A hazugság és a gyalázat szobra 2014. július 20-án a helyére került. Éppen 70 éve, ezen a napon, 1944. július 20-án Klaus Schenk von Stauffenberg, a német tartalékos haderők vezérkari főnöke és a Hitler elleni merényletet megtervező összeesküvők a kudarcba fulladt támadást követő Valkűr-hadművelet során hiába kísérelték meg átvenni a hatalmat Berlinben, puccskísérletüket meghiúsították. Mivel programjukban a deportálások azonnali leállítása is szerepelt, ha a tervük sikerül, a magyar zsidóság legnagyobb része megmenekül. Ez a terv azért nem sikerült, mert a Führer túlélte a merényletet. Ugyancsak 70 éve, 1944. július 20-án Rákoscsabáról 1230 férfit, nőt és gyermeket küldtek a biztos halálba. […]

Schmidt Mária Nemzeti Történészasszony, aki egyedül is megmondja a tutit, eddig se nézte jó szemmel más történészek véleményét a Horthy-korszak és annak szerves folytatása, a német megszállás és a nyilas éra tárgyában. Azonban szervi kancsalsága már kihatott a mentalitására is. A mainstream történelemhamisítás és a szerecsenmosdatás most már agyi szemtengelyferdüléssel is küszködő bajnoka meglehetősen érdekes kijelentésekre ragadtatta magát egy interjú során:  „…vége a liberális körök évtizedes szellemi terrorjának! Azért alakult ki a Szabadság téri emlékmű körüli áldatlan helyzet, mert e körök munkálkodnak a háttérben… A Szabadság téri emlékmű ürügyén egyesek újra próbálják értelmezni Magyarország szerepét a ’44-es szörnyű tragédiában. A […]

A múlt éjjel, többszörös kordon védelmében, a rohamrendőrség felügyelete alatt, a kormány felállíttatta végre az arkangyalos szobrot, mely az Elátkozott Emlékmű néven vált ismertté. Lehetetlen észre nem venni, hogy a szobor még a vártnál is rondább. Elemeit pedig annyira primitív képi, és mívességi otrombaságok jellemzik, hogy ha az általa képviselt szellem még elfogadható lenne is, a gányolásnak ez a szánalmas terméke akkor is elviselhetetlen lenne. De az általa megjelenített szellem és történelmi halandzsa végképpen nevetséges volna, ha nem lenne oly felháborító. A szobor, gyengébbek kedvéért, kiegészült az Országalmával, amiről korábban nem volt szó, a sas felkerült a tympanonra, a lábán […]

Szombat éjjel – bújkálva, titokban, a sötétség lelpe alatt – az Orbán rendszer felállította a Szabadság téren a sokat vitatott Megszállási emlékművet, melynek egyetlen célja, hogy a 600 ezer magyar zsidó lemészárlásának egész felelősségét a magyar hatóságok a németekre tolják. Több mint száz napon keresztül tiltakoztak szünet nélkül civil polgárjogi aktivisták és bár számítani lehetett arra, hogy végül – a késés és stagnálás ellenére – végül csakazértis felépül a gyűlöletes és hazug emlékmű, arra a sunyi pofátlanságra talán nem számítottak sokan, hogy egy szombat éjjel húzzák fel. Ilyet csak az tesz, aki tökéletesen jól tudja, hogy gazemberségre készül. Garai-Édler Eszter, […]

Az MSZP új elnököt választott. A korábbi gyanúk, várakozások, elvárások, kinek mik, beigazolódtak. Azt követően, hogy Zalaegerszegen megtartotta a maga sajátos székfoglalóját, Tóbiás József lett az MSZP elnöke. Végső soron… S tulajdonképpen… Ha a pártnak pont egy közhelybajnok kell, akkor legyen. Mert azért már a zalaegerszegi megnyilatkozás is elsősorban a közhelyei miatt érdemelt figyelmet. Akkor ugyebár olyasmik pufogtak, hogy „Nem úgy fogjuk folytatni, ahogy az elmúlt négy-nyolc évben tettük, másképp kell mást csinálnunk”. Ennek méltó folytatásai következtek a megválasztásával kapcsolatban. Hangsúlyozva, hogy „szabadságra, szolidaritásra és a szegénység visszaszorítására van szükség”. Meg jó kis esőre a nyár közepén, ha aszály van. […]

