már nem voltak a karján és a tetoválások ismét láthatóvá váltak…

Fegyveres testületek tagjai nem viselhetnek tetoválásokat, főleg nem olyanokat, melyek sértik mások önérzetét, vagy amelyek gyűlöletkeltőek. Kihangsúlyozom, nem az említett az egyetlen felügyelő, aki ilyen tetoválást visel…

Tasnádi Péter sk.”

A súlyos betegségekben szenvedő rab orvosi szakvéleményét tanulmányozva – melyben a G2000 BNO kóddal jelzett Parkinson kórtól kezdve immunhiány, agranulocytozis, organikus eredetű epilepsziás szindróma, látásvesztés az egyik szemén és idült obstruktív tüdőbetegség is szerepel – végképp’ nem hagyhatók figyelmen kívűl azok a körülmények, melyek a budapesti fegyintézetben (és vélhetően a többi magyarországi börtönben) tapasztalhatók.

A felsorolt diagnózisok majdnem egésze súlyos, krónikus lefolyású betegségekre utalnak. A forenzikus pszichiátria szerint a közel tíz börtönben töltött esztendő után már biztosan és jelentősen beszűkül az úgynevezett börtöntűrő képesség. A fegyház szigorú körülményei – még ha az említett rasszista, antiszemita, a náci koncentrációs táborokra jellemző megnyilvánulásokat figyelmen kívűl is hagynánk – az ítélet letöltése után esetleg hátra lévő szabad évek minőségét is rontják. Ilyen a Parkinson kór, mely a végstádiumában már akadályozza a beteget az önellátásban is. A folyamat rendszeres tornával, speciális étrenddel, és helyes gyógyszereléssel lassítható…

Jelenleg a budapesti fegyházban a nap 23 óráján keresztül csak üldögélni lehet egy szűk cellában. A fogvatartottak étrendje ismert: se zöldség, sem gyümölcs, sem egyéb, valóban tápláló és egészséges élelem.

Jelenleg orvosszakmai szempontból kimondható: hogy további fegyházi körülmények között töltött évek – ha ugyan egyáltalán túléli azokat – jelentősen megrövidítik Tasnádi Péter életét.

Természetesen, a leírt és megtapasztalt körülmények nem függetleníthetőek a Magyarországon tapasztalható közállapotoktól…

Miközben karhatalmi segítséggel ezer és ezer családot fosztanak meg a lakásuktól, tízezrek hagyják el az országot szabadságjogaik korlátozása és egzisztenciális helyzetük miatt. Származásuk okán embereket támadnak meg – nem ritkán gyilkosságokkal végződően – a szabadon szerveződő náci és hungarista szervezetek… több mint egymillió embernek nincs munkahelye… egyetlen zsidó ember tragédiája felett szemet húnynak e közép-európai országban.

A magyarok helyett egyetlen orvos, egy Lembergből (a mai Lvóv mellől) Magyarországra került izraelita, harcol kétségbeesetten sorstársáért…- vélhetően mindhiába.

Ma vele, holnap mással számol majd le a nemzetállam, és ha majd holnapután érted jönnek Tisztelt Olvasóm az „igaz magyarok”, már nem marad senki, aki szóljon érted!

A Kanadai Magyar Hírlap legfrissebb közleménye:

A korábbi tájékoztatásainkban is szerepelt Tasnádi Péter izraelita üzletembert – a Kanadai Magyar Hírlap hasábjain közzétett – így nemzetközi nyilvánosságot kapott – írásnak köszönhetően, a kínos helyzetbe került Budapesti Fegyház és Szigorított Börtönből május 14-én egy másik, Balassagyarmaton lévő börtönbe szállították. Értesüléseink szerint a fogvatartott üzletember észak-magyarországi Nógrád megyében lévő intézményben történt elhelyezése átmenetileg megkönnyítheti Tasnádi Péter helyzetét… A börtönben lévő személyt még a mai napon, május 15-én, meglátogatja jogi képviselője, aki kérvényezni fogja, hogy a Kanadai Magyar Hírlap újságírója – esetleg több más külföldi kollégája társaságában – személyesen is találkozhasson a súlyos beteg státusfogollyal.

