A baloldal utolsó gesztusa?

2015 október 15 12:02 de.96 hozzászólás

Régóta nem szólt, nem beszélt, szinte nem is volt – aztán a síron túlról tegnap üzent valami nagyon fontosat. És nagyon hangosan.

Nem tudhatom, mit gondolt az Orbán-rendszerről, és mindenekelőtt róla magáról, de annyit ez az üzenet biztosan jelent, hogy „nem vagytok rendes emberek”.

És ezzel valami egészen szörnyű dolog következett be.

Nem más, mint a demokratikus Magyarország első köztársasági elnöke tudatta ország-világgal, hogy a hatalom jelenlegi gyakorlóit nem tartja érdemesnek arra, hogy a sírjánál őt méltassák, a nemzet nevében elbúcsúztassák, elköszönjenek tőle.

Talán még azt sem akarná, hogy a kormány emberei ott legyenek a gyászoló tömegben, ezúttal szerényen meghúzódva, magukat megrendült demokratának maszkírozva.

Ha van nemzeti tragédia, akkor ez az. Ha van, ami pontosan leírja, hova jutott az ország, akkor az Göncz Árpád végakarata.

Hiszen ez a kegyetlen, örökre égő foltként megmaradó arculcsapás nem a rezsim szokásos bírálóinak valamelyikétől jött, hanem az elképzelhető legilletékesebb személytől: a nemzet egységét és békéjét megtestesítő legfőbb morális autoritástól.

Ez a legfelsőbb világi fórum mondta most ki a lesújtó ítéletet az Orbán-rendszerről: nem akarlak benneteket a sírom körül látni.

Mintha egy apa tiltotta volna meg a gyerekeinek, hogy elbúcsúzzanak tőle.

Valaki azt kérdezte tőlem, vajon Orbánék szégyellik-e, kínos-e ez nekik. Azt feleltem, talán kínos, de biztosan nem szégyellik. És hogy aki tud még szégyenkezni, az nincs teljesen elveszve.

Ezek azonban menthetetlenek.

Hagyjuk most a megszámlálhatatlan bűnüket. Talán elbúcsúztak Jancsó Miklóstól? És Radnóti Miklósné Gyarmati Fannitól? Ettől a két nagy embertől? A rettenetes huszadik századi magyar sors különbözőképp, de egyformán tökéletes megjelenítőitől?

Ugyan, dehogy, ők csak gyilkosokat ünnepelnek.

Azt hiszem, ezt a romlottságot is látta bennük Göncz Árpád, nem csak a hatalom ittas tobzódást, amikor a lassan közelgő hosszú út előtt megfogalmazódott benne az utolsó hazafias gondolat: persona non gratának nyilvánítalak benneteket.

Göncz Árpád 90. születésnapján. Fotó: Hir 24.

Göncz Árpád 90. születésnapján. Fotó: Hir 24.

Ez már szinte átok.

Nem a rendszer ölte őt meg, mégis volt gondja rá, hogy a rendszer ne temethesse el. Hogy az állami flanc kellékei között senki ne játszhassa majd el a rá kiosztott hamis szerepet.

Csodálatos dolog ilyen e világi igazságtétellel kezdeni a másvilági létet, de vajon az itt maradók mihez kezdenek majd vele? Legelőször is, vajon hányan lesznek ott az Óbudai temetőben? Ezren? Tízezren? Százezren?

Sokkal többnek kéne, ez milliószor fontosabb ügy a netadónál. Nem gyakran fordul elő, hogy egy kormányt ennyire megvető módon tagadjanak ki, bélyegezzenek meg. Legyen ott nagyon sok jó ember – mintha ez is benne lenne a végakarat láthatatlan tintával írt záradékában.

De vajon van-e még ellenzék, vagy Göncz Árpádé volt a baloldal utolsó gesztusa?

Bruck András

96 hozzászólás

  • Igen , ez tetszik nekem !

  • Nem értek egyet a cikkel.
    Általában, ha az emberek haláluk előtt végrendelkeznek a temetésükről, nem gondolnak egyik oldal “úzenetéről” sem. A halál egy személyes dolog, ami mindenkit elér, párt állása nélkül.-.

  • Hááát..sajnos …ez van.



    .
    .
    .
    .

    Figyejjé!..aztsetudod ki volt Árpi Bácsi !! Mit dumálsz bele.

  • Csak tudnám minek jár az olyan ide , aki gyakorlatilag semelyik cikkel nem ért egyet.

  • Géjza, hallott már olyan fogalomról, hogy demokrácia?
    T.i. ott mindenki szabadon mondhatja a véleményét.

  • Mikor írta Árpi bácsi a végrendeletet?

  • Árpi Bácsi!
    Ez elegáns volt.
    Nyugodjál békében.
    Egy pici darabot tőlünk is elvittél.

  • Nagyon ünnepélyes lehet igy a temetés. Akkár egymillió szimpatizáns is ott lehet. Igy a fasiszta ellentábor se fütyölhet és patkányozhat a kedvére.

  • Ne legyen igazam, de Orbán Viktor és Áder János szerintem biztos, hogy ott fog lenni Göncz Árpád temetésén. Sőt, azon sem lepődnék meg, ha a Fidesz-kormány más tagját is láthatnánk a tömegben.
    Miből gondolom ezt?
    Mert a temetést a Duna Tv. élőben fogja közvetíteni, és számukra nagy diplomáciai felsülés lenne, ha a számos külföldi magas rangú politikus mellett, ők nem lennének ott.

  • Jó hát akkó menjen be egy olyan pub-ba ahol demokraták meg libertátusok söröznek éppen és kezdje el propagálni az ordas nézeteit.
    Annak dacára hogy maga nagymama , hamar kipenderítik onnan.
    Demokrácia ide, demokrácia oda …

  • Köszönöm Árpád ez méltó befejezés volt

  • Ez gyönyörű – záróakkordnak is megrendítően beillik. Ha ezt nem mondta volna, akkor ugyanúgy kezelték volna ezek a gerinctelen patkányok, mint Jancsó temetését. Választhattak, hogy hogy viselkedjenek gazemberként. Ez így egy kicsit kínos: ha elmennek is és ha nem is. Nem, egy szociopata kormány mint ez, nem is ismerte soha a szégyen fogalmát, de nekünk azért ez nagyon sokat jelent és erőt ad. Isten nyugosztalja Árpi bácsi!

  • Én kint leszek a temetésen,mert egy Igaz EMBER ment el!Sajnos kevesebben vagyunk akik a hazáért szólunk ,mint az “új főldesurak”és támogatóik!Ez egy olyan alkalom lenne ahol megmutathatnánk,Petőfi Népe él!

  • Igen, a halálával üzent.
    De nem csak a hatalomnak. Üzent Ő az ellenzéknek is, csak ezt valahogy nem idézi senki.Pedig illene ezt is hangsúlyozni, hogy tanuljanak belőle (ha tudnak egyáltalán),mert az illiberális rendszer kihirdetése óta látványos nagyon az ellenzék tehetetlensége,mit ne mondjak kollaboráns megnyilvánulása az eskü letétele óta.
    És akkor itt az idézet:
    “Nem kell elveinket feladva a hatalmi önkény előtt meghajolni!”
    Azt hiszem ez mindent elmond az ellenzékről, és ahogyan ezt Árpi bácsi értelmezte.Igaz, az Ő élete hányattatásokkal volt teli, és a saját bőrén keserű tapasztalatok árán jutott erre a felismerésre,amit magára nézve kötelező érvényűnek tartott.
    A mi ellenzékünk azonban nem tud felnőni ehhez a mély igazsághoz.És ezért érzem találónak az idézett mondatot.
    Visszagondolva a megbuherált választási törvény után kiírt választásra, és az azt követő eskütételre,a cikk befejező kérdését nagyon helyénvalónak tartom.

  • Molnár György

    “…hogy a hatalom jelenlegi gyakorlóit nem tartja érdemesnek arra, hogy a sírjánál őt méltassák, a nemzet nevében elbúcsúztassák, elköszönjenek tőle.” -Szerintem Göncz papi ennél szerényebb volt. Biztosan nem mondott volna olyat, hogy ez vagy az nem méltó arra, hogy ott legyen a temetésén. Annak feltételezése, hogy így lenézett vagy megvetett volna embereket, elég csúnya dolog az emléke ellen.

  • Hofi Gézának, a magyar nép akkori hangjának a temetésén – és nem véletlenül – sem képviseltette magát I. Orbanisztán kormányának egyetlen tagja sem.

    Göncz Papával kapcsolatban pedig még meggondolhatná a Vezér és Kanczellár úr (Herr Führer u.Kanzler) és sleppje, hogy az ő Köztársasági elnöksége idején még a Fiatal Demokraták Szövetkezete is a liberális oldalon állt. Hogy azóta “átsodródott” a szélsőjobbra, a fasizmus térfelére sőt, ott döntő és vezető szerepet vállalt magára, hát istenem… A világ is a sajátmaga tengelye körül forog.

  • Horváth György

    Elmegyek a temetésre. Egy általam nagyra becsült embernek tiszteletéül és egy világlátás melletti elkötelezettségből.

  • November 6.-án délutám 3-kor elmegyek egy kis parkba..a váos közepén van, régi templomot övez, a legrégebi temető volt itt, akkor még kicsi városunkban.
    Néhány elkopott sírkő- maradék van a padok között, a fűben. Egy ilyenen fogok gyertyát gyújtani és elgondolkozni azon, amit Árpi bácsiról és tőle magától hallottam, olvastam.
    Azt gondolom, valahogy fel kell használni az örökséget, amit akarva-akaratlanul hátrahagyott.

  • A halála (és élete) minden embernek személyes ügye IS.
    Hogy HOL akar nyugodni, mindenkinek szíve joga. A “nagy” emberek jogosultak mindenféle díszsírhelyekre – mint ahogyan nyilván G.Á. is kapott volna, és ő is adományozott anno hivatalból.
    És az is mindenki személyes joga, ha pl. az ő távoli kis falujában, a szülei mellé szeretné magát temettetni.
    Másik: a cikk egyoldalú… nem a baloldal utolsó gesztua ez. Hiszen ki mondhat beszédet? Asztrik apát, és a volt fogolytárs.
    Már bocsánat, de nem olvasom a baloldal képviselőinek neveit a megjelengető G.Á.-temetéséről írott médiában… tehát az ÉN olvasatomban: G.Á. nem akart MAI politikai performaszt a majdani temetéséből.
    Legyen elég ennyi. Nem kell túllihegni…

  • Nem igaz, nagy ember, aki holtában is megbántja azokat, akik maga módján tisztelték, szerették és soha meg nem sértették, azért, mert néha nem az ország, a magyarság mellett vetette latba magas beosztását, amit a magyar emberek szavazata alapján érdemelt ki.

  • Még egyet: az itt írogatókon is látszik, hogy egy nagy ember halálakor is csak a fröcsögésre tudnak gondolni. Pro és kontra.
    Hogy mi volt másnak a temetésén, mit akarna ez jelenteni – erről mindig Arany jut eszembe: “gondolta a fene…”
    Az egyik a nyuszika sapkáját szidja, a másik azt, ha nincs sapkája. Félelmetes kis kór-rajz ez a néhány szösszenet is… 🙁

  • G.Á. már 16 éves korában is kendőzetlenül fogalmazott ! A korabeli Magyar Cserkész című újságban üdvözli a Felvidék visszacsatolását. Rimaszombatban és Füleken megfordulva azon lelkendezik , hogy Kossuth-nyakkendős férfiak és Bocskai-sapkás nők megalkuvás nélküli magyarságával találkozott, s hogy a Felvidéken járva valami boldog, felszabadult érzés ragadta magával.

  • Érdekes, ahogy Kanadából oktatják ki Magyarországot a demokráciából, abból a Kanadából, amely az őslakosság kiirtásával teremtette meg saját hatalmát. Gönc Árpádra visszatérve: vajon mit írhatott alá Árpi bácsi a börtönben, ha saját hóhéraival képes volt együtt működni az új államrend létrehozásában? Én nem akarom Árpi bácsit bántani (Rejtő után szabadon: halottról vagy rosszat, vagy semmit), de az ő megítélése nem olyan egyértelmű Magyarországon.Egyébként pedig, jó lenne, ha tájékozódna valaki a magyar viszonyokról, mielőtt bármit is írna. Ez egyébként intelligencia kérdése.

  • a fidesz bűnei miatt még nem felejtettük el amit az mszp és az szdsz az országnak ártott.ezért lett kétszer két harmad. ők se tolongjanak Göncz Árpád sírjánál

  • no more comment

  • Ha a nemzetet testesítette volna meg, ma MINDEN magyar ember egyformán érezne Göncz Árpád neve hallatán. Így csak az internacionalisták “Árpi bácsija” marad.

