Elmondani az elmondhatatlant

2016 március 4 8:21 de.25 comments

Nekem személyes öröm a Saul fia sikere. Röhrig Gézát, úgy érzem, én fedeztem föl – persze magamnak. Vagy húsz éve, amikor a Hamvasztókönyv a kezembe került, rögtön tudtam, hogy ez a fiú nagy költő. Azóta követem a sorsát szurkolva, szeretettel. És nem értem: a Saul fia Oscar díja miért kisebbítené egy másik Oscar díjas film (melyhez szintén kötődöm), a Schindler listája értékét.

Nemrég, úgy egy héttel a gála előtt, melyen a Saul fia elnyerte az Oscart, baráti körben, kanadai és magyar eredetű, többnyire zsidókból álló társaságban, a Saul fia esélyeit latolgatva ismét szóba került Steven Spielberg filmje, és újra elhangzott, hogy a Saul fiához képest a Schindler listája hollywoodi giccs.

Ez késztetett arra, hogy a géphez üljek, mert ezt a rossz szöveget is régóta hallom – s régóta bosszant. Már az összehasonlítás is képtelenség. Van egy szint, ami fölött nem lehet műveket összevetni. Gyűlöletes az a kizárásos esztétika, amikor Aranyt akarják kijátszani Petőfi ellen, vagy Pilinszkyt Nagy László ellen. Ilyen ez is.

Közvetlenül a magyar szinkron elkészülte után a budapesti ősbemutatón láttam először a filmet, s amikor kitámolyogtam az előtérbe, kábultan, még a film hatása alatt, megütötte a fülemet két szó: „hollywoodi giccs” – aha, savanyú a szőlő –, gondoltam, és odafordultam, hogy megnézzem magamnak az illetőt.

Középkorú zsidó entellektüel tette a megjegyzést. Beszélgetőtársa láthatóan helyeselt. Nem filmesek, magasan kvalifikált értelmiségiek voltak, futólag ismertem is őket.

Hogy kinek mi a „hollywoodi giccs”, ízlés dolga. A Thelma and Louise Susan Sarandonnal? Vagy, hogy egy vígjátékot is mondjak: az Óvakodj a törpétől Goldie Hawnnal? És fölsorolhatnék még vagy ötven filmóriást. Ezek mind Hollywoodban készültek, és mindegyiken rajta van valamilyen formában Hollywood bélyege. A fölvétel-technika, a plánozás, a montírozás, a történetvezetés evidenciája, az, hogy a filmkészítő soha nem enged belesni a kamera vagy a mikrofon mögé, nem avat be; a színészvezetés, amitől a leggyöngébb epizodistának sincs hiteltelen hangsúlya vagy gesztusa – igen, ez mind-mind Hollywood, a hollywoodi iskola, a film művészi értékétől függetlenül. Ettől még lehet giccs. Ettől akár remekmű is lehet.

Jogos a filmszakma egyértelmű lelkesedése a Saul fia filmnyelvi újításaiért, amivel meredeken szakít a hollywoodi iskolával és más technikákkal is. Mindenekelőtt, hogy hagyományos filmszalagot használ és kézikamerával dolgozik. Hogy végig egyetlen emberre koncentrál, ha nem az arcra, akkor a tarkóra, hogy az emberrel a kamera is folyamatosan együttmozog, hogy alig lép ki a szűk közeliből, hogy a világítás sötét alaptónusát akkor is tartja, ha az sokszor elkeni a látványt, hogy a filmhang nem a dialógus érthetőségét szolgálja, hanem hogy az ábrázolt világ elviselhetetlen hangeffektusai szüntelenül ott dörömböljenek a néző koponyáján. Ahogy a fókuszban tartja a halott fiút az apa karjában, a fiút, akit rituálisan el kell temetni; ez a félig Elektra-i, félig haszid motívum épp ettől a kettősségtől növekszik kozmikussá. Az, hogy talán nem is a fia, az a tébolyt a tébolyban csak még valóságosabbá teszi. Egy temetetlen fiú. Lehetne a fia is!… Mindegy; el kell temetni – ez a túlélésnél is fontosabb. Ez a filmnyelv a Sonderkommandós lét elmondhatatlan abszurditásának az elmondásához lett kitalálva, és Röhrig Géza arca, amely egész költészetét, egész életművét hordozza, része ennek a filmnyelvnek. Ez aztán csakugyan nem Hollywood, de ennek a filmnyelvnek az elismerése, a dicsérete nem jelenti egy másik, a hollywoodi filmnyelv automatikus lebecsülését.

