1848 március 15. hiteles története

2016 március 15 8:39 de.2 comments

„Forradalom van, barátom, s így képzelheted, mennyire vagyok elememben! Sokan el akarják mozgalmainktól e nevet disputálni, és miért? mert vér nem folyt. Ez csak dicsősége a dolognak, de a dolgot nem változtatja meg. Én forradalomnak tartok minden erőszakos átalakulást; márpedig mi erőszakkal vívtuk ki a sajtószabadságot és Stancsics kibocsáttatását. Hogy ellenszegülés nem történt, ez csak azt mutatja, hogy az ellen vagy teljesen átlátta tehetetlen gyöngeségét, vagy gyáva volt megtámadni bennünket.” – így írt barátjának, Arany Jánosnak írott levelében március 21-én, a lelkes Petőfi.

1848 március 15. a magyarországi forradalom kirobbanásának napja, nagy és jelentős esemény volt a magukat “márciusi ifjaknak” nevező lelkes, bátor fiataloknak, Petőfi Sándornak, Jókai Mórnak, Vasvári Pálnak, Bulyovszky Gyulának és mindazoknak az életében, akiket név szerint nem is ismerünk.

Már kora reggel néhányan gyülekeztek Petőfi és Jókai közös lakásán és megszerkesztették a 12 pontot a hozzá tartozó proklamációval. Együtt indultak a fiatalok a legendás Pilvax kávéházba, ahol rögtönzött gyűlést tartottak, Jókai felolvasta a proklamációt és a 12 pontot, Petőfi pedig elszavalta előző este írt versét, a Nemzeti dalt.

Erről Petőfi így írt a naplójában: “Én Nemzeti dalomat szavaltam el; s mind a kettő riadó tetszéssel fogadtatott.”

Innen mentek tovább az orvosi egyetem elé, ahol az egyetemistáknak Petőfi újra elszavalta a versét, Jókai pedig felolvasta a 12 pontot. A szakadó eső ellenére is nagyon sokan mentek tovább a menettel és az emberek folyamatosan csatlakoztak hozzájuk. Az Egyetem térre érkezve, Petőfi megint elszavalta a Nemzeti dalt és Jókai megint felolvasta a 12 pontot. A további egyetemistákkal és járókelőkkel gyarapodó tömeg a Landerer és Heckenast nyomdához tartott. A nyomdában Petőfi, Jókai, Irínyi József, Degré Alajos, és Vidats János Landerer Lajosnak, a nyomda egyik tulajdonosának némi húzódozása ellenére kinyomtatták a 12 pontot és a Nemzeti dalt. Mikor elkészültek a nyomtatással Petőfi ismét elszavalta a Nemzeti dalt, Irinyi felolvasta a 12 pontot és közben az izgatottan éljenző tömeg közé szórták a frissen nyomtatott lapokat.

Dél körül a vezérszónokok feloszlatták a tömeget azzal, hogy 15 órakor a Nemzeti Múzeumnál népgyűlés lesz.
Délután a múzeumnál már hatalmas tömeg gyűlt össze, ahol Vasvári és Irínyi szónokoltak – Petőfi itt nem szavalt – csak egy kisebb beszédet mondott. Ekkor határozták el Táncsics Mihály kiszabadítását a budai vár helytartótanácsi börtönéből. Egy hat fős bizottságot választottak Petőfi, Jókai, Irinyi, Vasvári, Irányi Dániel és Bulyovszky szeélyében a Pest Város Tanácsával való tárgyalásra.

A városházához vonuló menethez ekkor csatlakozott Klauzál Gábor és Nyáry Pál, – akik kicsit ismertebbek voltak a pesti polgárok körében – hogy kicsit lecsillapítsák az egyre izgatottabbá váló tömeget és átvegyék az irányítását.

A városházán hosszabb vita és tanácskozás után elfogadtatták a fiatalok a 12 pontot a bezúdulni készülő tömegtől kissé megilletődött városi tanács tagjaival és létrejött a forradalom választmányának vezető bizottsága is.
Megválasztották a 13 tagú, a Rendre Ügyelő (Közbátorsági) Választmányt , élén szintén a márciusi ifjakkal, de akadt a tagok között liberális nemes, városi polgár és mesterember is.

A tömeg élükön a bizottmány tagjaival a hajóhídon átment a budai várba és a Helytartótanács elé terjesztette Nyáry, Klauzál és Rottenbiller a 12 pontot, valamint ismertették az addig történteket is. A bécsi forradalom hírétől és a sokaságtól megrémült tanács alelnöke, gróf Zichy Ferenc végül mindenbe beleegyezett. ( pl. eltörölték a cenzúrát, és elismerték a pesti polgárőrséget)

Délután hat órakor a tömeg még kiszabadította börtönéből Táncsics (eredetileg Stancsics) Mihályt és feleségével együtt valóságos diadalmenetben kísérték a pesti Váci utcában álló “A Nádorhoz” címzett fogadóhoz, ahol a tulajdonostól ingyen szállást kaptak.

Estére kivilágították az egész várost, a tömeg a Nemzeti Színházba tódult és megszakítva a Bánk Bán előadását közösen elénekelték a Himnuszt, a Szózatot, Egressy Gábor elszavalta a Nemzeti dalt és más verseket. Ez idő alatt a Rendre Ügyelő Választmány még a városházán ülésezett.

Ennyi tárgyszerűen a dicsőséges nap története. A bécsi forradalom hatására a márciusi ifjak vezetésével a pesti polgárok is megcsinálták a maguk vér nélküli forradalmát, követték az egész akkori Európán végigsöprő szabadságvágyat.

Emlékezzünk a szabadság eszméjére és az ezt akkor megtestesítő lelkes, bátor fiatalokra, a márciusi ifjakra.

1848. március 15.

1848. március 15.

2 Comments

Leave a Reply


Trackbacks

This site is protected by Comment SPAM Wiper.