33 hozzászólás

• Budafok

  2014 február 26
  2:08 de.

  Kedves Bojána,
  mi itthon választunk és nem szavazunk. Valóban messze vagyunk még az európai értékektől. Szanyi Tibor is csupán nyeretlen kétéves Cohn-Bendit-el összehasonlitva,sőt Duró Dórát sem láttam még kötőtüvel az ülésteremben, de olyan kisfilmet se, hogy péntek reggel beugrik egy honatya aláirni két percre a borsos napidijáért. Aztán el! Emberek vagyunk…. Egyébként még frissek bennem a latin tanulmányaim. Hadd egészitsem ki ezért a „közmondásokat”. Hannibal ante portas. (Hannibal korábban portás volt. Hátha ez is áll valamelyik képviselőnkre…)
• nyizo

  2014 február 26
  3:13 de.

  Bojana: amit írtál az mind jó,de mi a kiút ebből?
  Szerintem addig nem lesz jó vezetése az országnak,amíg nem lesznek visszahívhatóak a képviselők. Mindenki kapjon 4-5-6 hónapi próbaidőt,és utána számoljon be az addigi munkájáról.
  Ha csak a zsebét tömte,fizesse be az addig felvett bérét valamelyik jótékonysági szervezetnek és menjen amerre lát! Lefogadom,hogy sokan meggondolnák,hogy így is vállalják-e.
  A NAV-nak kötelezővé tenném a képviselők vagyonának évenkénti vizsgálatát.Na jó abbahagyom az álmodozást.
  Tudnál mondani egy olyan pártot akire nyugodtan szavazhatunk?
• talalom

  2014 február 26
  3:25 de.

  Jaj, drága Györgyi! Elhiszem, hogy a „szeressük egymást gyerekek” operett-hazugsága sokak számára vonzó. Csakhogy az élet nem ilyen egysíkú – szerencsére.
  Tán jobb lenne megbékülni azzal a gondolattal, hogy sokfélék vagyunk – még ha egy nemzethez tartozunk is.
  Édesanyám élt hasonló érvekkel a kádári parlament mellett, amikor Franciaországból hazatérve elhűlve mesélte, hogy „ott ordítoznak egymással a képviselők”! Csakhogy ő elmúlt már akkor 80, és hat osztályt végzett, bár sokat olvasott és volt egy eredendő intelligenciája.
  Tudod, a parlamentet párszáz évvel ezelőtt szerintem azért „találták föl”, hogy az emberek különböző csoportjai eltérő véleményüket, érdekeiket ne a csatamezőkön, láncos-buzogánnyal a kezükben érvényesítsék, hanem a képviselőik által vitatkozva. Ha pedig egy erő az önmaga többségétől (bolse-től) elborulva nem engedi normális módon érvényre jutni az ellenérveket, akkor bizony kiabálni kell, akár megafonba is!
  Az ország gyűlését nem azok alázzák meg, akik a véleményüket érvényre, de legalább nyilvánosságra akarják juttatni, hanem azok, akik szerint ellenükben nem is létezhet érv, vélemény.
  A politika, az országgyűlés dolga pedig nem az, hogy „jobbá tegyék az életünket”. Az mindenkinek a maga, személyes feladata. Ráadásul lehetetlen is mindenkinek a kedvére tenni. A Párt pl. jobbá tette Mészáros Lőrinc (Felcsút híres gázszerelője, három év alatt milliárdos) életét, de boldogabb lett ettől Felcsút lakossága?
  A politika dolga az lenne, hogy olyan egyértelmű szabályokat – törvényeket – alkosson,amelyek keretei között egyre többen boldogulnak, figyelve arra is, hogy az esélyek egyenlőek legyenek szegény és gazdag, okos és buta számára. Sőt, védje meg a gátlástalanoktól a gyengébbeket.
  (Bocsi a Györgyiért.)
• Ille István

  2014 február 26
  3:28 de.

  talalom: „Ha pedig egy erő az önmaga többségétől (bolse-től) elborulva nem engedi normális módon érvényre jutni az ellenérveket, …”
  csak tudnám, erről nekem miért kövér házelnök és tarlós főpolgi jut eszembe?
• Topapó

  2014 február 26
  3:32 de.

  Georgina B.!…………..Nagyon kimeritő és valósághű Kritika és ajánlás a képviselőknek.Az a baj,hogy a képviselők szentnek képzelik magukat és mint tudjuk:” minden szentnek magafelé hajlik a keze.”
• nyizo

  2014 február 26
  4:02 de.

  Budafok: elvétetted a fordítást, „Hannibál legyen újra portás” ha a mai képviselőkre vonatkoztatjuk.
  talalom: jól látod a dolgokat,de amikor egy nép némán tűri az alkotmány egy irányba mutató átírását,ott már a sziréna sem segít.
• talalom

  2014 február 26
  4:08 de.

  Nyizo drága! A képviselők visszahívhatósága nem új ötlet, én először egy bizonyos V. I. Uljanov (mozgalmi neve: Lenin) művében olvastam. Az MSZMP vezette időszak alatt végig (33 évig, sőt előtte is!) visszahívhatók voltak a képviselők. És? 1988-ban jutott először eszébe ez a lehetőség a „bátor” ellenzékieknek – így került a parlamentbe TGM. Akkor, amikor már legalább 3 éve látszott, hogy a kádári jólét kifújt, más utakat kellene keresgélnünk. Az „áldozat” akkor egy különösen ostoba megyei MSZMP titkár volt.
  De azért képzeld el az óriási ötlet következményét! Szerinted melyik képviselőt ne lenne képes leváltani egy erőszakos kisebbség? Merthogy a többség nem menne el ilyen szavazásokra, az biztos.
  Lenin elképzelése volt az is, hogy a képviselők ne kereshessenek többet, mint a munkások (és ez alatt kizárólag a fizikai munkát végzőket értette). Ennek az lett a következménye, hogy ugyan a fizetésük tényleg alacsony volt (az MSZMP képviselők pl. évi 3000, később 5000 forintot kaptak – ez nagyjából egy havi átlagfizetésnek volt megfelelő), viszont a javakat ugye nem vásárolták, hanem elosztották! Így azután természetes, hogy lakás, autó, színes tévé, narancs, téliszalámi, banán stb. (és sorolhatnám még az állandó hiánycikkeket)csak azoknak jutott, akik a „nép” érdekében átlagon felül dolgoztak.
  Kádárnak pl. egyáltalán nem volt személyes vagyona – az a kép, amikor betegen idősen lebotladozik Mária nénivel a lépcsőn, egyetlen kisméretű bőrönddel a kezében, azt jelentette: ő komolyan gondolta, hogy a villa, a tévé, de még kopott karosszéke is a „népé”. Állítólag a házában minden bútordarabon ott volt a leltári szám, jelezve, hogy állami tulajdon.
  Persze nem mindenki volt ilyen szemérmes, és évtizedek alatt bebizonyosodott, hogy nem is lesz soha az: a szocialista embertípus nem létezik.
  Egyáltalán, semmiféle „embertípus” nem létezik: emberek vagyunk, sokfélék, sokféle adottsággal, tudással, élménnyel. Egyetlen „tudásunk” igazán fontos: az egymás iránti megértés. Nem, nem a szeretet, nem kötelező mindenkit szemforgatva szeretni, elég, ha csak nem akarod mindenáron felnégyelni, elpusztítani, mert másként gondolkodik, mint te.
• llanfair

