Azt mondta Viktor, hogy a cél a baloldal teljes megsemmisítése.

Ami azt illeti, lehet, hogy mentálisan kihívásokkal küzd, lehet, hogy elmeorvosi eset, de a hatékonyságához nem férhet kétség.

Ha az ország dolgait – amin nem az államtól való tolvajlást és rablást értem – hasonló alapossággal és hatékonysággal intézné, az ország már virágba borult volna és az utcákon jóllakott, boldog emberek mosolyognának.

De hát az emberek sokfélék, van, akinek az építéshez van tehetsége, van meg, akinek a romboláshoz, és hát – sajnos – Viktor utóbbi csoportba tartozik.

Ha nem Viktor Mihály lenne a neve, azt mondanám, hogy született rontópál.

Végre előkerült a szokásos éves agyszidolozásáról, már annyira hiányzott, mint libának a kés.
Az a baj az ilyen diktátorocskákkal, hogy szomorúszemű vazallusaik a távollétében nem képesek egyetlen mondatot sem kinyögni, mert rettegnek, hátha rosszat találnak szólni, és akkor annyi nekik.

Mindenesetre rádiószózatában sorra vette az aktuális témákat, megállapította, hogy az élet normális mederben folyik, zökkenőkről itt aztán soha nem volt szó, ami útdíj ügyben zörej hallatszik, az a próbaüzem gépház-zaja, de most majd jól kipróbálják az emberek, hogy milyen fizetni azért, amiért ezidáig nem fizettek, aztán majd megy ez, mint az olajozott ménkű.
Mindenesetre arra biztatta a tömegeket, hogy most kell tiltakozni, ha valami nem tetszik, mert ha jön a végleges döntés, akkor már felesleges.
Szerintem most is.

A problémát természetesen az ellenzék okozza – „A politikai életben van szembenállás, de ez nem a kormányzathoz kötődik, hanem a politikához, és az ellenzék helyzetéhez. Évek óta vajúdik az ellenzék, a tüntetések se a kormányzatról szólnak, hanem a modern baloldal vajúdásáról. Ezzel együtt kell élni.” – mondá.

Természetesen hazudik, mert az egy dolog, hogy az ellenzék szokás szerint tökéletlenkedik, de az megint egy másik dolog, hogy a kormányzat belemanőverezte az országot a Nagy Pöcegödörbe, melynek partját szappanos fóliával burkolta előrelátó módon, hogy aztán kikecmeregni se nagyon lehessen belőle.

Nincs a közéletnek egyetlen olyan területe sem, amelyről azt lehetne mondani, hogy rendben lenne, az oktatás a bölcsődétől az egyetemig romokban hever, gyermek, ifjúság és társadalomellenes.

Az egészségügy éppen most válik ketté, lesz egy egészségügy a szegényeknek, egy meg a gazdagoknak, a kettő között a különbség ég és föld lesz, pontosabban mennyország és a föld alatt, a temetőárokban.

A gazdaságból ha kivesszük a német autógyárak teljesítményét, akkor nem marad más, mint a pálinkafőzés meg a bőgatya-konfekció, habár a kínai bőgatyák olcsóbbak

Az azért igaz, hogy az ellenzék is romokban hever, azok a figurák, akik rettenetes nagy hanggal demokratáskodtak itt az elmúlt időszakban, eltűntek, mint szürke szamár a ködben.
Pártjaikról sem igen hallani, az egyre csökkenő létszámú tömeg száz felé osztva fel-alá szaladgál a főváros útjain, nem csoda, ha Orbán röhögve arra biztatja őket, hogy most tüntessenek, most finom, most ne hagyják abba.

A pártok egyenként is identitászavarokkal küzdenek, egyik azt mondja, hogy baloldali, de azt, hogy ezen mit is kell érteni, annak cizellálását nem viszi túlzásba, a másik minden demokratát a soraiba vár, jóllehet a demokrácia maga nem program, hanem működési mód, a többiek meg pszeudo-pártok, olyanok, mint az egyszeri gyerek a viccben, akiről kiderült, hogy csak egy fülből állt, de az is süket.

Talán újra kellene gondolni, hogy a jelenlegi pártok képviselnek-e akárkit is, vagy pedig át kell állni az ideológiai pártokról a programpártok működtetésére, tehát, hogy például a baloldali értékek a párt programjában jelenjen meg, ne a propaganda szintjén.
Ehhez viszont elképzelések és hatásvizsgálatok kellenének, meg kellene mondani pontosan, hogy mit akarnak kezdeni a nagy ellátórendszerekkel, a z oktatással, az egészségüggyel, a munkanélküliséggel, és így tovább.

Ami meg a Fideszt illeti, hát abban ne reménykedjünk, hogy tönkreteszi önmagát.
A Fidesz a magyar nagytőke érdekeit képviseli, az a húsz ember, aki érintett ebben, az ugyan összeveszhet időnként, de az anyagi érdek összefűzi őket – ne legyenek illúzióink.
Tulajdonképpen egyetlen demokratikus párt van ma a pártpalettán, melyben többé-kevésbé meg lehet bízni, a többi sajnos már eljátszotta a bizalmat.

A civileknek egy képviseleti demokráciában nagy szerepük lehet – a pártok mellett.
Nekik kellene a társadalom lelkiismeretének lenniük, olyannak, mint egy jó házőrző, amely azonnal vad csaholásba kezd, ha valakik lopni kezdenék a demokráciát.

Ma még nem ezt a feladatot töltik be, hanem akkor van sikerük, akkor tudnak gigamegatüntetéseket szervezni, ha két forinttal emelik a sajtospogi árát, ritka az, amikor a társadalmi problémákat tudják – vagy akarják – a tiltakozások középpontjába állítani.

Ma a civil nem felügyelni akarja a pártokat, hanem helyettesíteni, ami – azt hiszem – téves célkitűzés.

No, majd meglátjuk, a következő hónapban már tisztább lesz a kép, aztán neki lehet állni építkezgetni, pártot szervezni, programokat összeállítani.

Elsőként egy olyan emlékeztetőt kellene szerkeszteni, melyben szépen felsoroljuk Orbán és a Fidesz viselt dolgait a Gyurcsány-Bajnai kormány idején, aztán a 2010-2014 közötti időszakban, mert az ember feledékeny, egy idő után úgy emlékszik, hogy a veréb, melyet odadobtak neki az asztal alá. tulajdonképpen egy szép kis hízott liba volt.

Aztán majd meglátjuk, hiszen uyan rengeteget röhögtünk már Orbán uralkodói ambícióin, de azt tudjuk, hogy minden viccnek a fele komoly.
Ennek a másik fele is…

Vannak dolgok, melyekben nem értek egyet az Ország Gyűlése Mozgalommal, de azzal, hogy tiltakozást hirdettek tizedikén este hatra a gyülekezési jog korlátozása ellen, azzal mindenképpen.

A demokráciát nem egyben szokták eldobni, hanem apró harapások után úgy fogy el, mint a kifli, a végére nem marad semmi belőle, mert a csücskét már régen leharapta Selmeci Gabika, még piranha korában.

Úgyhogy, aki ki tud menni a Kossuth térre, az ne fékezze magát, menjen…