Valaha szerettem a Duna TV-t…Aztán elynerte a “nemzeti főadó” címet

2018 január 8 9:43 de.36 hozzászólás

Bevallom egy nagy gyengeségemet: valaha szerettem a Dunát. Mármint a Duna TV-t. Még akkor is, amikor sokan kárhoztatták az ásatag szemléletet, nemzetieskedést vetették a program készítői szemére. Néztem a régi filmeket, bár azért eszembe jutott: a többnyire modern, felvilágosult nőt játszó Szeleczky, vajon tudja-e, hogy miközben forgatták a filmet, magyarok százezrei vándorolnak végzetük felé az orosz pusztákon? Örültem, hogy gyakran ismételnek régi tv-játékokat, valaha népszerű programokat, például az Egymillió lépés-t.

Ez utóbbit imádtam. Bár nincs megye az országban, ahol legalább a megyeszékhelyen ne jártam volna, de élveztem a szeretetteljes figyelmet, amellyel annak a filmnek a készítői szemlélték e haza és lakói életét, búját-baját, örömét.

Amióta viszont a csatorna elnyerte a „nemzeti főadó” címet, mintha eltévedt volna a feketeerdőben. Nyilván a valahai Egymillió lépés sikere ihlette a Hazajáró programot. Aminek talán a Körbejáró lehetne az adekvát címe. A Hazajáró ugyanis nemcsak a mostani határokon belül szemlélődik, ami nem lenne baj. Hiszen tényleg a kelleténél kevesebbet tudunk szomszédainkról. Csakhogy erről szó nincs.

Legutóbb például kedves tájaimon ballagott a körbe-körbe járó. Szlovákiában, a Felvidéken. Ehhez a tájhoz kedves emlékek fűznek, ha valaha el akarnám hagyni szeretett szülővárosomat, Budapestet, csakis a Vág, a Rima, vagy az Ipoly környékén keresnék otthont, vagy a liptószentmiklósi (Liptovska Mikulas) tó mellett. Ahogy elhagyja az ember a példaszerűen szabályos polgárvárost, Kassát, csodaszép út vezet egészen Poprádig. Mesebeli erdőket tarkító zöld domboldalak, az út mentén csörgedező kristályvízű patakok, csermelyek, partjukon az avarból kikandikáló ibolyák szegélyezik az autós útját. A méretesebb dombok, kisebb hegyek tetején kastélyok, várak, sőt várkastélyok. Valamennyi felújítva, gondosan karbantartva. A betléri Andrássy kastély csakúgy, mint Krasznahorka „büszke” vára. Pedig a legtöbb ilyen palota valamelyik magyar főúri család nevét viseli, a szlovák utódok mégis őrzik emléküket.

Nem így a hazajáró. Lépten-nyomon mást sem hallani, minthogy ez is a „miénk volt”, azt is „elvették tőlünk”.

Pedig, ha máshonnan nem, a legnagyobb magyar lektűrírótól, Mikszáth Kálmántól tudható: azon a vidéken ugyan magyar főurak uralkodtak, az iparos – a drótos és az üveges –, meg a földművelő és a pásztor, a favágó és az erdőjáró a tót atyafi volt. Ők rakták a köveket, faragták a tetőgerendát a főúri lakokba. A Duna TV hazajáró lelke azonban minderről nem vesz tudomást: csak hajtogatja „a nagyhazát”, búsong az elvesztésén. Ahelyett, hogy örülne: megint a hazánk Poprád és Tátrafüred, sőt Párizs és Berlin is, ha akarjuk. Hiszen európaiak vagyunk.

