Pesti ember, falun

2013 november 24 9:52 de.46 hozzászólás

Emelkednek, emelkednek a különféle tarifák, közös költség, zöldség meg a gyümölcs is stb.. Ezért a csóró pesti ember iparkodik a lakótelepi lakásától meg- és kiszabadulni. A város vonzáskörzetében egy testhez álló, kedves kicsi házat akar megvásárolni. Nagy telekkel! A feje vágyakkal, a két keze tenni akarással van tele. Minél nagyobb telket akar, mert, hogy majd ő gazdálkodni akar.

Persze állatokat is vásárol, ezután érik majd a szerencsétlent, az apró és nagyobb meglepetések!

Falusi ház télen

Falusi ház télen / Gy. Cecilia

UTAZÁS

Romantikus a vonat, még érdekes is. Egy darabig. De akkor koppan a pesti ember, amikor arra ébred meg, hogy ugyebár a vonat is sínen megy, a metró is, a követési idejük mégis jelentősen eltér.

FŰTÉS

Kint röpködnek a mínuszok. A kályha füstöl, a feleség veszekszik, a gyerekek télikabátban a dunna alatt.

Pesti ember a tüzet piszkálja, egészen addig, amíg az utolsó parázs is elalszik. S, lám, akkor dobja rá a szenet. Aztán meg a hamuból kapargálja darabonként, mert ugye ne menjen pocsékba. Az asszony meg csak szájal, szájal!

Nemhogy a tüzet fújná! – szájjal.

KERT

Pesti ember ősszel égette az avart. Inkább füstölte. Merthogy előző nap hatalmas kedvvel és fáradtsággal összegereblyézte a felesleges leveleket, de az éjszaka az eső szitálta meg. Reggel hiába gyújtogatta a levélhalmazt, no meg alatta is a papírt, csak nem akart tüzet fogni. Sem papír, sem levél. Már a szomszédok szeme is kipirosodott a füsttől és a méregtől.

De nem szólnak, sajnálják, hogy annyira balga.

Pesti ember jajgat, fáj a dereka, a keze, mert kapál, kapál és kapál. Sokszor nem jó eredménnyel, mert véletlenül az is magától kikapálódik, aminek nem lenne szabad. Vagy sérül. Mint például a krumpli. Hatalmas energiával ültette az első krumpliföldjét, s amikor sógor-koma-Kálmán bácsi által adott permetlével lekezelte a még harsogóan zöldlevelű krumplibokrokat.

Gázálarcot kellett volna az orra elé rakni, mert, hogy büdös. Sőt később is, mármint a krumpli. Penetránsan büdös. Legalább a csíkoshátú bogarak sem ették. De a pesti ember sem, mert, hogy szaga van. Vitathatatlanul.

A pesti ember reménykedett, csak majd kiszellőzik a vegyszer szaga a krumpliból, mire a fazékba kerül.

Ebbeli álma sem teljesedett be.

A kapa éles. Erre ő is rádöbbent. Előbb a nagylábújját, majd az összes krumplit össze-vissza vagdosta. Na, nem baj, majd összeforr, mire ősz lesz.

A földből pedig semmi nem kel ki csak úgy magától, legfeljebb az oly annyira üldözött parlagfű. De, hogy miért? Hogy előbb vetni kellene, aztán hiába veti el a magot, az mégsem kel ki? De miért? Pedig a Rozi néninek bezzeg, pedig ő nem is a boltból veszi a magokat, hanem egyik évről a másikra rakosgatja, majd úgy keltegeti, kiülteti, s harsogóan él a kertje.

Pesti embert ilyen “veszély” nem fenyegeti. Az ő kertje nem él, vegetál.

A leérett termés?! Hajjajajj! Már minden tele, egy kosár itt is, a másik meg amott. Még a babakádban is van paradicsom. A barack kukacos, a szilva pedig túl puha. Pesti embernek sem kocsija, sem kereke, sem idege, hogy eladja. Csak téblábol, egyik kosártól a másikig. Mert eltenni sem tud ilyen óriási mennyiséget. Nincs ereje hozzá, de gyakorlata sem.

