Volt egyszer egy rendszerváltás…
Ezt a kis töprengést az elsõ szabad választás elõtt írtam. Talán most újra érdekes, hogy már elfelejtettük, hogyan is volt akkoriban…
Választás 1990
Férjhez kell mennem, az idén most már férjhez kell mennem. Nem halaszthatom tovább. Az összes szomszéd vénlány készülõdik, én sem maradhatok magnak. De ez nem is fenyeget, annyi a kérõm, mint rostán a lik, és még eggyel több!
De hát ki is vagyok én, miért is versengenek ennyire a kegyeimért? Hiszen – így mondják mindnyájan – szegény vagyok, rongyos, éhség a küszöbömön, fiókjaimban csak adósságlevelek pénz helyett. De ha õket választom, õk rendbe teszik a zilált ügyeimet, kitakarítanak a koszos kis vityillómban, meglátom majd, milyen szépen fogunk élni, és boldogan. Csak tudnám, mégis mi bennem olyan kívánatos? Éppen nem vagyok már fiatal, és hát szép se igen vagyok. Egy kicsit lusta, egy cseppet romlott, egy kissé ostobácska. Gyanús. Csak mégis meg kéne kotornom azokat a fiókokat mégegyszer a bizonság kedvéért…
Ámbár férjhez menni kellemes. Kellemes, ha körüludvarolnak a kérõk, szaladgálnak a kopogtatócédulákkal, mosolyognak, lihegnek. Ezt az állapotot kéne tartósítani, mert hogy esküvõ után mi lesz… De hát egyáltalán, melyiket válasszam?
Itt van mindjárt a régi szeretõm. Jólöltözött, elegáns, disztingvált, olyan udvarias, hogy szinte hihetetlen! Megváltozott volna valóban? Hiszen tudom én, hogy nem ostoba, nem is tehetségtelen, talán nem is gonosz, csak hát az erkölcsei… Annakidején az erõszakoskodásaival mindenkit kitúrt a környezetembõl, na persze, akkor még naivabb voltam. Hát azért megvoltunk úgy, ahogy, a szomszédok felé mindig mosolyogva, de négyszemközt olykor le-le kevert nekem néhány pofont. Sose viselte el, ha ellentmondtam neki. A közös pénz pedig mindig az õ zsebibe vándorolt. Ámbár rajta meg a háziúr zsarnokoskodott, máig nem sejtem, mibe volt az neki. Na, most már a háziúr is megvénült, megszelídült, õ meg esküdözik, hogy minden másképp lesz, hogy már látja, mennyire helytelenül viselkedett, hogy bízzam benne, még ez egyszer utoljára tegyünk egy próbát, mert szeret. Hmmm.
Na, nézzük a következõt. Ez öreg legény már, a volt szeretõm volt puszipajtása, jobbik és rosszabbik fele is, attól függ, honnét nézzük. Mert ez ostoba és makacs, de van benne szív és lelkesedés. És nem mutat most se hízelgõ arcot. Csak hát szegény, azt hiszem, impotens már. Gyanítom, hogy õ már csak így született, tehetetlennek, annakidején is a volt szeretõm dirigálta. Most meg ráadásul maga is elhiszi magáról, hogy csak õ menthet meg engem. Szegény szamár!
A harmadik kérõm a legokosabb. Kérlelhetetlen logikája mellett nem állhat meg érv, lenyûgözõ fekete szemei elõtt nem állhat meg bûnös. Büszke fejtartású, komoly, céltudatos, önálló és mindent elsöprõ. Elhiszem, hogy mindent tud, elhiszem, hogy igaza van. Ha dadogva mondok valamit, csak okosat villan rám a szeme, és halkan, de magabiztosan mondja, te, kedves, ehhez csacsi vagy, bízd csak rám a dolgot! Mi tagadás, sokszor vágyat érzek, hogy neki adjam magam, olyan ellenállhatatlan az egyénisége. Csak lenne benne egy csepp melegség! Csak lenne valami gyengesége, hogy legalább becézhetném! Hogyan lehetnék mellette boldog nõ, ha nem érezhetem soha, hogy szüksége van a szívemre? Néha megrettenek, ha rápillantok, nem a régi szeretõmet, nem a régi életemet kapom vissza vele?