  2014 február 26
  5:34 de.

  Ille István: Mert nem ismered fel emberi és politikusi nagyságukat? 😀 😀 😀
• nyizo

  2014 február 26
  7:20 de.

  talalom: nem vagyok egy lenini elme,de ki tudnék dolgozni olyan szabályokat,amik miatt csak az alkalmatlanokat hívhatnák vissza, a szavazás pedig az ülésteremben, munkaidőben és nyilvánosan lenne. Az anyagiakról meg az a véleményem,hogy ha úgy munkálkodik,hogy az országnak jól menjen,tehát MINDENKI boldogulhasson,akkor ha marad,lopjon magának is (ha tud és nem kapják el,bár ebben mind nagyon ügyes). De ne a saját zsebe legyen az első! Tudom mit gondolsz: ne álmodozzak,mert a bilibe ér! Akkor hát hagyjuk hadd lopjanak tovább? Ebbe nem szeretnék belenyugodni!
  P.S.: Most szólt a haver,hogy a NAV-os javaslat benne van a Jobbik programjában. Attól hogy van amiben egyetértünk,még nem lettem jobbikos,de nem is fogom habzó szájjal tagadni.
• frivi

  2014 február 26
  8:59 de.

  nyizo
  7:20

  Abszolút jónak tekintem a „NAV-os” javaslatot, de azzal kiegészítve, hogy az összes gazdasági vonatkozású titkosítást feloldanám. Na, az lenne a rendszerváltás!
• Georgina Bojana

  2014 február 26
  9:15 de.

  Kedves Találom! Először is, kérlek, NE GYÖRGYIZZ! Másodszor pedig idézem: (Tőled) Nem, nem a szeretet, nem kötelező mindenkit szemforgatva szeretni, elég, ha csak nem akarod mindenáron felnégyelni, elpusztítani, mert másként gondolkodik, mint te.
  *
  No, hogy mibul lesz a cserebogár?! Figyelmesen olvastad az írásomat? Ott semmiféle hóhér munkáról nem számoltam be. Szerényen ÉSZREVÉTELEZTEM (pont)
  *
  Nincsenek bennem gyilkos ösztönök, vagy ha időnként vannak, elfojtom. Hiszen mire való a nevelés? Mivel valahonnét jöttem és valahová megyek is. Az utamon pedig, nem volt gondom soha a viselkedésemmel, a toleranciámmal. Na, de azért a toleranciának is vannak határai! Különösen akkor, ha ilyen orbitális baromságot olvasok, amit Te nekem ide lepötyögtél!
  Köszönöm, hogy itt jártál.
• bonhomme

  2014 február 26
  9:46 de.

  Kör(kór?)kép az Állampártról:

  Kis Magyar Állatfarm

  Viktor, a vipera
  Kedves barátaim, a kígyó így sziszeg:
  Minden a legnagyobb rendben, azt hiszitek?
  A Vörös Vadkutyák hergelik a Farmot:
  ellenünk lázítják a sok jámbor barmot!

  Lázár, a lapátfülű róka
  Kedves Kígyóm, súgja a róka, a ravasz,
  meglásd, nyerni fogunk, ha eljön a tavasz.
  Csak a négyötödös győzelemre várok:
  attól kezdve három Audival járok.

  A főzést nyugodtam Zitámra bízhatom,
  miközben nagyfiam számláját hizlalom*.
  Igen jó parti lesz a derék Boldizsár;
  megnősül, s kicsi lesz mindjárt a rókavár.

  Semjén, a sáska
  Ott a sok szalonka, minek neked pászka?
  Lakjál jól belőlük, imádkozó sáska!
  Azon drukkol neked most az egész ország:
  te se kerüld el a szalonkáid sorsát!

  Bence, a botsáska**
  A sáska kisöccse az ájtatos manó;
  Jámbor arca mögött rejtőzik egy tahó.
  Az ól ablakából kukkolja a titkot,
  hogy a kiskakas mint búbolja a tikot.

  Kövér, a kutya
  Mint veszett kutyának, úgy habzik a szája:
  komoly veszélyt jelent már az Országházra.
  És bár röhögünk a szerencsétlen barmon,
  veszélyesebb dúvad nincs az Állatfarmon.

  Sanyi, a sas
  A szikár rétisas a magasban szárnyal;
  ahol elhalad, ott elhal a madárdal.
  Ti jámbor kérődzők, rend lesz két hét alatt!
  A sas ural mindent majd a kék ég alatt!

  Simicska, a macska
  A falánk macskának tele a pofája;
  a Farm tartalékján hízott meg a mája.
  A Kígyó kedvence: neki juttat mindent,
  sőt, a spájzból még egy libamájat elcsent.

  Balogh, a blöki
  Öreg, vak komondor, de foga még éles;
  marni is tud vele, kiváltképp, ha mérges.
  Múltkor is megtépte hűséges szukáját,
  mert nagyon felfújta miatta tokáját.

  Varga, a vezérnyúl
  Hogyha minden nőstény négy-ötöt ellene,
  nem hiszem, hogy nagyon aggódni kellene,
  hogy elfogy a Farmon majd a szaporulat,
  s nem hajkurásznám az összes anyanyulat.

  Rogán, a rozsomák
  Mivel a Kígyónak sok hívet toborzott,
  polgármesterré tette a torkosborzot.
  Harciasan védi saját kerületét,
  sőt, a Kígyó egész vadászterületét.

