Civil kurázsi…vagy minek is nevezzük…

2017 január 14 9:06 de.30 hozzászólás

Sokszor visszanyúlunk a gyerekkorunkba, valami összehasonlítási alapot keresni, mondhatnám úgy is visszamegyünk a kályhához. Nem véletlenül, mert az életünk egy részét meghatározza a közeg, amiben és ahogyan nevelkedtünk. Aztán persze más kérdés, hogy később az ember a maga útját járva merre vetődik, hová vezeti az érdeklődése, milyen hatások érik.

Ifjúkorom rendkívüli adománya volt, hogy nem foglalkoztam politikával, nem érdeklődtem a közélet dolgai iránt. Fiatal lányként, később újdonsült feleségként és anyaként úgy gondoltam, hát azért vannak a politikusok, hogy ezt intézzék helyettünk, értenek hozzá, hiszen a politizálást választották hivatásuknak. Hihetetlen nyugalmat és szabadságot adott, hogy nem kellett tartozni sehová. Nem firtatták ennyire, mint most, hogy hogyan gondolkozunk, nem várták el tőlünk lépten , nyomon, hogy valljunk színt, hová tartozunk, hová szimpatizálunk.

Mai világunkat teljes egészében – sajnos már a magánéletet is beleértve – átszövi a politika. Bárhová kerülünk érezhetően kutakodnak, szimatolnak körülöttünk, vajon milyen elveket vallunk, kinek hiszünk, kire számítunk, melyik párt szavazó táborát képviseljük. Ma, ha valaki azt mondja, nem politizálok, az már gyanús, az már furcsa, azonnal megkapja, olyan nincs, valamit csak gondolsz magadban.
Azt hiszem, pont e miatt kerül az emberek nagy többsége – a nélkül, hogy tudná – paradox módon a teljes tudatlanság és tájékozatlanság állapotába. Nem a saját gondolatainak, tépelődéseinek eredményeként alakítja ki a közéletben történtekről a véleményét, hanem ahová a sors szeszélye folytán vetődik , ott elkezdi észrevétlenül magáévá tenni az uralkodó politikai irány által meghatározott elvárásokat.

Minden szentnek maga felé hajlik a keze, ezen az alapon minden pártnak, csoportosulásnak meg van a maga politikai ideológiája és képtelenek a tagok, a hívők e mögül, mint valami sűrű szövésű függöny mögül kitekinteni. Nincs önálló gondolkodás, nincs önálló vélemény, szajkózás van, mindig ugyanazon dolgoknak, elveknek az ismétlése. Ez a demagógia védőhálója, minden befér alá, mindent meg lehet magyarázni a segítségével.

Ezért nincs párbeszéd az emberek között sem és a pártok között sem. Ezért nincs konszenzus, ezért nem lehet javaslatokat megvitatni a politikában sem, a legfontosabb helyen, az országgyűlésben sem, ahol a törvényeket hozzák, ahol életünk menetét határozzák meg hosszú időre.

Nincs párbeszéd, sokszor meghallgatás, meggondolás, megfontolás nélkül csak annyi van, NEM! Miért is? Csak azért, mert a másik párt javaslata, mert a másik ember véleménye, hogy jó-e vagy rossz-e, kit érdekel? NEM!!!

Nem sorolom fel lépésenként azokat a történéseket, politikai húzásokat, amik az országunkban kölcsönös megegyezés, megbeszélés, megvitatás nélkül történtek az utóbbi hónapokban. Felesleges sokan, sokféleképpen elsorolták már.

Egy biztos mindenki érzi, valami nem jó, nem kerek a világ, rohanunk a megváltoztathatatlan felé.

Ébresztő kedves embertársaim, nem lesz ennek jó vége! Cselekedni kell, de ha nem is cselekedni, de először mindenképpen gondolkodni kell. Gondolkodni , mégpedig közösen!