Biztos, hogy kellemes élmények is hozzájárulnak e régió iránti mély rokonszenvemhez. Kettő is akadt, elmesélem. Először közvetlenül a rendszerváltás után jártam e tájon. Szlovákia épp szakított az „elnyomó” csehekkel (szerintem a csehek legnagyobb örömére), dúlt Meciar szlovák anyácskája (Matice Slovenska), no meg persze Csurkáék sosemvolt Nagymagyarországa, fűszerezve némi Kárpát medencei képzelt kultúrfölénnyel, szupremáciával. Ismerőseim ezernyi tanácsot adtak. Legjobb, ha lekaparod az autóról a H-t, a szlovákok utálják a magyarokat. Meg ne szólalj magyarul! Nem szervezett csoporttal mentünk: csak úgy, kalandként. Szállást sem foglaltunk (nem volt még net), csak megálltunk délután 3 körül Kassa főterén, hogy szétnézzünk a városban, aztán keresünk valami szállóhelyet. Bár akkoriban Szlovákia még olcsó helynek számított nekünk, de a főtéren magasodó hotel szóba sem jöhetett: túl drága volt.

Mire visszaértünk, az autó körül kisebb csődület fogadott. Egy idősebb pár, néhány kisebb-nagyobb gyerek, Jesszus! Feltörték, széttörték a H-s autót? Mint kiderült, egyik sem. Az idős pár testvérek voltak: a férfi Kanadában élő magyar, a hölgy Magyarországon élő húga. Azt próbálták kitudni a srácoktól, hogy merre van a magyar autó gazdája. Mint kiderült, az úr húga régi vágyát akarta valóra váltani valamilyen családi emlék meglátogatásával a Felvidéken. De már a határon fennakadtak a szlovák határőrön. Kanadai úr, magyarországi nő, de mindkettő magyarul beszél? Ráadásul bécsi rendszámú autóval? (Minket akkor már meg sem állítottak a határon.) Szóval, elég elveszetten próbáltak tájékozódni az idegen környezetben. Kiderült, nekik sincs szállásuk, úgy döntöttünk, együtt vágunk neki. Kiadó szobát, turistaszálló félét kerestünk. Sok helyre benéztünk, volt, ahol a magyar beszédet meghallva, az egyikük hátrakiáltott: Keressétek meg Jóskát, az tud magyarul! (Arrafelé tényleg kevesen beszélnek magyarul.) Így jutottunk el egy munkásszállóból frissiben hotellé alakított helyre, ahol méltányos árért fürdőszobás szállásunk lett.

Hanem a recepción! Útnak indulás előtt még azt a jó tanácsot is kaptam: oroszul meg ne szólaljak, azt még jobban utálják a szlovákok. Ezért aztán néma csendben hallgattam végig, ahogy a fiam angol, majd a kanadai úr francia, végül a húga német szavaira csak fejrázás volt a válasz. Végül bátortalanul megkockáztattam: mózsna pa ruszki? Lehetett, hiszen a recepciós hölgy is oroszul tanult kötelezően, nagyjából egy szinten volt a tudásunk. Vagyis nem tudna egyikünk sem Lermontovot fordítani, viszont minden szükséges dolgot meg tudtunk beszélni. Egyetlen szót nem értettem: terasz.

Ennek értelme csak vagy 10 évvel később világosodott meg előttem, amikor éppen vadiúj szerelmemmel megint Liptóra készültünk. Mert nekem addigra kedvenc helyemmé vált a környék. Akkoriban úgy 0-24 órában dolgoztam, a hét hét napján. Ha néha mégis akadt 1-2 nap a pihenésre, kocsiba vágtam magam. Öt körül indultam, éjfél előtt már a liptószentmiklósi szállodában csekkoltam – és bámulhattam a szállóval szembeni rövid utca végében felsejlő hófödte Tátra csúcsait. A páromat is mély érzelmek kötötték ehhez a tájhoz: például az ő vezetésével fúrták a liptószentmiklósi tó melletti üdülő első termálkútját. 13 éven keresztül dolgozott az akkori Csehszlovákiában, végigfúrta a Felvidék összes gyógyfürdőjét. Ezidő alatt egész jól megtanult szlovákul.