  Selmeczi, a sellőlány
  A Farm rizsföldjein úszkál egy sellőlány;
  kiflicsücsköt keres: tán akad még néhány.
  Kócos fogaival unottan csócsálja,
  s közben koncentrál egy újabb hazugságra.

  Kósa, a kétéltű
  Húsz százalékosan mozgok, mondják sokak;
  lassan is lopok, de akkor aztán sokat!
  Akár kétszáz évig elélek a Farmon:
  dőzsölök, s röhögök közben a sok barmon.

  Matolcsy, a mintakaméleon
  Külön-külön képes szemeit forgatni;
  a Farm pénzét tudná ilyen jól forgatni! / összekuporgatni!
  Ősmagyar agysebész műti most szemölccsel,
  s ülteti be helyét tűzpiros seggpöttyel.

  Varga, a vakegér
  Méltó utóda lett a kaméleonnak:
  hiába dolgoznak az Uradalomnak,
  a Farm pénze tőlük egyre csak silányul;
  és még el is lopják a ládafiábul.

  Zsiga, a zsizsik
  Én vagyok a zsizsik; soha nem henyélek:
  negyvenhét babszemből is vígan megélek.
  És ha a babokból már mindent feléltem,
  lencséből, borsóból tengetem az éltem.

  Obersovszky, az okos tinó
  Szarva közt a tőgyét, ni, hogy eltaláltam:
  alákérdezéssel hogy beletrafáltam!
  Azért fizetnek, hogy szépen mondjak semmit;
  vezérürüinkből nem bántok meg senkit!

  Áder, az álvakond
  Mikor kinevezték, azt hittük, vakondok;
  ma már tisztán látjuk: mi voltunk bolondok.
  Suba a subához, guba a gubához:
  haláláig hű lesz az ő Kígyójához.

  Csizmadia, a csótány
  Szavamra, viperám, szép nagy a seregünk:
  szavadra, Nagy Kígyó, szépen menetelünk!
  Ne félj, hogy a Farmunk készletét feléljük:
  tálkádról morzsákkal szívesen beérjük!

  Balog, a bőgőmajom
  Nem kell, hogy vakarja az okos kis fejét;
  a Kígyó mellett már megtalálta helyét.
  Tanítómestere, vagy tanácsadója?
  Éppen csak hogy nem lett ő a gyóntatója.

  Ő a Herkó páter, egy „balogi barát”***,
  ki pechjére pont az ördöggel cimborált.
  Barom-erőforrás? Ő a felelőse;
  pont annyit ért hozzá, mint szabadsághőse.

  Hoffmann, a hernyó
  A hernyó próbálja oktatni a barmot:
  felnőve majd hogyan művelje a Farmot.
  Azok meg köszönik, nem kérnek belőle,
  inkább átmennek egy másik legelőre.

  Gulyás, a görény
  Kígyó csapatában sztár lett a kis görény;
  viselt dolgairól szólhatna költemény.
  A Hálón érdemes jól utánanézni,
  mi mindennel tudta bűneit tetézni.****

  Legyen választási törvény, vagy földmutyi,
  Áhítattal vallja meg, hogy mi a tuti.
  Bátran kioktatja más Farm nagykövetét,
  ha bíráló szava sérti önérzetét.

  Kubatov, a kuvasz
  Bár maradt volna a Gépszínben szerelő!
  Ehelyett ő lett a fő Listavezető!
  Az összes Baromról gyűjtöttek infókat:
  a Kuvasz jól őrzi Farmját a Kígyónak.

  Navracsics, a napközis nutria
  Mint éhes patkánynak, olyan volt a képe,
  s ha a Farm Házából kivonult a népe,
  őt hagyták csak hátra: erősen figyelje,
  mit mond a Gyurgyalag; s hogy elismételje.

  Most hogy Kígyó mellett neki is van helye,
  jóllakott napközist formáz a kis feje.
  Édesen mosolyog, épp csak el nem alszik:
  a szájában tán még a tej is megalszik.

  Bayer, a „bölcs” bagoly
  Kígyó csapatából tán csak ő tud írni,
  bár amiket körmöl… Lehet rajta sírni!
  A Listavezető naponta megmondja,
  mit firkáljon össze; erre sincsen gondja.

  Szájer, a szkunksz
  Ő is próbálkozott a betűvetéssel,
  s ha már nekiállt, nem érte be kevéssel.
  Neki köszönhető: a Farm Alkotmánya
  le lett cserélve egy silány tákolmányra.

  Mindenki kerüli ezt a bűzös borzot:
  érzik, körülötte vannak gyanús dolgok.
  Gyanakszik is rája az élete párja:
  lehet, hogy stikában mással is csinálja?

  Deutsch, a disznó
  Hajtaná az emsét, de már alig bírja:
  fél, hogyha tűzbe jön, kisülne a zsírja.
  Marad a verbális petting a twitteren:
  – Kijafasz itta meg jéghideg bitterem?

  Szíjjártó, a szarka
  Egyfolytában cserreg, és egyre terelget:
  rossz dumával zsíros állásokat szerzett.
  Ráfázik majd végül ez a tolvaj szarka:
  sokat akar, ámde nem bírja a farka!

  Prológus

  A Farm nem kerüli el szomorú sorsát
  akkor sem, ha Kígyót végül eltapossák.
  Az egykor szép Tanya úgy le fog pusztulni:
  romján ragadozók fognak majd tutulni.

  Bár Kígyónak vége, s lezüllött a Farmja,
  új trónkövetelők szállnak érte harcba:
  Rozsomák, s a Róka küzdenek a koncért,
  de majd elporolják rajtuk is a mundért.

  * az afrikai lapátfülű róka esetében a nőstény jár élelemért és a hím vigyázza a kicsinyeket. (wikipédia)

  ** ez itt egy fogalomzavar, mivel az imádkozó sáska meg az ájtatos manó egy és ugyanaz. Kizárólag az alliteráció miatt írtam botsáskát.

  *** A szerzetes Tompa Mihály: Szuhay Mátyás című verse révén vált híres tréfakedvelő emberré (wikiszótár):

  „Ott volt Herkó páter, a balogi barát,
  Kedvére forgatván kancsót és csutorát:
  Barátság-szerető s csintalan volt, neve
  Fél-Magyarországon szóbeszéddé leve.”