Rendszerint az a filosz dobálózik az ilyen minősítéssel, hogy hollywoodi giccs, akinek gőze sincs a filmcsinálás ábécéjéről, a filmnyelv grammatikájának alaktanáról sem.

Egy entellektüelnek (hogy az illető éppen zsidó, csak eggyel több ok arra, hogy nagyon magas színvonalat követeljen meg minden ábrázolástól, ami a holokauszttal foglalkozik), akkor tűnik Steven Spielberg filmje a holokauszt ábrázolhatatlan poklához, vagy akár a Saul fiához képest könnyűnek, nem elég mélynek (vagyis giccsnek), ha azt gondolja, hogy a film direktben a holokausztról szól. Csakhogy Spielberg filmje Oskar Schindlerről szól.

Egy megsemmisítő tábor a totalitásnak, méghozzá a totális nihilnek, embertelenségnek, erkölcstelenségnek olyan zárt rendszere, ami nem csak a lelket, de a köveket, a fűszálakat, a levegőt is megmérgezi; ellenállni nem lehet, mert totális, kivonni magát a hatása alól nem tudja senki sem: mindenki fertőzött, és mindenki továbbfertőz. Itt minden arról szól, hogyan lehet hideg, szenvtelen gyűlölettel (már ez is nonszensz, mert a gyűlölet szenvedély), nagyipari módszerekkel, futószalagon megsemmisíteni valóságos hús-vér, lüktető-lélegző emberi lényeket (történetesen zsidókat), öreget, asszonyt, leányt, kisgyereket, akiket ab start nem-embernek, hanem valami féregnek tekintenek az elkövetők. Ez egyszerűen meg-fo-gal-maz-ha-tat-lan.

Nincs rá szó. Nincs rá hang. Nincs rá kép.

Még a Saul fia, amelyik a rettenet közepébe, a Sonderkommando életébe vág bele, és ettől zseniális, de még ez a film sem képes megmutatni mindent. Nem látom a gázkamrában vonagló haldoklók haláltusáját amúgy naturálisan, ahogy az nap nap után megtörtént. A Sonderkommando tagjai kénytelenek voltak végignézni. A beteg lelkű nácik megnézték maguknak a látványt a Zirklin át, hogy a gyalázat kéjét élvezzék. De még nem készült film, amelyik megmutatta volna.

Nem tudom elképzelni, hogy lehetne fölvenni, pedig filmes vagyok, hogy lehetne rávenni a színészeket, hogy eljátsszák, és nem tudok elképzelni nézőt, aki végig bírná nézni anélkül, hogy rosszul ne lenne tőle, ne rohanna ki eszelős-rémülten a moziból.

Ezt várnák az urak? Ez lenne az, ami nem hollywoodi giccs?

*

Képkocka a Schindler listájából.

Képkocka a Schindler listájából.

Azt mondják – persze egynémely európai értelmiségiek –, hogy az amerikai néző nem ad pénzt olyan mozira, mint például Andrzej Wajda Csatornája, mely a totális vereségről szól. Spielbergnek, hogy a hollywoodi mozin nevekedett amerikai nézőnek megmutathassa a holokausztot, meg kellett találnia a holokauszt egyetlen pozitív kimenetelű történetét. Mert az amerikai minden veszélyt vállal, minden borzalmat, minden szenvedést, ha kell, a halált is – de csak a győzelemért.

Ez azonban nem igaz! A Schindler listája, nem győzöm hangoztatni, nem holokauszt film. Oskar Schindler sztorija a holokauszt idején, a lengyelországi gettók, KZ Lágerek, a haláltáborok közelében játszódik, ezer szállal kötődik a holokauszt történetéhez –, nem lehet anélkül elmondani, hogy az elbeszélő ne mutatna meg nyomasztó és szörnyű részleteket a holokauszt infernójából is, de a filmkészítőnek, Spielbergnek, nem az volt a célja, hogy ahremből, egy pozitív történeten keresztül mutassa be a holokausztot az amerikai nézőnek, aki happy end nélkül nem vevő rá.

Spielberg Oskar Schindler történetét mondja el, ami arról szól, hogy egyetlen ember is képes megfordítani a dolgok menetét, ha el van szánva rá, ha adottak a körülmények.

Van ennél fontosabb üzenet? Aligha.

(Persze nem tudom, mi volt Spielberg célja, csak azt tudom, nekem mit mond a film.)

