Miből lesz a cserebogár?

2017 május 31 10:29 de.26 comments

Egy titokzatos nép, melynek eredete a múlt ködébe vész. Ők a germánok. A rómaiak barbároknak nevezték, s kultúra nélküli vadembereknek tartották őket. Vajon valóban tudatlanok voltak? Háborúkon és csatározásokon kívül nem voltak másra képesek? Miben hittek? Mitől féltek? Miként viszonyultak a római világbirodalomhoz? Mi maradt ránk tőlük? Mit tudunk róluk? Kik voltak a germánok?

Európa késő ókori történelme sok olyan meglepetést tartogat számunkra, melyeket a mai történetírás szakmai szempontból földolgozott, ám a köztudatban kevéssé ismert.

main-qimg-14a23376d613810f0d5ac0e9dff804f5-c

Julius Caesar Kr.e. 4-ben a Római Birodalom számára öt hadjáratban meghódította Galliát, vagyis a Rajna folyam és az Atlanti-óceán közé eső területet, az Alpoktól északra. A Rajnától keletre húzódó vidéket, mely nagyjából a Visztuláig terjedt, Germániának nevezték el. Az elnevezés „germánok” nem a germán törzsek önmeghatározása volt, hanem a rómaiaktól származik. Idősebb Pliniusnál is már előfordul a megnevezés, de igazán közismertté Julius Caesar tette. A germánok – az eredetüket terjedelmi okokból most nem részletezzük – kb. a Kr.e. 2-3. században a mai Skandinávia felől kezdték benépesíteni az európai kontinenst és eljutottak egészen a Fekete-tengerig. Nem voltak egységes nép, s legtöbbjük rendszeresen háborúzott egymással. A keruszkok, frankok (Franken=bátor, v. rettenthetetlen), szvévek, keleti és nyugati gótok, langobárdok (Longbart=hosszúszakáll), burgundok, alemannok, vikingek, normannok (normann=nordmann=északi ember), frízek, markomannok, szászok, angolok és még számtalan más nevű törzs két dologban volt közös: a vallásban és az egymás által többé-kevésbé érthető nyelvben. Ez utóbbi a mai német dialektusokban is tetten érhető: egy fríz (északnémet) nyelvjárásban beszélő ember alig érti meg a bajort, a svájci „switzerdütsch”-t meg pláne nem. A tiroli dialektus pedig külön fejezet, amit az osztrákok esetleg hézagosan értenek, de más területeken nem igazán.

Caesar, miután meghódította Galliát, megpróbálta uralmát a Rajnától keletre is kiterjeszteni. 1935. októberében találtak egy kurgánt, azaz sírdombot a dániai Fünen szigeten, mely a Kr.e. 1.sz-ból származik. A nyughely egy papnőé volt, amit a sírmellékletekből lehetett megállapítani. A germánok hitvilága gyakorlatilag azonos volt. Az óskandináv népek, mint pl. a vikingek, ugyanazzal a hitvilággal rendelkeztek, mint a kora középkori Meroving-uralkodók, akik közül Klodvig később keresztény hitre tért. A főisten óskandinávul Odin volt, a többi germán törzs Wodan-nak mondta. Ezt leszámítva a vallási rendszerük a kelta gallokat leszámítva, lényegében egyforma volt. A nyelvük is ugyanazokat a nyelvtani szabályokat követte mindenütt, ám a helyi kiejtések és dialektusok gyakran érthetetlenné tették a másik törzshöz tartozó előtt a beszédet.

A germánok nem voltak írástudók, olyannyira, hogy, a IV. sz.-ban keresztény hitre tért frank uralkodó, Klodvig is analfabéta volt. Így tőlük csak néhány rúnajel maradt fenn. Amit a germánokról tudunk, római forrásokból áll rendelkezésünkre: Tacitus, Suetonius, Cassius Dio és Florus írásai tudósítanak minket. Közülük elsősorban Tacitus Kr.u.98-ból származó „Germania” című munkája számol be bővebben a Rajnától keletre élő népekről, mai olvasatban is meglepő objektivitással. Részletezi a hadjáratokat, a germánok szokásait és a különböző törzsek egymáshoz való viszonyát, meg persze egymás közötti konfliktusaikat, amelyek bőven voltak.