Nem könnyű neki, merthogy ő más. Hogy miben más, azt nem tudta volna megmondani, ahhoz nem voltak megfelelő szavai, de érezte, hogy ő más. Voltak az otthonban még többen is, akik ugyanúgy mások voltak, mint ő, de róluk se tudta megmondani, miben mások. Minden esetre ők, a mások, egész jól kijöttek egymással, és a környezetükkel is. Ültek az asztaloknál, vagy a kanapén, a tv előtt, és ha valaki odajött hozzájuk, hát látta, hogy Közösségképesek. Mert a gondozók azt akarták, hogy Közösségképesek legyenek. Közösségképesnek lenni jó volt. Ha csak magukban voltak, és nem kellett Közösségképesnek mutatni magukat, hát nem csináltak semmit. […]

A Pásztor–ügy soha nem lenne ügy, ha nem lenne párszáz zavaros gondolkodású akarnok, akik most éppen bajban vannak. Azért vannak bajban, mert a választók – honorálva a koalíciós kormányzás idején viselt dolgaikat, leverték a politika fájáról a főként önmaguk által állandóan teleszart fészküket, sőt, egyet-kettőt belerúgtak a tojásaikba is, ami nagyon fájdalmas tud lenni még egy madárnak is, legyen bármennyire is szabad. Imádom a liberalizmust, legalább annyira, mint amennyire nem kedvelem a magukat liberálisként definiáló szedett-vedett magyar pártokat. Igaz, nálam már a rendszerváltás idején kiverte a biztosítékot Kis János vérbunkó viselkedése Vitányi Ivánnal szemben, de ezt még betudtam annak, hogy nem minden […]

Az elmúlt napokban egy, talán akarata ellenére közszereplővé tett fiú körül keringett sok szöveg. A tényközléstől, a neki írt nyílt levélig lereagálva a tényt, hogy Orbán Viktor fia kicsit túlreagálta a róla szóló híradásokat. A levelét megírta, magyar állampolgárként szignálta. Talán most kicsit csúsztassuk el a vizsgálati ablakot az ember irányába. S egy kicsit felejtsük el Orbán Gáspár orbánságát, és a hatalmi, illetve anyagi lehetőségeit. Ebben az esetben, noha csak közvetettek az információk, elképzelhetjük, hogy adva van egy csemete, akit gyakorlatilag agyonnyom az apuka árnyéka. Az ok érthető. A kedves papa olykor értelmetlen és kiszámíthatatlan dührohamokkal kísért szigorú nevelésben részesült. […]

2004-ben szoba-konyhás ottawai külvárosi lakásomból indult útjára a Kanadai Magyar Hírlap. Huszonhárom éves voltam és egyetemi hallgató, akit egyre inkább érdekelt a kanadai magyarság és a tágabb diaszpóra médiatörténelme. Akkoriban alig volt internetes jelenléte a kanadai magyarságnak és kanadai közéleti hírek alig jutottak el Magyarországra. Ezen igyekeztem változtatni a KMH-val, mely akkor még kéthetilapként jelent meg PDF formátumban. Szerzőtársaim akkoriban egyáltalán nem voltak, és eléggé magányos feladatnak bizonyult a cikkek írása és a lap szerkesztése döcögő, akadozó számítógépemen és dial-up internetkapcsolatommal. Mégis éreztem, hogy ez a szerény elektronikus kiadvány nem csak olyan híreket jelentetett meg magyar nyelven a világhálón, melyek […]

Első látásra egy semmitmondó címnek tűnik. Pedig ez ennél sokkal többet takar. A göbbelsi propaganda gépezet még a háború kitörése előtt, sőt közvetlen az első kezdeti sikerek után, hatalmas reklám kampányba kezdett, keresve és bemutatva a tökéletes „árja” prototípusát. Történt, hogy a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP)  legnagyobb családi újsága, a Sonne ins Haus 1933-as egyik számának címoldalára egy zsidó csecsemő képe került, mint a tökéletes árja csecsemő modellje. Akit a kép ábrázol, valójában nem is német és a legkevésbé sem árja. Hessy Taft lett származású volt és zsidó is. Az újságot ő maga vitte el a Yad Vashem múzeumnak és […]