Ennek a harmadik kérõmnek van egy speciális riválisa, aki elég okos, és még szíve is van, méghozzá hatalmas! Eredetileg tetszett is, de most már kritikusabb vagyok. Hisz egy kicsit szétfolyik, egy kicsit határozatlan, egy kicsit kapkodó. Önbizalommal nincs túl jól eleresztve, mióta a harmadik kérõm a sarkára csukta az ajtót, és a torkára forrasztotta az elmélkedést. Legfõbb igyekezete azóta nem az, hogy nekem õ tessék, hanem az, hogy nekem az a harmadik ne tessék. Ezt a harmadik kérõmet rühelli, mindennek elmondja (és közben mindenáron utánozni próbálja, nem veszi észre, hogy az neki nem áll jól), és folyton szemrehányást tesz nekem, hogy elbámészkodok amannak az okos szemein. Te jó ég, mi lenne itt féltékenységben bedobva, ha esetleg õt választanám! Pedig máskülönben elég rendes pasi, és azokkal a kérõimmel, akikre nem sok szót vesztegetek, azokkal elég jól kijön. Még a volt szeretõmmel is. Hát, ez egy kicsit elgondolkodtató…
Az ötödik kérõm nyílt tekintetû, gyönyörû, lelkes ifjú. Ha csak harmincnégy évvel fiatalabb lennék, bizonyosan õtet választanám! Azt a felháborodástól pirulni is tudó hamvas arcot, azt a kérlelhetetlen, önmagát is emésztõ igazságkeresést, azokat a naiv szemeket, azt a szerelmet tisztelõ áhítatos ajkat. Szûz? Vagy hipkrita? Micsoda élvezet volna ezt bevezetni a szerelem rejtelmeibe! Megtanítani a gyönyörûség fortélyaira! Megmutatni végre a valóságban is, mi az a csók, mi az az ölelés! Hajaj… Majd kiábrándulna. Nem úgy képzeli õ a szerelmet, amilyen az a valóságban! Micsoda csalódás lenne neki, mennyi szemrehányás fakadna abból, ha felfedezné rajtam imitt-amott a ráncokat, a régi kéjes harapdálások nyomait, micsoda megrázkódtatás lenne, ha megtudná a sok titkos megalkuvást, csalást, szemérmetlenséget, amiket régebben elkövettem! Na nem, válasszunk inkább valami prózaibbat, valami józanabbat.
Na, ha józan kell, itt a hatodik! Ez földjózan, és elsöprõen praktikus. Már ami az õ saját érdekeit illeti. Majd õ megment engem (és fõleg sajátmagát). Vállalkozik rá. Vállalkozik mindenre, csak haszon legyen. Már eddig is sokat tett értem, tõkét meg miegymást gyûjtött (imitt-amott), úgyhogy most már abban a helyzetben van, hogy segíthet. A végén, meglátom, ha rá hallgatok, még milliomosnõ lesz belõlem, csak bízzam benne, adjam csak oda gyorsan a földecskét meg a gyáracskát, meg a pénzecskét.
Forog még ezeken kívül néhány csudafigura is körülöttem. Olyanok például, akik valamikor egyszer már udvaroltak nekem, de a volt szeretõm kitúrta õket. Ezek igen szeretik egymást piszkálni, néha az az érzésem, hogy csak azért járnak hozzám, mert nálam mostanában mindig összefuthatnak, és így jókat veszekedhetnek egymással. Aztán járnak hozzám olyanok is, akiket a volt szeretõm valamikor imitt-amott jól elpáholt, és most jönnek mutogatni a hegeket a hátukon, meg a fenekükön, és ki nem fogynak a siránkozásból. Megint mások, szenteskedõk és elvtarisznyák jönnek prédikálni nekem a bûnös szerelemrõl, és legszívesebben apácakolostorba dugnának, de van olyan is, aki éppen ellenkezõleg, szabad szerelemre, ki tudja mire akar rábeszélni. Vannak aztán epigonok, híres, nagy szeretõket majmolók, azután mutogatós bácsik, meg olyanok, akik stricinek ajánlkoznak. És még ezen kívül számtalan jellegtelen, szürke pofa, akinek még a nevét se tudom.