No meg a lekvárhoz cukor kellene, az meg drága, ekkora mennyiségben.

ÁLLATOK

A legfontosabb: mindig éhesek.

A malac már hajnalban visít, s mindent föleszik. Pesti ember lelkesen keveri a moslékot, mert arra számít, majd lesz kolbász, szalonna, töpörtyű, meg egyebek. A pesti haverok meg irigykedhetnek a jóízű házi falatok miatt.

Aztán a disznóölés?!

Szegény halálra ítélt röffentyű! Torkában a késsel rohangál a kertek alatt. A szomszédok állatvédelmi törvényt emlegetnek. Végre lefogják, s megtörténik a dolog. Valaki mondta, hogy a disznó szőrét palackos gázzal kell lepörzsölni, mert hogy egyszerűbb, mint a szalma.

Semmi nem sikerül! A malac megég, az ól kigyullad. Tűzoltók stb. stb.

A kecske.

Elől mekeg, hátul rúg. Mindent összerág, még a ház falát is. A nehézségek ellenére pesti ember kecskesajtról, kecsketejről ábrándozik. Csak éppen az álom, álom marad. Méghozzá beteljesületlen. MekMek nem hagyja magát. Végül rádöbben, hogy a felesége nem lányt, hanem bakot hozott el a vásárból.

*

Tanulság: a kiskutya is ha lassan, de belejön az ugatásba. A pesti ember is a kaszálásba. De addig? Legfeljebb a gaz még jobban megerősödik, mint a búza. Végül is nem mindegy? Legfeljebb a pesti ember feltalálja a “gazkenyeret”, ami biztosan olcsóbb lesz, mint a “bóti”.

 Georgina Bojana

46 hozzászólás

  • Nagyon jó DE! Előbb utóbb kénytelen lesz a pesti ember is kapát kaszát fogni ha enni is akar. A vidék nem lesz képes ellátni mert nem lesz kifizetődő a gazdának eladásra is termelni.Örülni fog ha neki jut. Városi ember kénytelen kellettlen meg kell hogy tanuljon gazdálkodni állatokat nevelni és tartani. Minden kezdet nehéz de nagy ur a muszály.

  • No a parlagfű állítólag az egyik legsokoldalúbb gyógynövény. Talán profilt kellene váltani. 🙂
    A városi emberrel nem a tudás hiánya a probléma, hanem az elszigeteltség, amit magával visz vidékre is.
    Tulajdonképpen egyetlen dolgot kellene megtanulnia ennek a pesti embernek. Mindenkivel szóba állni. Nem kell sok, csak néhány mondat. Akkor oda lehet menni információért is. Elbeszélgetni, ki hogyan csinálja a dolgokat. A vidéki emberek nem tartják titoknak az információt.

    Mivel bérelem az ingatlant, és általában vendéglőben étkezem, csak az itt található fákat gondozom. De mivel szeretek beszélgetni, sokszor nem is kell kérnem, elmondják ők hogyan csinálják ezeket a dolgokat.

  • NAGYON JÓL LÁTOD .
    Azt hiszem mindenkinek jobb lenne ha azt csinálhatná amihez ért.Sajnos sokan azt hiszik hogy a mezőgazdasághoz nem kell érteni pedig kell.Okos ember a paraszt végre el kéne ismerni.Csak józan paraszti ész kell hozzá.
    Egyébként köszönöm nagyon élveztem az írást.

  • Pesti ember leszúrja a disznót. Rosszul. Nem baj mondta és lenyomta a torkán a gázcsövet. Utána nekiállt perzselni. A végeredmény elképzelhető.