  **** http://www.nyugat.hu/tartalom/cikk/gulyas_gergely_vas_megye_amerikai_nagykovet
• nyizo

  2014 február 26
  11:36 de.

  bonhomme: jobb mint egy csasztuska 🙂
• talalom

  2014 február 27
  4:09 de.

  Hát,most nem is tudom, ki vagyok tiltva? Majd meglátjuk.
  Szóval: változatlanul nem értek egyet a cikkben foglaltakkal. Ez az a szemlélet, amely igen népszerű, és igen kényelmes: mármint, hogy mindenki hülye, gazember, tolvaj vagy csaló, aki közéleti, politikai szerepet vállal, de legalábbis bunkó.
  Ez a szemlélet tagadja, hogy létezhetnek eltérő vélemények, különböző elképzelések. Ez az a szemlélet, ami miatt a Párt oly népszerű, hiszen azt mondja, hogy a „közjó a fontos”. Vagy ahogyan OV világosan fogalmazott: feleslegesek a viták.
  Aztán, hogy nekem nem „közjó”, ha délután négyig nem találkozhatok a gyerekemmel, mert az iskola bekebelezi, hogy nekem az nem „közjó”, hogy a 600 családnak „kenyeret adó” Lőrinc-mester a 2222-szeresét(!) kapja osztalékban munkásai fizetésének – az kit érdekel? Lényeg, hogy „szépen viselkedjünk”.
  Ugyanez a bajom Nyizo „alkalmatlansági” szabályzatával. Minek alapján, mennyi idő után, hogyan derülne ki ez az „alkalmatlanság”? Adnánk két hetet, vagy egy évet? És alkalmatlan-e az, aki nem képes a választókörzetében élő minden egyes választópolgár igényeit teljesíteni, vagy valamiféle limitet szabnánk? Esetleg meghatároznánk, hogy milyen igények teljesítése jogos, milyeneké jogtalan? Vissza lehetne-e hívni képviselőt pl. amiatt, mert nem templomjáró? (Össze tudnék könnyen szedni ilyen visszahíváshoz támogatókat.)
  Szinte hallom a felháborodást: dehát lopnak! Én személyesen egyetlen képviselőt sem láttam lopni, egyik oldalról sem. Eddig két képviselőre bizonyosodott rá BÍRÓI úton, egyik se képviselő már, érdekes módon mindkettő szocialista volt. Ez számomra azt jelenti, hogy azon az oldalon komolyan veszik a számonkérést, miközben Lázár János egyre magasabbra ível, holott, saját szájúlag vallotta be, hogy kisfia „jó parti” lesz, mert szépen hízik a svájci bankszámlája.
  Van Churchillnek egy mondása (több is, de most ez kívánkozik ide): a parlamentáris demokrácia drága, lassú, macerás és nem hibátlan. De jobbat eddig még senki nem talált ki.
  Méghozzá azért nem talált ki, mert a parlamentáris demokrácia utolérhetetlen előnye minden uralkodással (a népuralommal szemben is!) szemben, hogy képes változni, változtatni – ezt már én teszem hozzá. Sőt, minden demokrácia olyan minőségű, amilyenek azok, akik benne élnek. Így hát drága barátaim a képviselőink minősége bennünket, választókat is minősít. Ha pedig könnyen és gyorsan ítélkezünk közéletünk szereplői felett, egyre kevesebb jó képességű, tisztességes ember vállalkozik erre. Maradnak a jövedelmeket, lehetőségeket számolók. Ilyenek pedig mindkét oldalon vannak.
  Ja. A Györgyiért már első hsz-emben elnézést kértem, most megismétlem.
• Ille István

  2014 február 27
  4:31 de.

  talalom: nem vagy kitiltva, csak nem ülök folyamatosan a számítógép előtt, így néha késik a hozzászólások fórumra engedése.
• nyizo

  2014 február 27
  6:16 de.

  talalom: van igazság abban amit írsz,de ha az elejétől fogva olvasod a topikot,megtaláltad volna a javaslatom körvonalait.
  4-6 hónap lauf után a nyilvános ülés(itt nem azt a szokásos 3 embert értem) döntené el hogy elfogadja-e a beszámolóját az addigi munkájáról,vagy több hasznát vesszük mondjuk favágóként.
  Most is van hasonló rendszer, a feltett kérdésre válaszol mikor ki,és a választ ha nem fogadja el a kérdező,akkor a 2/3 megszavazza azt hogy elfogadva(és vigyorognak hozzá).
  Ezt hívja a vezír és rezsimje ma demokráciának.
  Abban igazat adok,ez minősíti a választókat,de ne csodálkozz nézd meg az oktatást,és rájössz a miértekre. Csak egy példa: a lányom 5 éve tanul németül és számítástechnikát. Szerinted melyiket tudja jól? (egyiket sem,nekem kellett mindkettőben segítenem)
• Budafok

  2014 február 27
  9:14 de.

  Kedves GB
  kedvencem a latin, s átfutottam még egyszer a blogot. Elnézést, de két hibát is felfedeztem benne. A legelső latin közmondás helyesen igy hangzik: AD ASTRA PER ASPERA. (A szóvégi „s” hiba, ez latin „tudhassázás”, még ha sokan igy is használják). A harmadik mondatban pedig a „magis” előtt hiányzik a „sed”, ez adja meg a lényeget ! S végül baráti szándékkal hadd rossz-májuskodjam: A közmondások erősen erőltetettek esetünkben. Egy serkéből lett tetű példájával pl. mit fog tudni kezdeni egy megválasztott igyekvő új honatya/anya ?
• talalom

  2014 február 27
  10:32 de.

  Tévedsz nyizo, elolvastam, elejétől. Abban van pl. nyilvánosan, munkaidőben kelljen válaszolniuk. Nos, akkor garantáltan nem hallgatja más csak a nyugdíjasok, akinek van állása, nem kockáztathatja, hogy ilyesmi miatt ne figyeljen a munkájára. De mondok jobbat is: minden évben legalább egyszer kötelező az önkormányzatnak lakossági „meghallgatást” tartania. Mit gondolsz, kik ülnek ezeken? Az ök dolgozói, meg néhány nyugdíjas. Aki bele akar szólni a politikai életbe, annak egyelőre érvényes még az egyesülési jogról szóló 1989/II. tv. Ebben van, hogy 10 ember alapíthat pártot, a működését már a párttörvény szabályozza (annak a számát nem tudom, de kétharmaddal lehet csak módosítani, ezért nem sikerült pl. a Gyurcsány-kormánynak a pártfinanszírozást megváltoztatni, a Pártnak meg úgy tűnik, nem fontos a finanszírozás tisztasága.) Csak azt akarom mindezzel mondani, hogy sokkal jobbak is lehetnének a körülmények, ha mindannyian élnénk állampolgári jogainkkal. Úgy tűnik, Te se olvasod a hsz-eket végig, mert írtam, hogy az MSZMP idején visszahívhatók voltak a képviselők (1957 és 1990 között), de erre egy szót sem szóltál. Nem véletlen, hogy ezt megszüntették.
• talalom

  2014 február 27
  10:57 de.