Szóval, a tó partján épült üdülőközpont első, igen kedvezményes árral kényeztetett vendégei voltunk. Óriási területen tucatnyi apartmanház áll, emellett gyógyfürdő, strand a csúzdákkal, játékokkal, játszóterek, kis bolt, étterem. Itt esett meg, hogy a párom szlovákul rendelt a pincérfiútól, mire ő: Kérem, magyarul beszéljenek, nekem gyakorolnom kell a nyelvet, mert magyar vendégekre is számítunk.
Miért nem lehet hasonló példákat hozni? Miért kell örökké az „ezeréves” határokat mutogatni, amik azon kívül, hogy értelmetlenek, még hazugok is. Ha el is fogadjuk, hogy Árpád nemzetsége, meg a hozzá csatlakozott hat másik nagycsalád kb. ezer évvel ezelőtt verte le sátrai (na jó, jurtái) tartófáját nagyjából Pusztaszer környékén, az kizárt, hogy lóháton elzarándokoltak volna a déli Kárpátok végéig, vagy a Vaskapu alá, kizárólag abból a célból, hogy körbepisiljék a szállásterületüket. Jóval kisebb volt ez annál.
Egy „nemzeti főadótól” minimum elvárható, hogy erősítse – ne torzítsa – a nemzettudatot.

Gyakran nehéz eldönteni, hogy tudatos hazugságról van-e szó, vagy tényleg nem ismerik a tényeket? Az ünnepek alatt a Hazajáró korábbi adásait ismételték: ezúttal Erdélyben kószált a csapat. Márciusi lehetett a felvétel, mert ilyenformán búcsúzott a Hazajáró egyik tagja a helyi polgármestertől: ha megőrizzük a magyarságunkat, valóra válhat a márciusi ifjak utolsó pontjának követelése.

Na kérem. A 12 pont 12. tagja: Unió Erdéllyel. Nem valamiféle „kommenista” álláspont alapján, hanem a fennmaradt, eredeti, Landerer-Heckenast nyomdában készült kiáltvány egyik példánya szerint. Tehát nem „Vissza Erdélyt!”. A XIX. századi fiatalok még tudták – amiről ezek szerint a nagymagyaroknak gőzük sincs: a történelem – sőt az ezeréves történelem – során Erdély csak néha volt a Magyar Királyság tagja: többnyire önálló fejedelemség volt, ami hol szövetségben működött a magyarokkal, hol meg nem. Ennél is rosszabb, hogy nemhogy több száz évre, még tíz évre visszamenőleg sem működik a stáb „történelmi” emlékezete. Különben tudnák: a márciusi ifjak 12. pontja 2007-ben megvalósult: Magyarország unióban van Erdéllyel: az Európai Unióban.

Ennél is szomorúbb, hogy milyen eredményesen működik a gátlástalan ámítás: a Hazajáró a közönség szavazatai alapján nyerte el a Príma Primissima díjat 2017-ben.

Rátesi Margit

36 hozzászólás

  • Aki utazott külföldre a “kommunista” időkben, csak az tudja helyén értékelni az Európai Uniós tagságot. Mintha egyik megyéből a másikba lépnél, mindössze egy tábla jelzi, hogy mégsem, hanem már osztrák, cseh, vagy német területen jársz autóddal. Nincs gondod a fizetéssel sem, de akkor sem kerülsz bajba, ha legalább angolul úgy-ahogy megbírod magad értetni, bárhol járj az Unióban.

    A Duna tévé jelenleg futó műsorait nem ismerem, ebből a Hazajáróból se láttam egyetlen adást sem, de ezt az “ez is a miénk volt, azt is elvették tőlünk” szövegelést nem először hallom.

    No persze, hasonlókat mondhatna a portugál, a spanyol, az olasz, a francia, az angol is, de még az osztrák is. Talán pont emiatt pattant ki ötletként a történelmi távlatokban gondolkodókból az Európai Unió megalapítása. Igaz, a megalapításakor még nem ez volt a neve, de az alapítóknak elegük lett a háborús pusztításokból, az egymás népeinek leöléséből. Kezdetben hat ország egyesítette gazdaságát és politikáját: Belgium, Luxemburg, Hollandia, Franciaország, Olaszország és a volt ellenségük Németország.