  • En sajnos nem tudok ott lenni, viszont a kormanynak semmi keresni valoja ott, ahonnan kitiltottak oket!! A vegakaratot tiszteletben kell tartani meg ha nem is tetszik, es ha kulfoldi kormanyfok vannak jelen, nem baj ha tudjak hogy mi a helyzet a magyarorszagi vezetessel, miert ninincsenek ott!! Nyilvanossagra kell hozni a vegakaratot kulfoldon is.

  • Bele is folytották szépen a szót egy nyilvános gyűlésen az ” elvbarátaid” !

  • Mihály, mikor is volt az őslakosség írtáa?
    Mintha Európában is lett volna.

  • Pat Ella bemutatja hogyan működik manapság a kifinomult Fideszesek kommunikációja: Az igaz, elfogulatlan bölcs szerepét kiosztja magának, majd lekezelően mellébeszélve relativizással torzít. (a többiek, és ezt itt magamra veszem:írogatók…) Azért passzív arroganciával közli a főtémával való ellenérzését, szellent egyet az ellenzékre, aztán Mécs Imrét csak mint fogolytársat említi (Ő sem igazán rajong a diktátorunkért ugyebár) és már meg is nyalhatja mind a 10 ujját.
    Én el mertem mondani a morális rebetli fideszes módszert, ahogy szellemi óriásaink (legalább 6-ot sorolhatnék) távozását kezelték. Árpi bácsival is pont ez lett volna, csak erre jött ez a huszárvágás, ami miatt ez mégis más tartalmat kapott.

  • kommentje törölve, minek oka még csak indokolásra se érdemes. A Moderátor.

  • Bocs, de sehol nem találom.
    Tudja valaki, mikorról származik Göncz Árpád meghagyása a temetéséről?
    Kösz szépen

  • Mihály: komoly gondjai lehetnek a helyiértékkel. A KMH szerzőtársainak 75%-a magyarországi, ráadásul konkrétan a szerző is az.
    Ettől kezdve, ha javasolhatom, MAGA ne értekezzen az intelligenciáról.

  • Banfi Miklós:
    Nem akartam ( inkább nem tudtam ) ennyire plasztikusan elemezni ennek az izé Ellának a nagyképűségét.
    Ezek formálják ma a tanulatlan , információhiánybaqn tartott alsóbb néprétegek véleményét.
    Pontosan tudják hogy megfelelő hasba-dumálással véleményt tudnak plántálni másokba.

  • Kanadában -tudtommal- nem irtották az őslakosságot.
    Szaal Mihály elhúzhatnál innét az örök vadászmezőkre.
    Delegalábbis vissza oda ahonnan küttek.

  • Zotyesz:
    Te meg a Zavrineczé ?

  • Cse:
    Tudtam hogy valaki be fogja ide is okádni ezt a szemétséget , amit most maga.

  • sebestyén eszter

    @endre,

    engem is a lényegi kérdés érdekelne, mint téged. sehol nincs rá válasz, és egzakt tényként az “ellenzéki” Együtt párt nonbranded oldala dobta be hamis oksági kapcsolattal.
    de figyeljünk! pontosan milyen “logikával”?
    Mivel az Óbudai temetőben lesz, és mivel Antall sírjánál xy és zx ott volt, ezért (kiemeléssel!!!) a család kérte, h ne legyenek ott.
    Az Egyenlítő index aloldal, napokig volt az index címlapon, innen terjedt el a hamis logikai okságot felmutató hányadék a sajtóban.
    részletek: http://egyenlito.blog.hu/2015/10/14/nem_engedik_oda_a_fideszt_goncz_sirjahoz
    nem akarok személyeskedni, de épp a napokban ezen az oldalon emlegetett nickgrabowszki a szerző…

  • sebestyén eszter,

    Nekem tetszik a hivatkozott blog, de nem vagyok biztos benne, hogy Göncz Árpád mit miért tett. Nem tudhatjuk. Lehet, hogy pusztán szerénységből tette, vagy elvből, hogy ne legyen nagy felhajtás, mert ő is olyan állampolgár, mint a többi.
    A végrendelet dátuma kizárhatna feltevéseket. Teljes bizonyosság akkor sem lenne, de próbálkozom.

    Politikai hozadéka persze lenne, ha igaza lenne a blognak. Az biztos, hogy ha állami temetést kap és mostani parlamenti politikusok szónokolnak a temetésen, akkor én nem megyek oda, és sokan mások sem. Így meg elmegyek, ha valami közbe nem jön.

  • sebestyén eszter

    @endre,
    értem, én nem azt mondtam, tetszik-e vagy sem, hn csak azt, h logikailag totálisan hibás, de úgy tesz, mintha – éppen, h – tök logikus lenne. tehát amit nem tudunk (dátum stb.), arra ő se tud választ adni, miközben úgy tesz, mintha.

  • Zotyesz,

    tudod hol lehetsz nem-internacionalista?
    Egy magányos sziget pálmafájának a tetején. 2 kókusz közt.

    Nézz már a térképre!

  • Andy Mage,

    De én legalább megpróbáltam…

  • Kedves Bánfi Miklós (aki a fotós Linkedin Profilod szerint Toronto-ban Financial advisor, a 90-es években Hungaroton manager, Pécsről származva, de évtizedek óta nem Mo-on élve) és az ismeretlen Geyza, akik válaszoltatok beírásomra!
    Mivel „megtiszteltetek” a válaszotokkal, így én is válaszolok még egyszer, hogy a „csendes többség”, akik csak olvasnak, ezt a fajta nézőpontot is lássák végre. Ne gondolja senki, hogy csak 2 „oldalból” áll ma Magyarország.
    1. Én odaírtam: „az ÉN olvasatomban.
    Ez sajnos sok itt írogató, másokat „überm… stílusban”, lekezelő, „intelligens módon lealázó”- akár fotóval rendelkező, akár névtelenül fellépő – kommentelőkről NEM mondható el.
    Ez az egyik bajom manapság: a „liberálisabbak”, akiknek kötelességük lenne a tolerancia – hiszen azt követelik -, soha nem ADJÁK meg a másik félnek. A maguk valós vagy vélt igazát mindig mint abszolútumot írják/mondják, és nem teszik hozzá: „az én véleményem szerint”.
    Tehát, kedves Bánfi Miklós, lukra vetődtél: jogom van a saját véleményemet közölni, ugye? Mint az ENYÉMET. Tettem ezt ellentétben az itt többségben szereplő, véleményét abszolút igazságként beállítóval.
    Az zavar, hogy „passzív” az arroganciám? 😉 Miért is arrogancia, ha MÁS valakinek a véleménye, mint a kanadai, Mo-t belülről, kis falvak/városkák/stb. szintjén MA, 2015-ben NEM ismerő, de azért „mindentudó”-knak? 😉
    2. Közöm nincs a Fideszhez, soha nem is volt, nem is tervezem a jövőben sem. De más pártokhoz sem „húzok”: MSZ(M)P, DK,… stb. Rossz irányba vetődtetek, soha nem voltam egyik „oldalnak” sem tagja, szimpatizánsa – bizony, többféle „irányzatra” is szavaztam az elmúlt évtizedekben, mindig a lelkiismeretem szerint kiválasztva a „legkisebb rosszat”. Viszont, nem is „menekültem” el, vagy pláne, nem távoztam a zsíros állásokba, külföldre, hanem itthon próbálom TENNI, ami tőlem telik, itthon „magyarkodom” és éépíteNÉM Magyarországot. Szerintem ez NEM mondható el a „külföldről-zsíros-állásokból-mondom-a-tutit” elv/baj/társakról.
    3. Nem köszönöm meg, hogy „kifinomult”-nak nevezed a kommunikációmat – ellentétben „Geyza”-val, aki szerint „megfelelő hasba-dumálással véleményt tudnak plántálni másokba”.
    Mindkét riposztból az derül ki számomra, hogy „fáj” Nektek, ha valaki ellenvéleményt ír, nem úgy táncol, ahogyan Ti fütyültök. Mindenkinek kutya kötelessége lenne Hozzátok „igazodni”.
    Miért is?… Hát nem. Van bizony sok ember ITT, MA, Mo.-on, (és Mo. nem egyenlő Bp-tel!), akinek „más” a véleménye. Kedves kommentelők, az egyetlen különbség köztünk: ezek a „mások” nincsenek Általatok „tolerálva”, és nem is nagyon szoktak írogatni, válaszolgatni ilyen fórumokban… Hagyják az egészet a francba. Az itt (és máshol is) írogatók, jól látjátok, a 2 „oldal”’ szereplői közül szoktak kikerülni.
    De ez nem ment föl Benneteket attól, hogy a 3. oldal – és megint csak SAJÁT véleményem: állítom, hogy nagy többség – véleményét is el kell fogadnotok! Nem KELL egyetérteni, de: MINIMUM tolerálnotok KELL. (és Ti se várjátok el másoktól a „kötelező” egyetértést…)
    És „el merem mondani”, kedves Miklós, még ha le is „fideszesezel”, amit kikérek magamnak… Nem mindenki fideszes (és xy-os), aki ellent MER Neked mondani. 🙂
    4. HA Mo-on élnétek, akkor olvastátok VOLNA a híreket, amiből én is tájékozódtam: http://index.hu/belfold/2015/10/14/rendhagyo_politikamentes_temetese_lesz_goncz_arpadnak/
    „Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát, és Mécs Imre volt 56-os rabtársa, volt SZDSZ-es politikus mondanak gyászbeszédet. A temetés így sokkal inkább lesz majd magánjellegű, mint protokolláris”
    A hozzászólásom temetésre vonatkozó részéhez, a TÉNYEK-hez nem írtatok semmit. Holott a VÉLEMÉNYEM ezekről szólt. Ez is kórjelző – sajnos.
    Béke Veletek – akárhonnan is írogattok, a jövőben legyetek toleránsabbak a „más” véleményekkel szemben.

  • Pat Ella: na, akkor ide is, csak, hogy tanuljon egy kicsit visszavenni az arcából, ha már ennyire véleménygazdag.
    Hozzászólás: 2015-10-16 – 1:40 du. | Válasz Pat Ella hozzászólására
    Ügyes kislány maga, biztosan megtalálja 😀
    Az pedig, hogy mindenkit kioktat (ahogy én is, csakhogy ez nekem születési előjogom 🙂 ), nem biztos, hogy a véleményszabadság lényege. Persze, elmondhatja, miért ne, de, ha nem vette volna észre, éppúgy egyedül mérvadónak tekinti a sajátját, mint ahogy ugyanezzel vádolja a KMH hozzászólóit – a demokrácia nevében, persze.

  • Kedves Ille István!
    1, Jó, akkor ide is írok Honnan veszi, hogy “kislány” vagyok?
    A névtelenségben éppen az a jó, hogy nincs “neme” sem. 😉
    2, Miért is “véleménygazdagság”, ha vk 2 db-ot MER írni a “mainstream”-nek? 😀
    Vagy egész egyszerűen az a baj, hogy vk-nek “ellenkező”, – de inkább azt írnám: “más” (mert én is szeretem ezt a szót, már csak azért is, mert mostanában divat “más”-okat elismerni, tolerálni, akárkiket is jelentsen a “más”) – a véleménye? És akkor ez (leírva, VÁLLALVA, hogy MÁS – az máris kioktatás?
    Nem értelek Benneteket. 🙂
    3, Igen, lehet a “3. oldal” is “véleménygazdag”. Még ha nem is írják/mondják ki sokan, mert félnek, vagy csak, mint én eddig: fölöslegesnek tartják.
    DE: vagyunk. Ha csak az ÉN környezetemben nézem, nagyon is sokan. Aki nem “igazodunk” egyik jelenleg “oldal”-nak tartotthoz SEM. Létezik, ÉL a “másik”, vidéki Magyarország, MA is.
    Ne fájjon már ez… 😉
    4, Nem fejtek rejtvényt ITT, (bár szeretek). 2015.10.16-án, 1:40-kor nincs hozzászólás, amit nekem címeztek, és válaszolhatnék rá.
    Az én hsz-om “tükör” volt, nem “kioktatás”…, és mint már (n+1)-szer írtam: ÉN odaírtam, hogy az ÉN véleményem, amit CSAK tolerálni KELL. De azt KELL. 😀 Mindenkinek.
    Mint ahogyan mi, a “3. Magyarország” (egyre jobban tetszik ez a definíció nekem is 😉 )toleráljuk mindkét oldalt – ha nem is tetszik… kizárólag a saját (és hasonszőrű barátaim) szempontjából tekintem “mérvadónak” a véleményemet.
    Ez a nagy különbség közöttünk. Ez fájhat – szerintem… (! már megint csak: mint vélemény! nem kinyilatkoztatás…)
    ÉS: akkor még MINDIG nem írt senki sem a mondandóm halál/ temetés/ beszéd -stb.-t részletező TÉNY-magvára, ami LÉNYEG lett VOLNA. 😀
    Na ennyi. Többet nem ér meg ez az egész.
    Nem vk nyugdíjas, nekem dolgoznom kell. Nem vk bölcsész (soha nem szívleltem őket… még ha el is ismertem a “nagyságát”, akiket illetett). Egyszerű paraszti, vidéki emberi logikával írtam – amit SAJÁT véleményként vállalok.
    Peace, béke, shalom mindenkinek.

