Magyarnak lenni 2012-ben az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában

2011 november 30 8:26 de.7 comments

Interjú Hasulyó Jánossal, a Kazincbarcikán működő Diák TV vezetőjével.

A filmes szakemberrel, Tamás István a Kanadai Magyar Hírlap magyarországi szerzője, tudósítója beszélgetett annak apropójából, hogy egy kéthetes amerikai, kanadai útra készül, ahol dokumentumfilmet szeretne forgatni, “Magyarnak lenni 2012 – ben” címmel.

- Mint operatőr, szerkesztő is tevékenykedsz. Honnan az ötlet és minek az apropójából döntöttél úgy, hogy az USA és Kanada lesz a következő forgatási helyszíned?

- Valójában, mint mindenes készülök erre a nagy útra. Az ötlete egyébként onnan jött az egész filmforgatásnak, hogy nagyon sok filmet láttam már, ahol Európában élő magyarokat szólaltattak meg különböző témakörökben. A nagy általánosságban olyan emberekről van szó, akik elhagyni kényszerültek az anyaországot. A forgatás lényege, hogy, szeretném megismerni a tengerentúli magyarok véleményét, hogyan érvényesültek az úgy nevezett „új hazában”, hogyan tudtak sikeresek lenni, családot alapítani és beilleszkedni a számukra először még új és idegen környezetbe. Miként tartják magyarságukat, figyelemmel kísérik- e az óhazában zajló eseményeket, mit jelent számukra a magyar föld és víz, stb. Ezért is jutott eszembe, hogy forgattam már sok helyen, a határon túl is, de nagyon kevés dokumentumfilmet látok az Amerikai Egyesült Államokról és Kanadáról, ami az ott élő magyarok életéről szólna.

- Melyik amerikai és kanadai városokban szeretnél forgatni, és elintézted már az ehhez szükséges engedélyeket?

- Igen, már -hogy úgy fogalmazzak- a tettek mezejére léptem. Elsőként rögtön foglaltattam repülőjegyet, és megkaptam 5 évre a sajtóvízumot is, hiszen köztudott, hogy az Egyesült Államokban szigorúak a forgatási szabályok. Főként New Yorkban, Los Angelesben és Torontóban szeretnék dokumentumfilmet készíteni, aminek a lényege, hogy szeretnék ezzel a kisfilmmel jövőre több filmfesztiválon is elindulni. Sikerült már több személlyel is egyeztetnem a forgatást.

- Említetted, hogy Kanadában is forgatni szeretnél. Nem szűkös erre ez a két hét, amit a forgatásra szánsz?

- Kanadában mindenképpen szeretnék forgatni. Ezt nyilván behatárolja az is, hogy két hétre megyek ki, tehát elég rövid az idő, minden városban legalább 8 riportalanyt szeretnék megszólaltatni, ahol többek között olyan kérdések is lesznek, hogy ő hogyan ragaszkodik a magyarságához, hogyan lett sikeres az adott országban, vagy az adott városban, mit jelent neki 2012-ben magyarnak lenni.

- Kik azok az emberek, akiket szívesen megszólítanál a készülő dokumentum filmedben?

- Természetesen, mint szociológus nagyon vigyázni fogok arra, hogy a szakmában más – más életkorú személyeket, illetve kvalitásban is különböző embereket szólítsak meg. Széleskörű merítést szeretnék. Egyházi emberektől kezdve újságírókat, hétköznapi személyeket is kamera elé szeretnék állítani. Minden városba ahova eljutok, van Magyar Ház, ahol annak a vezetőjét, vagy akiket ők javasolnak szeretném meginterjúvolni és remélem hogy lesz közöttük művészember is. Ezért gondolom úgy, hogy ha ilyen széles réteget szólítok meg, akkor egy egészen érdekes anyag kerekedhet majd ebből. Még annyit hozzá szeretnék tenni, hogy nem csak Magyar Házakban, hanem az egyházaknál, könyvtáraknál is szeretnék forgatni. Szerintem nagyon fontos, hogy Kanadában, Torontóban a Szent Elisabeth templomban, de akár New Yorkban is van magyar felekezet, valamint Los Angelesben is.

