A Guttenberg-galaxis vége

2017 június 12 1:29 du.64 comments

Nálunk a könyv, a betű „felelőse” Édesanyám volt. Mint korosztálya nagyobbik része (1919-ben született) négy osztályt végzett a faluban, ahol gyermekkorát töltötte. Óvónő szeretett volna lenni, de ahhoz legalább a polgárit abszolválnia kellett volna, ilyen iskola meg a faluban nem volt. Nyolcgyerekes család legidősebb gyerekeként esélye sem volt – bár az iparos (kovácsmester) apja az iskola költségeit előteremtette volna, de a közeli városkában a lakhatást, az életet már nem volt képes. A nagypapa napilapot, két hetilapot is járatott, még a Kis Újságért is gyakran elszalasztotta a vasútállomással bíró szomszéd faluba. Gyakran emlegette: „Olyan jó szemem volt, hogy hazafelé (4 kilométerre volt az ”újságos”) teliholdnál kiolvastam az egész lapot.” Telepes rádiójuk is volt: a horvát határhoz közeli községbe csak a hatvanas években jutott el a villany.

A fővárosba kerülvén (ideszakadt nagybácsihoz jött, átmeneti segítségül, itt ismerkedett meg apámmal) aztán az esti villanyfényes olvasás pótolta némiképp az élete végéig hiányzó gyanta-ciklámen-gomba illatú erdőket. Apám sem volt „tanult” ember – a mai értelemben -, de ő a négy év elemi után inasként szakmát tanult, amiből később mestervizsgát is tett, hogy önálló lehessen. Elég kalandosan alakult az életük, ahogyan nemzedékük legtöbb tagjának: 1941-ben házasodtak össze, 1947-ben testálta rájuk a nagybácsi az üzletet, az eltartása fejében. A bácsi tovább „tartott”, mint az üzlet: azt 1952-ben „a dolgozó nép nevében” állami kezelésbe vették.

De vissza a könyvhöz, vagy inkább az írott betűhöz. Nagypapa segítette a pestieket – az üzlethez tartozó nagy borpincében 1944-re már bödönben állt a zsír, zsákban a liszt, cukor, krumpli, bab, borsó, aszalt gyümölcs, gesztenye, szalonna – szóval minden olyasmi, amivel egy család átvészelheti a közeledő nehéz időket. Mégis úgy alakult, hogy a szüleim a faluban ragadtak, csak 1945 tavaszán tértek vissza. A hatemeletes bérház lakói a pincében vészelték át az ostromot, és persze felélték a család készleteit. Anyu ezen nem bánkódott: mégis, mit ettek volna? – mondogatta. De azt nem bocsátotta meg, hogy a pincébe menekített könyveit feltüzelték a csikókályhában.

A következő – súlyos szegénységben töltött évek alatt pótolni igyekezett a veszteséget. Mi, gyerekek minden alkalomra, ha mást nem is, könyvet biztosan kaptunk – a könyv, az újság, a színház- és mozijegy tényleg fillérekbe került. Napilap is járt, a hét végi bevásárlásoknál meg a piacon többnyire kiszorított annyit, hogy megvegye a kedvenc hetilapját. A közeli könyvtárban is gyakran megfordultunk – felnőttnek 5 gyereknek 1 forint volt az évi(!) kölcsönzési díj.

Lassan, de gyarapodott a „könyvtár”. Reprezentatív sorozatokra nem nagyon tellett, antikváriumokból, vagy éppen az Olcsó Könyvtár darabjaiból jöttek a könyvek, főként magyar klasszikusok: Jókaik, Mikszáthok, – vers persze Petőfi, Arany. A válogatásban nem nagyon segítettek irodalmi ismeretek, olvastunk mi mindent. Az ötvenes években pl. az asszonyok egymás között kölcsönözték az olyan tiltott írók könyveit, mint Zilahy, Erdős Renée, Vaszary. Leginkább olyan művek kerültek a mi kezünkbe is, amiket kényes ízlésű kritikusok szeretnek az ún. „női irodalom” kategóriába sorolni. Fordulatos történetek világnagy szerelmekről, szegénységről, gazdagságról, háborúról és békéről. Aztán bővült a könyvtár szovjet, magyar ifjúsági regényekkel is: mindhárman jó tanulók voltunk, év végén biztos volt a jutalomkönyv. Igen büszke voltam, hogy amikor férjhez mentem, a „stafírungom” belefért egy nagy bőröndbe – csak a nagymamámtól kapott nagypárnát kellett kívülről rákötözni – de a mintegy 200 kötetes „könyvtáramat” csak több részletben tudtuk elvinni a férjem nagymamájához – aki a konyhájában adott egy fotelágynyi otthont az új családnak.

Otthon nagy becsülete volt az írott szónak, meg az iskolának. Anyukámat gyakran bírálták Apám bátyjai: minek egy lánynak tanulni? Majd férjhez megy, és passz. De Anyám nem engedett: a lecke szent volt előtte, minden házimunkát maga végzett, ha könyvet látott a kezünkben, nem zavart meg mindenféle takarítási, vagy főzési feladatokkal. Érdekes, a zene más volt. Mondjuk nem is volt ehhez instrumentumunk – a meglehetősen dobozhangú néprádió nem sok élvezetet nyújtott. De, ha rákérdezett: mit csinálsz?, én meg éppen zenét hallgattam, akkor rávágta: Szóval, semmit. Légy szíves, segíts lesöpörni. (Házmester volt – a lesöprés a lépcsőházak letakarítását jelentette, ami kétnaponta volt kötelező, nyáron hetente egyszer le is kellett mosni a lépcsőket, függőfolyosókat. A járdát, kapualjat, udvart minden nap söpörni kellett, ha hó volt, naponta többször is.)

Szóval nálunk a könyv volt a „műveltség” alfától omegáig. A látókör persze bővült az iskolában – de alapvetően megmaradtak a kisgyerekkori hatások. Főként persze Anyukám racionális, két lábbal a Földön álló szemlélete, amitől nem idegen a „fölösleges studírozás” valamelyes lenézése. Nem is tudtam igazán megbarátkozni pl. Thomas Mannal, Settembrini és Naphta „szócséplése”, Hans Castorp tétovázása olyan távol állt tőlem, mint, mint…. Talán, mint az álomluxus szanatóriumi világ a szoba-konyha szűkösségétől. Sinclair Lewis szívós munka és szorgalom teremtette hőseit viszont nagyon is értettem, ahogyan a lelkemig hatoltak az öreg halász koppanó mondatai Hemingway tolmácsolásában. Nemzedékem állítólagos ”kultkönyve” a Zabhegyező sem érintett meg: na, ez se tudja, jódolgában mit csináljon – ezt gondoltam. A trágárság akkor sem volt, ma sem érték a szememben: hallottam én annál jóval cifrábbakat is az utcán, meg a műhelyben.

Illusztráció: Karoly (Charles) Roka

Illusztráció: Karoly (Charles) Roka

Az évtizedek alatt jócskán felgyűltek a kötetek, pedig – főként a mindig kevés hely miatt – már évek óta válogatok: szótárakat, lexikonokat, verseskötetet veszek, regényt nem. Persze így is becsúszik egy-egy másként nem hozzájutható krimi, divatos regény. A párom is hasonlóan viszonyult az írott szóhoz: így azután most úgy 2000 körüli kötetről kell döntenem. (800 kötetig katalogizáltam, a cédulákon még azt is feltüntettem, a könyv melyik polcon, szekrényben, melyik sorban található.)

Muszáj válogatni –egyedül maradtam egy házban, sok nekem már a kert, a nagy lakás, minek. Van jópár könyv, amitől szívfájdalom nélkül válok meg: egyszer olvasható regények, ajándékba kapott protokoll-kötetek, lejárt szavatosságú műszaki könyvek. Négy halmot jelölünk ki a fiammal, aki segít a nehéz munkában. Az elsőbe kerülnek a kidobandók: valamikor elázott, szétesett kötetek. A másodikba azok a jó állapotú könyvek, amik adományboltba kerülnek – nem tudom, van-e ilyesmi Kanadában. Itthon pár éve működik egy szerény hálózat: használt könyvet, ruhát, egyéb apróságot bevesznek ingyen, és nagyon szerény összegért árulják – egy könyvért 50-100 forintot kérnek. Az adományozó választhat valamit ingyen a kínálatból. A harmadikba azok a könyvek, amik az internetes hálózaton még értékkel bírnak – megdöbbenve láttam, hogy A vitorlázórepülés története-ért 3800 forintot kérnek.