  • Pat Ella: igaza van, teljesen érdektelen a neme. Akár nemtelennek is nevezhetném 🙂
    A vidéki Magyarország, persze, él. De mégis, min is? Ami eljut hozzájuk. Az pedig a királyi propagandamédia, ami erősen látszik az állásfoglalásaikon. Nyugi, a magáén is. Ne áltassa magát: maga sem MÁS.
    Ráadásul az, hogy előírja, mi KELL, már megbocsásson, nem igazán a maga kompetenciája. Javaslom, kezelje magát a helyén. Gondolom, tudja, hol van.
    Amúgy túl sokat használja a smájlikat. Csöppet debil kinézetet ad a kommentjének.
    Valóban többet nem ér meg az egész. Még az eddigi hozzászólásaival együtt sem. A paraszti logikával meg ne foglalkozzon, annak közelébe se járt. Tudja, az nem a maga műfaja.

  • Pat Ella Tehát most szégyellni kell, hogy érvényesültünk külföldön? Nem hiszem.
    Göncz Árpád temetése nem lesz magánjellegű. Nem is lehet. Tüntetés lesz a demokrácia mellett. Erre biztosíték Bálint András, Koncz Zsuzsi és Bródy János szereplése.
    Amit Bánfi Miklós szemére vett, az sajnos tévedés. Maga is az információk többségét a sajtóból és az ismerősöktől tudja. Ez minden külföldön élőnek megadatott, hiszen barátaink, családtagjaink ott élnek, az internet pedig elérhető. De ezzel együtt az is, hogy nem függünk a politikai helyzettől, de van összehasonlítási alapunk. Többségünk pedig elég sokat látogat vissza.
    Más. Ille nem sokat tévedett. Első olvasatra a neve tényleg lányosan hangzik. A patella nőnemű főnév, a pat ella is erre utalhatott volna. Most már tudjuk, hogy Mr Knee. 🙂

  • llanfair: túl nagy jelentőséget tulajdonítasz neki és nemének. Ráadásul – szegedi lévén – hetedíziglen hathatott volna rá a valódi paraszti ész és becsületérzés, a hatalom elleni lázadással egybekötve. De nem.
    Csak a nickje pat ella, ő címezhetően tényleg patella, bár nem hiszem, hogy tudatosan választotta.

  • Figyelő Sokáig nem “voltam itt”, de olvastam. Mindent megvédtél, amit a jobboldal csinált. Már a nagy számok törvénye szerint sem lehet igazad. Sokkal többre tartanálak, ha néha legalább felháborodnál a gazságokon. Tudom, nem számítok semmit, de az önbecsülésed? Mikor veszed észre, hogy ez nem az a jobboldal, amiről álmodtál?

  • Uraim, egyszerűen elképesztő, amit itt csináltak: nem tűrik (ott kinn, de itt “benn” sem) a “más” véleményt. Csak az a tuti, amit Önök mondanak. Kezdetben még tegeződően, most már magázódva nyomják le/el a másikat. (A helymeghatározással pedig elég nagy baj van. 😉
    Igen, Önöket (Benneteket) csak smiley-val lehet tolerálni a “más” nézeten állóknak, mutatván a komolyságot. 🙂
    Ahogyan Önök is megkövetelik, hogy a véleményüket tiszteletben tartsák, úgy mi is (a 3. oldal) megkövetelhetjük ugyanezt. Nem tudom, mi ebben a különös, lehet, nem ehhez vannak szokva…
    Ez nem puszta udvariasság, hanem politikai korrektség is – még ha ez a fogalom idegen is lehet… mint ahogyan az is, hogy soha nem “saját” véleményként adják elő elképzeléseiket, hanem mint abszolút egyetlen üdvözítőt. Sajnos, ez jellemzi azt az “oldalt” (mindegy, milyen színű) mellyel “mi” NEM közösködünk. Soha.
    Ha a temetés tüntetés lesz – akkor az elég nagy szégyen. Mert Göncz Árpád, a maga csendes nagyságával – nem ezt érdemli. Pontosan úgy lesz a jó, ahogyan kérte: egy katolikus pap és egy volt fogolytársa búcsúztatja. Ennyi.
    Erre, ami már régen megjelent Mo-on, egyetlen szót sem írt senki, mindenki velem foglalkozott, hogy hogyan mertem ellentmondani. Akik itt csak olvasgatnak, értenek majd a szavakból.
    Mindenkinek joga van kérni, hogyan kísérjék végső útjára. És ebbe bármit is belemagyarázni (akár pro, akár kontra) – az sajnos a mai kor politikájának végterméke.
    Mit tudnak Önök/Ti a hatalom elleni lázadásról… mesélhetnénk a 90-es évek előtti időkről – sokan közülünk. Mi már akkor SEM ültünk zsíros Hungaroton és egyéb állásokban, mi már akkor is “üldözöttek” voltunk. Sem MSZMP tagságunk, sem más soha nem volt. Igen, vannak ilyen emberek is. 🙂
    De hagyjuk. Nem jövök ide többet, maradjanak/tok csak egymás között. Ha ez volt a cél, akkor kipipálva. 🙂

  • Hát nem is tudom… Én már itt hirtelen nyitott könyv lettem? Ott a fotóm és a LinkedIn-ről részleges infok alapján eltorzított képet alkot rólam Knee jerk? Ha már vette a fáradságot, hogy elolvasta, amit elolvasott, akkor az is kioknyomozható, hogy 3 éve menekültem Torontóba, azóta napi kapcsolatban vagyok Magyarországgal, állandóan hazajárok.. Én bezzeg semmit nem tudok róla, még a nemét se ismerem, mégis az írása sokatmondó.
    Csak hogy teljesebb legyen a kép.. Aztán Mécs Imrét személyes beszélgetésem alapján biztosíthatom, hogy nem a 60 évvel ezelőtti dolgok érdeklik, amikor a tüntetések első sorában áll. Ő egy baloldali ikon, nincs értelme torzítani. Én még baloldali se vagyok, csak demokrata és diktatúra ellenes. Na de ennyi bőven sok is rólam:)

    Én mondtam el a véleményemet (bocs beírogattam), Ő ítélkezett és sunyin inszinuált. Tehát itt a reflektív kritizálás alapesetével állunk szemben – ami az önkritika hiányát demonstrálja..

  • Kedves Pat Ella! El kell hogy keserítselek, ugyanis nincs 3. oldal. Csak két oldal van: diktatúra-párti és diktatúra-ellenes oldal. Még akkor is, ha Te a “vidéki” Magyarországot képviseled. Mert én is. Aki most úgy érzi, hogy a 3. oldalon áll, az bizony a diktatúra mellet van, mint ahogy Te is. A cikk pedig nem erről szólt, hanem a rendszerváltás legnagyobbjáról, magáról a DEMOKRATÁRÓL, GÖNCZ ÁRPÁDRÓL…….Amúgy pedig senkit nem érdekel, hogy Te melyik oldalon is állsz, egyedül. Magánügy!

  • Pat Ella Hm. Miért is sértődött a kommentemen? Nem értem.
    Ki az az Önök, ki az a mink? Sértés ha nem tegezem? Miért?
    Mit tudok a lázadásról? Például azt, hogy engem is vertek meg a rendőrök, vittek be politika elleni garázdálkodásért, csak én nem kovácsoltam belőle tőkét, mint Demszky úr. Még kisdobos sem voltam, de cserébe cserkészkedtem feketén, amiért is a vezetőnk többet volt börtönben, mint szabadon. Mit tudok a szabadságról? Lehet többet mint maga (te)? És még a Hungarotont sem én vezettem, de cserébe dolgozhattam havi 300 órát, éhbérért.
    Nem kaptam semmit ingyen, sem a múltban, sem most.
    Legyen kedves ne sértődjön, ha annyira bátor volt 90 előtt, most ne ijedjen meg egy kis támadástól. “Döntsd a tőkét, ne siránkozz!”
    A humorérzékedet pedig ne veszítsd el egy kis “beavatástól”. 🙂

  • Nagy hiba a baloldalt azonosítani a demokrata oldallal! A demokrata oldal nagyobb halmaz, mint a baloldal.
    Göncz Árpád liberális volt, a magyar liberális párt, az SZDSZ tagja. Nézetei alapján szociálliberálisnak minősíthető.
    A magyar (szélső)baloldal egyszer már azonosította magát a demokratikus oldallal, ebbe néhányan belehaltak, és sokan emigrációba kényszerültek.
    Disztingváljunk.
    És Göncz Árpád nyugodjon békében.

  • Pat Ella: sajnos, nem lehet magát komolyan venni 😀

  • llanfair: Bencsics már rég nem tud különbséget tenni a megélt és az elképzelt dolgai közt. Sajnos, ez igencsak korfüggő…

  • kovács sándor

    teljesen véletlenül idetévedve :

    megdöbbentőnek tartom ahogy egyesek itt nyílatkoznak.Talán mindenki a mostani kormány ideje alatt “menekült” el ? És hogy lehet ott távol ilyen gyűlöletet kelteni,táplálni,érezni a magyarországi magyarokkal szemben?
    Ezek e megnyilvánulások olyanok mintha,mindenki az Orbán kormány előtti időkben lett volna ” hatalmon” Magyarországon és a mostani kormányzat miatt menekültek volna el.Ezért ez a hatalmas ellenszenv a mai Magyarországgal szemben.De úgy érzékeltem hogy mintha nem mindenki most ment el. Hát akkor honnan van ez a gyűlölet? miből táplálkozik ? Ezt nem értettem meg .
    De -hálistennek- hogy ide tévedtem ,így most már tudom ,hogy kik azok akik a támadás alapjainak magvát terjesztik nyugaton,és gerjesztik.Nyilván azért,hogy leváltsák a most hatalmon lévőket és a saját embereit lássa a hatalomban.De Urak és Úrnők vegyétek már tudomásul,hogy az Orbán kormányt a magyarországi magyarok a “gyuriferi rendszer” után juttatta hatalomra,nem fegyveresen kényszerítették a népet arra ,hogy őrájuk szavazzanak,mert elegük volt ” gyuriferiék”-ből,aki fél pestet megverették a rendőrökkel, kiszolgáltatták a magyarokat a külföldieknek ,itt kezdtek el meghalni a magyar vállalkozások egy jó része ,mert a nyugati multik kiszorították őket mindenhonnan.És miért van az ,hogy csak a baloldalon lehet elfogadni azt hogy nyernek többséggel a választásokon ugyanúgy kétharmaddal-ugye ez igaz és jogos volt!!! és most is ennek kellene lenni,akkor nem szitkolóznátok!De mivel most nem Ti vagy a Ti embereitek vannak hatalmon a másikra csak gyűlölettel lehet gondolni,gyűlölettel lehet beszélni.És ha valaki nem a Ti véleményeteken van akkor az rögtön náci,fasiszta.Tudjátok hány halálos áldozat van a kommunizmus oltárán : közel 100 millió.Tudjátok hány halálos áldozata van a Kádár rendszernek : a Wikipédia megmondja de azt is hány egyéb áldozat volt.Az Orbánék leváltották azokat az embereket akik e korból táplálkozva vezették Magyarországot, gyökeik onnan erednek,szellemüket az táplálta,nahát ezeket váltották le. A NÉPPEL együtt ! Ne feledjétek az első választást a rendszerváltozáskor “kialkudott” választási törvény alapján nyerték meg , ami a liberál-kommunisták törvénye volt,mert születésekor a háttérhatalom még fegyverrel a hátuk mögött volt! Emlékszem : a Horn Úrék alatt eszméletlen nagy dicséretek hangzottak el Magyarországról,mintaképek lettünk : miért is ne :az aki olcsón hozzájutott a magyar piachoz,iparhoz -visszadicsérte azt akitől megvette a dolgokat! Bravó el kell olvadni az örömtől! Hát ezeket sajnáljátok , ezeket akarjátok vissza ??? És amiért egyenlőre nem sikerül ezért gyűlölettel kell a mostaniak ellen fordulni,gyűlöletet kell kelteni az emberekben és ezt terjeszteni és majd akkor az emberek ellenük fordulnak ,leváltják őket és akkor vissza jön a ” demokrácia “,a Ti demokráciátok !
    A Wikipédiából:” A demokrácia a társadalom jelentős számú, szavazati joggal rendelkező tagjainak hatalmából eredő politikai rendszer,[1] egy közös területen, ahol hatalmi fékekkel és ellensúlyokkal biztosítják a társadalom jól szabályozott működését, mint például a közhatalom gyakorlóinak kizárólagos hatalomra törésének a megakadályozását, a társadalmi igazságosságot és a jóléti társadalom megvalósulását.[2][3] A jogosultak közügyek döntéseiben való részvételi módja alapján közvetlen és képviseleti demokráciák létezhetnek.
    Olyan politikai rendszer, melyben a szuverén „nép”, tehát a társadalom összes teljes jogú tagja – nem egyén, kis csoport vagy a hatalom bizonyos csoportja – igazgatja a közügyeket, beleértve a kormányzást is.[4][5]
    A demokrácia olyan politikai rendszer, amely a népnek a közügyekben való részvételére épül.[6]
    Népszerű meghatározása a demokráciának a népuralom, egyenjogúság; az a politikai rendszer, melyben a népé a hatalom.[7] A legtöbb közismert “demokrácia” közös jellegzetessége nem a közvetlen néphatalom, hanem a közhatalom választásának a legitimációja.” Tehát a demokrácia a :néphatalom — a megelőző rendszerben mondták ezt.
    Kedves Pat Ella : mindenben egyetértek Önnel, ne zavarja az a sok gyűlöletből eredő hozzászólás amit Önnek írtak ,mert az abból táplálkozik. És abból hogy ha nincs ész érve akkor a másikat kell lehülyézni,olyanná lesüllyeszteni hogy sokan annak nézzék,hisz a liberalizmusnak -úgy vettem észre ez a fegyvere.Tisztességesen,szókimondóan szólt és észrevette azt hogy : nem durván,nem szitkozódva,úgy fogalmazva,hogy ne sértsen meg másokat,csak a véleményét mondja el , ütköztesse a másokéval,–a válasz az lett hogy Ön ellen gyűlöletet keltettek,”kifikázták”,kigúnyolták stb…. mert nekik ez a módszerük.De hogy olyan távolból miért gyűlölik a magyarországi magyarokat -Ezt felfogni Nem Tudom !!!! Ne törődjön vele -ilyenek. Ezekből a hangokból táplálkoznak a Magyarország ellen támadó újságírók,politikusok egyéb emberek akik országunkat támadják.Mi itt élünk , nekünk ez a hazánk,ennek kell örülnünk ,örüljön Ön is ennek. Ők csak a két harmadot látják .Az embert nem látják mögötte,mintha Ők nem lennének ott ,ezzel gyakorlatilag az embereket is semmire nézik.Fékek,ellensúlyok ! ez kellene .Az hogy ez a kormány is azt hajtsa végre amit ők akarnak,lehet hogy úgy lenne ha most is ott lenne az a kis párt ami az Ő érdekeiket képviselik.Na de elég ebből.Göncz Úrnak békés nyugalmat kívánunk.
    Bár nem tudom ,hogy ezzel vajon minden cellatársa egyetért.
    Nem hiszem -de nem is láttam semmilyen végrendeletet-hogy Ő írt volna olyan dolgokat amit itt emlegettek.Én inkább abban hiszek,hogy az élő társai az Ő szájába akarták adni azokat a gondolatokat amit emlegettek,hogy legyen ezen túl mindig mire hivatkozni,ezzel az Ő ázsiójukat tudják növelni.
    Remélem eltudom küldeni e gondolatokat, melyek Pat Ella mellett szóltak. De egyetértek Kiss Ida hölggyel is.