- Van támogatód erre, hiszen ez egy nagy költség, hogy ezt véghez tudd vinni. Egyébként milyen stábbal készülsz?

- Igazából a költségvonzata miatt úgy lesz, hogy sokat láttunk már egyszemélyes stábot is, a mai technikával ez nem probléma, az állványt kiteszi az ember, az LCD-t kihajtom és a mikrofon a kezembe, gyakorlatilag leülve meg tudjuk csinálni a beszélgetést. Természetesen sokkal nagyobb támogatása lenne, ha nagyobb stábbal is ki lehetne menni, de így a költségek nem teszik lehetővé, hogy többen utazzunk el. Ezért végül is egyedül fogom ezeket az anyagokat leforgatni. Többen készítettek már így dokumentumfilmet. Úgy gondolom, hogy a filmben nem fog átjönni, hogy ezt milyen stáb készítette. Igyekszem még támogatókat keresni, és természetesen a saját pénzügyi forrásaimból teremtem elő az utazási, és az egyéb költségeket.

- Kevesen tudják rólad, hogy kint is éltél Kanadában. Milyen érzés most visszamenni, visszatérni?

- Igen, Kanadában, Torontóban éltem. Onnan is bennem van ez az indíttatás, már akkor is szívesen csináltam volna ilyen anyagokat, de igazából most jött el ennek az ideje.

- Milyen lehetőségeket látsz, hogy ezekkel a kisfilmekkel pályázni szeretnél?

- A „Magyarnak lenni 2012 – ben az Egyesült Államokban és Kanadában”, ennek az egyik fő momentuma az, hogy be szeretném valamilyen szinten mutatni, hogy a tengeren túl élő magyarokat -és ezzel nem megsértve az itt élő magyarokat. Szeretném azt a szellemiséget bemutatni, hogy létezik pozitív hozzáállás, és akik megnézik majd ezt a kisfilmet, jó véleményt alkotnak róla. Magyarországon én azt tapasztalom, hogy nagyon sokan már lassan szégyellik azt, hogy magyarok. Ezt a szellemiséget, amit kint tapasztaltam annak idején -ami szerintem azóta sem változott- hogy egy kicsit magyarabbak a tengerentúlon, akár az egyesült államokban, akár a Kanadában élő magyarok, én ezt szeretném bemutatni.

- A hagyományőrzés is szerepet kap a filmedben, vagy ezt a témát mellőzöd?

- Nem mellőzöm, ez is szerepel a témakörömben, mivel egyébként is fontosnak tartom, hogy hogyan ápolják a magyar hagyományokat, vannak-e kulturális lehetőségeik. Rengeteg ilyen kérdésem lesz, de az egyik fő momentum -és ezt szeretném kiemelni- hogy sokkal jobban tudják például a történelmünket a kint élő gyerekek, vagy akár az idősebb nemzedék, a tengerentúlon, mint az anyaországban élők. Ezért ez elgondolkoztató, hogy mindig a nemzeti öntudatról beszélünk, és igazából most, ha őszintén csinálunk ilyen beszélgetéseket kiderül, hogy az embereket ez már annyira nem érdekli nem foglalkoztatja. Ennek nagyon egyszerű a magyarázata, és most mondok neked egy példát: annak idején amikor hazajöttem, én is kitettem a magyar zászlót a házunkra, mert én kint azt láttam, hogy ők büszkék arra, hogy ott lobog az adott nemzetnek a zászlója, és akkor itt érdekes volt, hogy rögtön keresztkérdéseket tettek fel, hogy: “Miért van kitéve?” Erre csak annyit mondtam, hogy: “Azért van kitéve, mert magyarok vagyunk nem?”