Hát persze, hogy a negyedik halom a legnehezebb: a megtartandók. (Bizonyára rájöttek az olvasók, hogy nem valamiféle tudatosan válogatott értékes könyvtárról van szó: csak egy eléggé heterogén gyűjteményről.) Felháborodva kapom ki a kidobandók közül a rongyosra forgatott, papírfedelű József Attila Válogatott versei-t, amit még az ipari tanuló ösztöndíjamból vettem – és odateszem a keményfedelű, kétkötetes Összes mellé. De megmenekül Abigél is, pedig már antikváriumból került hozzám vagy 55 éve. Iskolás voltam, nem volt karácsony, sem más ünnep nem közeledett – Anyukám mégis így szólt: Gyere, elmegyünk a népszínháziba, elkölthetsz 25 forintot. A „népszínházi” egy nagy antikvárium volt a nyolcadik kerületi úton, sok kötet került onnan hozzám. Abigélt a „csíkos” lányregény sorozat darabjaként adták ki. Onnantól kezdve Szabó Magda minden megjelent sorát elolvastam. Hogyan dobhatnám ki Gina, az elkényeztetett lányka történetét, amikor mögötte mindig felsejlik Anyu alakja, ahogy mosolygós örömmel válogat a polcokon, hogy azután a pénztárnál aggodalmasan számolja ki a forintokat. Az Öreg néne őzikéje óvó borítót kap: még olvasni sem nagyon tudtam, amikor első saját könyvemként találtam a karácsonyfa alatt.

A fiam meg is sértődött, amikor elkérte az unokám számára, én meg azt mondtam: ne haragudj, azt nem adom. Megveszem neki újan. A megsebesült őzikét felnevelő, majd útjára engedő néni verses meséjét ugyanis 1952-es kiadása óta folyamatosan kínálatukban tartják a boltok: legutóbb 2010-ben adták ki. Szerintem nincs olyan öt évnél idősebb ember az országban, aki, ha meghallja, hogy „Mátra alján, falu szélén”, akkor ne vágná rá: „Lakik az én öreg néném”. Fazekas Anna – az úgy tűnik, halhatatlanná vált – mű írója. Ki ez a Fazekas Anna? Már gyerekkoromban is megjegyeztem az írók nevét, később meg „íróra” olvastam. Szabó Magdát követte Zola, Balzac, Lewis Sincairt Fitzgerald, Walter Scott, Hemingwayt Bellow és Malamud. De Fazekas Annáról nem rémlik, hogy mást is írt volna, mint az „Öreg nénét”. Megnézem a wikin. A művei felsorolása így kezdődik: Ünnepi köszöntő Rákosi elvtárs hatvanadik születésnapjára (1952 Ifjúsági Könyvkiadó). Ja! Bár azért Fazekas Annánál nevesebb, ma már klasszikusnak számító költők írók is „büszkélkedhetnek” hasonló opuszokkal, ő megmaradt a továbbiakban a gyermekeknek írt verseknél, meséknél. Bár lehet, magasabbra is vihette volna, hiszen

1924-től való munkásmozgalmi múltja mellett Gerő Ernő sógornője is volt.

Hát, ilyen bonyolult az élet – meg az irodalom, az írott szó sorsa is. Változik, alakul, hol jobb lesz, hol rosszabb, ahogyan a kinyomtatott gondolatok világa is tűnőben. Ahogyan mondani szokták: közeledik a Guttenberg galaxis vége. Ahogy nézem a kupacok között a legnagyobbat, a megtartandó feliratút: az a vég még odébb van.

Rátesi Margit

64 Comments

  • Hollósy Gerti

    Kedves, emlékező írás, a könyv az olvasni szerető embernek eleve érték és lám még mennyi mindent elő tud hozni az emlékezetből…

  • Ms. Ratesi sorait mind ertelmesebbeknek lattam s olvastam mint nehany mas cikk-iroinak munkait.

    Termeszetesen, lelkebol eredoen adja le a mondanivalojat.
    Taln az ami a kulombseget jelenti.

    S mind amelett az esemenyeeket, a regi-idobelieket emlekezetekbe hozza ,ill.felidezi az elmeinkben. Legalobb is mint az, u.n. idosebbek emlekeiben.

    Sajnoz manapsag a fiatalok inkabb az elektromos gyzmokkal toltik idejuket. Sajnos , mint tobb tudomanyos kutatasok eredmenyei mutatjak ,az NEM fejleszti a neuranok (agysejtek)mukodeseinek fejlodeseit.
    Talan azert ma meg a mondas is, hogy ‘minel tobber tanulnak annal kevesebbet tudnak’. Nem tudnam hogy jott az talan a guny vagy az irigyseg alapjan;))
    De sajnos a maiak nem demonstraljak logikus belato kepessegeiket. Kepzetsegeik nagyon egy-oldaluakka valt.

    Koszonom Ms. Ratesi sorait, sot sok emlekeztetesekre is hozott a mult idokbol amikor meg mindenki a maga erejebol volt szukseges letet nyerni.

    Mas lett a vilag mara ! Technikailag elorehaladottabb, de mas vonalokon visszafele sulyedtunk. Fokent az emberi magatrtasainkban. Sajnos !

  • Szeretem az elektromos könyvet. Nem gyűrődik, nem porosodik, ha utazás közben a végére érek ott a következő, választhatok betűnagyságot, színt és típust. Igaz, a látványos könyvespolc szép látvány, de rengeteg helyet foglal, kevesen engedhetnek meg maguknak könyvtárszobát. A kedvenceimet megveszem könyvben, de ha tehetem, elektromos változatban olvasom. A papírkönyvet romantikából még tartom a polcon, de egyre kevesebbet. Változik a világ, és ezt a változást nem tartom rossznak. Ha előbb van az elektromos könyv, senkinek sem kellett volna a papírkönyv.
    Változik a világ, és nekünk is változni kell. Tetszik nem tetszik.

  • Igazad van Llanfair!Nekem is van e-könyvem,sajnos az olcsóbb típus, elég nehezen kezelhető, és nagyon hamar lemerül. DE metróra,kórházba kiváló: nem kell mázsákat cipelni, mégsem fogysz ki az olvasnivalóból. Ha meg nincs már szükséged rá, egyszerűen törlöd.

  • Margit, mintha rólam írta volna ezt a jó cikket! Én is fiatalkoromban kezdtem olvasni, “igazi” regényeket. A szüleim, a nagynénik és bácsik könyvet adtak nekünk szülinapra, karácsonyra stb,

    12 éves voltam, mikor először olvastam Lagerlöf Selma: Gösta Berlings című könyvét, igaz nem nagyon értettem meg, de szerettem a stílusát.

  • Nekem jobban megy a könyv könyv formában, mint elektromos módon. Különben is, fárasztó a computer előtt ülni órákig, s ha nagyon bele mélyedek a könyvbe, elfelejtem az időt!
    Laptopot nem használok.

  • Van valami, ami engem nem nagyon hagy nyugodni. Meglehetősen nagy könyvkészletem van, több, mint 4000 kötet. Van köztük olyan is, amelyet még a XIX. században adtak ki. A papír persze pusztulhat, egerek, molyok, háborúk sőt a használat is pusztítja, mégis van esély, hogy valami több századon át megmarad belőle, elővehető és tiszta szemmel újra olvasható.

    At E-könyv nem ilyen. Az adathordozójuk is romlik, másolgatni kell időnként, de ez hagyján. Nagyobb baj, hogy az internet-könyvtárakban bárkinek hozzáférhető, átírható, megsemmisíthető. Ha elolvasol egy ilyen regényt, aztán húsz év múlva újra előveszed, ki tudja, ugyanaz-e? Ílymódon ezáltal is új és mégújabb múltat, újabb történelmet is lehet gyártani. És ki hiszi el manapság, hogy ilyet ma senki sem akar?

  • talalom Igen, sajnos itt is fontos a minoseg, de hat a penz. Mi Kindle tipusut hasznalunk, jol kezelheto, birja az elem es kimeli a szemet. Sajnos ez az araban is latszik. De ha kiszamolod, hogy edesanyamnak csinaltatnunk kell a konyveket mert nagyon rosszul lat, egy Jokai igy 13 000 forintba is kerul. Igy mennyivel jobb lenne, ha tudna es hajlando lenne elektromos konyvet olvasni.

  • Kedves Rátesi Margit!

