Védának ajánlva

Gyanútlanul rákérdeztem: Mit csinál az unokám?

S(z)lájmozik.

Jesszus, és magas láza van? – érdeklődtem. Tudatlan vénasszonyként azt hittem, hogy a durva megfázások idején az ember torkában megtapadó hmmmm…. váladék felköhögésével van elfoglalva. Bár furcsálltam a korosztályomnak még ismerős, tán német gyökerű kifejezés igeként való használatát, de hát angolos a gyerek is meg a szülei is, előfordul, hogy az idegen kifejezéshez hozzácsapnak egy magyar igeragozást, és kész. Lájkolunk, meg szmájlizunk.

Kiderült, hogy tévedtem, bár talán nem is olyan nagyot. Véda a legújabb divatőrülettel játszik, vagyis egy nyúlós, valamennyire ragadós anyagot gyúr-gyömöszöl. Ez a slime, vagyis a s(z)lájm.

Végülis mi is gyurmáztunk kisiskolásként, küszködtünk, hogy valami formaféle alakuljon a leginkább agyaghoz hasonló színes rudacskákból, amikből sose volt megfelelő a készlet: vagy a pirosból volt kevés, vagy a kékből, arról nem is beszélve, hogy a tompa alapszínek nem voltak túl tetszetősek. Összetett – lila, rózsaszín, narancs – meg egyáltalán nem is létezett. De hát egy generációval előbb még az egyszínű gittet őrizték Grál-kehelyként Nemecsekék…

Naná, hogy meggugliztam!

Pompás dolgot fedeztek föl élelmes utódaink! Nem tudni, név szerint ki találta ki, hogyha néhány óra múlva törik-szakad a gyurmaszobor, vagy a hercegnőbábút nem lehet flitteres ruhába öltöztetni a merev, makacs gyurmából, kell keresni erre alkalmatosabb anyagot.

Ez a slime, amit mindenki maga kavar ragasztóból, mosószerből, fogpasztából, bóraxból, meg tucatnyi más anyagból. A neten több száz recept létezik: az egyik kiválóan nyújtható, húzható, a másikból tükörsíma felület gömbölyíthető. És mindegyik szinte tetszés szerint színezhető, diszíthető flitterrel, csillámporral, -lemezkével.

Persze kapható már készen is az alapanyag – meglehetősen borsos áron, 3500 forint körül adnak egy félmaréknyit. Na jó, gyerekméretben egész maréknyit. Ha valaki – a „nemzetthy” elvárásnak megfelelően – nevel egy 6, egy 8 és egy 10 éves gyermeket, az mindjárt 11500 forintba kerül.

A gyerekeket ez nem nagyon érdekli: slime-oznak egyedül, a barátjukkal, otthon és az osztályban.

Hivatásos szervezők is rárepültek a divatra: vasárnapra slime-gyerekprogramot hirdettek, de elszámolták magukat. Bár a budai Millenáris rendezvényterme elég tágas, és a hozzá tartozó park sem kicsi, mégis százak álltak a tűző napsütésben a bejutásra várva. Nem úszták meg a sorállást azok sem, akik a neten előre megvették a jegyet. Pedig borsos volt a belépő: ötezer forintot kellett fizetni a bejutásért, ahol viszont nem kellett a bámészkodással beérni. Mindenki kapott egy kisvödröt, meg bele valamennyi nyúlós műtaknyot – és kezdődhetett a nagy, össznépi slime-ozás. Illetve kezdődhetett volna, ha a tumultusban erre mód lett volna.

Így azután már talán sose tudom meg: Mit csinál az unokám, ha éppen s(z)lájmozik?

Rátesi Margit