Déli pályaudvar
Nagymama hajdan a Délivasúthoz ment le a Böszörményi útról, ha valami elintéznivalója akadt a mai Alkotás utca környékén.De ha hozzá mentünk látogatóba, soha ki nem maradt a programból a Déli Pályaudvar, többnyire itt szálltunk át az ötvenkilences villamosra.
Aztán a hatvanas évek közepén, már középiskolás voltam, mikor megtörtént az újabb csoda, a pályaudvart átépítették és egy csupafehér-csupaüveg gyönyörű épület került a mozdonyfordító helyére, mely addigra elveszítette jelentőségét, hiszen a gőzmozdonyok kora lejárt és a vonatokat mindkét végükről lehetett már irányítani.
A hetvenes évek közepére lett készen mai formájában a pályaudvar, utána már csak fákat vágtak, perontetőt gyártottak a vasúti környezetvédők…De arra még mindenki emlékszik a korosztályunkból, hogy amikor a gőzös vontatta szerelvény elindult a Balaton felé, hamar fel kellett húzni az ablakokat, mert jött az alagút, és abban nyitott ablak mellett mindenki kéményseprő-küllemet öltött – de ezt azért leginkább csak a diákok kockáztatták meg.
Mikor a balatoni táborokba utaztunk, a szemünk bevörösödött, alig tudtuk nyitva tartani – a forró pernye és a korom elrendezte a kötőhártyák dolgát néhány napra.
De megérte, mert vonaton utazni maga volt a csoda, a mozdony meg egyenesen lenyűgöző volt.
Az évek során aztán a valaha oly korszerű pályaudvar, melyre – az Erzsébet híddal együtt -olyan büszke voltam, mintha én építettem volna, lepusztult, a rendszerváltás negyedszázada is hozzátette a magáét, mára úgy néz ki, mint maga a magyar társadalom: egy romhalmaz az egész.
Most meg az alagút adta meg magát, állítólag a közmunkások (de jó, hogy vannak, lehet valakit okolni, aki képtelen visszaszólni) „túlirtották” a gazat, ezért aztán a partfal leomlott.
Túlélt egy-két háborút, forradalmat, gőzmozdonyokat, vasútvillamosítást, miegyebet, de most leomlott.
Nagyon időszerű volt a leomlása, hiszen hihetetlenül jól alátámasztja a Déli megszüntetésének szép tervét.
Ha a jelenlegi hatalom valamilyen gazdasági érdekéről van szó, akkor bebizonyosodik? nem csak minket ural a NER, hanem leigázta a természetet is.
Mikor egy új sportcsarnok felépítése vált esedékessé, akkor éppen a megfelelő időpontban leégett a Budapest Sportcsarnok, mikor a bányászat területén kellett rendet tenni, éppen alkalmas időpontban jött a vörösiszap, most meg ez az alagút-ügy – tulajdonképpen büszkének kellene lennünk.
Annál is inkább, mert már látszik a fény az alagút végén, a kormány elé került a Déli pályaudvar ügye. „A pályaudvar jövőjével kapcsolatban felkérte a kormány a nemzeti fejlesztés minisztert, hogy vizsgáljon meg minden lehetőséget és folytasson minél szélesebb körű konzultációt ebben a kérdésben a társadalmi, a civil, az önkormányzati és a gazdasági szférában egyaránt.”
Kukorica legyek az éhes libák óljában, ha nem az fog a végén kiderülni, hogy szorgos népünk követeli a Déli megszüntetését, és a pályaudvar funkcióinak Kelenföldre telepítését.Nem is lenne ezzel semmi baj, ha az ember nem ismerné ezeket, mint a tenyerét.
Nos, ezzel a lépéssel rengeteg felettébb értékes terület szabadulna fel Budán, annak is az egyik legjobb részén, ahol remek irodaházakat, hoteleket, miegyebet lehetne felépíteni, akár vissza nem térítendő állami támogatással is, ne csak Csányi marhái legyenek boldogok, hadd nedvesíthessék meg a csőrüket az arra érdemesek.
Emellett fel kell építeni Kelenföld új vasúti állomását is – az se öt fillér haszon, ha ügyesbe csinálja az arra érdemes vállalkozó.
Nemutolsósorban a visszacsurgatandó tizenöt-húsz százalék sem kevés, van annak helye a Kajmán szigeteken, esetleg azeri bankokban…
Szóval, bánatos vagyok, mert a Déli felújítása és korszerűsítése olcsóbb lenne, emellett én szeretem, ha az ország és Budapest értékeit nem hajigálják ki kivakarózott parasztgyerekek, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy a nagy hazafias melldöngetéseik közepette mekkora károkat okoznak akárcsak ezen a területen is.
Londonban is van pályaudvar a város közepén nálunk sem lenne baj, ha maradna, de erre kevés az esély – a Vérmezőt azért nem merik beépíteni.
