Elnézést kérek a libáktól… Nincs nekünk szerencsénk ezekkel a Schmidtekkel, Schmittekkel, az egyik kártékony, a másik csaló, ami azt illeti, ha nemzetünk krémje ilyen, akkor igencsak szomorkodhatunk. Most a panoptikum-igazgató jeleskedett, remek cikket rittyentett, melyben a maga teljes mélységében illette nyelvével Mihály király fenekét, és tudományos alátámasztását kívánta adni a német megszállás megünneplésére emelt emlékműnek. Hurrá, kiadtunk párszázezer embert meggyilkolás céljára, megölettünk másik százezret Hitler érdekei miatt, de mi nem vagyunk felelősek, hiszen csak alvállalkozók voltunk a náci birodalmi politikában, úgy tűnt eleinte, jópénzért. Szerzőnk kicsit fikázta a szocialistákat – ugyan nagy bajban volt, mert az tiszta volt előtte, hogy […]

Grosics Gyula 1944-ben, 18 évesen, önként csatlakozott a Waffen SS-hez. Még Szakály Sándor történész is “kényesnek” nevezte az epizódot, mivel az Aranycsapat legendás kapusa, a sokak által Fekete Párducnak becézett Grosics nagy valószínűséggel a Waffen SS-ben szolgált. (25. Waffen-Grenadier-Division der SS Hunyadi) Grosics egy interjúban próbálta megmagyarázni múltját, szerinte „rábeszélték” a csatlakozásra, és ő tulajdonképpen nem is a Hunyadi Waffen SS egységhez tartozott, hanem egy utászzászlóaljhoz. (Itt olvasható Grosics magyarázkodása.) Hiteles dokumentumok szerint, amelyeket angolul is megvitattak, Grosics sumákolt, nem tárta fel a teljes valóságot. Szépíteni igyekezett a dolgon, valójában a Waffen-SS egységbe jelentkezett. Szakály viszont segítségére sietett, és kinyílvánította, […]

„A jelek szerint Orbán Viktornak szűk lett a magyar belpolitikai játszótér, az Unió színpadán, az igazán nagy ágyukkal mérné most össze politikai tehetségét és befolyását. Az EP-választások után a magyar miniszterelnök vállalta fel az ütköző szerepét az Európai Parlament és az Európai Tanács között.” Kezdjük akkor talán ezzel. Orbánnak csak hazai – kis – pályán elismert a politikai tehetsége, befolyása a nagypályán (Európai Unió) a nullához tendál. Persze, ő másképpen látja, de hát ez már agresszív kismalac mivoltából eredezik. Azután itt van ez a kis piti, személyes arcoskodás, hogy ő azután jusztse fogja Junckert támogatni, azért sem, mert hát megígérte […]

Orbán Viktor erőfeszítései ellenére 26:2 arányban Jean-Claude Junckert jelölték az EB élére a tegnapi brüsszeli csúcson. Amellett, hogy tudomásul vettem: ez által Magyarország luxemburgi  gyarmattá vált, én személy szerint nem várok semmiféle magyarázkodást a miniszterelnök úrtól azzal kapcsolatban, hogy a nyilvánvaló európai presztízsveszteség és elszigetelődés hogyan értelmezhető mégis a házi pálinkafőzés és a rezsicsökkentés diadalaként. Mivel hétvége van és ilyen elnéző vagyok, a felelősségre vonás helyett arról szeretnék írni, hogy sajnos nem kerülte el a figyelmemet az, amit kérdésre válaszolva az ún. „lesz*pós” ügyre reagált. Emlékeztetőül: a lengyel állami olajvállalat elnöke lengyel politikusok jelenlétében egy kiszivárgott hangfelvétel szerint azt mondta, „Orbán úgy […]

Ma este nyolc körül éppen egy baráttal jártam a Szabadság téren. Ő amúgy egy másik népszerű kanadai magyar közösségi lap kiadója és főszerkesztője. A Holokausztra emlékező, illetve az őszinte társadalmi szembenézést szorgalmazó spontán, eleven emlékművet látogattuk meg, amikor arra lettünk figyelmesek, hogy a félig-meddig felépült, a magyar felelősséget letagadni hivatott állami emlékművet védő rendőrök éppen a turistáknak igyekeztek angolul magyarázni a szituációt. Pont akkor éreztem szükségesnek a diskurzushoz való csatlakozást, amikor a két rendőr a kormány „beautiful monumentjéről” beszélt az angol, amerikai és német turistáknak, akik azt gondolhatták, hogy ez előttük lévő eleven emlékmű is az állami projektet hivatott erősíteni […]