A század legnagyobb gyalázata közepette egy hedonista életművész a humanitás botcsinálta bajnokává válik, méghozzá minden eszmei elkötelezettség nélkül, csak egy ép érzékű ember józan, ösztönös moráljához ragaszkodva. Oskar Schindlert látszólag semmi sem predesztinálta erre a szerepre. Fűvel-fával csalja az élettársát, iszik, mint a gödény, a náci párt tagja, és azért jött Krakkóba, mert a gettóból toborzott ingyen munkaerő, meg a Hadfelszerelési Felügyelőség pártfogása itt a lehető leggyorsabb meggazdagodással kecsegteti. És megy is a bolt: az üzem valóságos aranybánya!

Nyári hőség. A krakkói gettóból egy transzportot szállítanak valahová, a szerelvény még várakozik az indulás előtt, Schindler, kapcsolatait permanensen ápolva, ott őgyeleg a vagonokba zsúfolt zsidókon röhögő, rovásukra viccelődő SS tisztek között, együtt röhincsél, piál velük; egyszerre előkerül egy tűzoltó fecskendő, és Schindler eljátssza, milyen jó hecc pofánlocsolni a zsidót, és bíztatja a katonát, hogy még, még! a másik vagont is, a harmadikat, az összeset, be a rácsos ablakon, bele a zsidók képibe… öblös férfiröhögések, a tisztek élvezik a mulatságot, ez ám a muri, kamerád, jó kis muri, náci muri, és nem kapcsolnak, hogy a nyári forróságban Schindler az életet jelentő vizet locsoltatja a bevagonírozott nyomorultakra…

Egyik kedvenc jelenetem. Ilyen ez a Schindler. Ilyen ez a mozi. Giccs?

A front közeledtével lassan föl kell számolni a gettót, és Schindler kénytelen végignézni, milyen eszelős brutalitással hajtják végre ezt a műveletet – teljesen szükségtelenül. Ahogy dermedten bámulja a látványt, először csak iszonyodik. De közben rádöbben, milyen sorsot szántak a nácik valamennyi zsidónak. Hogyan értendő az, hogy Endlösung.

És egyszerre azon kapja magát, hogy ezer ember néz rá, mint az egyetlen menedékre a biztos halál elől. Olyan váratlanul, hogy eleinte a néző sem hiszi el, hogy csakugyan fölvállalja, hogy elfogadja mintegy a sorsát, ha úgy tetszik: a végzetét. De attól fogva Schindler üzeme egyre inkább menedékké válik, ahová nem ér el Goeth, az eszelős SS-táborparancsnok keze, és ahol a foglyok emberi táplálékhoz jutnak, amit Schindler a feketepiacon szerez be méregdrágán. Mindehhez persze felsőbb jóváhagyásra, jó kapcsolatokra van szükség.

És itt mutatkozik meg Oskar Schindler zsenialitása: ahogyan eredendő hajlamait, adottságait új célja szolgálatába tudja állítani. Elképesztő leleménnyel, nagyvonalúsággal és hidegvérrel, ha kell hátborzongató fekete humorral, végül azt is eléri, hogy üzemét – állítólagos hadi fontosságára való tekintettel – áttelepítheti a közeledő front elől és a haláltáborok közeléből békésebb szülőföldjére a cseh-német határra.

A már betanított munkásokkal. Ezeregyszáz emberrel. És készül a lista. A Schindler listája.

A holokauszt története tele van eltévedt szerelvényekkel. Schindler munkásait két vonat viszi az új telephelyre, egyiken a férfiak utaznak, a másikon a nők, és a nőket szállító szerelvényt tévedésből Auschwitzba irányítják.
A nők természetesen tudnak Auscwitzról, még a krakkói gettóban elterjedt a halálgyár híre, amit a barakkban megvitattak az asszonyok, és a többség nem akarta elhinni. És borzadva, halálraváltan látják, hová gördül be a vonat; hogy a sorsuk beteljesedett… Eddig nem vágták le a hajukat. Most aztán levágják. És fölsorakoztatják őket a „fürdő” előtt, amiről tudják, micsoda. Hogy itt gáz jön a zuhanyrózsákból.

Közben Schindler minden követ megmozgat, hogy a női munkásait visszaszerezze. Belülről őrjöngve, de kifelé jeges hidegvérrel, mert tudja, itt a dili nem segít. Schindler keze elér ugyan Auschwitzig, de a tömeggyilkosság olajozott mechanizmusa is tovább működik: nem állítható le – a tévedésből idekerült szerelvény csak egy újabb földolgozandó transzport.