  • Kedves Georgina Bojana, nagyon élveztem és nagyon tetszett ez az iràsod is.
    -Ha megengeded, megosztanàm Veled ( meg nyilvàn màs is elolvassa,meg is lesz rolam a véleménye nyilvàn;de nekem màr mindegy)egy kalandomat: személyes tapasztalatomat: nem csak hogy a kapa éles,(és ezt elöbb is mondhattad volna…) de én màr ràléptem a forditott irànyban hanyagul letàmasztott gereblyémre is – de csak egyszer. Azota màr megtanultam, hogy a gereblye nagyobbat és fàjobbat üt, mint szegény jo Édesanyàm (nyugodjon békében)
    Don Ovuznak igaza van: a parlagfü nagyon értékes gyogynövény,és a csalàn is.
    Valamint tanàcsot kérni és kérdezni nem szégyen – de nem szabad àltalànositani: ahol én éltem és felnöttem: (Bpest, VII.ker.)az egész hàz apraja-nagyja tudta ki -mit -mikor- és hogyan csinàl: és mindenki osztotta a jotanàcsokat a gangon.
    De kert nem volt…csak aszfalt.

  • marcus aurelius

    Szegény anyám. imádta a (régi) Nők Lapját!

  • nagyszerű…szegény falu meg a skrabsky fruzsina aki életében a közértben látott bort most meg nagytermelő és…el is tuggya adni…mert mindenre van vevő

  • Én azt figyeltem meg, hogy nem csupán a származási hely dönti el, hogy ki érzi magát otthon falun. Ismeretem generációk óta falun élőket, akiknek minden vágyuk az volt, hogy városba költözhessenek. Aztán már, egyáltalán nem vágytak vissza, jól érezték magukat a panelban.
    Ugyanezt fordítva is megtapasztaltam. Ősurbános emberek vidékre kerülve kivirultak. Lelkesen és ragyogó arccal tolták a talicskát, ásták a kertet és tanulták könyvből a gazdálkodás..

  • rodeo36
    2013 november 24
    8:34 du.
    Noha értem miről beszél, de azért van némi különbség a kis- és nagytermelő között. Ameddig a kistermelő a saját, addig a nagytermelő az alkalmazott tudására támaszkodik.

  • Annamaria
    2013 november 24
    2:50 du.
    Balesetek előfordulnak.
    Noha az írás alapötlete jó, én többet láttam a témában mint amit Bojana kihozott belőle. Például nincs eléggé kidomborítva a városi ember önhittsége, lenézése a vidékkel szemben. Egy bekezdést rászántam volna előzménynek, amikor nem csupán az áremelés veszi oda, hanem a lenézést. Mit nekem a falu, én művelt vagyok, majd én megmutatom hogy kell, az amúgy sem munka, …stb.
    Véleményem szerint egy ilyen ellentét kidomborításával jobb lett volna az írás. Az altételek jók, csak sem eleje, sem vége.
    Én úgy fogalmaznám meg, hogy a témaválasztás tökéletes, a vázlat nagyon jó, csak kicsit még dolgoznia kellene rajta.

  • na igen. egészen addig én voltam pusztaberkiben a hülye pesti, aki vett egy telket, amíg meg nem látták, hogy az öreg faházból, ami oda került, lett egy csinos kis hétvégi ház, a gazos telekből meg egy valóságos kis botanikus kert, méghozzá a hülye pesti két keze munkájából.
    igaz, hogy a frissen vásárolt kaszát fordítva raktam össze, de minden csúfolódás nélkül helyre rakta az egyik helybeli, egy másik meg “megverte”, mert hát, arrafelé nem flexszel szoktak kaszát élesíteni 🙂

  • Don Ovuz: Bizonyos városi ember önhittsége. Azt hiszem, aki megérti Fekete István könyveit és Matula bácsi figuráját, annak meg sem fordul a fejében a lenézés.