    Utószó : az engem támadóknak csak ennyit : apám mondása volt : ” mindenkinek csak annyit , amit Ő nekem ”
    Köszönöm,ha elolvasták bejegyzésemet.Nyugodalmas jó éjszakát.

  • kedves Kovacs sandor!!
    olvastam a hozza szolasat , es kozlom Onnel hogy en 2 eve jottem el az orszagbol 50 evesen mert meguntam az Orban kormany szemetseget,torvenytelensegeit, mutyizasait, es a demokracia porba tiprasat.Sajnos az orszagLAKOSSAGA EL OREGEDETT a fiatlok s akik tehettek kulfoldre mentek mindent hatra hagyva a jobb elet remenyeben.KulfoldON MEGBECSULVE MEGFIZETVE dolgozni, MERT otthon nem lehet ,NINCS MUNKA , ahol van ott meg nemfizetik meg rendesen ehberert dolgoznak 12-14 orakat. A 40 felettiek meg tudnak elhelyezkedni mert oregek!! Ez az orszag ahol eltem 50 evet dolgoztam , esegyiknaprol a masikra tudtam elni mert a fizetes ehber. Csak a kormany haverjai elnek meg. Nem tudom mikor jott el otthonrol, de ha mar regen akkor nem tudja helyzetet es nem kell itelkeznie sem. en mindegyik rendszerben eltem es csak azt tudom mondani hogy az utolso kormany nem most van eloszor hatalmon es amikor egy kicsit/ 4 ev/ nem volt akkor meg askalodott szemetet hordott mindenkire mert nem o volt hatalmon. Errol ennyit ,es ez eleg szomoru hogy aki /mondjuk kb 2o eve/ nem elt otthon az nyilatkozik olyan dolgokrol amirol fogalmma sincs. tisztelettel katlyn

  • Kedves Sándor,
    Végig olvastam írását. Körülbelül egyetlen mondatával se tudok egyetérteni, de nem, ezért én nem utálom nem hogy magát, de azt se, amit írt.
    Esélytelen magát még csak 1%-ig is meggyőzni, hogy sajnos már az alaptéziseitől kezdve nem igaz semmi.
    Csak egy két ellenvetés:
    Honnan veszi, hogy mi mindent utálunk, ami magyar? Szó sincs róla! Mi kizárólag az Orbán fasiszta-maffia kormányát utáljuk. Én 3 és fél évvel ezelőtt menekültem el az elhatalmasodó diktatúra elöl imádott Budapestemről Torontóba, szintén túl az 50-en. Alig várom, hogy Orbán és a Jobbik eltűnjön, hogy visszamehessek szeretett hazámba. Számomra Orbán semmiben se különbözik Ceausescutól. Nem, az se igaz, hogy mi a magunk emberét vagy embereit akarjuk kormányra juttatni. Még csak nem is kell, hogy baloldali legyen. ’89 decembere előtt Romániában se tudták, hogy 1 hónap múlva ki legyen kormányon. Mégcsak jelöltjeink sincsenek.
    Még egy:Elég könnyű utána nézni, hogy mikor és hányan hagyták el az országot, bár a KSH is, mint minden intézmény Orbán kézi irányítása alatt működik. Járjon egy kicsit utána. Csinálja meg házi feladatnak, jó?

    Hadd mondjam azt, hogy engem jobban érdekelne az Ön háttere: Hol él? Melyik korosztály? Mit csinál és hogy hogy jutott el ezekhez a gondolatokhoz, amit itt leírt?

  • kovács sándor Kedves Sándor Csatlakozom az előttem írókhoz. Négy éve jöttünk el, nem anyagi megfontolásból. De szűk három év alatt, annyit értünk el idegenben, amit ott csak Fideszes államtitkárként sikerült volna (hab a tortán a megbecsülés). Csak itt becsületesen. Divat a gyűlölet szó a liberálisokra, de ezt éppen a te vezéred kezdte el, és oldotta meg csodálatosan. A magyar sosem szerette a magyart, de most már a végletekig gyűlöl. Ebben igazad van. Javaslom a nagy liberális újságíró bayer zsóti cikkeit, ami tele van szeretettel és megértéssel. A a kommentek 95%-a támogatja a stílusát, és az emberbarát kormány minden támogatását élvezi.
    Azért az kicsit furcsa lenne, hogy az elkényszerült ember csodálatosnak tartaná a magyar népet. Akko’ miért jött el? Kalandvágyból? Ugyan!
    De igazat kell adnom, az előző kormányok sem voltak jók. Ezért lett volna a fidesznek könnyű jó kormánynak lenni hiszen nem lett volna kunszt őket felülmúlni. De eszükbe sem jutott, csak a pénz és a hatalom utáni sóvárgás határozza meg minden lépésüket. Igen, megszavaztátok őket. Volt valami Németországban is, mi lett a vége?

  • Köszönöm Ilanfair a kiegészítésedet, ezeket és a többi 100-at már nem is akartam leírni.
    Ma vannak Kanadában a parlamenti választások. Na erről lehetne példát venni, hogy hogy néznek ki igazi demokratikus választások: Mecsoda különbség…

  • Miklos Banfi Itt tavaly volt helyhatósági választás. Minden képviselő vagy egy rokona megkeresett minket a lakásunkon. Egyik sem szidta a másikat, mind elhozta a programját, válaszolt a kérdésekre. A plakátok mind zöldek voltak, és csak a sarkán jelezték, hogy milyen párt. Összefirkálva, meggyalázva egyik sem. Ünnepeken együtt ünnepel az ország, nincsenek pártra szabott ünnepek. Miután bejelentett lakosok vagyunk, ezért már szavazhattunk volna, de megértették, hogy nem akarunk, mert még nem ismerjük a rendszert. Mosoly, és kifejezték a reményüket, hogy legközelebb rájuk szavazunk. Addig is sok sikert az országukban, boldogok, hogy jól érezzük magunkat.
    A népszavazás is így zajlott. Egyik párt sem akart tőkét kovácsolni belőle, egyöntetű volt az állásfoglalás. Egy esedékes miniszterelnök jelölt, bejelentette, hogy homokos. Az ellenzék szerint, na és? Érdekes furcsa szokások.

  • Almát almával, körtét körtével, javasolnám az előttem íróknak. Mielőtt elájulnának a kanadai csodától, emlékeztetnék mindenkit, hogy Magyarországon sem lett volna rossz mondjuk hasonló körülmények között választani a 90-és években. A politikai és gazdasági hatalmat elveszteni persze nem akarta a szoci bagázs, meg is tettek mindent a nemzeti ellenzék erejének gyengítésére. A sajtószabadságról csak annyit, hogy Medgyessy még 2003-ban is azt javasolta, vegyenek maguknak saját médiát. Nekem is sok ismerősöm van külföldön és Kanadában is, de ők a szoclib rezsim miatt menekültek el. Az ország reménytelen kilátásai 2010-re betetőződtek. A politikai inga nagyot lendült, mert Orbán felismerte, hogy “ezekkel” nem lehet más nyelven beszélni. Őt fogja igazolni a történelem. Maguk könnyen fasiztáznak, náciznak, de ezzel csak az Orbánfóbiájukat bizonyítják. Jobb iskolákban, egyetemeken ezért a butaságért buktatnak…

  • Zotyesz: kétségtelen, de mindezt honnan ismeri? Mármint, a jobb iskolákat, egyetemeket? Orbán-fóbia? Az meg mi? Agora- klausztro – xenofobia (na, ebből akad beteg bőven Orbanisztánban) – demofóbia – arachnofóbia, stb. stb. mind-mind orvosilag definiált, node, orbánfóbia? Ráadásul nagybetűvel, mint személynév? Ejnye, ejnye…hogy’ is állunk azzal a buktatással – mondjuk, már általános alsó tagozatban?
    Mondjuk, Orbánt magát illetően ugyancsak akad orvosi definíció. Amúgy kik is az “ezek”?

  • Ille István

    2015 október 18
    1:45 du.

    “llanfair: Bencsics már rég nem tud különbséget tenni a megélt és az elképzelt dolgai közt. Sajnos, ez igencsak korfüggő…”
    Ezt nem értem, én nem is írtam ebbe a topikba, csak egyszer, ami a tárgytól független!
    Aludt vajon Ille és hirtelen felébredt, majd feltette az ismert lemezét?

  • Azt mondják,halottról jót vagy semmit,de sajnálom,én csak azt hallottam róla,hogy a börtönben is bemószerólta, elárulta a társait és nem csak ott!!! A baloldal besúgója volt, ezért járt neki a beosztás, csak rákellett nézni, sunyi alak volt!

  • Kovács Gyuláné: hogy maga kiről, mit hallott, indifferens. Tudja, a tejbegyüjtő állomáson elhangzottak nem biztos, hogy hiteles forrásból származnak.
    Ami pedig a ránézésre történő megítélést illeti: mit szól Rogánhoz, Lázárhoz, Répássyhoz és a többi Lomnbroso-arcúhoz? Nyugodtan ide sorolhatja nemzeti idolját, Orbán elvtársat is. Ja, hogy nem tudja, ki is volt Lombrosó? A gugli a barátja 😀

  • kedves Kovacs Gyulane!!!

    Ha onre raneznek mit gondolnak vajon kivancsi lennek ra!! hogyan itelkeznek vajonOn is sunyi??!! lehet en is azt gondolnam, ha valakit nem ismer nem kellene latszatra itelkeznie. Gondolom rosszul esne Onnek az eloitelet. ja hogy akkor mi volt mi nem avval mar regen nem kellene foglalkozni nem a multon kell ragodni hanem jelenben kell elni, ki mioyen , o bizonyitotta hogy rendes ember volt.
    a mostani kormanyrol nincs velemenye? hat ez nagy baj latszik hogy nem el ittho. Fogalma sincs mi van azorszagban.