Amint arról hírt kaptunk, a jelentősebbnek mondható magyarországi TV-2 televizió munkatársai forgatási engedélyt kértek, hogy a nyilvánosság is megismerhesse a KMH-ban közölteket – de a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága nyilvánvaló okokból megtagadta a kérelmet, amely íly módon nyílt beismerése a kanadai lapban közzétetteknek.

Szemenyei-Kiss Tamás

Kocsis Sándor, a Horthy Miklós Társaság alelnöke jelezte: számolni kell azzal, hogy “támadást indít majd el a történelemhamisító liberál-bolsevik oldal” az ellen, hogy Adolf Hitler szövetségesének állítanak szobrot Magyarországon. A Gój Motorosok pedig fenyegetve megígérték, hogy amennyiben bárki megrongálja a két méter magasságú, Kücsön Norbert által alkotott faszobrot, a motorosokra mindenképpen számíthatnak Horthy-pártolói, mert ők ezt a szituációt ”gyorsabban megoldják, mint a bíróság.”

Marton Lajos, Kereki polgármestere elmondta, hogy a Horthy-szobort felállítását a község lakosságának 10 százaléka támogatta és erősen megosztotta az ott élő embereket. Ennek ellenére, a szobor körülötti közterületet is Horthy-térre lett átnevezve.

Egyre több közterületet neveznek el Horthy Miklósról. A Pest megyei Gyömrőn például a városközpontban lévő Szabadság-teret nevezték át a néhai kormányzóra emlékezve. Júliustól elsejétől a Horthy-téren található Gyömrő polgármesteri hivatala, mivel a városi testület képviselőinek többsége elfogadta a jobbik Sas Zoltán által beterjesztett változást.

2012 május 5-én Sashalom új rendezvénycsarnokában bált szerveztek Horthy emlékére, valamint a néhai kormányzó első egész alakos, köztéri lovas szobrának felállításáért gyűjtöttek adományokat. Ezen a rendezvényen a fideszes Kovács Péter polgármester, illetve országgyűlési képviselő is részt vett védnöki kapacitásban.

Horthy Miklós kormányzása alatt lépett hadba Magyarország a hitleri Németország pártján és ennek következményeként 200 ezer magyar katonát és 50 ezer munkásszolgálatost küldtek a Don-kanyarba, valamint félmillió magyar állampolgár a koncentrációs táborok és a Holokauszt áldozatává vált.

A HCCC-vezetőség által megfontolt másik ingatlan szintén egy bezárt templom, mely a Browns Line/Lakeshore környékén található és amiért 2,3 millió dollárt kérnek. A szürke kőből épült templom bőséges irodahelyiségekkel, tantermekkel és egy modern, jól felszerelt konyhával rendelkezik. Minimális átalakítást igényelne, a Magyar Ház három hónap alatt be is költözhetne. Ugyanakkor a templom nem rendelkezik parkolóval és ez volt az előző, tavaly eladott HCCC székház egyik nagy hiányossága.

A két templomon kívül van még két lehetséges, ipari jellegű ingatlan North Yorkban. Az egyiknek 1,9 milló dollár a kikiálltási ára, azonban az átalakítás költsége 3 millió dollárra tehető. A másik ingatlan 2,9 millió dollár és 2 millió dollárba kerülne annak fejlesztése. Tehát egyértelmű, hogy az eddig felvázolt opciók közül a leggazdaságosabb megoldás valamelyik bezárt templom felvásárlása. Ez még azzal az előnnyel is járhat,  hogy egy építészetileg reprezentáns épületbe költözhetne az otthon nélkül maradt magyar kultúrközpont.