Az ókor kevés megmaradt germán-ábrázolásaiban és –leírásaiban egy dolog közös: magas termetű, erős fizikumú és félelemkeltő harcosok voltak. A római légióknak nem volt könnyű dolga velük. Caesar egy csatában megsemmisítette a szvévek Elzászba benyomuló törzsét és megszilárdította a Rajna nyugati partján a római fennhatóságot. A folyó egyben a határt is jelentette a Római Birodalom és a barbárok között, noha később a rómaiak egészen az Elbáig meghódították Germániát – igaz nem hosszú időre.

A római uralkodási rendszer nem elnyomáson alapult. Először katonai erővel meghódítottak egy területet, majd településeket alapítottak, melyekbe először római telepesek érkeztek. Ennek célja az volt, hogy a meghódított népek megismerjék a római civilizáció, meg kultúra előnyeit és úgymond, átszocializálódjanak, ennélfogva értékrendjük megváltozzon, s maguktól váljanak Róma szövetségeseivé. A hadsereg nem is volt képes Germániát megszállni, mert a terület túl nagy volt hozzá. Ezért a rómaiak által létesített településekre vonták össze a katonaságot, melyet, ha szükséges volt, onnét vetettek be.

A másik római módszer a tússzedés volt. A túszok általában a meghódított népek fejedelmeinek, vagy vezető rétegeinek gyerekei voltak. A túszokat nem tartották fogva, hanem előkelő római családok nevelésébe adták őket, hogy felnővén rómaivá szocializálódjanak. Ez egy hosszú távú politika volt, ugyanis ha a meghódított népek kihaló vezetői helyébe római módon civilizált utódaik lépnek, akkor az általuk vezetett nép, vagy nemzetség nem fog fellázadni a rómaiak ellen. Emellett az a fejedelem, akinek a gyereke Rómában volt túsz, nem mert fellázadni a gyarmatosítók ellen, mert azzal a gyerek, vagy gyerekei életét veszélyeztette volna. Ez a germánok esetében hosszú távon azt eredményezte, hogy sorra behódoltak az ókor szuperhatalmának – ahogy más területek is.

A rómaiak nemcsak adtak, de el is vettek. Adót szedtek és más módokon is megsarcolták az általuk elfoglalt területeket. Ha valahol nem fizettek adót, kirendelték a hadsereget, amely kíméletet nem ismerve lefoglalta az adó értékének megfelelő vagyontárgyakat, állatokat, vagy ami éppen a kezük ügyébe esett. A rómaiakkal való együttműködést viszont jutalmazták. Így pl. a Kr.e. I. sz.-ban a Rajna bal partján megépítették a késő ókor legnagyobb városát az Alpoktól északra: Uppidum Ubiorumot, a későbbi Colonia Agrippinát, a mai Kölnt. Ónémet nyelven Coelle, a helyi dialektusban pedig Kölle volt a neve. A város az ubiuszoknak készült, mely egy Rómához hű germán törzs volt, s egyfajta kirakatvárosként fungált, bemutatandó a római civilizáció előnyeit a barbárok előtt.

A római hadsereg Kr.e. 12-ben kezdte a Rajna és az Elba közötti területet meghódítani, mert a korábbi években a germánok rendszeres rablóhadjáratokat vezettek Galliába. Drusus 6 légióval kezdte meg a hadjáratot. Paterculus szerint: „Drusus térdre kényszerítette Germániát és eközben sok vért ontott” Augustus császár viszont Rómában diadalívet állíttatott neki. Drusus utódja Tiberius lett, aki a meghódított területen bevezette a már említett hatalmi rendszert: adó- és tússzedés, települések létrehozatala, a római civilizáció és kultúra ezáltal történő terjesztése.

Ekkor kezdődött az a folyamat, ami a Rajna és az Elba között a Római Birodalom teljes kivonulását eredményezte.