  • Llanfair
    2013 november 25
    6:03 de.
    A vidék és a város elszakadt egymástól. Bizonyos szempontból kulturálisan is. Ez tény, és nem lehet tagadni. Viszont az az ember, aki tíz, tizenkét órán át testet szaggató munkát végez, már nem fog esténként világmegváltó problémákkal bíbelődni. Tudása a saját szakterületén vitathatatlan, de amikor már megmozdulni is fáj, nem Dosztojevszkijt fog olvasgatni, max. megnéz egy bóvlit. Nem azért mivel erre van igénye, hanem csak semmi mást nem akar, mindössze elengedni a testét. Van a televízió, hát bekapcsolja és néz valamit, ami semmiről nem szól, csak háttérzaj.

  • Ille István
    2013 november 25
    5:54 de.
    Megtanult már kaszát kalapálni?
    Én az első kaszából hullámvasutat csináltam. Már javítani sem lehetett. 🙂
    A másodikat rábíztam a szomszédra, ő tanított meg bánni a szerszámmal. Ma már nem probléma, de ahol lehet inkább géppel dolgozom. Az könnyebb.

  • nem tanultam meg 🙂 csak az elején kellett, mert az öreg gazba nem tudtam, csak kaszával beállni. később már én is géppel nyírtam a füvet. először villanyossal, aztán, mikor meguntam a majd’ 100 méternyi kábelt kerülgetni, vettem egy benzinest 🙂

  • Kedves Don Ovuz: Én nem Dosztojevszkijt kértem számon (itt).
    A Tüskevár ifjúsági regény. Azt akkor kell(ene) olvasni, mikor gyerek az ember. Vagy legalább megnézni a Bánhidi Laci bácsival. Most nem értelek.

  • Llanfair
    2013 november 25
    12:24 du.
    A válaszom arra utalt, a -Bizonyos városi ember önhittsége.- mondatra. Sokkal inkább általánosabb a felfogás, nem csak bizonyos emberek. Inkább fordítva. Csak bizonyos, nyitottabb emberek esetén nincs így.

    Teljes egészében nem ismerem a magyar irodalmat, elsősorban az ismertebbeket olvastam. Vagy ahogy mondják errefelé, a klasszikusokat. Hallottam róla, és kivonatosan a Wikipédia is ír a műről. Az MTV archívumában nem elérhető. Így ismereteim hiányosak maradnak.

    A kivonatos leírásból a vidéki élet nehézségeiről, és annak tiszteletben tartásáról szól a mű. De a regénynek szerintem nincs köze a város és a vidék elcsúszásához egymáshoz képest. Ha irodalmi szinten nézzük, lehet némi alapja is a dolognak. Noha soha nem egyetlen ponton kellene összehasonlítást végezni.

    Aki megértette, írtad! De vajh hány embernek fog éppen a Tüskevár eszébe jutni, ha a vidéki életről van szó, vagy ha a vidékiekről beszél? Sokkal inkább önnönmaga helyzetét próbálja ecsetelni egy képzelt ranglétrán. Ez adja ennek az írásnak is az alapját, amiről Bojana írt.

  • Befejezve a gondolatot, – Sokkal inkább önnönmaga helyzetét próbálja ecsetelni egy képzelt ranglétrán. Ez adja ennek az írásnak is az alapját, amiről Bojana írt, majd pedig szembesülést a valósággal.

  • Budapesten elek. A havi kozoskoltsegem 760 forintal kevesebb havonta. A rezsicsokkentes mukodik.

  • szerintem meg csak energiatakarékos égőkre cserélte ki a közös képviselő a világítást 🙂

  • Zamardi
    2013 november 25
    3:45 du.
    Nem felejtett el valamit befizetni?