Merjük remélni, hogy most már egyre közelebbre kerül a torontói magyarság ahhoz a pillanathoz, amikor egy új – az előzőhöz képest befogadóbb, békülékenyebb és szabadelvűbb - vezetőség bejelentheti, hogy egy új és fiskálisan fenntartható otthont talált a közösség számára. Már csak azért is fontos lenne pontot tenni az évek óta tartó bizonytalanság végére, mert látszik, hogy a türelem fogy, a marakodás jelei, a bekiabálásokkal megzavart közgyűlések és a rossz indulatú, alaptalan cikkek – legutóbb a nyomtatott formában megjelenő Kanadai Magyarságban publikáló Török Erzsébet tollából – ismét a felszínre kerültek. A Magyarság 2012 április 14-ei számában a HCCC-vezetők előtt aligha ismeretlen szerző többek között azt a nonszenszt sugalta, hogy a Szőcs Klári elnökség azért hagyhatta a régi, lebontásra váró Magyar Ház épületén egy rossz állapotban lévő, kifakult magyar nemzeti lobogót, hogy ezzel a látvánnyal kínozza a helyi magyarokat. Ez a feltételezés Bede-Fazekas Zsolt torontói magyar rádiósnak is sok volt, pedig ő az előző, Szőcs Klárival szemben álló vezetőséghez tartozott.

Mindenesetre nagy szüksége lenne a HCCC-elnökségnek és tagságának egy olyan sikerélményre, mely végre lezárja a leépítéssel, lepusztulással, kizárásokkal és időnként szélsőséges politikával fémjelzett periódust. Ezt viszont csak egy új, mindenki előtt nyított ház megvásárlásával oldhatják meg.

A megfigyelőknek feltűnhetett, hogy a nem kis számban katonai jellegű formaruhába öltözött tüntetők – valamelyik újnáci szervezet tagjai a tucatnyi, (Magyarországon szabadon szervezkedhető), paramilitáris organizáció emberei – ugyanazokat a transzparenseket mutatták fel a nemzetközi sajtó jelen volt munkatársai felé, melyet az Orbán-féle „szabadságharc” idején láthattunk a Fidesz MPSZ által rendezett felvonulásokon.

Miből telik a Jobbik Magyarországért mozgalomnak az ilyen és hasonló tömegdemonstráció megrendezésére, a közvéleményt egyre inkább befolyásoló orgánumok működtetésére, a katonai jellegű minihadseregek egyenruháira?…

Nos, természetesen abból is, hogy az önmagát demokratikusnak mondó kormányzat jelentős anyagi támogatásban részesíti a parlamenti pártot – ugyanakkor kétségtelen: az Iráni Iszlám Köztársasággal szoros kapcsolatokat ápoló Jobbik Magyarországért Mozgalom számára nyilvánvalóan nem elégségesek azok az összegek, melyeket számukra az Országgyűlés Képviselőháza utal és az a párttámogatás, melyet mindegyik parlamenti párt (illetve a választásokon minimum 1%-ot elérő pártok) kapnak.

„Az árják földje” – Irán – jelenlegi vezetője, Mahmud Ahmadinezsád, aki maga is a Pasdaran (perzsául: Sepah-e Pasdaran-e Enghelab-e Islami) Forradalmi Gárdájának az egyenruhásaként kezdte karrierjét, már több alkalommal fogadta Zazrivecz-Vona Gábor pártvezért, és támogatásáról biztosította a magyarországi „árjákat”.

A magyarországi médiában minderről csak a neonáci pártvezér 2008. október 23.-án elhangzott nyilatkozata alapján értesülhetett a nyilvánosság, mikor is a Jobbik elnöke kijelentette:

„Még az idén levélben fogok fordulni Mahmud Ahmadinezsádhoz – és Iránból jönnek ide…”

A Magyarországgal hadiipari egyezményt aláírt Németország ismert (radikális nacionalista eszmeiségű) filozófusa, Ulrich Schacht szerint úgy tűnik, hogy az Európai Unió hangadói folyamatosan keresik a problémát és megpróbálják magyarországi kormányzati struktúrát és a kabinet legitimitását támadni. – „A nemzeti kormány azonban, élén Orbán Viktorral, láthatóan nem szocialista, nem baloldali kormány. Ezzel szemben az Unió, különösen az Európai Bizottság, így működik, hasonlóan Barosso elnökhöz. Az Európai Bizottság elnökére politikai fejlődésének, a pályájának kezdetén a maoizmus és szélsőbaloldali eszmék hatottak… Ez jellemző a bizottság több tagjára is, ők igazán az antikrisztust idézik. A keresztény alapokon és normákon nyugvó államokat nemcsak, hogy elutasítják, hanem útálják, mint a pestist. Egyfajta, jakobinusok által inspirált politika segítségével homogén masszává, nyugat-európai Szovjetunióvá akarják változtatni Európát…” – olvasható eredetileg a Fidesz MPSZ orgánumaiban közzétett Schacht-interjúban, abban a kottában, melyből a mai délutánon az árja Zazrivecz-Vona Gábor vezényelte az utcákra vonult elégedetlenkedők kórusát.