Annak idején igen divatosak voltak a párt, illetve a PÁRT politikáját agyba mosni szándékozó táborok. Voltak alapszervezeti kirándulások, és KISZ-vezetőképzők. S megannyi más olyan lehetőség, amin a politikai direktívákat tesztelték, illetve terjesztették. Valami ilyesmi juthat eszünkbe az átpolitizált „szabadegyetemekről” is. A Vezérről tudható, hogy a külföldi káderutánpótlás, és a felelősségvállalást tompító távolság miatt szeret fellépni Tőkés László háztáji képződményén. Most L. Simon Lászlóról derült ki, hogy szintén meg képes ragadni az alkalmat. Arra, hogy a káderutánpótlás hazai bázisán eressze szélnek az aktuális szólamokat. Ennek érdekében Mátrafüred-Sástón, a Fidelitas csütörtöktől vasárnapig tartó nyári szabadegyetemén lépett fel. Egy olyan vitán, amit „a […]

Orbán Viktor miniszterelnök szerint nehéz munkával, de sikerült elérni, hogy Magyarországon az egyenruha többé nem félelmet ébreszt, hanem tiszteletet parancsol. A kormányfő ezt a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Karának vasárnapi tisztavatási ünnepségén mondta, a budai Várban. * Ha Ő mondta, akkor az „úgyis van”! Pedig időnként jó volna, ha félnének is, a betörők, csalók, kártékony, lopós népcsoportok  – no, nem az egyenruhától. Az intézkedésektől, no meg a bűncselekmények bekövetkezte utáni ítéletektől. De mit is remélhetünk, ha ott „fent”, példát mutatnak. Rosszat. Nincsenek súlyos következmények. Minden el van sikálva… A  „nyakkendős” csalók, bűnelkövetők vagy megússzák a „deresre húzást”, börtönéveket, vagy nem. Ha kiszabadulnak, akkor […]

Orbán posztkommunista maffiaállamának építése kétségkívül nem a Mazsihisz bűne, amiképpen a Mazsihisznek a kormányzat megegyezés-képtelenségében sincsen szerepe. Mégsem magyarázható semmivel, hogy a Mazsihisz a mély tisztelet, alázatos szolgája, ezer bocsánat stílusban levelezget ezzel a kormánnyal. A Mazsihisz nem vesz részt a szabadság tériek tiltakozásában, noha a „diplomatikus” eszköztáruk elfogyott. Rendben van, megértettem. De számomra megmagyarázhatatlan a Mazsihisz szervilizmusa. Igen Tisztelt Miniszterelnök Úr! Így kezdődik a Mazsihisz vezetőinek levele Orbán Viktorhoz, és mindvégig így is szólítja a kormány fejét a zsidó vallási szervezet. Miért, mire föl, mivégre ez az álságos és elképesztően dagályos stílus?! Az Igen Tisztelt Miniszterelnök Úrnak írt levelében. A […]

Oly korban éltem, amikor Nándorffy tanító úr körmössel nevelt, pajeszomnál fogva húzott lábujjhegyre, onnan suhintott lefelé egy taslit, de mégis elmentem hozzá elköszönni, amikor némi feljavításra, ’56 után, Lengyelországba vittek. Oly korban éltem, amikor UNRA és IKKA csomagot kaptunk, valódi csokoládéval és igazi kakaóval, amiből  egy tábla csoki két hétig tartott, kockánként élvezve. Oly korban éltem, amikor orosz tanárunkat, hatodikban, bizony, kicsúfoltuk, mert a lágy hangzókat erősen „szaftosan” ejtette, de, mivel egyik lába rövidebb lévén, ormótlan ortopéd cipőjében nehezen járt, hát szó nélkül fogtuk az éthordóját, és mentünk a száz méterrel arrébb lévő napközi konyhájára. Oly korban éltem, amikor tornaterembe […]

Felöltötte harci rosszmodorát, felcsatolta sportszárát, zsebre vágta azt a két dolgos kezét (Szent Jobb és Szent Bal – kanyarba se vagy Szentpisti!) – csatába indult, legyakni Brüsszelt Viktor, Isten Bunkója. Elemében volt, hiszen számára a harc maga az élet, ő kora gyermekkorától erre szocializálódott, már a kőbölcsőben is, melyet gondos édesapja faragott a kis Vityesznek a fejével próbálta széttörni a korlátokat, ettől lett az orra is csámpás, de sajnos nem sikerült, a maradandó károsodás nem a kőbölcsőben keletkezett. Hogy miből gondolja, hogy neki állandóan széllel szemben kell megpróbálnia pisilni, az maga a nagy talány, hiszen már kötésig jár a kudarcokban. […]