  • katlyn: a helyzet sokkal rosszabb. Ez a varrónő pécsi, ráadásul rendesen agymosott. Mi több, hangszeren is játszik: a fideszes szopszafonon 😀

  • kedvesIlles istvan!! Akkor jo helyen jartam, mikor azt irtam kivancsi lennek ha latszatra rola itelnenek mi lenne az…. Fideszes talpnyalo, de fogadok o is elegedetlenkedik, mert nincs annyi munkaja es sporolni kell a semmibol, de megis az Orban kormanynak hajbokol. o is ra szavazott meg fog is biztos …Az a baj, hogy sokan erre az emberre szavaztak es rajottek, hogy szarabb a helyzet,es meg mindig vakon hisznek benne. pedig beteg ember schizophren amirol papirja is van es az orvosok azt mondtak nem szabad ilyen embert a kormanyfonek meg hagyni, mert az orszagot az uldozesi maniajaval, felelmeivel ossze omlasba sodorja, de nem hittek az orvosoknak. Hat most itt van a bizonyitek, az orszagbol a Magyar emberek menekulnek kulfoldre,/ sajat verrel vedett hazajukbol kenytelenek elmenni es mindent a nullarol kezdeni. mert nem tudnak ott elni. A torvenytelenseg es a demokracia sarba tirasa miatt. Es meg mindig nem tortenik semmi sajnos.Lazonganak de nem csinalnak semmit. Ez van. A regi magyar ver kihalt azokkal a nagy emberekkel akik mertek tenni a rendszer ellen sajnos en igy latom. Szechenyi forog sirjaban a tobbi nagyjainkkal egyutt. Udv : katlyn

  • Miklos Banfi
    2015 október 19
    8:41 de.

    Azé’ erreség is volt nemkevés negatív propaganda…

  • Persze hogy volt, ne legyünk naívak, anélkül nem is létezik. De én nem is a kampány propagandára gondoltam, hanem vagy 10 másik antidemokratikus fideszes trükkre.. Nem beszélve Trudeau beszédére utána, ahogy a másik két vetélytársáról beszélt.

  • katlyn: a magyar igen jól viseli, ha gondolkodnak helyette, ha megmondják, mi a rossz és mi a jó, ha megmondják, mit csináljon. 1945-től megszokta a “gondoskodást”, mára szellemileg tunyává, közömbössé vált. Az eredmény itt van az orrunk előtt.
    Hofinak volt egy felejthetetlen mondása. Ülünk a szarban, ami már a szánkig ér, de a hozzáállás: ne mozogj, mert akkor hullámzik!
    A mókás az, hogy valóban, a Fidesz agymosottjainak is addig ér a szar, de képtelenek felismerni.

  • kovács sándor

    Bruck András

    Egy kiegészítés :Göncz Árpád emlékezete
    Megyeri Dávid
    A volt köztársasági elnök olyan személyiség volt, akiről számos méltatás született, ám eddig kevesen vállalkoztak arra, hogy az udvarias, dicsérő szavakon túl elemezzék azokat a politikai mozdulatait, amelyek otthagyták nyomukat a rendszerváltozás utáni időszakon.
    A XX. század magyar történelmének egy darabja távozott Göncz Árpáddal. A történelemkönyvekben lezárult egy fejezet, s az életmű értékelése is megkezdődhet. A volt köztársasági elnök ugyanis olyan személyiség volt, akiről számos méltatás született, ám eddig kevesen vállalkoztak arra, hogy az udvarias, dicsérő szavakon túl elemezzék azokat a politikai mozdulatait, amelyek otthagyták nyomukat a rendszerváltozás utáni időszakon.
    A rendszerváltás óta eltelt két és fél évtized aktuálpolitikai-közéleti vitái, harcai elfedték: Göncz Árpád politikai pályafutása egyáltalán nem a nyolcvanas évek végén kezdődött. Olyannyira nem, hogy ifjúkorától kezdve a történelmi jobboldalhoz sorolható mozgalmakban fejtette ki tevékenységét. Már fiatalon részt vett a második világháború alatti ellenállásban a Teleki Pál Munkaközösség tagjaként. 1944-ben dezertált a hadseregből, majd a fegyveres ellenállási harcokból is kivette a részét. Ettől függetlenül többször is meg kellett szöknie a szovjet fogságból. Azt is kevesen tudják róla, hogy 1945-ben belépett a kisgazdapártba, s ott évekig a legendás főtitkár, a később a szovjetek által elhurcolt Kovács Béla titkára volt. Miután 1948-ban a kisgazdákat is elérte a kommunista felszámoló terror, hetekig tartották fogva az ÁVH jogelődje, a katonapolitikai osztály zárkájában.
    1948-tól – hiába szerzett 1944-ben jogi diplomát – csak fizikai munkásként engedték elhelyezkedni. Aztán technikusként, agronómusként is dolgozhatott. Az 1956-os forradalom idején a Parasztszövetségben vállalt szerepet. A szabadságharc leverése után a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló kísérlet címén, Bibó István perének másodrendű vádlottjaként életfogytiglani szabadságvesztésre ítélte a megújuló kommunista diktatúra vérbírósága. Valójában elévülhetetlen érdemeket szerzett másokkal együtt Nagy Imre emlékiratainak nyugatra juttatásával. Végül hat évig kellett a Kádár-rendszer börtönében raboskodnia. 1963-ban amnesztiával szabadon engedték. Jogászként nem dolgozhatott, az agrártudományi egyetemet nem fejezhette be. Csak szak- és műfordítóként tűrte meg a hatalom. Mellette szabadfoglalkozású íróként drámák egész sorát alkotta és novelláskötete, regénye is megjelenhetett a hetvenes években. Hemingway, Faulkner, Updike, Doctorow, Susan Sontag, Golding műveinek avatott fordításait jelentős részben Göncz Árpádnak köszönhetjük.
    Tiszteljük annyira az elhunytat, hogy a gyász pillanataiban sem fedjük el hazugul tapintatos, hamisan kenetes mondatokkal a tényeket. Mert talány, miként válhatott az antikommunista elítéltből, a Rákosi–Kádár-rezsim által meghurcolt értelmiségiből a posztkommunista utódok álszentül dédelgetett Árpi bácsija. Történészek feladata az okok és motivációk feltárása, de annyi megelőlegezhető: egy alapvetően békeszerető, a politikában is a harmóniát meghonosítani kívánó személyiség jóhiszeműségét használták fel az első szabad választásokat követően, amikor szembefordították természetes szövetségeseivel és a nemzet jelentős hányadával. Ezzel viszont megfosztották attól, hogy az egész társadalom nagy népszerűségnek és közszeretetnek örvendő államfője legyen.
    Érdekes módon kezdetben a baloldal és médiája egyáltalán nem hordozta a tenyerén az írószövetség volt elnökét az államfői poszton. Igazából Antall József emberét látták benne, hisz köztudomású volt, hogy a miniszterelnök ragaszkodott ahhoz: régi barátja töltse be az államfői tisztséget. Mint emlékezetes, az úgynevezett MDF–SZDSZ-paktum egyik fontos eleme volt, hogy cserébe, amiért az ország működését lehetetlenné tevő kétharmados törvények nagy számát csökkenteni lehet a szabad demokraták szavazatai révén, a liberálisok adhatják a köztársasági elnököt. Utólag hihetetlennek tűnhet, de igaz: még az SZDSZ-ben is fanyalgás kísérte az ötvenhat után börtönbüntetést elszenvedett író-politikus ilyen magas tisztséghez juttatását.
    Ne feledjük: Göncz Árpád akkor még csak a Magyar Írószövetség elnökeként vívott ki magának társadalmi ismertséget, az SZDSZ-ben nem tartozott a kemény maghoz. Inkább másodvonalbeli káderként volt elkönyvelve, annak ellenére, hogy alapító tagja volt a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, majd 1988-ban a Szabad Demokraták Szövetségének. A választók által összezsugorított MSZP házatáján sem tapsoltak önfeledten a József Attila-díjas író kinevezésére. Ellenkezőleg: népszavazást kezdeményeztek a közvetlen államfőválasztásért, hogy saját jelöltjükkel válthassák le. Ezért aztán csak mint az Országgyűlés elnöke lehetett ideiglenes köztársasági elnök. A referendum azonban érdektelenségbe fulladt, ezért 1990 augusztusában a T. Ház öt évre államfővé választotta. Még jódarabig lenéző mosollyal szemlélték azonban, s derültek az utódpártiak azon, milyen „civil módra” mozog a nagypolitika berkeiben, főként a katonai díszszemléken.
    Ez a baloldali ellenszenv viszonylag hamar tovatűnt, és átadta helyét a feltétlen szimpátiának. Az új államfő ugyanis nagy megértéssel kezelte az 1990 őszi taxissztrájk szereplőit. A pártállamból sértetlenül átemelt balliberális média mítosza szerint a köztársasági elnök kiállása akadályozta meg a diktatórikusnak beállított Antall- kabinetet, hogy a baloldal által rögtön pártfogásba vett törvénytelen megmozdulás ellen erélyesebben lépjen fel. Ebből a kormányzati erőszakosságra vonatkozó koholt vádból természetesen egy szó sem volt igaz, és maga Göncz Árpád sem keltett ilyen hatást, ám az elsöprő többségű posztkommunista sajtó a hazugságban volt érdekelt.
    Ha van olyan momentum a volt köztársasági elnök pályafutása alatt, ami máig tele van fehér folttal és a jövő történészgenerációinak bőséggel fog munkát adni, az a médiaháború címkével ellátott eseménysor. Máig nem világos, mi kényszerítette Göncz Árpádot, hogy régi harcostársával, Antall Józseffel súlyos politikai vitába keveredjen a rendszerváltozásban komoly szerepre hivatott közszolgálati médiumok vezető pozícióira való kinevezésekkel kapcsolatban. Az SZDSZ-es politikus a köztársasági elnöki jogosítványokat olyannyira kiterjesztően értelmezte, hogy még az Alkotmánybíróság döntéseivel is végig dacolt, a Magyar Rádió és a Magyar Televízió elnökeinek, alelnökeinek kinevezésével és felmentésével kapcsolatban. Sokan a szabad demokrata és a radikálisabb MSZP-s kemény magot sejtették a háttérben, hiszen a nemzet Árpi bácsija képbe nehezen volt illeszthető az az alaptermészetétől idegen makacsság, amellyel minden hasonló tárgyú miniszterelnöki előterjesztést megvétózott, valójában egyszerűen nem írt alá.
    Mai napig éles viták tárgya az 1992. október 23-i parlament előtti ünnepség, amikor fő szónokként nem mondta el beszédét. Az évek távolából kissé érthetetlen, hogy a közönség soraiból érkező szórványos füttyszó elriaszthatta a szónoklat megtartásától. Tudni kell azonban, hogy ’56-os üldözöttként, aki a Kádár-rezsim celláit belülről ismerhette meg, kiváltképp érzékenyen érinthette a publikum nemtetszése. Akkor még újdonság volt az emberek hangos és negatív véleménynyilvánítása egy állami ünnepen.
    A magyar politikatörténet sötét lapjait fogja szaporítani a jövőben, ahogy a baloldali média megkísérelte a szerintük a szélsőjobboldallal összeölelkező Antall-kabinet számlájára írni és fasiszta provokációnak beállítani a kétségtelenül szomorú és sajnálatos eseményt. Az ötvenhatos veteránok és a jobboldali érzelmű emberek megbántottságát Göncz Árpádnak az a szokása váltotta ki, hogy olyan elfogadott törvényeket is az alkotmánybírók elé utalt, amelyeket széles néprétegek a rendszerváltozás integráns részének tekintettek. A kárpótlási vagy az igazságtételi törvények és más előterjesztések normakontrollra küldését és államfői bírálatát nehezen emésztették meg azok, akik 1990-ben még elégtételként üdvözölték Göncz Árpád államfővé emelését. Az sem használt az elfogadottságának, hogy segítette az utódpárt hatalomba való visszatérését többek közt az olasz La Stampának 1993 őszén adott interjújával. Európa, segíts! – kiáltott, a jobboldali koalíciót vádolva diktatórikus kormányzással, a sajtószabadság eltiprásával.
    Egészen más idők következtek a kormányzathoz fűződő viszony tekintetében a Horn Gyula vezette MSZP–SZDSZ-koalíció hatalomra kerülése után. Míg az előtte lévő négy esztendőben minden fronton a kormány ellensúlyaként lépett fel, 1994 nyarától ezzel a törekvésével hirtelen felhagyott. Az új miniszterelnök, illetve a kétharmados parlamenti többség minden előterjesztését egyetlen szó, aggályoskodás nélkül aláírta, s közéleti szerepléseit is megritkította. Pedig különösen az 1995-ös Bokros-csomag társadalomellenes, főként a rászoruló rétegeket sújtó passzusait követően sokan várták volna az ilyen irányú fellépést. Annál is inkább meg kellett volna tennie ezt, mert a vészhelyzet a Horn-kabinet mintegy háromnegyed éves végzetes tétlenkedése következtében állt elő.
    Göncz Árpád azonban nem hallatta a hangját, s az alaptörvényben lefektetett jogosítványaival sem élt – még csak alkotmányossági normakontrollra sem küldte a később sok ponton megsemmisített jogszabályokat. Az államfői eszköztárban meglévő politikai vétó alkalmazásától szintén eltekintett, a T. Háznak sem küldte vissza megfontolásra a széles néptömegek, jeles közgazdászok és jogászok által kifogásolt kormányzati intézkedéseket. Nem érthető igazán, miért mulasztotta el ezeket a lehetőségeket, holott a taláros testület mások beadványaira rengeteg paragrafust, törvényi helyet úgyis megszüntetett, alkotmányellenesnek ítélt. Ha ezt az államfő tette volna meg, nagyban növelte volna szakmai-politikai presztízsét, s a nem baloldali tömegek előtt is helyreállíthatta volna elvesztett népszerűségét. Így viszont a balliberális kormánytöbbség 1995. június 19-én újraválasztotta és hivatalában maradt 2000-ig.
    Összességében elmondható: Göncz Árpád azoknak a közéleti személyiségeknek sorát gyarapította, akik a magyar történelem sajátos hagyományainak megfelelően az értelmiségi, írói hivatást és a politikát egyaránt művelték. Életpályája egyben tartalmazta mindazon buktatókat, felülről, a diktatórikus hatalom által irányított kényszereket, amelyekkel meg kellett küzdeni a magyar középosztálynak, értelmiségnek.