    Örömmel olvastam a felsorolt nosztalgia mesekönyvek között Fazekas Annát az őzikével – ez tényleg örökbecsű, hogy felemlítetted el is kezdtem mondogatni még emlékezetből,mert annyiszor olvastam gyerekként, később a saját fiamnak, hogy akaratlanul is megragadt az agyamban, miként sok más, akkor divatos mesetörténet sorai is! Az én gyermekkoromban még nagyon menő volt a diafilm vetítése,téli esetéken esős délutánokon órákig elvoltunk vele, többek között az “Öreg néne őzikéje” címűt is sokat néztük! Fazakas Annáról írod, hogy – a kis kitérő ellenére – megmaradt a meséknél, és talán jól is tette! Volt egy másik, akkoriban nagyon népszerű mesekönyve a “Babaház” mely viszont nekem volt az első “önálló és saját” könyvem, 6 éves voltam, és a szülinapomra kaptam ami decemberben van, és bár még nem jártam iskolába, mert év vesztes voltam de a másfél évvel idősebb nővéremtől már sok mindent megtanultam “elolvasni!” Akárhány könyvet kaptunk is, (hárman voltunk tesók) az függetlenül attól, hogy ki kapta, valójában mindannyiunké volt, mert oda vissza olvastuk, legfeljebb a “tulaj” árgus szeme kísérte a könyv hányattatásinak sorsát! Nos ez a Babaház az én korai(és későbbi) életemnek is meghatározója volt. A könyv borítója kemény kötésű, az oldalakat spirál fogta össze, a fedőlapon a cím alatt vagy fölött az állt; Fazekas Anna nyomán, Róna Emmy rajzaival. Csodás, könnyen megjegyezhető verses formában írta, jobb oldalon zajlott a történet, baloldalán Róna E.elbűvölő színes rajzaival,aztán fordítva, időnként a versek közé is beékelődött egy egy barnával készített rajz, olyan régies hatású! Még ma is emlékszem valamennyi rajzra, mert azok az illusztrációk bármely gyermek számára jól felismerhető, beazonosítható rajzok voltak, egy világot teremtettek a rétek a mezők a kanyargó erdei utak, a piactér megannyi zöldséggel gyümölccsel, a kofák, a mérlegek, kosarak, lepkék, és az ösvény végén a füstölgő kéményű piros cserepes Babaház, benne a legkülönbözőbb babák – szőke copfos kényeskedő, babos kendős talpra esett, nagymama baba, tengerészbaba és négerbaba stb (gondolom a multikulti jegyében!) valamint állatok, makik és medvék, kutyusok és cicák a legkülönbözőbbek! Nem terhellek a továbbiakkal,pedig ha tudnád miként készült a ház “tulaja” Zsuzsó baba a vendégségre, melyen az összes babát és állatot vendégül látta, azok milyen járművekkel érkeztek, és miként zajlott a bál – hát menten elalélnál, de ettől megkíméllek! Sajnos ez a könyv – az én első saját könyvem – egyszer csak eltűnt valahova,talán valamelyik költözésnél pedig sokáig őriztem, becsben tartottam, még mások belefirkálását is gondosan radírozgattam, de nincs! Évek óta próbálom megszerezni antikváriumokban kerestem, a könyv létezett, a borítója fenn van a neten, egyszer valaki írta válaszul, hogy tudja miről beszélek, mert neki is megvolt, idézett belőle sorokat, de sajnos az unokái tönkretették stb Szóvak itt a sok “felnőtt téma” között jó néha egy egy ilyen írás, és csakis azért ismertettem ilyen részletességgel a Babaházat, mert 1.jó volt emlékezni, egy kicsit megint 6 éves lettem, 2. írtad, nem tudod, hogy van e más műve, ill. meséje Fazekas Annának – hát én ezt tudom, de nagyon! Mit nem adnék, ha még egyszer a kezembe foghatnám, olvashatnám!

  • Régen a könyv tömegáru volt, persze azoktól az íróktól és azok a művek, amik átmentek a cenzúrán, de így is nagyon sok valóban értékes könyvhöz lehetett hozzájutni.

    Érdekes próbálkozás volt az “olcsó könyvtár” sorozat, nagyon sok klasszikushoz lehetett hozzájutni 3 forintért, ami egy kiló kenyér ára volt. Egyes mozik előterében is árusították, és sokan vásároltak.

    Ma a könyv a felsőbb rétegeknek készül, nagyjából 2500-3000 forinttól kezdődően kaphatók. Például Lauren Fern Watt-tól az ‘Egy kutya bakancslistája – Négylábú társam igaz története’ című könyve neten megrendelve 175 forinttal olcsóbban, 3324 forintért (+ a kiszállítás díja) megrendelhető.

  • Szóval, érdekes egy világ volt akkoriban, itt egy érdekes példa, Béres Attila író és költő esete: 1970-ben behívták sorkatonai szolgálatra, és közben megjelent az első verseskötete ‘Beűzetés a paradicsomba’ címmel. Emiatt a katonai elhárítás vizsgálatot indított ellene. A bélyeg rajta maradt, az egyetem nappali tagozatára később se vették föl.

  • Besancon! Minden stimmel: hárman tesók, decemberi szülinap, évvesztés, 4-5 éves korban nővérem után a betűk silabizálása. A Babaház nem stimmel – azt nem ismerem. Az Öreg néne… nekem azért tetszett – a tündérmeséket kifejezetten nem szerettem -,mert a néni hosszas hezitálás után végül visszaengedi az erdőbe a felgyógyult őzikét. Egyrészt sajnáltam, hiszen ott megint veszély leselkedik rá, másrészt meg mégiscsak találkozhat az Anyukájával…
    Ha nem túl profán: öreg néne latolgatása talán segített megértenem később: nem biztos, hogy mindenki úgy érzi jól magát, ahogy én elképzelem. Egy házi macskának esze ágában sincs elhagyni a házat: ha el is csatangol vadászati, vagy szerelmi céllal, igyekszik mindig vissza.

  • Nehanyan tettek a megjegyzest hogy a bloshevik rendszereben a konyvek olxsok voltak.
    Persze hogy olcsok voltak ,mert akiadasaik koltsege alatti arakon adtal el. illetve, az allam helyetesitte a koltsegeket, ce mint minden masoknak a koltseget is.
    Nem volt a kenyer, a kolbasz, a lakas, egeszsegi szolgalatatasok, vonat, villamos, autobusz, s minden mas az eloallitasi koltsegeihez viszonyitva ? Persze !
    De azert nem is todott az llam fizetni azok elloallitasi koltsegeit.
    Ma fizetsz a konyvert, amibe az kerul eloallitani. s hasonloan minden masert is.
    Az a kozgazdasag normalis mukodesenek a modszere.
    AQz volt a kulombseg a magamodjan mukodo, vagy a allamhatalmak altali kenyszerites eseteiben.
    De azert ment tonkre az a rendszer.
    Lasd mi tortenik ma is a “szocialaita” nemzetekben. Pl. Cuba es Venezuela, Eszak Korea el van tartva Kina altal, mert mind a “piszkossagaikat” ,a senyegeteseket ok teszik.

  • Gyermekkoromban{mint ma is} nagyon szerettem olvasni.
    Mivel ozvegy anyam nehezen dolgozott,hogy megeljunk,
    foleg a konyvtarbol hoztam konyveket,melyeket
    mar utkozben hazafele-felig kiolvastam.
    A konyv szeretete csaladi volt nalunk-anyamnal,
    nagyapamnal,anyam batyjanal,akinek lakasaban
    egy kis Dante mellszobor fogadott a szalonban.
    Konyvek-amelyeket szerettem {mindeg akkori
    koromnak megfeleloen}nem mindeg emlekszem
    az irora,pl. egy oroszlan kolyok tortenete,melyet
    gondozonoje a lakasaban nevelt fel,amig atadta
    az allatkertnek, es termeszetesen az europai
    irodalom nagyjai-Victor Hugo,Dickens,Dumas,Tolsztoj
    {mar itt Izraelben-kaveval kinalt egy Natasa nevu
    pincerno a kavehazban-”Csak nem Natasa Rosztova?”
    kerdeztem. Szeles mosoly omlott el az arcan-
    es rogton mondta- “Haboru es beke”.}
    Teenager leany unokamnak most ajanlottam
    Charlotte Bronte Jane Eyer-jet- bar nekik mar
    meg van a maguk izlese.
    A magyar irok kozul nagyon szerettem Mora Ferencet-
    “Aranykoporso” ja maig a konyvespolcomon{mindeg
    szerettem a tortenelmet},Adyt,Jozsef Attilat,Karinthyt-
    azt hiszem-az o szavuk-a manak is szol.
    Kulonben Jozsef Attila nehany verset heberre is
    forditotta egy tehetseges mufordito .
    Igazatok van-a gyerekek ma foleg a computer
    es a TV elott ulnek- DE
    nalunk azt mondjak- “ha nem tudsz harcolni ellene-
    csatlakozz hozza”.
    Ma pl. nem fontos kinyitni az Enciclopediat-
    megkerdezzuk – “Prof. Google”-t.
    Sok konyvem van-mert mind legtobbunknel-
    ez nalam is “betegseg”- es nehez megvalni toluk.
    Felvetek egy erdekes kerdest- hozzatok,akik
    kulfoldon eltek,de anyanyelvetek magyar.
    Mikor ereztetek, hogy a masodik-harmadik nyelv-
    is a tietek?
    Milyen nyelven “almodtok”?
    Ez nalunk-kulonosen erdekes tema.
    Efraim Kishon {Kishont Ferenc} a hires humorista
    ezt igy fogalmazta meg-talaloan:
    “Ez az az orszag,ahol a szulok-gyermekeiktol
    tanuljak-az anyanyelvet.”

