Orbán és a zsidók — A hízelgő átverés anatómiája (3. rész): Orbán és Marci bácsi

2016 február 22 9:38 de.30 comments

Göllner András öt részes sorozatának harmadik része a KMH-ban már publikált második és első részből folytatódik.

*

E sorozat második részét azzal zártam, hogy 65 éves koromban, teljesen véletlenül, az interneten keresztül szereztem tudomást arról, hogy az az ember, akit a szüleim keresztapai feladatra szemeltek ki számomra, és akivel sosem találkoztam, mert családom szerint 1947-ben, a kommunisták börtönében ártatlanul halált szenvedett, nem csak egy közönséges Hitler rajongó náci, hanem a zsidókkal kegyetlenkedő Csendőrség főparancsnoka volt 1938 és 1942 között. Szálasival hagyta el Magyarországot, az amerikai hadsereg tartóztatta le, adta át a magyar hatóságoknak, akik azonnal a sitre tették. Ami ezen a teljesen váratlan adatközlésen felül még jobban megdöbbentett, az az Orbán Viktor által immáron nemzeti történészé varázsolt Szakály Sándor beszámolója volt a keresztapám haláláról.

Szakály a Magyar Királyi Csendőrséget dicsőítő publikációiról vált közismertté mielőtt Orbánt miniszterelnökké választották a magyar szavazók 2010-ben. Először tíz évvel ezelőtt botlottam Szakályba, amikor vizsgálgatni kezdtem azokat a magyar akadémikusokat, akik az akkor éppen szárnyait bontogató új neonáci párt, a Jobbik köré igyekeztek tömörülni. Szakály volt köztük az egyik legismertebb szakember. Miután Orbán Viktor 2010-ben hatalomra került, Szakályt nevezte ki a Miniszterelnöki Hivatal által újonnan alapított és működtetett történeti intézet, a Veritas Történetkutató Intézet elnökévé. (Mellékesen jegyezném itt meg – ha a kanadai miniszterelnöki hivatal, vagy a Fehér Ház egy tudományosnak álcázott házi történetkutató intézetet merészelne működtetni égisze alatt, a tudományos társadalom úgy elzavarná soraiból a párt-politikai célokra szerződtetett történészeket, hogy a lábuk se érné a földet. A sajtó, a parlamenti ellenzék, a civil társadalom pedig ízekké szedné azt a Miniszterelnököt, vagy azt az Elnököt, aki ilyen módon költi az adófizetők drága pénzét.)

Köztudott, hogy a Veritas Történetkutató Intézet egyik legfontosabb föladata az, hogy tisztára mossa Magyarország felelősségét a Kamenyec Podolszkiban és az Auschwitzban meggyilkolt zsidók halála ügyében. Szakály Sándor, a Jobbik kedvenc Csendőrtörténésze alig foglalta el a posztját a Veritas Intézet élén, rögtön átkeresztelte a Kamenyec Podolszki- pogromot az illegális bevándorlókkal szemben foganatosított idegenrendészeti eljárásra. Ami az én kinevezett keresztapám szerepét az ügyben illeti, annak Szakály volt az értelmi szerzője, hogy ne mondjam: szülőanyja. De Szakálynak volt egy másik megdöbbentő nyilatkozata, ami engem személyen érintett. Azt állította, hogy a kinevezett keresztapám, vitéz Nemerey Márton, nem 1947-ben halt meg a börtönben, ahogy ezt nekem a szüleim és a keresztanyám mesélték, hanem 11 évvel később, 1958-ban. Szerinte keresztapám túlélte a börtönbüntetését, 1952-ben engedték ki, és utána szabad volt, mint a madár, szabad az alatt a négy esztendő alatt is, ami megelőzte a szüleim döntését, hogy engem Kanadába menekítsenek a kommunizmus diszkrét bája elől 1956-ban.

Az alatt az utolsó négy esztendő alatt, tehát 1952 és 1956 között, amikor Szakály szerint a keresztapám szabadon csalinkázott odahaza, többször is találkoztam a keresztanyámmal, de a keresztapámmal egyszer se. Gyakran álmodoztam arról, hogy Marci bácsi ölében ülök, és ő azokról a magyar hősökről mesél nekem, akik vágtató paripáikon érkeztek messze-messze tájakról, hogy megvédjék a Nyugatot a kelet barbáraitól. (A fehér és keresztény világnak e hősies védelme fogalmazódik ma újra a borotvapengékkel megerősített kerítésben, amely Magyarország déli határain épül, védőkorlátot alkotva, hogy gátat vessen az ellenséges, keletről érkező Muszlim áradatnak. A mese ugyanaz maradt, csak a cselekményvezetés öltött némileg más formát.) Gyakran álmodoztam arról is, hogy a keresztapám majd megvéd azoktól az igazságtalan tanáraimtól, akik „egy rosszul sikerült arisztokrata csökevény” címkével ábrázolták jegyzőkönyveikben a személyemet, ezzel hízelegtek kommunista feletteseiknek, e szavakkal büntették osztályidegennek titulált szüleimet.