Kb. Kr.e. 8-ban a keruszkok is alávetették magukat a római hódítóknak és szövetséget kötöttek velük. A szövetség ára egyebek mellett az volt, hogy a fejedelem túszul adja fiát, akit a rómaiak Arminiusnak neveztek el. Mai német nyelven: Hermann, ám eredeti keruszk neve nem ismert. Rómába vitték és a császári családban nőtt föl. 20 év múlva neki volt köszönhető, hogy Közép- és Kelet-Európa Dunától északra eső területein megszűnt a római fennhatóság, s a hatalmi vákuumba betörő népvándorlás a IV-V. századra egy teljesen más világot hozott létre, mint amit az Imperium Romanum képviselt.

Arminiust római lovaggá ütötték, arisztokrata lett, és 20 év múlva elküldték Germániába, hogy „bennszülöttként” a helytartót, Quintillius Varust segítse a tartomány irányításában. Római lovagként és Varus bizalmasaként senki nem sejtette, hogy mit fog tenni.

Arminius, amikor visszatért szülőföldjére, mélységesen felháborodott azon, ahogy a rómaiak bántak a népével.

Kr.u. 9-ben Arminius vezetésével a germánok elkezdik kivívni a szabadságukat. Sikerült neki az, ami korábban egy germán fejedelemnek sem: több germán törzset egyesített. Mivel Varus bizalmasa volt, meg tudta győzni arról, hogy Észak-Germániában egy Róma-ellenes fölkelés tört ki, ami veszélyezteti a tartomány biztonságát. Varus 3 légiót indított útnak saját vezetésével, Arminius pedig tanácsadóként kísérte.

A germánoknak nyílt ütközetben nem volt esélyük a rómaiakkal szemben. Ezért Arminius egy nagy kiterjedésű erdőn, a mai észak-Németországban, vezette át a római csapatokat, ahol a katonák menetoszlopa egy több kilométer hosszú sorrá keskenyedett. Amikor az összes római az erdőben volt, a germánok lecsaptak. Három légió, összesen kb. 18 ezer ember esett el a háromnapos csata során. Egyetlen római túlélő nem maradt.

A csata a mai németországi Osnabrück közelében, a teutoburgi erdőben zajlott. Maga Varus öngyilkos lett, levágott fejét Arminius megküldte Augustus császárnak. Utóbbitól származik a felkiáltás: „Quintillius Varus, add vissza a légióimat” Három légió elvesztése ugyanis szinte kiheverhetetlen csapás volt a birodalom számára. Olyannyira, hogy hadrendi számukat törölték és attól kezdve egyetlen újonnan fölállított római légiónak sem adták ki.

Ezek után a Római Birodalom visszavonult a Rajna mögé, kivéve egy kisebb területet a Majna és a Rajna között, mely nagyjából a mai német Hessen tartomány területe.

Ez az egyetlen csata megváltoztatta Európa történelmét. Róma többé nem próbálta meghódítani a Rajnától keletre eső területeket, ahol a germán törzsek ezután önálló életet éltek és folytatták egymás közötti összetűzéseiket, melyeknek Arminius is áldozatául esett.

300 év múlva már több germán törzs, köztük a frankok felvették a kereszténységet, önálló birodalmat alapítottak, s még később, a 8-9. században a frank-karoling Nagy Károly országa egészen a Dunáig terjedt, beleértve a mai Dunántúlt is. Még később, a 10. században Nagy Ottó a Lech-mezőn legyőzte a magyarokat, majd német-római császár lett, s ezáltal a nyugatrómai birodalom örökébe lépett, így az Alpoktól északra a germánok utódai lettek a zsidó-keresztény kultúrkör örökösei és továbbvivői. Nem mellesleg a későbbi Nagy Ottó Arminiushoz hasonlóan egyesítette a német törzseket a kalandozó magyarság ellen, majd lett később császár, mert csak így tudták megállítani elődeink pusztító hadjáratait. Nem merészség azt megállapítani, hogy ez az első német egység (is) a magyaroknak köszönhető, az pedig közismert, hogy II. Henrik német-római császár húga, Liudolf (Bajor) Gizella lett Szent István király felesége, s a magyarság belépett az európai keresztény államok közösségébe.