    Mára 28 ország a tagja, igaz, a britek kiválnak, amit ma már többnyire bánnak, de a régi történelmileg előrelátó gondolkodók szándéka bevált: béke van Európában, az országai közül egyik sem támadta meg a másikat immár 73 éve.

    Az európai béke csendjét töri meg és zavarja fülsértőn az “ez is a miénk volt, azt is elvették tőlünk” magyarkodása. Hangoztatói hazafinak gondolják magukat, de ezzel a szöveggel lehet a legtöbbet ártani Magyarországnak.

  • Drizari:
    Tedd hozzá:
    Az USA akarta hogy béke legyen Európában.

  • Igen!
    Angliáé volt gyakorlatilag minden ami oceán vagy tenger.
    És már nem az ővé.
    Mégsem rinyálnak mint a félkegyelmű jobberek itten.

  • Marosi Daniel

    Geyza
    2018 január 8
    11:26 de.
    Ez fatalis vagy lefizetett tevedes! Az USA miota letezik soha nem akart beket Europaban, mert az rontana az uzletet, az elso ketto vilaghaboru tette ot utolerhetetlen gazdasagi es katonai szuperhatalomma, meg az hogy atlagpolgarai IQjat sikerult olyan hiszekeny mindenevo bovlivasarlo szintre csokkenteni, hogy meg a koltseges demokracia exportjait is hajlandok barmikor megszavazni.

  • Marosikám nem hinném hogy vitapartner lennél számomra, ezekkel a régi vállalati szeminárium ízű kiszólásokkal amiket a hungaronácik oly előszeetettel rángattak elő a történelem sűlyesztőjéből.
    De te azé ne zavartassad magadat, hajtogassad csak az avíttos lejárt hülységeidet.

  • Bravo Margit, kínosan jó írás!

  • GRatulalok Margitnak valoban jol ir cikkehez.. Szivem szerint e;n kihagytam volna a polotikat letolast azokra, akiknek faj, hogy Erdely ;es Felvidek mar nem magyar.
    Mindket heyen ja;rtam 1O-1o napot toltottem ott..Kulonbseg az Szerintem helyseg kozott, Az a kulonbseg a ket videk kozott, hogy Erdelyben meg hallani az utcan, uzletekben magyar szot, de Szlovakiaban nem igen, Kulonben megmeztem Kassan Marai Sandor szzulohazat is, na meg a katedralisban a pinceben II. Rakoczi Ferenc sirjat, azaz koporsokjat.

  • Kész röhej ez a “„miénk volt”, azt is „elvették tőlünk”” hamis hiedelmek!
    Tájékozatlan embereknek furcsán hangzik de a magyar nemzetnek soha nem volt területe a “Szent Korona ezeréves Magyarországa”, tekintve, hogy azt a területet jelentős részben más nemzetek és nemzetiségek – németek, csehek, lengyelek, ruthenok, oroszok, szlovákok, ukránok, bunyevácok, zsidók, horvátok, szerbek, románok, cigányok, örmények, görögök, muzulmánok, olaszok és még ki tudja hány területi hovatartozás nélküli kissebségek – népesítették be. Az 1910-es népszámlálás szerint a Magyar Királyság lakói között 50 százaléknál kevesebb volt a magyar, a később elcsatolt területek lakossága pedig háromnegyed részben volt más nemzetiségű. Volt olyan vármegye hol nem is élt magyar.

  • Szemenyey Antal

    Miklos Banfi
    2018 január 8
    8:34 du.
    A kagyloba szebbet es hazafiasabbat produkalok, kinok nelkul!

  • Szemenyikém peg valóban jó írás !
    De..mért olvasod el?
    Javasolnám menj ki egy Árvalányhajlandi árnyékszékre (A gyepűn balra a harmadik deszkaajtó) és merj magadnik ki még több hazzaffyasságot..