Women of Courage / Kelly's art from the soul

Women of Courage / Kelly’s art from the soul

Nem kell párt, nem kell új politikai ideológia, X-edik szétforgácsoló erő. Összefogás kell. Le kell ülni egy képletes kerek asztalhoz, mint Arthur király lovagjai és elmondani az álláspontokat, a javaslatokat, az elképzeléseket, kinek, kinek a magáét. Aztán kiválasztani először a közösen egyből elfogadható dolgokat, majd haladni tovább az érvek mentén, keresni azokat a pontokat, ahol a különböző álláspontokat közelíteni lehet egymáshoz. A nem és a csak azért sem szavakat el kell felejteni, mindig mindenkinek csak egy kicsit kell engedni, hogy kialakuljon valami, ami nagyjából mindenkinek megfelel. Ezt nevezik a hétköznapi élet nyelvén közös nevezőnek, tudományosabban kompromisszumnak.

Ha nem vagyunk képesek kompromisszumokat kötni, vége lesz mindennek. Vége lesz végérvényesen a demokráciának, a sajtószabadságnak, a normális élhető élet lehetőségének, búcsút mondhatunk elméletben a Magyar Köztársaságnak.

Hová vezet az, ha nincs megegyezés, ha a törvények nem a köz javát, pusztán az uralkodó politikai párt érdekeit szolgálják, ha a törvények alapja nem a jól megfontolt szakmai kiszámítottság?

A teljes megosztottsághoz! Egyesek és kettesek országa leszünk. A gazdagok és szegények, az éhezők és jól lakottak, a dolgozók és munkanélküliek, a tanultak és tanulatlanok, a békétlenek országa leszünk.

Ezt akarjuk? Tegyük fel bátran magunknak a kérdést. Tényleg ezt akarjuk? Szeretnék hinni benne, hogy nem ezt akarjuk.

Félre a politikával, a pártokkal, a pártok közti vetélkedéssel. Fogjunk össze és gondolkozzunk, mi jó nekünk, mi jó az országnak, milyen jövőt választanánk a gyerekeinknek, az unokáinknak. Döntsön az ország népessége, a civil lakosság, legyen erős civil összefogás, a mi életünk dől el azon, amit úgy nevezünk politizálás, amiben sokan csalódtak már. A csalódottakat úgy hívják bizonytalan szavazók, a bizonytalan szavazók ne törjék magukat azon, hogy mégis hová álljanak. Ne álljanak sehová. Találjuk ki együtt, hogy hogyan tovább. A civil emberek között is – akiknek nem a párt színe a fontos – akadnak mindenre szakemberek. Helyre kell állítani a több mint húsz éve politikai csatározásoktól szenvedő országot. Jövőt kell építeni!

Megint csak József Attila szavaihoz folyamodva:

A harcot, amelyet őseink vivtak,
békévé oldja az emlékezés
s rendezni végre közös dolgainkat,
ez a mi munkánk; és nem is kevés.

Hollósy Gerti

30 hozzászólás

  • A turáni átkot (vagy jóslatot?) évszázadok óta nem sikerült feloldani, gondolod, kedves cikkíró, éppen most sikerülne?
    A táltosok állítólagos szövege:

    Legyen sorsuk széthúzás és belviszály, soha, semmibe ne egyezzenek, belső féreg rágja a nemzetet, lassú pusztulás végezzen vele

  • Hollósy Gerti

    Egy dolog még hozzá tartozik ehhez az íráshoz, 2011-ben írtam.

    Azóta meg is történt minden, amit akkor még csak reméltünk, hogy nem fog megtörténni.

