A demokratikus ellenzék és ami nincs
Amikor a sokszor falsul csengő „demokratikus ellenzékre” gondolok, Scobie őrnagy, Graham Greene A Kezdet és Vég című regényének főszereplője és annak sorsa jut eszembe. Scobie egy nyugat-afrikai gyarmatban végez szolgálatot. A szerző szerint „egy jószándékú, de gyenge ember”, aki az egész életét felemésztő, mások iránt érzett sajnálat és felelősségérzet, illetve a mindent átható katolikus bűntudata miatt van kudarcra ítélve. Nem gondolom, hogy pont ebben hasonlítana Scobie a magyar ellenzékre, vagy akár sok minden másban. De a regény az őrnagy mentális összeomlásának részletes és fájdalmas dokumentációja. A pukkasztó afrikai hőség, illetve a gyarmat belterjes angol kisebbségének felszínessége és züllöttsége fokozza a narratíva nyomasztó hangulatát. Az emberélet – Scobie szerint – leginkább egy kegyetlenül hosszú vergődés.
„Nem lehetett volna az Ember levizsgáztatását kevesebb idő alatt megoldani? Nem lehetett volna hét évesen elkövetni első halálos bűnünket, tíz évesen a szerelem vagy a gyűlölet miatt tönkretenni egész életünket, tizenöt évesen pedig a megváltásba kapaszkodni halálos ágyunkon?” – morfondíroz lakonikusan Scobie.
Bleakness in Alberta. Fotó: trekearth.com
Környezetének intellektuális és erkölcsi sekélységéhez képest, Scobie szinte mánikus, következetes és önsanyargató belső moralizálása már-már majdnem frissítő. A fájdalmas önvizsgálat, a közösség iránt érzett akut felelősségtudat és az ebből fakadó következetes magatartás és cselekvés hiányzik a „demokratikus ellenzékből”.
Az ellenzék vezető egyéniségei – politikusok és politikusokból lett elemzők és publicisták – felépítettek egy narratívát a regnáló Orbán-kormányról. E narratíva köré létrehoztak egy szűk, egyre idősebb és sokszor kiszolgáltatott emberekből összekovácsolt közösséget. A narratíva ismert és szerintem nem is inakkurátus: az Orbán-kormány egy autoriter és oligarchikus rezsim, amely bőségesen jutalmazza a lojalitást, kreatív kegyetlenséggel bünteti a disszidenseket és mélyíti a már így is gazdaságilag vagy társadalmilag kiszolgáltatott emberek kiszolgáltatottságát.
Hogyan lehet partnerséget kötni ellenzéki oldalról egy olyan rendszerrel, amely az ellenzéki hangadók nyilvános szereplései szerint velejéig romlott? A magyar ellenzéki hangadók bő hat év alatt nem azt magyarázták el táboraiknak, hogy a Fidesz egy jobboldali kormány, amellyel ugyan nem értünk egyet, de felelős ellenzékként együtt tudunk velük dolgozni. Legalábbis addig, amíg azt hagyományos úton le nem váltjuk. E helyett azt az üzenetet tolmácsolták hat éven keresztül híveiknek, hogy az Orbán-rezsim – alaptörvényével, korrupt politikusaival és fasisztoid szimbólumrendszerével együtt végérvényesen felszámolandó és elsöprendő.
Az átlag, idős, szegény ellenzéki tüntető – aki még nem fásult bele teljesen az ellenzék tehetetlenségébe és az általános kilátástalanságba – csak a lelkesen Orbánt skandáló, bevörösödött arccal és heves gesztikulálással ezt a csúf rendszert elítélő politikust és ellenzéki hangadót látja. Koherens, életképes és szolidáris alternatívát nem vázol fel a magyar ellenzék. De legalább a legkitartóbb szavazókat és aktivistákat még időnként fel tudja tölteni múló lelkesedéssel és valamivel, ami talán nagyon halványan a reményre hasonlít.
