Kertész Ákos: Baloldal? Van olyan még egyáltalán?

2014 december 29 10:33 de.39 hozzászólás

Kiinduló premisszánk: az erkölcs egy és oszthatatlan. Pontosítva: nincs külön közéleti és magánéleti erkölcs, politikai és családi erkölcs. Csak egyféle erkölcs van, ami az élet minden területén működik – vagy nem működik sehol.

*

Az anarchisták egy pincében székeltek, Budapesten. Azért hívtak, hogy József Attila verseket mondjak nekik.

Aztán beszélgettünk, én tréfálkoztam, azt mondtam, boldogan lennék anarchista, ha tudnám, ki szervezi majd meg az anarchiát…

Egy szívemnek nagyon kedves, akkor még tizennyolc éves ifjú hölgy, aki ide kísért, társai előtt kissé szégyenkezve nézett rám, hogy még ezt sem tudom.

– Az anarchia, ne haragudj, nem káosz – oktatott ki fölnőttesen, tanító nénisen –, az anarchia maga a rend. Olyan magától értetődő rend, aminek fönntartásához nincs szükség erőszakra.

Ma, tizenkét év után, ezeknek a fiataloknak a jó része, ha nem is mind, ott van a tüntetők között, és ha mást nem, azt biztosan tudja, hogy nem kell neki az a diktatúra, ami ma megnyomorítja őt és az ország néma többségét, de nincs köze ahhoz az ellenzékhez sem, amelyik sunyin asszisztált a puccshoz, hogy eltörölhessék a demokratikus alkotmányt, és nem hisz olyan parlamenti rendszerben, ahol a képviselők a pártjukat képviselik és nem a választóikat. És ezeknek a tüntető fiataloknak a többsége ma is egy olyan magától értetődő rendet szeretne, amihez nincs szükség erőszakra.

Hogy az a magától értetődő rend, aminek a fönntartásához nincs szükség erőszakra, valószínűleg csak utópia? Hát aztán? Ahogy akkor sem vettem el vendéglátóim, az anarchista fiatalok kedvét azzal a rossz polgári dumával, hogy „gyermekeim, utópiában hisztek, illúziót kergettek”, ma sem mondanék ilyet a tüntető fiataloknak. Legföljebb azt, hogy:

Veletek száguld, vív, ujjong a lelkem

Mert talán nem is egészen utópia. Az a rend, amely mögött nem áll semmilyen közmegegyezés, mondhatjuk úgy is, közerkölcs, valóban csak erőszakkal, diktatúrával tartható fönn. De ha a társadalom rendje mögött erkölcsi belátás van, nem kell, illetve alig kell a fönntartásához erőszak. Még bűnüldözés, és igazságszolgáltatás se nagyon.

Ez diktatúrában nem lehetséges. És demokráciában? Nem azt jelenti-e vajon a demokráciákban megvalósítható konszenzus, hogy a társadalom rendje megegyezésen, mondhatni közös belátáson alapul? Vagyis hogy lényegesen kevesebb erőszakot igényel, mint a diktatúra fönntartása?

*

Huszonöt évvel ezelőtt, a rendszerváltáskor, akkori fogalmak szerint én szociáldemokrata voltam, és abban reménykedtem, a demokratikus pártok között csak-csak megalakul egy európai típusú szociáldemokrata párt. Nem így történt. (Igaz, alakult két szocdempárt is, de azok nem voltak életképesek.)

A szocialista párt az állampárt kisminkelt, demokratikusra kozmetikázott utódpártja lett. Ha az MSZMP föloszlik, vagyonát fölszámolják, és az új szocialista párt ugyanúgy elölről kezd mindent, ugyanúgy jut székházhoz és szervezeti hálózathoz, mint a többi új, demokratikus párt: az MDF, az SZDSZ, a Fidesz, a Kisgazdák és a többiek, és nem örökli le az MSZMP székházát, vagyona egy részét, infrastruktúráját és (átkozmetikázott) szellemét, akkor lett volna teljes a rendszerváltás.

Mai eszemmel úgy látom, hogy ez a sajnálatos utódpártiság az oka, hogy az MSZP nem lett igazi, európai szociáldemokrata párt, hogy maga is a korrupció egyik melegágya lett, és végül a Fidesz diktatúráját legalizálva „őfelsége ellenzékévé” züllött a belőle kivált DK-val együtt.

*

A huszadik századi ordas eszmék mind-mind ideológiákra hivatkoztak. A bolsevizmus, a fasizmus, a nácizmus, a sztálinizmus, a kemény és a puha diktatúra is, érhető, hogy a posztszovjet országok szocialistái úgy vágták ki a poggyászból az ideológiát, mint a pestises patkányt.

Hiba volt. Az ideológia eszköz. Bármire használható, mint a kés. Kenyeret is szelhetsz, ölhetsz is vele. Ideológia nélkül nincs távlati cél, nincs stratégia. Ideológia nélkül a pragmatizmusról, a puszta célszerűségről azonnal kiderül, hogy hiányzik a humánus vetülete, vagyis nem kontrollálja a morál. Hiányzanak mögüle az emberi viszonylatok. Ezért merült föl bennem a rendszerváltással szinte egyidőben az a kérdés, amit azóta is fölteszek magamnak (azért magamnak, mert más úgyse nagyon akar felelni rá): hol a baloldal, van-e még ma baloldal egyáltalán?

Lepsénynél még megvolt? Az biztos, hogy Bad Godesbergnél már nem volt meg, ott csak megállapították a tényt, hogy kézen-közön elveszett. Ott a német szociáldemokraták csak leszögeztek valamit, ami addigra kialakult. A tézis lényege: a kapitalizmusnál hatékonyabb, sikeresebb (ergo kívánatosabb), termelési és társadalmi rendszer nem volt, nem van, nem is lesz. De minek is, ha egyszer a kapitalisták olyan jók hozzánk, a munkavállalók tömegeihez, mint ahogy ez a jóléti kapitalizmus körülményei között megnyilvánul.

Ez pontos fogalmazás. Hogy én karikíroznék? Bár igaz lenne!

A godesbergi dokumentum a jóléti kapitalizmus igazolására szolgált, és ezzel mindent föladott. Mit is neveztünk jóléti kapitalizmusnak? A szovjet fenyegetés hatására a tőke – leginkább Nyugat-Európában –, hogy az elégedetlen munkásság ne lehessen a szovjet expanzió ötödik hadoszlopa, és a dolgozók szeressék a „szabad világ” kapitalizmusát, lemondott a profitja egy részéről a munkavállalók javára. Természetes, hogy a kapitalisták ezt az alamizsnát csak addig adták, amíg a szovjet fenyegetés fönnállt. Csakhogy az alamizsnáért cserébe a szociáldemokrácia nemcsak az ideológiát dobta ki a hajóból, nemcsak elismerte, hogy a versenyalapú tőkés piacgazdaság a leghatékonyabb termelési rend, hanem a munkásmozgalom végső célját, az osztálynélküli társadalom megvalósítását is föladta, vagyis teljesen lefegyverezte önmagát. Attól kezdve nem volt többé ellenfél a neoliberális tőke számára.

