Stefan Stefanovics és az ő házi állatai

2015 április 7 9:27 de.3 hozzászólás

Ugyebár, már csak ketten vannak – a többi átmenetileg befogadott beagle részben gazdára talált – mind a négy – részben jobb létre szenderült (szám szerint kettő)– nem, mintha Stefan Stefanovicsnál rossz létük lett volna. (2013-as állapot!) Rumli, aki egyre bújósabb, ami azért egy 45 kg-os kutyánál, amikor szeretetét ki akarja fejezni, meglehetősen nagy állóképességet igényel, és Fifi, akiről ma kiderült, hogy nem ám kínai oroszlánkutya, hanem tibeti spániel, méghozzá nagyon ősi kutyafaj, egyre artistább! Mondta is neki Stefan Stefanovics, hogy: na, Fifi, te most már tibeti spániel vagy, hát, mindjárt másképpen nézett a világba!

Ez a kettecskén Doreminek igencsak megfelel, mert ő ugyan csak annyit mondott, mikor egy-egy új befogadott üdvözölte, hogy: hát ez meg? De azért látszott rajta, komolyan aggódik a Stefan Stefanovics szellemi állapotáért, legalábbis fürkésző tekintete, ami az öregkori elbutulás jeleit kutatta rajta, erről árulkodott.

Mi több, kijelentette, hogy a hideg idők beálltával Fifi igenis be fog költözni hozzá, mert hát. Igaz, Tibet nem éppen túlfűtött panel lakótelepeiről ismerszik meg, de Stefan Stefanovics már ismeri Doremit, és tudja, amikor ő eltökél valamit, az, kérem, el van tökélve!
Habár, ma megint rezgett a léc, mert kétszer is arra kolbászolt egy shar pei, aki másodjára már hajlott is a hívó szóra, de a szomszéd kutyája, az a dög keverék – akit szintén Stefan Stefanovics hozott el egy kecskeméti menhelyről – féltékenyen zajongani kezdett, ettől az árva úgy gondolta, inkább arrébb áll.

Naszóval. Stefan Stefanovics éjféltájt áll be az udvarra a mocijával. Elsőre elhárítja Rumli örömködését, másodjára becsukja a kaput, harmadjára kiereszti Fifit a házból. Fifi ugyanis átképezte magát artistának, és a leg lehetetlenebb helyeken nyomakodott át a legkisebb réseken, őrületbe kergetve ezzel Stefan Stefanovicsot, aki végül is megunta a kerítés foltozását, és távolléte idejére – ami azért 19 óra, ha dolog van – bezárta Fifit. Ha nem tenné, Fifi – társasági életét élvén – sorba látogatná a környék összes kutyáját, amit a gazdák azért annyira nem díjaznak – majd leülne a tök sötétben az út közepére, hogyhátmost várja haza Stefan Stefanovicsot – amit meg Stefan Stefanovics nem díjaz, mert arrafelé a kései hazajárók tövig nyomják a gázt. Eközben természetszerűleg a sötétből előbukkan Rozsdás, aki csak kosztos macska Stefan Stefanovicsnál, amit nem igazán ért, hiszen a rőt színű dög a szomszédban, a gazdájánál megkap mindent, Stefan Stefanovicsnál meg csak holmi párizsi, főtt csirkefej, sült farhát, szalonna, halas macskakonzerv meg egyéb hulladékok jutnak, némi uht tejjel lekísérve.

Mind1. Etetés kint, etetés bent, Stefan Stefanovics is legurítja a napi stressz utáni gyógysörét – kérem szépen, tudományosan bizonyított tény, hogy a sör lupulin tartalma enyhe altató hatású. Látott már valaki öt üveg sör után asztalra bukó fejjel horkolót? Na ugye. Az a lupulintól van!
Végre elvackolódik mindenki – Rumli a házában, Fifi Stefan Stefanovics tv néző foteljében, Rozsdás a szekrény tetején, az oda deponált hálózsákon (Na, ezt a szekrény tetejét Stefan Stefanovics nem érti. Rendben van, hogy a tyúkok a szomszédnál éjjelre felrepülnek a cseresznyefára. De a macska? ) Ezek utána Stefan Stefanovics éjnek évadján arra ébred, hogy Rozsdás elégedett dorombolással „dagaszt” a hasán, Fifi meg lelkes lihegéssel éppen magáévá akarja tenni Rozsdást. Ezen az aberráción Stefan Stefanovics rövid ideig elmélázik. Amíg Fifi kínai oroszlánkutyának tudta magát, ilyen nem fordult elő. Lehet, hogy egy tibeti spánielnek más a szexuális orientációja? Talán mégsem kellett volna megmondani neki…

Ami a legfurcsább, Rozsdás meg nem tiltakozott.

3 hozzászólás

  • Georgina Bojana

    István, István,
    ismételten elérted, hogy olyan szépnek, jónak látom a világot.
    Miért?
    Emiatt a leírt történésekért, az életképért, azért, mert Te sem vagy különb nálam, mármint az állatszeretetben. Jó volt olvasni, mert tudom, hogy így van.
    De mit is érne az életünk állatok nélkül?
    A’ nem soknál is kevesebbet.
    Bizony, bizony a mi kutyáink akkor is szeretnek, ha rossz a kedvünk, ha fésületlenek vagyunk, ők mindig velünk vannak. Lesik a viselkedésünket, a kezünket, mikor kapnak valamit, bármit, ha csak egy simit (símogatást, apró becézést) ők azzal is beérik.
    Mindenért hálásak, tudom, ezt a hálát sem Te, sem én nem várjuk el, de a szeretetük miatt, boldogságos az életünk.
    G.B.

  • G.B, engem még kutya nem csapott be. De ember…

  • Georgina Bojana

    Igen, igen. Ezt el is hiszem.
    Bubsim őszinte kutyus volt, Röfi? No, ő már „furmánykodik”, de ettől függetlenül, minden huncutságával együtt, határtalanul szeretem.
    Őt másképp „mérlegelem”, mint bármelyik embert. Nem lehet azért haragudni, amikor csak azért „sántít”, mert megnesszeli, hogy készülődöm, mert látja, hogy elmegyek. No nem a világ végére, csak vásárolni.
    Hihetetlen színészi képességekkel rendelkezik.
    Időnként mindent bevet. (( 🙂 ))
    *
    Bubsim, csak epekedő, szomorka szemekkel nézett rám.
    Röfi? Ő más, ő már „társasági kutya”, így a vérében van a színészkedés. Mint sok társasági embernek is.
    G.B.