A kommunizmus több mint százmillió áldozatának épül egy masszív, betontömbökből összeállított emlékmű Kanada fővárosában, pusztán néhány lépésre a parlamenttől. Az öt millió dollárba kerülő emlékművet a kanadai Legfelsőbb Bíróság és a Nemzeti Könyvtár épülete közötti területen állítják fel, mely föld értéke egy millió dollárra tehető. Összesen 3 millió dolláros kanadai állami támogatással épül az emlékmű, de a kiválasztott helyszín miatt kemény bírálatot is kapott a projekt, többek között a The Globe and Mail című napilaptól, melynek egyik szerzője egyenesen katasztrófának nevezte az ötletet. „Csak egy idióta tagadná azt, hogy sok millió ártatlan ember lett a kommunizmus tragikus áldozata. De ez […]

A híradások, no nem a köztévéé, most attól zengnek, hogy Orbán Viktor, az illiberalizmus büszke, de legalábbis önhitt bajnoka helybe ment a pofonért. Ami kétségtelenül igaz, mivel akkora verbális zakót, mint amekkorát Angela Merkel ráadott, kevesen tudhatnak magukénak. Azonban alig valószínű, hogy a szotyihéj-köpés hazai stadionkirályát ez megingatná. A német kancellár röviden és velősen közölte „az illiberális szóval a demokráciával összefüggésben nem tud mit kezdeni”. Ami teljesen logikus, ha a liberalizmust, mint a kölcsönös szabadságok win-win kompromisszumát képzeljük el. Ebből az is következik, hogy a demokrácia – ami a közösség, a nép uralmát jelenti – szükségképpen liberális, mert hatalom forrása […]

Olvasom, hogy mit végzett nemzeti Vezérünk, Angela Merkel német kancellárral. Jó volt. Most olyan apróságokba ne is menjünk bele, hogy Merkel nem Orbán meghívására jött. Találkozott vele, mert dolga volt itt – átvette a diszdoktorátusát. (Érdekes ám, mert amikor Orbán átvette a díszdoktorátusát valami amerkai egyetemen, a kutya nem találkozott vele…) Találkozott Merkel, zsidó szervezetek képviselőivel. Erre nem engedte oda Orbánt, pedig mint házigazdának, nemzeti Vezetőnek ott lett volna a helye, Merkel mellett. Csak az fránya szobor… Állítólag az nem tetszett Merkelnek. Amikor állítottuk azt a szép, orbánosan ízléses szobrot, nem volt biztos, – sőt szinte biztos volt, hogy soha […]

Ülnek a vezető magyar értelmiségiek a purgatóriumban egy szép, nagy rézkondérban, hátukat az üst falának vetve gondterhelt pofákat vágnak, vörösödik a bőrük. Némelyiknek az arcán is – ők azok, akiknek még van bőr a képükön. Nincsenek túl sokan, mindenki ismer mindenkit, meghatározott rend szerint oda-odabiccentenek egyet-egyet, elismerő pillantással kísérve egymásnak. Időnként egyikük feláll és eredményt hirdet, a többiek egyetértenek, majd feláll a másik, elmondja annak, amit az előtte szóló taglalt, éppen az ellenkezőjét, ekkor vele értenek egyet, aztán mindahányan leejtik a fejüket és szomorúan szemlélik a köldöküket. Nem látnak ki jól a kondérból, csak felfelé leshetnek, ami meg a kondér […]

A távoli Kanadából nézve, egyre furcsább a „demokratikus” ellenzék politikai pszichózisa. Heteken keresztül felizgatott állapotban és levegővétel nélkül várta a magyar baloldal azt, hogy egy echte jobboldali külföldi politikus majd megleckézteti demokráciából Orbán Viktort, rácsapp a magyar kormányfő kezére, megteszi azt amire az ellenzék öt éven keresztül képtelen volt és keményen beszól az autoriter magyar rezsimnek. Mint, ahogy Tamás Gáspár Miklós már a látogatás előtt írta: „néni kérem, tessék szíves lenni megszabadítani bennünket Orbán Viktortól, és tess’ megmondani nekünk, hogyan kell bevezetni a szabadságot.” És ez körülbelül tükrözi az ellenzék ötlettelenségét, szervilizmusát és alattvalóságát. Végül Orbán Viktor csupán magának köszönheti […]