Amikor kisgyerekként arról faggattam keresztanyámat, hol van a keresztapám, ő szomorúan, ó, nagyon szomorúan azt mondta, hogy keresztapa sajnos meghalt. Később, amikor már fölnőtt emberként visszamentem Magyarországra, meglátogattam keresztanyámat is, aki addigra már igen öreg hölgy lett, és Miskolcon élt. Nem akartam őt a fájdalmas múlt fölidézésével zaklatni, de ő magától kezdett mesélni arról, mennyire fáj neki, hogy a férje, Marci bácsi, sosem láthatta az ő szeretett keresztfiát, „akiből mára, lám, milyen egy szép szál, jóképű férfi lett”. Keresztanyám soha ki nem hagyott egyetlen alkalmat sem, hogy elátkozza azokat az istentelen kommunistákat, akiknek szegény férje a balsorsát köszönhette. De azt egyszer sem mondta el, mivel húzta magára a férje a vizes lepedőt, igaz, én soha nem is akartam gyötörni azzal, hogy rákérdezzek. Amikor keresztanyám elhunyt a 90-es évek elején, én örököltem Marci bácsi gyönyörű, Art Deco asztali lámpáját, ami most a montreáli lakásom egyik sarkában áll, sajnos megfosztva attól a fényes ékszerekkel kirakott részétől, amit lelopott róla egy takarítónő, akit ezek után kidobtam. Nem igen nézek már feléje, és másik lámpaernyőt is tettem rá, hogy biztosan ne bosszankodjam miatta.

A szüleim és a családomból azok, akik bármit tudhattak keresztapámról, már mind halottak voltak, amikor megtudtam ki volt Vitéz Nemerey Márton. Nincs a világon senki, aki segíthetne nekem a végére járnom: miért választotta apám ezt az embert, aki nem is volt a vérrokonunk, keresztapámnak? Marci bácsi kilógott a családom profiljából. Nagyapámat, Szentjóby Staub Elemért azért küldte államtitkári posztjáról nyugdíjba Gömbös Gyula a harmincas évek közepén, mert nem mutatott kellő lelkesedést Gömbös fasisztoid nyomulása iránt. Nagyapám, több vidéki zsidót bújtatott el a birtokán a háború alatt, akik menedékért folyamodtak hozzá a falujában, Csömörön. Apám, több tucat zsidó alkalmazottjának az életét mentette, akik a tésztagyárában dolgoztak Budapesten, néha a cég teherautóján szállítva őket biztonságos helyre, a nácik zaklatásai elől. Hivatalos papírokkal igazolta, és olykor kiabálva vitatkozott a taknyos nyilas huligánokkal, bizonygatva, hogy a zsidó dolgozók munkájára szüksége van a háborús erőfeszítésekhez nélkülözhetetlen tésztagyártásban. Amikor a holokauszt lángja veszedelmesen közel került gyerekgyógyász nagybátyámhoz, Dr Göllner Lászlóhoz, (aki az ostrom idején engem, mint csecsemőt, az éhhaláltól mentett meg) és miután kiderült, hogy László felesége, Geszti Rozália, apai részről zsidó származású, a családom rejtette el az ő gyerekeiket is, az én másod-unokatestvéreimet, így legalább ők túlélték a poklot. A zsidó, Geszti Andor, az egykori Kúria elnöke, Rozi Néni édesapja viszont, a nyilasok kezei közt végezte életét. (Geszti annak köszönhette vezetéknevét, és karrierjét, hogy Tisza István Geszti birtokán született, állítólag Tisza István zabi gyerekeként, aki viszont törődött azzal, hogy a fia a legjobb iskolákba, egyetemekre járjon, feltornássza magát a társadalmi ranglétrán, és senki se tudjon származásáról. Halálát sajnos annak köszönheti, hogy édesanyja egy zsidó lány volt, Tisza szeretőjeként cselédkedett a Geszti birtokon, és mindezt valaki kiszivárogtatta a nyilasoknak 44-ben, hogy ezzel hízelegje be magát a szívükbe).

Humankind stares into the abyss / The art of weirdness (2012)

Humankind stares into the abyss / The art of weirdness (2012)

Amikor megtudtam, hogy Szakály azt állítja, hogy a szüleim által kiszemelt keresztapám nem 1947-ben hallt meg, mint ahogy azt Apám, vagy keresztanyám állították, hanem 11 évvel később, levélben felkerestem az akkor még magánemberként szorgalmaskodó Csendőrimádót. Nem árultam el neki, hogy Vitéz Nemerey Márton keresztfia vagyok, egyszerűen, magyar-származású kanadai egyetemi tanárként érdeklődtem Nemerey halálának időpontjáról. Kedvesen reagált, jelezte, hogy éppen Romániában tartózkodik, és megígérte amint hazatér, utána néz a dolognak és jelentkezik. Az alábbiakban és a nyilvánosság előtt először a KMH oldalain idézem, Orbán házi történészével folytatott teljes levelezésemet, e témában.