  • Bendegúz! Igen, az állam állta az előállítási költségek jó részét. De miből? Hát a munkabérekből levett haszonból. Van ennek ezen a területen is egy nagy hátulütője:ha az “állam” állja a költségeket, akkor megmondja azt is, melyik könyvre ad pénzt, melyikre nem. Nem Te döntheted el, mire költesz. Ennek lett a következménye az ún. “létező szocializmusban” az állandó hiány, a termelés legatyásodása, az innováció ellehetetlenülése – végső soron az elszegényedés, széthullás. Ez így van minden mással is. Ezért rendkívül káros a mai magyarországi kormány erőlködése a “rezsicsökkentéssel” (ami mellesleg hazugságon alapul). Nincs az a kamionpark, amivel annyi pénzt ki lehetne lopni egy állami közösből, mint amennyi kárt tehet a társadalomban, gazdaságban az a szemlélet, hogy a “kormány (párt, élcsapat, akármi) ad Neked” bármit.

  • Izraeli!

    Szakértők gyakran mondják,le írják, hogy a gyerekek,fiatalok sokat ülnek a számítógép előtt, ergo: keveset mozognak stb.
    Ebben biztos sok igazság van, de szerintem amíg nem válik valaki függővé, azaz nincs odaláncolva a géphez, addig oké, mert jó szolgálatot tesz a Google, és ezáltal tényleg bármi elérhető, óriási ismereteket ad és közvetít. Ha visszagondolunk a saját gyermek ill.fiatalkorunkra, összehasonlíthatatlanul nyitottabb a világ, és ez jó-de! Szerintem semmi nem pótolja a papír alapú könyv varázsát, annak tapintását,illatát! A számítógép hasznos és gyors megoldás bizonyos esetekben, de egy “igazi könyvvel” jó elvonulni, lapozgatni, visszaolvasni, és akkor csak az a könyv létezik, amit épp olvasunk, és távol esik minden más. A gép – magam esetében pl – bizonyos fokig kizárja az egy dologra történő koncentrálást, közben osztott a figyelmem, ide oda kattintgatok, tehát nincs meg az az intimitás, személyesség ami a könyvek esetében megvan. Én ezért jobban szeretem a hagyományosan lexikonban történő keresgélést, mert közben egy csomó olyan dologra is felfigyelek ami pl egy célirányos keresés esetén lehet, hogy nem tűnne fel a google-ban, bár tény, hogy ma már anélkül bénák lennénk. Nekem is viszonylag sok könyvem van, még sosem számoltam össze hogy mennyi, és miután külön könyvtárszobánk nincs így a lakás minden pontján, polcokon szekrényekben, állványokon stb megtalálhatóak,és mániákusan ragaszkodom hozzájuk, bár tudom, hogy talán ritkítani kellene, főleg az “egyszer használatosakat” azaz a gyorsfogyasztásúakat kellene megrostálni. El is határoztam már, hogy kiválogatom, és a felesleget eljuttatom ide oda, de valahogy mindig halogatom,magam sem tudom miért. Vannak könyvek amiket viszont már annyiszor olvastam, és még fogok is, hogy bárhol felnyitom akár le is vehetném a szemem róla, mert simán folytatni tudnám, bármely részletét,ilyen pl a Nyomorultak (V.Hugó.)az Üvöltő szelek (E.Bronte) vagy a Villon kötetem. Mindig találok benne valami újat, amire még nem figyeltem fel, és bár kedvenc költőm E.A.Poe és Arany János egy idő óta másokat is a “szívembe fogadtam.” Tagadhatatlan azonban, hogy a francia és az orosz írók aratnak nálam, de talán ez a zenéről is elmondható!

  • FIGYELO soraira;

    Igen Kedves Figyelo, az pont ugy van.

    Azert a kiserletezesek a “Szocializmussal” soha nem sikereskedett sehol.
    Meg a “kirakat szocializmus” a DDR is rohejje volt amikor a alcazott valosag napvilagra jptt.

    Azert az egyedulli es sikeresebb modszer szabadon engedni mindenkit a sajat ohaja, kepessege, szorgalma alapjan sikereskedni. s amint “sikereibol” fizet adot, hat a kozoserdekekenek is lessz lehetosegeik.

    DE NEM a lakossag lehetosegeinek a tiltasara, sem a sok hulye korlatozo elo-irtasokkal, rendeletekkel lehetetlenne tenni az emberi kepesseget es ambiciokat.

    Csupan az egyen, az emberi leny, soha NEM az allam, ami teremti meg mind a szuksegessegeket az egesz tarsadalom reszere.
    Tahat az egesz tarsdalmat teljesen szabadon szukseges serekenteni hogy mukodjon a kozzoserdekekben.
    Az allam kotelessege azt garantalni, biztositani tisztessegesseg alapjan. Semmi mas !
    Minden mas csak korlatozasokka valik.

  • BESONCON soraira;

    HA a fiatalok a szamitogepen lenneke lefoglalva olvasgatni ertelmes es tanulmanyozo dolgokat az mind az elolenduleseiket segitene.

    De sajnos nem a szamitigepek, hanem a pad-ek es okos-phonok meg mas electronikus golgokkal lettek nem csak elfoglalva de azok aldozattaiva leve.
    S hogy mi dolgokkal foglalkoznak azokon, szerencseje sok szuloknek hogy NEM tudjak azt.
    Mert mind az erdekesse teve szamukra, s azzal annak rabjaiva valava. Nem csak az ido-toltesek miatt, hanem hogy mi mas dolgokba bonyolulnak bele.
    Ma a szulok rem elfoglaltak napi munkaikkal, s nem ered idejuk gyermekeik tetteit latni. Szerencsere a sok szuloknek.
    Talan a szulok toltenek egy par percet azokat nyomozni, mert letezik sok felvilagositas is a web-en a szulok szamara abban.
    Javasolnam azt tobb szuloknek. Szem-tagitova lessz !

  • talalom!

    Érdekes ez a sok egyezés pl az is, hogy én sem szerettem soha a tündéres meséket, mert még a mesékben sem szerettem, azt amit semmilyen szinten nem lehetett “komolyan venni!” Tudom, ez így egy képzavar, de azt szerettem amikor a meséknek is volt/van valami valóság alapja: legalább az elején meg a végén, ha közben álmodják is a történéseket, de valami kösse a mindennapi élethez a “sztorit.” Az még belefér, ha X baba piacra megy, összevásárol mindent, aztán siet haza sütni főzni, mert vendégül látja az összes többi babát,és a már említett állatokat, ott ugyanis mindegyik szereplő játék! Amikor azonban tündérek és nem valóságos árnyalakok keverednek hús – vér emberekkel, az már nem kötött le, nem szerettem!
    Sőt, még egy másik kedvenc mesém Babar király és Céleste királyné utazásai a léghajóval is rendben voltak, ahogy az öreghölgyet meglátogatva ülnek a szalonban koronával a fejükön és teáznak, de tündérek itt sem voltak.(Babarékról annyit kell tudni, hogy elefántok) Menet közben eszembe jutott egy mesekönyv amely jól érzékelteti, milyen típusú illusztrációkat, rajzokat és történeteket kedveltem, és kedvelek ma is, ha már mesékről van szó. A mi gyermekkorunkban ez a történet még nem létezett,a gyerekem kb 2-3 éves lehetett, amikor megjelent Richard Scarry : “Tesz vesz város”-a, ez volt az alaptörtének, ami aztán valamiféle sorozattá nőtte ki magát, különböző helyzetekben, és helyszíneken ábrázolta a “szereplőket” sőt a figuráikkal több gyermek könyvet, füzetet, szótárat, játékot is “feldobtak.” Ez a könyv még a mai napig megvan, a fiam – egyedüli gyermekként – sok mindent épségben megőrzött, és még felnőtt fejjel is szívderítő belelapozni!
    És ha már itt tartunk nem igazán kedveltem az úgynevezett fantasztikus könyveket, és filmeket sem, kivéve az Orion űrhajót, bár ott sem annyira a “jövőkép” kötött le, inkább McLane őrnagy, akibe testületileg a fél osztály szerelmes volt akkoriban, mentségünkre alig 13 évesek voltunk! -:))))

  • Mivel ez teljesen az irodalommal kapcsolataos cikk es a hozzaszollasok is.
    S tobben hivatkoztak Jozsef Attila muveire.