    “Ha nem vagyunk képesek kompromisszumokat kötni, vége lesz mindennek. Vége lesz végérvényesen a demokráciának, a sajtószabadságnak, a normális élhető élet lehetőségének, búcsút mondhatunk elméletben a Magyar Köztársaságnak. Hová vezet az, ha nincs megegyezés, ha a törvények nem a köz javát, pusztán az uralkodó politikai párt érdekeit szolgálják, ha a törvények alapja nem a jól megfontolt szakmai kiszámítottság?
    A teljes megosztottsághoz! Egyesek és kettesek országa leszünk. A gazdagok és szegények, az éhezők és jól lakottak, a dolgozók és munkanélküliek, a tanultak és tanulatlanok, a békétlenek országa leszünk.” –

    MEGTÖRTÉNT…

  • Én ezt teljesen másképp látom,átélve a nácizmus és “kommunizmus” borzalmait.
    (A kommunista szó azért van idézőjelben, mert az igazinak csak az árnyékáról van szó.)
    Magyarország megszenvedte a náci és szovjet megszállást és ennek megfelelően a nép eszmei véleménye ketté vált, két különböző diktatura maradványa ként. Az akkori emberek gyermekeik örökölték szüleik felfogását, lehet nevelés, lehet öröklött jellem stb. folytán-
    Ezért a jelenlegi kormányt sokan elmarasztalják, mert nem beloldali teljesen.
    A magyar sajnos, ahogy fentebb írta valaki széthúzó nép, képtelen összetartani. Ezt a legjobban az emigrációban tapasztaltam.

  • Ami meg a kormányokat illeti, nehéz erről írni. De, azok akik a mai magyar kormány tagjai, éppenúgy abban a korban születtek, ami NEM demokratikus elveken alapult, és a volt kormányok példái nem igen adtak lehetőséget, hogy jót, demokráciát tanuljanak abból!
    Szerintem, mióta Magyarország fennáll nem volt demokrácia, fogalma sincs a népnek, de a politikusoknak sem, hogy az mit jelent.
    Angliának nagyon könnyű, hiszen az európai demokrácia ott született meg.

  • Hollósy Gerti
    2017 január 14
    11:20 de.
    Ebben az írásban leírtad, mi a kapitalizmus! A mai világ ezen alapszik, és a szociálizmusban, ahol éltem egy darabig, úgy működött, hogy a nép nehezen élt, kevés fizetéssel és éhezéssel, de a komány tagjai villát vettek a Rózsadombon.
    NEM HISZEK az úgynevezett szocializmusban.
    A kapitalizmusnak sok hibája van, de MINDENKIT hagy érvényesülni, ha tud és akar!

  • Hollósy Gerti

    Kedves Figyelő, egyikben sem hiszek én sem, nem hit kétrdése az egész…

    “és a szociálizmusban, ahol éltem egy darabig, úgy működött, hogy a nép nehezen élt, kevés fizetéssel és éhezéssel, de a komány tagjai villát vettek a Rózsadombon.” – ebben az a vicc, vagyis egyáltalán nem vicc, hogy MOST IS PONT ÍGY MŰKÖDIK… 🙂

  • Hollósy Gerti

    Drizari, nem hiszek sem az átkokban, sem a jóslatokban, sem az áldásokban…

  • Figyelő,

    itt most sok gondolatoddal egyetértek, de egyel nem, hogy a jelenlegi kormányt sokan elmarasztalják, mert nem baloldali teljesen.

    A jelenlegi kormánnyal nem ez a fő baj, hanem az, hogy autokrata. Ez akkor is igaz, ha (még) nem hurcolnak el embereket másmilyen politikai felfogása, hite vagy gondolkodása miatt. De nem is kell őket elhurcolni, elég őket ellehetetleníteni anyagilag, pusztán a munkahelyéről való eltávolítással, vagy a vállalkozói pályázatok/rendelések kihagyásával. Ha az illető tehetséges és van benne kellő mértékű kurázsi, akkor külföldön megpróbálhatja az életét újrakezdeni.

    Az a nagy baj, hogy ez a kormány az autokratikus vezetőjével egy sajátos államkapitalizmust kezd működtetni, ami semmivel nem jobb a kádári rendszer “államkapitalizmusánál”, ahol a termelőeszközök is állami tulajdonban voltak. Most a zsíros állami megrendeléseket a saját embereik nyerik, és egyre növelik számszerűségében az állami intézményeket, amelyekbe a saját embereiket ültetik. Ez a nagy baj ezzel a kormánnyal.