  • Pityi Palkó:
    Azt se felejtsük ki hogy Zrínyi Miklós valódi neve Nikola Šubić Zrinski volt és a vén tömeggyilkos Horthy sem nagyon tudott magyarul.
    A fajmagyar Vonagábornak is valami balkáni a neve.

  • Pityi Palkó
    2018 január 9
    4:05 de.

    Azert kisse tulzasba esett, vagy nem jart otthon tortenelmi orakra az iskolaban.
    A tortenelmet nem lehet megvaltoztatni, ha tetszik, ha nem.
    Persze Homan.Szekfu , 5 kotetes konyve, ami a polcomon van, az alap tuasa amgyar tortenelemnek.
    Tudom, volt egy idoszak otthon amikor nem volt szabad a valodi tortenelmet sem tanitani s em, idezni. Remelem azert ez az ido mar megszunt.
    Csak egyesekben maradt egy par buta velemenzzy hazajarol, azok, akik abban a bizonyos korban jartak iskolaba, es nekik ezt tanitottak. Jobb voln utananezni, hogy masok tarsasagaba ne nezzek butanak.

  • Tetszik nem tetszik, a “tót atyafiak” magyar ellenességben tudják csak meghatározni identitásukat…”A mai szlovák nemzeti-nacionalista irányultságú értelmiség szellemi atyja, az 1997 februárjában elhunyt Vladimír Minác szlovák író egy helyen azt találta leírni: “A szlovákok a magyarokkal szemben mitologikus gyűlöletet éreznek.”

    Minác eme mondata olyan problémára világít rá, amely a magyar társadalom nagy része számára ma már érthetetlen, ugyanakkor erősen befolyásolja mind a Szlovákián belüli szlovák-magyar viszonyt, mind Szlovákia és Magyarország kapcsolatát. A szlovákok mitologikus mélységű hungarofóbiája ma egyaránt megnyilvánul a magyarokkal szembeni kisebbségi érzésként és arroganciaként, erőltetett felsőbbrendűségi érzésként. A számtalan szlovák-magyar probléma olyan szlovák értelmezését eredményezi, amely szerint az önálló szlovák nemzetállamot építő politika feladata az, hogy kivédje a szlovák állam megalázására, legyűrésére, megsemmisítésére irányuló magyar politikai törekvéseket.”
    Itt, Kanadában, szlovák tankör társaim vannak, akik azt tanulták, hogy olyan hogy magyar náció, nincs is, és Madarsko (Magyarország) csak 1920 óta piszkítja Európa térképét…
    Csodálkoznak azon, hogy mi nem tanultunk semmit, a szlovákság 8000 éves történelméről, és nem tudunk kultúrális fölényükről..
    Persze ezzel nincs semmi baj, amíg együtt sörözünk. és imádjuk a lengyel lányokat…

  • Slapaj, mindennek ket oldala van. A tortenelemnek is. Ha egy franciavaal beszelsz, gyuloli az angolt es forditva. A nemetet a legtobb nacio utalja. Az angol, mindig hires volt az imperializmusarol, de megis Angliaban szuletett meg a ma ismert demokracia.

  • Kedves Figyelő:”… akiknek fáj, hogy Erdély és a Felvidék már nem magyar.”
    Az első vh előtti, utolsó, 1910-es népszámlálás szerint Erdély történeti területén 34,3% magyar és 55% román nemzetiségű élt. Gondolod, hogy annak az 55 százaléknak nem “fájt”, hogy Erdély az Osztrák-Magyar Monarchiához (NEM Magyarországhoz)tartozik? Ráadásul még piszkosul el is verték a háborúban, miért akart volna egy vesztes államhoz tartozni?
    (Az adat a Magyarságkutató Intézet tanulmányából származik.)

  • Slapaj gondolkoztál azon vajon miért útálják a magyarokat?

  • talalom

    Érdemes az erdélyi 1910-es nemzetiségi adatok mellé odatenni a száz évvel korábbi számokat, miszerint: 1712-ben a történelmi Erdély lakóinak nemzetiségi megoszlása: 47% magyar, 34% román, 19% német (szász és sváb).