Ehelyütt nem célom tovább bontogatni a kereszténnyé vált magyarság szerves beépülését Európába a kora középkortól kezdve egészen mostanáig, ám ténykérdés, hogy a magyar és német történelem az évszázadok során rengeteg ponton kimutatható sorsközösséget mutat. Hazánknak pedig, ha csupán a magyar-német kapcsolatokat vizsgáljuk, történelme révén is Európa népei között a helye, hiszen keletről és délről az elmúlt évezredben csak háborút és pusztítást kaptunk a nyakunkba, s ez a megállapítás akkor is igaz, ha a 20. század legnagyobb népirtását, a holokausztot németek követték el.

Egri-Eiben István

26 Comments

  • És a legrövidebb ideig tartó 435 ezer zsidó deportálását a magyarok hajtották végre.

  • Köszönöm!

    Végre egy, a sürreális, magyarkodó, javíthatatlan Magyar politikai és gazdasági helyzeten való vegzálás nélküli kitűnő irás, jó ismertető, amiből tanúlni lehet és hasznos is az olvasó számára.

    Jó ilyennel is megtörni a Magyar viszonyok reménytelenségét, a társadalom tehetetlenségét, korrupcióját és állami bűnözését ismertető cikkek sorozatát.

  • Csak egy megjegyzés az illusztrációhoz;
    A férfi nadrágokon az ővek befűzésére való kis pántok (ővbujtatók) csak 1857-be jelentek meg az Amerikai baseball uniformisokon, de az nem terjedt el a civil használatban. Az első gyárilag készített nadrág, amin volt ővbujtató az a Levi’s eredeti 1872-ben megjelen, 1873-ban szabadalmazott, majd 1890-ben 501-es farmernek keresztelt szegecselt nadrágok voltak amin az ővbujtatók 1922-ben jelentek meg. Addig csak rövid, kb. 15 cm, csatos övecske (back cinch) volt a nadrágokon, hátul, a csípőnél, amivel meg lehetett a nadrágot szorítani..
    Addig főleg a nadrágtartók (hozentróger)voltak általános használatban a “városias” vagy civil öltözködésben is.

  • Kerekes Sandor

    A germánok nadrágos népek voltak, a római tógásokkal ellentétben, ezért győztek végül. A tóga ugyanis könnyebben leesett a csata hevében, mint a nadrtág. Ez a germánoknak behozhatatlan előnyt biztosított, ugyanis számos csatában fordult elő, hogy a germánoknak a tógáikat kereső, szanaszét meztelenül szaladgáló rómaiakat kellet üldözőbevenniük.
    De ez sem történhetett volna így, ha a magyarok később, áldásos közreműködésükkel össze nem kovácsolták volna a német egységet, amelyet ők maguk azóta sem voltak képesek produkálni.

  • Gyula Bognar
    2017 május 31
    11:28 de.

    Vagy jobb lett volna, ha az illusztráció nem egy amerikai képregény-szerűségből választott, hanem egy néprajzi munkából.

    Övcsat, ha jól tudom, található az ókorból származó sírleletek között, mert azzal együtt temették el az elhunytat, amit használt az élete során. Akkoriban azzal fogták össze a ruhájukat.

    Az újkori elterjedése persze összefüggésben lehet az amerikai gyárakkal.

  • Kurgánok Magyarországon is találhatók, kunhalomnak hívják a régészek. Ugyanis a 19. században, mikor ezeket felfedezték tudományosan, akkor a kunoknak/hunoknak tulajdonították a készítésüket.

    https://hu.wikipedia.org/wiki/Kunhalom

  • Ha már ennyit gatyázunk a nadrágviselésnél, a neten most utánanéztem. Eszerint:

    “A mai ember számára általános ruhakellék, az ókori lovasnomád népektől származik. (könnyebb volt nadrágban lovagolni) A magyarok történelme során mindig alapvető ruhadarab volt, Nyugat-Európában azonban csak a 16. század óta általános a használata.

    A középkori Nyugat-Európában végül a magyarok hatására terjedt el a nadrág általános használata. Itt ugyanis addig a férfiak is szoknyát hordtak.” (a skótok alkalmanként ma is szoknyát viselnek)

  • Orsós Elemér

    Kerekes Sandor
    2017 május 31
    12:37 du.
    :-) :-) :-)

  • Arminius talult mindent az ellensegtol, s alkalmazta azt sjat elonyeikre.