- Amerikában és Kanadában is generációk nőnek fel. Fontosnak tartod, hogy az új generáció beszélje a magyar nyelvet?

- Természetesen vannak olyanok is, akik nem tanítják meg gyermekeikkel, de ahogy érdeklődtem a többség nem így látja. Az egyensúlyt meg kell találni, hiszen nem Magyarországon él az ember, de ez szerintem a világon bárhol így van, hogy ha én ott élek egy másik országban, akkor föl kell venni annak az országnak a ritmusát, de ezen belül lehet ápolni a hagyományokat is, és ebben az Egyesült Államok, illetve Kanada is partner. Biztos vagyok benne, hogy a különböző kisebbségeket támogatják ebben és nem gátolják.

- Említetted, hogy a magyarok itthon nem olyan összetartóak, mint például kint. Mi lehet ennek az oka?

- Ebben biztos vagyok, hogy az Egyesült Államokban, Kanadában de szerintem más kontinensen is a magyarok azért összetartanak, sokkal jobban, mint mondjuk itthon a saját országunkban. Szerintem ez is probléma itt az anyaországban, hogy még a nehéz időkben sincs összetartás, és amiről beszélgettünk az elmúlt pár percben, igazából ezekre keresem majd a választ. Sajnos most a “nagy bajban” sem látom az emberek összefogását itthon.

Tamás István

Szerző: Amennyiben valaki úgy érzi és szívesen a kamera és a mikrofon elé állna, az megteheti, ha 2012. január 13-ig jelentkezik a [email protected]  vagy a [email protected] címen

7 Comments

  • Kedves Hasulyó János!

    Sok sikert kivánok a munkájához és nagy érdeklődéssel várom a filmjét, ahonnan információt kaphatok arról, hol is tartanak össze a magyarok és milyen “szakértelemmel” ápolják a magyar házak vezetői a magyar kultúrát észak-amerikában:) Az én ismereteim alapján valami nevettetést szolgáló burleszket képzelek el, de talán sikerül meglepnie!

  • Melitta, szerintem jó lenne ha veled is beszélnének a filmesek! Hiszen sok szempontból a http://www.canadahun.com és a hasonló kezdeményezések jelentik a kanadai magyarság jövőjét. Ráadásul, jól tükrözi a lap közösségeink sokszínűségét.

  • Kedves Christopher!Igen sokszinü!Sok ember maga is az!A titkomat megtartom,!!!!!!!

  • Szemenyei-Kiss Tamás

    Ez a cikkben szereplő HASULYÓ JÁNOS nem azonos, a kazincbarcikai plébánossal (címzetes esperessel),
    a kazincbarcikai 7. számú választókerülete FIDESZ-jelöltjével?

  • Sok sikert kivanok a filmhez.
    Remelem pozitiv es politika mentes lesz a filmje. Megmutatja majd azt, hogy mennyi ember dolgozott onkentesen azert, hogy legyen templomuk, zsinagogakat tamogattak, ki ki a maga vallasa szerint hogy a magyar kozossegek megerosodhettek ugy Amerikaban mint Kanadaban is. Megalakultak a magyar iskolak es cserkesz csapatok, ahol immar harmadik generacios gyermek beszelhet, tanulhat, jatszhat magyarul. Remelem megemliti majd hogy mindez a sok onkentes tanito, cserkesz vezeto, egyesuleti vezeto s nem utolso sorban a lelki vezetok iranyitasaval volt lehetseges.

  • 6 velemeny, azaz hozzaszolas van hivatalosan bejelentve mikozben, holott ez a hozzaszolasom a 14-ik.
    aki szamolni tud Eszak-Amerikaban, akar Kanadaban, akar az USA-ban, annak minden kapu ki van nyitva!
    ugy latszik a Kanadai Magyar Hirlap dolgozoinak a kapuk zarva vannak, sot meg kulcsuk sincs hozza!

Leave a Reply


Trackbacks

This site is protected by Comment SPAM Wiper.