Orbán Viktor miniszterelnök, aki belügyminisztere útján természetesen nem gördített akadályokat a náci menetoszlopok elé – sőt, útlezárásokkal segítette a vidékről érkező buszok közlekedésének biztonságát – mintegy üzenve az EU-ellenes tiltakozóknak jelentette ki, hogy „Magyarország különösen megszenvedte Európa (értsd: az Európai Unió) eltévelyedését”.

A demonstráció vezérszónoka, mintegy magyarázatát adva a demonstrációnak, imígyen beszélt: „A Jobbik Magyarországért Mozgalom – szándékai szerint – nem csak azt szeretné belekiabálni a mai délutánba, hogy nem leszünk gyarmat, hanem azt is meg szeretné értetni a magyarsággal, hogy a cionista-liberális országpusztítók nyolcéves, a véres 2006-os eseményeket is magába foglaló, uralma alatt teljesedett ki az az elnyomó rendszer, amely a világot uraló erők magyarországi egységei segítségével a megsemmisülés szélére sodorta Magyarországot…”

A náci tüntetők több olyan felíratú táblát emeltek a magasba, melyeken utalás állt arra, hogy 2014-ben érvényét veszti a trianoni békeszerződés. „Erdély újra magyar föld!” volt olvasható az irredenták üzenetében.

Szemenyei-Kiss Tamás

Budapest, 2012. május 12.

Az East End Madrassah tankönyveiből

A kanadai zsidó közösség felháborodással reagált arra a hírre, hogy gyűlöletkeltő, iráni tankönyvekből tanulnak kanadai iskolákban. “Mélységesen megrázónak találjuk azt a  tényt, hogy kanadai gyerekek egy olyan szervezet áltat kiadott könyvekből tanulnak, mely – az FBI szerint – az iráni ayatolláh irányítása alatt áll”–nyilatkozta David Koschitzky, a Centre for Israel and Jewish Affairs elnöke, utalva a new yorki Mostazafan Alapítványra, mely szerepet vállalt a tankönyvek publikálásában és terjesztésében.

A szervezet által készített tankönyvben a követkető, uszító bekezdés is szerepel:

“Amióta a próféta belépett Madinába, az áruló zsidók folyamatosan szembementek vele és elutasították hivatását, rosszindulatuk hasonló volt ahhoz az ellenségeskedéshez, melyet Krisztus próféta felé tanusítottak. (…) A zsidók Muhammed próféta meggyilkolását tervezték, annak ellenére hogy mindig igazságosan bánt velük, ezzel remélve, hogy egyszer elfogadják Iszlám igazságát. De ahogy egyre erősödtek a zsidó összesküvések, nem maradt más választása mint, hogy fegyveres háborút hirdessen ellenük, kizárólag azért, hogy megvédje Iszlámot és a muszlimokat.”

A torontói Madrassah elnézést kért a helyi zsidó közösségtől és megígérte, hogy felülvizsgálja tananyagait. “Tantervünknek nem az célja, hogy gyűlöletet keltsen bárki ellen. Arra tanítjuk diákjainkat, hogy tiszteljék a más vallásokat és, hogy toleránsok, tisztességtudóak legyenek”–jelezte az East End Madrassah legutóbbi közleményében.

Avi Benlolo, a Friends of the Simon Wiesenthal Center igazgatója azonban elmondta: rendőrségi feljelentést tettek és az Ontario-tartományi oktatási minisztériumtól is konkrét lépéseket várnak. A Toronto District School Board bármikor felmondhatja a Madrassah-val kötött bérleti-szerződést, amennyiben bebizonyosodik, hogy gyűlöletbeszéd hangzott el az iskolában.

Tasnádi Péter

Az Izraelből 1990 után hazatért kereskedőt két hónapja tartják fogva a budapesti Kozma utcai fegyházban, sértett lévén önbíráskodással, rablással és személyi szabadság megsértésével vádolva úgy, hogy ezt megelőzően is több mint kilenc esztendőn őrízték rabként valamelyik magyarországi fegyintézetben.