Gondolatmenetem szempontjából mindegy, hogy az osztálynélküli társadalmat lehetséges vagy utópisztikus célnak tekintjük-e, mindenképpen mérce, „mely igazodni magára mutat.” Mint ahogy az is közömbös, hogy a keresztények komolyan hisznek-e a túlvilági életben és az isteni igazságszolgáltatásban; ez a keresztény emberek számára is mérce, enélkül a hitük értelmetlen volna.

A doktriner liberálisok örvendezve fogadták a szociáldemokráciának ezt az „árulását” – önfeladó megalkuvását –, minthogy álláspontjuk szerint a piacgazdaság, a nyereségorientált kapitalizmus alappillére az individuum totális szabadsága, a szabad tőkemozgás, a szabad piac, a szabad verseny, a szabad szólás, gyülekezés, szervezkedés, a szabad választás és az individuumok szabad képviselete.

Ez logikusan azt is jelenti, hogy az individuum totális szabadsága nevében, melyet nem korlátoz a közösség korlátolt érdeke, szabad mindezt a szabadságot a demokráciával együtt szétverni, ha valakinek úri kedve így tartja. Ha valaki totális hatalomra, egyeduralomra tör, mint a hitlerek, mussolinik, sztálinok, pol-potok, komeinik, és a huszadik-huszonegyedik század többi elmebajosa. Vagy éppen Orbán Viktor.

Itt illik kimondani, hogy éppen a föntiek miatt az individuum szabadsága szigorúan korlátozandó, ami ugyan már ócska közhely, de attól még igaz. Ahogy az is közhely, hogy a szabad piac, a szabad verseny, a tőke szabad mozgása, a profitszerzés, a nyereség szabad hajszolása is korlátozandó, de attól még igaz.

Egy fontos kérdés marad: ki vagy mi (milyen mechanizmus) határozza meg azt, hol kell fölállítani a korlátokat?

Ott kell fölállítani, ahol az individuális érdek a közösség érdekébe ütközik. Bár ez is közhely, ez is igaz. Az ilyen bölcs közhelyeket alkalmasint azért felejti el folyton a társadalom, mert nehéz meghatározni: hol van az a pont, ahol az individuális érdek a közösség érdekébe ütközik. Ki mondja meg, hol van az a pont, ahol az én szabadságom már a te szabadságodat sérti?!

Van egy rossz hírem. Erre egzakt, tudományos válasz nincs. Erre csak az erkölcsi belátás tud válaszolni, s ez, mint törvény vagy szabály, aggasztóan szubjektív. Objektív válasz (amire már törvény is építhető) csak a közösséghez tartozó egyének integrált, egyeztetett véleménye nyomán adható.

*

Az európai kultúra és morál már a klasszikus hellenizmustól, és a zsidó-keresztény kultúrától kezdve a közösség altruista érdekét helyezi az önző egyéni érdekek elé. És ez a fajta „baloldaliság” az emberiség (jó, szűkítsük le: az euro-amerikai kultúrában élők) többezer éves vágya, sőt hitvallása is; a baloldaliság nem százötven éves, és nem Marx találta ki. Vagyis a baloldaliság nem kapitalizmus és nem antikapitalizmus, nem a termelőeszközök köz- illetve magántulajdonának kérdése, hanem mindenkor a közösségi érdek dominanciáját jelenti az egyéni érdek fölött.

Ha a baloldaliság lényegének a közösségi érdekek dominanciáját tekintem, akkor abból kell kiinduljak, hogy nincs közösség individuumok nélkül, és fordítva: nem alakulhat ki individuum közösség (a másik ember) nélkül. Marx, amikor azt mondja, az egyént a társadalmi kapcsolatai határozzák meg, arról beszél, hogy a közösség iskolája nélkül nem alakulhat ki a személyiség. És pontosan ez az oka, hogy az individuum, a neoliberalizmus abszolút ideálja, a globális újkapitalizmusban súlyos válságba került.

Az én trónfosztása – így nevezi a jelenséget Szalai Erzsébet (2006). Marx szerint az ember személyisége a társadalmi kapcsolatainak összességével azonos. „Hiába fürösztöd önmagadban, / csak másban moshatod meg arcodat” – mondja József Attila. A neoliberális újkapitalizmus ezt a mást pusztítja el, ugyanis az individuum túlhangsúlyozása szétrombolja a tradicionális közösségeket. (Gladiátor, ne barátkozz gladiátorral: ez a kíméletlen verseny jelmondata is!) Közösség nélkül pedig nincs identitás (nincs mihez képest meghatároznom magam), identitás nélkül nincs individuum.

Egymással kíméletlen versenyben állók nem bírnak közösséget alkotni! Minden közösség alapja az együttműködés. A kíméletlen versenyhelyzet lehetetlenné teszi a kapcsolatot; ahhoz, mint láttuk, együttműködés, szolidaritás, és főleg: bizalom kellene, de a tömegember fél az együttműködéstől, fél közel engedni magához a másikat. Alapélményünk a bizalmatlanság; anyánk, ha bölcs, már totyogó korunkban erre tanít. Ne higgy senkinek, ne mondj el semmit senkinek. Sőt: hazudj. Ha túl akarsz élni, hazudj!

A hírek, a kékfény hírek, a bűnügyek, a krimik, az egész kriminokrácia, amiben élünk, azt sugallják: légy bizalmatlan, ne higgy senkinek, senkit ne engedj közel magadhoz, zárkózz be.
Nem csak a család, de az együttlakók közössége is hagyományos közösség (gondoljunk csak egy régi falura), mert ezer közös ügy, közös érdek képviseletében léphetnének föl, ha eszükbe jutna, hogy közösen is föl lehet lépni. Ha lenne a polgárokban egymás iránt annyi bizalom, ha nem félnének egymástól, ha nem tartanának attól, hogy szomszéd bele akar látni a tányéromba, aztán még bele is köpne a levesembe, az én hátamon akar fölkapaszkodni (ugyan hova?), ha sokat szervezkedünk együtt, egy nap azon kapom magam, hogy kirabol. Vagy följelent. Vagy elcsábítja a feleségem, lefekteti a lányomat, drogot ad a fiamnak… szóval jobb szigorúan bezárkózni, kerülni a bizalmas érintkezést, legföljebb ki-ki magányosan fortyoghat a zárt ajtók mögött.

Miért jó ez így az újkapitalizmust vezérlő globális „szuperstruktúrának”? Mert minden közösség lehetőség a szervezkedésre, a lázadásra, a kollektív érdekérvényesítésre, és ez a tőke egyeduralmát veszélyezteti. Féljetek egymástól (ha féltek nem bírtok összefogni), és mindenki közvetlenül függjön a hatalomtól, minden egyes ember a maga személyes cérnaszálán lógjon!