  Bocs, az oktatás. Hát, annak irányítását se bíznám pedagógusokra… Bizonyos körülmények miatt végig kellett kísérnem a fiam hat iskolás évét (átmenetileg mozgássérült volt, és nem akartam, hogy emiatt gyépére kerüljön) – hááát. Pedig ez nem ma volt, hanem 30 évvel ezelőtt. A gyerekek fejét szerintem nem ismeretekkel kellene tömni, hanem meg kéne őket tanítani tanulni. Nálunk az volt a szabály: megnéztem a leckét, mondtam, hogy ez 60-90 percnyi munka. Amennyivel tovább szarakodsz rajta, annyival rövidebb időre mehetsz a térre (amikor már tudott járni). Sose volt gondom, hogy a gyerek letagadja a leckét, vagy nem csinálja meg. Úgy megtanult összpontosítani, mint a parancsolat. Fogalmam sincs, hogy szerezte meg a két diplomáját – mármint „tanulásilag”, bár izgulós a srác, a mai napig elkél neki a bátorítás, meg a dicséret.
• nyizo

  2014 február 27
  11:35 de.

  talalom: úgy nézem kettő malomban örülünk,nem reagáltam minden evidens dologra az igaz,de nem is egy kész kidolgozott tervet írtam meg.Az oktatásról pedig azt akartam elmondani,hogy (lehet szándékosan) lezüllesztették,ha nem ez jött le neked,az én hibám.
• Pecor

  2014 február 27
  2:08 du.

  Kedves Georgina Bojana!
  Sajnos a magyar parlamentben erkölcsről ,úri emberekről,gentlemanekről beszélni nem lehet,de ha akad is,azt az egy kezemen meg tudnám számolni.
  Viszont van más, !abból kettő is létezik.amely hatalmas befolyást a gyakorol a képviselőinkre-és másokra is.
  Ezek pedig a becsvágy és a kapzsiság.A hatalom és a pénz szerelme,külön külön is nagy erővel sarkallják cselekvésre az embert.
  Ám ha egyetlen célra összpontosulnak sokak elméjére a létező leghevesebb hatást gyakorolják.Ha ilyen fajta ember előtt felcsillantjuk egy megbecsült poszt képét,amely ugyanakkor jövedelmező is, eget földet megmozgat,csak hogy megszerezzék.–És vajon miféle emberek azok,akik eme jövedelmező méltóságokért hajlandóak áttörni az ármány kavalkádján, a viszály hevén,a pártok végeláthatatlan kölcsönös gyalázkodásán,- mely a legkitűnőbb jellemet is fel őrli végül.Bizonnyal nem az úriemberek a bölcsek és mértékletesek ,a béke és a rend kedvelői ,kik igazán méltóak lennének a bizalomra.
  Inkább vakmerőek!Erőszakosak!Kiket erős szenvedély emészt és fáradhatatlanok az önös törekvéseikben.Ezek furakodnak majd be a kormányunkba és lesznek uralkodóink,és ezek csatlakoznak majd helyzetüktől várt boldogságban,hisz legyőzött vetélytársaik kik hasonló szelleműek,kikben hasonló vágyak munkálnak.Szakadatlanul arra fognak törekedni,hogy kátyúba juttassák kormányzásukat, gáncsot vessenek intézkedéseinek,és gyűlöletessé tegyék őket az emberek előtt. Viselkedésük épp oly ostoba mint amilyen gyűlöletes, dicsőségre törnek és hatalomra,miközben a gyalázat és a megvetés felé vezető utat róják-.Hazánk számára a sors csapás ő, ki maga magát is elámítja.
  Addig kellene rostálnia képviselőinket míg a szemettye ki nem hull,és csak a nemes az erkölcsös erényes a tiszta szellem maradna és irányítana.-eddig azt kaptuk amit választottunk.
• Georgina Bojana

  2014 február 28
  2:19 de.

  Kedves Pecor!
  Minél jobban rostálnánk, annál kevesebben maradnának. Azok a kevesek pedig hogy a fityfenébe tudnák mindazt a sok rosszat helyére tenni, ami „orvoslásért” kiált!
  Igen, igen. Ez személyes(?) problémám, kérdésem. ((:( ))
  Ez is igaz lenne, méghozzá mennyire igaz.
  Köszönöm, hogy megértetted, kiérezted azt, amiről írtam.
• Georgina Bojana

  2014 február 28
  2:31 de.

  Kedves Talalom!
  Az első mondatodat valahogy nem tudom értelmezni, miszerint: „Bocs, az oktatás. Hát, annak irányítását se bíznám pedagógusokra… ”
  Kissé meglepődtem.
  Akkor kik maradnának?
  Az egyház és a katonaság?!
  *
  Mindkettő mércéje felettébb magas. Elképzelhetetlennek tartom, hogy egy kisebb településen, esetleg faluban, az ott élő gyerkőcöket ki tanítaná a betűvetésre?! A helyi tanítót, remélem csak meghagynád?!
  Remélném.
  *
  Az egyházi oktatásról CSAK a LEJOBBAKAT tudom leírni. Közeli barátaim gyermekei, akik oda jártak gimnáziumba, minden gond nélkül, azonnal bejutottak az egyetemekre. Bármelyikre.
  Miért is?
  Mert olyan lexikális és egyéb, mindent átfogó tudással rendelkeztek, amit a jelenleg pedagógus pályán dolgozók közül nagyon keveseknek sikerül(t) átadni.
  Miért is?
  Olyan napi harcaik vannak, olyan hatalmas adminisztrációt zúdítottak a nyakukba, hogy éppen emiatt nem tudnak eleget foglalkozni azzal, amiért kapják a fizetésüket: a rájuk bízott gyerekekkel.
  Ez igaz.
  *
  Ami a katonai pályát illeti, az eléggé beszűkült itt, Magyarországon. Valaha másként volt…
  Ez is igaz.
  *
  A napi probléma az, hogy „hozott anyagból”, tehát a mostani pedagógus „készlet”, kevés kivétellel, de nem sokat ér.
  Miért is?
  Fentebb már megjegyeztem, az okokat.
  Ezzel egyet is értek Veled. Azt is meg kell írnom, hogy ebben a két verzióban, amit itt leírtam, ez megvalósíthatatlan. Amíg a kis településeknél megszűntetik az iskolákat, amíg az osztályok létszáma általában 32-34 vagy ennél is több. Nem beszélhetünk a gyerekek egyedi foglalkoztatásáról. Nem szólhatunk arról, hogy a pedagógusnak legyen figyelme arra, melyik az a gyerek, aki több figyelmet érdemelne, mert többre képes, sőt tudás-éhsége van. Nemcsak melegedni, meg okosodni, de tovább lépni is akar, méghozzá kitünő esélyekkel.
  Ez utóbbit az egyházi oktatás, bizony, bizony megvalósítja. Még ma is.
• talalom