Ez az a tábor, amely megdöbben, amikor kiderül: a magukat demokratikus ellenzéknek nevező hangadók – jelentős részben – rendszeres és nem ritkán kedélyes kapcsolatban állnak az általuk oly hangosan (és szerintem jogosan) kiátkozott rendszerrel. Követségi fogadásokon vagy esetleg zárt ajtók mögött paroláznak, és a nyilvánosságnak szánt politikai színház díszletét közösen rendezik. Aztán a mikrofon előtt mindenki mondja azt, amit kell és amit elvár a saját tábora.
Így lehet kikerülni a nehéz, de fontos elvi vitákat arról, hogy mit is jelent, vagy jelenthet a kortárs Magyarországon a baloldal, a szociáldemokrácia, a szociális igazságosság és az SZDSZ kimúlása után, a liberalizmus. Ehelyett a nyilvánosságnak csak verbális cirkusz adódik, a színfalak mögött pedig kedélyes egyezménye születnek.
Szili Katalin 2002-ben azzal állt elő az MSZP akkori választási kampányában, hogy ha Orbán Viktorék ismét győznek, akkor 12 évig – tehát három ciklusra – bebetonozhatják magukat a hatalomba, ami szerinte már önmagában antidemokratikus lenne. 2014-ben már a Közösség a Társadalmi Igazságosság nevű formáció élén indult a választáson és bármennyire is szimpatikus volt programjának számos gazdaságilag és társadalmilag szociáldemokrata eleme, feltűnt, hogy ellenzéki indulóként nem volt semmi közvetlen mondanivalója arról a kormányról, amelyet feltehetően le szeretett volna váltani. Számos gazdasági igaztalanságot igyekezett volna a KTI orvosolni úgy, hogy véletlenül sem nevezték meg, hogy azok hogyan keletkeztek és hogy kik okozták őket.
Aztán kiderült, hogy pont egy évvel később – 2015 tavaszán – Szili Katalin Orbán Viktor miniszterelnöki megbízottja lett. Az egykori szocialista politikus együttműködését „megtiszteltetésnek” tartotta a kormányfő.
Meglehetősen népes a harcias ellenzékiből lett Fidesz-partnerek tábora. Kóka János, az SZDSZ korábbi elnöke Orbán Viktor üzleti delegációja tagjaként utazott Szaúd-Arábiába 2014-ben. Kóka – akinek liberális pártja elsősorban a neoliberális gazdaságpolitikában élte ki és járatta le liberalizmusát – elismerően beszél Szijjártó Péter külügyi és külgazdasági vonaláról. Hangsúlyozza, hogy Szijjártóhoz „időről időre ellátogat” és diplomata útlevelet is kapott.
Sokan látogatnak el ellenzéki oldalról időről időre a demokráciafaló Fidesz-rezsim vezető politikusaihoz. Például Eörsi Mátyás egykori SZDSZ-es parlamenti képviselő és a Demokratikus Koalíció tagja a hétvégén közölte, hogy az Orbán-kormány őt a Demokráciák Közössége főtitkári posztjára jelölné, mely jelölést el is fogadja. A Demokráciák Közössége – saját programja szerint – egy olyan nemzetközi szervezet, amelynek tagországai – így Magyarország is – „elismerik a demokratikus értékek egyetemességét”.
„Tisztában vagyok azzal, hogy erre a hírre sokan fogják felkapni fejüket, hiszen ilyen vagy ehhez csak hasonló támogatás a NER-re a legkevésbé sem volt jellemző” – írta Eörsi Mátyás a Facebookon. Talán szomorú, hogy 35 évesen azt kell mondanom: vagyok már eléggé fásult és láttam már eleget a magyar politikából ahhoz, hogy a legkevésbé sem kapom fel fejemet a hír hallatán.
Pont a politikai célszerűség a jellemző az Orbán-kormányra. Ezt annál jobban semmi sem szolgálja, mintha be tudnak vonni körükbe eddig erélyesen felszólaló ellenzéki hangadókat. Ha így pacifikálni is sikerül őket, akkor annál jobb. Kóka János esetében – aki bejelentette, hogy soha többé nem lesz politikus – ez már megtörtént. Úgyszintén Szili Katalin esetében. Eörsi Mátyás munkáját pedig érdemes lesz figyelni.