  • Hollósy Gerti

    Drizari, ezt bizony nagyon jól összefoglaltad…minden csak nekik, senki másnak…

    és a “megfélemlítés”…

  • Drizari
    2017 január 14
    1:34 du.
    Senkit nem akarok védeni, nem élek otthon. Innen nézve a probléma az, hogy a mai kormány NEM tud jobbat, azaz azokat a hibákat követi el, amit elődei, de hiszen ezen nőtt fel és NEM TUD jobbat.
    Orbán kint volt egy évig tanulni , az nem jelenti azt, hogy megtanulta, megérti a külföldi gondolkodást is.Azt hiszem, ez a többi volt szovjet uralom alatt élő államok kormánya hibája is.

  • Nagyon jó kis írás!!

  • Az, hogyha a politizálás általánosan elterjed, egyáltalán nem baj – bár ez sem igaz, és éppen a fiatal nemzedékek nem törődnek vele különösebben, akiknek pedig a friss, modern állásfoglalására nagy szükség lenne..

    De még azoknak is, akik politizálnak, rá kellene ébredniük, hogy politika alatt ne azt értsük, hogy szidjuk egymás anyját, ha ő más párt szavazója, hanem az ország ügyeinek a figyelemmel kísérését. Vagyis az én értelmezésemben nagyon kevesen politizálnak a valóságban, legtöbben csak anyáznak.

    Hogy pontosan miért van ez? Hát mert az érzelmünkkel nézzük a világot, és nem a logikánkkal. Vegyünk egy konkrét példát: zsidózunk, cigányozunk, nácizunk, migráncsozunk, stb… Miért? Mert félünk a másságtól, és “mágikus varázsszavakkal” (magyarul: durva káromkodással 😀 ) próbáljuk magunkat megvédeni. Jó nagy marhaság, ugyebár. Az már csak hab a tortán, hogy a politikusok legtöbbje ezeket a homályos félelmeket igyekszik kiépíteni bennünk, és szorongásainkkal, érzelmeinkkel akar mindnyájunkat az orrunknál fogva vezetni. És egyelőre ez sikeres is, mégpedig nem csak nálunk, hanem az egész világon is, erre most két gyönyörű példát is láttunk, a brexitet és Trump győzelmét…

  • A másik gondolat, ami felmerül bennem, valahányszor az ősi magyar viszálykodási hajlam kerül szóba: Vajon valóban összeférhetetlenebbek vagyunk, mint más népek, vagy ez csak tetszetős téveszme? És, ha valóban nagyobb bennünk a széthúzás, akkor vajon ennek mi az oka?

    Több, mint ötven éves felnőtt életemben sokat olvastam, tanultam arról, miféle körülmények alakítják ki a társadalmi viselkedési szokásokat, és ezáltal a gondolkodást (kultúrát). A legkisebb szokásnak is meg van a maga földrajzi és történelmi oka. Jó lenne erről is beszélgetni, de nem hiszem, hogy egyelőre ez létrejöhetne.

  • Hollósy Gerti

    Alma, teljesen egyetértek azzal, amit a 4.08 hozzászólásodban írtál…én pontosan ugyanezt szeretterm volna kifejezni, csak más megközelítésből…talán azért nem politizálnak a fiatalok, mert annyira “kötelező”, egyszerűen szánalmas, hogy amikor az ember újként megjelenik valahol, azonnal mindenféle körmönfont módon, nem ám egyenesen, azt firtatják, hová tartozik…és ez mára fenyegetéssé nemesedett…