  2014 február 28
  9:33 de.

  Kedves Georgina Bojana! Félreértettél. Én nem a tanítást, hanem az oktatás IRÁNYÍTÁSÁT nem bíznám pedagógusokra. Hanem pedagógusokra IS, de mellettük egyenlő félként kellene szerepelniük az oktatást igénybe vevő szülőknek, gyermekpszichológusoknak, iskolafenntartóknak. Egy szakma művelése szükségszerűen bizonyos egyfelé figyelésre szoktat – ez nem bűn, hanem tény. Ezért kellene, hogy ne csak pedagógusok IRÁNYÍTSÁK az oktatás ügyét. Nem hiszem, hogy a „mostani pedagógus készlet” rosszabb lenne, mint korábban, csak éppen az irányítás miatt nem bírnak normálisan dolgozni. Abban sem értek egyet, hogy az a jó iskola, ahonnan biztos az egyetemre jutás. Én mindenkit beengednék az egyetemre, aki kíváncsi rá – egy évre. Másodiktól aztán csak a jóktól nem szednék tandíjat, a többinek fizetni kéne, keményen. Az a jó iskola – mindegy, hogy általános, közép- vagy felsőfokú – ahonnan kikerülve a gyerekek többsége boldogul, akár „csak” szakmát szerez, akár tudományos sikereket ér el. (Egyébként én 42 fős osztályban jártam az általános első öt osztályát, a gimiben mégis „láblógatva” érettségiztem, olyan jók voltak az alapok.)
• talalom

  2014 február 28
  9:38 de.

  Ja, az egyházi iskolákat ugyan nem tiltanám (tartson fenn bármelyik egyház, ha akar és tud), de az oktatás-nevelés ügye szigorúan szekularizált, semmiféle vallásnak, hittannak nincs helye. Vallás- és eszmetörténetet, államelméletet, politikatörténetet persze tanítanák már az általános felsőbb osztályaiban is: a mechanikus versmagolások helyett, és persze a tizenéveseknek megfelelően.
• Georgina Bojana

  2014 február 28
  9:53 de.

  Kedves Talalom! Idézem a leírtakból: hanem az oktatás IRÁNYÍTÁSÁT nem bíznám pedagógusokra.
  Ezek szerint a Bencéseknek, sem az Angol Kisasszonyoknak nem volna jogosultsága az oktatáshoz?! Nagy kár volna! Hihetetlenül jó tanárok vannak az egyházi iskolákban. Ráadásul teljes szívvel, hittel és szeretettel, valamint hatalmas lexikális, továbbá vizuális és verbális tudással rendelkeznek.
  Ezenkívül építenek, lelket is! Ezenkívül tartásra, erkölcsre nevelnek, sőt vezetnek.
  Bizony mondom, szerencsés az, akinek megadatott, hogy ilyen iskolákba járhat.
  *
  Megjegyzem szerényen, örülök, hogy nem vagy olyan helyen, legalábbis remélem, ahol bele tudnál az oktatásba ilyen módon nyúlni, mint ahogyan ezt Te elővezetted.
  Ne haragudj, de ezt nem tudom ennél udvariasabban leírni.
  (( 🙁 ))
• talalom

  2014 február 28
  3:55 du.

  Semmi gond, erről beszélek, amikor azt mondom, hogy nem vagyunk egyformák. És még egyszer: nem a tanítást, az oktatás irányítását venném ki a pedagógusok kezéből. Az angolkisasszonyok, meg a bencések a saját iskolájukat irányították, nem az egész oktatás-ügyet. a lexikális ismeret ma már csak egyike a tudásnak: változik a világ, ami tegnap igaz volt, ma már használhatatlan. (Nem a hitre értem, mielőtt félreértesz, az mindenkinek a magánügye, hogy hisz-e istenben és milyenben.) Akár a reáltudományokban is. Ezért kell sokféle iskola: hogy mindenkinek „megadasson”, hogy olyanba járhasson, amilyenbe szeretne (illetve amilyenbe a szülei szeretnék, aztán majd később választ magának önálló életet). Soha nem szólnék bele, hogy a saját unokám milyen iskolába járjon: a szülei dolga,hogy eldöntsék. (Remélem,elég jól neveltem a fiamat, hogy ne fogjon nagyon mellé.) De ha mondjuk majd tizenéves korában megkérdez, hogy mi a véleményem, elmondom neki. A gyerekeket komolyan kell venni, és néha érdemes a véleményükre is hallgatni. Ők nem kisméretű, buta felnőttek, hanem önálló személyiségek, és egészen másképp gondolkodnak, még a szüleiknél is. Dehát mi magunk is változunk, ez az élet.
• boros istvan

  2014 február 28
  4:36 du.

  Pontosan így látom a politikai életet, és sajnos ezekre szavaztunk…Jó lenne ha a következő csapat egy kicsit a néppel is törődne és az év 365.-napjában nem felejtkezne el arról, hogy miért ül a Parlamentben!!!!!
• Georgina Bojana

  2014 március 1
  7:46 de.