  • kovács sándor

    Bruck András

    Egy kiegészítés :

    Búcsú Göncz Árpádtól
    belföld, vélemény, Ablonczy Bálint, Göncz Árpád, gyász, Antall József, demokrácia, rendszerváltás, 1956.
    2015. október 6. 20:33
    A halál véglegessége arra hívja fel a figyelmünket, hogy a végső földi értékeléskor az életút egésze, s nem egy-egy része számít.
    „A halál véglegessége arra hívja fel a figyelmünket, hogy a végső földi értékeléskor az életút egésze, s nem egy-egy része számít.

    Mert ne tagadjuk, a jobboldal ellenfélként tekintett rá: nehezen tudott napirendre térni az MDF-kormánnyal vívott csatái felett. Ma már azonban úgy látszik, Antall Józseffel kialakult konfliktusai talán nem ennyire végletesek, a sebek nem ennyire mélyek, ha nem az első szabadon választott miniszterelnök és államfő között robbannak ki. A két érdemdús férfiú és az általuk megtestesített eltérő nézetek – például a közszolgálati rádió és televízió elnökének ügyében – akkor választók tömegei számára voltak még élet-halál kérdések, miközben ezeken ma már legfeljebb publicisták vitatkoznak kisnézettségű elemzőműsorokban.

    Göncz Árpád életútjának értékelésekor akkori döntéseinél azonban alighanem nagyobb súllyal esnek latba az életút egyéb elemei. Az ellenállás a németekkel és nyilas csatlósaikkal szemben. A Kovács Béla titkáraként végzett munka a rövid, reményteli koalíciós időszakban 1945 után a Kisgazdapárt soraiban. Az 1956-os forradalmi tevékenység, majd a börtön, végül a sokszínű irodalmi munkásság. És ne felejtsük el azt sem, hogy közvetlensége a demokratikus Magyarország intézményeitől az elvesztett kádári létbiztonság miatt idegenkedők tömegei számára volt rokonszenves.
    Ha megemlékeztünk a tőle eltérő nézeteket valló polgártársai által sérelmezett döntéseiről, ne felejtkezzünk meg arról sem, hogy Göncz Árpád képes volt kilépni saját ideológiai komfortzónájából. Például, amikor 1992-ben a tatabányai Turul-szobor avatásán az Árpád-ház mitikus állatát a magyarság csonkult hazájában való megmaradásának szimbólumaként méltatta. Azt is érdemes felidézni, hogy az államfő tagja volt a Teleki Pál szobrának felállítását szervező emlékbizottságnak is.”
    • Ablonczy Bálint: Búcsú Göncz Árpádtól

  • kovács sándor

    Bruck András

    Egy kiegészítés :

    Gyász
    A XX. század regénye – Göncz Árpád (1922–2015)
    Szerető Szabolcs, 2015. október 6., kedd 19:18, frissítve: kedd 21:49

    Antall József miniszterelnök és Göncz Árpád, az országgyűlés elnöke, ideiglenes köztársasági elnök az Országgyűlés rendkívüli ülésszakán
    Fotó: Kovács Attila / MTI
    Göncz Árpád esetében nem túlzás a sokszor elkoptatottnak érzett, patetikusnak ható kijelentés: az elmúlt évszázad fordulatokban és tragédiákban gazdag magyar történelmének egy darabja távozott a halálával. A történelemkönyvekben számára helyet szorító tény, miszerint ő volt a rendszerváltás utáni első köztársasági elnöke Magyarországnak, még nem lenne elegendő egy ilyen megállapítás alátámasztására.
    A nem sokkal a trianoni diktátum után, 1922-ben született Göncz Árpád életútja regényszerűen követte a magyar történelem neki adatott, háborúval, idegen megszállásokkal, demokratikus és függetlenségi nekibuzdulásokkal kijelölt kacskaringós szakaszát. Jogász diplomáját frissen megszerezve sodorta el, ragadta magával a történelem vihara: a Teleki Pál Munkaközösség tagjaként kapcsolódott be a háborúellenes mozgalomba, 1944-ben dezertált a hadseregből, később szovjet fogságba került, ahonnan sikerült megszöknie. Életpályája ekkor sok hasonlóságot mutatott a nemrég elhunyt Szabad Györgyével, például ő is a kisgazdapártban politizált, nem is akárki mellett; az 1947-ben a szovjetek által elhurcolt főtitkár, Kovács Béla munkatársa volt.
    Göncz Árpád íróként is nevet szerzett magának
    A kommunista hatalomátvétel után fizikai munkásként, majd technikusként, agronómusként dolgozott. Szerepet vállalt az 1956-os forradalomban, annak leverése után közreműködött Nagy Imre emlékiratainak külföldre juttatásában. A megtorlás nem kerülte el: Bibó István perében életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték, az 1963-as amnesztiával szabadult. Kossuth Lajoshoz hasonlóan a börtönben fejlesztette tökéletesre angoltudását, aminek a Kádár-rendszer hosszú, szürke évtizedeiben szak- és műfordítóként nagy hasznát vette. Korosztályom elsősorban mint Updike vagy éppen Tolkien műveinek fordítójaként ismerte meg, de íróként is nevet szerzett magának. A rendszerváltás idején ő volt az írószövetség elnöke.
    Addigi pályafutása alapján Göncz Árpádra széles körben mint a magyar antifasiszta és antikommunista, polgári hagyomány hordozójára tekintettek; a legkevésbé az ő személye miatt érték bírálatok a köztársasági elnök jelöléséről is rendelkező MDF–SZDSZ-megállapodást 1990-ben. Emlékezetes, hogy az első szabad választások után a legnagyobb kormány- és a legnagyobb ellenzéki párt Antall József és Tölgyessy Péter irányításával megállapodott a stabil kormányzás közjogi feltételeinek biztosítása érdekében a kétharmados törvények számának csökkentésében és a konstruktív bizalmatlansági indítvány bevezetésében.
    Cserébe az SZDSZ jelölhetett köztársasági elnököt, ám Göncz Árpádot bizalmi alapon valójában Antall József választotta ki. Megválasztása volt az első és egyetlen alkalom, amikor a pártok csaknem teljes konszenzusa emelt valakit legfőbb közjogi méltósággá.
    Ellensúlyszerep, majd passzivitás
    Amilyen szép volt a kezdet, olyan ellentmondásos lett a folytatás. Göncz Árpád egyre inkább pártos elnökké vált, aki talán nem belső indíttatásból, hanem mások hatására az Antall-kormány ellensúlyaként kezdett szerepelni, amivel viszont feszegette a módosított alkotmány által kijelölt határokat. Szomorú történet az Antall József és Göncz Árpád közötti bizalom szétporladása, ami az 1990. októberi taxisblokád idején kezdődhetett.
    Képgalériánk 8

    gonczarpad.hu
    Miközben a Sólyom László vezette Alkotmánybíróság az MDF-kormánnyal való jogvitákat – médiavezetők kinevezése, a hadsereg irányítása – rendre az államfő kárára rendezte, a közvélemény túlnyomó része egyértelműen mögé állt. Az új kormány megalakulását követő csalódás, ami lassan kiterjedt az egész rendszerváltásra, a politikai elitre, megkímélte Göncz Árpádot, aki sokáig biztosan vezette a népszerűségi listákat. Plebejus, a formaságokra nem adó személyisége – hívei egyszerűen Árpi bácsinak nevezték –, e sorok írója által is tapasztalt, olykor zavarba ejtő közvetlensége kivonta őt a döntések felelősségét cipelő politikusok kasztjából. Az akkor nyomasztó túlsúlyban lévő balliberális sajtó és a személyét ma is kiemelt tisztelettel övező véleményformáló elit a könnyű népszerűség útjára terelte.
    Nem tudom, hogyan élte meg, hogy éppen azok körében lett egyre népszerűtlenebb, akik korábban a bajtársai voltak. Emlékezetes kifütyülése 1992. október 23-án jelentős részben azon ’56-osok, a kommunista rendszer kárvallottjai elégedetlenségét jelezte, akik nem értették, miért nem támogatja az egykori elítélt a kormány igazságtételi törekvéseit. Új barátokat is szerzett az 1990-ben őt még inkább elutasító szocialisták személyében, akik szavazataikkal biztosították újraválasztását 1995-ben az Országgyűlésben. A kétharmados többséggel rendelkező Horn-kormány idején már nem igyekezett ellensúlyt képezni a végrehajtó hatalommal szemben, a legfájóbb tévedése a Bokros-csomag aláírása volt, amelynek számos rendelkezése akadt fenn aztán az Alkotmánybíróság szűrőjén. Az 1994 előtti időszak harcosságához képest feltűnő passzivitása 1998 után, az Orbán-kormány idején is megmaradt. 2000-ben, második ciklusát kitöltve távozott az elnöki székből, azután már nem vállalt aktív szerepet a politikai életben.
    Fontos közéleti szereplő távozott a halálával. Barátságos, nagy tudású, tiszteletre méltó ember volt, aki civilként, értelmiségiként kereste a helyét a politikában. Életútjának tárgyilagos értékelése, tettei mozgatórugóinak teljes körű feltárása, megértése még hátravan.
    Göncz Árpád esetében nem túlzás a sokszor elkoptatottnak érzett, patetikusnak ható kijelentés: az elmúlt évszázad fordulatokban és tragédiákban gazdag magyar történelmének egy darabja távozott a halálával. A történelemkönyvekben számára helyet szorító tény, miszerint ő volt a rendszerváltás utáni első köztársasági elnöke Magyarországnak, még nem lenne elegendő egy ilyen megállapítás alátámasztására.
    A nem sokkal a trianoni diktátum után, 1922-ben született Göncz Árpád életútja regényszerűen követte a magyar történelem neki adatott, háborúval, idegen megszállásokkal, demokratikus és függetlenségi nekibuzdulásokkal kijelölt kacskaringós szakaszát. Jogász diplomáját frissen megszerezve sodorta el, ragadta magával a történelem vihara: a Teleki Pál munkaközösség tagjaként kapcsolódott be a háborúellenes mozgalomba, 1944-ben dezertált a hadseregből, később szovjet fogságba került, ahonnan sikerült megszöknie. Életpályája ekkor sok hasonlóságot mutatott a nemrég elhunyt Szabad Györgyével, például ő is a kisgazdapártban politizált nem is akárki mellett; az 1947-ben a szovjetek által elhurcolt főtitkár, Kovács Béla munkatársa volt.
    A kommunista hatalomátvétel után fizikai munkásként, majd technikusként, agronómusként dolgozott. Szerepet vállalt az 1956-os forradalomban, annak leverése után közreműködött Nagy Imre emlékiratainak külföldre juttatásában. A megtorlás nem kerülte el: Bibó István perében életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték, az 1963-as amnesztiával szabadult. Kossuth Lajoshoz hasonlóan a börtönben fejlesztette tökéletesre angoltudását, aminek a Kádár-rendszer hosszú, szürke évtizedeiben szak- és műfordítóként nagy hasznát vette. Korosztályom elsősorban mint Updike vagy éppen Tolkien műveinek fordítójaként ismerte meg, de íróként is nevet szerzett magának. A rendszerváltás idején ő volt az írószövetség elnöke.
    Addigi pályafutása alapján Göncz Árpádra széles körben mint a magyar antifasiszta és antikommunista, polgári hagyomány hordozójára tekintettek; a legkevésbé az ő személye miatt érték bírálatok a köztársasági elnök személyéről is rendelkező MDF–SZDSZ-megállapodást 1990-ben. Emlékezetes, hogy az első szabad választások után a legnagyobb kormány- és a legnagyobb ellenzéki párt Antall József és Tölgyessy Péter irányításával megállapodott a stabil kormányzás közjogi feltételeinek biztosítása érdekében a kétharmados törvények számának csökkentésében és a konstruktív bizalmatlanság intézményének bevezetésében. Cserébe az SZDSZ jelölhetett köztársasági elnököt, ám Göncz Árpádot bizalmi alapon valójában Antall József választotta ki. Megválasztása volt az első és egyetlen alkalom, amikor a pártok csaknem teljes konszenzusa emelt valakit legfőbb közjogi méltósággá.
    Amilyen szép volt a kezdet, olyan ellentmondásos lett a folytatás. Göncz Árpád egyre inkább pártos elnökké vált, aki talán nem belső indíttatásból, hanem mások hatására az Antall-kormány ellensúlyaként kezdett szerepelni, amivel viszont feszegette a módosított alkotmány által kijelölt korlátokat. Szomorú történet az Antall József és Göncz Árpád közötti bizalom szétporladása, ami az 1990. októberi taxisblokád idején kezdődhetett. Miközben a Sólyom László vezette Alkotmánybíróság az MDF-kormánnyal való jogvitákat – médiavezetők kinevezése, a hadsereg irányítása – rendre az államfő kárára rendezte, a közvélemény túlnyomó része egyértelműen mögé állt. Az új kormány megalakulását követő csalódás, ami lassan kiterjedt az egész rendszerváltásra, a politikai elitre, megkímélte Göncz Árpádot, aki sokáig biztosan vezette a népszerűségi listákat. Ebben plebejus, a formaságokra nem adó személyisége – hívei egyszerűen Árpi bácsinak nevezték –, e sorok írója által is tapasztalt, olykor zavarba ejtő közvetlensége kivonta őt a döntések felelősségét cipelő politikusok kasztjából. Az akkor nyomasztó túlsúlyban lévő balliberális sajtó és a személyét ma is kiemelt tisztelettel övező véleményformáló elit a könnyű népszerűség útjára terelte.
    Nem tudom, hogyan élte meg, hogy éppen azok körében lett egyre népszerűtlenebb, akik korábban a bajtársai voltak. Emlékezetes kifütyülése 1992. október 23-án jelentős részben azon ’56-osok, a kommunista rendszer kárvallottjai elégedetlenségét jelezte, akik nem értették, miért nem támogatja az egykori elítélt a kormány igazságtételi törekvéseit. Új barátokat is szerzett az 1990-ben őt még inkább elutasító szocialisták személyében, akik szavazataikkal biztosították újraválasztását 1995-ben az Országgyűlésben. A kétharmados többséggel rendelkező Horn-kormány idején már nem igyekezett ellensúlyt képezni a végrehajtó hatalommal szemben, a legfájóbb mulasztása a Bokros-csomag aláírása volt, amelynek számos rendelkezése akadt fenn aztán az Alkotmánybíróság szűrőjén. Az 1994 előtti időszak harcosságához képest feltűnő passzivitása 1998 után, az Orbán-kormány idején is megmaradt. 2000-ben, második ciklusát kitöltve távozott az elnöki székből, azután már nem vállalt aktív szerepet a közéletben.
    Fontos közéleti szereplő távozott a halálával. Barátságos, nagy tudású, tiszteletreméltó ember volt, aki civilként, értelmiségiként kereste a helyét a politikában. Életútjának tárgyilagos értékelése, tettei mozgatórugóinak teljes körű feltárása, megértése még hátravan.
    Címlap / Belföld
    • Témák:
    • Göncz Árpád