Persze lehet, hogy naiv vagyok, és már készülnek a tervek…
Author: Fényes István
Hatvanöt éves vagyok.
Voltam hivatásos katona, dolgoztam biztosítótársaságnál, vezettem gazdálkodó szervezetet, voltak vállalkozásaim, kereskedtem, kábeltelevíziót üzemeltettem, volt az egészségügyhöz köthető vállalkozásom is, most átmenetileg nyugdíjaztam magam, de már nehezen bírom...Jogot végeztem, van tanári végzettségem, és hát katona sem lehettem főiskola nélkül.
Láttam ezt-azt, megtapasztaltam az emberi tisztességet és aljasságot egyaránt.
1999-től jelen vagyok az interneten, évekig az Index polidilin próbáltam érvelni vélt igazam mellett, aztán elkezdtem blogot írni, www.pupublogja.hu -n
Minden, ami politika és közélet, érdekel, és majdnem mindenről van véleményem is, - ezt szoktam megírni és megosztani azokkal, akiket érdekel…
Aczél Gábor
Andy Boyer
Aszalos Sándor
Avi ben Giora
Bogdán Géza
Búzás Huba
Christopher Adam
Egri-Eiben István
Endre István Simay
Eörsi Mátyás
Éry Balázs
Fényes István
Föld S. Péter
Gadó György
Garai-Édler Eszter
Georgina Bojana
Gere Gábor
Gergely Beatrix
Göllner András
Gulyás András
Hirschler Tamás
Hollósy Gerti
Ille István
Kalmár Szilárd
Kerekes Sándor
Kertész Ákos
KMH Vendégszerzők
Kopácsi Judith
Lázár György
Petényi Judit
Rátesi Margit
Révay András
Róna György
Rosu Mária
Szigetvári Viktor
Szücs Balázs
Szukits Rezső
2:48 du.
Minek a Delit felujitani?
Az egy viszonylag modern, jolmukodo palyaudvar, melynek egyetlen problemaja, hogy csak a szuk alaguton keresztul lehet belole kijonni, vagy oda bemenni.
Ezzel szemben, Kelenfold ugy nez ki mint a lepra, habar a vaganyokat es az aluljarorendszert vilagszinvonalon ujitottak fel. Ezzel egyutt nincs meg az a kapacitasa amellyel a Deli rendelkezik.
Javitsak meg az alagutat es allitsak helyre a normalis Deli uzemmenetet. Persze, egy jokora takaritas nem artana a palyaudvarnak.
3:58 du.
” Nagymama hajdan a Délivasúthoz ment le a Böszörményi útról, ha valami elintéznivalója akadt a mai Alkotás utca környékén.De ha hozzá mentünk látogatóba, soha ki nem maradt a programból a Déli Pályaudvar, többnyire itt szálltunk át az ötvenkilences villamosra.”
MAjdnem én is írhattam volna. A kékgolyó utcában lakott a nmagymamám az anyukájával. Emlékszem, szegénynek órákig kellett néznie velem amint a keszondaruval hozták ki a földet a metróalagutból. Most egy vagonétterem van arrafele, ahol a torony állt. S még emlékszem kicsit a régi Délire is. Mert fenn volt a posta, ahol csomagot is lehetett feladni. S elég olcsón el lehetett menni Kelenföldre, meg vissza. Pont az alagút miatt.
Vagy a Győri útnál hosszan nézni a jövő menő vonatokat…..
3:10 de.
Közfeltűnést keltő baleset történt 1948. szeptemberi 18-án, szombaton délelőtt 11 óra körüli időben Budapest Déli pályaudvaron. A MÁV fordított állású 411,292 pályaszámú gőzmozdonya a vérmezői fordítón keresztül haladva áttörte a vágányzáró bakot és a mögötte lévő kerítést. A sikamlott mozdony szerkocsija a 3,5 méter magas támfalról az Endresz György térre zuhant, és a tér kockakő útburkolatán a végével megtámaszkodva, a függőlegestől kb. 30 fokos szögben megdőlve állt meg, míg a gép a szerkocsira, illetve jobb hengerével a fordítóra támaszkodva, menetirány szerinti bal oldalára billenve a fal tetején maradt. A mozdonyon kívül összes tengelyével siklott a vonat első, M sorozatú, 117975 pályaszámú sertésszállító kocsija is.
Van 2 képem is csak nem tudom átmásolni ide. Ha valaki segítene benne – átmásolom
8:03 de.
Pityi Palkó: küldd át [email protected], beszerkesztem a kommentedbe.
12:21 de.
Ille István: A két képet elküldtem az adott címre már vagy 7-8 órája. Megkaptad ?
3:18 de.
Pityi Palkó: bocs, most kapcsoltam be a gépem. Ránézek.