– Na szóval, Józsikám, akkor most fogod magad, és szépen kimensz a faluba, és regisztráltatsz. – Nade, Tóni bátyám… – Semmi nade, semmi Tóni bátyám! Ez most hivatalos, és én vagyok a tanácsel…izé, a polgármester, hát akkor mensz, és kész! – Jóvanna, megyek! – Nnna. Így mindjárt jobb. Oszt listád van-é? – Van. – A Gáboré? – Azé. – Na, akkor tiszta ügy, azokho nem mensz. Hanem, elsőbben is, mensz a Paptagba, a Zsíros-Kovácsékho! Tudod, ha az öreg Zsíros-Kovács regisztrál, akkor a fél falu is azt teszi. Szóval, odamensz, oszt kacsintasz egy jó nagyot, hogy ugyi, Pesta bátyám, aztán majd […]

Egy magyar ember egy napja A magyar ember látott egy reklámfilmet hazájáról, és ezért elhatározta, hogy a mai napon csupa olyan dolgot vesz a kezébe, amit magyar feltalálóknak köszönhet az emberiség. Kezdetnek fogott egy golyóstollat (Bíró László, 1931), felírta, hogy Találékony magyarok, majd egy mágnessel feltette a hűtőgépre (Szilárd Leó 1929), utána öngyújtóval (Irinyi János 1836) rágyújtott egy cigarettára, közben CD-t hallgatott, nézegette a hologramos matricát a borítón (Gábor Dénes, 1947), majd beszedett egy C-vitamint (Szent-Györgyi Albert 1931). Eszébe jutott egy barátja, telefonált egyet a vezetékes telefonjáról (Puskás Tivadar 1878). Még volt egy kis ideje, ezért játszott egy kicsit a […]

A miniszterelnökség közleményben sérelmezte, hogy az újabban televíziózásszerű tevékenységgel kísérletező RTL Klub Orbán Győző gyanús vagyongyarapodásával foglalkozott. A kormányközlemény a szokásos cinikus panelekkel próbál manipulálni: „A Kormány álláspontja szerint helytelen, hogy az RTL Klub bosszúhadjáratot indít azért, mert Magyarországon is adót kell fizetnie. Az pedig egész egyszerűen elfogadhatatlan, hogy a kormánytagok családtagjain, mint például a miniszterelnök édesapján akar bosszút állni ezért. Magyarországon a kisvállalkozások is fizetnek adót, nem is egyet, hanem többfélét. Teljesen természetes, hogy egy sokmilliárdos árbevételű cégnek, mint az RTL Klubnak is adót kell fizetnie. Nekik is, ugyanúgy, mint másoknak, ki kell venniük a részüket a közteherviselésből. A reklámpiac más […]

A lengyel lehallgatási ügyek margójára feljegyezték az ottaniak sajátosan perverz véleményét Orbán Viktorról. Eszerint, habár Lázár János csinált az azonos nemű tolmácsaival, vagy kikkel, kétmilliós hotelszámlát, Orbán szerzett orális örömet Putyinnak. S nem azzal, hogy lukat beszélt a hasába. Ám, a lengyelek alaposan tévednek. Nem azért, mert egy többgyermekes családapáról igen csúnya dolog ilyen véleményt terjeszteni. Mert a történelem ismer ilyen fordulatokat. Ha nem is sűrűn. S még emlékezhetünk a brezsnyevi fogadások kötelező forgatókönyvére is. Úgyhogy a magyar miniszterelnök akár le is térdelhetett volna az orosz nagyúr előtt. Akárcsak átvitt értelemben is. Mert azért gyanítható, hogy a le-, illetve kihallgatott […]

A Vezér egyik kedvenc talpnyalójának, és a stadionbeléptetők tudójának stílusában feltehetnénk a kérdést: Ki a fene Barcza György? Ne találgasson a kedves olvasó. Elárulom. A Napi Gazdaság főszerkesztője. Igen bizony. Annak az izének a főnöke, ahol a matematikával hadi lábon állnak. Alkalmasint most éppen a matematikatudásának bírálata kapcán kapta fel a vizet. A mosogatórongyot nem, mert nála sokkal többre hivatottabbak kénytelenek mosogatni a világ számos más országában. Egy olyan gazdasági rendszer kártétele nyomán, mellyel kapcsolatban az állítólagosan gazdasági lap nem éppen a kritikus szavairól nevezetes. Ellenben sietett beszállni a kormányzati írtó-hadjáratba a hatalomtól még nagyjából független médiákok ellen. Most éppen […]