Gondban vagyok, bevallom, melyiket is válasszam? Félek, hogy mind egykutya, a vége csak az lesz, hogy moshatom a kiválasztott gatyáját. Nem jobb lenne talán, ha vénlány maradnék?
Egy sok strapát megélt feminista.
1990.2.7
Almási Alma
Author: KMH Vendégszerzők
Aczél Gábor
Andy Boyer
Aszalos Sándor
Avi ben Giora
Bogdán Géza
Búzás Huba
Christopher Adam
Egri-Eiben István
Endre István Simay
Eörsi Mátyás
Éry Balázs
Fényes István
Föld S. Péter
Gadó György
Garai-Édler Eszter
Georgina Bojana
Gere Gábor
Gergely Beatrix
Göllner András
Gulyás András
Hirschler Tamás
Hollósy Gerti
Ille István
Kalmár Szilárd
Kerekes Sándor
Kertész Ákos
KMH Vendégszerzők
Kopácsi Judith
Lázár György
Petényi Judit
Rátesi Margit
Révay András
Róna György
Rosu Mária
Szigetvári Viktor
Szücs Balázs
Szukits Rezső
9:56 de.
Adok mellé egy feladatot is. Nevezze meg az első öt pártot, amelyről írtam! 😀
9:57 de.
A hatodik a bónusz, aki tudja, az már tényleg szakértő rendszerváltás ügyekben… 😀
10:33 de.
Szerintem az első ez a párt lenne 🙂 :
10:40 de.
Én akkoriban inkább lementem egy nyilvánosházba.
(Mára azokat is szanálták hehehehe)
10:48 de.
Nekrológ helyett. (wikipédia)
Látjátok, feleim, szemetekkel, mik vagyunk: íme, por és hamu vagyunk. Mennyi malasztban (kegyelemben) teremté kezdetben [Úr] mi ősünket, Ádámot, és adta vala neki paradicsomot házzá. És mind[en] paradicsomban való gyümölcsöktől monda neki élnie. Csupán tiltá őt egy fa gyümölcsétől. De mondá neki, mért ne ennék: „Bizony, [a]ki napon eendel az[on] gyümölcstől, halálnak halálával halsz”. Hallá holtát teremtő Istentől, de feledé. Engede ördög intetének, és evék az[on] tiltott gyümölcstől, és az[on] gyümölcsben halált evék. És az[on] gyümölcsnek oly keserű vala leve, hogy torkát megszakasztja vala. Nem csupán magának, de mind[en] ő fajának halált evék. Haraguvék Isten, és veté őt ez munkás világba: és lőn halálnak és pokolnak martaléka, és mind[en] ő nemének. Kik azok? mi vagyunk.
11:31 de.
Gratulalok Alma;
Tetszik az irasmodja es a kifejezesei is.
Gratulalva hogy Maga a Pesti Gloria Steiman.
Remelve tevekeny es sikeres „feminista” is.
Vannak akik „feminazi”-nak hivjak.
Kedvelem a lirikus kifejezeseit.
Tisztan ertve, habar, szeremcsemre nem ismerem partjaikat,de amodon azt jelzi, hogy minden „keroi” eunic-ok (kihereltek) voltak ;))
11:35 de.
HAZAI LAMPA;
A „Halotti Beszed” es annak idejen minden mas magyar irasmodban NEM letezett a pontok es vesszok a maganhangzok folott.
Azt csupan az eszaki szlav-kiralyok idejen vette at a magyar.