Mennyire fogja tudni bírálni nyilvánosan – nem csak magánbeszélgetéseken! – a Fideszt akár külpolitikai, akár szociális témákban (pl. EU-ellenesség, orosz-pártiság, xenofóbia) új pozíciójából? Mennyire tud majd nemzetközileg rámutatni a demokratikus deficitre, amikor éppen az ebben „szenvedő” kormányzat jelölte őt a Demokráciák Közössége főtitkári posztjára? Bizakodó kanadaiként szeretném remélni, hogy ez valahogy sikerülni fog Eörsi Mátyásnak. Egyre inkább elfáradt magyarként viszont megtanultam a padló szintjére süllyeszteni elvárásaimat.
Bármennyire is tragikus szereplő Scobie őrnagy, az általa gyakorolt önreflexió – sőt, az önmarcangolás – a következetessége és a közössége iránt érzett felelősségtudata jót tenne az ellenzéki hangadóknak, illetve mindenkinek, aki részt vállal az ellenzéki diskurzusban. Annak tudatában írom mindezt, hogy egy kanadai magyar közéleti lap szerkesztőjeként, ez az önkritika rám is vonatkozik.
De ha az önreflexió nem lehetséges, akkor a verbális cirkusz és a tartalom nélküli ellenzéki összefogásról szóló vita helyett végérvényesen félre kéne állni és vissza kéne vonulni.
Jelenleg ugyan még csak embrionális szinten, de azért léteznek baloldali és ellenzéki közösségek, amelyek veszik a fáradtságot, hogy társadalmi kérdéseket komolyan és felelősségtudattal megvitassanak. De ami ennél is fontosabb és mint ahogy azt a VIII. kerületből indult Balpárt egyik alapítója mondta nekem – ők a Körúton kívül élő embereket is meg akarják ismerni. Ahogy azt a Szabadság téren immár több mint két éve rendszeresen megtartott Eleven Beszélgetéseken többször tapasztaltam: van egy új, civil ellenzékiség, amely cirkuszban és háttéralkukban nem érdekelt. Arra szentelik idejüket, hogy egy biztonságos fórumot teremtsenek, ahol kölcsönös dialóguson keresztül lehet helyi szinten megteremteni és fejleszteni a demokrácia kis szigeteit.
Egyszer talán össze fognak érni ezek a kezdeményezések – a Városligettől kezdve a nyolckeren át egészen a Szabadság térig. És természetesen azon túl is. De ez csak akkor sikerülhet, hogy ha mindazok, akik nem szívesen végeznek önreflexiót, akik értelmes, helyi szinten indított dialógus helyett inkább felszínes politikai színházat nyújtanak – miközben privátilag a sokszor kiátkozott rezsimmel paroláznak –, úgy döntenek, hogy átengedik a teret a még fejlődő és helyenként kezdetleges közösségeknek.
*
Fenti cikkem ma jelent meg a Mandiner című honlapom. Mint ahogy ezt tegnap beharangoztam Eörsi Mátyás közleménye kapcsán, cikket írok erről a szerintem szomorú és kétségbeejtő jelenségről.
Author: Christopher Adam
A Kanadai Magyar Hírlap alapítója és főszerkesztője. A montreáli Concordia Egyetemen diplomázott történelemből. Master of Arts fokú képzését a Carleton Egyetemen, PhD-jét az Ottawai Egyetemen szerezte, szintén történelemből. A KMH-n kívül a Hungarian Free Press című angol nyelvű lap főszerkesztője. 2015-ben Szabad Sajtó díjjal tüntették ki a Kanadai Magyar Hírlapot. A díjat Christopher Adam vette át Budapesten a Szabad Sajtó Alapítványtól.