Amint azt a strasbourgi nemzetközi bírósághoz továbbított beadvány tartalmazza: a zsidó vallását nyiltan vállaló hatvankét éves üzletembert „minden nap, naponta többször teljesen meztelenre vetkőztetik az őrök előtt, le kell hajolnia, hogy megvizsgálhassák közelebbről a nemiszervét, és kézzel nyúlhassanak végbélnyilásába.” – Mikor mindezt meg akarta tagadni, akkor a horogkeresztes tetoválásokat illetve hungarista jelképeket viselő fegyőrök a fülébe súgták, hogy nem éli túl az ottlétet…

A magyarországi törvények hivatalosan nem teszik lehetővé a büntetés-végrehajtás alkalmazottai számára a tetoválásokat – azt sem, hogy a fogvatartottakat vallási vagy etnikai hovatartozásuk miatt hátrányos megkülönböztetés érje.

Megszólalt Tasnádi Péter, a nemzeti kommandó ellenségképe

Hallgattam, jegyzeteimben és hangszalagon őríztem meg a Boross Péter irányítása alatt működött Belügyminisztérium és a Pest Megyei Rendőrkapitányság által tartott sajtótájékoztatón elhangzottakat 1993. november 10-én.

„Nekünk meggyőződésünk az, hogy egy – a társadalomra súlyosan veszélyes – új tipusú, szervezett bűnözésről van szó és ennek a bűnelkövető társaságnak egyik legveszedelmesebb személyisége Tasnádi úr… Most már, az utóbbi háromszáz évben nem tarkón lőjük – hanem sajnos szabadon engedjük ezeket a bűnözőket.”

Az Izraelből Ausztriába, majd Magyarországra települt gyémántkereskedő szinte hónapok alatt több vállakozásba kezdett a rendszerváltást követően, többek között azokon a területeken is, ahol abban az időben Pintér Sándor országos rendőrfőkapitány – az első és második Orbán-kormány belügyminisztere érdekeltségébe tartozó vállalkozások működtek.

„Édesapám magas rangú katonatiszt volt, édesanyám a külkereskedelemben dolgozott, nővérem rendőrként szolgált, sógoromat, Láposi Lőrinc rendőrtábornokot mindenki ismerhette az elmúlt évtizedekben. – Miközben természetesen mi is nagyon jól ismertük a Pest Megyei Rendőrfőkapitányság első emberének, majd az állítólagos, mostanában önmagát horthystának nevező Boross Péter országos rendőrfőkapitányának a múltját… Jómagam az Izraelbe történt alijázás előtt a Magyar Honvédség titkos alakulatánál szolgáltam, később az egyetemi tanulmányaim mellett magánszorgalomból tanulmányoztam az összes marxista egyetemi, főiskolai tananyagot…

A Fővárosi Főügyészség kifejezett kívánsága és kérése volt, hogy minél súlyosabb tényállással gyanúsítsanak meg – majd ők később el fogják dönteni, hogy melyik anyag vádképes. Magyarországra történő áttelepülésem idején, mint gyémántkereskedő, igen komoly vagyonnal rendelkeztem. Az úgynevezett bűnüldözők most úgy állítják be ezt, hogy minden nagy vagyon mögött bűn rejtőzik. Úgy vélem: csak egyike vagyok azoknak az ezreknek, akiket ki akarnak fosztani – hivatalos formában bűnüldözésnek nevezve az eljárást…” – mondotta Tasnádi Péter izraeli-magyar kettős állampolgár.

Szikinger István alkotmányjogász, az állam- és jogtudományok kandidátusa – Tasnádi védője – a magyarországi jogállamiság értelmezéséről a fentieknél is horrorisztikusabb részleteket árult el, aki úgy gondolja, hogy védence ellen manipulált eljárások sorozata zajlik. Az egyetemi tanári állásából eltávolított jogtudós vélekedése szerint Tasnádi esetében nem a feltételezett bűncselekményekhez kerestek elkövetőt, hanem a gyanúsítotthoz (immár vádlotthoz) bűncselekményeket.