  • Don Ovuz: Gondoltam ha nekem eszembe jut, másnak is eszébe juthat. Fekete István nagyon népszerű volt akkoriban Magyarországon. Minden regénye a vidéki életről szólt. Mivel mindegyik állatregény ezért sokan olvasták. De lehet, hogy elfelejtették. A film Zenthe Ferenccel, Bánhidi Laci bácsival és Kiss Manyival feledhetetlen (meg van DVD-n szerencsémre). Persze mint általában mindenki és is magamról ítélek. Bocsánat, nem tudtam hol és milyen régen élsz.
    http://staub-site.honlapepito.hu/tarhely/staub-site/dokumentumok/letoltesek/konyvpdfmegtek/fekete_istvan_tuskevar.pdf

  • Gyula Bognar, Jr.

    Christopher egy kicsit fiatalabb ahhoz, hogy a Tüskevár (B/W) film megjelenésekor azt nézhette volna, de a YouTube-on is megvan és nagyon hűen követi a regény történetét, részleteiben is.

  • Kedves Gyula Bognar, Jr.
    2013 november 25
    4:23 du. Don Ovuz hívott tetemre, nem Christopher

  • Llanfair
    2013 november 25
    4:02 du.

    Öt éve jöttem Magyarországra, még öt évet maradok. Általában öt évenként más országba vezényelnek. Ez a plusz öt év személyes ismeretségeken múlott néhány nagy részvényessel, meg eddigi munkám is értékelték, amikor teljesítették a kérésem. Sok mindent tudok az országról, de azon országok kultúrájával is ismerkedem, ahol éppen dolgozom. Így ismereteim felszínesek, ami abba az időszakba belefér. Néhány téma csak amiről többet tudok.

  • Gyula Bognar, Jr.
    2013 november 25
    4:23 du.

    Köszönöm a tippet, megkeresem majd.

  • Don Ovuz
    2013 november 25
    5:28 de.
    A téma, amiröl G.B.röviden itt irt:természetesen sokkal összetettebb-bonyolultabb:és igaza van Don Ovuz:mindenféle szempontbol lehetne elemezni hosszasan – de itt most ez a rövid kis iràs is elég volt:hogy elgondolkozzunk -utànagondoljunk – és ez sem semmi.
    Még az is lehet, hogy irni fog egy komplettebb cikket a témàrol – és most csak izelitönek – kaptunk ennyit.
    –Amit pedig Llanfair javasolt: Fekete Istvàn 2 könyvét: Tüskevàr és a Téli berek: probàlja meg elolvasni, inkàbb könyveket,mint a filmet;habàr a filmet nem làttam: de elfogultan könyv-pàrti vagyok: és Fekete Istvàn nagyon tudott irni.
    És az àllatkönyvei:csudàlatosak.Ugy rémlik, egy idôben nem szerették,politikailag :1 bizonyos könyve miatt – de azutàn szerencsére ezen keresztülsiklottak:màrmint azon a bizonyos könyvén,- mert nagyon nagy és jo iro volt. Valoban:az ember ezeket a könyveket gyerekkoràban olvasta, de felnöttkoràig emlékszik és ujraolvashato, söt, mégjobban értékelhetô.
    Matula bàcsi meg nekem is jol jött praktice sokszor: napszuràskor,vàgodeszka tisztitàsakor –
    -Persze, korosztàlyi különbségek vannak és ezért maradhatott ki sokmindenkinél.

  • Annamaria
    2013 november 25
    8:00 du.
    Nem korosztályos probléma. Jött-ment idegen vagyok, csak szemezgetek az irodalomból is. Elsősorban a magyar irodalom nagyjait. Mindenütt így teszek, ha már bírom a nyelvet. Hozzátartozik egy országhoz.

    Gondolat ébresztőnek mint itt, valóban jó, de azért lássuk be, még nincs kész az írás. Most teszi meg az első lépéseket ezen a területen. Jó a bátorítás, de a kritika is építhet. Hiányoltam a bevezetésből az ellentét kiélezését, és lám, még kis vita is kerekedett ennek az ellentétnek a kapcsán. Ugyanúgy hiányolom az altételek összekötését. Túl nagy lépésekkel halad, belekap dolgokba ami nem következik semmiből. Majd nem érkezik sehová.
    Nem nagy dolog, csak egy-két összekötő mondat hiányzik.

