Stefan Stefanovics és a múlt idő

Na, nem annyira a régmúlt, pedig Stefan Stefanovics azt fogja használni, de azért mégiscsak. Szóval, Stefan Stefanovics mene, mene – ráadásul tekel és ufáresz, bár egyesek szerint noch dazu ufárszi – az M3ason, hirtelen felindulásból elkövetett állomány gyűlés okán, mikoron is lefékeze előtte teljesen érthetetlenül egy izé. Stefan Stefanovics, hogy elkerülje a bajt – mellette a belső sáv erősen foglalt vala, szép, nagy és fekete autókból kifolyólag – gondolá, majd a leállósávon elkerüli az ütközést. Hát, nem kerülé el. A Suzukija – abs ide, abs oda – játékosan megperdüle, és egy csöppet leamortizála magát a szalagkorláton. A szalagkorlát, köszöni szépen, jól van. A főcím csak illusztráció.

Na, ekkor vevé kezdetét Stefan Stefanovics vesszőfutása.
Megalkuván szomszédjával, hogy ő majd eljöve eléje másnap reggelén a Liedl parkolójába, elkísérendő a szervizbe, majd haza fuvarozandó kies Mogyoródra, Stefan Sefanovics kiparkola a Liedl parkolójába, és vára szomszédjára elannyit, mit még nőre se vára életében. 40 perc után felkerekedvén, mindenki csodálatára elvivé a roncsot a szervizbe, ahol mondák, hogy ránézésre 500.000.-. Mi lett volna, ha nem néznek rá? Meghogy min. 2 hét. Stefan Stefanovics búsan hazafelé erede. 1-es villamos Népstadionig, metró Eörs vezér teréig, HÉV Mogyoródig, ez eddig kb. 90 perc. Mogyoródon bent álla a Volánbusz: tessék mondani, mikor az akkor? Egy óra múlva. Hát akkor gyalogmenet, hegyen-völgyön megyen a turista, egy óra csöndes izzadás, mert hát, süt ám a nap, de nem úgy vala öltözve!
A szomszéd meg időközben otthon rágandja a körmét, hogy miért is nem jövék haza? Világos: Palotáról hazajövék, majd Mogyoródról visszamenék a Mexikói útig, Zuglóban. Logikus. Na jó, ő is elmúlt már 60.

Semmi gond, ott figyel a 125cm3-es Grand Dink, nomajdazzal. Csakhogy másnapra amolyan havária álla elő, mi szerint alul jég, felül porhó. De hát Stefan Stefanovics mit nekem zordon Kárpátoknak vadregényes tája szittya kiáltással mégis útnak erede. Nem kellett volna. Mikor másodjára mene ki alóla a motor, gyanítá, hogy nem jó döntést hoza. Harmadjára már fel se tudá állítani a jószágot, lévén, hogy az 150 kg vala, Stefan Stefanovics meg ugyancsak elpillede vala. Jövel hálistennek arra járókelő, ki segíte feltolni a motort a maradék 10 méteren az emelkedő csúcsáig, meg udvariasan begyüjté a jobboldali visszapillantót, ami a boruláskor leficcede.

Időjárási anomáliák elhárítódván, marada a száguldozás két keréken eladdig, amíg a Dinka egy csattanással el nem veszíté a kompresszióját, ami látó emberek szerint vagy szelepszárból, vagy dugattyúból kifolyólag adódik, így a Dinka, akármennyire Grand is, most a főtéren dekkola egy ismerős udvarán, mert nehogy már azt hidd, hogy az összes motorszerelő ismerősödnek van éppen most trailere!

Na, most következék a géperejű jármű után való kutatás. Akada egy szomszédnál egy robogó, de Simpson-blokk vala beépítve, ami ugyebár, sebváltós, és Stefan Stefanovics meg nem most fog megtanulni sebváltós motorral közlekedni.

Akadt vala egy másik szomszéd kis Suzuki robogója, ami ugyan olyan képzetet ada Stefan Stefanovicsnak, mint majom a köszörűkövön, de hát, ne adjunk a hiúságra, ha gurul. Gurulni gurula a próbaúton, de másnap reggel már az istennek se.

Marada a rendkívül egészséges megközelítés, vagyis fagyott mezőn keresztül 2,5 km gyalog, nehezítve 50 m zsugorjárással az M3 vízátereszén keresztül (120cm belmagasság), majd utána Volán-busz, a csodálkozó sofőrzettel, akinek majdhogynem tevőlegesen kellett bebizonyítania Stefan Stefanovicsnak, hogy jogosult az ingyenes utazásra.

Szombaton vala még egy próbálkozása, mivel egy másik szomszédja megkapá a szolgálati kerékpárját – amit később a fél falu megcsodála, lévén rá vala pingálva, hogy POLGÁRŐRSÉG – hát neki erede vele. Megbáná. Az a drótszamár, bár csinoska, egyenes aszfaltra vala képezve. Első sebessége az un. szapora, alkalmas 2-3 fokos emelkedő leküzdésére. Második sebessége a haladós a sík aszfalton. Ebben a fokozatban úgy szágulda el Stefan Stefanovics mellett egy másik kerékpáros, hogy Stefan Stefanovics majdnem letevé a lábát, mert azt hivé, hogy áll. A harmadik fokozatot be se kapcsolá. Minek? Úgy se tudta volna meghajtani. Lényeg, hogy ez is kimarada, ráadásul a nyereg fel is töré az ülőgumóját, ami megintcsak nem tartoza az élvezetek közé.

Marada hát a gyalogkakukk üzemmód. Még két hét. Stefan Stefanovics úgy véli, ki fog combosodni.