A Wikipedian tisztan lathato az. Csak kattintania szukseges a „nagyit” gombot.
12:04 du.
Chris talált. Egy!
12:40 du.
Alma,a part valasztasa egyeni. A magyaroknal ketfele szakadt mar regen ez az allapot. Erre nincs orvossag, amig elnek olyanok akik oregek, de emlekeznek meg!
3:10 du.
A tippeléshez nem elég, ha az akkori pártokat ismeri az ember: Téged is ismernie kell. Én meg csak az írásaidból ismerlek. Figyelembe kell venni azt is: 27 évvel ezelőtt vajon miket tudhattál az akkor színre lépő pártokról.Az én tippsorom a következő: annak ellenére, hogy Chris 1. találatát viszaigazoltad (Chris nem tudhatta, hogy a ’90-es választások előtt – februárban – az MSZMP még számottevő politikai erőnek látszott.) tehát:
1. MSZMP
2. MDF
3. SZDSZ
4. MSZP
5. Fidesz
6. FKGP
3:24 du.
Én nem találgatok, csak hüledezve csodálkozom, hogy miért nem adtad eddig a szépírásnak is a fejed! :d
3:46 du.
Nem találgatok, de valóban érdekes visszatekinteni, pl. erre az SZDSZ-es választási kampányfilmre, amiben szerepet vállalt Darvas Iván:
.
3:48 du.
Talán ráillik a következő kampányfilm főszereplőjére Alma egyik kérőjének leírása, ilyen ígéretei voltak az MDF vezetőjének:
.
3:53 du.
Na és persze a fiatalos lendület, az új hang se maradhat ki:
.
4:23 du.
Nem szukseges „tippelni”, akinek leheto emlekezese az mind emlekszik, hogy bar mi is lett volna a neve, mint MKP, majd MDP, majd SZDP. majd MSZP, majd MSZMP, vagy SZDSZ, MSZP, DK, de mint a mondas ; barmi szinben, barmi neven ugyan abbol van kivagva.
S semi mas kulombsegre nem kepes hivatkozni.
Mind a nemzetkozi szocializmus elveit es terveit kovetve mukodnek ugyan azon celokat elerni.
Ma persze nem a „proletarokat” hanem a bankarok hatalmait remelik, azon gazdagodhatnak, nem a proletarokon akik mindeg fillernekuliek voltak. Az az egyedulli kulombseg ma !!!
A multban a hatalmon levoknek volt hatalmuk az meberiseg elete0halal folott, de nem volt magan vagyonuk.
Ma utodaik, unokaik, vejeik milliardosak mind, bar mi neven is.
S Orban es a FIDESz sincsen egy lepes tavolsagra sem tolluk.
Csupan maskent hangzik a diktalasai.
Irtam mar politikai eredetet, de a cenzor nem engedte nyilvanossagra hozni.
A tudatlansag a hatalomatok !
5:15 du.
talalom
2018 május 31
3:10 du.
A tippeléshez nem elég, ha az akkori pártokat ismeri az ember: Téged is ismernie kell. Én meg csak az írásaidból ismerlek. Figyelembe kell venni azt is: 27 évvel ezelőtt vajon miket tudhattál az akkor színre lépő pártokról.
Az én tippsorom a következő:
1. MSZMP
2. MDF
3. SZDSZ
4. MSZP
5. Fidesz
6. FKGP
_________________
Ajaj… az SZDSZ-t, és a Fideszt eltaláltad. A többi rossz…
Látom már, hogy senki sem úgy emlékszik azokra az időkre, ahogyan én akkor láttam, pedig akkor mindenki eltalálta az ismerőseim közül, melyik párt melyik kérő… Hiába, változnak az emlékeink. Hát akkor:
1. MSZP – a magyar nép addigi szeretője.
2. Munkáspárt (MSZMP), az MSZP impotens alteregója.
3. SZDSZ, a fölényes mindentudó
4. A tutyimutyi, bizonytalan MDF
5. Fidesz, az ifjú
6. A Vállalkozók pártja. (Ezt már azóta el is felejtettük, pedig nagy rössel indult, és 1990-ben listásan több, mint 92ezer szavazatot kapott.