A mai lapszemle elején megpróbálom bemutatni, hogy a különböző világnézetű újságok miként tájékoztatják az olvasókat ugyanarról az eseményről. Remélem, nem csak engem érdekel. / Lsd. A vihar kapujában c. film / Megszámoltuk, hány tockost kapott Orbán Merkeltől. Rég láttuk Orbán Viktor arcát ilyen gyűrötten feszültnek, mint a német kancellárral tartott sajtótájékoztatón. Angela Merkel több megjegyzésével is keményen odaszúrt a Magyar miniszterelnöknek, ami bepillantást enged a nyilvánosságnak szánt kimért előadás színfalai mögé. Merkel kancellár Budapesten van Merkel elővette a kínos ügyeket http://444.hu/2015/02/02/merkel-elovette-a-kinos-ugyeket/ Merkel kancellár mai látogatása feltétlenül reményt ad, ám egyelőre még az a helyzet, hogy a Magyarország elleni nemzetközi támadássorozat […]

Olvasom Ágh Attila sorait a Szép Szó oldalán. „A rendszerváltást követően a gazdaság és a politika szereplőinek alapvetően két típusa jelentkezett, nagyrészt belőlük állt a régi „gazdpol”elit, amely megadta ennek a negyedszázados országromlásnak az arculatát és az irányát.” – írja mindjárt a kiemelt mondandó számára szolgáló kopfban (mai szóval lead-ben). A tévedés számomra nyilvánvaló. A rendszerváltást követően???!!! Közkeletű hamisítás mindkét oldalról, hogy a „rendszerváltást” kényszeresen kapcsolják konkrét évhez, dátumhoz, holott egy folyamatról volt (és van) szó. Amely évekkel 1989 előtt kezdődött, és 25 évvel ezelőtt csak e folyamatokat gyorsította föl a világhelyzet. A nemzetközi helyzet fokozódott – kedves Pelikán* elvtárs. […]

Merkel asszony jött, majd ment. Tárgyalt a jöttmenttel, aki sajnos maradt. Nem lenne baj, ha jönne már valaki, aki rá tudná bírni, hogy ő is menjen – nagy szívességet tenne a magyar népnek. Mindenesetre a helyzet egy fikarcnyit sem változott, a látogatás kellemes, langyos légkörben zajlott. Büszkeségünk mosolygott, megnyalogatta a lélegeztetőgép kapcsolóját kezelő kezet, a kancellár asszony pedig mosolygott – igaz, néha hitetlenkedve. Hogy a látogatás nyilvánosság elől elzárt részében mi történt, azt sajnos nem tudhatjuk, mindenesetre a Vezér állapota romlott, úgy nyalogatta a szája szélét, mint Bodri, ha sikerül elemelnie a lakodalmi asztalról a libacombot. Azért a sajtótájékoztatón hepciáskodott […]

– Phüüüü… – Hssssz… – Egy kis szünethez mit szólnál? – Benne vagyok. – Azt a hegyes izét, ha elvinnéd a torkomról? – Majd, ha te sem markolsz olyan szorosan! – Gondolod, jókedvemben teszem? – Miért, és én, szerinted? – Önvédelem, mi? – Valami olyasféle. – Nnna. – Khmmm. – Milyen szép ez a naplemente! – Hát, szép. Ilyen magasból, különösen. – Tegyelek le? – Hát, ha megtennéd? – Nna. Így már jobb, nem? – Hát, kétségtelenül jobb. – Te, hogy is hívnak? – Lancelot. De csak szólíts Lance-nak. – Rendben, Lance. – Szólíthatlak Dragonnak? – Szólíthatsz. Bár tulajdonképpen a […]

Mindig meg akarta neki mondani, hogy szereti, de valahogy keresztbe állt a torkán ez a szó. Amikor a fia kicsi volt, ostoba gügyögésnek tartotta, ott volt az anyja, az dédelgette eleget. Amikor kamaszodott, már kínosnak érezte, minek hozza zavarba azt a gyereket, olyan hülyén venné ki magát, hogy most egyszerre… Különben se volt a szavak embere, érzelmeit meg végképpen nem tudta megfelelően kifejezni. Dicsérő szó nemigen jött ki a száján, az pedig, hogy mélyebb érzelmeinek adjon hangot, elképzelhetetlen volt számára. Nem tudta, miért, talán, mert magának is szeretet nélküli gyerekkor jutott? Anyja soha, még a fejét sem simogatta meg, apja […]

