Az adakozó dilemmája

2017 november 28 11:36 de.11 hozzászólás

Már november vége felé járt az idő, de szerencsére a tél közeledte még nem mutatta meg az erejét. Éjszakánként már kicsit csípőssé vált a hideg, de a tél a nagy szakállát még nem lengette meg. Egyelőre nem havazott, és nem változtatta át a világot a komor szürkeségből szikrázó fehér színűre.

Illusztráció: Noel Badges Pugh

— Úgy látom, szerencsénk lesz idén — fordult az egyik alkalmazottjához Kálmán, a vállalkozó. — Ha minden rendben megy, akkor még a nagy havazás előtt ki tudjuk szállítani az adományokat a rászorulóknak.

— Össze kellene állítani az egységcsomagokat, mert még a fele sincsen készen.

— Miért? Mivel töltötték az időt az embereid? Na de nem érdekel. Légy szíves intézkedj, hogy legkésőbb a hét végére készen legyenek. Ja és még valami! Szerezzetek be krumplit, zöldséget, és egy nagy kondért. Idén szeretnék meleg ételt is osztani. Arra gondoltam, hogy a szabadban megfőzünk egy nagy adag gulyáslevest. Kenyeret már rendeltem a pékségtől, adományban adja az ötven veknit. Húst is kapunk, a hentes nem számolja fel a munkadíjat, csak a gazdának kell kifizetnem majd az élősúly árát. Szóval munkára fel. Jövő hét vasárnap, az első adventi napon indulunk. Gondoskodj róla, hogy minden a helyén legyen.

— Egy apróság volna még.

— Éspedig?

— Nem tudtam szerezni lovakat a szánhoz, habár nem úgy tűnik, hogy lesz hó.

— A két kisteherautó elég kell, hogy legyen. Ha közben valakik felajánlanák, hogy kölcsön adnak két lovat, akkor még mindig lesz idő előkészíteni a szánt.

Egész héten serényen dolgoztak. Közben még szinte naponta érkeztek az adományok. Ruhák, gyermekjátékok. Mindenki hozott még valamit, amiről éppen le tudott mondani. Ez már lassan negyedik éve mindig így ment. A szomszédos településen nagy szegénységben éltek az emberek. Kálmán, a vállalkozó eltervezte, hogy az év végére összegyűjt adományokat, és azokkal segíti az ott élő családokat. Első évben még kevesen voltak, akik behoztak valamit, aztán az emberekben valahogy sikerült elültetni az adományázás iránti kedvet. Mert sokan úgy álltak hozzá, hogy biztosan nem haszna nélkül csinálja ezt az egész felhajtást, hanem szép pénzt tud zsebre tenni. Miután látták, hogy erről szó nincs, és a vállalkozó tényleg segíteni akar, megjött az emberek adakozási kedve is. Szinte hagyománnyá vált, hogy advent első vasárnapján megajándékozzák a szomszédos települést.

Csaknem minden készen állt, amikor szinte az utolsó pillanatban egy váratlan dolog történt. Csütörtök délelőtt egy hivatalos személyekből álló csoport kereste fel Kálmánt, a vállalkozót.

— Miben lehetek segítségükre uraim? — fogadta őket nyájasan. — Ha szabadna kérdeznem, minek köszönhetem a váratlan látogatásukat? Ha jól tudom, az adóhatóságtól vannak. Tudtommal nincsen semmiféle tartozásom. Ám ha mégis, csak bátran ismertessék.

— Hallottuk, hogy mint minden évben, idén is szándékoznak csomagokat szétosztani a szomszéd községben.

— Ez tudtommal nem tartozik az adóhatósságra. Igazolni tudom, hogy minden adomány és a pénz egy része, az a bizonyos egy százalék, felajánlás.

— Nem erről van szó. Egy új állami határozat értelmében, minden ilyen jótékonysági akciót egy hónappal előtte be kell jelenteni.

— És minek hirdetessem meg? Pontosabban kinek jelentsem? Mindenki tud róla, akinek kell róla tudnia.

— A hatóságoknak kell megkapniuk az eseményről szóló felhívást!

— Megtudhatnám, mégis miért? Talán a hatóság is kedvet kapott, hogy jótékonykodjon?

— Az új rendelet értelmében, bárhol is kerül sorra a rendezvény, minden négyzetméter elfoglalt területért harminc forint bérleti díjat kötelesek fizetni.

— Tessék? És kinek? A település saját költségén, pontosabban az én segítségemmel rendezi meg ezt, immár ötödik éve. Semmiféle állami segítséget nem kaptam eddig, de nem is fogadnék el.

— Nekem ezt hiába mondja — szabadkozott az egyik közeg —, én csak a megbízatásomat teljesítem.

— Szóval, kinek kell fizessek, hogy adományozok?

— Az illetékes adóhivatalnak.

— Rendben van. Tudom, hogy valakik mai napig azt gondolják, hogy a roma településből én hasznot húzok. Egy fillér hasznom nincs belőle, igazolni tudom. Már nem tudok „meghívót” küldeni a feletteseinek, de mondja meg nekik, szívesen látjuk őket, és a koszos anyagiakat utána elintézhetik ott a helyszínen.