És a többiek között a kisgazdák és a szocdemek, akik a régi sebeiket mutogatják…
5:26 du.
Kedves Orsós Elemér! Írok is, festek is, rajzolok is, rajzfilmet is csinálok, valaha zenéltem is. Mivel számítástechnikával – pontosabban hardver-szoftver fejlesztéssel foglalkoztam a hősi időkben, rengeteg mozgó, véletlen-vezérelt grafikát is csináltam (olyan szerkezetűeket is, amivel még ma sem foglalkozik senki)… De mindezt csak úgy a magam kedvére. Ezen kívül rengeteg tudományos témában segédkeztem nálam okosabb fizikusoknak adatkiértékelésben, számítástechnikai programok írásával…
75 év hosszú idő, sokminden belefér.
5:57 du.
Volt valami
„Világnemzeti Népuralmista Párt” is.
Egy Szabó Albert nevű echte náci agyalta ki.
6:50 du.
Palotás pártjára emlékszem: nekem szimpatikusak voltak, de „ígéretekben” sztem kisgazdáék lekörözték őket. Én nem az MDF-et, hanem az MSZP-t láttam „önbizalomhiányosnak”. A „nyugodt erő” (MDF) sztem pont a magabiztosságával nyert. A kiöregedett impotensnél vacilláltam az MSZDP meg a KDNP (akkor még volt kereszténydemokrata párt) között.
4:11 de.
Sajnos kimondhatjuk, hogy a rendszerváltó pártok már nem élnek (SZDSZ, FKGP, MDF), vagy árnyéka régi önmagának, amelyik még él (MSZP, Fidesz, KDNP).
A magyar parlamentarizmus a Habsburgok árnyékában született, és ott is nőtt föl. Nem volt olyan szabadság, mint a nyugat-európai liberális demokráciákban. Romsics Ignác bemutatja, hogy az elmúlt 150 évben gyakorlatilag mindig a kétharmad országa voltunk.
A pluralista történészek sokkal jobban éltek a rendszerváltás adta lehetőségekkel, mint a pártok. A pluralista történészek, mint Ormos Mária vagy Romsics Ignác megérezték a szabadság fuvallatát. Mikor gyengült a pártállam, akkor már nem csak a hivatalos történettudomány szerint lehetett írni. A Horthy-kor és az egész 20. sz. történetét jobban a valósághoz lehetett közelíteni.
Ezért népszerűek a műveik, és mondhatni, már a második generáció kezdi tanulni a történelmet, többek közt az ő kutatásaikon alapuló tankönyvekből.
https://nepszava.hu/cikk/637436-a-ketharmad-orszaga
4:22 de.
hazai lámpa
2018 június 1
4:11 de.
Pl. Ormos Mária és Romsics Ignác sokat tett azért, hogy a magyarság a 20. századi történelmét jobban megismerje, reálisabban lássa önmagát.
Ezt bibliai nyelven úgy mondanám, hogy olyan fa a magyar pluralista történetírás, amely gyümölcsöt hozott, ráadásul jó gyümölcsöt. Nem is vágják ki, hanem több generáció tanulja belőle a történetét.
Róluk mondhatná az Írás, hogy
Sípoltunk, és táncoltatok,
Siratót énekeltünk, és jajgattatok.
Vagyis, amint megszűnt az állampárti nyomás, megpróbáltak a nemzeti traumák mögé nézni. Tartózkodtak valamiféle dicsőséges múlt megfestésétől. Másrészt akik elkövették a sérelmeket, azokat nem bélyegezték meg gyilkosokként.
Ez a népszerűségük és olvasottságuk titka.
A rendszerváltásból még kiemelhetőnek tartom azokat a pszichológusokat, akik a liberális pártokhoz kötődtek, Vekerdy, Popper Péter, Ranschburg Ernő. Népszerűségük és olvasottságuk alapján.