*

From: Andras Göllner
Sent: Monday, April 30, 2012 1:08 PM
To: Szakály Sándor
Subject: Tájékoztatás Vitéz Nemerey Mártonról

Tisztelt Professzor Úr:
Vitéz Nemerey Márton altábornagy, a Magyar Királyi Csendőrség 1939-42 közti felügyelőjével kapcsolatban keresek adatokat, mert ellentmondásos információkkal találkoztam az interneten. Mint a csendőrség szakértője, tudna esetleg segíteni nekem, tanár Úr? Annyit tudok Nemerey Mártonról, hogy 1945 után elítélték, és egyesek szerint fogságban halt meg, mások szerint 1952-ben szabadlábra helyezték, és 1958-ban, Debrecenben hallt meg. (Az utóbbi adat az egyértelműen hamis). Ha bármilyen információi lennének Vitéz Nemerey Márton sorsával, pályafutásával kapcsolatban nagyon hálás lennék, ha tájékoztatna.

Üdvözlettel,

Göllner András
Nyugdíjazott egyetemi tanár
Montreál

Íme Szakály válasza:

*

From: Szakály Sándor
Sent: Monday, April 30, 2012 1:33 PM
To: Andras Göllner
Subject: Re: Tájékoztatás Vitéz Nemerey Mártonról

Tisztelt Professzor Úr!

Jelenleg Kolozsvárott vagyok és így csak azt tudom jelezni önnek, hogy A magyar katonai felső vezetés 1938-1945 Lexikon és Adattár (Budapest, 2003. Ister Kiadó) című könyvemben életútjának pontos leírását találhatja. Születési és halálozási adatai az általam készített összeállításomban megtalálhatóak a www.csendor.com honlapon.

Szívélyes üdvözlettel.

Szakály Sándor.

P.s.: Amennyiben több adatra is kíváncsi és nem jut a könyvhöz jelezze. Május 8-a után már otthon leszek és meg tudom nézni az anyagaimat.

*

Megköszöntem Szakály professzor gyors válaszát, és finomítottam kérdésemen:

—–Original Message—–
From: Andras Göllner
Sent: Monday, April 30, 2012 8:38 PM
To: Szakály Sándor
Subject: RE: Tájékoztatás Vitéz Nemerey Mártonról

Tisztelt Professzor Úr:

Köszönöm gyors válaszát levelemre. Vitéz Nemerey Márton halálozási adatait kellene pontosítani – rokoni szálakon keresztül azt a tájékoztatást kaptam, hogy a Szegedi fegyházban, mielőtt kiszabadult volna, hallt meg. Kanadából sajnos nincs hozzáférésem könyvéhez, melyben Nemerey életútját ecseteli. Kíváncsian várom javaslatát, hogyan tudnám ezt az akadályt áthidalni.

Szívélyes üdvözlettel,

Göllner András
Montreál

*

Szakály professzor, újfent udvariasan és gyorsan reagált:

—–Original Message—–
From: Szakály Sándor
Sent: Tuesday, May 01, 2012 1:17 AM
To: Andras Göllner
Subject: Re: Tájékoztatás Vitéz Nemerey Mártonról

Tisztelt Professzor Úr!

Visszatérve Budapestre megnézem az anyagaimat és elküldöm Önnek a Nemerey Mártonra vonatkozó ismereteimet. Ez a jövő héten várható.

Szívélyes üdvözlettel:

Sz. S.

*

Előre megköszöntem Szakály szívélyes segítségét

—–Original Message—–
From: Andras Göllner
Sent: Tuesday, May 01, 2012 6:45 AM
To: Szakály Sándor
Subject: RE: Tájékoztatás Vitéz Nemerey Mártonról

Előre is köszönöm segítségét.

Tisztelettel,

Göllner András

*

Mire Szakály hazatért Budapestre Kolozsvárról, bizonyára beütötte a nevemet a google-ba,- én is ezt teszem, ha egy számomra ismeretlen egyetemi tanár felkeres – és onnan rájöhetett, hogy nem kedvelem a fasisztákat, a nyilasokat, a Jobbikot, és a Fidesz-t. Megszakadt a kapcsolat köztünk – elhallgatott. Budapestről már nem válaszolt, nem szállított adatokat. Innentől kezdve már többé nem voltam vele közvetlen kapcsolatban. Később, unokatestvéremen, Dr. Marinovich Endrén keresztül üzent. (Marinovichot, Antall József és Boross Péter egykori miniszterelnökök kabinet-főnőkét, Orbán Viktor, Szakály helyettesének nevezte ki a Veritas élére. Ezt az utóbbi kinevezést is csak egy, a hazai sajtóban közölt fotóról tudtam meg pár évvel ez előtt.). Szakály, unokatestvéremnek is megerősítette, hogy az egész családom átvert, keresztapám halálának dátumával, börtönben töltött éveivel kapcsolatban. Hogy ezt miért tehették velem, azt már nem árulta el Orbán házi történésze. Ragaszkodott hozzá, hogy a keresztapám nem 1947-ben, hanem 1958-ban hallt meg. Rám bízta, keressem meg a sírját, ha tudom.

