Bóni gróf provokál
Moldova írta valahol, hogy vannak emberek, akik keresik a halált.
Belekötnek mindenkibe, nekimennek fűnek-fának, mígnem aztán egyszer megtalálják. Ilyen a mi szeretett magányos sejtünk is a maga genetikai fél-kódkészletével, de hát ez magában nem lenne baj.
Istenem, sokfélék vagyunk, van, aki ember, van meg aki még csak vidáman csapkod a farkincájával az emberré válás felé vezető – kétségkívül élvezetes, bár síkos – úton. A baj csak ez, hogy Vezérünk olyan, mint Andreas Lubitz, a Germanwings gépének másodpilótája, aki társaságkedvelő ember volt, ezért utasait is magával vitte a halálba, mikor szándékosan hegynek vezette gépét.
Ő csak annyiban volt más, mint a mi pilótánk, hogy nem lopott, nem hazudozott szakmányban, nem volt gigantomániás szociopata, nem nyalta végig kisujjtól-hónaljig valamennyi nő kezét, ha megkaparintotta – a mi pilótánkhoz képest maga volt a két lábon járó normalitás.
Persze kár lenne, ha leszokna a kézcsókról, mert felettébb jókat lehet röhögni rajta, ahogy két kézzel megragadja vágyai pracliját, majd ráhajolva vidáman végig cuppogja, közben pucsít, felfelé pislogva áldozata arcára, hogy vajon elélvezett-e már. Látni rajta, hogy aktuálisan éppen nagyviláginak, egy valódi Bóni grófnak képzeli magát – fapofa legyen a talpán, aki kibírja röhögés nélkül.
Most éppen nekiment Romániának, igaz, nem személyesen. A bukaresti magyar nagykövet mondta el a rögeszméjét, miszerint Victor Ponta Orbán ellenpontja akar lenni – el akarja játszani a jóságos Victort a rossz Viktorral szemben, és túl sok kritikát fogalmaz meg Orbán nacionalizmusa és Európa-ellenessége miatt. Aztán ellejtett szabadságra, merthogy a magyar diplomaták úgy vannak a diplomáciai konfliktusokkal, mint a paraszt az esővel: legyintenek – hadd essen…
A románok persze minden rajtuk fellelhető lyukból kénköves tüzet fújnak, merthogy ez a diplomáciában valóban szokatlan eljárás. Egy ország nagykövetének nem dolga a fogadó ország miniszterelnökének helyretétele, de hát itt az alapprobléma az, hogy magyar külügyi munka gyakorlatilag nincs, akik a külképviseleteken dolgoznak, azok annyit értenek ehhez a területhez, mint Sarka Kata a a harangöntéshez. Persze a román külügy berendelte az első beosztottat, hogy a nagykövet távollétében ugyan, de kifejezze rosszallását – lehet, az még diplomata, legalább nem szellentett a diplomáciai aktus közben.
Aztán Victor Ponta is nyilatkozott egy jóízűt: ” Azt hiszem, hogy a magyar kormány – a nagykövet ugyanis a kormány játékát űzi – erősen próbál provokálni bennünket. Őket jelenleg egész Európa és Amerika bírálja az antiszemitizmusukért, a revizionizmusukért, az oroszbarátságukért, a bevándorlók ellen épített kerítésükért, és akkor arra tesznek kísérletet, hogy Romániát is bevonják a botrányba.” mondta Victor Ponta.
Mintha szánt szándékkal magunkra akarnánk húzni a románokat. Minden évben elszórakozgat velük Posványoson, pofátlankodik, eljátssza, hogy ő van otthon, nem a románok, kétértelmű kijelentésekkel szórakoztatja hallgatóságát, embeivel aktatáskában hamvakat cipeltet, a románok által háborús bűnösnek tartott közepesnél is gyengébb költőket emel itthon piedesztálra – szóval ott köcsögösködik lépten-nyomon a fullajtárjaival egyetemben. Semjén, Németh Zsolt, Kövér, csupa csupa elefánt a porcelánboltban, a magyarok meg túszok, már megint, és ezen az sem segít, ha majd Kósalali letuszizza őket.