  • kovács sándor

    Bruck András

    Egy kiegészítés :

    „A legbelsőbb, személyes ügyem” – emlékezés Göncz Árpádra

    Az írás 2015. 10. 07. jelent meg.

    Révész Sándor

    Nem volt nála szerethetőbb politikus mifelénk. Tisztább kezű sem. Gazdagabb életű sem. Olyan sem, akinek a kapcsolatai annyira sokfelé ágaztak volna. Aki olyan sokféle közegben, olyan sokféle emberrel tudta elfogadtatni magát. Ő volt a kapocs a rendszerváltás meghatározó közéleti csoportjai között. És ő lehetett volna a demokratikus Magyarország hídembere.
    A konszenzuális demokrácia legerősebb pillére. Ő volt az esélyünk. Csak hát a legerősebb személyiség sem elég erős ahhoz, hogy beváltson egy esélyt, aminek az elvesztegetésén egy egész társadalom dolgozik. Az ő személyében volt egy köztársasági elnök, aki miatt azt lehetett mondani: „nem minden politikus gazember”. Az idézett szavakkal Kósa Lajos méltatta őt a kilencvenedik születésnapján.

    XII. kerület, 1937
    Fotó: fortepan.hu
    Göncz Árpád a középosztály alsó rétegéből jött. Katolikusnak született, katolikus cserkészcsapatokban edződött, és hívőként élte végig az életét. Amúgy még közép-európai viszonylatban is kivételesen kevert családból származik. Képviseltette magát a felmenői között mindenféle osztály, felekezet és náció, az értelmiségitől a nemesig, a zsidótól az unitáriusig, az olasztól a horváton át a németig.

    A népi írók és a radikális parasztpolitikusok alakították kamaszkorában a nézeteit. A vidéki Magyarország nyomora foglalkoztatta legerősebben. A radikális agrárreform híveként kapcsolódott a Márciusi Fronthoz és a Teleki Pál Munkaközösséghez. Mégpedig úgy, mint nagyon kevesen, hogy sem a kommunizmus, sem a nacionalizmus, sem a jobbszéli „radikalizmus” nem kísértette meg.
    1944-ben megkapja a jogi diplomáját, majd a katonai behívóját. Megszökik, és részt vesz a fegyveres antifasiszta ellenállásban. A Táncsics zászlóalj kötelékében ment zsidókat, katonaszökevényeket. Próbálták őt lelőni, de csak a lábát találták el.
    1945-ben a legdemokratikusabb párt legdemokratikusabb szárnyához kapcsolódik. A kisgazdapárt ifjúsági csoportjának fővárosi vezetője és Kovács Béla személyi titkára. Kovács Bélát 1947-ben elhurcolják a szovjetek, Göncz Árpádot pedig beviszik a hírhedt katonapolitikai osztályra, ahol hónapokon át vallatják és verik.

    Antall Józseffel
    Teknős Miklós /
    A világháború után nem sokkal köti meg haláláig tartó házasságát, és a következő évtizedben négy gyermeke születik. Miután szétverték a pártját és őt magát is, segédmunkásként, csőlakatosként, hegesztőként dolgozott, majd a Talajjavító Vállalat munkatársaként járta az országot, s közben agrártudományt tanult a gödöllői egyetemen. Már a diploma közelébe került, amikor jött a forradalom. Göncz Árpád részt vett a Magyar Parasztszövetség újjászervezésében. Ez volt a magyar parasztság legerősebb és legdemokratikusabb érdekvédelmi szövetsége, amíg a kommunisták fel nem számolták.
    A szovjet invázió után részt vett a Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom keretében a forradalom demokratikus vívmányainak védelmét szolgáló memorandumok elkészítésében és akciók megszervezésében. Az ő segítségével jutott ki az országból Nagy Imre történelmi jelentőségű írása, A magyar nép védelmében. 1956-os tevékenységét Kádárék nagyra értékelték. A Bibó-perben életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, amin az ítéletet kihirdető vérbíró, Borbély János nagyon csodálkozott, ő ugyanis az utolsó pillanatig úgy tudta, hogy halálra fogja ítélni Göncz Árpádot.
    Hat börtönév után 1963-ban szabadult. Próbálkozott még a mezőgazdaságban, de nem engedték, hogy diplomázzon Gödöllőn. Ekkor új életet kezdett. A független értelmiségiét és irodalmárét. 1965-től a rendszerváltásig szabadfoglalkozású íróként és műfordítóként kereste a kenyerét, miközben még sokáig, sok helyen használták az általa kidolgozott talajjavítási technikát. Tolkien, Golding, Updike, Faulkner, Hemingway, Styron, Thackeray és sokan mások köszönhetik neki (is) magyar olvasótáborukat.

    Horn Gyulával
    Szabó Barnabás /
    Legjelentősebb műve a soproni valdensek üldöztetéséről szóló Sarusok, melyben három, a kor legmélyebb dilemmáit és tanulságait hordozó figurát teremtett. Az inkvizíciót szolgáló barátét, aki cinikus környezetével ellentétben komolyan veszi a hitet, melynek nevében üldöz, és addig harcol Miklóssal, az eretnekek bölcs vezetőjével, aki ugyanannak a hitnek a szolgálatában vállalja az üldöztetést, míg lelepleződik önmaga előtt. Miklós fia pedig a fanatikus önpusztításig fokozza, túl az emberség és normalitás mértékén azokat a morális elveket, melyek szerint az apja élt és nevelte őt.
    Ültek a kéziraton pár évig a pártállam cenzorai, amíg végül átengedték, és a maguk szempontjából rosszul döntöttek. Érdekes összevetni, hogy miként játssza le hitvitákban a diktatúra szellemi és morális meghasonlását az ateista-kommunista indíttatású Sütő András és a katolikus Göncz Árpád.
    A demokratikus ellenzék „alapító műve” a Bibó-emlékkönyv volt. Göncz Árpád ennek szerkesztői közé tartozott, és abban a heterogén szerkesztőbizottságban is nagy szükség volt az ő közvetítő erejére és széles körű hitelére. A rendszerváltás éveiben ő lesz a (később meglehetősen rossz irányba sodródott) Történelmi Igazságtétel Bizottság első képviselője és az írószövetség első szabadon választott elnöke.
    Csoóri Sándorral holtversenyben ő került be a legtöbb szavazattal a választmányba. Kettejük közül nyilván azért lett Göncz az elnök, mert ő volt az, akit nem „egy rész”, hanem „minden rész” a maga emberének tekinthetett. Azok az ellenzékiek, akik, miként Göncz Árpád, antirasszista érzékenységgel, szegénypárti szemlélettel, az emberi jogok iránti mély elkötelezettséggel érkeztek el a rendszerváltásig, a Szabad Demokraták Szövetségében politizáltak, amíg ezt meghasonlás nélkül tehették.

    Feleségével és Orbán Viktorral a koronánál 2000-ben
    Gárdi Balázs / /archív
    Göncz Árpád az SZDSZ ügyvivője, majd elnökjelöltje lett arra az esetre, ha az SZDSZ-nek módjában áll államfőt jelölni. Antall József már 1989 nyarán felvetette, hogy ő lehetne az ellenzék közös elnökjelöltje, ha közvetlen elnökválasztás lenne. Nem lett. Viszont 1990-ben, a választások után Antall József az MDF–SZDSZ-megállapodás keretében felajánlotta az államfői tisztséget Göncz Árpádnak. Másnak nem ajánlhatta fel, mert Göncz volt az SZDSZ elnökjelöltje.
    De másnak nem is ajánlotta volna fel, mert nem volt más vezető szabad demokrata, akit a kormánya fölé elnöknek elfogadott volna. Göncz Árpád személyében biztosította a történelem a személyi feltételt ahhoz, hogy az új köztársaság elnökét a parlamenti pártok teljes egyetértésével, a leadott szavazatok 95 százalékával válasszák meg, hogy a köztársasági elnöki intézmény tényleges államhatalmi ellensúlyként működjön, és hogy létrejöjjön az ország kormányozhatóságát és az első szabadon választott kormány stabilitását biztosító MDF–SZDSZ-paktum.