Az ilyen elmagányosodott, atomizálódott társadalomban élő ember a legtökéletesebb munkaerő és fogyasztó. Nincsenek kapcsolatai, tehát mobil, fregoli (minden föladatra jó), fogyasztónak manipulálható, a kapcsolatai vertikálisak és nem horizontálisak. A David Riesmann-i gondolat továbbfejlesztendő: a XXI. századi embert a kortárscsoport terrorján túl leginkább a „szuperstruktúra” irányítja. A kortárscsoport irányítása annyiban él tovább, hogy „ne lógj ki a sorból!” Hisz egyetlen kapcsolatod, közösségi élményed, hogy ugyanolyan bunkó vagy, mert ugyanazt a szemetet olvasod, ugyanazt a gagyit nézed, ugyanúgy és ugyanarra vagy befolyásolható, mint a többiek.

És ha valódi tömegember vagy (Ortega), még meg is vagy győződve róla, hogy te vagy az etalon, aki nálad jobb, az hazudik, vagy festi magát. Együgyűségedben tehát még boldog is vagy.

Ha nincs közösség, nincs demokrácia sem. Ha nincs közösség, ki mondja meg, hogy mit képviseljen a képviselő? Akkor a politika mondja meg nekünk, hogy mi mit akarunk. Ahogy a reklám fogalmazza meg helyettünk a vágyainkat. Így néz ki az az individuum, amelyre a neoliberalizmus társadalmat akar építeni.

Az egymással horizontális kapcsolatban lévő emberek közössége erőt képvisel, össze bír fogni, képes az érdekei artikulálására, és képes a kollektív érdekérvényesítésre. A másik embertől elszigetelt individuum csak különalkura képes, és ez a hatalomra nézve veszélytelen.
Ma érzelmi életünket is mint versenyhelyzetet éljük meg. Minimális ráfordítással maximális eredményt akarunk. A mai ember állandóan könyvel, kitől mit kap, ki mennyit ér, de a begyűjtött érzelmet nem forgatja vissza, mert a maga személyiségének építésére és erősítésére kívánná használni. Ha a jelenséget elvontan nézzük, mint a katolikusok a szentek egyességét, akkor ennek következtében a globális társadalomból kifogy az érzelem: elhasználódik. Marx már a Kommunista Kiáltványban figyelmeztet a gazdasági elitek uralmára a társadalmi lét minden más szférája fölött. Nos, ezek a más szférák: érzelem, kultúra, szerelem, szeretet, morál, empátia. Miközben a kommunikációk száma egyre növekszik, egyre több emberrel vagyunk kapcsolatban, a kapcsolatok érzelmi tartalma kiürül: mindenki egyre magányosabb. Interneten chattelni lehet, simogatni nem.

A szerelemben a szexuális szabadosság, a nyíltan vállalt szadizmus és minden aberráció divatos (egy történetet, filmet vagy regényt nem tudsz eladni, ha nincs benne pederaszta, szadomazochista vagy transzvesztita), a valódi, pozitív érzelem, szerelem viszont szégyellni- és elfojtani való. Az akció- és horrorfilmekben a kegyetlenség, naturalizmus, gusztustalanság a divat – a normális undor szinte szégyen. Titkolni és elfojtani kell.

A szexualitás is elromlott: hiába a teljes szabadosság és gátlástalanság, ha nincs rá idő. Az akciófilmekben is: két géppisztolysorozat között gyorsan dugnak egyet. Már a prosti is csak arra való, hogy két tárgyalás vagy robbantás között a kuncsaftját egy orális aktus passzív élvezőjévé tegye. Másra nincs idő, mert a verseny, mint életforma, mindennel kapcsolatban, ami nem verseny, teljes passzivitásra kárhoztat.

*

Mit pusztít el tehát az individualizmus? Magát az individuumot. Közösséget csak felelősen gondolkodó egyéniségek tudnak alkotni, de a személyiség csak a közösség kohójában képes kialakulni. Önellentmondás? Ördögöt! Dialektika! Ahogy dialektika a szabadság és a rend viszonya is. És dialektika az együttműködés és a verseny viszonya is. És egyik sem abszolutizálható.

A gazdasági életben verseny van, de egy vállalaton, cégen belül szigorú kooperáció kötelező, miközben minden egyes alkalmazott versenyez: ki a jobb? Kit léptetnek elő? Egy futball- vagy hoki-csapat a versenyért jött létre, miközben a győzelem föltétele a csapaton belül a legszigorúbb együttműködés. De minden egyes játékos versenyben is áll: ki a jobb? Ki kerül a válogatottba?

Szinte szégyellem, olyan pofonegyszerű…

(Apám mindig azt mondta: óvakodj az egykönyvű emberektől. Egykönyvű ember alatt ő azt értette, aki egy jelenséget abszolutizál, és mindent egy jelenségből akar levezetni!)
Olyan élőlény, amely fajtársára tör, még ki sem alakul, már elpusztítja önnön faját. Az evolúció csak olyan homo sapiens-t produkálhatott, aki a kooperáció képességével emelkedett ki az állatvilágból. Az ember, azáltal lett emberré, hogy megtanult együttműködni a embertársaival: falkából társadalmat alkotott. Közösséget.

Így kanyarodtunk vissza gondolatmenetünk elejéhez. Ha erkölcsi belátás áll a rend mögött, a rend kevésbé szorul védelemre, mert – elmebetegek kivételével – a polgárok számára magától értetődő. Marx azt mondta, hogy a szabadság a fölismert szükségszerűség. Ha a rend fölismert szükségserűség (mondhatjuk: evidencia), akkor az maga a szabadság. (Erről álmodoztak az anarchista fiatalok is.)

Apám azzal heccelte anyámat – elég szűkös időket éltünk –, hogy egy szőlőszemet is négyfelé oszt. Igen, aki ilyen családi közösségben nő föl, eleve, szinte reflexként belé lesz oltva a társadalmi igazságosság erkölcse. Ezt belőle semmiféle liberális individualizmus nem irthatja ki. Az önzés szabadsága, a kíméletlen verseny szabadsága, a harácsolás szabadsága egyenesen vezet a gyilkosság szabadságához, ha az egyén érdeke fölülbírálhatja a közösség érdekét. Akkor ínség idején az egész szőlőszemet elvehetem a családomtól, mert én vagyok a legerősebb. Ha nem adják, lelövöm őket.

Általánosítsunk. A morál (ha nem tekintem isteni eredetűnek) nem más, mint az együttműködés rendszere. Egyfajta modus vivendi: a mód, ami lehetővé teszi az együttélést. A szolidaritás és az empátia pedig az együttműködés föltétele.

Ezek nem 2015 konkrét kérdései. De ha a pragmatizmus mögül eltűnnek az elvek, általában: a tett mögül a morál, akkor indulunk meg a lejtőn – lefelé.

Vagyis hát a baloldaliság nem más, mint a közösségi lét egymásra utaltságon, szereteten és empátián alapuló erkölcse és morális kultúrája. Mikor én a szociáldemokrácia mélyrepüléseit látva – s ez, fádalom, világszerte egyre gyakoribb –, századszor is idézem József Attilát, hogy mindig újra nyitnák a bányászok az aknát, amíg szívük dobog, erre gondolok: a baloldaliság a közösséget jelenti, a szolidaritást és az empátiát jelenti; a baloldaliság morális kérdés, a baloldaliság kultúra kérdése.