Nos, az utóbbi feladatot nehéz innen, Montreál „Kis Olaszország” negyedéből megtennem, és főleg azért, mert nem áll szándékomban, a kortárs magyar autokrácia földjén csatangolni. Erről az utóbbi döntésemről egy egészen más sorozatban fogom majd tájékoztatni a kedves érdeklődőket, de ha valamelyik kedves olvasó, aki odahaza ezt a feladatot elvégezné, fényképet küldene Vitéz Nemerey Márton sírhelyéről a KMH szerkesztőségébe, azért rettentően hálás lennék,. Tudniillik, egyetlen hazai rokonomnak sincs tudomása, hol van eltemetve Vitéz Nemerey Márton. Szerintem Szakály Sándor sem tudja, és lehet, hogy azért nem tájékoztat a sírhely hollétéről, mert még nem jött el az ideje, hogy szobrot emeljenek Marci bácsinak, annak az embernek, aki 23,000 zsidót bevagoníroztatott, és kiszállíttatott Ukrajnába, hogy ott és ne Magyarország szép tiszta földjén lőjék őket halálra. Lehet, hogy nem akarnak egy akkora balhét, mint Hóman Bálint esetében.

Amikor kiskoromban, egy alkalommal fájó szívvel fordultam édesapámhoz és megkérdeztem, hogy mondja már meg végre, mért pont egy olyan keresztapát szemelt ki nekem, akivel sose találkozhattam, ezt válaszolta: Szegény Marci bácsiéknak nem lehetett gyerekük, úgy döntöttünk édesanyáddal, hogy ezzel fogunk nekik kedveskedni. Lehet, hogy én voltam a csali Marci bácsi felé? Lehet, hogy engem használt Apám arra, hogy rokonszenv látszatát keltő hízelgéssel verje át Marci bácsit, hogy az ne jelentse fel őt azért, mert nem ment ki harcolni a frontra, nem óhajtotta feláldozni életét Hitler harmadik birodalmának védelmében? Lehet, hogy azért szemelte ki a távoli rokont, a Hitlert tisztelő, Szálasit szolgáló csendőr vezetőt keresztapámnak, hogy megmentse egyetlen és újszülött fiát a családunk irányába szimatoló nyilasok elől? Sosem fogom megtudni a választ. De ki fogom nyomozni, ha belepusztulok is, hogy ki hazudik nekem a keresztapám halála időpontját illetően: a szüleim, a keresztanyám, vagy ez a Szakály professzor, akit Orbán Viktor, minden csinnadratta nélkül, szép csöndben kiküldött Torontóba 2015 Május 31-én – Auschwitz fölszabadításának 70-ik évfordulójával egy időben, illetve, Magyarország IHRA elnökségével párhuzamban – hogy hősként köszöntse az egykori magyar hadsereg azon tisztjeit, akik hűségesen szolgálták Szálasit és mindent megtettek hogy hátráltassák Auschwitz fölszabadítását.

(Folytatás következik)

Hősök napja

Hősök napja

30 Comments

  • Nem tehetek róla.
    Nem tudok elmenni szó nélkül amellett, mikor a nácikat és kiszolgálóikat dicsőítik még ezeken az oldalakon is.

  • Segítek Göllner úrnak! A POFOSZ-os nagyapámat megkérem, hogy nézessen már utána az 1952. októberi márianosztrai hivatalos börtönanyagnak, – s a nagy rejtély egyből megoldódik. (A rejtély persze nálam is megvan: ha valaki akkora gazember, hogy 23 ezer embert a halálba küld, akkor hogy ússza meg 5 év fegyházzal a Népbíróságnál ?)

  • Kedves Geyza!

    Kérlek, előbb olvasd el a cikket. Itt a nácikat és kiszolgálóikat nem “dicsőítik” sőt… Egyértelmű.

    Üdv.

  • Ez egy fantasztikus regény. Döbbenetes fordulatokkal. Feszülten várom a folytatást.

