Mészáros Lőrinc gennyesre kereste magát? Orbán Viktor apja is meggazdagodott? Komplett ejtőernyős hadosztály keresi Orbán Ráhel telefonját? Penészes, passzé, réges-régi hírek. Épeszű televízió az ilyet magazinműsorokban, dokumentumfilmben és kabaréban dolgozza fel, mint a világháborút, és nem a híradójában. Az ellentámadást, amelyre felkapta a fejét az ország, amatőr módszerekkel, sebtében összerántott csapatokkal vívják. De legalább elkezdték. Igen, akkor, amikor már átbukott a saját küszöbükön az élő, narancsszínű nyálka, a mindent elemésztő, formátlan ellenség. A kisgömböc addigra – odaútján – megette a komplett oktatást óvodától egyetemig, a választási rendszert és az alkotmányt, kirabolta a bankokat és a nyugdíjpénztárakat, nyelvészeket és filozófusokat baszogatott, […]

Minden újságolvasó ember tudja, hogy a kormányzat egyik szerve, az ún. KEHI vizsgálatot indított azok ellen a nem kormányzati szervezetek (NGO-k) ellen, amelyeket a norvég állam támogat anyagilag, illetve az ellen a magyarországi alapítvány (az Ökotárs) ellen, amely a pályázati kérelmeket elbírálja. A norvég diplomácia (és más nyugati meg nemzetközi intézmények) képviselői világossá tették, ami különben is világos: mivel itt nem magyarországi közpénzekről van szó, ezért az egésztől a KEHI-nek (a továbbiakban röviden: Orbánnak) az orra fokhagymás, a vizsgálat jogellenes úgy, ahogy van. A Védegylet, a NaNe, a TASZ, a K-Monitor, a PATENT Egyesület, az Autonómia Alapítvány stb. a legeslegjobb […]

Biztos lehetne tudni, hogy hányadik éjszakája volt a múzeumoknak 2014. június 21.-én, de most kapásból nem néztem utána. Sokadik. Mégis, a politika nem kis részben gondoskodott arról, hogy ne csak a tárlatokról szóljon a nyárköszöntő éjszaka. Hanem Holocaustról, antiszemitizmusról, köztéri szobrokról és közös éneklésről is. A lista két eleme egy ponton összekapcsolódott. A Szabadság téren felállítandó szoborpiszkozat, vagy inkább piszkok szellemi hulladéka, ellen tiltakozók megtámogatására közös éneklést szerveztek. Az Örömódát, melyet az Európai Unió hivatalos himnuszának is avattak Fischer Ádám karmester vezényelte. Nem egy maroknyi kisebbség számára, ahogy azt a hatalom szeretné beállítani, amikor Orbán Viktor „csak azért is hatalom” […]

A türkmén diktátor, Gurbanguly Berdimukhammedow néhány napig Budapest vendége. Vagy már hazament? Részletkérdés. A GESZTUS, hogy a magyar köztársaság (köztársaság?) elnöke fogadta, szinte mindent elmond. S mégis sikerült megszívatni. Mert nálunk még a baráti diktátornak is kijár az ilyesmi. Mármint Orbán Viktor barátjának. De ugyebár ismert a mondás, hogy „madarat tolláról…”. Bizony, bizony. Diktátort barátjáról. Valahogy így járhatott a türkmén vezér is. Arra ugyanis még emlékezhetünk, hogy Orbán Viktor mit alakított a választási kampányban. Ott volt minden kilométerkőnél. Jó polihisztisként mindenhez hozzászólt, és mindenbe belenyilatkozott. No meg persze, mindent átadott. Rövid autópályát, és 4-es metrót. Az előbbi felületén nem számolta […]

Kiszámíthatóbb, jobb élet reményében Statisztikai számok – nem kozmetikázva! Ismét a Határátkelő blogot olvastam, áthoztam. Meglepő statisztikai adatokkal szembesültem, elkeserítően szomorú számokkal. Ezt osztom meg most itt, a Kanadai Magyar Hírlap tisztelt Olvasóival! Tehát: „A mai poszt később jelent meg, mint általában szokott, ennek pedig az az oka, hogy a blog lehetőséget kapott arra, hogy (együttműködő partnerként) publikálja a Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézete által a nagy-britanniai magyarok körében végzett felmérést. Aminek akad jó pár tanulsága. Az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézete online kérdezett meg Nagy-Britanniában élő magyarokat arról, miért mentek el Magyarországról, miért Nagy-Britanniát választották, mi jellemzi társadalmi-gazdasági helyzetüket, mennyire érzik […]