A szűk körben sztárolt irodalmárok és filozófusok, valamint a cikkben tárgyalt pártok bár sok ünneplést kaptak a maguk korában, de a mai fiatal generáció már azt sem tudja, kik voltak ők … (és ez nem a fiatalok hibája!)
4:23 de.
Almási Alma
2018 május 31
5:26 du.
Kedves Alma! Gratulálok, hogy ilyen aktiv vagy és még remek humorérzéked is van, mert ez -az én mániám szerint is- a hosszú élet titka! Az örökmozgó unokáidat viszont kifelejtetted a felsorolásból, pedig Ők is remekül fiatalítanak!
(Mellesleg, amig nem kezdtek el sorra jönni a lányaim én is festegettem olajjal, de abba kellett hagynom, mert egyrészt nem volt időm ilyen nagy úri passzióra, meg aztán állandóan megtalálták a festékeimet és nem győztem utánuk terpentines ronggyal a bútor pingáló tehetségüket korrigálni.)
6:23 de.
Orsós Elemér
2018 május 31
3:24 du.
„Én nem találgatok, csak hüledezve csodálkozom, hogy miért nem adtad eddig a szépírásnak is a fejed! :d”
Látod, én „szótam!” – pedig akkor még nem is olvastam Alma kérőiről!-:))))
6:38 de.
talalom
2018 május 31
6:50 du.
Szerintem a Horn és a Medgyessy kormány sem volt egyáltalán önbizalomhiányos, sőt, csak „enyhén” megvezetett.
6:54 de.
Besancon
2018 június 1
6:23 de.
Köszi! Nekem már a „családregénye” is gyanus volt! 😀
8:28 de.
Yeah .
Volt egyszer egy allitolagos „rendszer-valtas”.
A „Nep-koztarsasagot” atkerszteltek „koztarsasagga”.
A Voros csillagot es a sarlo-kalapacsot meg a koronas cimerrel csereltek.
De minden csupan a felszinti, ill. latszolagos valtozasok, semmi lenyegekben nem valtozott. Minden megy a regi megszokott modjan.
A gondolkodas az maradt a regi, talan meg regibbe is valt.
Hol az elorehaladas ???
9:58 de.
Bendeguz79
2018 június 1
8:28 de.
Rendszerváltás?
Áááá semmi nem változott meg.
Maximum annyi hogy neked még lágyabb lett az agyad.
10:02 de.
Festeni?
‘Ggyan kérem..
Festeni minden katona tud.
Ha aztmondják a katonának fesse be az eget,
nem azt kérdi hogyan mennyen fel oda,hanem hogy :
„Értettem. De…Milyen színt akar az örmester elvtárs?”
10:38 de.
Kedves Alma, meglepett! Okos és szép fogalmazás, fogadja elismerésemet.
12:56 du.
Köszönöm a sok dícséretet, most gyorsan elbízom magam, hogyha jön Lámpa az ócsárlással, ne omoljak össze… 😀
4:25 de.
Almási Alma
2018 június 1
12:56 du.
Nem szoktam ócsárolni, csak leírom a tényeket.
Harminc éve még lehet, hogy a lánykérés rózsaszín ködében éltél. Azóta megvolt a házasság, sőt a válás, a gyermekelhelyezési per és a vagyonmegosztás is. Csúnya válás volt.
A gyerekek egy része betegesen ragaszkodik egyik szülőjéhez, a többiek nem akarnak tudni egyikről sem. Mindkettő a gyerek érdekeire hivatkozott, miközben egymást ócsárolták.
Most az öregek otthonában nosztalgiáznak a múlton, de amelyik még hatalmon van, az is furcsa politikát folytat, nem lehet tudni, mi lesz a vége.
5:32 du.
Nem volt rendszerváltás, csak módszerváltás!
5:00 du.
Orsos Elemer,
De mikor lehult a voros csillag, az felejthetetlen elmeny volt! (a forradalom alatt)