A negyedik Advent vasárnap, ahogy eddig is, megtartották az összegyűlt adományok szokásos átadását. Az egyetlen változtatás idén annyi volt, hogy ingyen ebédet is osztottak. Mindenkit megvendégeltek egy tányér gulyáslevessel. Kálmán hiába kereste a beígért hivatalos személyeket, senkit sem talált. A következő héten felkereste az adóhivatalt. Kérdésére, hogy mivel tartozik az adóhatóságnak, csak értetlenül néztek. Kiderült, hogy akik felkeresték, és pénzt követeltek volna, azok nem a hatóság emberei voltak. Szélhámos csalók, akik már több helyen sikerrel szedtek be pénzeket, karitatív szervezetektől. Valószínűleg valahol megneszelhették, hogy jobb elkerülni ezt a rendezvényt, ha nem akarnak maguknak nagyobb bajt.

Aztán felkereste Kálmán vállalkozót egy újságíró. Tanulva az előző esetből, igazolványt kért a riportertől, mielőtt szóba álltak. A riporter megkérdezte tőle, mégis miért adakozik évente a szomszéd település számára:

— Nézze. Én is voltam valamikor szegény ember. Tudom, mi az, az év végén, ünnepekkor nélkülözni. Régen tettem egy fogadalmat magamnak, ha egyszer olyan anyagi helyzetbe kerülök, hogy tudok rászorulóknak segíteni, akkor meg is teszem azt. A szerencse is közrejátszott ebben, na meg az is, hogy tettem is érte elég sokat. Immár ötödik éve, hogy meg tudtuk rendezni azt az ünnepséget, és ez nem csak az én érdemem.

— Megkérdezhetem, hogy kik voltak azok, akik hivatalos személyként, pénzt akartak öntől kicsalni?

— Fogalmam nincsen. Erről inkább az illetékes hatóságokat kérdezzék.

Egy újsághír valahonnét Debrecen környékéről:

„Az idei karitatív szervezetek, akik idén is ételt kívánnak osztani a rászorulóknak, minden egyes négyzetméter igénybevett területért, négyzetméterenként harminc forint adót kötelesek befizetni az önkormányzatnak. Mivel nem volt mód az új rendeletet időben kihirdetni, az önkormányzatok emberei személyesen fognak felmérést tartani, hogy az adóigényüket megküldhessék az érintetteknek. Ezután minden egyes hasonló eseményt harminc nappal előtte be kell jelenteni a felettes hatóságoknak.”

Avi Ben Giora

11 hozzászólás

  • Már kibővült azzal a kormányelhatározással, hogy ételt csak állami vagy egyházi szervek osztogathatnak közterületeken.
    Ezzel akarják elkerülni az ingyen ételért hosszú sorokban várakozó emberek látványát.

    Mert amikor “Magyarország jobban teljesít”, egy ilyen látvány lehervasztó bír lenni, és egy külföldi nem is tudja, hogy balra a Blaha Lujza tér még messze, ahol osztják az ételt:

    https://img.444.hu/etelosztas1.jpg

  • Orom vegre latni,ill olvasni,hogy mar kezd terejedni ottam is a jotekonysag elve es cselekedetei is.

    Mat nem lennek kepesek talani valakit, mint egyhazat, vagy valami jotekonysagi szervet amely rendelkezik, vasgy kepes lenne helyseget nyujtani jotetteiknek ?

    Hasonlo torten itten is, ill. Orlandoban a Lake Eola parkjaban, a varos nem akarta hogy bizonyos tarsadalmi elemek a parkot betoltsek.

    De mindennek van megoldasa, ha csak letezoik az akarat.
    Where there is a will, ther is a way.
    (ahol letezik az akarat, megtalalja a lehetoseget is).

    S a swihakora allandoan szukseges vigyazatosnak lenni, azok megraboljak meg a leg-jobb erdekueket es a legszegenyebbeket is !
    Good luck !!!

  • FID SS DIKTATÚRA, ahol már adakozni is csak meggörnyedve és persze adózva lehet, magyarul; tilos.

    A filantróp Bud Spencer témájú cikkünk kapcsán, Nov.17-én írtunk már Kocsis Mátéról [12:32 komment!] a VIII.kerületi Fid SS pgmesterről, aki egyben a Magyar Kézilabdaszövetség TAO-lovag* elnöke, valamint a pártjának a budapesti szegények ellen indított hadjáratának és hajtóvadászatának a kivont kardú élharcosa. Ő is az ilyen és ehhez hasonló cinikus és aljas intézkedések révén vált hirhedtté…

    .

    *A nov 17-i TAO cikk egyik kommentjéből (Düboistól) kitűnik, hogy ő közpénzből (TAO) miképp csinált ifjusági sporttáborból, négycsillagos szállodát.

  • Ezek az intézkedések nem önmagukban veszélyesek, hanem ha sok kis lépés összeadódik.

    Nyilván a szegények nem maradnak ellátatlanul, akkor se, ha “csak” az egyházak, a Vöröskereszt, a máltaiak, a krisnások stb. és az önkormányzatok osztanak meleg ételt. Jellemzően ezek a szervezetek foglalkoztak eddig is a melegétel osztással.