    Úgy teszel, mintha Erdély népszavazással került volna a Romániához. Sem a magyarokat, sem a románokat nem kérdezte senki. Gyulafehérváron kiáltották ki (a megszállt) Erdély csatlakozását Romániához.

  • ˙

    REMEK A CIKK

    🙂 🙂 🙂 🙂 🙂

    .

  • talalom
    2018 január 9
    12:06 du.
    Tortenesz szerint, Erdelybe egy popa vezetett roman nep az ami feltoltotte a romanok letszamat.
    De nem ersdemes vitatkozni. Erdeely gyonyoru es erdemes oda elutazni es korulnezni.

  • Jani! Tökmindegy, hogy mi volt 200 évvel ezelőtt. (És sehol nem írtam, hogy népszavazással lett Erdély Románia része.) A fontos az, hogy miképpen éljünk együtt itt, Európában.
    Slapaj! Vedd már komolyan magadat! Ugye nem akarod, hogy soroljam azokat a magyar alkotókat, akik szerint szlovák nemzet nincs, a tótok a magyarság kárára lettek nemzet. Ezen a nívón eljuthatunk odáig, mint a reklámban az óvodások a homokozóban: Be-be-be, az én apámnak meg CSÉB-je is van!!!

  • Jani:Bár 200 év távlatából nézed az adatokat, de ne kukacoskodjunk.
    Nézzünk vissza 1100 évvel.
    Akkoriban vajh mennyi magyar lakott itten ?

  • Továbbá a továbbképzés érdekében !

    Az úgynevezett Osztrák-Magyar Monarchia nem volt más mint egy Bécsből szervezett és irányított, felületesen összefércelt, összefoltozott tákolmány. A kapzsi, területek után vágyó Habsburgok, (a Habsburg Rudolf kezdte a kelet felé tolakodásukat), mesterséges politikai megegyezésekkel a különböző Európai fejedelmekkel és uralkodó házakkal összekacsintva, hódítások, a forradalmak, a felkelések, a szabadságharcok leveréseivel és számukra kedvező házasság kötések által, közép/kelet Európa térségében, ÉVSZÁZADOKON ! át, óriási területeket kebeleztek be – felelőtlenül csatolgattak balkáni területeket a birodalmukhoz, tekintett nélkül az akkori ott lakó népek etnikumi, kulturális különbségű származásukhoz. Hízott is a magyarok mája abban a téves hitben, hogy gyarapodunk. Kész röhej !
    (Érdemes tanulmányozni Teleki Pál miniszterelnök, földrajztudós híres “vörös térkép”-ét, ami Magyarország 1910-es népességének nemzetiségek szerinti eloszlásáról és a népsűrűség figyelembevételével van ábrázolva.)
    Ez a térkép megdöbbentően tudomásunkra hozza, hogy mi Magyarok, földrajzilag milyen szétszórva éltünk !

  • Figyelő4:21: Igen. Csak ne vicsorgó nagymagyarral menj, mert megkeseríti a szádban a cujkát, de még a töltött káposztát is. Holott az ott élők többsége normális amúgy, ahogy tapasztaltam, kis megvetéssel szemlélik a megélhetési kirakatmagyarok handabandázását.

  • talalom

    Annyiból nem “tökmindegy”, hogyan alakult a nemzetiségi arány a Trianon előtti száz évben, hogy a számokból látható, hogy annak idején nem lehettek annyira elnyomva a nemzetiségek, ha pl. a románok jóval nagyobb mértékben szaporodtak, mint a magyarok. Szaporodtak vagy inkább bevándoroltak. Ha pedig bevándoroltak, azt jelenti, h Erdélyben jobb dolguk volt, mint a Regátban (Óromániában).

    Abban pedig biztos vagyok, hogy az elcsatolt országrészekkel kapcsolatban a önköpködés pont olyan visszataszító, mint a melldöngető magyarkodás.