Távlatilag ezért elpusztíthatatlan.

Kertész Ákos

Kertész Ákos Montreálban

Kertész Ákos Montreálban

39 hozzászólás

  • Megkérném Kertész Ákos urat, hogy definiálná a „jobboldaliság”-ot is, (és ebbe senki más ne kontárkodjon bele!). Toda ! -l.á-

  • Ármin,
    áruld már el mi ez a „todá”?Kontár-provokáció vagy én tévedtem?

  • Ármin: egy gond van csak. Kertész Ákos nem ereszkedik le magához.
    azt pedig, hogy majd maga meghatározza, ki, mihez szólhat hozzá, felejtse el.
    amúgy árulja már el nekem, a Lobenwein hozott, vagy vásárolt családnév?

  • Ille !
    Családi nevemet már több mint kétszáz éve ragasztották rá Őseimre még II.József rendelkezése folytán. Megszerettem, büszkén viselem. Arra meg külön büszke vagyok, hogy sem rendőr sem csendőr nem viselte ! Egyébként kezdem unni, hogy mind többet zsidózik !!!

  • István,
    megleptél a Lóbenwein névvel.Az általános iskolában osztálytársam és barátom is volt egy Koncsik nevű fiú akinek az anyja Lobenwein lány volt.Eredetileg sváb név.A nagybátyja néhány évet ült kisnyilas múltért,vagy mert nem akart párttag lenni.Egész a forradalomig barátok voltunk és csak utána váltak szét útjaink.Volt egy unoka öccse Lobenwein Toncsi.Utóbb megtudtam,hogy szerelmi bánatban felakasztotta magát.Lehet,hogy ez az Ármin egy leszármazott?

  • Húúú… ez az írás nagy volt. Köszönet érte!

  • Egyébként sajnálatos és sok mindent elmond az a puszta tény hogy egy ilyen témakör nem válik érdemi eszmecsere tárgyává magyar közegben. Magyarország a reakció, az embertelenség hazája. Két fő változata a sötét középkor szintjén álló „keresztény-nemzeti” fasizmus illetve ennek ikertestvéreként a tömör fajgyűlöleten, eugenikán alapuló nemzetiszocializmus-hungarizmus, illetve a magukat szánalmas módon baloldalnak nevező ( végül is a legszélsőbb náci-fasiszta jobboldaltól valamivel balra állnak ) neoliberális gazdaság és (neo)konzervatív társadalompolitikákat képviselő „technokraták” ( értsd korrupt, elvtelen karrieristák, egoisták ). Illetve közöttük néhányan akik ezt büszkén vállalják is ( mint Bokros, Bajnai, Gyurcsány – utóbbiéknál már a rasszizmussal is kokettálnak – hívei, a volt-Hírszerző, a HVG.hu néhány majom publicistája ), ezek az Orbán rezsim kitartott ál-ellenzéki pondrói jó esetben legalább baloldalinak nem nevezik magukat.

  • Eleftheria, bár nem vagyok párttag, így a DK tagja sem, de azt azért bizton állíthatom, hogy a DK politikájában nem talál rasszizmust.

    A teljességgel sikertelen, eredménytelen überliberális nézeteket, amik 25 év alatt semmi eredményt nem értek el a cigányprobléma megoldásában, nem tartom egy és igaz felfogásnak. Igazat adok Debreczeninek, hogy más utat kell keresni, hacsak nem akarjuk, hogy belátható időn belül a cigányság nyomorából adódó szociális gyúanyag robbanjon. Az ezen való útkereső gondolkodás nem rasszizmus.

    Ugyan divat lett ma a DK-t is őfelsége ellenzékének titulálni – ezt a téveszmét hirdeti Kertész Ákos is -, ezzel sem értek egyet. Nem ok nélkül való ugyanis, hogy a magyar politikai oldalak között egy dologban van teljes összhang: hogy Gyurcsányt és pártját ütni kell, hogy Gyurcsány a hibás mindenért, talán még Batu kán dúlásaiért is.

    Jobboldalról nyilvánvaló és érthető. Orbán pontosan tudja, hogy az egész ellenzéki mezőnyből egyedül Gyurcsánytól kell tartania, ő az egyetlen homo politicus azon az oldalon, aki képes lenne másodszor is legyőzni, és a DK az egyetlen, valós, bár nem nagy erővel rendelkező rendszerkritikus párt. Tehát fenn kell tartani a háborút ellene és pártja ellen.

    Balról meg ütik ezer okból: kell a bűnbak a baloldal sikertelenségéért, ezen kívül az ellenzéki médiaemberek meghatározó többsége részes volt a karaktergyilkolásban, és egyszerűbb az áldozatból utólag is bűnöst csinálni, mint bocsánatot kérni tőle. Pártvonalon megy az amúgy természetes huzakodás, a most éppen nagyon divatos civilkedők meg azért fújnak rá, mert nekik szegezte a kérdést, hogy ha egyszer már megbukott a pártellenességre épített ellenzékiség, akkor miért követik el újra ezt a hibát.

    Szóval izgalmas ember 🙂

    A DK valóban nem klasszikus baloldali párt, de a magyar szellemi katyvasz-viszonyokra a baloldal-jobboldal ellentétpár már rég nem húzható rá. Nálunk a jobboldalnak hívott párt államosít és hoz létre állampártot, a baloldal meg a kapitalizmust akarja sikeresen felépíteni.

    Én magánhasználatra a demokrata – nem demokrata felosztást használom. Ennek még látom értelmét.

  • Amúgy ha már József Attila : ” Tőke és fasizmus jegyesek. Minden külön értesítés helyett. ”

    A magyarországi baloldal talán már egészen rég, jóval Bad Godesberg előtt lenullázta magát erkölcsileg és politikailag is a Bethlehen-Peyer paktummal; tehát nem is nagyon lehet mást várni a mai ( ha lehet még alacsonyabb morális, intellektuális nívójú ) utódaiktól sem. Ez már csak egy ilyen hyper-reakciós nyomorfészek ( természetesen nem csak gazdaságilag nyomorfészek ), ahol az anarchisták ideáljaival ellentétben természetesen az erőszak, a bunkó, primitív agresszivitás a legfőbb erény ( az aljasság és sunyiság mellett ) . Ezekhez képest Godesberg maga az elvszerűség, már ha nem vesszük számításba, hogy a háború utáni NSZK – de bizonyos mértékig az NDK és Ausztria ( pl. Kreisky kormányzata, Waldheim ) is – az ex-náci egzisztenciák paradicsoma volt.