„Van erre egy kriminológiai szakkifejezés – közölte Szkinger – úgy hívják, hogy ’szélesítés’. Ha valakit elkapnak, és van egy vagy több, a terhére róható bűncselekmény, valamint feltételezik, az illetőről, hogy továbbiakat is elkövetett, akkor elkezdenek keresgélni.

Ez önmagában még nem lenne törvénysértő… Más a helyzet azonban, ha az illető előzetes letartóztatásban van, mert erre vonatkozóan az a szabály, hogy soron kívűl kell eljárni, a letartóztatás legrövidebb időtartamára törekedve. – De Magyarországon jelenleg egyre elterjedtebb felfogás, hogy a bűnüldözés érdekében engedni kell az alkotmányosság, a jogállamiság követelményeiből. Ez a nézet a törvényjavaslatok országgyűlési vitáiban is megjelent napjainkban, olyannyira, hogy a rendőrségi törvény szerint a beosztottnak a felettese jogellenes utasításait is teljesíteni kell. – Egy fedett nyomozó az ügy érdekében a szándékos emberölést kivéve, bármilyen bűncselekményt elkövethet: így akár gyereklányok megerőszakolása vagy mondjuk a füllevágás is megengedett tevékenységeik során…”

Amint arról a magyarországi újságírókat tájékoztatta Szalai Tímea, a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának szóvívője, a börtön őrein tetoválások lennének. Cáfolta azt is, hogy az alkalmazottaik szeméremsértő módon, a zsidó férfiak esetében gyakori körülmetélés megszemlélésével szórakoztatják egymást, miközben sértő megjegyzéseket tesznek. – Ugyanakkor megismételt újságírói kérdések után sem tért ki a BVOP szóvívője arra, hogy a börtönőrökön tiltott önkényuralmi jelképek lennének.

Szemenyei-Kiss Tamás

Budapest

2012. május 11.

Áder János államfő

“Hazánk a történelem során Európa védőbástyája is volt, mert megvan bennünk az a jóakarat és képesség, hogy amit mások leromboltak, azt újjáépítsük. Deák is erre építette anno a kiegyezést. Ma is szükségünk van kiegyezésre, csak ebből születhet meg belső békénk (…) Ez az új magyar kiegyezés 21. századi útja. Ez szolgálja hazánk nyugatos polgárosodását”–hangsúlyozta Magyarország új államfője.

Áder elmondta, hogy ”Magyarország polgáraként” szól a lakossághoz - és ezt követően többször is visszahozta a “polgári” jelzőt, mely 2002 után szinte teljesen eltűnt a fideszes lexikonból. Nem a privilégium világából érkezett a politikába. Elmondta, hogy szülei dolgos rábaközi emberek voltak, akik fontosnak tartották a tanulást. “Minden ember azonos állapotban születik és semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség”–idézte Áder Szent István intelmét.

Áder kétségkívül komolyabb, fajsúlyosabb államfő lesz mint amilyen Schmitt Pál volt. Mai komor beszéde is erre utal. Talán mondhatjuk, hogy Schmitt gyenge teljesítménye után ez nem is lehet annyira nehéz feladat. Ugyanakkor hiba lenne alábecsülni Áder politikai képességeit. Látok néhány hasonlóságot Áder és Stephen Harper között, annyiban hogy mindkét politikus általában rafináltan és precízen kalkuláló stratéga. Áder sikeres taktikázása Sólyom László 2005-ös megválasztása körül nyilvánvalóvá tette, hogy képességei messze felülmúlják a párthoz később érkezett, de ma hangoskodó és kevésbé tehetséges gárdát.  Lehet, hogy Áder is törekszik pártjuk markánsan jobboldali ideológiája felé, de általában figyelmes arra, hogy meddig mehet el ezen az úton és talán látja, hogy most kéne a Fidesznek is visszakanyarodnia.

Kétségtelen, hogy Áder ősfideszes és egyben pártkatona. Valószinű, az is marad. Még akkor is, ha most már a nemzet egységét hivatott képviselni. De az is valószinű, hogy a nem ősfideszes és az elméletileg nem pártkatona Schmitt Pálhoz képest, gondolkodóbb államfő lesz és felvállal néhány konfliktust az Orbán Viktor gépezetjeként műkődő kétharmados többséggel.