  • Nem vok képes felfogni amúgy hogy mijajóbánatot számítanak a “határok” az Európai Únióban, ami a mi hazánk…míg Istenkegyelmébőlmiurunk ezt is széjjel nem cseszi nekünk.

  • Marosi Daniel

    jani
    2018 január 10
    8:37 de.

    5*!

  • Többeknek:

    Nem gondolom, hogy csak “magyarkodásból” bárki is Erdély Magyarországhoz való “vissza csatolását” tervezhetné reálisan. Egy bármely terület rendezés csak nagyhatalmi érdekekből lehetséges, mint ahogy az elcsatolás is nagyhatalmi egyezség volt. Országok szétválása és egyesítése nem ördögtől való, ld.: Csehszlovákia és Jugoszlávia széthullása, Koszovó kiválása Szerbiából, a Krím elcsatolása.
    A román esetben Székelyföld csupán(!) kulturális autonómiát szeretne olyat, mint azt 1918-ban Gyulafehérváron a románok írásos szerződésben vállaltak a nagyhatalmak előtt, de azt soha/soha be nem tartották – immár száz évig. Az önmagában árulkodó, hogy a román kormányok (bal-jobb egyaránt) úgy félnek a kulturális autonómia megadásától, mint ördög a szentelt víztől, mintha reálisnak látnák a veszélyt egy esetleges szétválásra-:)

    ps: Azzal egyetértek, hogy az Orbán kormány szavazat szerzési célokból közeledik a romániai magyar állampolgárokhoz. Ezt ki-ki ítélje meg saját álláspontja szerint.

  • Jani! A nemzetiségi elnyomást sem akkor, sem most feltételezésekkel mérik (“lehetett”), hanem törvényi feltételekkel: anyanyelvhasználat, – pl államigazgatásban, anyanyelvi oktatás, anyanyelvi kulturális intézmények stb., stb. A Klebelsberg törvény nagyon jó példa erre – már persze, ha hallottál harangozni erről a elemi népiskolai hálózaton kívül.

  • talalom,
    Arra eml;kszem, hogy a gyerekenek kotelozo volt a roman iskola es az egyetemi vegzettseghez is.

  • talalom

    Azt szót, hogy “lehetett”,ebben a mondatban nyugodtan behelyettesítheted a “voltak” kifejezésre és akkor sem fog megváltozni a mondat értelme. Azért, mert nem feltételezést, hanem megengedést jelent. Ha feltételezést jelentene, akkor a “talán” szóval lehetne (szabadna) kiváltani..

  • Figyelő4:21: Igen. Csak ne vicsorgó nagymagyarral menj, mert megkeseríti a szádban a cujkát, de még a töltött káposztát is. Holott az ott élők többsége normális amúgy, ahogy tapasztaltam, kis megvetéssel szemlélik a megélhetési kirakatmagyarok handabandázását.

    Nem, egy erdelyi vezetovel voltam ott(mernokkel) , kituno irodalmi, kulturalis tudassal rendelkezett es a Hazzsongradi temtoben a nagy magyar erdelyi koltok verseit tolmacsolta sirjaiknal. Romaniaban elt es jart egyetemre.