    Amúgy ami az anarchizmust illeti, a spanyol polgárháború idején egészen közel jártak gyakorlatba való átültetéséhez http://www.en.wikipedia.org/wiki/Spanish_Revolution
    nem véletlenül voltak az úgynevezett anarcho-szindikalisták
    http://www.en.wikipedia.org/wiki/Confederación_Nacional_del_Trabajo
    mind a francoista és sztálinista fasiszták és minden akkori nagyhatalom üldözött ellenségei. Talán csak az izraeli kibucok tudtak valami hasonlót – kicsiben – megvalósítani, de a baloldaliság lényegében – legalább is ahhoz képest, hogy mekkora szerepe volt az ország (újra)alapító cionista mozgalom 4-6-8 évtizeddel ezelőtti történetében – ott is lenullázódott ( amelyet a vallási fanatizmus közel-keleti légköre is segített, az oslo-i „béke”-folyamat teljes kudarcnak való bizonyulása és számos társadalmi változás mellett ); bár még a számos reakciós tendencia mellett is fényévekkel egalitáriusabb, progresszívebb társadalom a világ legtöbbjéhez képest.

    No persze sok mindent el lehetne még mondani erről a kérdéskörről, de Magyarországon ez úgy is mind falra hányt borsó; mindenesetre hogy kicsit provokáljam a sok nyomorult jobboldali ( akár középkorban ragadt „szentistváni”-keresztény/nemzeti fasiszták, nemzetiszocialisták, akár neoliberális/neokonzervatív majmok, vagy éppen különféle szentfazekaskodó vallási „fundamentalista” ultrareakciósok – felekezettől függetlenül ) ős-reakcióst:

    No pasarán!

  • Kedves Kertész Ákos!
    Mindig élvezettel olvasom intelligens írásáait, pedig én a „másik” oldalon állok, már 14 éves korom óta.
    Szeretném felívni tisztelettel figyelmét arra az egyszerű tényre, hogy maga szerint a baloldal összetartozást, szolidaritást és empáthiát jelent. Látja, a keresztény ember úgyan így gondolkodik mindenféle „oldal” nélkül.

  • Elftheria !

    Ha már „állenzék”, miért nem említi inkább a Schiffer András féle – Orbán-alkotta – udvari ellenzék balláb felőli szárnyát, az LMP-t ? Tudniillik, a zsámolyon pihenő jobbláb felől pedig a Vonaféle Jobbik nevű zrt. nyalja őfelsége talpát, mint az Ő saját, külön bejáratú és már jól bejáratott ellenzéke…

    .

  • Kedves Olvtársaim !
    ˙

    Úgy érzem, Kertész Ákosnak ez az igazán magasröptű, ám teljesen közérthetően kifejtett eszmefuttatása tökéletesen illeszkedik József Attila következő egyetlen sorával:

    „…Jöjj el szabadság! Te szülj nekem rendet…”
    ˙

    – Csak az nem érti, aki nem akarja megérteni.

    .

  • Figyelő !

    Az eltelt majd-2000 esztendő, nem azt igazolja vissza, hogy a keresztény ember pont azokban a fogalmakban gondolkozik, mint a baloldal.
    Mérvadó egyházatyák a nagy szavakon kívül már a kereszténység korai időszakábanban sem a rabszolgák felszabadításán fáradoztak. Pál például, még külön kitérve a rabszolga dícséretes tűrő magatartására, direkte fel is szólítja őket („szogákat”) a feltétlen engedelmességre urukkal szemben – persze a majdani túlvilági jutalom reményében. (Ez volt az ókor.)
    Aztán a középkorban pláne – már szavakban sem – a jobbágy felszabadítás, vagy a szolidaritás a szegényekkel, abszolút ismeretlen előttük. Az e rendszer ellen szót emelőket viszont előszeretettel vádolják meg eretnekséggel… Jó estben utóbb szentté avatják. Midemellett a klérusnak, annál inkább a keresztény hit és az egyház (plusz a világi rendek) hatalmának és vagyonának gyarapításán és megszilárdításán forog az esze és azért is fáradozik.
    Díszes kódexek százezrei tanúsítják ezt a szomorú, történelmi igazságot, amelyet az olvasni nem tudó, ám hívő keresztény földművelő millióknak az előbb felsoroltak sorszerű tűrésén, mint isteni elrendeltetésen alapuló nézet és hit-rendszert kell „önként” elfogadniuk. (Szegények, persze mást elképzelni sem tudtak.)
    Bizony, mindennek az égvilágon semmi köze nincs az esszében kifejtett baloldali eszméhez, és emberi szolidaritáshoz. A fenti történet annál inkább gyökeres ellentétet mutat vele…
    .

  • Eleftheria!

    „Tőke és fasiszmus jegyesek” idézed József Attilát.

    Más gondolkodók szerint viszont, éppen a bolsevizmust (hol van ott a tőke) és a fasizmust hozzák ilyen pletykaízű összefüggésbe…

    Vagy, nem inkább arról van szó, hogy szélsőségek nem a végtelenben találkoznak? Egy adott időben létező társadalmi hierarchia nem számegyenesen helyezkedik el, hanem inkább patkó alakban. Történetesen a politikai mágnespatkó két vége, a végletek egymás felé hajlanak…

    Egyetlen magyarországi példa a Gyurcsány kormány megkötötte terv, egy multi által a Mátra aljára telepítendő autógumigyár meghiúsításában kart karöltve működött együtt nemcsak a fidSS, de a Munkáspárt és a Jobbik is. 2010. után újra ugyanazzal a multival Orbanisztán újra megkötötte a szerződést, mely ellen a két szélsőséges párt részéről egy rossz szó, annyi nem hagzott el… Ki volt itt a vőlegény és melyik a menyasszony ?

    .

  • Donáth Ferenc

    Elolvastam. Van, hogy valami bántó mert igaz. Ebben az írásban is van ilyen. De az, hogy: ” az MSZP nem lett igazi, európai szociáldemokrata párt, hogy maga is a korrupció egyik melegágya lett, és végül a Fidesz diktatúráját legalizálva „őfelsége ellenzékévé” züllött a belőle kivált DK-val együtt,” ebből elsősorban az a DK-ra vonatkozó tizedmondat, már úgy bántó, hogy igazságtalan. Ha valaki el kívánja vitatni a DK-sok szolidaritását, és elvi ,- erkölcsi eltökéltségét, az először is csinálja végig itthon velük azt, amit végig csináltak, az ügyészségi kihallgatástól kezdve a Kossuth téri éhségsztrájkon át, a Parlament körbefogásáig, vagy sorolhatnám tovább. E nélkül, azonban könnyűnek találtatik távolról megmondani a tutit. Életszerútlen prédikációvá válik az írás, magával rántva, a megfontolandó bekezdéseket is. 25 évvel ezelőtt hangos volt a közélet a Bibó István idézetektől. Mégis, aki ezt most olvassa találkozott valaha Bibó István zászlóbontó írásával a „kényszer , jog, szabadság” című tanulmányával? Ha nem, és érdekli az individuum és kollektivum; a pozitív ( azaz normakövető) szabadság és negatív (forradalmi felkelés) szabadságának viszonya; olvassa el! Az a hozzászóló, aki a jobboldaliság leírását kérte a szerzőtől, talán értékes támpontokat talál Bibónál. Az elmúlt 4 év praktikumához visszatérve, sajnos sokkal mélyebbre, részletezően kéne feltárni azt, hogy mi az akadálya az MSZP-s korruptaktól való megszabadulásnak? Ugyanakkor sokkal szélesebb körben; még a jobboldal számára is ismertté kellene tenni, tisztázva a társadalom előtt a megújulás igényét.