    (aki meg nem politizál, az nyilván hülye is rögtön)

    a politizálás=anyázás tökéletes megállapítás

    másik kommentedből a széthúzás, összeférhetetlenség téma, azt hiszem az én gondolataim szerint ez valahol az érzelmi intelligencia hiányának kérdése…
    ha kilépünk a politika témakörből, összejön ez másképp is, pl, szintén ha újként bekerülsz valahová, senkinek és tényleg senkinek nem az az első gondolata (még magában se) hogy hátha jó is lehetsz, hátha újdonságként hatsz a közösségre, hátha jó értelemben használható vagy…nem, nem, rögtön az cikkázik a fejekben, hogy hogyan találhatnak rajtad fogást, hogy piszkálhassanak, hogy minél nehezebben illeszkedj be és ne légy magabiztos…

    a társadalmi viselkedési szokások pedig egy rendkívül érdekes és sokrétű téma…
    az emberek viselkedése, a többségé,(szerintem) a társadalmi konvenciókhoz igazodik, vagyis meg akar felelni, sokszor akkor is, ha neki nem teljesen kényelmes…azt próbálja csinálni, kommunikálni, amit a többség elvár, vagy azok, akik a többséget irányítják…aki gondolkodó alkat, az előbb, utóbb lázad, vagy eleve kikiáltják lázadónak…

    természetesen ez az én véleményem és ezt mindig hangsúlyozni is fogom, mert általában nem kapkodok azonnal a google-hoz vagy a lexikonokhoz…szeretek saját véleményt alkotni és vállalom a véleményemet…

  • “ha újként bekerülsz valahová, senkinek és tényleg senkinek nem az az első gondolata (még magában se) hogy hátha jó is lehetsz, hátha újdonságként hatsz a közösségre, hátha jó értelemben használható vagy…”

    De!
    Fiatal koromban sportoltam. A szakosztályban volt néhány vezető, akik kifejezetten arra ügyeltek, hogy mindenki jól érezze magát. Odafigyeltek az egyes gyerekek problémáira, és mintegy bevezették a közösségbe. Szóval azt gondolom, ha ez MOST így van, ahogy írod, akkor ez újkeletű probléma, mindenesetre az 50-60-70-es években ez nem volt jellemző.

  • Hollósy Gerti

    Alma, valóban nem így van, de amúgy főleg a felnőtt társadalomra gondoltam, a munkahelyekre, vagy bármilyen más közösségre…

    (nem szándékoztam, de elmondom)

    Bekerültem kultúrális közfoglalkoztatottként a helyi önkormányzathoz dolgozni…annak ellenére, hogy több, mint tíz éve élünk itt, elkedtek úgy nézni rám az emberek, hogy “úristen ki ez és mit (mi gyanusat) akar itt és kinek veszi el a pénzét…”

    Úgy döntött a vezetőség, hogy saját magam írjak magamról egy ismertetőt (az összes létező helyi fórumra) és bemutatkozást, amiben ki kellett hangsúlyozni, hogy a nevetséges fizetésemet nem a helyi kasszából kapom…aztán ott dolgoztam tizenegy hónapot és a bizalmatlanság csak akkor múlt el és csak “magasabb körökben” mikor a polgármester vitt magával eseményekre és bemutatott “a sajtósom”…

    tudnék egy érdekes ellenpéldát az 1980-as évekből, de azt inkább nem mondom…

  • Hollósy Gerti

    Az első mondatom elcsúszott, tehát újra, az 50-60-70-es sőt hozzáteszem 80-as években ez a firtató bizalmatlanság nem létezett és sajnos ma már bizony így van, kortünet…

    hát nem kezdték el itt is rögtön egyesek, hogy én itt kezdőként, stb., jó lenne ha olvasnám a kommenteket és nem szólnék bele, holott én itt már sok cikket írtam 2013 környékén és még talán előbb is…

    onnantól, hogy – amúgy ez a felnőtt társadalomra jellemző – már stimmel…

  • Hát, Gerti, ma más világ van. Nemcsak a technikánkban, hanem a pszichénkben is.

  • Hollósy Gerti

    Alma, más világban, de nem kellene ennek ilyennek lennie, megférne simán egymással a becsület, az emberség, az empátia, sőt még a politika is, csak valahogy észrevétlenül kialakult a fortélyos félelem és az ember embernek farkasa világ, amiben komoly kihívás a klasszikus értelemben EMBERnek maradni. Egyet tudok, nem szabad félni. De azt is tudjuk valamennyien, hogy a fortélyos félelem úgy igazgatja hétköznapjainkat, hogy egyszerűen az emberek megélhetését fenyegeti, és ez nagyon aljas dolog.

  • Egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy ennek nem így kell lennie.
    Szaladjunk csak végig a világtörténelmen az utolsó 200 évben…

    _A XIX. századig: helyi háborúk, főleg kisebb-nagyobb csetepaté sorozatok. Kisipari, kézi öldöklési módszerek, kisipari, kézi rablások.. Még a napoleoni időszak sem más lényegében.

    _Technikai forradalom. Európában jobb élet, a gyarmatokat jobban ki lehet használni. A legszegényebbek is öntudatra kezdenek ébredni. Elsősorban a haditechnika fejlődik, naná! Új eszközökkel újra játsszák a francia-porosz háborút, de mivel a technika túlságosan hatásos, a felek elbízzák magukat, ráadásul félelmükben más országok is beszállnak: I. Világháború.

    _Tanulságok levonása: a fegyverek korlátozása (lángszórók, vegyifegyverek ötven évig nem is szerepelnek a háborúk eszköztárában, majd csak Vietnámban kerülnek elő újra). Szocialista jellegű forradalmak.

    _A politikai kérdések nem oldódnak meg, a technika továbbfejlődik, revansvágy, a németek – megalapozottan!!! Hiszen a technikai tudás náluk a legerőteljesebb – európai egyeduralomra törnek, és aki ezt akadályozza, azt kíméletlenül megsemmisítik. (Endlösung: nemcsak a LIBERÁLIS zsidóságot, hanem cigányságot, kommunistákat, általában mindenkit, aki útjukba áll.) II. Világháború. Az orosz birodalom szocialista maradványa könnyű falatnak ígérkezik. De az a hülye FÖLDRAJZ, amelyik már Napoleonnal is kibabrált, velük is végez.

    _tanulságok levonása: francia-német kiegyezés, EU, Euróatlanti Szövetség, a jólét egyre növekszik. 70 év béke… DE CSAK ITT!

    _a technika tovább növekszik, világturizmus, internet, mobiltelefon – mindenki mindent tud. Hogyne jönnének ide, akik másutt nyomorognak? Megoldások? Hát, aki idejön, annak megint Endlösung! Vagy egyenként minden bevándorlót kemény munkával és anyagi ráfordítással a mi képünkre formázni (végül is a természet érdekesen és lássuk be, célszerűen működik: a jólét nemhogy népszaporulatot, hanem fordítva, felelősségteljes jövőképet, önkéntes fogamzásgátlást eredményez.) A harmadik – korrekt – megoldás: az egész világot fel kell hozni a mi szintünkre. Nyilván ez is elsősorban tőlünk követel áldozatokat, de hatalmas eredménye lehetne: megszűnnének a legnagyobb feszültségek, és mindenütt csökkenne a túlszaporodás. Mivel erről a megoldásról senki sem akar tudni közülünk (érthetően), ezért nem marad más hátra, mint az első megoldás: az Endlösung. Abból pedig megint világháború lesz. Olyan magától értetődő ez, mint az egyszeregy. Aztán, hogy ki lesz a végén “megoldva, kiradírozva”? Hát azt még nem tudjuk…

  • Bocsánat, de szerintem szörnyű ez a cikk.

    A Gertihez hasonló békéltetők elvárják, hogy a másik kompromisszumokat kössön, de ők nem engednek egy centit se a komfortzónájukból! Jó példa, ahogy elhiteltelenítik, kétségbe vonják, ha valaki a negatív tapasztalatairól ír az úttörővel kapcsolatban.

    “Mai világunkat teljes egészében – sajnos már a magánéletet is beleértve – átszövi a politika.”
    Ez annyira torz gondolkodás, hogy nem is minősíteném. Mikor a Kádár-korban meg lehetett húzódni, lapulni, akkor kellemesebb volt a cikkírónak (“aki nincs ellenünk, az velünk van”)? Manapság vannak konzik meg radikálisok, ez elhiszem, hogy zavarja egyesek komfortzónáját, de ez a demokrácia.

