A várost a hagyomány szerint i.e. 573-ban alapították. Egykor nevezték úgy is, hogy Caput mundi, a világ feje, a világ fővárosa. Műemlékeinek, látnivalóinak, mondjuk úgy: csodáinak száma szinte végtelen. Az egyes részei más-más hangulatot árasztanak, de egy biztos, aki nyitott szemmel és nyitott szívvel érkezik, jól fogja érezni magát benne.

Róma

A turisták számára Róma kapuja nem a Szent Péter Bazilika, sokkal inkább a Termini. A pályaudvar, ami pont úgy helyezkedik el a belvárosban, mint Budapesten a Nyugati. Itt keresztezi egymást a két metróvonal is és körülötte pezseg az élet. Előtte a hatalmas térről rengeteg autóbusz indul szerte a városba, a vonat-busz-metró kapcsolat kifejezetten ideális minden közlekedőnek. Innen indulnak a városnéző buszok is. A két repülőtérről, a nagyobb Fiumicinoról és a kisebb Ciampinoról is ide hozzák az érkezőket a vonatok és a buszok, bár Ciampinora inkább a Ryanair és csak részben a Wizz Air járatai szállnak le. A nagy nemzetközi társaságok gépei Fiumicino repülőterét használják. A Terminit környező utcákban megszámlálhatatlan szálloda sorakozik, az üzletekről, a kisebb nagyobb kávézókról, éttermekről már nem is beszélve.

Róma

Róma – templom. A kereszténység temploma, a művészetek temploma, a történelem temploma. Aki Rómába megy, előtte válasszon: melyik templomba akar belépni és mennyi időt szán rá? Azt is el kell dönteni, utazási iroda által szervezett csoporttal – ez a kényelmesebb és egyszerűbb – vagy önállóan kívánja Rómát megismerni. Aki bátrabb, elég türelmes – és beszél valamilyen idegen nyelven – arra is vállalkozhat, hogy maga lesz a felfedező. IX. Pius pápa egyszer megkérdezte néhány külfölditől: mennyire sikerült megismerniük a várost? Fél évig tartott, míg az utolsó zugig – mondta az egyik. A másiknak egy egész év kellett rá, míg a harmadik azt mondta: évek óta próbálkozik, de nem jut a végére. Csak tőle búcsúzott úgy a pápa: viszontlátásra! Bizony ez az örök város napról napra megújul. A felszínen sárga kerítésekkel jelzett harmadik metróvonal építése már tíz éve folyik. Képtelenség gyorsan haladni, mert állandóan újabb és újabb értékek kerülnek elő a földből. Amit lehet, feltárnak, restaurálnak, bemutatják önmaguknak és a turistáknak.

Róma

Az először Rómába látogató számára a legnagyobb látványosság kétségen kívül a Colosseum. Építését i.u. 70 körül kezdték és mindössze tíz év alatt fel is épült! „Amíg a Colosseum áll, állni fog Róma, ha elpusztul, elpusztul Róma és a világ is.” – írták egykor róla Itt nem tiltják ki a közeléből a turistabuszokat, elegendő parkolóhely van számukra. Érdemes először körüljárni, engedni, hogy hasson ránk, hogy legyen elegendő időnk magunkba szívni a különleges élményt. Mindig rengeteg a látogató. Tanácsos ezért – ha nem szervezet csoporttal jöttünk – már jó előre, interneten jegyet foglalni. Így a bejutás is sokkal egyszerűbb. Fentről azután lenyűgöző a látvány. Balra a Palatinus domb, a császárok palotanegyede emelkedik. Lent a Colosseum és a Palatinus között áll Constantinus diadalíve, melyet az elmúlt évben szépen letisztítottak. Innen gyalog néhány percre már a Forum Romanumon találjuk magunkat. Az út másik oldalán azokat a romokat látjuk, amik a császári fórumokból megmaradtak. Csak tessék belegondolni: itt sétált Augustus, Néró, Hadrianus, Cézár!