  • Ármin

    2014 december 29
    12:25 du.
    Te miből gondolod, hogy bárkinek, napláne egy neves írónak, előírhatod, hogy mivel foglalkozzon! =))

  • Cornelius:
    Meg ne sértődjön, de hogy Gyurcsánytól – vagy bárki mástól – tartania kellene Orbánnak… hát ezen röhögnöm kell… Vegyék már észre, hogy egy mindenféle kontroll nélküli, egy kézben összpontosuló önkényuralom struktúrája – más szóval diktatúra – épült ki, a 1989-es – máig érvényes – Alkotmány elleni államcsínnyel ( méghozzá az 1945 előtti feudális-fasiszta keresztény-nemzeti, „szentistváni” stb. halálosan mérgező, hamis nemzeti identitáson, primitív, infantilis bálványimádó „szent”koronás stb. hókuszpókuszokon alapuló eszmeiség jegyében ). Ezt az Alkotmány tiltja és minden magyar állampolgár jogává, sőt kötelességévé ( pláne ha olyan köztisztségekben van amelyben felesküdött a Köztársaság törvényeire, az Alkotmányra ) teszi az önkényuralmi törekvések elleni fellépést. Ehhez képest a déká, együttpéem, elempé ( na jó, ez a banda amúgy is szinte a FideSS zöld tagozata ), no meg a maszop mint egy tál lencséért úgy adták el a fasisztáknak a demokratikus jogállamot, egy kis pártámogatásért meg képviselői juttatásokért. Az egész államszervezet ( mind három hatalmi ág ) az uralkodó párt, vezető klikkjének a kutyahűségű kinevezettjeiből áll, azaz a hatalmi ágak szétválasztásának annyi ( „illiberális demokrácia ” ) , a civil társadalom feletti rendőrállami ellenőrzés egyre szorosabb ( NGO-k elleni koncepciós eljárások stb. ), harmadik világbeli „jog” viszonyok vannak, és közben azt akarják bemesélni hogy szépen húzzunk el szavazni mert mindennek ellenére demokrácia van. Tudják, a demokrácia nem „négy évre választott diktatúra”, hanem korlátozott ( mind a cselekvési és időbeli határaiban ), ellenőrzött, az állampolgároknak felelős hatalom. Ami nem ilyen azt nem lehet szavazócetlikkel leváltani. Persze egy olyan társadalomban amely annyi demokratikus, civil hagyománnyal, olyan színvonalú iskolázottsággal, társadalmi viselkedési normákkal rendelkezik mint Magyarorsz., ott minden szart meg lehet etetni a tömegekkel. Ezek az álellenzéki árulók mind egytől egyik felelősek azért, hogy Magyarországot kivezették a civilizált világból ( persze valójában amúgy se volt egy pillanatig sem része annak), a Európa és a világ szégyenévé tették az országot. Ezt betetézték az illegális, illegitim puccsista alaptörvényre való idei felesküdéssel. Ezeknek az esküszegőknek, ha normális jogállam lenne Magyarországon, az orbáni fasiszta maffiával együtt a vádlottak padján lenne a helyük az államcsínyben való bűnrészességért. Akkor kiderülhetnének gyurcsányék és a maszop ” gazdasági hátországának ” még a 2010 előtti időkre is visszanyúló fideSS-sel való közös – vagy legalább is cinkos együttműködéssel eltusolt – mutyijai is, amelyek szintén érdekelté tehették ezeket a puccsistákkal való kollaborációban.

    Ami a rasszizmust illeti: társadalmi feszültségeknek, a kirekesztésnek, a nyomornak ( amely etnikai hovatartozástól függetlenül érint tömegeket ), etnikai színezetet adni nemcsak rasszizmus de aljasság is; pláne annak tudatában, hogy ezekhez talán van egy kevés köze Magyarország igen magas erkölcsi és intellektuális szinten álló uralkodó osztályainak. Ha a bolti lopás, betörés stb. „cigánybűnözés”; akkor a családon belüli erőszak ( „vak komondor”… ), a mindent átható, elfogadott társadalmi normát képező korrupció, a gyilkos szervezett bűnözés legalja az milyen bűnözés…? Fehérbűnözés, magyarbűnözés… ? Magyarországon nem magyarul beszélő magyarok vannak, hanem magyarok, cigányok, zsidók, svábok, tótok stb. …? Ki mondja meg hogy ki a magyar? Nem etnikai hovatartozásokat kellene számon tartani hanem a nyomor társadalmi, politikai okaival foglalkozni. Amúgy egy etnikai közösség meghatározó elemei, a közös nyelv, kultúra, földrajzi elhelyezkedés, esetleg vallás. A cigányság nagy része viszont ezekben nagyrészt asszimilálódott – az oláh vagy beás cigányok kisebbségét leszámítva – a magyarsághoz ( a svábokhoz, tótokhoz, kunokhoz, jászokhoz vagy éppen a zsidósághoz hasonlóan ), tehát a megkülönböztetés – amely nagyrészt osztály jellegű – antropológiai, faji színezetet kap. Szóval süllyedjenek csak le nyugodtan a nemzetiszocialisták szintjére, ha ekkora morális és intellektuális integritással rendelkeznek; a kulturált emberek megvetését érdemlik.

    És NEM Gyurcsány a hibás mindenért, ő csupán egy ( bár hangos ) tagja az országot lezüllesztő uralkodó osztálynak; egy nárcisztikus, szereplési mániás szánalmas alak, aki a 2010 óta az uralkodó osztályokkal együtt teljesen leszerepelt. Ja, és a FideSS-hez hasonló párton belüli „demokráciával” és személyi kultusszal rendelkező párt vezetője.

  • Ezek elolvasták az írást vagy én nem értettem miről szól,mert ezek a hozzászólások.Mintha két malomba őrölnénk. Köszönöm nagyon ütős az írás ,nekem elgondolkodtató.

  • A baloldaliság erkölcsi alapállás, fő ismérvei az összetartozás, a szolidaritás, az együttérzés. Olyan erkölcs tehát, amely konzekvens és konzisztens. Amely nem az individuumok sajátja, hanem a közösségé, mely tulajdonképpen individuumok összessége. A közösségi érdek, a közösségi célkitűzés mindenek előtt!