És a fölsorakoztatott nőket beterelik a gázkamrába.

És becsapódik mögöttük a gázkamra ajtaja.

És a meztelen, megkopaszított nők iszonyodva lesik a zuhanyrózsákat, tudnak a szörnyű átverésről, tudják, hogy ez nem fürdő. És várják a Ziklon B-t.

És akkor, igen, akkor a zuhanyrózsákból elindul – a víz.

Mert a legutolsó előtti másodpercben Schindler mégis csak meg bírta állítani a végzetet.
Erről már írtam föntebb: azt, ami a gázkamrákban történt, a haláltusát naturálisan bemutatni nem lehet. De a várakozás rémületén keresztül, így, ahogy Steven Spielberg csinálta, meg lehetett sejttetni belőle valamit.
A részben az egészt.

Ez, persze, nem holokauszt-film. Ez Oskar Schindler története. (Vagy hollywoodi giccs.) De ennyi azért belefért.
„Ez volt életemben az egyetlen alkalom, amikor valaki egy rendkívüli történetet kínált fel nekem, és én valóban csináltam is belőle valamit” – nyilatkozta egy riporternek az ausztrál Thomas Keneally, a Schindler Bárkája című regény írója. A szerző hat doboznyi dokumentumot gyűjtött össze a regényhez, ma is ott őrzik valahol Ausztráliában. Az eredeti LISTA néhány lapjának a másolata is megvan. Spielberg nem sokkal a megjelenése után olvasta Keneally regényét, mégis tíz évig érlelte magában a témát, pedig a regény dokumentumokra épült, amíg le merte forgatni. Mélyen át tudom élni a szorongását, az aggályos felelősségérzetét.

Hatmillió áldozat emlékének tartozott felelősséggel.

Én persze író vagyok, forgatókönyv író, filmdramaturg, hát dolgozik bennem a kisördög, egyik-másik jelenetbe belenyúlnék, ha tehetném, főleg most, huszonvalahány évvel a film bemutatója után.

A dokumentumanyag lehet, hogy azt bizonyítja hogy a Schindler hadianyagüzeme egyetlen használható töltényhüvelyt sem szállított le a náci hadigépezetnek az utolsó hét hónap alatt. Eléggé elképzelhetetlen, hogy erre a nácik nem jöttek rá, de ha így történt, hát így történt. Művészileg mégis igazabbnak érezném a fikció szintjén, ha ezeregyszáz élet ára egy működő hadiüzem lenne, amelyik, ha kevéssel is, de meghosszabbította a háborút. És ez nem csak Schindler, de az összes túlélő számára is lelkiismereti kérdés maradna – örökre.

Hogy a fölszabadító vörös hadsereget egyetlen lovas kozák képviselje, az nekem tényleg egy kicsit Hollywood. Egy T–34-est jobban elhinnék, aminek a parancsnoka kiemelkedik a forgótoronyból, és elmondja ugyanazt a szívszorító szöveget: „Önök szabadok. Mehetnek, ahová akarnak. Kelet felé ne menjenek, ott nem szeretik magukat. Egyébként nyugat felé se menjenek, ott sem szeretik magukat.”

Milyen lehetett ezt hallani a szabadulás pillanatában ezeregyszáz túlélőnek a hatmillióból? Milyen szívvel indultak így az ajándékba kapott élet felé? Keletre is. Nyugatra is.

Spielberg szépen lekerekíti a történetet, Oskar Schindlerét is, a Schindler által megmentettekét is: megmutatja, hogy nem csak túlélés van, de új élet is. A túlélők gyerekeinek, unokáinak új nemzedéke sokasodik, erősödik, megtanul újra mosolyogni.

De a fölszabadító kozák tiszt szavai azért ott rezegnek a levegőben.

Kertész Ákos

25 Comments

  • Göllner András

    Brávó Kertész Ákos, köszönet ezért a nagyszerű olvasmányért.

  • emberkecskestunde

    Ákos, köszönöm gondolataidat.

    A téma emészthetetlen. Sokszor, sok szemszögből kell vizsgálni, ha már magukat az eseményeket nem tudtuk megelőzni.

    12 évesen jártam Buchenwaldban. Soha be nem gyógyuló sérülést okozott “az emberek alapvetően jók” gyermeki tézisemben.

    Nekem a film nem tetszett. Nem is azért készítették, hogy tetsszen.