    Sajnos a magyar soha nem tanult meg a sajat hibaibol sem.
    Az volt az ezer-eves atka. Azt mai is nagy buzgosaggal kovetik.
    Ami az volt hogy soha nem volt kepes, sem hajlando belesen egyuttmukodni mind a szomszedos nepekkel, sem a sajat, sem a kozos erdekekben. Fokent a kozoes vedlemben.
    Ha azt kovttek volna, talan egyesz europa jelenje, s nemzeti hatarok maskent nezneke ki.

    Hosiesen es dicsoen harcolt minden ellenseg ellen, de aztan rogton csatlossava avalt minden elobbi ellensegenek.
    Nem az helyzet ma us ?

    A semlegesseg es a beke vagyat soha nem colt kepes sem hajlando magaeva tenni.

    Az pedig nindeg nemzeti ongyilkossaf lett. Sot ma is !

    Minden meg-gondolas hianyaban felredobta nemzeti inallosgat, fuggetlenseget, semlegesseg remenyet, multat, hagyomanyait, sot meg nyelvet es minden hagyomanyait is hajlando eljatszani a semmiert !

    Azert talan meg Aeminius is sirva fakadna a porjaiban.
    S mit velnenek mind a magyarok hosi elodei ? Hm???

  • A kalandozó magyarok igaz, hogy nem a sörfesztiválra mentek, de azért túlzás azt állítani, hogy “pusztító hadjáratok”.

    A nyugati uralkodók is állandóan torzsalkodtak, harcoltak a hatalomért. Hol ennek, hol annak a szövetségében ment a gyors, ütőképes magyar sereg harcolni. Persze nem kímélték az aktuális ellenség szálláshelyét.

    A kalandozások ideje lejárt, mikor erős központi hatalom alakult ki a Német Birodalomban, a cikkben is említett Nagy Ottó idején (955, augsburgi csata).

    Későbbiekben nem egy eset volt, mikor a magyaroknak köszönhette az Ausztriát megszerző Habsburg család, hogy hatalomban maradt. Pl. Rudolf és Kun László a morvamezei csatában legyőzték a cseh Ottokárt.

  • LAMPA soraira;

    A “kalandozasi haboruk” kora dehogy jart le.
    A masosik Ausbugh meletti csata veresege utan a magyarok kelertre hdakoztak. A klet-romai birodalom , Bulkgar, s mas keleti irantban harcoskodtak.
    Persze a mai haboruk mas neveke alatt folynak, de alaih megallastalanok.

    Jaboruk az elberiseg legnagyobb buneik. A celzatos nemzetpusztitasok es tomeg gyilkossagok.
    Legalabb az allat-vilagban nem letezo. Legalabb is egy faj sem pusztitja sajat fajat celzatosan, tomegesen es allandoan, csupan a civilizalt emberiseg.

  • SchumackerLady

    Gyula Bognár és Hazai Lámpa !

    Ábrázolás:

    Magának Nagy Károlynak a hatalma Német-Római Birodalom alapító Császárának sem volt legalább egy valamiféle megbízható, őt ábrázoló képmása sem. Sőt még pénzérméken sem, mert őmaga – bármíly nagy is volt – még pénzt sem veretett. A leletek nem korabeliek és fiktívek… A Nagy Károlyt a “birodalmi koronával” ábrázoló közismert festmény is egy XIX.századi historikus fantázia.

    Mi több, az néhány darab állítólagos “régészeti lelet, ami tőle” állítólag fennmaradt, az is utólag, jóval későbbi, >ráfogottkis márvány királyfej< más egyéb leletekkel együtt legalább egy megbízható Szt István ábrázolásnak tekinthető még akkor is, ha nem a Szentkorona van a fején, bár az is köztudott, hogy az is egy nálánál jóval későbbi alkotás…

  • SchumackerLady

    Sajnos a NET szelleme megtréfált. A fenti kommentemből egy csomó fontosat kihagyott ill. elkevert.

  • SchumackerLady

    Gyula Bognár és Hazai Lámpa !