  Kedves Talalom! Minél többször visszaolvaslak, annál inkább felfigyeltem arra, hogy több témában is Veled megosztom a véleményemet.
  Nagyon jó barátnőm iskola igazgatóként ment nyugdíjba. Hihetetlen meccseket vívott az akkori önkormányzattal, annak képviselőivel. Szó szerint vedd, mindenért úgy kérincsélt, veszekedett, perlekedett, követelt. De sikerrel vezette az általános iskolát. Sőt! Az általános iskola mellé csatoltak anno’ egy 3 éves szakiskolát is, ahol a lányok szabni-varrni, vasalni tanultak – a fiúk peig az asztalos szakmát. De nem ám botcsinálta oktatóktól, hanem IGAZI asztalos szakemberektől! (( 🙂 ))
  Nagyon sokan és sokat köszönhetnek, már régen nyugállományba vonult barátnőmnek.
  *
  Amikor viszont elhagyta az iskolát. Amit Ő felépített, az utána következők hagyták elsatnyulni. Ma már az iskola közelébe sem megy, szó szerint fizikai rosszullétre panaszkodik. Meg is értem!
  A drága asztalos szakma kitanulásához szükséges gépek, ki tudja hol vannak? A varrógépek szintén. Maradt az általános iskola, de semmi fejlesztéssel. Az udvar kopár, sehol egy virág, amikor Ő volt az igazgató, a gyerekektől megkövetelte, hogy szabad idejükben ápolják az iskola udvarát. A kerítés mentén ültessenek virágokat és azokat locsolják is.
  A gyerekek így egymásra szóltak, ha bármelyikük szemetelt. De a szülők? No azok felhördültek! Az otthon megkímélt gyerekük itt az iskolában gereblyéz, seper?! Micsoda dolog? Ráadásul szabad idejében?!
  Így igaz, ahogyan leírom: veszekedtek, fenyegetőztek.
  Nem érték fel ésszel azt, hogy amit ők nem tesznek, a munkára nevelést, azt Ő (egyszemélyben) szülő- és pedagógusként is megteszi. Nemhogy égnek emelték volna a kezüket, köszönetképpen.
  *
  Ezt csak azért bátorkodom leírni, mert jelezted, hogy az oktatás ügyét, gondját, feladatait felosztanád. Hidd el nekem, minél többen belekvartyognak, annál inkább felbolydul a rend.
  Félő, hogy az következne be, hogy a sok bába között elveszne a „gyerek”.
  *
  Nagyon halkan megkérdezem, voltál-e már olyan értekezleten, ahol mindenki beszélt, mindenki javasolt, a végén dolgavégezetlenül zárult a nap. Hiába volt a sok ötlet, mindenki szerte-szana gondolkodott és tett is volna. Mindezt erősen kihangsúlyozva, a köz érdekében. Nekem volt szerencsém több ilyen lehetetlen értekezletet végigszenvedni.
  Minden részvevő túl okosnak érzi magát, a másikat le- és megszólja, ledegradálja, a többiek véleménye semmis, egyedül az övé az, amit figyelembe KELLENE venni. Őszerinte.
  (Jaj, nehogy félre értsd, ezt NEM RÓLAD és nem magamról írtam. Csak magát a tényt, hogy mi történik, ha egy dolognak több gazdája is lenne/van).
  *
  Nagyon nehéz okosnak lenni.
  Mindenképpen helyén kellene kezelni a gondokat, problémákat. Valamint egy olyan, hozzáértő, okos csapatnak mindent átgondolni, átrostálni és csak a jó és gyümölcsöző javaslatokat sikerre vinni. Nagyon sok múlik a szelektáláson. Azt viszont tudni kell, mi a jó és mi az, ami tovább vihetetlen. A jelenlegi rendszer borzalmas. A pedagógusok túl vannak hajtva, sok az adminisztráció és nem veszik őket komolyan. Sem a gyerekek, sem a szülők. Így előbb-utóbb belefásulnak a munkájukba. Leadják az kötelező anyagot és számonkérnek. Dolgozat formájában. Amit én nagyon ellenzek! Amikor a gyerekektől folyamatosan csak különféle teszteket kérnek, akkor nem tanítják meg őket beszélni, előadni, sőt saját véleményüket megvédeni. Ezek mind, mind a mindennapi élethez való fontos dolgok. Ezenkívül a gyerekek nem olvasnak, sms, meg Facebook-on „csiholják” amúgy is szükre, sekély magyar nyelv tudásukat. Többször olyan rövidítéseket látok, hogy minden szál hajam az égnek áll. Ez viszont elszomorító.
  *
  Hová is jutottam a fene nagy „eszmefuttatásban”? Abba, hogy attól szép az életünk, hogy színes. Ahányan vagyunk, annyiféleképpen látjuk ezt vagy azt a dolgot, helyzetet.
  *
  Mindig is szerettem azokat, akik nekem ellent mondtak. Iparkodtam győzni, meggyőzni.
  Szép napot Neked! (( 🙂 ))
• talalom

  2014 március 1
  9:52 de.