Időszerű kezdeményezés a Hősök Tere – Az vagy, amit teszel! nevű platform. Fő gondolata: „Olyan világban szeretnénk élni, ahol merünk kiállni és tenni másokért a hétköznapokban…” (Bővebben itt olvashatnak a platformról.) Személyes bővítményem: Olyan világban szeretnék élni, ahol egyre többen merünk kiállni elsősorban önmagunkért, a mi közösségünkért, mindazokért tehát, akiknek sorsáért felelősséggel tartozunk. Mindnyájunkért, akik felismertük az elnyomó rendszert fenntartó kevesek gonoszságát, s a rendszerhez csapódó haszonleső, behódoló, megalkuvó sokak gyengeségét, akik nem dédelgetünk illúziókat, s elűzvén magunk elől a délibábokat, önmagunk lelkében, szellemében, jellemében leljük fel, ami kiállásra késztet, akik tudjuk, hogy a zsarnoksággal szemben az igazunkért bátran kell […]

Megyünk, megyünk…de miért is? A Határátkelő blogból emeltem ki az alábbiakat. Sokan azt hiszik, Ausztriában, sőt másutt kolbászból van a kerítés. Nem, szomorú a hír, de nincs így. Akkor mi az ok, amiért egyre többen külföldön vállalnak munkát? A blog írója Nyúlz of the World jól taktikázott,  Erdélyből érkezett, Sopronban bérel lakást, Ausztriában rendszergazdaként dolgozik, naponta ingázik a lakása és Bécs között. Felsorolja mindazokat a jó dolgokat, amitől OTT embernek érzi magát, munkavállalóként. Ami elvitathatatlan, az a biztonság. Ausztriai fizetésből – Magyarországon élni, no igen! Ez már döfi! Most mégis a teljes kiköltözést tervezi. Miért is? „…Mi változott az elmúlt két évben, amióta […]

Már maga se tudta, hol, és mikor kezdődött. Talán valamelyik húsvétkor. Kiskabátos húsvétok voltak azok, minden olyan tavaszszagú, piruló lányokkal, ragadós csokitojásokkal, itt-ott egy-egy pohárka likőrrel, de nem sokat, hiszen mégiscsak gyerek vagy még, kamasz se igen, csak egy csontos térdű, hegyes könyökű gyerek, aki ilyenkor pár percre idősebbnek érezte magát. De lehet, hogy nem akkor, mert ugyan az elején kellemes zsibongást érzett, meg olyan nevethetnékje támadt, de aztán undorítóan forogni kezdett vele a világ, tán még hányt is, de arra már nem emlékszik igazán. Talán a gimiben, a tánciskola után, az udvaron, a nagy gesztenyefa jótékony homályában, a becsempészett […]

A kormányzat könyöke, mint a cséphadaró, heves munkában van, egyre több és egyre nagyobb helyet követel magának. Szeretett miniszterelnökünk már hosszú ideje a Várban kívant székelni, de ebben a 2002-ben elszenvedett vereség meggátolta. Akkor az éppen befejezett Sándor Patotába helyette a köztársasági elnök költözött be, de Orban Viktor nem mondott le azóta sem arról, hogy a Vár magasából nézhesse le a bűnös Budapestet. Sőt, az elképzelés tovább ”finomodott” az eltelt évek során. Ma már nem éri be egyszerűen az átköltözéssel, az egész várat akarja, hódító módjára, elfoglalni. A pontos időrendiség igénye nélkül, az apránként előkerülő részletek a következő haditervet szabadították […]

Volt. Mára már se nem fiatal, se nem demokrata. Mi több, polgári soha nem is volt, pedig Orbán rögeszméi közül az egyik a polgárosodás elősegítése volt.  Csakhogy, nem volt hozzá alapanyag. Hát el is hagyták. Most éppen erősen kereszténydemokratára vannak hangolva – ami úgy, ahogy van, marhaság, mivel hogy lehet valami, ami nincs, kereszténydemokrata – oly annyira, hogy már mindenhol – plakátilag – a pártszövetségből a KDNP áll elől, ami, ugyebár, azt hivatott sulykolni, hogy a nem létező párt a pártszövetségben az erősebb tényező! Nem, kérem, ezen nincs semmi megmosolyogni való, Semjén elvtárs szerint mindig is úgy volt, hogy ők […]