    Ugyanez elmondható a befejezésről is, mivel a tanulság, hogy beletanul, nem következik az írásműből. Onnan csak a problémák jönnek. Kellene egy két mondat, ahol ez az ember elgondolkozik a hibáin, megért valamit, és akkor már odaillik a befejezés. Ezért mondottam azt a kritikát fentebb, hogy inkább egy írásmű vázlata, mintsem kész írásmű.

  • Don Ovuz
    2013 november 25
    5:33 du. Nem tűnik rossz életútnak.

  • Llanfair
    2013 november 26
    4:54 de.
    Korábban már írtam a munkámról, szintén Bojana egy cikkénél. Konkrétan gyártástechnológiával foglalkozom. Multinacionális cég, csak Európában 140 üveggyára van. Ahol tartósan alacsonyabb a kihozatali statisztika, mindig oda küldenek, tudást, módszereket vinni a problémás helyre.
    Jelenleg a magyarországi gyár európai szinten a 10-15 hely között mozog. Így nem lenne indokolt a további maradásom. Ezért kellett személyes összeköttetés a maradásomhoz. Édesanyám innen származik, vannak itt rokonaim is, szerettem volna jobban megismerni az országot. Nem adták azért ingyen, bónuszként tíz alá kellene hozni a helyezést.

  • Don Ovuz: A nem tűnik rossz életútnak mondat nem gúny volt.
    Nem tudok elolvasni mindent, elnézést. Csak akkor rontom itt a levegőt, ha leányommal tudok “beszélgetni”. Remélem whiskys üveget is gyártotok?

  • A füstről, meg a rőzse égetéséről:
    .
    Hát régesrégen ha falura vitt a szerencsém, és ott tölthettem néhány napot, az egyik legszebb emélék számomra a falusi levegő, amelyben keveredett a fafüst, később a szénfüst is, a tehéntrágya, a budi és a finom házi ételek vegyes illata. A füstszag – amelyet nemcsak a mi házunk, de minden porta előállított – nélkül ez az egész nem ért volna semmit. Én, megvallom egyszerűen imádom ezt az illatot…
    Ma meg, nyáron összegyűlünk lakók; asszonyok, boldog gyerek sereg és férfiak… zöldövezeti társasház kis kertjében, hogy a Jucinéni által lemetszett fölösleges gajjakat egy meghitt tábortűz keretében, dalolva és szalonnázva elégessük… Mire a szomszéd társasház egyik amazonja, a hozzá hasonló dagadt szomszédasszonyával egyetemben átront a telkünkre és üvöltve feljelentéssel fenyeget bennünket egy “Mintamókus fenn a fán” és a “Jaj de széles, jaj de hosszú az az út” szolója között…
    Sokszor túráztam anno túristaházakban is túrista csoporttal, amikor ki nem maradhatott legalább egy tábortűz… és persze füst is szállt ilyenkor, abból a pár kiló rőzséből.
    Az emberiség is ilyen esti tüzek mellett gyűjtött lelki és testi erőt, miközben a lángokba bámulva feltöltekezett valamivel, amit scak ez az élmény képes nyújtani, különösen a cseperedő gyermkeknek.
    (Ma már azok a tuistaházak csak romhalmazként hirdetik a régi tábortüzek szépséges emlékét is, ugyanis a “telkes” lakosság az utolsó ajtófélfáig széthordta őket, beépítendő a saját bodegájába…)
    Tudom a széndioxid kibocsájtás, stb… Nade tessék mondani, a felpiszkált és gépágyúként üvöltő motorkerékpárokat mikor fogják már végre megállítani?! Ezek naponta százezrek nyári éjszakáját képesek tönkrevágni a bődületesre felpiszkált hangjukkal!?
    Amikor egy ilyen végighúz egy erdőn átvezető műúton, ott kimenkül, ha nem éppen kihal az élet is…
    Mellesleg ezek is iszonytos mennyiségű CO2-t eresztenek a légkörbe, pusztán a tulajdonosuk hobbi sportja okán. Persze ez csak egy példa volt a többi környzet és közérzet romboló tényező közül…
    .