Aczél Gábor
Andy Boyer
Aszalos Sándor
Avi ben Giora
Bogdán Géza
Búzás Huba
Christopher Adam
Egri-Eiben István
Endre István Simay
Eörsi Mátyás
Éry Balázs
Fényes István
Föld S. Péter
Gadó György
Garai-Édler Eszter
Georgina Bojana
Gere Gábor
Gergely Beatrix
Göllner András
Gulyás András
Hirschler Tamás
Hollósy Gerti
Ille István
Kalmár Szilárd
Kerekes Sándor
Kertész Ákos
KMH Vendégszerzők
Kopácsi Judith
Lázár György
Petényi Judit
Rátesi Margit
Révay András
Róna György
Rosu Mária
Szigetvári Viktor
Szücs Balázs
Szukits Rezső
11:44 de.
Nyugi Chris, lesz ennél rosszabb is! 🙂
Majd arról is írsz remélem cikket, ha megérjük, hogy kik tapsikoltak az első sorban a király koronázásán!
2:03 du.
Megélhetési politikus mindahány. Hányni tudnék, ha róluk olvasok!
3:28 du.
Egy biztossat tudunk – semmi se tart örökké. Se az optimizmus, se a pesszimizmus. A remény sorsát pedig mindnyájan ismerjük. Én szeretném azt hinni, hogy az még életben van.
Magyarország, a politikai kultúrájától szenved. Budapest egy csodálatos város, pezseg a kulturális élet, tele a város túristákkal, a múzeumok, a kávéházak tömve, de a közéleti levegő, a közbeszéd, a csatorna szagától bűzlik, az igazságtalanság, a hazugság, befedi a politikai, gazdasági élet teljes egészét. A politikai korrupció talán Magyarországon a legmagasabb egész Európában.
Akár hányszor megpróbált ez a nép újjászületni, egy nyitott, az emberi méltóságot, az igazságosságot tiszteletben tartó, egy békésen, szabadon társalgó társadalommá válni, elfojtották e törekvéseit. Elfojtották ’48 után, 19 után, 45 után, 56 után, majd 1990 után. A legutolsó gyilkosságért nem idegenek, hanem mi magyarok felelünk. Ezt most mi kúrtuk el, de nagyon.
A Fidesz-el, vagy a demokratikus ellenzékkel nem az a baj, hogy vezetőik rosszat akarnak, vagy ne adj isten, gonoszok, hanem az, hogy csak azt tudják, amire nevelték, szocializálták őket. (Hogy Orbánt mire nevelte Kommunista Pártátitkár apja, azt ő már egyszer, saját szavaival elmondta a Fekete Doboz riporterének. Ajánlom a kedves olvasók figyelmébe.) Nincs abban semmi meglepő amit Eörsi Mátyás tett a hétvégén. Ugyan ezt már eljátszotta Szentiványi István Horvátországi kinevezése idejébe. Sőt: Ki ne emlékezne arra, hogy az SZDSZ úgy odafeküdt az ex-bolsik ágyába a rendszerváltás után négy évvel, mint a farkas, Piroska nagymamája mellé a Grimm-mesében. Hogy miért ? Mert éhesek voltak és most is éhesek.
Sok szerencsét kívánok a sok kis lelkes, balos, vagy akármilyen színű civil kezdeményezésnek Magyarországon, melyek külön külön, a szavazópolgárok egy kis töredékét képesek megszólítani, képtelenek, országos szinten, akár az 1 százalékos támogatottságot elérni. Orbán az egyedüli magyar politikus aki metgtanulta, hogyan kell egy tömegpártott működtetni, egy országos politikai hálózatot karban tartani. Az már csak mi magyaroknak a pechünk, hogy ezt a képességét, nem nyugatról, hanem Gömbös Gyulától tanulta el, sajnos nem a nyugati, a Liberális értékek alapján, hanem keleti áramlatok szárnyain, Putyin, Erdogan, a Kínai Kommunista Párt kottája szerint húzza a nótát.
Hogy hol van a remény ? Mindenki tanulhat hibáiból. Akár Gyurcsány Ferenc is – sőt még a Fideszesek is. E tanulékonyságnak a jeleit sajnos jelenleg sehol se látni Magyarországon, vagy itt a kanadai magyarok körében. Ez a kis nyugati lámpa itt, amit a KMH-nak hívunk, e tanulékonyságra óhajtja késztetni mindazokat akik idejárnak. Hogy mekkora sikerrel, azt csak a jó Isten tudná megmondani. Még nem adtuk fel.