    Kerdesem, valaki is tudataban van, vagy valaha is az u.n. rendszervaltozas utan napvilagra jott Jozsef Attila halalnak reszletei ?

    Allitottak hogy on-gyilkos lett.
    Persze mint a part koltoje, nem-hivatalosan volt vadolva hogy talan Jozsef SAttila volt a “besugo” aki okozta a partvezetoinek a letartoztatasat.
    Volt valaha is hiteles nyomozsa, kivizsgalasa annak ?

    Nagyon elhihetetlen az “ongyilkossag” a rohano vonat al-ugrani. Az inkabb a veletlenseg, vagy a bun-tettek alatali halalok.

  • Bendeguz79
    2017 június 14
    10:05 de.
    Részben igaza van, de változatlanul az a véleményem, hogy az egyéntől, nagyon sok függ! Az ember szerencséjének a kovácsa. Az állam ad lehetőséget, ha igaz, de az egyénnek kell megtalálni és kihasználni azt! Ez a kapitalizmus elve is.

  • Lemaradt, az az apróság, amit már régen megakartam írni.- Sajnos, a mai magyarok az államtól várják sorsuk javulást, helytelenűl-.

  • Saját könyvtár kiselejtezésénél egy rosszabb van: egy örökölt könyvtár kiselejtezése.

    Van, ami nálunk 3 példányban van meg, pl. Új Magyar Lexikon még a rendszerváltás előttről. Érdekesség a sok útikalauz, Delfin könyv szintén a szocializmusból.
    Nagyon szép egy hasonmás Károli-Biblia, amit keresztanyám a kilencvenes években rendelt meg.

    Az Öreg néne költője nekem kissé didaktikus Ágh István, Kányádi vagy akár Gazdag Erzsi mellet. A mai gyerekek lehet, hogy jobban ismerik a szleng-változatot by Irigy Hónaljmirigy, Öreg néne bőrzekéje.

    “Elütött egy román traktor,
    de sz.r ez így reggel hatkor.”

  • talalom
    2017 június 14
    2:01 de.

    Már az USA-ban is foglalkoznak a problémával, hogy az állami beavatkozás idején több volt a találmány a modern iparban!

    Az rtl 21. században volt tegnap, amiről én régebben itt írtam, hogy a szocializmusban gyerekeknek szóló rajzfilmekben kiemelkedőt alkotott a Pannónia Filmstúdió. Hátránya, hogy a párt beleszólhatott a rajzfilmek témájába, előnye, hogy nem a várható bevételt nézték, mint Disneyék!

  • Drizari
    2017 június 13
    4:37 de.

    Most is van Diákkönyvtár, több kiadótól.

    Szép a borítójuk, ezer forint alatt vannak. Általában a diákok szemének való, olyan kis betűkkel nyomják, így spórolni tudnak a papírral is. Gyorsabban tönkre is megy, már ha nemcsak egyszer, az érettségi előtt lapozzák át a diákok!:)

  • Kedves FIFTELO, mindket cikkeben teljesen igaza van.

    De a valosag hogy ahol a nemzet alaptorvenyei nem garantaljak minden eggyes egyen jogait hogy sikereseget, vagy sikertlensegeit szabadon a sjat maga kepessege es ambicioi lapjan tegye. Csupan a sikertlensegek a lehetosegek. S az alamizsna az llamtol csak morzsak az asztalaikrol.
    Lehetne azt emberhez meltonak nevezni?

    A szocializmus celja volt tisztan, mindenki sajat kepessege es szorgalma latal elert tulajdonait elkobozni, s nem csak hogy uralni az egeynet, hanem fuggove tenni mindenkit az allamon, ill. az allamhatalman es annak uralkodoikon.

    De mi fuggoseget ohajtana egy felnott ertelmes, kepes, szorgalmas emberi leny?

    Talan emlekeztetnem onoket, s mindanyiukat a Petofi “Kutyak es Farkasok Dala”-ra ?

    Mi lenne a tobbseguk valasztasa ?

  • Bendegúz. Téved. József Attila sosem volt semmiféle párt költője. Rövid ideig tagja volt a KMP-nek (Kommunisták Magyarországi Pártja), de szakított azzal. Az ötvenes években ezért nem is volt hivatalosan kedvelt költő. Ilyeneket írt: “Talán dünnyögj egy új mesét/ fasiszta kommunizmusét -/mivelhogy rend kell a világba/a rend pedig arravaló,/hogy ne legyen a gyerek hiába/s ne legyen szabad,ami jó.” (Világosítsd föl 1936.)
    Halálát sose gondolták merényletnek:az volt a vita,hogy öngyilkos lett-e, vagy baleset történt Balatonszárszón.
    Teljesen mindegy, ahogyan az is, hogy skizofrén volt-e. Megvilágító erejű képei,hasonlatai voltak a világról, az emberi érzésekről és gyengeségekről.

  • Kedves Bendegúz!
    József Attila melyik párt költője volt?
    :o
    Inkább keresd meg József Attila naplóját, vagy leveleit a pszichológusához – már nem tudom pontosan, melyik volt, én nem vagyok irodalmár, de én is valahol a neten olvastam évekkel ezelőtt – és akkor talán többet megérzel ebből a problémából.

  • Bendegúz! Nem Figyelő írt az állam természetéről, hanem én (talalom: 2:01).
    HL! Persze,hogy didaktikus a 4-8 éves gyerekeknek szóló mese (Öreg néne…) A baj az,ha ez felnőttírásban is vonalvezető. Pl: Azsajev: Távol Moszkvától, vagy Wass Albert: A funtinelli boszorkány.

  • TALALOM es ALMASI soraira Jozsef Attila kerdeseben adott soraikra.

    Mint irta is Jozsef Attila tagja volt az MKP-nek.
    Igen magasztalt koltonek is veltek egy bizonyos erdekben, mert verseivel szolgalta a part celjait.

    De a partvezetoinek a letartoztatasat akkor (a haboru elotti idokben) nem hivatalosan persze, de JA volt okpolva.
    Lett volna informant, vagy csak szellemi problemai okozhattak volna azt, az soha nem lett hitelesitve.
    Azert tettem a kerdest hogy a valosag lett volna-e nyilvanossagra hozva a 1990-es valtozasok utan .

    De nem csodallom hogy adatok nem letezok ottan. Tobb mas dolgok is mennek ahoz hasonloan ottan. Sajnos !

  • talalom
    2017 június 15
    2:18 de.

    Persze, nevelni is akarja a felnőtt a gyerekeket a művészettel, nem csak szórakoztatni. De hasonlítsd össze az Öreg nénét pl. Kányádi versével, melyik jobb? Amelyikben kiüti a szemed a tanulság, vagy a másik, aminek látszólag semmi célja nincs?

    Öreg néne őzikéje (részlet)

    “Mátraalji falu széle,
    kapuban ül öreg néne,
    nincs egyedül, mért is volna?
    Ha fú, ha fagy, sok a dolga.

    Körülötte gidák, őzek,
    látogatni el-eljőnek,
    télen-nyáron, évről évre,
    fejük hajtják az ölébe.”

    Kányádi Sándor: Faragott versike

    Volt egy fakatona.
    Fából volt a lova:
    kengyelje, kantárja
    a kádár munkája,
    fából a patkója,
    fakovács patkolta:
    fából volt faragva
    a föld is alatta.

    Fahuszár, favitéz,
    hadd látom, mennyit kérsz?
    Százat adj lovamért,
    ezeret magamért.

    csapj oda, csapj bele,
    égjen a tenyere!

  • talalom
    2017 június 14
    11:19 du.
    És ez a beírás Bendegúznak is szól.- Volt egy tanulmányom, amit itt egyszer előadtam egy irodalmi konferencián. József Attiláról, amit azóta kerestem, hogy az első róla szóló beírást itt olvastam.
    Sajnos, nincs meg az én védett anyagomban.
    József Attila, az igaz, hogy mosónő fia volt és írt egy, két verset a proletárizmusról, de soha nem volt kommunista. T.i. kitiltották onnan is. Viszont a 1945 -ben és azutáni években, ő volt a magyarok “igaz” költője.
    Az ő versei folytak a “csapból” is!

  • Almási Alma, Ahogy írtam a magyar kommunista párt felhasználta akkoriban József Attilát, egyszerű származású költőnket, a proletár diktatúra költőjének.