  • Kedves András!
    Egyre izgalmasabb ez az irásod. Először is felmerül bennem a szerintem jogos kérdés: éspedig az, hogy ugyan mi a célja Szakálynak azzal, hogy a Marci bácsi halálát öt vagy akárhány ével meghosszabítsa. Nehezen hihető ahogyan az egyik kommentelő Evelyn is ezt írja (nagy reményeket ne füzzél ahhoz, hogy az akkori Márianosztrai börtön írattárában fellelhető bármiféle használható anyag. Ha van is le fogják tagadni. De az állambácsinak is kell, hogy legyen valami aduja, miért akarja kitolni az életét és más időpontra datálja a halálát ráadásul szabad lábon. (csak egy ötlet próbálj meg egy levelet írni a Magyar temetkezési hatóságoknak hogy van e tudomásuk esetleg arról hogy a kedves rokon hova és mikor lett eltemetve) Apámmal kapcsolatban kértem adatokat a Történelmi Hivataltól még 91-ben. Kaptam írd és mond három sajtpapirt amiben az volt írva hogy állambiztonsági okok miatt az adatok nem publikusak. Apámat 56 utána dacára annak hogy akkor már nem is szolgált a rendőrség kötelékeiben elítélték. Kishijján “fehér perecet” kapott aztán végül is megelégedtek azzal, hogy a Diósgyőri Vasgyárba helyezték és csak a hatvanas években szabadult amnesztiával. Utána magamról akartam megtudni adatokat hogy van e rólam nyilvántartás. 98-ban kaptam két nyomtatott oldalt hogy távollétemben hat évre ítéltek tiltott határátlépésért. Osztán láss csodát 2005-ben amikor bepereltem a Magyar államot lopás és sikkasztás megalapozott gyanujával- ez is érdekes mert első fokon megnyertem aztán azt mondták “tévedtek” és a határozatot az ítéletet megváltoztatták nehogy egy vasat is ki kelljen fizetni. Viszont hálából kiszolgáltatták azt az anyagot hogy a hetvenes évek elejétől megfigyelés alatt voltam és ezeknek a jelentéseknek a másolatait kaptam meg. Egy jobb pamflettet lehetne írni belőle és maga Rejtő Jenő is megirígyelhetné- mert volt képem beperelni az államot, hogy a zsidó nagyszüleimet kirabolta és miután a nagyanyám megúszta a háborút de elvesztette a tíz gyerekéből ötöt “kárpótlásképpen” maradhatott a Pozsonyi úti három szoba hallos saját lakásában. Aztán a sikkasztás meg abból adódott hogy apai nagynéném az USA-ban amikor meghalt rámhagyott egy igen jelentős összeget. (vagy harmincezer dollárt ami a hatvanas évek végin csinos kis összeg volt) Az amerikai ügyvédi iroda nem tudta egyenesen megkeresni az örököst az-az engemet csak a Magyar Értékforgalmi bankon keresztül, mivel kiskoru voltam. Az apámat bízták meg mint természetes gyámot hogy legyen kedves kimenni és átvenni az összeget. Apám eleve “listán” volt hogy nem mehet ki nyugatra mint büntetett előéletű. Ahogy megtudták hogy mekkora összegről van szó gyorsított eljárásban kapott kék útlevelet. Minket persze használtak mint túszokat. Apám meg volt olyan bátor hogy kiment Olaszországba ahová átautalták az amerikai hatóságok a pénzt (amerikai bankba ha jól emlékszem)A saját pénzéből mert ez ugye az volt a felít átutaltatta egy izraeli bankba az öccsének hogy ha én 18 éves leszek akkor adja azt oda nekem.(nem adta de ez egy másik mese) Mikor hazajött és hiányzott a pénz fele bíróség elé állították hogy meglopta a magyar államot.(mivel a dollárt annó magyar ember nem tehette be a bankba az állam átváltotta jó magyar forintra. Hivatalosan volt akkor egy dollár olyan 13 forint én még a felít sem kaptam. Egy dollárért öt forintot adtak) Szerencsére nem ítélték el mert jó volt az apám védőügyvédje)Úgy hiszem eléggé jogosak voltak ezek a vádpontok hogy bepereltem az államot amit persze másodfokon elvesztettem. Szóval én nagyon szkeptikus vagyoik azzal kapcsolatban hogy bárki is bármilyen helytálló adatot fog tudni szerezni a Marci bácsival kapcsolatban. Ámbár csodák voltak és vannak. Várom majd nagyon a folytatásokat.

  • eveline,
    kérdésedre kérdezetlenül segítek választ adni.A gugliból vedd ki Kutrucz Gizella történetét és máris megtisztul a magyar politikai látásod.

  • Van manapság egy olyan hely Budapesten, mint a magyar Államvédelmi levéltár, ott minden régi és új dokument megtalálható. Azzal kell felvenni a kapcsolatot.

  • Figyelő
    2016 február 23
    11:54 de.
    Klárika!
    Az ötlete jó, csak egy probléma van. Mint azt a másik cikknél átküldött dolgozatban is olvashatta a börtönviszonyokról, hogy az oroszok teherautó számra vitték eltüntetni a halottakat. A magyar AVH-nak is volt egy időszaka, amikor nem kellett a rabokkal elszámolnia. Ezek ismeretlen sorsok. Bármi történhetett a haláltól az oroszokhoz internáláson át a szökésig. Ezek a sorsok hiányoznak a dokumentumokból. Sőt, a Kádár korszak elején is volt horthysta ellenes időszak a börtönökben, amikor szimplán agyonvertek rabokat.

    A másik probléma az idő. Gölner A. nem tud személyesen ott lenni kutatni. Ez egyik feltétel az irat betekintésnél, illetve olyan segítőkkel kellene felvenni a kapcsolatot, akinek van kutatási joga az adott időszakra. A levéltári törvény jelen formájában igencsak akadályozza a kutatásokat.

  • Oviban!

    A leírásodból az tűnik ki, hogy édesapád “’56 előtt a rendőrség kötelékében szolgált”, akkor miért is kellett volna felakasztaniuk? Talán valami stikli terhelte a kartotékjait..? :-(
    Na de, miután majdnemhogy felakasztották szegényt, végül is inkább úgy döntöttek – a te értelmes fogalmazványod szerint – hogy áthelyezik őt a Diósgyőri Lenin Kohászati Művekbe – mint micsodát ? Tehát bitó (a te furcsa “fehér perec”), vagy börtön helyett gyári munka, ahol még ötezer kötelet megúszott(?) munkás között ő is építette a szocializmust. – Furcsa egy jogállás, annyi bizonyos…
    Mondd Avi, de őszintén, nem anzágolsz te egy kissé? Vagy nem is kissé.