  • ‘A Schindler listája hollywoodi giccs”, kitétel összekeveredett a holokauszt-giccs kifejezéssel. Ugyanis a fentiekben az utóbbiról van szó. Hollywoodi giccset tudunk számtalant, azonban a holokauszt-giccs egy újszerű fogalom, amit meseszerűen, az érzelmekkel visszaélve manipulálnak a filmvásznon. Számomra sokkal hitelesebb és megrázóbb a szintén Oscarra jelölt “Jób lázadása”, a film készítőinek nem is csörgött évtizedekig a pénztárgép.

  • Tünde:
    A filmért én sem voltam elájulva ( Erich Kulkát és Ota Kraust már nagyon fiatal koromban át és át olvastam )
    viszont Ákosbácsi előadásában nagy hatást gyakorolt rám a sztori :D

  • Ismét pontos volt, és szép – soha többé!
    Köszönöm Kedves Kertész Ákos! Nagyon jó egészséget és hosszú – hosszú életet, még ha nem is vagy itthon, de biztosan közöttünk vagy.

  • Volt néhány tapasztalatom a “felszabaditó” kozák tiszttel!

  • Például, az általunk bújtatott 18 éves lányt megerőszakolta!

  • Kimaradt, hogy zsidó lányt..

  • Kertész Ákos magával is vitázik, hisz elmagyarázza az amerikai giccs kritériumait is, amelyek fedik a Schindler film egy jórészét is, tekintettel már csak arra is, hogy a tengerentúli közönség jelentősebb része érintett sem volt a Holokausztban. Mint kisiskolásákoz úgy kell hozzájuk szólni, hogy megértsék a dolog lényegét. Ugyanakkor és ezzel összefüggésben a kasszasiker, a nézőszám az ottani moziipar egyik – talán a legfőbb – mércéje, amit egy amerikai rendező sem hagyhat figyelmen kívül. Ezeket az elemeket megfigyelhettük sok díjazott háborús filmjükben is… Mit tehet a rendező a jó szándékával, ha a közönségük nem fogékony a művészi megközelítésre…
    Az európai néző valahol mindenképp érintett a Soa-ban. Ezért a művészfilm őt mindenképp jobban magával ragadja, mint a 6000 km-re tőle ülő mozinézőt. Ő ért a félszavakból és metaforákból is. …És nem is kíván feltétlenül hepiendet…
    Úgy érzem, hogy éppen e témánál nem hagyható ki egy szintén “oszkáros” magyar, művészi remekmű, az egyén nácizmusának kibontakozását remek eszközökkel bemutató Mephysto, bizonyítva hogy nincs az a hivatkozás, amely képes felmenteni az antihumánus, gyilkos eszmék mellé elszegődött embert e tettének súlya alól…
    A magam részéről visszautasítva Csárli rövid “értekezését” az általa holokauszt-giccsnek, így összekapcsolva, mint műfajnak nevezett valamiről. Aztán mégis, megtérve, szinte önmagának is ellentmondva, mint művészi alkotást joggal dicséri a Jób lázadása című hatalmas erejű magyar filmkölteményt az egekig. …És tényleg ilyen művet amerikai rendezőtől mégcsak elképzelni sem tudnék. Ez az, amit akár 120 Oszkárral lehetne ma is jutalmazni, de az 1984-es jelölés nem járt díjjal. Kíváncsi lennék, arra a filmre is, amelyik ez előtt futott be. És azt sem tudom, hogy volt e egyáltalán valamilyen kasszasikerrel mérhető “sikere” ennek legjobb értelemben vett filmnek a bemutató óta eltelt krisztusi 33 éves életkora alatt. Egy európai film a Holokausztról, annyi mindenképp bizonyos…

  • Ui.

    A You-Tube-n kb fél éve van fenn, ez alatt mintegy 8 ezren nézték meg.

  • Kedves Ákos!
    Spilberg filmje már akkor vihart kavart amikor csak a vágási munkái folytak. Sehol sem írtak erről csak Izraelben, mert rengeteget foglalkoztak a filmmel még azelőtt, hogy a mozikba elkezdték volna játszani. A fil legutolsó jelenetei a legjobbak anikor felhangzik a jólismert dal Jerusolájim sel zahav (jerizsálemi arany) és elvonul az új nemzedék Oscar Schidler sirja mellett. Schindler koldus szegényen hal meg és egydül a zsidók voltak hajlandók eltemetni embernek kijáró módon. A holliwoodi giccsre hagy mondjak még valamit. Inrid Bergmann legutolsó filmje is ha úgy tetszik egy hollywoodi giccs volt. Golda Meirt személyesítette meg. Legjobb tudomásom szerint sem at alkotók sem Ingrid Bergmann nem kaptak érte díjat (lehet hogy tévedek akkor elnézést) és nem is mutatták be mozikban csak mint televiziós film került bemutatásra. Pedig díjat érdemelt volna az egész film. Úgy az alkotók mint a főszereplő. Na de azokban az időkben még állt a vsfüggöny is és hol volt a “galasznoszti”. Utólag meg még senki sem vette a bátorságot hogy bemutassák újra. Pedig milyen jó lenne.