  • Különben érdemes, a vallásos és hazafias verseit is elolvasni József Attilának!
    Nagy költő volt!

  • Bendeguz!
    En is nagyon szerettem Petofit-es ez valoban
    egyik legszebb verse.
    En meg ugy tanultam, hogy elesett a szabadsagharcban.
    Ujabban hoznak mindenfele “bizonyitekokat”,
    hogy hadifogoly volt es meg evekig elt Oroszorszagban
    es ott halt meg.
    Ez-szememben kisse furcsa,mert Kossuth pl.
    szamuzetesben elt-es tudtak rola,sot irt leveleket
    politikai partoknak is.
    Ugy emlekszem,volt egy fia,ugy,hogy ma nem nehez
    DNS vizsgalat alapjan kideriteni az igazsagot.
    Igaz,hogy manapsag-leteznek ennel nagyobb problemak
    de mi az igazsag?
    Remelem,nem kevertem ujabb vitat.

  • Bendegúz! “Verseivel szolgálta a párt céljait” – elolvasta az idézetet, amit írtam??? J. A. Világosítsd föl c. versének pár sorát??? (11_19)
    HL.Kányáditól egész verset idézel, a meséből meg 4.sort Egyébként pont olyan didaktikus – ami nem azt jelenti, hogy jó, vagy rossz tanulságot ajánl-e,hanem azt,hogy gyerekészhez alkalmazkodik a stílusa.

  • ISRAELI soraira;

    Nem, nem kevert semmi ujj vitat. De az elozo a Jozsef Attilarol volt szo.

    Na de Petofi sokkal erdemesebb ferfi is volt.

    Az ismert adatok alapjan, felesege (Szendrey Julia) masnap ment es kereste holt-testet a cstateren a tomegek temetese elott. Nem talalt semmi indokolokat.

    Kb. 150 evvel kesobb jot a hir hogy sirjat, a Petrowitcs neven tallatak Sziberiaban.
    Mert allitolag Paskievits kb. 1,400 hadifogjokat vitt oroszorszagba visszavolunulasa idejen.

    A legszegyenletesebb meg a Petofi eseten is hogy a magyar-szakertok nem voltak kepesek megallapitani sirjanak feltarsa utan semmi elfogadhato eredmenyt.

    Szulei a Fiumei uti temetoben nyugszanak. Tehat a DNA bizonyitasai igen egyszeru lehetett volna. Velem csak elszurtak.
    Igen volt egy fiuk, Zoltan. Ugy emlekszem az is TBC-s volt.

    Kossuth aki rem elszurta az 1948 sikereit a sajat onzo es allandoan ellenzekeskedesevel.
    Gorgeivel mindeg ellenzekeskedesben volt. Csak hatra hagyta Gorgeit mikor semmi lehetoseg mar nem letezett.
    Maga Kossuth meglepett. Nem szamuzesben, hanem menekulesben elt Totokorszagban.

    Gorgeit meg sokan haza-arulonak veltek. Habar Gorgey toltott 19 evet Osztrak katonai bortonben.
    Szecsenyi es Gorgey-iknek ertelmesebb otleteik volt.
    De nagyszajju ugyvedek mindeg hangosabbak.

    Tehat annyit amit tudok, ill. olvasgattam az eseteikrol

    Ha alu Shalom eretz Yisrael.

  • Figyelő:
    “Különben érdemes, a vallásos és hazafias verseit is elolvasni József Attilának! Nagy költő volt!”

    Szerintem is érdemes. Nagyon nagy költő volt.

    SMÁ JISZRÓEL

    Szegénység szennylepleiben
    én nyughatatlanul bolyongtam,
    sírt, mint a gyermek, a szivem,
    víg nép közt egyedül borongtam.
    Hol az ágy, melyben megpihen
    e fáradt lélek? – Kiáltottam:
    Smá Jiszróel!

    És leste szolga a szavam,
    selyempárnán, hűséges nővel
    számláltam marhám, aranyam,
    gyarapodtam ésszel, erővel
    s amikor adtam, boldogan
    mondtam magamban s emelt fővel:
    Smá Jiszróel!

    És most is akármi jöhet,
    dicsőség, sok pénz, nagy betegség;
    akárki vethet rám követ
    és bár halálos ágyam vessék,
    a véghetetlen szeretet
    szavát kiáltom, bármi essék:
    Smá Jiszróel!

    1934

  • talalom
    2017 június 15
    5:13 du.

    Nyolc sort idéztem a verses meséből, bocs.

    A didaktikus itt azt jelenti, hogy a nevelő célzat eléggé feltűnő.
    Az öreg néne mennyire életszerű? Oké, hogy sokat dolgozik, és szeretik az állatok, akiket meggyógyít. De inkább eszményített figura, mint élő ember.

  • Belzebub
    2017 június 15
    5:24 du.

    Nagy költő volt. Például nem volt zsidó, de szép verset írt a bolygó zsidóról.

    Vannak európai emberek, akik nem két kézzel szórják a mocskot a más vallásúakra, mint itt többen is …

  • Drizari 5:31

    .. És addig, de addig üldözték, (körbä a kampuszon) míg végül is, bár estin, de végül diplomás lett bälüllä ugyibár… ))) :-D (((

    .

  • Bendeguz
    Koszonom az informaciot-es az udvozletet.

    Belzebub

    Ezt a szep Jozsef Attila verset en is elkuldtem
    egyszer- a you tube-on.
    A vers “oka” ugy tudom,zsido sogora,
    Dr. Makai Odon, aki gyamja volt,es onzetlenul
    segitette ot.

    Engedjetek meg,hogy itt emlitsem meg Adyt-
    akinek sorait jol esik hallani- a mai antiszemitizmus
    duhongeseben

  • málnaszőr,

    ismered őt személyesen, hogy állítod, végül sikerült diplomát szereznie?
    (az persze nem tűnt föl, hogy az első kötete már megjelent, amikor bevonultatták, és így lépett föl ellene a katonai elhárítás … röhej, le sem szerelték)

  • Izraeli
    2017 június 16
    8:11 de.

    “Dr. Makai Odon, aki gyamja volt,es onzetlenul
    segitette ot.”

    Ajaj, akkor ezt melyik rokonáról írta, Etusról vagy a Mamáról?

    JÓZSEF ATTILA

    Vidám és jó volt s tán konok,
    ha bántották vélt igazában.
    Szeretett enni s egyben másban
    istenhez is hasonlitott.
    Egy zsidó orvostól kapott
    kabátot és a rokonok
    úgy hívták: Többé-itt-ne-lássam.
    A görög-keleti vallásban
    nyugalmat nem lelt, csak papot -
    országos volt a pusztulásban,
    no de hát ne búsuljatok.

    1928 eleje

  • Izraeli
    2017 június 16
    8:11 de.

    Természetesen ez egy szabad fórum, de ezen a két versen kívül tudsz mást is? Mert ezeket már ismerjük, de múltkor sem igényelte senki.

    A bolygó zsidó motívuma sok nagy európai, keresztény művészt megihletett. Nem mondhatni, hogy az érintettek bármit is megértettek volna a versekből, saját maguk öntömjénezésén kívül …

  • Hazai lampa
    Egyelore-roviden valaszolok,mert
    fejemhez vagtal nehany “vadat” az
    “ontomjenezes”rol.
    Igen, tobb versere is emlekszem Jozsef Attilanak,
    kepzeld {Kesei sirato,Tiszta szivvel,Altato,Csokkeres
    tavaszszal,Szuletesnapomra}.
    A reagalas nem az”ontomjenezes”-rol szol,
    hanem – neha talan- reakcio,az antiszemita,
    piszkolodo megjegyzesekre.
    Ime, egyik legszebb Jozsef Attila vers, amelyet
    nem artana- 2017 Europajanak is-a fulebe orditani.
    {Thomas Mann udvozlese}

    https://www.youtube.com/watch?v=3gIo6DpA90g

  • Izraeli
    2017 június 16
    11:52 de.

    Ha jól tudom, a bolygó zsidó a keresztény művészetben az istentagadás jelképe. Csak ez a középkorban szégyen volt, míg a modern, a dekadens költőnek ez érdekesség, pl. Németh Lászlónak van egy ilyen drámája.

    Szóval ezek a versek szerintem nem a zsidók dicséretéről szólnak. Hanem az Isten keresésről, amiről József Attilának híres sorai szólnak, “hogy valljalak, tagadjalak, segíts meg mindkét szükségemben”.

    Ettől még lehetne toleranciára nevelő verseket idézni, mint például a fönti J. A. című, pl. “egy zsidó orvostól kapott kabátot”.

  • hazai lámpa
    2017 június 16
    12:20 du.

    Bocsánat, Sütő Andrást akartam írni.