  • Don Ovuz,
    beírásod tökéletes igazolására szól a Kutrucz Gizella története.

  • Dubois:
    Erősen félreértettél, de ez az ÉN hibám.
    Nem a cikkre értettem a legfelső bejegyzésemet, hanem az egyes kommentelők hozzászólásaira.
    És -azthiszem- nem is ide akartam beírni , hanem az “Etikett” topicba :D
    Néha kissé kapkodok..elnézést ha félreérthető voltam.

  • Vonyezs!
    Maga szerint kiket akasztottak fel 56 után? Azokat akik segítettek leverni a forradalmat? Nem dicsekedni akarok eszmben sincsen de az apám ha nem is volt tevékeny résztvevője a forradalomnak valamilyen szinten még is csak benne volt. Ő még annak a magyar demokratikus rendőrségnek volt a tagja melynek a budapesti parancsnoka Kopácsi Sándor volt. A Rajk per után pár évvel önként hagyta ott őket noha marasztalták, de ahogy megmodta nyiltan ő nem képes összedolgzni gyilkosokkal. Kopácsit hajszál hijján felkötötték. Én nem anzágolok maga egy kicsit kötekedő, de nem nagyon izgat. Ha magának nem tetszik sem Göllner András sem mások okfejtése illetve oknyomozása minek jön ide? Van éppen elég olyan értelmes olvasó már itt aki magához hasonló. Inkább velük kommunikáljon

  • gyuri10
    2016 február 24
    4:59 de.
    A levéltári törvény nem csak ezt az időszakot korlátozza, hanem a holokauszt kutatáshoz is különleges engedélyek szükségesek. Az elhíresült mondatott amit Antall József kapott a bocsánatkérés kapcsán, emitt is kapta. Izraelnek egyik kérése volt akkor, hogy a magyarországi holokauszt dokumentumok szabadon kutathatóak legyenek. Antall meg be akarta söpörni a dolgot a szőnyeg alá.

  • Geyza
    2016 február 24
    7:38 de.
    Így sisak nélkül már jobban tetszik. Létszik a markáns arcod is. Bár a lóerőkkel még lehet némi gond ahogy látom. Mikor szervizeltetted? :-)

  • Don Ovuz:
    Csodálkozol rajta?
    Antall egy Horthy-fan volt.
    Vele kezdődőtt az új demokrácia lassú erodálása.
    A végeredmény már jól látszik, bár még mindig van lejjebb.

  • Don Ovuz hehehehe..minden stimmel csak épp nincs szakállam meg bajszom.
    De -véleményem szerint- aki chopperre ül, annak úgy kell viselkednie a közúton mint a caballeróknak.
    (Kerékpárosok szoktak döbbenten rámnézni mikor előre engedem őket és idős nénik mosolyognak rám mindig a sarkon, mikor megállok nekik..)

  • Oviban!

    Kopácsi Sándor 1952-től 4 éven keresztül – tehát a Rákosi rendszerben – lett Budapest Rendőrfőkapitánya. Na, erre Te magad állítod azt, hogy édesapád “még annak a demokratikus rendőrségnek volt a tagja ahol Kopácsi volt a parancsnok”.
    Ami az anzágolást illeti, nem az első eset, amikor saját magad ellentmondásába keveredsz. Előbb gondold végig, mit akarsz, aztán írd csak le, és csak tényekre alapozd a mondandódat.
    Ami meg Göllner András írásait és stílusát illeti, azok ellen nekem semmi kifogásom nincs, sőt… Ugyanakkor nem értem Te miért tartod Őt magad elé, mint egy pajzsot. És ha már itt tartunk Ő itt egy tömeggyilkos magasrangú csendőrtiszt esetét tárgyalja, akit népbíróság ítélt börtönbüntetésre, akiről kiderült, hogy a keresztapja volt neki, stb.
    Tehát a Te téma megközelítésednek nincs semmi köze a cikk témájához. Az a zavaró a kommentedben, hogy nem világos mit is állítasz szembe és mivel?

  • Avi!

    56-után elsősorban azokat ítélték kötél általi halálra, akik részt vettek a fegyveres harcokban, valamint azokat, akik utcai atrocitásokat és lincseléseket provokálták…

    Azért, amikor valakit csak úgy “majdnem” akasztanak föl, arra az ítéletre én is kíváncsi lennék.

    .

  • ’56 legsúlyosabb napjaiban gyakorlatilag terror volt Budapest utáin.

    Élelmiszer után kajtató magányos gyalogosokat lőttek le lesállásból, csak úgy viccből.

    Vajon mi lett volna ha ismét hatalomra kerül a nyilas és volt csendőr söpredék?

    Az új fehérterror hány százezer áldozatot követelt volna ?

