A napokban vita alakult ki Rihanna Grammy-díjas barbadosi énekesnő budapesti szerepléséről, amely több résztvevő szerint is kiábrándító volt. Vajon a művésznő azt gondolta, hogy egy kelet-európai városban ez is megfelel, így különösebb felhajtás nélkül letudta a szereplést? Ez természetesen teljesen jogos felvetés és jogos kritika. Az viszont már kevésbé számít szakmai kritikának vagy szeriőz újságírásnak, amikor nemes egyszerűséggel „fekának” nevezzük a barbadosi énekest. Ezt tette Stumpf András, ami kiverte a biztosítékot Závada Péter költőnél. De ami igazán árulkodó a magyar jobboldali újságírás állapotáról, azt egy névtelen blogger követte el a Pesti Srácok nevű, Fideszhez köthető internetes újságban.

Stumpf András, a Mandiner munkatársa 15 éves lányával ment a budapesti Rihanna koncertre. Szerinte a produkció–amely óriási tömeget vonzott–értelmezhetetlen, értéktelen és unalmas volt. „Koncertnek kevés (zenét nyomokban tartalmaz csak), shownak semmi (nincs cirkuszi tűzijáték, lézeres-kivetítős, profin komponált parasztvakítás legalább)”—írja Stumpf. És bizonyára voltak rajta kívül is akik csalódtak, akik többet vártak, vagy akik nem tartoznak a popsztár rajongói közé.

Csakhogy Stumpf így folytatta kritikáját:

„…Félmeztelen feka artisták tekergetik ki a vállukat elég ügyesen. Ez mégis mi? Jön mindjárt az elefánt is?”

Aztán így:

„Tényleg jobban járnánk, ha a fáni jönne, de nem az jön, hanem Rihanna megint. Hogy elmakogja mondjuk: vöjkvöjkvöjk. Közben néha odanyúljon a puncijához…”

Rihanna

Lehet, hogy Kanada egy elképesztően prűd ország, de az szinte bizonyos, hogy így nem lehetne írni az ország legolvasottabb lapjaiban. És talán nem is a kanadaiak prűd mivoltja miatt nem hozna le ilyen szöveget komoly lap, hanem azért mert az olvasók ennél többet várnak, azt pedig általában nem kedvelik, ha faji utalásokkal a másik emberi méltóságába taposunk.

Úgy látszik, hogy Závoda Péter magyar költő és zenész hasonlóképpen taszítónak találta a fenti szöveget. Szóvá is tette Stumpf írását, így:

„Remekül működteti a burkolt vagy a nyelvben öntudatlanul kódolt eurocentrista, maszkulin-hegemón beszédmódot. Ez nem újságírás, ez fröcsögés.”

A Pesti Srácok nevű fideszes lapjnál dolgozó, de nevét fel nem vállaló személy–aki pusztán Aristo álnéven mondja el sommás véleményét mindenről és mindenkiről–úgy kelt Stumpf védelmére, hogy nem csak Závada Péter személyét gyalázta, hanem buzizott is egy kiadósat, aztán nekiment a fiatal költő családjának, akinek természetesen semmi köze a mostani esethez.

Először Rihannáról mondta el a véleményét:

„Mondjuk legalább nem buzi – ebben a szakmában már az is valami.”

Aztán Závada Péternek és annak édesapjának – Závada Pál költőnek – ment neki lendülettel:

„A papa, Závada Pál, jelentős irodalmi karriert befutó, szépen dekorált kortárs író. Itt szándékolt az „irodalmi” és nem az „írói” karrier kifejezés. A kora kilencvenes években – mikor a magyar kultúrkampf elkezdődött és az irodalmi élet is szekértáborokra szakadt – ő helyesen döntött és a legbefolyásosabb csoporthoz csatlakozott. Ez garantálta a karriert, a művészi teljesítménytől teljesen függetlenül. Hősünk mindent megtanult apjától. Így lett rossz költő…”

Amiután sikeresen kigúnyolta az apát és fiát is, az álnév mögött bújdosó szerző rátért a lényegre:

„Stumpfot például „rasszistának” nevezi, mert „félmeztelen feka artisták” -ról beszél. Megvallom töredelmesen, én sohasem tudtam pontosan, mit is értsek a „rasszista” jelzőn. Valami olyasmit szoktak mondani, hogy rasszista az, aki az embereket bőrszínük szerint megkülönbözteti. Szerintem az ilyen az nem rasszista, hanem pusztán arról az örvendetes élettani tényről tesz tanúbizonyságot, hogy nem vak. (…)

Láthatóan az igény az, hogy valakiből kor, nem, bőrszín, származási hely és gondolat nélküli kreatúra legyen – tehát tipikus Závada Péter.”

Az utolsó mondatra a méltó válasz valószínű nem más, mint a válasz és a reakció megtagadása. De az előző gondolattal kapcsolatosan szívesen segítenék a Pesti Srácok írójának: ha nem tudja, hogy mit is értsen a „rasszista” jelzőn, akkor nézzen körbe a térségben és keressen fel román, vagy éppen szlovák nacionalista, magyarellenes politikusokat és beszélgessen el velük a magyarságról. Ha egy más demográfiai csoport felé irányított megalázó szavak és cimkék az emberi szolidaritást és a jóindulatot még egy kicsit sem ébresztik fel Önben, akkor gondolkodjon el a saját nemzettársain, akik kisebbségként és kiszolgáltatott helyzetben találkoznak a megkülönböztetéssel.

Stumpf András megosztotta a Pesti Srácok-féle förmedvényt, de ebben a helyzetben én inkább azt javasolnám neki , angolul, hogy „with friends like these, who needs enemies?”

Nem a Fidesz és nem az Orbán rezsim miatt vált egyre inkább élhetetlen országgá Magyarország, hanem az empátiával egyáltalán nem rendelkező, a másik emberi méltóságát pillanatok alatt mefosztó, a gyáva és sokszor névtelenül okoskodó és gyűlölködő hangadói miatt. Az ő világnézetük, embertelenségük és sunyiságuk tapossák szét és mérgezik meg a magyar nemzetet és társadalmat.