    Káin és Ábel c. drámája.

  • Izraeli
    2017 június 16
    11:52 de.

    Szép a Thomas Mann üdvözlése, bár J. A. nem jutott be a felolvasó estre, ha jól emlékszem.

    Most én is ismételném magam, máshol írtam, hogy a hazai ballibeknek ez lehetne a himnusza.

    Ady Endre
    A fajok cirkuszában

    “Minden, minden ideálunk
    Másutt megunt ócskaság már,
    Harcba szállunk
    S már tudjuk, hogy kár a harcért.

    Csak cammogva fonjuk éltünk
    Mások elhányt guzsalyáról
    S nem kár értünk,
    Ha elvágják fonalunkat.

    Nem tudom, hogy mi a célja
    Ennek a hazug életnek,

    Céljainkat elcélozták,
    Életünket már elélték.
    Cirkusz-ponyvák
    Bohóc-sorsa leng elõttünk.”

  • Izraeli
    2017 június 16
    11:52 de.

    Miért hozom ide az Ady-verset? Hát azért, mert a mai antiszemitizmus már nem az, ami a harmincas években volt!

    Ennek ellenére a nyomorult ballibek nyomják a Horthy-ellenes dumát, mint süket a csengőgombot! Fogalmuk nincsen a körülöttük levő világról, az emberekről, hogy milyen hétköznapi problémáik vannak.

    Te is jobban járnál, ha nem a gyerekkori emlékeidből próbálnád az itteni antiszemitákat jellemezni, ha egyáltalán éltél itt valaha.
    Ma már zsidók is vannak az antiszemiták között, ti. a konzervatív meg a liberális zsidók egymással cicaharcolnak a médiában.

  • Jozsef Attila

    Thomas Mann udvozlese

    “Mint gyermek,aki mar pihenni vagyik
    es el is jutott a nyugalmas agyig
    meg megkerlek,hogy “Ne menj el,meselj!”
    {igy nem szokik ra hirtelen az ej} .
    S mig kis szive nagyon szorongva dobban
    tan o sem tudja mit is kivan jobban ,
    a meset e,vagy azt,hogy ott legyel
    Igy kerunk; Ulj le kozenk es meselj,
    Mondd el mit szoktal,bar mi nem feledjuk
    Meselj arrol,hogy itt vagy velunk egyutt
    S egyutt vagyunk veled mindannyian
    Kinek emberhez melto gondja van.
    Te jol tudod,a kolto sose lodit;
    az igazat mondd, ne csak a valodit ;
    a fenyt, amelytol vilaglik agyunk
    hisz egymas nelkul sotetben vagyunk.
    Ahogy Hans Castorp Madame Chauchat testen
    hadd lassunk at magunkon itt ez esten.
    Parnas szavadon at nem ut a zaj,
    meselj arrol,mi a szep,mi a baj -
    emelven szivunk a gyasztol a vagyig-
    Most temettuk el szegeny Kosztolanyit ;
    S az embersegen,mint rajta a rak ,
    Nem egy szorny-allam iszonyata rag;
    S mi borzadva kerdezzuk,mi lesz meg-
    honnan uszulnak rank uj,ordas eszmek
    fo-e az uj mereg mely kozenk hatol-
    meddig lesz hely,hol fololvashatol?
    Arrol van szo,ha te szolsz,ne lohadjunk
    de mi ferfiak,ferfiak maradjunk
    es nok a nok-szabadok, kedvesek-
    s MIND EMBER,mert az egyre kevesebb..
    Foglalj helyet. Kezdd el a meset szepen
    Mi hallgatunk es lesz aki csak eppen
    nez teged,mert orul, hogy lat ma itt
    FEHEREK KOZOTT EGY EUROPAIT.”

  • Izraeli
    2017 június 16
    1:03 du.

    A magyar irodalomban vannak emlékezetes zsidó figurák, akinek van kedve, utánaolvashat. Ezek 19. századi-20. sz.eleji művek.

    Móra Ferenc: Ének a búzamezőkről

    “A kocsmában a pulton libát tisztított a szomszédasszony. Ennek nem fekete kendője volt, hanem fekete főkötője, mint afféle zsidónénak. A zsidót még a háború elején elérte a baj a szerb fronton. Kár volt érte, mert nagyon rendes ember volt, mérésnél sose szűkölt el az italból semmit. A kört is ő csinálta, hogy jobban odaszokjanak a népek. Le is ült közéjük, ha ráért – ugyan ez a zsidóféle mindig ráér -, és borzasztó szeretett fogadni az emberekkel. Azért történt vele aztán a szerencsétlenség is. Addig duggatta ki a fejét fogadásból a lövészárokból, még a rácok bele nem trefeltek. Ezer koronánál többet találtak a katonaládájában, azt mind úgy nyerekedte össze fogadáson – no, azt haza is küldték az asszonynak. Jól járt vele, mert mindjárt hordót vett az egészen, és ő még akkor is kereskedett a hordóval, mikor már a városi kádárok is mind kifogytak belőle.

    Mátyás igen becsülte a nagyeszű zsidónét, most is odaszólt neki:

    - Mikor lösz az ölés, szomszédasszony? Gyönnék mán a zacskóért.

    A zsidóné tartotta a hitét, nem ette meg a szalonnát, de mint afféle kocsmárosnénak, kellett neki húst tartani a háznál. Három disznót is vágott egy télen, s a dohányzacskónak való matériát mindig Mátyásnak ajándékozta.

    - Nem tudom, Mátyás bácsi, majd ha keményszik az idő – mondta a szomszédasszony, és megtörölte a kezét a pohárrongyba, hogy odanyújthassa Mátyásnak.”

  • HL! Akadjál már le erről a zsidó témáról. Normális ember tudja, hogy 1945 előtt is volt “zsidózás” pl. a nagyapám falujában is úgy emlegették: “a zsidó kocsmáros, meg a másik”. Mikszáth – nagy kedvencem – ma antiszemitának minősülne, mert ő is úgy írt pl. a Különös házasság doktoráról, hogy “a zsidó orvos”.
    Csakhogy. Az 1920 és 1945 között történtekkel MINDEN EMBER – a katolikus, meg a protestáns, az unitárius meg a muszlim, de még az ateista is – elvesztette a jogát, hogy bárkit is zsidó mivoltában említsen! Drága nagyapám pl. azért, mert meg sem kérdezte, hogy hová, miért és mivégre hurcolják el a földijeit? Ő ezt – tanulatlan, de nem ostoba létére – valószínűleg tudta, érezte, mert soha nem hallottam tőle ezt a szót.
    Szegény Figyelő abban az érában nevelkedett, és nem érti, miért számít antiszemitának, hiszen neki vannak “rendes zsidó barátai” is. Nekem is vannak barátaim: de hogy melyikük zsidó – többnyire gőzöm nincs. Van, akivel szóba kerül, akkor konstatáljuk a tényt.ÉS???? Mi következik ebből?
    De azt elérhetitek, fogalmatlan lények, hogy az ember óvatos lesz: és nem meri bíráló szóval illetni a vicsorgást, mert tudja, hogy az illető kz-ből szabadult, kisemmizve, család nélkül. Holott éppoly vállalhatatlan a kérlelhetetlen bosszúszomja, mint a Ti nevetséges mentegetőzésetek a “megszállással”.
    Phú, nyugi! (Ez magamnak szólt.)
    Van ok derűre azért. Meglepő és örvendetes,hogy ennyien ismeritek és szeretitek József Attilát. “Márta, hajad, bronz ajakad kéri és lázad a vágyam, illatozó, vészt okozó csókba lehelni be lágyan.” (Elnézést, a központozás nem biztos, hogy pontos, – fejből idéztem,a Csókkérés tavasszal elejét.)

  • talalom
    2017 június 17
    8:40 de.

    “HL! Akadjál már le erről a zsidó témáról. Normális ember tudja,”

    Te olvasol is, vagy csak vered a klaviatúrát, mint az egyszeri majomka a kísérletben?

    Izraeli írta 16-án 8:11-es kommentjében:

    “A vers “oka” ugy tudom,zsido sogora,
    Dr. Makai Odon, aki gyamja volt,es onzetlenul
    segitette ot.

    Engedjetek meg,hogy itt emlitsem meg Adyt-
    akinek sorait jol esik hallani- a mai antiszemitizmus
    duhongeseben”

  • talalom
    2017 június 17
    8:40 de.

    Tényleg lenyugodhatnál.

    Én arra válaszoltam Izraelinek, hogy milyen pozitív visszaemlékezések vannak a régi magyar-zsidó együttélésről. Ha szerinted ez fölösleges, mert ma már csak beolvadt, asszimilált zsidók léteznek, akkor én kérek elnézést …

    De akkor meg minek játsszák a klezmer zenét a magyar népzenei fesztiválokon, tisztelettel kérdezem tőled?