    Ábrázolás:

    Magának Nagy Károlynak a hatalma Német-Római Birodalom alapító Császárának sem volt legalább egy valamiféle megbízható, őt ábrázoló képmása sem. Sőt még pénzérméken sem, mert őmaga – bármíly nagy is volt – még pénzt sem veretett. A leletek nem korabeliek és fiktívek… A Nagy Károlyt a “birodalmi koronával” ábrázoló közismert festmény is egy XIX.századi historikus fantázia.

    Mi több, az néhány darab állítólagos “régészeti lelet, ami tőle” állítólag fennmaradt, az is utólag, jóval későbbi, ráfogott más korból származó, nem autentikus, más korok alkotta műtárgy. Mindennek tetejébe, sem városok, sem falvak régészeti ásatások, C14 vizsgálatokkal igazolt nyomai, nem jelzik az ő konkrét létét, CSAK az utána jó száz évekkel később, kolostorokban kelt, a róla szóló igen hatalmasra duzzadt mesés mítosz-irodalom…

    Mindezt Heribert Illig, Uwe Topper, és Klaus Weissberger, történészek és régészek magyar nyelven is legalább kétezer oldalra tehető feltáró munkássága mutatja ki sokezer tudományos hivatkozást csatolva állításaikhoz.
    ˙

    .
    Megjegyzés:
    Mert azért nálunk legalább a harmincas évek beli Esztergom királyvári ásatásokban előkerült kis márvány királyfej más egyéb leletekkel együtt legalább egy megbízható Szt István ábrázolásnak tekinthető még akkor is, ha nem a Szentkorona van a fején, bár az is köztudott, hogy az is egy nálánál jóval későbbi alkotás…

  • SchumackerLady

    Technikai utóirat a hibás 5:24 és 5:26-hoz:

    Visszamentem az eredeti szövegemhez és kihagyva bizonyos írásjeleket, a szöveget sikerült nagyjábol úőgy megjelentetni ahogy akartam. Kérem 5:31-et tekinteni az eredeti szövegnek.

    Üdv! :-)

  • Egri-Eiben István

    Schumacker Lady: Legutóbb 1996-ban Rheinland-Pfalz tartományban, Ingelheimben találtak Nagy Károlyt ábrázoló pénzérmét. Aranyból van, átmérője 19,5 mm, súlya 4,18 gramm. Állapota kifogástalan, lévén nemesfém, s hátoldalán egy városkapu látható “Arelato” fölirattal. Ez a pénzverde helyét, a mai Arles francia várost jelöli.
    Az érme első oldalán a császár látható babérkoszorúval a fején, császári palástban, melyek az Imperium Romanum uralkodói jelképei voltak.
    A felirat: D(ominus) N(oster) KARLUS IMP(erator) AUG(ustus) REX F(rancorum) ET L(angobardum)egyértelműsíti, kit ábrázol az érme.
    Eredete sokáig vitatott volt, mert utólagosnak tekintették, ugyanis a Karoling-pénzreform után ilyen érméket nem is verhettek, ám a Lex Salica-ból kialakult karoling jogrend külön jogosultságot biztosított az uralkodónak, hogy saját képmását viselő érméket veressen. Ez az Imperium Romanumtól örökölt, átvett és megtartott császári előjog volt, s ma is megtekinthető az ingelheimi császári székhelyen.

  • SchumackerLady
    2017 június 1
    5:36 de.

    Száz és száz sebből véreznek az önmaguk között is ellentmondó történelmi mesék.
    A legfélelmetesebb az, h tárgyi emlékek garmadájával alátámasztottan, létezik egy olyan múlt amelyben hatalmas tudást működtettek.
    A jégkorszak után is. Ez azért nagyon fontos, mert a jégkorszak után nem volt olyan katasztrófa amely tömeges kihalással nagy tudásvesztést okozott volna.
    India és Egyiptom pedig élő cáfolata annak, h a kultúrtörténelem a Görög-római vonallal indul.
    Valakik, valamiért mégis felülírták a köztudatban a csak titkolható, de a tárgyi emlékek ismeretében tagadhatatlanul létező múltat.
    A továbbiak már itt megjelentethetetlenül konteo.