    Távozóban. Horn és Orbán idején már nem vállalt fel a korábbiakhoz hasonló konfliktusokat
    Gárdi Balázs / /archív
    Elnöksége tíz évében Göncz Árpád az ország kimagaslóan legnépszerűbb, legerősebb legitimitással rendelkező politikusa volt. Egy-két hónap kivételével végig vezette a politikusok népszerűségi listáját. A legélesebb konfliktusok közepette, a kormánypártok által ellene folytatott legvadabb rágalomhadjáratok idején sem volt egyetlen parlamenti párt sem, amelynek szavazótáborában Göncz Árpád népszerűsége 70 pont alá süllyedt volna. A kormányzó pártok politikusainak viharos gyűlölete nem terjedt át a szavazótáborukra.
    A konfliktusok forrása az volt, hogy Göncz Árpád feladatkörének megfelelően őrködött a köztársaság alkotmányos rendjén. A taxisblokád idején kizárta a fegyveres erőszak alkalmazását. A „történelmi igazságtétellel” kapcsolatos törvények közül az Alkotmánybíróságra küldte azokat, amelyeket alkotmányellenesnek tartott, és az Alkotmánybíróság neki adott igazat. Akadályozta, ameddig tudta, hogy a közmédiumok konszenzussal megválasztott elnökeit pártkatonákra cseréljék le.
    Amikor a kormány alkotmányellenesnek bizonyult határozattal, teljességgel alaptalannak bizonyult vádakkal és koncepciós eljárásokkal a saját és a szélsőjobboldali erők szócsövévé tette a köztévét és a közrádiót, bebizonyosodott, hogy az államfő nem sértette, hanem védte az alkotmányos rendet, amikor megtagadta az ellenzékkel való egyeztetés nélkül kijelölt pártkatonák kinevezését. Ekkor a vezető kormánypárt, az MDF ügyvivő testülete ugyanúgy a demokratikus rendszer megdöntésének kísérletével vádolta Göncz Árpádot, mint egykoron Kádár vérbírósága.
    A konfliktus csúcspontján a Belügyminisztérium az államfő elleni demonstrációk legszélsőségesebb csoportjaival szervezett „közönséget” 1992. október 23-ra a Köztársaság térre, ahol a szélsőjobb csoportok és a konszolidált középosztály kormánypárti része együttes erővel gyalázta a forradalom hősét, kis híján mártírját. „Göncz Árpádot a kormányt éltető, fasiszta szkinhedek fütyülték ki, és a Fidesz megítélése szerint ilyen esetben demokrata politikusok között a szolidaritás kötelező.
    A péntek este a Kossuth téren jelen lévő kormánytagok nehéz helyzetét megértjük: választaniuk kellett saját – egyébként náci viseletbe öltözött – híveik és az ország elnöke között. S önök, uraim, nem az elnököt választották.” Ezt vágta akkor Orbán Viktor a kormánypárti képviselők szemébe a parlamentben.
    Göncz Árpád elnök számára október 23-a egyébként is nehéz nap volt. Ezt mondta erről elnöksége vége felé a Beszélőnek adott interjújában: „Nekem egyébként tíz esztendeje, amióta elnök vagyok, október 23-a a legnehezebb napom. A temetőben olyan emberek fekszenek, akiket személyesen ismertem, és akiket mellőlem vittek akasztani. Képtelenség pöckösen lépegetnem, protokolljátékot játszanom, amikor ez az én legbelsőbb, személyes ügyem.”
    Göncz Árpád második elnöki ciklusában, hetvenes éveinek végéhez közeledve a korábbiakhoz hasonló konfliktusokat már nem vállalt fel, sem Horn Gyula, sem Orbán Viktor kormányzása idején. Ami nem jelenti azt, hogy ne lett volna rá semmi ok és soha szükség.

    A pártpolitikai gyűlölködés soha nem ért fel hozzá
    Teknős Miklós /
    Ok és szükség ma talán még több lenne, mint bármikor. De most már csak Göncz Árpád régi szavait hívhatjuk segítségül. Például ezeket egy régi rádióinterjúból: „Magyarország jelen pillanatban nem annyira ostromlott vár, mint aminek sokan látják. Sokkal inkább egy olyan ház, aminek ki kéne nyitni az ablakát, hogy kiszellőztessük. Mert itt 40 év alatt is, meg előtte hosszú ideig rengeteg eszmei kacat és kellemetlen illat gyűlt össze. Az idegenellenesség, a rasszizmus megjelenése javarészt a kacatok közé tartozik, amit a szőnyeg alá söpörtünk, és most, ha huzat van, vagy pedig felszedik a szőnyeget, akkor felszáll, és por formájában ellepi az egész szobát.”
    Göncz Árpádnál kedvesebb és barátságosabb ember nem nagyon mozgott a magyar közéletben. Ez a politikusok esetében mifelénk oly ritka tulajdonság sokakat megtévesztett. Erről is mesélt 1999-ben a Beszélő munkatársainak: „Talán azt is hihették, hogy mert mosolygós vagyok, velem mindenki azt csinálhat, amit akar. Szörnyű, hogy a magyar politikai kultúrában a mosolyt sokan hajlamosak a politikai hülyeség jeleként értékelni. Én viszont tudom magamról, hogy politikailag soha nem mondtam igent valamire csak azért, mert rokonszenvesnek találtam azt, aki meg akart győzni róla. Sokan hitték rólam később is, hogy mazsola vagyok a kalácsban, és csak akkor jöttek rá, hogy ez a mazsola kavics, amikor ráharaptak.”
    Göncz Árpád gyász

  • kedves Ille Istvan!1 koszonom a kommentet es igen pontasan ez az igazi kifejezes ra amir szegeny Hofi mondott , es bele gondolva amiket mondott anno , az mara is ervenyes idot allo!!! sajnos Jo egeszseget es koszonom !

  • kovács sándor

    egyeseknek már a homlokáig
    ér

  • Kovács Sanyi úr :
    Maga most kommenteket akarna írni , vagy inkább átveszi az egész site vezércikkírási feladatait ?

  • Amit a Kovács csinál , azt -parlamenti szakszóval- úgy nevezik hogy ” obskurálás”
    Látszólag értelmesnek tűnő dolgokkal ( végső soron időhúzással ) ellehetetlenítik az adott tevékenységet :
    Parlamentben a törvényhozást , itt meg azt hogy egy átlagember elolvassa a kommenteket.
    Normális ember nem tölti az idejét azzal hogy a KOVÁCS SANYI – féle szókazlak végét kikeresse , hátha van ott még talán egy értelmes hozzászólás.

  • Geyza: pótcselekvés azoknál, akiknek nincs saját gondolatuk.

  • Az.
    Információs “fehér-zaj”
    Az ember sokáig foglalkozik vele,megárthat.
    Egyfajta kínzó tompa nyomás nehezedik a halántékára.

  • KEDVES kOVACS SANDOR!
    Koszonom a cikket amit nagyon jo erzessel olvastam Goncz Arpadrol es amibol kitunik az On tisztelete iranta! O az orszag “apukaja volt”igy hivtak az emberek maguk kozott. Szerettek es sajnos vele egyutt meghalt az orszag alkotmanya, demokratikussaga, az amber alanyi jogokanak vedelme.Koszonom hogy ily modon melekezett meg rola!! Tisztelettel: katlyn

  • kovács sándor

    Vezércikket a Főszerkesztők szoktak írni!
    Ubskurálás???

    Eddig olvastam kommentjét. kovácskám, mivel halovány fogalma sincs a vezércikk mibenlétéről, pláne az obstrukcióról – te jó ég, még a szót sem képes interpretálni! – megkímélem olvasóinkat a marhaságaitól. a Moderátor.

  • kovács sándor

    Önnek az összes többit ki kellene törölni,mert annyit sem érnek mint az enyémek,de Ön nagyon okos lehet
    Üdvözlöm Önt.

  • kovács sándor: örülök, hogy belátta 🙂

  • Kovácskám Hát ez az !
    Maga vezércikket írsz a Föszerk. helyett.
    De ott egye a fene , a magunkfajta liberális demokraták türelmesek.
    Ír egyet hát ír egyet.
    Nade hármat-négyet ???!!

  • kovács sándor

    Ille Ur Ön egyik bejegyzésében leírta ,hogy Ön provokátor!
    Ezt láttam be.Üdvözlöm Önt Tisztelettel!

  • A minden idők egyik legjobb baromkodásában , az ” Airplane ” c. filmben hanzik el a kissé gúnyos felszólítás :
    – Tiszteeeeld aa…

    Egyébként magáról a filmről:
    http://www.filmtett.ro/film/611/airplane

  • Kedves Kovács Sándor, köszönöm sorait és a cikkeket is.
    (“mindenben egyetértek Önnel, ne zavarja az a sok gyűlöletből eredő hozzászólás…ha nincs ész érve akkor a másikat kell lehülyézni … a liberalizmusnak-úgy vettem észre ez a fegyvere. Tisztességesen, szókimondóan szólt és észrevette azt hogy: nem durván, nem szitkozódva, úgy fogalmazva, hogy ne sértsen meg másokat, csak a véleményét mondja el, ütköztesse a másokéval, –a válasz az lett hogy Ön ellen gyűlöletet keltettek, ”kifikázták”,kigúnyolták stb…. mert nekik ez a módszerük. De hogy olyan távolból miért gyűlölik a magyarországi magyarokat – Ezt felfogni Nem Tudom !!!! Ne törődjön vele -ilyenek. Ezekből a hangokból táplálkoznak a Mo ellen támadó újságírók, politikusok.. Mi itt élünk, ez a hazánk..”)
    Csak azért válaszolok ide a fórumba még egyszer, hogy lássák azok az “elvtársak”, akik itt jól elvannak a gyűlöletükkel, hogy vannak MÉG MINDIG, akik csendben olvasnak és elképednek rajtuk 🙂 Küldök smiley-t mert azt is szeretik. Nem kell engem “félteni”, nem törődöm én a “fikázással”. mindenesetre azt azért kórjelzőnek tartom, ahogy a moderátor beleszólt… dehát ez van. Úgy látszik, Kanadában másképpen “magyarok” a magyarok. Nekik is jogukban áll – mint ahogyan nekünk is, itthon, eldönteni, mit szeretünk – és mit nem.

  • Pat Ella: tudja, Ellácska, a gyűlöletet Orbánék plántálták be az olyan pórokba – mint amilyen maga is, csak észre sem veszi -, akik fogékonyak rá. Kovács elvtárs egyetlen saját gondolatot sem adott közre hozzászólásaiban, de egy dolgot valóban jól látott: én tényleg nagyon okos vagyok 🙂
    Csak, hogy táguljon a horizontja: az itt hozzászólók, cikkeket közlők 90%a Magyarországon él. Ha így nem ismeri, hát Orbanisztánban. Ha el tudja fogadni, ha nem, de nekik is a hazájuk, és nem hajlandóak besimulni a maguk által szennyezett fősodorba.
    Jobb, ha megtanul együtt élni a gondolattal, bizony, vannak olyanok, akiknek nem tetszik a rendszer.
    A Moderátor is magyar. Na, erre varrjon gombot 😀

  • Tudja, István, csak hogy ne maradjon ebben a szép napsütésben gondolkodnivaló nélkül – a gyűlölet Magukból sugárzik. látom, hogy eszénél már csak a szerénysége a nagyobb. 😉
    Nekem Magyarország a hazám – ez Önöknek láthatóan nem tetsző név, hisz állandóan “más” néven emlegetik. Az ÉN horizontom itt vidéken elég tág – ellentétben a budapesten élőkével. (szándékos nemecsek)
    ÉN el tudom fogadni, hogy másoknak MÁS a véleménye, ellentétben Magukkal/Veletek, még ha nem is értek egyet vele. Ez Önökről egyáltalán nem mondható el. ÉN mindig közlöm, hogy az “ÉN véleményem szerint” – ellentétben… stb.stb.stb. (csak azért írtam, hogy a csendben olvasgatók is lássák)
    Nem simulok bele semmibe, főleg nem az Ön által előírt “fősodor”-ba. (ezek szerint azt ismeri el fősodornak, ez is jelent vm-t.)
    ÉN együtt tudok élni azzal, hogy másoknak nem tetszik a jelenlegi állapot – hiszen nekem SEM tetszik. De együtt tudok élni azokkal is, akiknek meg teszik. Hiszen: ÉN toleráns vk, demokrata (a szó igazi értelmében, nem a gyurcsányi értelemben 🙂 ).
    Önök azok, akik itt köpködnek, vagdalkoznak – holott a demokrácia bizony azzal jár, hogy hol ezt, hol azt szidhatjuk. Szerintem tanuljanak meg így élni, s a jövőben ne “abszolút igazságként” hirdessék saját gondolataikat.
    Ahogyan Radnóti írta: “NEKEM szülőhazám…”
    “Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
    s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály;
    annak mit rejt e térkép?…”
    “Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
    s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
    de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
    és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
    világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
    míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
    s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek…”

  • Bírom mikor egy jöttment senki megmagyarázza nekem , a másik senkinek hogy a hazám már nem a hazám, csakmert másképpen gondlkodok mint ő.
    Könnyen lehet pedig hogy jóval több dolgot tettem a hazámban , a hazaiakért , mint az ilyen Ella féle senkik.
    ( Nem lehet tudni, tehát nem célszerű ” prejudikálni” ).

  • Pat Ella: javaslom, ezen a gyűlölet-dolgon még dogozzon egy kicsit 🙂

  • Az önteltség fizikai fájdalommá alakul

This site is protected by Comment SPAM Wiper.