    Tudok-e ezzel azonosulni? Fel tudom-e ismerni egy közösség értékrendjét, mely e közösség céljainak meghatározója? No, ez itt a kérdés…

    Véleményem, hitem, meggyőződésem, hogy csak az istenhit, egy magasrendű szellemiségben való hit lehet ebben útmutatóm. Isten, ki csak annak számára létező, aki hisz Benne, Isten, mint a lelkek ápolója, gondozója, vezéreli gondolkodásomat a társadalom szempontjából helyes útra, magyarán, az istenhit alakítja tudatomat. Nem pedig /marxista alapon/ a létem határozza meg azt. Létem maga a mindennapi életem, az egzisztenciális körülményeim összessége, a sorsközösség, melyet vállalnom kell, ha akarom, ha nem, valóban, azt hihetnők, mindez együtt tudatom meghatározója. Földhöz, a lét rögéhez vagyok kötve. Ám tudatom formálásához többre van szükség. Emelkedettségre, feltekintésre, szellemi elvonatkoztatásra, irányító szellemiségre. El kell emelkednem a földről…

    Tudatom, gondolkodásom elemei visszahatnak létemre. Elsődlegesen valóban /munkás, paraszt, értelmiségi, stb./ létem formálja tudatomat, de a dialektika hatás-ellenhatás elve alapján vannak visszahatások, ellenhatások, ellenjelzések is. Milyen utat válasszak? Melyik utat válasszam? Mely közösséghez tartozónak valljam, érezzem magam? Hol és hogyan egyeztethetők össze az individuum, a saját egyéniségem érdekei és céljai választott közösségem, egy arra érdemesíthető közösség érdekeivel és céljaival? Ki mutatja meg a helyes utat a társadalom erdejében? Bizony mondom, a bennem élő szellemi elvonatkoztatás, amit ISTENNEK szoktunk nevezni, az lehet szellemi iránytűm, szeretettől áthatott vezérlőm.

    Köszönöm, hogy elolvastak, hogy időt szántak gondolataimnak.

  • Kertész Ákos cikke, esszéje, nevezzük bárhogyan, a mást akarást, a különböző célok, egymástól eltérő közvetlen célkitűzések megvalósítását sürgető, bizony, – látszólag – anarchiába, rendetlenségbe, káoszba torkolló budapesti utcai tüntetések miliőjét érintve indul el fejtegetésében. A sok különböző, a fennállót megszüntetni kívánó, de a hogyantovábbot sajnos még nem világosan látó szándék, akarat egységbe kovácsolása csak ideológiával, egységes elveken alapuló ideológiával valósítható meg. Egy barátom szokta mondani, a létező magyarországi ú.n. baloldali pártok közös hibája, hogy nincs ideológiájuk, saját kikristályosított értékrendjük. Ideológiailag kiüresedtek. Kiváltképp igaz ez az MSZP-re, mely pártnak volt baloldali identitása, volt kimondottan baloldali hagyományokra alapozott értékrendje. Ám mivel politikai múltjában a közelmúlt történelmének értékelése, tanulságai szerint adódtak hibák, jóvátehetetlennek tűnő iránytévesztések, az ú.n. rendszerváltozást követően, nem győzött mentegetőzni és múltját neokapitalista, a kapitalizmust újra építő politikával feledtetni. Ez kibékíthetetlen ellentmondásba sodorta. Nem lehet egyszerre piacgazdaságban élni, ugyanakkor a szolidaritást, a hátrányos társadalmi helyzetben élők felemelését, az esélyegyenlőséget szorgalmazni. A verseny, annak mindenhatósága, szelleme egyszerűen kizárja, értelemszerűen gátolja a szegények, rászorulók, így egy széles és népes közösség érdekében történő cselekvést.

  • Eleftheria !

    Nagyon jó és a jegyzet témájába talál, hogy illusztráció gyanánt az 1936-os Spanyol Polgárháború videó képeit raktad föl. Azok ott a képeken egy nép azon joga mellett álltak ki fegyverrel, életüket kockáztatva, hogy a spanyolok majd egy köztársaságot építsenek fel a királyság helyett… Az harcokban résztvevő internacionalisták idealisták voltak, nem anarchisták, mert épp csak azzal nem számoltak, hogy a tőke és a reakció legalább olyannyira internacionalista, ha az érdeke úgy kívánja, mint a nemzetközi brigádok voltak. Emiatt aztán győzött a túlerő és a náci német Condor Légió, évtizedekre Frankó tábornokot – Hitler szövetségesét – ültette az államfői székbe.

    Gyerekként még ismerhettem egy-két túlélő, talpig becsületes baloldalit, aki ún. „spanyolos”-ként küzdött a Spanyol Köztársaság létrejötéért a frankóisták ellen… De a képek és a jobbnál jobb grafikák között ott látható a magyar Robert Capa [Friedmann Ferenc] fotóriporter világhírű frontfotója is, a Szabadsághrcos halála című…

    Álljon akkor még itt a nemzetközi brigádok magyar több-ezer résztvevőjének emlékére néhány rigmus Komját Aladár csodás Madridi Indulójából melyet Arma Pál zenéje ruházott föl olyannyira lelkesítő erővel, hogy még ma is oly népszerű és ismert:
    ˙

    „Madrid határán állunk a vártán.
    Állunk tűzözönben minden poklon át.
    Őrködünk a vártán, Madrid népe álmán,
    Álljuk vad hadaknak minden ostromát.

    refr.
    Rajta csak rajta törhetetlen fajta,
    Bátran tankok ellen száz halálon át.
    Rajta, rajta, rajta végső diadalra,
    Rajta, ezer nyelvű egyszívű brigád !…”

    [Ezt követően még három hasonlóan kiválóan sikerült szakasz ölelkezik a refrénnel.]
    ˙

    Vajh, a spanyolok ismerik e ezt a maga nemében remkművet?

  • Helyesbítés:
    Gyurcsány a 150 ülésből 142-ön volt ott,elírtam,nagy különbség!!!
    A Tv-ben meg ma közvetítették (a hozzászólásával!)a fellépését lemezlovasként…….élveztem.
    Egyébként nem ez a lényeg,de a tények bizony nem lelkesítőek és
    biztatóak….!
    Jó lenne egy sikeresebb,békésebb év mindenkinek!

  • Züllött a baloldal, züllött az egész baloldal, tokkal vonóval…

    „Hazudtunk reggel, délben, meg este…”

    Utód párt milliárdosokkal…

    dögkút, más megoldás nincs…

  • Ármin !

    A jobboldali;

    Régi, retrográd, általában egy . l e j á r t . t ö r t é n e l m i(!) korszakot, annak hatalmi struktúráját visszarendezni kívánó érdek és érték és politikai rendszer, valamint politikai gyakorlat híve, és/vagy ennek machiavellista gyakorlója.

    Nem feltétlenül azonos a konzervatívval, aki inkább a saját kultúrális kötődéseibe kapaszkodik, de nem zárja ki esetleg a baloldali szimpátiáját sem.
    ˙

    Ui: Bocs’ hogy tilalmad ellenére mégis belekontárkodtam a kérdésed megválaszolásába. Természetesen ez is hosszasabb kifejtést igényelne, de a lényeg, az benne van.

  • Helyesbítés:

    Robert Capa eredeti nevét a Dec.30/11,30-as bejegyzésemben „Friedmann Ferencnek” írtam, holott helyesen: FRIEDMANN ENDRE .