  • valahogy így…mifelénk egyetlen nap – péntek – engedélyezett a gaz, lomb, miegymás égetése, amit, persze, a zártkert tulajdonos magasról le…elvégre ő a panelból csak a hét végén szabadul ki, és nehogy már neki megmondják, mikor égethet, és mikor nem? hogy mit, arról jobb nem is beszélni. mert hát, az avar füstje, a gazé, a hulladék, semmire se jó gallyaké megszokott, elviselhető, hozzá tartozik a falusi környezethez. NODE! amikor pet palack, hungarocell, gumi, nejlonzsák stb. köhögtető, mérgező fekete füstje száll, egyenesen a száradni kiteregetett, frissen mosott ágyneműre, az valóban tűrhetetlen!
    és, ha az állandóan kint lakó szólni merészel a panelpatkánynak, még neki áll feljebb (aki nem mellesleg elhozza otthonról a szemetét, mivel ott a kukába már nem fér bele, és egy laza mozdulattal kihajítja az erdő szélén!)

  • Llanfair
    2013 november 26
    11:06 de.
    Nem vettem sértésnek, úgy gondoltam, az utazgatásra céloztál. Van előnye is, mert nagyon sok mindent megismarsz, de tulajdonképpen sehol nem vagy otthon.

    Whiskys üveget tudtommal a skóciai gyárban állítanak elő nagyobb mennyiségben. Noha itt is vannak kis szériás, meg exkluzív termékek, itt sajnos nincs. (De ha innen rendelsz 2-3000 000 darabot, mint kis szériát legyártjuk neked 🙂 )

  • KORDON BLUED
    2013 november 26
    11:20 de.

    Gondolom, régi szép emlékek. Ma már elviszik a szemétszállítók, csak be kell zsákolni. A tábortűz meg nem füstöl úgy mint a vizes avar, ami csak füstöl, nem ég.

    Abban viszont igazat adok, hogy a harc sokszor a kisebb dolgok ellen folyik, amíg a nagyobb felett szemet hunynak. A tuningolt motorok úgy tudom, nem szabályosak. A jelenlegi négyüteműek meg mire kettőt pöffennek, már kilométerekre vannak. Az a helyi rendőr dolga lenne kiszűrni a szabálysértőket.

  • Llanfair

    Bocsi, egy nullával többet írtam. 2-300 000 darab, és egy héten belül az udvarodra tesszük.

  • már ahol elviszik. a szemétszállítónak bányapénzt kell fizetnie, és a falevéllel megtöltött zsákokkal ötször kell(ene) fordulnia, amíg a háztartási szeméttel csak egyszer.

  • Itt külön díj nélkül viszik, bár lehet, hogy éves szinten meg ugyanannyi az esetleges magasabb szemétdíj miatt. Ősszel a kukásautóval együtt agy traktor is jár, viszi a lombot. Így nem is szabad égetni. Büntetik.

  • ja, ott. itt meg csak a faluból, és csak előírás szerinti zsákban, de csak a háztartási szemetet. a külterületekről még azt se. így hát, mindenki úgy szabadul meg tőle, ahogy tud: elégeti, elássa, kihordja az erdőbe, stb.

  • Don Ovuz: Az utazásra is, mert annál nincs jobb a világon.
    Annyi hely van és olyan kevés helyre lehet eljutni. Már kenyerem javát megettem, és még csak Európát jártam be.
    Ráadásul sok helyre visszavágyok.

    Kedves tőled az üveggyártás, de én tele szeretném megvenni. Meg ilyen kis darabszámmal nem tudok mit kezdeni. Meg igazán holnapra kellett volna. Ez ügyben nem vagy partner nekem.