  • Bendeguz79
    2017 május 31
    6:07 du.

    Hódító háborúkat a későbbi magyar királyok folytattak, pl. Könyves Kálmán Dalmáciát foglalta el.

    A zsákmányszerző “kalandozás” megszűnt a magyar törzsszövetség számára 955 után. Más megélhetés után kellett nézni. Majd Gejza (Géza) fejedelem lesz az, aki elkezdi egyesíteni a törzseket a saját uralma alatt.

    Politikailag nagyon hasznos volt a “kalandozás”, mert megőrizték a magyarok a szuverenitásukat, és nem lett német gyarmat a Kárpát-medencében.

  • Nagy Gyula
    2017 június 1
    9:41 du.

    Szerintem senki nem mondja, hogy az ókori civilizáció a görög-római vonallal indul.

    Az ókori kultúra bölcsője Egyiptom és Mezopotámia a térségben.
    Ezenkívül voltak ókori birodalmak Kínában, Indiában és Dél-Amerikában is, de ez utóbbi elszigetelve a többiektől.

  • SchumackerLady
    2017 június 1
    5:31 de.

    Hiszel a kitalált középkorban, ha kérdezhetem?

    Magyarországon is hisznek ebben egyesek, és ezzel bizonyítják, hogy a magyarok már Attila uralma alatt itt voltak a Kárpát-medencében (450-es évek). Ugyanis a honfoglalás pont a kitalált középkor idejére esik. :) És a honfoglalást ugyanazok a középkori krónikák bizonyítják, amik Illig szerint hazugságok.

    Mégha Nagy Károly nem is létezett, akkor is tény, hogy megszilárdult a feudalizmus és a hűbéri rendszer a korabeli Európában. Kiépült a kolostorok hálózata, és létrejöttek az első európai uralkodóházak, és a katonáskodó lovashadsereg (lovagok).

    Elképzelem, hogy a kitalált középkor-konteó zsidó elágazása kb. arról szólhat, hogy a gaz katolikusok kisajátították a történelmet. És valójában a zsidók hozták létre a középkori Európát a Római Birodalom romjain. :)

  • hazai lámpa
    2017 június 2
    8:22 de.

    Emlékszem, miket tanítottak nekünk történelem címszó alatt és nem csupán ezen címkézettség alatt az oskolában.
    Igen, volt folyam köz és Egyiptom is és a többi is, mint letűnt világok amelyek egy részéből, mint max kuriózum kövületmaradványok jelenleg is megvannak.
    Meg voltak még az agresszív Punok akiket Rómának (miután Hannibál portás lett (Hannibál ante portas)), önvédelemből le kellett gyaknia. A birodalmuk fővárosát sóval való megszórás után beszántania.
    De már nem szívom magam különösebben, mert már magam is megéltem egy professzionálisan megtervezett és kivitelezett átideologizálási sort.
    Azt is, itt is megírtam már annyiszor, h mit látok igaznak, h a laptulajdonos minden további közlését reklám spammelésnek értelmezi és ekként kezeli.
    Jelenleg is cél beteljesítő irányosan intenzíven változik az iskolákban tanított múltmese. Már Putyin is kinyilvánította a szlávság szkíta származását és előállt a Nimród birodalom reprintjének tervével.
    Mások is elkezdték felfedezni a szkíta gyökereiket.
    Ezek is jól illeszkednek a konteo képzelődéseimbe.

  • SchumackerLady

    Hazai 8:31

    IGEN :-D

  • Orsós Elemér

    Nagy Gyula
    2017 június 2
    9:42 de.
    Vajon miért akar minden normális nép a szkíták leszármazottja lenni?

  • Orsós Elemér
    2017 június 4
    4:30 de.

    Az én mesémben a népeket nagyon jól megtervezetten, szétideologizálással gyártották.
    A szkíta és névváltozatai az utolsó jól megfogható kultúregységesség.

  • Orsós Elemér

    Nagy Gyula
    2017 június 4
    4:35 du.
    Tudom! Költői kérdés volt!

  • Orsós Elemér
    2017 június 6
    1:07 du.

    :)

Leave a Reply


Trackbacks

This site is protected by Comment SPAM Wiper.