Pár méterről egészen más látni, ahogy Európa Leghatalmasabb Embere baromira ki van bukva a magyar miniszterelnökön. Én arra számítottam, hogy Merkel joviális pókerarcot vág majd. Hát a legkevésbé sem ez történt. Itt a részletes jegyzőkönyv Orbán Viktor meggrillezéséről. 12:35 Az Orbán–Merkel-talákozó szervezői – nagyon helyesen – jó kis újságíró-csuklóztatással kötötték össze az eseményt: a riportereket, érkezzenek a tér bármelyik bejáratához, elirányították a Vértanúk terére (ahol Nagy Imre szobra áll), hogy ott kiderüljön, a regisztrációs pont kamu, igazából a tér átellenes oldalán álló kapunál kell jelentkezni. Engem direkte feldobott a dolog, mert szeretek gyalogolni, a tök üres Kossuth tér pedig ilyen […]

Éjfél előtt néhány perccel a TEK elrendelte a Kossuth téri táborunk elbontását, melynek végrehajtását a BRFK azonnal meg is kezdte. A mobilomat ugyanakkor a hálózatról lekapcsolták, alternatív útvonalon értesültem a történésekről, és azonnal a Térre mentem. Most értem haza. Eddig bírta a Felcsúti Führer idegekkel. Angela Merkel látogatását a Parlamentnél már nem bírta úgy elfogadni, hogy álljon a demokrácia őrlángja a Téren: magánhadseregének, a TEK-nek adott parancsot a zavaró momentum eltüntetésére, amit Hajdú Vezérőrnagy, Viktor korábbi és mostani személyes testőre – Ő bandukolt mögötte Párizsban is – jó sameszként végre is hajtott. Éjfél óta tart a bontás, seregnyi rendőr, az […]

Ifjúkorom emlékezetes darabja volt a Godotra várva című színdarab, mely – több egyéb értéke mellett – két dologról volt nevezetes. Az egyik, hogy a színdarabnak nem volt női szereplője, a másik pedig, hogy Godot soha nem jött el. Ezeket a hiányosságokat korrigáljuk most egy új darabbal, melynek akár adhatnánk címül azt is, hogy Angelára várva… Angela nőből van, emellett el is fog jönni, hivatalosan a szegedi egyetem díszdoktori címének átvételére Budapestre. Ez lesz az a tipikus eset, amikor Mohamed utazási szándékának hiányában a hegy jön el Mohamedhez, már amennyiben Szeged esetében egyáltalán lehet hegyről beszélni. Elábrándoztam – de szép is […]

A Kőrösi Csoma Sándor program keretein belül Kanadába immár harmadszor érkeznek „ösztöndíjasok”, akik a Miniszterelnökség elmondása szerint azért érkeznek a kanadai magyar közösségekbe, hogy „korszerű oktatási módszerekkel” erősítsék a kanadaiak magyarságtudatát. Potápi Árpád államtitkár szerint a Kőrösi Csomás ösztöndíjasok fordíthatják vissza az asszimilációs folyamatot a diaszpórában. Megemlítendő, hogy 2013-ban és 2014-ben is úgy döntött a magyar kormány, hogy a Kanadába érkező ösztöndíjasok túlnyomó többségét az ottawai magyar Nagykövetség által megalapított szélsőjobboldali Kanadai Magyarok Országos Szövetsége (KMOSZ) támogatására szánja. Isten ajándéka a kanadai magyaroknak Éppen a KMOSZ jelezte Hungarian Reporter című lapjában, hogy: „a KCSP program első hullámának hét ösztöndíjasát Kanadában […]

Természetesen jól beszélt. Más politikusok akár karriert is építhetnének abból, ha csak feleannyira jól tudnának beszélni, mint ő. Ami a beszéd tartalmát illeti, természetesen minden a helyén volt, megvolt az elején a bolsevik önkritika, harcostársak érdemeinek elismerése, mindenki láthatta: a mi Ferink nincs elszállva önmagától, képes saját hibáinak ostorozására is. Az azért kicsit disszonáns volt, hogy hiába hivatkozott Kósáné Kovács Magdára, nem találta a teremben, aminek talán az lehetett az oka, hogy nem hívták meg, ami viszont érthető, hiszen a terem befogadóképessége kicsi, cserébe viszont úgy néz ki belülről, mint a Téli Palota az ominózus támadás előtt. Ideális helyszín ez […]