    Hány gőzmozdonyt fűtöttek volna be falusi TSZ elnökökkel meg agronómusokkal ?

    Mennyi “nemzetárulót” temettek volna be nyakig , hogy aztán feldühített kutyákat engedjenek az arcukra ?

    A lealjasodott barbár kegyetlenkedésekre már megvoltak a jó kis receptek :

    A horthysta darutollasok “taposták ki” a módszereket.
    A magyaremberekből.

  • voronyezs
    2016 február 26
    8:24 de.
    Kopácsi nem szorul a védelmemre, de azért történelmileg tegyünk különbséget a rendőrség, és az ÁVH között. Két külön szervezetről beszélünk szervezetileg is, működés szempontjából is. Nem akarok belefolyni az Avi Ben Giora-val történő vitátokba, csak egyetlen dolgot pontosítottam.
    Bocsi.

  • Géjza
    2016 február 26
    10:24 de.
    Látom, hazudni is tud, mint a vízfolyás! Csalódtam magába!
    Azt állitja,hogy “öreg”, de fogadok, hogy én öregebb vagyok!
    És ott voltam az egész forradalom alatt az utcán, a tereken stb.
    Amit itt állít, az az agymosás kitűnő példája.Jóindulatuan, csak tanlumányaiból idézte ezt az áállitást, mert ezt tanulták a forradalom után az iskolákban. Okosabbnak gondoltam ennél.

    És minden ide író, aki ott volt akkor, megcáfolhatná! Persze, ide főleg azok írnak, akik a másik oldalon álltak és az orosz tankok álltak a hátuk mögött.
    Felvilágósitom, hogy a csendőrség már rég kihalt, még gyermekeik is öregek már, s a jelenlévők főleg fiatal egyetemisták és diákok voltak, nem csőcselék.
    Még ma is nehéz egyeseknek megérteni, hogy a népnek elege volt komcsikból és Rákosiék rémuralmából!

  • Figyelő:
    Ötvenhaban még nem voltak “kihalva” a csendőrök.
    Azok akik elmenekültek a Vörös Hadsereg elől 45-ben , még jóerőben lévő szarháziak voltak ötvenhatban is.

    Szivárogtak visszafelé .
    Nem tudhatod mert TE Pesten voltál. Ezek meg főleg vidékre igyekeztek hogy megint hatalmaskodhassanak.
    Pesten nem volt Csendőrség.
    Ellenben itt meg ráengedték a Városra a sittekről a bűnözőket.
    Letagadhatod de hát a tények…
    Figyelő:
    Ötvenhatnak volt egy szép oldala de azt a reformkommunisták csinálták : Nagy Imre és társai. Utána eldurvult a helyzet a volt nyilasok meg bűnözők miatt. EZ adta meg Kádár Jánosnak és társainak hogy kérjék az orosz beavatkozást.
    Az eborult agyú horthysták képtelenek voltak felfogni hogy NEM LEHET változtatni az ország státuszán. Legfeljebb élhetőbbé lehet tenni a Rákosi-féle pokol után.
    Ez meg is történt később.
    Annak pedig Kádár-korszak a neve.
    Politikailag nem volt annyira rossz , gazdaságilag nem sikerült az MSzMP-nek normalizálni a helyzetet.
    Át is adták békésen a hatalmat az MDF-nek.
    Akik tovább rongálták a gazdasági helyzetet , megspékelve horthysta elemekkel.

  • Figyelő,
    “azt állítja,hogy öreg,de fogadok,hogy én öregebb vagyok”.Ez ugyanazt jelenti,mint amikor nagyanyám akartál lenni.Az sem sikerült. Sajnos.Öregségi versengés helyett beszéljük meg,hogy kinek a nagymamája volt jobb magasugrásban.
    Geyza írja,hogy az 56-os revánsnak volt egy szép oldala.Igen. Az,hogy az orosz tankok megint megmentettek a tömeg mészárlástól. Sajnos utána tisztességes jót akaró emberek is áldozatul estek. Köszönhetően a börtönökből szabadult csőcseléknek és a külföldről visszaszivárgó nyilasoknak és kakastollasoknak.Képzeld el,én is ott voltam.Láttam a falakra kiírva,hogy “Icig nem viszünk Auschwitzig” és láttam a lámpaoszlopra felakasztott,kiszúrt szemű,meglincselt embert is. Olaszországban,a menekülttáborban,pedig az 50 ágyas szobánkra a forradalmár hősök írták ki,hogy”Mautchauzen”,mert az 50 ből 3 zsidó is volt a szobában.”Dicsőség nektek drága magyar testvéreink”.

  • Gyuri10:
    Régebben csak annyit mondtam Figyelőnek hogy REPRINT :

    ” Elég öreg vagyok már ”

    Nemtom ebből mit vont le,
    talán azt hogy még a Kőnigräetzi Csata idején születtem ?