7:03 de.
Göllner András
Írod;
„A legutolsó [gondolom politikai] gyilkosságért nem az idegenek, hanem mi magyarok felelünk.”
Ez annyira konkrét, hogy letagadhatatlan.
A hírhedt felcsúti választási játszmában . k i v é g z e t t . egyszeri bátor juhász, Ifjabb Várady András épp a voksolás előtti napon megesett elgázolására gondolok.
Tudniillik ez a lázadó, volt oly vakmerő a Felcsúti Orbán&Mészáros konszern ellen a demokrácia eszközeivel föllépni, sőt tartósan harcolni…
Először, mert a nevezett Camorra szó szerint meglopta Őt, mire ő bíróságra ment, másodszor pedig, hogy – Mészárossal* szemben – jelnetkezett a polgármesteri címért. Oszt, közvetlenül a voksolás napja előtti éjszakán plakátragasztás közben állítólag egy ember-matuzsálem által vezetett Mercedes személykocsi úgy elcsapta, hogy a helyszínen belehalt a sérüléseibe. Azóta külföldi nagyapó sehol, a külföldi rendszámú autó sehol, a bátor pásztor pedig a föld alatt van… Mit mondjak, Szicília ehhez képest egy ragyogó mennyország…
A temetésén állítólag a papon és a családján – két gyerek is siratja – kívül senki más nem volt ott…
Ha igazságos akarok lenni, akkor nem állíthatom, hogy „mi magyarok”, ellenben azt már igen, hogy a FELCSÚTIAK úgy 1800-an a magyar népből – ti. ekkora a lakosságuk létszáma – rémesen jellemtelen, és aljas emberek lehetnek…
„Kunyhói mind hallgatnak, mint megannyi puszta sír.”
Csak a Puskásakadémia edzőinek rémületzes bőgése süvít el időnként e csendes zsuppfedelek fölött. 🙁
˙
.
*Utóhang:
Mészáros Lőrinc Orbán Viktor vagyona [talán] a legnagyobb részének a „kezelője”, amit jobb helyeken strómannak neveznek.
7:22 de.
Göllner András
Ha az SzDSz odafeküdt az exbolsik ágyába, azt csak azért tette, hogy kinyírja őket. Emlékezzünk 2006-ra és a szépemlékű vizitdíjra, – jól fel/kihasználták Gyurcsány ellen !
„Nekünk Mohács kell „….ennyi.
Szervusztok, jó napot !
7:29 de.
„Bizakodó”… magyarországiként …”szeretném remélni, hogy ez valahogy sikerülni fog Eörsi Mátyásnak.”
A harag a hatodik főbűn. Nem hiszem, hogy a regnáló hatalommal szemben haraggal kell fellépni, sokkal inkább megértéssel. Meg kellene érteni, mi készteti e politikusnak nevezett intelligens bűnözőket (jogos (szent) céljában hívő Raszkolnyikov is bűnöző), és haszonélvezőiket valamint ártatlan hívőiket azoknak a bűnöknek elkövetésére, amelyeket szűkszavúan hazaárulásnak nevezek. (Dante poklának legmélyebb, 9. bugyra a hazaárulóké, és nem fogják elkerülni)
Az okokat értve tudnánk hatékonyan érvekkel, tettekkel tenni elsősorban nem a személyek, hanem káros gondolataik, tetteik ellen. Gondoljátok meg: Európa II. vh. utáni békéjét nem a fasiszták kiirtása (Hány tízmilliót kellett volna megölni?), hanem a fasizmus, mint ideológia leleplezése teremtette meg.
Nem Orbán és népe ellen kell küzdeni, hanem hamis ideológiájukat kell leleplezni. Leleplezni úgy, hogy ők, és híveik is belássák (Raszkolnyikovhoz hasonlóan), bűn, amit tesznek.