    Nem kell megtagadni a múltat, az életét, de alakoskodni se kéne. Nem foghat a macska kint is, bent is egeret! Aki Orbánt diktatórikusnak tartja, de a Kádár-rendszert nem, az ehhez a macskához hasonlít.

  • Hollósy Gerti
    2017 január 15
    8:22 de.

    “általában nem kapkodok azonnal a google-hoz vagy a lexikonokhoz…”

    Pedig lehet, hogy nem ártana. Akkor nem írna le ilyen hülyeségeket, hogy “80-as években ez a firtató bizalmatlanság nem létezett”. Mivel egy diktatúrában tetszett élni, és akinek esze volt, az kerülte az ilyen témát.

    Hozzáteszem, hogy puha diktatúra volt, és ennek köszönhetően a politikai rendőrség “csak” a szamizdatosokat, a tiltott értelmiségeket zaklatta, üldözte, néha letartóztatták, elbocsátották állásukból őket stb.

  • Drizari
    2017 január 14
    1:34 du.

    Igazad lehet abban, amit a kormányról írsz, de sokan hidd el csak azért támadják, mert sajnálják, hogy kiestek a hatalomból! Az ellenzékből kb. 10 % az, aki nem csak azért van ott, hogy visszaevickélje magát a hatalomba, hanem hogy tegyen valamit az országért, az emberekért. Ebbe a sajtó és az értelmiségi holdudvar is beleértendő.

    Ezek már annyit hazudtak, hogy én egy azt se hiszem el, ha kérdeznek. Itt van pl. a náci megszállás emlékmű. Ha nincs ez a botrány, akkor nem került volna a közbeszédbe, hogy Szerb Antal és Radnóti Miklós azután pusztultak el nyomorultul, hogy bejöttek a németek, és már Horthyt is lemondatták, Eichmann erőltette a halálmeneteket.

    Az ellenzék nyugodt szívvel hagyta volna a magyarokat abban a tévhitben, hogy mindenért a magyarok a felelősek, lassan már a gázkamrákat is mi állítottuk föl, ha így halad az ellenzéki vicsorgás … Amúgy nem tetszik a szobor, se a mondanivaló, bár fontos lenne egy emlékmű az áldozatokról.

  • hazai lámpa
    2017 január 18
    7:29 du.

    Hazugságért a jelenleg regnálóknak se kell a szomszédba menni, azt gondolom, ebben is egyetérthetünk.

    De túllépve rajtuk, általában kerülöm az általánosító megfogalmazásokat, és soha nem mondanám, hogy a magyarok a felelősek ezért, vagy azért. S ha már fölemlítetted, szerintem a közigazgatásban az “ügyön” dolgozók tehetnek róla, meg azok, akik tevőlegesen vettek részt honfitársaik megsemmisítésében. Példa:

    A magyarok túlnyomó többsége büszke arra a honfitársukra, aki olimpiai aranyérmet nyer, és tisztelettel tekintenek a bajnokaikra. Aztán a rajongó magyarok közül az egyik úgy gondolta, hogy ennek a kétszeres olimpiai bajnoknak a többieknél többet kell bírni teljesíteni. Így látták a parancsnok (aki maga is olimpiát megjárt sportoló) alárendeltjei is, és annyi pluszfeladattal terhelték ezt a társukat, hogy végül egy szovjet hadikórházban halt meg 1943-ban Petschauer Attila kardvívó bajnokunk.

    Ezzel példáztam, hogy nem az összes munkaszázad parancsnoka és keretlegényei voltak embertelenek, hanem ennek a századnak a fegyveres állománya. Már maga az volt embertelen és lealázó, hogy kitalálták és létesítettek ilyen fegyvertelen századokat.