  • Kedves Kiss Ferenc! Komolyan kérdezem: mi az izé az a “székely autonómia”? Úgy tudom, a székelyek magyaroknak vallják magukat, kb úgy, mint az itthoni jászok, kunok, vendek stb. Picit másként beszélnek magyarul: de hát a zalaiak, a palócok, a szegediek is – akkor ők most “nemzetiség”?
    Milyen “székely autonómiát” követelnek? Területit, mint itthon az a gyanús cigányegylet? Kulturálist? Milyen nyelven? Székelyül?
    Ezzel a “székely nemzetiséggel” egyébként nagyon lábon lőhetjük magunkat. Önálló, anyanyelvi iskola, színház, stb , kétnyelvű államigazgatás (helység feliratok, utcanevek) csak a nemzetiségek bizonyos aránya mellett kötelezőek: úgy tudom, ez most 20%. Könnyen lehet, ha a székelyek leválnak a magyarokról, sok helyen nem érik el ezt az arányt – és nem lesz kötelező ez sem.
    Kérem, ha ezekről beszélgetünk, ne úgy tegyük, mint a pákai búcsúban, ahol könnyen kiszaladt a bicska a csizmaszárból, ha beszólt egy dömeföldei.
    A megoldás az lehetne, hogy minden európai állam több nyelvet fogadna el hivatalos államnyelvként, ahogyan Kanadában is van. Vagy pl. Svájcban, ahol, amikor én tanultam, négy hivatalos nyelv létezett: a német, az olasz, a francia és a retoromán. (Ez utóbbiról régen hallottam: a román nyelv ebbe a nyelvcsaládba tartozik: nem latin és nem indoeurópai és nem szláv: retoromán.)

  • tal’alom,
    Erdelyben csak azokon a telepeknel van magyarul kiirva a helyseg neve , ahol szekelyek elnek foleg.
    Mashol Romaniaban minden helyseg nev, csak romanul van. Kolozsvartol kezdve Nagyvaradig.

  • talalom

    Nyelvek, nyelvcsaládok dolgában nagy hiányosságaid vannak. Amit a székely autonómiáról írtál, abba inkább nem bonyolódom bele.

    A retoromán a latin nyelvcsaládba tartozik. Ahova a francia, belga, provence-i, spanyol, katalán, olasz, portugál és a román.

    A latin pedig a nagy indoeurópai nyelvcsaládba. https://hu.wikipedia.org/wiki/Indoeur%C3%B3pai_nyelvcsal%C3%A1dMint

  • jani
    2018 január 13
    7:45 de.
    Nem akarom elkeseritei, de a roman csak kb 15o eve tartozik a latin nyelvcsaladba, ugyanis akkortajt alakitottak at delszlavbol ugyes nyelvhamisitok, akiket ma nyelvujitokent tisztelnek Daciaban. Errol butan es ovatlanul hatrahagyott, cirillbetus regi templom feliratok is arulkodnak, na meg a latinra abszolut nem jellemzo es a makacs nepbol kinevelhetetlen, nekunk kimondhatatlan 6 lagy maganhangzo.

  • Köszönöm a kiigazítást Jani. Nem vagyok nyelvész, csak régi iskolai emlékeimből rémlett ez a retoromán.
    Marosi! Miért “nyelvhamisítók”? Minden nemzeti nyelv változik, alakul – különben a holt nyelvek sorsára jut.
    “..ovatlanul hatrahagyott, cirillbetus regi templom feliratok…”Azok nem “óvatlanul hátrahagyott” cirillbetűs feliratok, hanem valószínűleg a kettévált kereszténység bizánci ágának írásmódjával írtak. A mai görögben is léteznek a cirillre hajazó betűk. Nem véletlenül: a keleti szlávok számára használható írásbeliséget alkotó Cyrill és Metód ugyanis bolgár (görög? Ki tudja – nem léteztek még a mai értelemben vett nemzetek) püspökök voltak, és a bizánci kereszténység hívei. Ami egyébként szintén szakadozott, alakult a századok során. Ahogy a római ág egyetemessége (katolikussága) is megszűnt a reformációval, úgy a bizánciaknál is megjelent a görög-keleti, az ortodox, a pravoszláv.
    Nem valószínű, hogy a román nyelv “délszláv” lett volna, ahogy a román nép sem szláv. Inkább valami kevercs, mint a magyar: ott élt dákokból, arra járó törökök, bolgárok cigányok, szlávok, magyarok kevercse.
    A legújabb genetikai kutatások szerint pl. a mai magyarok génkészlete a legnagyobb arányban a nyugati szlávokéhoz (szlovákok-lengyelek) hasonlít.

Leave a Reply


Trackbacks

This site is protected by Comment SPAM Wiper.