Jól mondja (vagy csak reménykedve?) Chris: …”még csak embrionális szinten, de azért léteznek baloldali és ellenzéki közösségek, amelyek veszik a fáradtságot, hogy társadalmi kérdéseket komolyan és felelősségtudattal megvitassanak.”
Közhellyel zárva: A remény hal meg utoljára. Remélem, vannak ilyen (életképes) közösségek.
9:33 de.
@ voronyezs
A temetésén állítólag a papon és a családján – két gyerek is siratja – kívül senki más nem volt ott…
Ifjabb Várady András, „a bátor pásztor” mint a liberalizmus, vagy a demokrácia, ma valóban a föld alá lett süllyesztve, akár mint Nagy Imre anno, arcal lefelé. De ifjabb Várady András, Nagy Imre, a liberalizmus, a demokrácia és az igazságosság szellemisége, parazsa tovább él, az kiolthatatlan, megsemmisíthetetlen. Van amikor hosszabb ideig, van amikor kevesebb ideig kell várnunk mig ujra lobban a szabadság parazsa. Minnél többen, bátran, aktiv cselekedetekkel részt veszünk e munkában, annál hamarabb fog újjá éledni a szabadság lángja Magyarországon. Attól, hogy kevesen vagyunk nem szabad feladnunk, ezt a küzdelmet. Erről szól ez a lap, és azért járnak ide szemetelni az oligarchia, az autokrácia támogatói, mert k….ra böki a szemüket, hogy még élünk, hogy nem fexünk némán, arcal lefelé a föld alatt, hogy egy páran még járatjuk a szájunkat a „bátor pásztor” védelmében.
6:21 du.
Állítólag:
https://youtu.be/_Kd8k_ss6e0
4:24 du.
Békesség a kisjuhász lelkére, áldás Csillag Adám riportjára, hogy mindenki számára dokumentálta a szertartás valóságát.
Vajon hol volt a gázszerelő, a kisjuhász politikai versenytársa, Orbán strómanja, a milliárdos oligarch, Mészáros Lőrinc és mind azok, akik fittyet hánynak az igazságosságra, a bűntől fertőzött magyar közéletre ? Hol voltak mind azok a politikai vezetők, akik ma Magyarországon, az esélyegyenőségből egy rossz viccet csinálnak ? A nyilas, anti-szemita gyűlöletkeltő, Csurka temetésén részt vettek a hatalom legnagyobbjai, ott volt a parlament elnöke, Orbán egy óriási koszorúval illette sírját. A kisjuhász sírja előtt az egyszerű emberek, az elesettek, az igazságosság és az emberi méltóság tisztelői hajtottak fejet. Zárjuk emlékezetünkbe áldozatát, kiállását, egyenes tartását.
1:59 du.
Göllner András – én nem vagyok ilyen bizakodó. Nem látok pezsgő kulturális életet, én mostanában inkább végtelenül primitív, tudatlan embereket, sőt: fiatalokat látok, az emiatt elképedt egyetemi oktatókat és mélységes erkölcsi válságot, ami jószerével a rendszerváltás óta elfogadhatónak tartja a hazudozást, a csalást. Mélységes megvetését a nincsteleneknek, elborzasztó akciókat a gyengébbek ellen, szörnyű kegyetlenkedést a kiszolgáltatott állatokkal szemben, de alázatos, hajbókoló tiszteletet a Pénz és a Hatalom képviselőivel szemben. Szinte egy Mikszáth-regény kel életre, valamint Ady cikkei megdöbbentő aktualitását. Hiszem, hogy egyszer ennek is vége lesz, de egyre inkább tartok attól, hogy az EU-pénzforrások fogytával Orbán és bandája magát az országot adja el a legtöbbet kínálónak – ahogy a legszebb budapesti palotákat a szaudi olajsejkeknek, mélyen áron alul. És a sok idióta már most azt hangoztatja, milyen jó is lesz nekónk az Eurázsiai Unióban, ahol majd értékén ítélnek meg és biztosítják nekünk a kizsákmányoló és hanyatló Európai Unióval szemben a felvirágzást. A baráti szovjet hadsereg kivonulása után harminc évvel. No comment.