    Így azt sem mondom, hogy a Rákosi és a Kádár-rendszer munkaképes korú lakosai tartották életben a proletárdiktatúrát, de azt állíthatom, hogy többek között pl. az úttörőmozgalom is segítette fönntartani a szocializmus mindenek fölöttiségének a látszatát.

  • Drizari
    2017 január 19
    4:17 de.

    Orbánék nem írják át a történelmet legalább, hanem erőltetik a kényes kérdéseknél az elképzelésüket (pl. idegenrendészeti eljárás).

    A musz századok alapvetően megvédték az oda besorozott embereket a lágertől. Sajnálatosan a körülmények és a kegyetlen tisztek miatt nagy volt a pusztulás a keleti fronton, de nem minden századra volt ez jellemző. A hadügyminisztérium nem mozgó vesztőhelynek szánta a muszos századokat.

  • Drizari
    2017 január 19
    4:17 de.

    Ismétlem: borzasztó, hogy milyen sok munkaszolgálatos pusztult el a doni katasztrófában és a nyilas uralom alatt. Az orosz télben a polgári ruha és a gyenge ellátás az antiszemita parancsnokok miatt volt, akik szabotálták a miniszter parancsait. A kormány nem a népirtás szándékával hozta létre a fegyvertelen szolgálatot.

    A kínzások sajnos rendszertől függetlenek, ettől még a kardvívó esete valószínűleg kirívóan súlyosnak számít. Hozzátenném, hogy a 2000-es években volt egy botrány Magyarországon, a 168 órában is írták. Egy cigány család (így írták a cikkben) kínzott egy nőt, a pénzét elszedték, állítólag még a falra is felszögelték szórakozásból (!). A nő meghalt, a lányát ezután menekítették elmeotthonba a hatóságok.

  • hazai lámpa,

    az is biztos, hogy a társadalmi fejlődés lépcsőfokait nem lehet átugrani, minden ország nemzetének végig kell azt lépcsőznie. Erről a lépcsősorról térítette le Magyarországot a Szovjetunió, és ami lépcsősorra vissza kellett menni.

    De a történelmi példák azért vannak, hogy lehessen belőlük tanulni, és ha lehetséges, adoptálva alkalmazni őket. Nem sorolom, vannak hibák bőven.

  • hazai lámpa
    2017 január 19
    8:36 de.

    Ez a 2000-es évekbeli példa nem paralel példa az egyes MUSZ-századokban elkövetett kegyetlenkedésekre. A 168 órában írt cikk egyedi, a múltszázad negyvenes éveinek első felében elkövetettek kegyetlenkedések államilag intézményesítettek voltak.

  • Drizari
    2017 január 19
    9:02 de.

    A fidesz ezt csinálja nem, visszalép két lépcsőfokot? Ha az angyalos emlékművet nézzük: maga az alapötlet fontos (emlék az áldozatoknak), de a megvalósítás pocsék. Ez van a legtöbb kezdeményezésükkel.

    A musz-t nem azért hozták létre, hogy kegyetlenkedjenek az áldozatokkal, hanem mert nem akartak fegyvert adni a zsidók, kommunisták, rendszerellenesek kezébe. Ha nem lettek volna az antiszemita parancsnokok, akik megszegték a minisztérium utasításait, akkor hazajöttek volna nagy számban azok, akik az útépítésen, árokásáson, erődítéseken dolgoztak. Kivéve persze az urivi áttörés, de ott a katonák is hullottak sajnos.

  • Bár nyugdíjas vagyok,de élénk társasági életet élet,vannak baloldali barátaim,ismerőseim és mindegyik szabadon azt mond amit akar,többen a munkahelyükön is vállalják a véleményüket,kritikus megjegyzéseiket és érdekes módon közülük senkit sem bocsájtottak el.
    Ugyanez vonatkozik azokra az ismert politikai tüntetőkre is(rendszeres TV szereplés!!!)nem vitték el őket…van munkájuk,természetesen nem az alpári módon üvöltözőkre,rendbontókra,rendőrökre támadókra gondoltam!

Leave a Reply


Trackbacks

This site is protected by Comment SPAM Wiper.