Megy a csendes örömködés – ellentétek a kormányzó pártban, Orbán nekiesett saját oligarcháinak, itt a győzelem már az ajtóban, itt kopogtat, már csak kis idő… Hát lószart, Mama, hogy a klasszikust idézzem, nem más ez, mint wishful thinking. Hadd idézzem a wikipédiából az angol nyelven közismert fogalom meghatározását: „A vágyvezérelt vagy vágyelvű gondolkodás az a logikai hiba, amikor az alany – anélkül, hogy a rendelkezésére álló tények ezt alátámasztanák – valóságként kezel olyasmit, melynek valóra válása számára pozitív kimenetellel járna. A vágyelvű gondolkodás tehát olyan érvelés, melynek premisszája a konklúzió igazságára irányuló vágyat fejezi ki. Naivitás azt képzelni, hogy pusztán azért, mert szeretnénk, ha […]

A temetőkben gyakran látható felirat a „Feltámadunk”. Pécelen ezt hamarosan arra kellene változtatni, hogy „Felszámolunk”. Nem temetőt. Egyelőre. Hanem sírokat. Mint a legutóbbi hír mutatja, megindult a hatékonyságra optimalizálás egy olyan területen, ahol talán nem csak ez lehetne az egyetlen szempont. Még akkor sem, ha látszólag kevés a reklamálás. Talán ezt is pótolhatja a média. Míg esetleg valamelyik kormánytag, vagy annak rokonságából valaki úgy nem dönt, hogy „Jajj, már megint a temetések”. A péceli eset röviden annyi, hogy a temetkezési vállalkozó szerint a halottak hűtése drága, a sírhelyet kiásni fáradtságos, a fejfa állítása pedig drága is, és fáradtságos is. Így […]

Úgy hozta az élet, minden tekintetben megfelelek a jó magyar közmondásnak: a jó pap holtig tanul. Lényegtelen a mellékes tény, hogy nem vagyok pap, és hogy már csak azért is tanulok szakadatlan, hogy egyelőre ne haljak meg. Igaz, csak metafora ez a parasztbölcselet, de én nap, mint nap lefordítom a hétköznapi élet gyakorlatára. Sokszor mentem el Pestről, és ugyanannyiszor tértem vissza, csak mindig máshonnan. Nem egyszer kellett itt, vagy ott a nyelvismereteimet felfrissítenem, de egyre gyakrabban a helyi történelem rohamos változásait is. A német egyesítés korszakát a Lipcse-Nyugat-Berlin-Bécs Bermuda-háromszögben éltem meg, és mit mondjak, volt mit tanulni. Pillanatok alatt értékelődtek […]

Eörsi Mátyás, a Demokratikus Koalíció Országos Tanácsának tagja, illetve a volt SZDSZ-s politikus Facebook oldalán kért bocsánatot azért, mert a múlt héten az ATV Egyenes Beszéd című műsorban a cigánybűnözéshez képest az esetleg kissé politikailag korrektebbnek tűnő „romabűnözés” fogalmat használta. A lényeg viszont ugyanaz: Magyarország egyik legismertebb liberális közéleti személyisége – a Jobbik polémiáját követve – egy egész etnikumot kapcsolt össze a bűnözéssel. „Az ATV Egyenes Beszéd című műsorában 2014 július 9-én a velem folytatott beszélgetés során a szavak fogságában vergődve magam is elfogadhatatlan kifejezést használtam, amikor “statisztikai romabűnözésről” tettem említést. Mindannyiunk közös felelőssége abban, hogy a kilátástalan helyzetbe kerülő […]

Tisztelt nagykövet úr! Először is engedje meg, hogy gratuláljak a szép beszédéhez. Hála az Uj Keletnek módomban állt elolvasni. De engedje meg, hogy pár „észrevételre” felhívjam a figyelmét. Rögtön a beszédének az elején megemlít egy holokauszt túlélőt, akivel személyesen is beszélt. Ön is bizonyára tudja, hogy a legtöbben még ma is magyarnak valják magukat, noha már réges rég nem élnek ott, más országban telepedtek le. Ahogy mondani szokás: a vér nem válik vizzé, de inkább úgy fogalmaznék, hogy a gyökereit az ember nem igen tudja kitörölni az emlékezetéből. A továbbiakban megemlíti, hogy Auschwitzban minden harmadik magyar áldozat volt. Azt is […]