Róma

Akiknek fontos a kényelem, gyalog is alig öt percre a Colosseumtól négycsillagos szállodában foglalhatnak szobát maguknak. A Mercure Roma Centro Colosseo feltűnően fehér épületének úszómedencét is kínáló tetőteraszáról pont a Colosseumra nyílik kilátás. A modern szállodával szemközt kezdődő kis utcában viszont ismét évezredeket léphetünk vissza az időben. Csak egy utcasaroknyi távolságot kell megtenni! A Róma harmadik, ugyancsak vértanú pápájáról elnevezett Basilica di San Clemente helyén kétezer évvel ezelőtt Mithras szentély állt. A harmadik században épült rá templom. Elpusztult – felépítették, mi pedig, amikor most belépünk, csak ámulunk a XIII. századból való aranymozaik szépségén. A templomban bent, ismét két évezred mélységbe vezetnek le a lépcsők. Az ókeresztény bazilika falán megmaradt néhány freskó. Még lejjebb áll a perzsa napisten szentélye, rajta a bikaölő Mithras – a kezünkben pedig az automata digitális fényképezőgép. Hát nem őrület?

Róma

(Roma-6) Persze megtehetjük, hogy a Colosseumtól nem a szálloda felé indulunk, hanem éppen az ellenkező irányba. Kicsit hosszabb sétát kell tenni – úgy húsz percnyit – és magunk mögött hagyva az antik Rómát, a modern európai fővárosba, a Piazza Veneziára érkezünk. A teret a turisták nagyon, a rómaiak kevésbé szeretik. A II. Viktor Emánuel király számára épített emlékmű – mint az Eiffel-torony a maga idején Párizsban – itt is erősen megosztja a közvéleményt. Sokan azt mondják, ez a város műfogsora, mások írógépként emlegetik. A király óriási lovas szobrának talapzatánál az „Ismeretlen katona” sírját díszőrség vigyázza, két oldalán örök láng ég. A városképet uraló monumentális alkotás tetejére hét euróért lift visz fel, de a lifthez az építmény belsejében még két emeletnyi lépcső megmászása árán lehet eljutni. A méreteket illetően támpont lehet, hogy az építtető, Giovanni Batistianelli fogadást adott a munkásainak – a ló belsejében!

Róma

A felső teraszról egész Róma körben látható, talán még jobban is, mint a Szent Péter Bazilika kupolájáról. Egy biztos: ez az út kevésbé fárasztó, mint a bazilika kupolájában az 551 lépcsőfok. Szinte karnyújtásnyi távolságra van a lábunk alatt a Colosseum, a Forum Romanum, a háttérben Titus diadalíve és Constatinusé is jól látszik. Elfordulva innen Traianus oszlopára esik a tekintet, tovább, balra a Pantheon, még balra a Szent Péter kupolája magaslik. Azért ne feledkezzünk meg az emlékművel pont szemben, középről induló, nyílegyenes Via del Corso-ról sem! A hölgyek úgyis ezt fogják először szemügyre venni. Ez a bevásárló utca, ahol üzlet, üzlet mellett nyílik. Erre a kirándulásra – mint ahogy Rómában szinte mindig – érdemes távcsövet magunkkal vinni! Gyakran fogjuk jó hasznát venni a templomok, múzeumok belsejében is.

Róma

Aki mostanában látogat Olaszországba, nem teheti meg, hogy figyelmen kívül hagyja a közelmúltban lezajlott tragédiát. Az Amatriceben bekövetkezett földrengés hatására a kisváros jelentős része elpusztult, emberek százai haltak meg. A hivatalos, állami segítségnyújtás mellett az olaszok rendkívül figyelemre méltó módját találták az adakozásra való felkérésnek. Tudjuk, ők szeretnek jókat enni és bővelkednek különféle, tájjellegű ételekben. Az egyik tészta pont a város nevét viseli. A Pasta all’amatriciana enyhén fűszeres, húsos szalonnával, pecorino sajttal, paprikával, olívás, paradicsomos mártással készült, nagyon finom étel. Az utcákon, de még a metró kocsik belsejében futó TV-reklámokban is sűrűn felbukkan a javaslat: az éttermekben rendeljük ezt a tésztát. Ha megtesszük, egy eurót adunk vele a károsultaknak, amit az étterem egy másik euróval növel meg. Hát ki tud egy ilyen kérésnek ellenállni?

Révay András