Moszkva nem hisz a könnyeknek…Elkövettem azt a könnyelműséget, hogy úgy gondoltam, lerövidítem az utamat és a tér egyik oldaláról a másikra a metróállomáson keresztül jutok át. Amikor harmadszor is a Gyetszkij Mir (gyermekek világa) áruház – na, ott minden volt, ami bölcsőtől az alsó tagozatig szükséges volt egy gyereknek – előtt bukkantam felszínre, feladtam. Ugyanis a metró három szintben keresztezi egymást, három szép, magas, tágas folyosórendszerben. Hatalmas, márvánnyal borított, freskókkal és frízekkel díszített csarnokok, itt lemész, ott feljössz – már, aki kiismeri magát. Hát én nem. A mozgólépcsőkön az utasok szigorúan jobboldalon álltak, a baloldal a sietősek számára volt szabadon […]

Working with the support of the Canadian First World War Internment Recognition Fund, the Ukrainian Canadian Civil Liberties Foundation will soon begin distributing bilingual plaques recalling Canada’s first national internment operations of 1914-1920 to selected sites, from coast to coast across the country. Dubbed „Project CTO” (One Hundred) this is the first-ever attempt in Canadian history to recall an historic injustice by simultaneously unveiling 100 plaques marking the 100th anniversary of The War Measures Act and the start of the internment operations. On Friday, 22 August 2014, the first plaque will be unveiled in Amherst, Nova Scotia, at 11 am […]

Miért fontos az embereknek, hogy mindig utáljanak valakit?  Miért kell egy csoportnak kipécéznie egy embert, egy másik  csoportot, vagy egy fajt, vagy egy vallást, és aztán azt szapulni? Minek alapján választják ki azt akit most épp nem szeretünk, akit most, és itt ütni kell, akár verbálisan, akár fizikálisan. Miért kell félelemben tartani egy embert, egy csoportot, vagy egy fajt, vagy egy vallást? Mi az értelme a gyűlöletnek? Milyen ideológia az amelyik egy másik ember, vagy csoport megsemmisítésre irányul? Milyen emberi elme kell ahhoz, hogy ilyen nézetek mentén hozzon létre egy eszmét? Miért nem tudnak az emberek irigység nélkül élni? Miért […]

Mostanság Izrael ismételten a főbb hírek között szerepel. Persze, hogy ezek a hírek nagy általánosságban arról szólnak, hogy miért nincsen még megegyezés a palesztinokkal,és az izraeli telepesek törvénytelen földfoglalásaival foglalkozik. Érdekes módon egyetlen egy cikk sem tér ki ama tényre, hogy ha Izrael nem lenne, akkor nem lenne palesztin probléma, de maga ez egész gázai sáv sem, vagy ahogy már sok helyen említik, Hamasztán. Mert kevesen tudják- meg ha tudják, direkt nem vésik le,- a gázai sáv, Izrael segítsége nélkül nem létezne. Mai napig a létfontosságú dolgok, mint víz, gáz, áram, Izraelből jut el ide. A házak java résziben se […]

Tisztelt Orbán Viktor Miniszterelnök Úr! No meg beosztottjai, „alattasai”! Gondom van, mert gondolkozom, tehát vagyok. Ha pedig vagyok, vannak elképzeléseim, indulataim, emlékeim, sőt jövőt építő terveim is. Önnek e levélben, a „sovány” tortánknak csak egyik-másik szeletjét kínálom fel. Kis hazánkban felgyorsultak az események. Előbb ugye az országunk háza körüli rekonstrukció. Van, akinek tetszik, többeknek nem, nekem sem. Főként azért, mert sok szép, öreg fát kivágták, viszonylagos pusztaság veszi körül azt a Házat. No, persze, van ennek sok előnye is, mert átlátható, felügyelhető. A különféle szobrokról itt és most nem nyilatkoznék, forrnak az indulatok, Ön ennek ellenére erőszakkal, de azt teszi, […]