  • talalom
    2017 június 17
    8:40 de.

    Hogy visszatérjek a poszt eredeti témájához, amitől egyébként nem én tértem el.

    Miért választottam ezt a részletet?

    “Öreg néne őzikéje (részlet)

    “Mátraalji falu széle,
    kapuban ül öreg néne,
    nincs egyedül, mért is volna?
    Ha fú, ha fagy, sok a dolga.

    Körülötte gidák, őzek,
    látogatni el-eljőnek,
    télen-nyáron, évről évre,
    fejük hajtják az ölébe.”

    Én igazán elmondhatom, hogy az anyai nagymamám a falu szélén lakott, és megmentett egy őzgidát, és egy sebesült kacsát is. A réce ott lábadozott a konyhaasztal alatt, és nem a kiskonyhában (nyári konyha), hanem fönt a házban.
    Mégis sokat sírt a mamám, mert a gyerekek, unokák elköltöztek a közeli városba, és sokat volt egyedül, mikor a papa a munkahelyén, a vasútnál dolgozott.

    Igaz, hogy sok volt a dolga, de bizony néha szaladt a ház. Mert nem volt ideje, kedve takarítani, mosogatni. Két tehén volt, azokat fejni kellett mindennap, a tejet a csarnokba vinni. Vagy harminc disznó, ötven tyúk, birkák és libák. Kedvencei a kiscsirkék voltak, akik “orozva keltek”, és egyszer csak elővezette őket az anyjuk. Plusz a konyhakert, szőlő, gyümölcsös.

    Szóval én ezért nem szeretem olvasni az Öreg néne őzikéjét, bár nekünk is megvan könyvben, és gyönyörűek az illusztrációk. Nem érzem elég életszerűnek, sajnálom ha ez téged zavar.
    Most már az okát is tudom, a városi költőnőnek semmi köze nem volt ahhoz a világhoz.
    Egy népi író viszont tudta volna, miről ír.

  • hazai lámpa
    2017 június 17
    9:40 de.

    Még a végéhez annyit, hogy a táncház mozgalom is ezért ment át szubkultúrába, mert sok benne a városi fiatal, akinek nincsenek paraszti gyökerei. És fogalmuk nincs a világról, amiben az a népművészet virágzott.

    Paraszti világról csak reálisan szabad írni, nem feltétlen a szocialista realizmusra gondolok …

  • HL! Zaklatott beírásaidból úgy tűnik, Neked van szükséged lenyugvásra. Egyáltalán nem zavar, ha Neked nem tetszik, ami nekem igen. Az Öreg néne-t nem tartom mindenekfelett álló műnek – csak egy kedves mesének, ami generációk óta sokak kedvence.
    De. Bármilyen világról lehet mindenhogyan írni: aztán majd az olvasók eldöntik, melyik az igaz, nemcsak a valódi (ha már JA-t idézünk).
    Az a bizonyos “paraszti világ” a kemény munkával, a kiszolgáltatottsággal nem volt olyan idilli: bőven termett az irigység, a babonaság, az erőszak, a drill, a kényszerítés, sunyiság. És nemcsak a Puszták népe (Illyés Gyula) nyomorult zsellérei között. Olvass Németh Lászlót! Az általad említett Körhinta (Sarkadi Imre novellájából készült) például igen hamissá válik a befejezésével. Dehát “vörös farok” nélkül nem nagyon készült akkoriban mű.
    “A munka nemesít” – ja, meg “szabaddá tesz”. Ezt az találta ki, akinek sose kellett a puszta létéért dolgoznia.

  • talalom
    2017 június 18
    2:39 de.

    Ugyebár kiderült, hogy nem volt igazad. Bocsánatkérés helyett személyeskedsz, vagyis most meg az idegállapotommal hozakodsz elő.

    Azért érdekes vagy, mert Wass Albertnél még a vesszőbe is belekapaszkodsz, hogy abból csak nácizmust tanulhatnak a gyerekek! De Gerő Ernő sógornője írjon bármilyen fércművet, az mögött a propaganda halvány árnyéka nem sejlik föl, ugye?

    Nem akarom én bántani sokak meséjét, de a néni története, akit a végén megvigasztalnak az úttörők, neked kicsit sem propagandaízű?

  • talalom
    2017 június 18
    2:39 de.

    “Az a bizonyos “paraszti világ” a kemény munkával, a kiszolgáltatottsággal nem volt olyan idilli:”

    Én is pont erre mutattam rá a verses mese részleteivel: öreg néne ha fú, ha fagy sokat dolgozik, hogy ne unatkozzon.
    Illetve arra van pénze, hogy egy sereg őzet gyógyítson, etessen, mikor egyedül van, mint az ujjam. Na de még rámfogod megint, hogy én kötözködök.

    Vicces, hogy nekem ajánlgatod a népi írókat, akiket én ajánlottam előbb!
    Természetesen én nem azt akartam ezzel mondani, hogy a parasztok “sunyik, erőszakosak, irigyek és babonásak”, ahogy te sugallod.

    Én csak arra céloztam, hogy keményebb világ volt akkoriban. És talán nem volt annyira álszent a társadalom, mint most.

    A Körhinta ugyanarról szól a 2. vh. után, mint Móra Ferenc regénye az első vháború után: “a háborúban köszörülődött új paraszt meg régi paraszt” összehasonlítása.

  • Az a szegény versezet mese: a legkisebb juhászbojtáron sem kéred számon, hogy hol tanult meg olyan szépen furulyázni?
    Én sem azt mondtam, hogy a “parasztok” általában sunyik erőszakosak, irigyek és babonásak. Csak annyit: a nehéz, lélekölő fizikai munka nem kedvez az elmélyült gondolkodásnak, az érzékeny lelkiségnek. Nemcsak a földeken, a gyárakban sem.
    Egyáltalán nem álszentebb a mai társadalom, sőt. Nincs bajom a Körhintával – klasszikus a filmes megoldásaiban. De ahhoz,hogy Sós Imre bátorítón átfogja Törőcsik vállát, és elinduljon vele az úton, ahhoz az is kellett, hogy volt HOVÁ mennie. (Ezért is készült a film: kellett a munkáskéz a lebombázott gyárak újjáépítéséhez, meg a szalagok mellé.)
    Ma, hová indulhat az, akinek nem kell a munkája a földeken, mert a kombájn olcsóbba arat és hatékonyabban, a markoló gyorsabban kubikol stb.
    Ezért kellenek jó iskolák: hogy legyen hová menni, mit választani.

  • talalom
    2017 június 20
    2:13 de. Amirol ir az ma vilagjelenseg.
    A paraszt, vagÿ foldmuves fia, lanya ma mar iskolaba jar, es eszeagaban sincs a foldet”|turni” egesz eleteben.

  • Izraeli
    2017 június 13
    5:41 du.
    Több mint 6o éve élek kint kétnyelvű országban, Kanadában angol-francia városban, de magyarul álmodok és beszélek a családban. Így mind a 4 gyerekem tud magyarul is.
    Itt sajnos nem kapni magyar könyveket, én árultam a 8O-as években, 1O évig magyar könyveket. Angol könyvtárnak vagyok a tagja.

  • Koszonom valaszodat-ez tenyleg erdekelt.
    En tokeletesen beszelek,irok olvasok-magyarul
    es heberul. Angolul jol irok es olvasok,a beszed
    kevesbbe tokeletes.Ugy latszik,ehhez az kell,
    hogy kenyszeritve legy ra.
    Az en gyerekeim ertenek magyarul,de nem beszelnek,
    hasonlo okbol.A nagyszulok magyarul beszeltek veluk.

    Parommal mindket nyelven beszeltunk,sokszor nem
    is ereztuk,mikor valtunk egyik nyelvrol a masikra.
    Mivel korulottem sok nyelven beszelnek,mindeg
    erdekel,mikor kapok el egy ismeros szot{pl.francia,
    ami emlekeztet a latinra,vagy semi nyelv,ami emlekeztet
    a heberre.}
    Azt hiszem,az hogy talalsz e magyar konyvet,
    attol is fugg,hogy jonnek e uj bevandorlok.
    Probaltal forditani? En talaltam nagyon szep
    Jozsef Attila forditast-megvettem a gyerekeknek.
    A forditassal kulonben-neha probalkozom.
    Jo agytorna,kulonosen, ha pl.kozmondassal
    vagy verssel probalkozol.
    Kellemes hetveget neked es csaladodnak.

Leave a Reply


Trackbacks

This site is protected by Comment SPAM Wiper.