  Na,ilyen meggyőzni akaró makacs lélek vagyok én is. Hogyne, rengeteg ilyen értekezleten vettem részt, most pl. évek óta ez a dolgom – a szintetizálás. Viszont: én baromira vigyázok arra, hogy se pedagógusra, se diákra, se a „jelenlegi” helyzetre ne mondjam azt, hogy borzalmas. Mert emlékszem arra, amikor 50 évvel ezelőtt szegény anyámat-apámat képesztettem el naponta. És ugyan nagyon fiatalokhoz nem vagyok közel, de pl. a fiam baráti körét eléggé ismerem: pont olyanok, mint mi voltunk, csak jóval okosabbak nálunk. (Nemcsak az infotechnikára értem). Azt is tudom, hogy nem könnyű a pedagógusok élete. De a szülőké sem, meg a diákoké sem. Éppen ezért a szülőknek és a diákoknak is közük van ahhoz, hogy mi történik az iskolában. A pedagógus a szülőt is neveli – bár mondjuk az enyéimet nem kellett: nekem nem volt ajánlatos azzal mentegetőzni otthon, hogy: pikkel rám a tanár. (A fiam nagyon megsértődött rám, amikor azt mondtam neki: Drágám, az életben sem csak Téged szerető főnökökkel, meg munkatársakkal kell tudnod együttműködni. Pedig az a tanár pikkelt rá – a tanár ugyanis nagy turista volt, és nem volt képes megérteni, hogy a fiam nem gyalogolhat, nem futhat, ezért műtötték háromszor. Úgy vélte, hogy akkor járjon a gyépére – holott végig jeles tanuló volt.(Jajistenem, miket láttam én azon a klinikán, ahol műtötték: gyönyörű, 9 éves hercegnőt (a fiam hívta így), akinek összeroppant a gerince, jajaj, szörnyűség,). De volt olyan osztályfőnöke is, aki az osztálykirándulások előtt megkérdezett: El tudsz velünk jönni? Mert akkor el merem vinni őket. Pedig semmi mást nem csináltam, mint hogy végig az úton, meg a helyszínen is végig beszélgettem velük. Mindegyikkel, igaz az egyik átkot hm hátsón billentettem, amikor a 80 centis vízbe akart fejest ugrani. Tudom, ma ezért a tanárt fel is jelenthetik. De ez nem baj.
  Tudod, nagyon sokáig nem értettem kedvenc költőmnek azt a sorát, hogy „ó jöjj el szabadság, Te szülj nekem rendet…” (József Attila: Levegőt!) Filozófiát kellett ahhoz tanulnom, hogy rájöjjek: nincs olyan fegyelem, büntetés, szankció, ami nagyobb rendet lenne képes tartani, mint a szabad egyének, szabad belátása. Ez is micsoda hülyeség: mi ezt a verset elemeztük, mint a „munkásköltő” lázadását a „kapitalizmus ellen”, holott frászt. Azt kellett volna megkérdezni, hogy mit nem értünk 13 éves fejjel a verssorokból. Talán többen szeretnék a verseket, ha nem azt kéne visszaböfögniük „verselemzés” címén, amit az irodalomtörténészek egymás szórakoztatására kitalálnak, hanem azt kéne a gyerekektől megkérdezni, hogy ők mit gondolnak a leírtakról. A hexameter zenei gyönyörűségét jobban el tudná „magyarázni” egy amatőr dobos az iskolai zenekarból, mint száz vastagbetűs, bemagolandó szabály. Ha hallgattál rap-et, akkor tudhatod, hogy a legsikeresebb rappelők – bizonyára nem tudatosan -, de a klasszikus versmértékeket használják a szövegeikben (vannak persze bárgyú reppesek is, dehát vannak bárgyú költők is!). Bocs, nem akartam széttrollkodni a hsz-eket, úgyhogy, ha van kedved beszélgetni, Ille megadja a maszek e-mail címemet. Üdv.
• Georgina Bojana

  2014 március 1
  10:19 de.

  Kedves Talalom!
  Előbb összecsattantunk, majd meghánytuk, vetettük, a végén talán jó barátságba is keveredünk?!
  Ez aztán az életpálya!
  Sejted, biztosan sejted, elkérem a címedet!
  Érdeklődésedet továbbra is köszönöm. 🙂
  *
  Osztom a véleményedet, a tankönyv írók nem úgy és nem azt írják, ahogyan azt kellene. Unalmasak a szövegek, bebiflázandók, mindenféle érdekesség nélkül. Megtapasztaltam, a lányom utálta a történelmet. Amikor erre rádöbbentem, elmentünk a Széchenyi Könyvtárba. Ott több könyvet megnéztünk, az érdekességekre felhívtam a figyelmét. Amikor rányitottam a szemét arra, hogy csodálatos dolgok történtek a római korban stb. stb. no meg mindennek megvan a miértje és a hogyanja. Ekkor mondta ki: milyen kár, hogy nem én írom a történelem könyvét.
  *
  Úgy, ahogyan én a könyvtárban rámutattam a „csemegékre”.
  *
  Az olvasószoba után otthon megvitattam, átbeszéltem az ott „átrágottakat”. Egészen másként állt a továbbiakban ehhez a tantárgyhoz. Így én sikeresen „átfordítottam”, emészthetővé tettem az akkori történelem könyvét.
  Neki megtettem, de a többi gyerekkel mi van?! 🙁
  Mi lesz? 🙁
  Becsapja a könyvet, azt mondja rá, hogy „uncsi” és nézi a Való Világot.
  (Istenem, mennyire ki vagyok erre a műsorra IS, akadva)!
  *
  Bocsáss meg, de jó nagyokat nevettem és szívből :),
  hogy Te sem úsztad meg ezeket a borzalmas értekezleteket.
  *
  Hja, nem is írtam, volt aki ezért írigyelt! „Milyen jó neked! – mondta. – Te mindenről tudsz, hiszen ott vagy a főnökséggel egy asztalnál”.
  Csendben maradtam.
  Így bölcsnek látszottam.
  Ha megsúghattam volna, hogy „ülőgumó” nőtt az alfelemre, hogy gondolatban mennyit össze-vissza főztem/sütöttem, mert valahogyan nyitva kellett tartanom a szememet. Különben elaludtam volna attól a sok semmit mondástól, miszerint „csatlakozom az előbbi hozzászóláshoz, azzal a kitétellel stb. stb. stb.” – a többit Te is tudod! 🙂 kívűlről!
• talalom

  2014 március 1
  12:18 du.

  Nekem most éppen az a legnagyobb dilemmám, hogy ezeket az értekezleteket hogyan tudnám otthagyni. Nem én vagyok a főnök, csak egy kis beosztott, de nem bírok elviselni ennyi hülyeséget – nem oktatásban egyébként. És még pénzt is kapok érte – nem sokat, de nekem azért számottevőt. A pénznél is fontosabb azonban, hogy nyugdíjasként benne tudok maradni valamiféle szakmai közéletben, kapcsolatban, elképzelések cseréjében. Sose vonzott, hogy én legyek a legjobb háziasszony – legszívesebben szállodában laknék, hogy ne legyen állandó lelkifurdalásom amiatt, ahogy a háztartás kinéz, miközben én itt okoskodok. Sose hallgattam, ha olyan értekezleten vettem részt, ahol szavam is volt, sőt most is aktívan „közéletieskedem”, az említett helyen azonban az adminisztráció a dolgom, nem az, hogy én mondjam a legokosabbakat.
• Georgina Bojana

  2014 március 2
  6:27 de.

  Igen, ezeket a belső háborúkat ismerem. Vagy egy kis pénz, ami sajnos fontos az életünkben. De a sok hülyeséget elviselni, az viszont idegesítő. Ajánlom, hogy igyál macskagyökér teát, az lenyugtat. Nem zsibbaszt, de olyan vidor (( 🙂 )) leszel tőle.
  Egy kis pohárral, nehogy elálmosodj!
  *
  Vannak helyzetek, amelyeket át kell élnünk, bármi okból.
  Neked pedig van erre okod.
  Kettő is!
  *
  Ez csak egy javaslat, részemről.