Mit ér el vele Szeretett Miniszterelnökünk, ha megpróbálja szítani a magyar nacionalizmust, sovinizmust? Egyet biztosan: nehéz helyzetbe hozza az erdélyi magyarokat, mert ő haza tud jönni, és azt is kibírja, ha néhány évig nem mehet arra, legfeljebb diplomáciai úton hozatja be magának a kolozsvári szalonnát, de az erdélyi magyar ott van otthon, és neki egyáltalán nem mindegy, hogy milyen körülmények között él. Ideje lenne megtanulni, hogy nem csak a medve nem játék, de a nacionalizmus sem, az államközi kapcsolatok meg aztán végképp nem.
Amúgy a keményen lopó kisember sikeresen dolgozik, eredményesen élesztgeti a kisantantot, Ausztriától Szlovákiáig már mindenki utál minket. Hatékony ez a mi pilótánk, nem nyugszik, míg a hegynek nem ütközünk. Az Unió a migráns-probléma kezelésére alig adott pénzt, köszönhetően annak, hogy nem vagyunk hajlandóak befogadni egyetlen menekültet sem, ellentétben az Unió országaival, viszont amit idáig kaptunk, azt kerítésépítésre szórjuk el melyből valakik ismét leszakítják a maguk sápját. A kerítésépítés viszont kiváló projekt, soha nincs vége, míg csak körbe nem ér az országon, aztán akkor lehet kezdeni a korszerűsítést-felújítást és nem kell újabb baromságot kitalálni, a kreatív csapat úgyis elég fáradt már.
A kínaiak is építgették pár száz éven keresztül a maguk Nagy Falát, persze a végén aztán csak megkerülték a hódítók, de addig Nyelv Csüng, a nagy császár degeszre kereste magát. Orbán víziói szerint száz év múlva a barna ötven árnyalata eszi a magyar házi lúd combjait, és a tuggyukkik meg kiisszák a drága magyar vizet az uszodákból, miközben Kacagányos Árpád maradék népének írmagja se marad, Hosszú Katinka és Szijjártó Péter mint partra vetett hal agonizál uszodáik partjain, mellettük a vizes sportok jelképe, a vak komondor téblábol tanácstalanul…
Baj lehet ebből, még éppen az hiányzik nekünk, hogy a román nacionalisták rászabaduljanak az erdélyi magyarokra, tulajdonképpen a semmiért, ahelyett, hogy az együttműködést erősítenénk Romániával. Ha Süsü végképp bekattan és nem lesz kéznél valaki, aki elkezdené a helyreállítást, lehet, hogy gyermekeink Európa koldusai lesznek.
Ostoba, képzetlen koldusok, de koldusok. Persze lesznek kivételek, a kancsalok vagyonának örökösei, a stadion-tulajdonosok klánjának leszármazottai, ők akkor is haraphatnak egyet a liba húsából és ihatnak hozzá egy pohár sajátszüretelésű bort – drága magyar szódavízzel hígítva…A Várban meg ott ül a Nemzet Esze, ruháján a szalagok – melyek alkalmazásával önmagától védik meg a tolvajok fejedelmét – skófiummal lesznek kihányva, míg a nép ki nem hányja onnan. Elnézegettem a palotát az Attila út felől – rohadt nagyot lehet esni onnan…
Mesebeli ország lettünk, legalább nézzük mosolyogva a hetvennyolcadik magyar népmesét!
Author: Fényes István
Hatvanöt éves vagyok.
Voltam hivatásos katona, dolgoztam biztosítótársaságnál, vezettem gazdálkodó szervezetet, voltak vállalkozásaim, kereskedtem, kábeltelevíziót üzemeltettem, volt az egészségügyhöz köthető vállalkozásom is, most átmenetileg nyugdíjaztam magam, de már nehezen bírom...Jogot végeztem, van tanári végzettségem, és hát katona sem lehettem főiskola nélkül.
Láttam ezt-azt, megtapasztaltam az emberi tisztességet és aljasságot egyaránt.