A mártír Óscar Romero érsekről nevezték el a torontói Romero House-t

“Amikor megérkeztem és találkoztam Budapesten élő emberekkel, akik romákkal foglalkoznak, úgy tűnt, hogy itt minden rendben van. Szép és kellemes a város, az emberek sokfélék, furcsa volt belegondolni, hogy több ezren döntenek úgy, hogy máshol próbálnak szerencsét. (…) Azonban a nyomor a cigánytelepeken nyilvánvaló, és drasztikus a különbség az életkörülményekben. A romáké lényegesen rosszabb, mint akár néhány házzal arrébb, a város vagy falu többi részén”–mondta Villiger a hvg.hu-nak.

Villiger elmondta, hogy amint június végén életbe lép a C-31-es törvény, felgyorsítja a menekülkérelmet elbírásálást, törli a fellebbezés lehetőségét és egyben  a “biztonságos országok” listájára teszi Magyarországot, így sokkal zártak lesz a magyar állampolgárok számára. “Korábban is volt egy hasonló törvény, a C 11, amelyben minden fél megegyezett és reformokat hozott a menekült rendszerben, számomra ezért nem világos, miért volt szükség erre az új törvényre. Bár a kormány egyértelműen nem mondja ki, sokan úgy gondolják, hogy a törvénymódosításra azért került sor, mert nemrég két csónak érkezett menekültekkel Kanadába. Bár csak egy maroknyi emberről van szó, a média mégis úgy kezelte az esetet, mint egy aránytalanul nagy válságot. Az igazán újszerű és szerintem veszélyes eleme a C 31-nek, hogy a minisztert hatalmazza fel arra, hogy meghatározza, melyik ország biztonságos és melyik nem”–tette hozzá Villiger.

A Romero House 1992-ben alakult és Óscar Romero el szalvadori érsek után lett elnevezve. Romero (1917-1980)  az emberijogok és a szegénység-elleni harc egyik prominens képviselője volt. 1980 március 24-én éppen misét celebrált amikor az el szalvadori juntahoz lojális erők meggyilkolták. Temetésén több mint 250 ezren vettek részt. Ez azonban vérfűrdővé alakult, amikor a kormányhoz lojális milíciák rátámadtak a gyászolókra és több mint 30 civilt megöltek.

Megalakulása óta a torontói Romero House 4,500 menekültnek nyújtott segítséget és szállást. A Romero House-t Mary Jo Leddy, Order of Canada-díjas író és békeaktivista alapította.

Magyarországi egy főre eső GDP európai összehasonlitásban.

A Cseh Köztársaságban az egy főre jutó GDP közép-Európa posztkommunista országai közül a legmagasabb, a cseheket pedig a szlovákok, aztán a lengyel követik. Ezzel szemben Magyarországot nem csak a csehek, szlovákok és lengyelek előzik meg, hanem a szlovénok, észtek, litvánok és a különösen szerény gazdasági teljesítményt nyújtó portugálok és görögök is.

De nem csak Magyarország csúszott le a vásárlóerő-paritást mérő tanulmány konklúziói szerint. 2000 óta Görögországban gazdaságilag fenntarthatatlan eszközökkel próbálták megőrizni a stabilitást az életszinvonal és a vásárlóerő területein, de a válság kirobbanása után ez a politika csődött mondott és most a kevésbé fejlett Portugália szintjén találják magukat. Olaszország is az uniós átlag alatt találja magát, pedig a kilencvenes években az akkor még kisebb – 15 tagból álló – EU-ban az átlagnál felüli fokozatot ért el ezen a skálán.

Magyarország ipari ágazata is stagnál. A Központi Statisztikai Hivatal legújabb jelentése szerint, márciusban összesen 0,6 százalékos növekedést mértek és ez a vérszegény emelkedés szinte kizárólag az autóiparból származik. Elképzelhető azonban, hogy az új magyarországi Mercedes-gyárnak köszönhetően, április adatai ennél valamivel kedvezőbbek lesznek. Ugyanakkor a KSH jelezte,  hogy az export-szektor stagnál, a belföldi kereskedelem pedig zsugorodik.