Két választást követtem fokozott érdeklődéssel vasárnap este az esős, de trópusian fülledt és párás Ottawából. Dunaújváros időközi önkormányzati választása azért keltette fel Magyarország figyelmét, mert ebben a hagyományosan balos, ipari városban bizonyíthatott volna a Magyar Szocialista Párt, hogy kezd talpra állni és esetleg legyűrheti a különböző balközép pártokat. Marosvásárhelyen pedig összefogtak az erdélyi magyar pártok, egyetlen polgármester-jelöltet indítottak a helyhatósági választáson és így meg volt minden esély arra, hogy 16 év után ismét magyar polgármestere lehet a 45 százaléknyian magyarok által lakta, de egy nacionalista román politikus által vezetett városnak.

Marosvásárhelyen Soós Zoltán független polgármester-jelölt és a helyi magyarság bukta el a választást, Dunaújvárosban pedig az MSZP.

Fotó: MTI / Boda Gergely

De kezdjük Dunaújvárossal.

Dúnaújváros szocreál építeszetéről ismert, meg arról is, hogy többnyire husz éven keresztül erős baloldali bástyának számított a 47 ezer lakost számoló város. Az utóbbi években azonban Gál Roland fideszes önkormányzati képviselő foglalta el helyét a helyi testületben. Csakhogy a fideszes képviselő lemondásra kényszerült, amiután az év elején a gyilkosság gyanúja miatt letartóztatták. Egy Molnár Antal nevű helyi vállalkozót öltek meg és ebben az ügyben érintett a fideszes politikus.

Ilyen körülmények közt – legalábbis Kanadából nézve – arra számítana az ember, hogy simán belebukik a Fidesz az időközi választáson. De nem így történt. A Fidesz jelöltje, Lassingleitner Fruzsina, 36 százalékkal győzött. Második helyen végzett a Demokratikus Koalíció jelöltje – Huszti Zsolt – 21 százalékkal, harmadik helyen pedig a jobbikos Barta Imre, 17 százalékkal. Ezzel szemben igencsak csúfosan szerepelt a szocialista Selyem József, aki pusztán 8,5 százalékos eredménnyel végzett. A Párbeszéd Magyarországért párt viszont nem tartja kudarcnak az általa elért 7 százalékos eredményt.

Az éppen pártelnök-választás kellősközepén lévő MSZP bizonyára el fog gondolkodni a dunaújvárosi vereségen. Az elnök-jelöltek közül leginkább Tóbiás József, illetve Szanyi Tibor támogatja a „külön utas” hozzáállást a 2018-as országgyűlési választásokhoz. Tehát ők nem a nagy balközép ellenzéki összefogást támogatják (à la 2014), hanem azt, hogy egy markásan baloldali vonalat követő MSZP lényegében önállóan épüljön és készüljön fel az elkövetkező másfél évben.

Tóbiás József jelenlegi pártelnök a helyi, dunaújvárosi MSZP vezetését hibáztatja a bukásért. „Szervezetileg hibáztunk. Hagytuk, bízva a helyi demokráciában, hogy a dunaújvárosi szervezet önállóan döntsön az indulás feltételeiről”–mondta a pártelnök és arra szólította fel a helyi szocialista szervezet elnökét, hogy mondjon le.

Gyurcsány Ferenc, a DK emblematikus vezetője arra használta a DK kimagaslóan jó eredményét, hogy az ellenzéki összefogás gondolatát erősítse. Persze érdemes itt mindjárt figyelembe venni, hogy nem lehet egyszerűen összeadni a négy balközép pártra, illetve egy független jelöltre leadott 43,5 százalékot és azt állítani, hogy az ellenzéki összefogás győzelmet eredményezett volna. Pedig ilyen hangok jelentek meg pillanatok alatt az eredmény kihirdetése után. Először is, erősen kétlem, hogy a PM-es, illetve a független jelöltre szavazó 14 százalék egységesen felsorakozott volna az összefogás jelöltje mögött. Ez különösen igaz, ha éppen a DK adja a közös jelöltet. Akadnak bőségesen a magyar baloldalon, akik nem tartják a DK-t „valódi” baloldali pártnak.

Aztán azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy ebben a hagyományosan baloldali városban, egy durva gyilkossági botrány után, a Fidesz és a Jobbik együttesen 53 százalékos eredményt értek el. Tehát egy, a kormány számára nem túlságosan barátságos terepen mégis adva volt a szimpla, jobboldali többség.

Persze egy időközi önkormányzati választási eredményt nem lehet az egész országra rávetíteni. Mégis jelzésértékű, hogy 7 évnyi fideszes kormányzás és jelöltjüket érintő gyilkossági botrány után sem tud nyerni a baloldali egy baloldali városban. Ráadásul úgy, hogy az időközi voksokon általában pont az ellenzéki pártok szoktak jól szerpelni, hiszen proteszt voksokra és a kormánypárti szavazók otthonmaradására is számíthatnak. Kétlem, hogy a DK-val való összefogás megoldaná a baloldal mélyebb problémáit.

Marosvásárhelyen a helyi magyarság számára zárult kudarccal az este. A nacionalista, magyarellenes Dorin Florea 16 évnyi polgármesteri regnálása után folytathatja erősen megkérdőjelezhető regnálását Marosvásárhelyen, ahol a lakosság kicsivel kevesebb mint a fele (45 százaléka) magyar származású. Pedig Florea körül folyamatosan felcsengnek a korrupciós botrányok, és mint ahogy arról a KMH testvérlapjában is írtam, egyre inkább elmarad Vásárhely a pezsgő, gyorsan fejlődő Kolozsvártól. Ráadásul Florea arról híres (hírhedt?), hogy magyarellenes akciókat hajt végre a legnagyobb kisebbség ellen. Például bírságot kellett kifizetnie, amiután pusztán azért tiltott be egy magyar kulturális fesztivált a város egyik közterületén, mert az magyar volt.

A helyi magyar pártok összefogtak Soós Zoltán múzeumigazgató jelöltsége mellett. Soós, aki a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) tagja, kilépett a pártból, hogy a RMDSZ rivális magyar pártjaira szavazók számára is elfogadható legyen. Ráadásul kampánya inkább az egész város problémáira, nem pusztán a magyar kisebbségre fókuszált. Román kampányreklámokat készített, amelyben a korrupció felszámolását ígérte és azt is, hogy a Norvég Alapra épülő ösztöndíj-programokkal csökkentené a kivándorlási kedvet a fiatalok körében, valamint helyi kis és közép vállalkozókkal karöltve konzultálna a város fejlesztéséről és gazdaságának beindításáról.

Végül azonban mégis a 16 éve kissé elhasználódott, uszító és illiberális Florea győzött 43 százalékkal. Sóos Zoltára 40 százaléknyian szavaztak. Harmadik helyen Dan Masca végzett 9 százalékkal. Elbukta a magyarság az elmúlt másfél évtized legjobb lehetőségét, hogy visszavegye a város vezetését és egy toleránsabb irányba mozdítsa el azt.

Mint ahogy arra számítani lehetett: az erdélyi magyarság Marosvásárhelyen és máshol is kisebb számban járult az urnák elé mint a román szavazók. Míg Marosvásárhelyen aránylag magas volt a részvétel, ez jelentős részben Dorin Forea mozgósításának köszönhető, különösen a román többségű lakótelepi épületekben.

Úgyhogy szomorú eredmény született mind Dunaújvárosban, mind pedig Marosvásárhelyen azok számára, akik egy demokratikusabb és toleránsabb jövőben bíznak.