1999-től jelen vagyok az interneten, évekig az Index polidilin próbáltam érvelni vélt igazam mellett, aztán elkezdtem blogot írni, www.pupublogja.hu -n
Minden, ami politika és közélet, érdekel, és majdnem mindenről van véleményem is, - ezt szoktam megírni és megosztani azokkal, akiket érdekel…
Aczél Gábor
Andy Boyer
Aszalos Sándor
Avi ben Giora
Bogdán Géza
Búzás Huba
Christopher Adam
Egri-Eiben István
Endre István Simay
Eörsi Mátyás
Éry Balázs
Fényes István
Föld S. Péter
Gadó György
Garai-Édler Eszter
Georgina Bojana
Gere Gábor
Gergely Beatrix
Göllner András
Gulyás András
Hirschler Tamás
Hollósy Gerti
Ille István
Kalmár Szilárd
Kerekes Sándor
Kertész Ákos
KMH Vendégszerzők
Kopácsi Judith
Lázár György
Petényi Judit
Rátesi Margit
Révay András
Róna György
Rosu Mária
Szigetvári Viktor
Szücs Balázs
Szukits Rezső
11:41 de.
Én már azt sem bánnám, ha a románok takarítanák el ezt az örökítőanyagot, csak tegye már valaki, mert a szaros ellenzékünk sosem fogja.
12:17 du.
A szerző leragadt Kovács „merjünk kicsik lenni” politizálásánál, avagy a kádári diplomácia szintjénél, akik számára 33 éven át nem voltak határon túli magyarok, s nem voltak őket érő folyamatos attrocitások sem. Azaz cirka 26 évvel van lemaradva, mert Antall (minden gyengesége ellenére) 15 millió magyar miniszterelnökének nevezte magát. A +5 millió gondokat is jelent és konfliktusokat, aki ezt nem vállalja fel ne menjen politikusnak, diplomatának, szerencsére a romániai nagykövetünk s a kormány sem ilyen.
Ismerjük a román stílust (nem az építészetire gondoltam..), ha egy politikus bajban van vagy betegállományba megy (Ponta) vagy előveszi a magyar kártyát (mind)…, Ponta pedig bajban van.
Amellett változik a világ, s örömmel jelentem, hogy egy romániai bíróság II fokon hozott ítéletet (tegnapi hír), az autonómia nem tabu, normális megoldás Európa területén, kisebbségek számára, lehet érte fellépni, (már)Romániában is.
Tehát hajrá magyarok/székelyek, Magyar Kormány, előre bátran a cél érdekében!
1:55 du.
enterprise
2015 augusztus 12
12:17 du.
Köszi.
Maga, egyre szimpatikusabb nekem…..
2:20 du.
Figyelő: hátulról? Megértem. Habár nő létére elég érdekes a megközelítés 😀 Mi lenne térdelő pozícióból?
2:54 du.
Finom, cizellált humor, ez kell ide az olvasónak.
És még a magunkfajta a „bőgatyás pusztabunkó”.
5:57 du.
@Pupu, „látom, van, ami a szívedet nyomja…” satöbbi. tudnám hosszan írni, de kevés az időm. most csak röviden annyi, h ez megint kirí a munkásságodból. azt bírom benned, és én nem vagyok egy „nyalós”, h vannak érzelmeid (kinek nincsenek), és tudsz úgy írni, h nem látszik. sajnos imádlak. ez a cikk valamiért megint más. MÁS. (=fontos) gratula.
6:01 du.
@charlie,
van egy barátom, egyszer címben adta a paraszt szót. nem akarom megmondani a közszereplő nevét, csak vékonyan csúszik ki, hankiss ági volt, aki nem olvasta el a cikket és a cím alapján 3 flekkes mailt írt az újságírónak. azt hiszem, te is szelektíven észlelsz…ja, mert amikor az újságíró elküldte az értelmező kéziszótárból a paraszt szócikket, ági elolvasta a cikket. mi több, bocsánatot kért.
6:05 du.