    A pártok és a civilek ezután is szervezhetnek jótékonysági akciót, csak ebben a formában nem. Ez egy lehetőség, ahol többé nem reklámozhatják magukat. Ez az ő problémájuk, oldják meg ők maguk! (Pl. milyen jól mutatna a tévében, ha Gyurcsány Ferencet illegális ételosztás közben megrohanná öt rendőr, és kiborítanák a gulyáslevest.:)
    Nem kell megijedni, ilyen nem fog történni, mert a hazai ellenzék nagyon törvénytisztelő …

  • Az AVI-cikkhez…
    Ben Giora úr (Bécsből) idéz egy vérforraló öt sort egy “Debrecen környéki” újságból. Ha már “macskakörmök” közt idéz, kérem tegye meg, hogy megnevezi a hír pontos eredetét, dátumát. Ellenkező esetben az egész blöffnek, hazugságnak, rágalomnak minősül,- amit a KMH nyilván nem vállalhat fel. (Ha igaz lenne, volna eszközöm – mint magyar állampolgárnak – eljárni!)

  • Tisztelt Nagy István úr!
    Már nem pusztán Debrecenre vonatkozik ez a megkötés avagy megadóztatás. Országos törvény készűl erről.Magának volna erre eszköze? Akkor ne pusztán kérkedjen vele ha nem tegyen is valamit. Itt az a bibi hogy ha esetleg olyan civil szervezeteket érint amelyek nem tartoznak semmi karitativ szervezethez, egyénileg próbálnának ételt osztani. Volt és van is ilyen. Én sajnos azt gyanítom, hogy valakik azért szeretnének minden ilyent megtorpedózni mert valami hülye elhintette, hogy ebből jó kis pénzt lehetne csinálni. Elképzelhető, mert tegyük fel egy szervezet olyan ötven de mondd száz négyzetmétert használ. Az ugyi három rongyos ha harminc froncsoval számoljuk. Tegyük fel hogy megyénként van tíz ételosztó.Azt tessék megszorozni a mgyarországi megyék számával. Csinos kis összeg. nem mondom hogy sok de számolja át uraságod mondjuk gujásra. nem hiszem hogy nem telne ki belőle olyan százegynéhány adag és még maradna is pénz. Itt az a felháborító hogy még a szegényemberekről is leakarják rángatni a sokadik bört amikor milliárdokat loptak össze. Bizonyára ismeri a történelmet és azon belül is a francia forradalmat. Csak nehogy megismétlődjön és a Parlament előtti téren majd élőben közvetítik Orbánék nyilvános fővesztését a haverjaival együtt. Higgye el nem utópia mert ha így fogják folytatni meg lesz. A francia Lajcsiék is sokáig tudták a népet szopatni mig egyszer elég lett és nyakukat szegték az utolsónak a 16.-nak. (remélhetőleg az Orbánokból nem lesz ennyi. Elég volt egy első és remélhetőleg utolsó)

  • Herr AVI !
    Csak blablál, és képtelen megnevezni azt, ahonnan “idézett”…
    Ennyi!

  • Nagy István!

    Segítek:
    A . M a g y a r . N e m z e t . írta meg, hogy “…előterjesztés szerint az inflációra hivatkozva 3 százalékkal megemelnék a közterülethasználati díjakat és [ezzel együtt] négyzetméterenként 35 forint díjat írna elő az ételosztást szervező karitatív szervezeteknek…”

    .
    Szívesen!

  • Herr AVI “rendelete” még csak egy előterjesztés a debreceni (ma esti!…)önkormányzati testületi ülésen, amely egyébként más területfoglalásnál akár 1.910 Ft-ot is kivethet (az eszmei ) 35 Ft helyett… (Azt hiszem AVI ur bécsi irodalmi tevékenységéről GYURI10 barátunk írt nem tul régen, találóan.)

  • Figyeljen Nagy úr!
    Nem azt kértem Önzől hogy heccelődjön. Őn azt írta fentebb, hogy “hatással tud lenni” Azt irta vissza amire számítottam! Ferrn Fortimbras megmagyarázta Önnek amit hiányolt, Ha tudja őberolni a kormánynak ezen pénzszerzési manövereit akkor csak rajta. Őné a terep.

  • T Avi

    Szerintem FORTIMBRAS 5.55-ben alaposan rámutat az itézkedés, vagy indítvány lényegére, mégpedig arra, hogy ez esetben nem (feltétlen) a bevétel inspirálta a Fid-SS ötletgyárat, hanem a civil jótékony szerveztek . t o v á b b i . megszorítása, illetve ezek . e l l e h e t e t l e n í t é s e, az hogy mostmár az karitatív ételosztás is >csak a Fid-SS< * "márkanévhez" kötődjön.

    Új szlogenjük:
    E b é d o s z t á s o n . s e m . o s z t o z u n k . !!!
    .

    .

    * "Csak a Fidesz": a választási jelszavuk volt.

This site is protected by Comment SPAM Wiper.