  • Klárika,
    nem értem miért nézed le ennyire mindnyájunk intelligenciáját és számoló készségét.Miért mered azt állítani,hogy a csendőrség akkori tagjainak már a gyerekei is öregek voltak 1956-ban?Nem tudom,hogy Te ki tudod-e számolni a volt kakastollas gyilkosok és nyilas partnereik életkorát.1945 től 1956 ig 11 év telt el.A nyilas suhanc 16 évéhez adjál 11 et az=27.A csendőrpribékek kb 30 évéhez adj hozzá 11 évet az=41.Ezt csak Neked írtam le,mert mások az én segítségem nélkül is ki tudják számítani.

  • Csendőr kérdés
    Az ideiglenes nemzeti kormány 1.690/1945. M. E. számú rendelete a csendőrség feloszlatásáról és az államrendőrség megszervezéséről

    1. § (1) A m. kir. Csendőrség a múlt népellenes kormányait feltétlen engedelmességgel kiszolgálta, a magyar demokratikus mozgalmakat kíméletlen eszközökkel megsemmisíteni törekedett és a magyar parasztság és a magyar munkásság ellen megszámlálhatatlan erőszakot követett el, ezért a magyar nép egységes ítéletének végrehajtásaképpen az Ideiglenes Nemzeti Kormány megállapítja a magyar Csendőrségnek, mint testületnek a felelősségét és intézményét megszünteti, szervezetét feloszlatja.

    Debrecen, 1945. évi március hó.
    Miklós Béla s. k.
    miniszterelnök”

    A csendőrség állományának egy jelentős része a szovjet csapatok elől hátrálva a németekkel együtt elhagyta az ország területét és a háború befejezésekor a nyugati szövetségesek által megszállt ausztriai és németországi területeken tartózkodott. Itt 1945. április 28-án Zámbory Árpád csendőr ezredes vezetésével Egyesített Csendőrkerületek Parancsnoksága néven új szervezet alakult, mely az amerikai hadsereg alárendeltségében 1945 októberéig részt vett a rendfenntartásban. A brit megszállási zónában még 1947-ben is működött magyar csendőralakulat hasonló feladattal

    A testületet, kollektív bűnösség vádjával számolták fel, megvonták a volt csendőrök nyugdíját akik még 1941 előtt mentek nyugdíjba. A kollektív bűnösség elve miatt legtöbbjüket internálták, vagy bebörtönözték, kivégezték. Az aktív korúak nem tudtak elhelyezkedni ettől kezdve csak segédmunkásnak, 56-után is csak szakmunkás állásokban.

    Az 1690/1945. M.E. kormányrendelet a csendőrséget testületileg bűnös szervezetnek nyilvánítja. A népbíróságok számára ezért önmagában véve bűncselekmény volt csendőrnek lenni, és csak igazolással lehetett egy volt csendőrt felmenteni.
    Csendőrt csak három esetben lehetett igazolni:

    1- Részt vett a németellenes ellenállási mozgalomban
    2- Az 1945 előtti kormányok törvényeivel, utasításaival, intézkedéseivel tevőlegesen szembehelyezkedett (tudatos szolgálati mulasztás)
    3- Földalatti mozgalomban részt vevő személyeknek nyújtott segítséget.
    Ezek az emberek kaphatták meg a nyugdíjat, és helyezkedhettek el más szakmákban.

    Így az a megállapítás, hogy visszaszivárogtak, nem valós. Ez inkább igaz a kisnyilasokra, akiknek a névsorából többel találkozni lehet később.

  • Don Ovuz,
    nem kellett ahhoz csendőrnek vagy nyilasnak lenni,hogy valaki aljas legyen.Apám volt barátja és “fegyvertársa” a szocdem pártból átigazolt a Kom-pártba 45 után.Évtizedeken keresztül lett a XIII. ker. polgármestere. Werlein Feri felesége azt mondta a hozzájuk megőrzésre adott ócska,szegényes holmijainkra,miután mégis vissza jöttünk a gettóból,hogy elzabrálták az oroszok.Ha apám vissza jött volna az eichmann féle halálmarsból valószínű,hogy az ilyen elvtársai börtönbe juttatták volna.Lásd: Szakasitsot és a Buci-Gyurit is.Hagyjuk ezt a témát,mert kezd felfordulni a gyomrom.

  • Don Ovuz
    még egy kis delikatesznek ezt is:A mi házunkban lakott egy spóner rudolf nevű náci briganti.A felszabadulás után népbíróság elé állították.Nem tudom,hogy kivégezték e vagy nem,de a Werleinné tanúskodott példás viselkedése és emberi jósága mellett.Elolvasható Kósa Lajos:Dunától a Donig című kulcsregényében.

  • Don Ovuz:
    Úgy értettem hogy ötvenhatba kezdtek el “szivárogni” visszafelé, hogy ismét basáskodhassanak falun.
    Dehát pofára estek.

  • gyuri10
    2016 február 29
    6:10 du.
    Tiszta sor, az emberi aljasság soha nem beosztás függő.
    A történeti leírás valahol félúton van Figyelő, és Geyza között.
    Egyrészről leírja, hogy valóban nem voltak kihalva még 56-ban, másrészt azt, miért nem tudtak visszaszivárogni a közéletbe.

Leave a Reply


Trackbacks

This site is protected by Comment SPAM Wiper.