  • Ármin: kezdi unni? affene! és akkor most mi lesz? és, ha csendőr viselte volna? tehetett róla? nem.
    hogy én zsidóznék? mintha maga – díszzsidóként – oszataná itt a észt 😀

  • Gyuri10: II. József ragasztotta rájuk a nevet 😀 hogy sváb név lenne? kétlem.

  • Szentpeter: dögkút? rendben van. állj a szélére, szívesen belerúglak! te még mindig éppen olyan idióta vagy, mint amikor – tévedésből – leültem veled sörözni!

  • Megint nem közölték le a cikkel kapcsolatos hozzászólásom,csak azért mert nem értettem több dologgal egyet!

    Aha. gondolom, ez hiányzott magának:
    „Marcsi
    Hozzászólás: 2014-12-20 – 3:39 du.
    A fogyatékosok és jellemtelenek itt vannak(!!!!),akiket nem véletlenül vet meg a többség és még a saját fajtájuk is,már akik tisztességesek!Szerencsére a többség!Az ilyeneket el kellene tiporni!
    Ezt a szót biztosan nem értik!”

    mondja, mégis, mi oka van a csodálkozásra?

  • Marcsi
    2014 december 31
    2:20 du.

    Marcsi, hát még ilyet… Amiket maga ír hozzászólásként, az alkalmas arra, hogy az emberek nyugalmát megzavarja, valamint gyűlöletet és félelmet kelt. Ne csodálkozzék, ha az ilyen elmeháborodott hozzászólások nem kerülnek ki. BUÉK drága!

  • HunCanada: Marcsi már régóta a mentális környezetszennyezés kategóriájába tartozik. nem is tudom, miért mi, és nem az ÁNTSZ vagy a katasztrófavédelem foglalkozik vele.
    lehet, hogy nem tudnak róla? ezen még segíthetek.
    neki a BUÉK valóban drága 😀

  • Újonc hozzászólóként úgy tapasztalom, itt, e körben senki más nem heveskedik, senki más nem szidalmaz, senki más nem akar senkit dögkútba lökni, senki más, csak Ille István.

    Foglalkozzon inkább Kertész Ákos írásával, annak érdemi tartalmával, és ne a kommentelők faji hovatartozásával, illetve nevük eredetével.

    Nyugodjon meg, ne rontson most nekem is, mert azt tanácsolom, amit. Hátrább az agyarakkal, kedves Ille Úr!

    Nem vérre megy a játék, a kommentek vélemények, senki ne csináljon belőlük presztízskérdést…

    Kapíse?

  • Ille István,
    Nem állítom határozottan,hogy minden Lobenwein sváb,de az én egykori barátom anyaági családja sváb volt és Lobenwein.Sőt azt sem gondolom,hogy minden sváb rosz ember lenne.A barátom családja és még néhány sváb ismerősöm nagyonis normatív emberek voltak.Ugyanakkor az egykori munkahelyemen ismertem rohadt rósekat is.Ember vagy embertelene válogatja.

  • NOPASARAN: nem igazán érdekelnek a jó tanácsai. ha a szövegértésével meg gond van, forduljon szakemberhez. tudja, én Szentpéter hozzászólását másképpen értelmezem dögkutilag, mint maga.
    ne áltassa magát, nem tartom arra érdemesnek, hogy magának rontsak.
    aki meg nem tud arabusul, ugyebár… mi capsice? no?
    bohóc.

  • nopasaran:
    .
    „..Nem vérre megy a játék…”
    .
    – Nem, arra viszont megy, hogy páran valamiért öntik ide is a mocskot, ahelyett, hogy maradnának a saját, nyilas szennyoldalaiknál. Aztán, a nagyon sokadik liter mocsoknál begőzöl a szerkesztő, azért ezen ne csodálkozzunk már akkorát. Igazából az a csodálkozni való, hogy a nácikat, idiótákat, terelőgépeket nem vágják ki testületileg, mondjuk, két figyelmeztetés után.
    .
    „.. a kommentek vélemények…”
    .
    – Hát, nem mindig. Mikor valaki csak azért jön ide, hogy eszeveszett marhaságokkal zavarja meg az itteni közösséget, és/ vagy minél botrányosabb szemetet toljon ide folyamatosan, az semmiképpen nem „vélemény”.
    .
    A „vélemény” az egy olyan dolog, mely megalapozott, valós, ellenőrizhető ismereteken nyugvó szubjektív álláspont.
    .
    De alpári trógerségek beirkálása az nem „vélemény”. A szerkesztő nem túl elegáns reakciója pedig érthető – ha már nem hajlandó szinte senkit kivágni innen (ezzel kockáztatva, hogy a hasznos hozzászólók, olvasók előbb- utóbb lelépnek, és marad a szemét).
    .
    „..Kapíse?…”
    .
    – Aranyapám, jó lenne, ha nem infantilis fölényeskedéssel nyitnál… nem gondolod?
    .
    Na, jó reggelt.

  • Gyuri10: egy svábnak ne kell családnevet „adományozni”, van neki otthonról hozott. azon felül kizárt dolog, hogy egy sváb a keresztségben az Ármin nevet kapja.
    az egészet csak azért hozom fel, mert Lobenwein szaki oly módon támadja a zsidóságot, ahogy egy szakadár zsidó szokta, pl. Orbán apuci zsidó tanácsadója.

  • Eldrad: nyugi. ez az áttörhetetlen nem ismeri Szentpétert, én viszont igen. ráadásul tényleg komoly szövegértési gondjai vannak.

    más: olvastad Boda álszent hozzászólását? méghogy ő isten teremtményeiről írt…meg éppen ő ír toleranciáról, meg a gyűlölködés megszűnéséről…ugyan, kérem!

  • István:
    .
    – Kübli marsci „hozzászólásait” már rég nem olvasom el, annyi értelme lenne, mint f…gás után kezet mosni. Szerintem ez a majom már orvosi értelemben sem normális.
    .
    Ha látom, hogy bárhová, bármit berottyint, akkor csak bekarcolok neki valami csúfságos beírást, és kész. De ma még azt sem, nem bosszantom magam azzal az állattal.
    .
    Egyébként, komolyan jót tennél vele, ha megszabadítanád tőle, meg még egy- két, hozzá hasonló szubhumántól a KMH- t – ha már a világot nem lehet tőle megszabadítani.
    .
    Most is – ezek szerint, szétoffolja az összes topikot, ahol felbugyog. Ezt megtűrni, mi értelme?

  • István,
    gondolom az Ármin lehet egy nicknév,minden keresztség nélkül is. Ezen alul és felül ki veszi észre a zsidó renegátok puffogását.A seggedi 3.14csa nádnál nagyobb kárt ezek már igazándiból nem tudnak okozni.Különben sváb vagy zsidó?Lehet ez is az is.Mindenesetre ha zsidó is,akkor bizonyítania kell,hogy ő mennyire „más”.Van más leve-lezőnk is ilyen ezen az oldalon,aki katólikus áhítattal darálja a „költők zsongó agyát”,mert ő már akkor is élt,ott volt.