  • Llanfair
    2013 november 26
    1:22 du.
    Ez az üzlet meghiúsult. Hiába no, a marketing nem az én szakterületem. Így a mai napra elbujdosom szégyenemben.
    Az utazás már 25 év után inkább fárasztó, én inkább már szeretnék egy helyben maradni.
    Jó éjt.

  • A parittyás hangja

    Fekete Istvánnal kapcsolatban némi kiegészítés. Nem csak ifjúsági és állatos regényei vannak, sőt irodalmi munkásságának nagyon jelentős részét teszik ki a korrajzok melyekben a két háború közti úri Magyarország szegényparasztságának életéről, életérzéséről ír az ő páratlan természet közeliségével és emberségével. Ilyen a Zsellérek című könyve is amelyre Annamaria célzott, és ami valóban tiltólistás volt a nyolcvanas évekig a Tanácsköztársaságról szóló fejezete miatt. A konzervatív értékrendje ott valóban szubjektíven és egyoldalúan ábrázol de neki még ez is megbocsátható! 🙂 Egyébként ezek a zsellér-cseléd világról szóló regényei, novellái tényleg káprázatosak! Utánozhatatlan szépséggel ír a magyar parasztság mindennapi kultúrájáról, a földel, a természettel való elválaszthatatlan együttéléséről, és az ebből fakadó ősi bölcsességéről. És a kiszolgáltatottság fájdalmáról… Fekete István konzervativizmusa plebejus elkötelezettséggel párosult.
    Don Ovuznak írom, ha meg akarja ismerni Fekete Istvánt, -és Fekete István nélkül nem lehet teljes a magyar kultúra ismerete-, a Gyeplő nélkül című könyvet olvassa el! És a Hú-t! Szerintem életművének ez a két könyv a korona gyémántja! Persze Fekete Istvánban az a jó, bármelyik könyvével kezdi az ember akkor is életfogytiglan szerelmese lesz! 🙂

  • A parittyás hangja
    2013 november 26
    5:42 du.
    Köszönöm az ajánlást.
    Valóban felkeltette az érdeklődésemet, és meg fogom ismerni.

  • Nagyon tetszett, ahogy “rávilágított” hogy a sok esetben “buta-paraszt”-nak tartott falusiak, vidékiek nem annyira buták.
    .
    Több évezred, számolatlan generációjának, a korral változó tapasztalata sűrűsödik ismereteikben.
    .
    De még ha iskolázottságban talán alul is maradnának, sokan elfelejtik, hogy az iskolázottság, meg a butaság/okosság kapcsolata nem is olyan szoros.
    .
    Istenem, hány magasan iskolázott, gyalázatosan buta emberrel találkoztam!

  • A parittyás hangja
    2013 november 26
    5:42 du
    Örülök, kedves Parittyás, hogy ezt a beírást írta! Szememben nagyot emelkedett.
    Fekete István regényeit csak élvezni lehet, minden korban. Nem csak a magyar nyelv szép használatával, hanem a természet szeretetével, a kis vidéki ember “hőseivel”!

    Sajnos, Fekete István életében NEM kapta meg hazájától a méltó dicséretet, ő nem tudott 10 kitüntetéssel dicsekedni, mint más kevésbé tehetséges kortársa.
    Egy biztos, hogy maradandó műve a magyar olvasó számára mindig érték marad.

  • Georgina Bojana

    Kedves Barátaim!
    Részemről ez a téma ennyit ért, nem többet.
    Mosolyt szerettem volna varázsolni az olvasóim arcára.
    Sikerült?
    Most “okosan” beírhatnám a közmondást, hogy a Pokolba vezető út is jóindulattal van kikövezve.
    *
    No igen, az írásomban szereplők jóindulattal füstöltek, hibáztak, de beletanultak, mint kiskutya az ugatásba.
    (( 🙂 ))

This site is protected by Comment SPAM Wiper.