@enterprise, a „merjünk kicsik lenni” magyar sajátosság, nem a szerőzé. a cikk író nem versel, hanem közvetít. nem irodalmár, hanem média. (csak remélni merem, h ismered, mit jelent a fogalom.)
orbán amúgy erre az életérzésre épít. érted? nem a cikkíró, hanem orbán. ha van vitád a „merjünk kicsik lenni” marketinggel, szivesen megadom Viktor számát. de! ne azt kritizáld, aki ezt észleli.
1:31 de.
Nézze eszter,
nem magyar sajátosság. Maximum néhány kommunizmus által megnyomorított agyé.
Azzal teljesen egyetértek, nem irodalom.
Média? Közvetitő? Legyen. Akkor olyan, mintha egy tökéletes látású ember feltenne egy 13 dioptriás szódásüveg szemüveget – mit lát az a világból? S mit láttat másokkal? A savanyú szölőt, mely után hiába ugrál, mert nem éri el. Pedig nem kellene ugrálni, csak gondolkozni, önállóan – szabadon, tárgyilagosan. Pro s kontra mérlegelni, értékelni, levenni a szódásüveg szemüveget, akkor talán jöhetnének előre mutató gondolatok a „Viktorozás” helyett…
Inkább koncentráljon az egymondatos hírre, amit jeleztem, mert az valóban ér valamit, s mutat valamerre, mondjuk előre.
Probáljanak előre nézni, gondolkodni, így talán nem mindig Ady sorai juttatnák eszembe ezekről a beírásokról „Mért fáj neked az égő élet? Nincs benne részed soha.”
8:17 de.
Az nem igaz, hogy az unió – pláne Németország – különösebben bánná azt a végtelenül cinikus és aljas politikát, amelyet ez a fasiszta-náci maffia a menekültek ügyében folytat. Épp ellenkezőleg; elsősorban a német/osztrák vezetés érdeke a kerítés – ahogyan a bolgárok által a török határon emelt is német nyomásra épült – s hogy a keleti szomszédok a csendőr szerepét felvállalva tartsák távol a nagyhatalmi politikák által legnyomorultabbá tett tömegeket Ny-Európától. A főg@ci rezsimjét más tekintetben is csendes elismerés övezi a nyugati politikai-gazdasági elit köreiben, hiszen egy olyan uniós országban sem lehetett ilyen könnyedén és brutálisan a legnépellenesebb, legreakciósabb neoliberális gazdaság és szociálpolitikákat véghezvinni, mint Turullandban. Magyarországon sokan naiv illúziókat táplálnak a nyugati elitek iránt, holott nekik pont cipőpucoló cselédként meg rasszista csendőrként van Magyarországra és más kelet-közép európai, balkáni országokra szükségük, mi több pont ezen országok egymással való torzsalkodásában érdekeltek, nehogy összefogva hatékonyan érvényesítsék érdekeiket az unión belül. De ha jobban meggondoljuk történelmi dimenziókban is Németorsz./Ausztria ezen országokat az oszd meg és uralkodj elve segítségével uralta. Majd mindezek után pont a magyarországi demokratikus jogállamiság helyzete – azaz hiánya – s ennek folyományaként a legútszélibb harmadik világbeli stílusú hatalmi bűnözés fogja érdekelni őket a Fidesszel az Európai Néppártban; mi…? Tőke és fasizmus bizony jegyesek s az unió 2015-re eljutott oda, hogy morálisan elpusztította önmagát. További jó illúziókban való elmerülést…
10:16 de.
Elmerültem imátkozzon érted a Tőkés Laci ő egy igaz ember szerinted.
10:18 de.
Mária: ez annyira hasonlít arra a jókívánságra, hogy „rajzoljon téged körbe a Doszpot Péter” 🙂
11:44 de.
Amit ír, kedves Enterprise, azt úgy marhaság, ahogy van.
Vegyük szépen sorra.
Amia Kádár-rendszer Romániával kapcsolatos politikáját illeti, az a kor külpolitikai lehetőségei között a maximumot teljesítette, például Kádár soha nem ment Bukarestbe és Ceausescu sem kapott meghívást soha Budapestre.