  • charlie,
    egy Don kanyarról,kamenyec-podolszkijról,erdélyi bevonulásról, Szabadka-Zombor-Újvidékről,navarra tizedelésről,kun páter-maros utcai vérengzéseiről,dunaparti kivégzésekről,56-os lincselésekről is lehet filmet készíteni hamisítások nélkül.”Magyar gyilkosok”címmel. Jó kis giccs kerekedne ki belőle és még káderlap is lehetne a világ felé.Van hozzá bátorságotok?Mert,hogy pofátok van az kétségtelen!

  • T Avi ben !

    A vasfüggönynek mi köze Canneshoz, vagy az Oscarhoz – fetsd már ki bővebben, kérlek!

    .

  • Figyelő 3,43!

    Mondod, hogy volt élményed a felszabadító kozák katonákkal…

    Oszt súgd meg! …És jó volt, vagy szenvedtél? :-)

  • Gyuri bácsi, sajnos magyar filmgyártásról nem beszélhetünk, évtizedek óta egy magyargyűlölő belterjes klikk (Aczél Györgytől Jancsóig, Szabó Istvántól Andy Vajnáig)dönt az elkészíthető filmekről, így a nekik is szívmelengető kívánságlistádat oda címezd.
    Amint a filmgyártásunk megint hozzánk kerül, jelezni fogom.

  • Csárli megint tolja az undorító náci propagandáját.
    Meddig kell még itt (is) tűrni?

  • vögelein,
    Én kislány voltam még akkor, nem estem a szórásba…..
    De muszáj magának pimaszkodni és disznolkodni? Lelki kényszer?

  • Avi Ben Giora

    Mondja Vögelein úr, Maga szokott újságot is olvasni, vagy olyan történelemkönyvet ami még nem lett meghamisítva? A vasfüggönynek igen is elég sok köze volt az Oscarhoz. Ugyan cenzurázott volt szinte minden művészeti alkotás légyen az film irodalom vagy más. Ha nemzetközi (nem szovjet vagy kommunista)elismerésben részesült a film illetve másféle művészeti alkotás, az alkotót nem engedték ki a díjátadóra. Egy nagyon nagyon szembetünő példa. Anno a Doktor Zsivágó alkotója irodalmi Nobel díjat kapott. Nem engedték ki átvenni a díjat. Az már csak hab a tortán, hogy amikor megtudták, hogy Borisz Paszternyák eladta az amiknak a megfilmesítés jogát és az amik egy kitünő filmet csináltak belőle kitört a gyalázat. Na csak ennyi köze volt a Vasfüggönynek az Oscarhoz. És mivel sajnos Magyarország egyik csatlós állama volt az oroszoknak hát mi mést tettek ha nen ugyan ezt?

  • Geyza, 7:28
    “ameddig lószar van addig veréb is van”.

  • Gyuri10:
    És amikor már lószar sem lesz , akkor a verebek egymást fogják marcangolni.

  • Avi Ben Giora

    2016 március 7
    1:01 du.
    Köszönöm, hogy helyettem megírta amit gondolok és ami igazán, anno volt…

  • Nos…ez az igazi szegénységi bizonyítvány.
    Figyelőtől dicséretet kapni felér egy UNO-tól kapott elítéléssel.

  • a nemet perverzio szerves resze volt az is hoogy a Sonderkommanndos tagjait kizarolag orthodox vallasos zsido ferfiak kozul valogattak ossze! 18-40 ev kkoztiekbol!
    ezt meg a zsidorampan csinaltak szelekcio altal!ezt nem mengele hanem Moll SS Hauptsturmfuhrer vegezte el!!o voolt az osszes birkenaui krema parancsnoka!

  • meine familie und ich selbe wir habe ankommen am April 1944 nach Birkenau!20 minuten spater hatte verloren meine ganze familie 39 person!vegast alle und verbrennt!

Leave a Reply


Trackbacks

This site is protected by Comment SPAM Wiper.