Kádár azt mondta, hogy tudna élesebben is fogalmazni, de akkor harminc évig arról szólna a külpolitika, és ártana a határon túli magyaroknak.
Most ilyen aggályok nincsenek, ha árt, hát nem baj, a lényeg, hogy megszerezzük a radikálisok szavazatait.
Nekünk nem kell merni kicsinek lenni, mi mindegy hogy bátrak vagyunk vagy gyávák, kicsik vagyunk. Konkrétan Románia kétszer akkora, mint mi, területileg is (238 ezer négyzetkilométer) és lakosságát tekintve is, (20 millió) katonailag pedig össze sem lehet hasonlítani velünk, merthogy katonailag mi nem létezünk.
A románok már jártak kétszer Budapesten, nem kellene harmadszor is meghívnunk őket ezekkel a hülyeséggel határos nacionalista faszakodásainkkal.
Azt is rosszul tudod, hogy a politika a konfliktusokról szól.
A politika a kompromisszumok művészete, aki ezt nem érti, az nem politikus, hanem idióta – nem mellesleg a diplomáciában nem szokás, hogy a diplomata sértegesse a fogadó országot, vagy annak vezetőit. Lehet, hogy Ponta bajban van, de nem ő ugrabugrált Tusványoson és nem ő kereste a diplomáciai konfliktust sem, amire pedig a nagykövet utalt, az marhaság, a határon átvezető utakat addig nem lehet összekötni, ameddig a két ország határa a schengeni övezet határa is, és miután ennek felszámolására esély van, érthető, hogy a románok nem kapkodnak, hiszem a határátkelő meglehetősen költséges mulatság, főleg, ha minden kerékpárnyom mellé építtetni akarunk egyet.
A gázvezeték ügyén meg dolgoznak a szakemberek, meg kellene talán várni, míg elvégzik a feladatukat.
Emellett ha fejre álltok, sem fogják a románok engedni egy magyar enklávé létrejöttét Székelyföldön, de semmi kifogásuk nem lesz, ha a székelyek (tudod, akik a magyarokat szarták…) élnek az Unió által biztosított lehetőségekkel.
Ott kellene bátran választani, nem nálunk.
Hogy akartok autonómiát, ha a jelenlegi választási rendszerben nem vagytok elegen egy egyszerű többség felmutatásához?
Tudod, mi a baj veletek, kedves Enterprise?
Hogy amellett, hogy rosszat tesztek a magyarságnak, még nevetségesek is vagytok.
Sajnos…
:O)))
12:46 du.
Fényes István :
Teljesen felesleges Encsörkének bármit is magyarázgatni , csak merő időpocsékolás.
Ő ‘gyanis okossággal palástolja mérhetetlen ostobaságát. (Vagy inkább végnélküli okoskodással )
12:59 du.
Geyza: hogy mivel? Okossággal? Eltévesztetted: okoskodással 😀
1:14 du.
Illepityu:
Ottan van annak feltételezése is.
Dolgozatom végén.
5:10 de.
Kedves Mária:
Épületes megjegyzésével, nem engem hanem saját magát minősítette. Amúgy tisztában vagyok vele, hogy sokan még annyira se bírják a hozzászólásaimat mint az ide író szélsőjobbosokét. Gondolom sokan legszívesebben rám sütnék a szélsőjobbos, náci stb. bélyeget nemes jellemüknek megfelelően. A „mocskos nácit” éppúgy megkaptam már kifinomult jellemű magyar zsidóktól/”ballibektől” ( azaz alapjában véve a kasztjukon kívülieket lenéző reakciós középosztálybeliektől ), mint a „mocskos zsidó” jelzőket a fajturuloktól. De nem érdekel csak azért is provokálni fogom magukat. Nem tartom magukat sokkal többre Tőkésnél ( ha már ezt az alakot hozza szóba ) és társainál; egymást érdemlik. A maguk körei ( ellenben a társadalom kirekesztettjeivel ) nem érdemelnek egy fikarcnyival se jobbat a jelenlegi rezsimnél.